Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-01 / 151. szám

1991. JÚLIUS 1. Hazai körkép 5 Üdülni jó (lenne)! ,,Napsugaras” nyár Ha a család nem tud pihenni menni, az csak egyetlenegy baj. De ha a gyerek sem, az már bo­nyolultabb probléma. Mert nem­csak a csemete kikapcsolódásá­ról van szó, hanem arról is, hogy nyáron a szülők többsége bajban van: hova is tegye a gyerekét? A SZOT-gyermeküdülőkbe az idén az iskolákon keresztül lehe­tett jelentkezni. Szolnokon a Napsugár Gyermekház kapta meg a megyétől a keretszámot, és továbbította a lehetőséget az iskoláknak.- Régebben az iskolák vitték el a gyerekeket táborozni - mondja Somogyiné Borhi Gizella, a Gyermekház megbízott igazga­tója. Ez ma már általában nem megy, mert hatalmas összegbe kerülne. Későn kaptuk meg a ke­retszámot a SZOT-gyermek- üdülőkbe - március 5-én. Azzal a feltétellel, hogy április elejéig már be is kell fizetni a térítési díjat. A balatonmáriafürdői üdü­lőben 88 általános iskolás korú gyermek kapott lehetőséget. A tábor augusztusban 14 napra szólt, napi 130 forint térítési díj­jal. Ezen kívül Siófokra kaptunk 20 helyet a középiskolás korosz­tálynak.- Milyen volt a jelentkezés?- Akadt olyan iskola, amelyik három helyet kért, volt, amelyik azt mondta, mind a 88 helyre tud gyereket küldeni. Végül az álta­lános iskolák igazgatóiból ösz- szehívott tanács úgy döntött, hogy kapja meg mind a 88 helyet a Mátyás király úti iskola. Pon­tosabban onnan 87 tanuló megy és egy nagyon hátrányos helyze­tű gyerek a Konstantin úti isko­lából. A középiskolások lehető­sége végül visszakerült a megyé­hez, es ott osztották szét.- És mi várható jövőre?- Ha időben megkapjuk a ke­retszámot, igyekszünk egyen­ként elbírálni az igényeket, hogy azok a gyerekek menjenek, akik megérdemlik és akiknek a szo­ciális helyzete is indokolja. Ugyanakkor, bár a napi 130 fo­rint nem tűnik drágának, mégis riasztotta a szülők egy részét, hogy egyszerre kell befizetni az összeget, és hirtelen - három hét alatt - előteremteni a pénzt. Úgy gondolom, hogy ha már koráb­ban, hónapokkal a befizetés előtt tudnák a szülők, akkor esetleg gyűjteni lehetne egy ilyen nyári üdülésre és a befizetés nem érin­tené olyan érzékenyen a családi pénztárcát.- Úgy tudom, a Napsugár Gyermekház, ha nem is tábort, de napközbeni elfoglaltságot kí­nál a gyerekeknek a szünidőre.- Különböző stúdiókat (faze­kas, színjátszó, tűzzománc, kéz­műves, repülőgép-modellező stb.) indítottunk. Délelőttönként többek között játszóházban, agyagozással, számítógépes já­tékokkal, videofilmvetítéssel, asztalitenisszel lehet tölteni az időt. Szerettünk volna olyan gyerekeket is behozni a házba, akik nem tudják a térítési díjat befizetni. Hogy erre a célra le­gyen pénzünk, pályázatot nyúj­tottunk be a városi szociális alap­hoz. De a kuratórium még nem döntött arról, hogy részesedünk- e belőle.-pé­A juhásznak így megy dolga Ott, ahol az ég a földet éri, va­lahol a végtelen messzeségben kalapos, barázdás arcú ember tá­maszkodik a kampósbotra. Nem más ő, mint Szabó István 57 esz­tendősjuhász, aki Tiszasas, Csé- pa, Tiszaug nyolcszázötven gyapjasát vigyázza. Valamelyik távoli harangszó reggel kilencet jelez, és mintha értenék a bége- tők, befelé indulnak a hodályba. Ekkora rekkcnő melegben már leáll a nyáj, nem kell a fű sem, pedig van vagy ötven hektár le­gelő, amelyet május elsejétől no­vember elsejéig rendszeresen körbejár. pedig a téli takarmányt pakolja, gyűjti. A nagyfia éppen nincs itt, valamiért beszaladt a faluba, ami jelen esetben Csépát jelenti. Há­romig a jószág benn delel az ár­nyékban, és délben ő is ledől szu­nyókálni egy-két órát. Éjjel ugyanis egyet nem tehet a nyáj őrzője: ráfeküdni a fülére. Olyan­kor úgy alszik, akár a nyúl a bo­korban. Tavaly is az egyik éjsza­ka megtámadták a karámot a ci­gányok, lopibirka kellett volna nekik. Öten jöttek, és hamar ki­derült, nincs sok értelme a szó­váltásnak, ezért a fiával együtt letették a kampót, és vasvillára Ilyentájt hétről-hétre hajnali négykor kel. Ha meleg van, fél ötkor már kihajt, ha hűvösebb, később. Hétközben maga főz, hétvégeken a felsége, aki ekkor keresi fel. Napközben pedig úgy telik az idő, hogy rátámaszkodik a botjára, és azzal szórakozik, hogy nézi a birkákat, miképpen lépdelnek. Nincs közöttük kettő egyforma, és már a menésük is sejteti, ha nyavaja kerülgeti vala­melyiket. Mindezek után elmondható, a juhásznak napjainkban felemás módon megy a dolga. A kisbárá- nyokat kínkeservesen elvitték, A juhász asszonya Csongrádon dolgozik, ott van egy házuk is, a másik pedig Csépán. Hajdaná­ban Kecskemétről kerültek ide a szülei, akik természetesen ugyanezt a bibliai foglalatossá­got végezték, így ezután volt ki­től tanulni a mesterséget. Közben beért a nyáj, hiszen ilyenkor benn delel a jószág, ő kaptak. Jöttek segíteni az ebek is, így eloldalgott a színes társaság. El is felejtettem mondani, öt ku­tya őrzi a falkát, közülük négy a puli. Filkó a vezérszuka, ő annyit ér, hogy húszezer forintért nem adná. Egyedül ráncba szedi az állományt, majd leül elébe, és fi­gyeli az arcát. viszont a gyapjú a kutyának sem kell. Benn hever a raktáron, és a mostaninál kedvezőbb időre vár. Mindebből talán kitetszik a fele­let: az igazi juhásznak manapság havi kilencezerért meg birkatar­tásért valahogyan így megy a dolga... D. Szabó Miklós Fotó: T. Z. Utcagyűlés Karcagon A döntés Az alábbi történetből több ta­nulság is levonható, de ezt meg­tenni az olvasó joga. A Nagykunsági Hírmondó 1991. május 10-i számában meg­jelent egy cikk „Új utcanevek Karcagon” címmel. Az önkor­mányzati testület döntése alap­ján több utcanév is megválto­zott. A Fürst Sándor nevet viselő például ezentúl Kováts Mihály névre hallgat. Az itt lakók legtöbbje az újsá­gokból tudta meg a névváltozást. Ezt méltánytalannak érezték. Ettől vezérelve beadvánnyal for- dultak a polgármesterhez, amelyben sérelmezték, hogy a megkérdezésük nélkül döntöt­tek, s már csak azért is kérték vissza a Fürst Sándor nevet. A szöveges részt 62 aláírás követte. A képviselő: „Tény, én is megszavaztam ., Az események következő állo­mása a június 26-án megtartott ut­cagyűlés volt, természetesen eb­ben a témában. Jelen voltak: Szabó Miklós, a 8. választókerület füg­getlen képviselője, Ruzicska Fe­renc, a városi Csokonai Könyvtár helytörténeti gyűjteményének ke­zelője, valamint a beadványt alá­írók közül húszán. Szabó Miklós elmondja, hogy már korábban létrejött egy bizott­ság az utcanevek felülvizsgálatára. A feladatuk az, hogy a legproblé­másabb utcanevek helyett javasla­tot tegyenek a régi visszavételére vagy új fölvételére. E bizottság tagja Ruzicska Ferenc is, aki most Kováts Mihály életútjának rövid ismertetésével megindokolja, mi­ért az ő nevére tettek javaslatot. Az ismertető töredékes kivona­ta: Kováts Mihály, Karcag szülöt­te, porosz kapitány 1776-ban fel­ajánlja szolgálatait George Wa­shingtonnak, az amerikai függet­lenségi háború oldalán. Az alakuló amerikai hadsereg ezredes-pa­rancsnoka lesz idővel, egyben az amerikai lovashadsereg megte­remtője. 1779. május 11-én halt hősi halált, Gharlston mellett. Má­jus 11 -e jó ideje munkaszüneti nap Virginia államban. Fürst Sándor gumigyári munkás volt, ’32-ben kivégezték a biatorbágyi vonat­robbantás után kihirdetett statári­um idején. Szabó Miklós képviselő: Bizo­nyára tudják, az egyes önkor­mányzati ülések témáinak terveze­te a könyvtárban és a jegyzői hiva­talban megtalálható. Tény, én is megszavaztam a javaslatot. De ne felejtsék: a diktatúra soha nem kér­dezett meg senkit, nem jelentette be előre a szándékát, nem kérdezte meg a képviselőket sem. Gál Béla, az utcában lakó: Az utcanév-változtatást jobb helye­ken a lakók kezdeményezik. De a velünk váló egyeztetést minden­képpen feladatul kapta valaki: a képviselő. Ez nem történt meg. Ha nyelvészkedünk, akkor a képvise­lő most a saját véleményét képvi­selte. Gál Béláné: Félreértés ne essék, mi nem a Kováts név ellen tiltako­zunk. A lakók haragját az ébresz­tette fel, hogy az újságból értesül­tek az utcanév megváltozásáról. Én is elindulok dolgozni reggel 7 körül, nem hallhatom, mit kiabál a hangosbemondó a piacon. Ami a Nagykunsági Hírmondót illeti: nem tartom hivatalos hírforrásnak, más úton pedig nem is értesültünk. A törzsadattárban már átvezettette az utcanévváltozást az önkor­mányzat, de honnan fogja tudni a 90 éves szomszédom, hogyan kell elintézni a formaságokat a papí­rokkal? Nagyszentesi Sándor, az utcá­ban lakó: Lehet, hogy Kováts na­gyon jól szolgálta az amerikaiakat, de értünk, karcagiakért nem sokat tett. Ha mindenáron változtatni akarnak, azt javaslom, legyünk Új­házi utca. Itt élt az Újházi tanárge­neráció majd egy évszázadig. A karcagiakat nevelték ... A külön­böző iratok átíratásáról: legalább egy hetet vesz igénybe, és úgy tu­dom, nem is mind illetékmentes. Élni kell a jogokkal! Szabó Miklós képviselő: Külön kérés arra, hogy az utca lakóival egyeztessek, nem érkezett hoz­zám. Való igaz: a leglassúbb út a demokratikus út. Higgyék el: én az Önök képviseletét szeretném ellát­ni! De el kell fogadni: most már nincs egy mindenható párt, ame­lyik gondolkodik helyettünk! Ha meg van hirdetve egy önkormány­zati ülés adott témában, arra el kell menni, ha gyakorolni akarják a jo­gaikat! Ami az átírást illeti: a meg­változott nevű utcák mindkét neve nyilván van tartva két évig. Ha önök kérik, továbbítom az Újházi nevet. De akkor még egy bead­ványt kell írniuk, megfelelő számú aláírással. (Közbeszólások: Jaj, ne! Miért nem lehetett ezt az ele­jén?) Akkor én jelentést teszek az ön- kormányzatnak, és önöket fogom képviselni a 19 fős testületben. Nagy szentesi Sándor: Mi köze a másik 18 képviselőnek a mi utcánk nevéhez? Ha nem kezdik el meg­kérdezés nélkül az utcanév-változ­tatást, akkor most nem kellene sza­vaztatni megint! Gál Béla: Ha megkérdezett vol­na bennünket az elején, akkor a másik 18 képviselő látja az egyér­telmű állásfoglalásunkat, eleve másként szavaztak volna! Gál Béláné: Dolgozó emberek vagyunk, minden alkalommal nem rohangálhatunk a könyvtárba vagy a jegyzői hivatalba: ugyan miről fog tárgyalni az önkormányzat legközelebb? Ezt jelentessék meg az újságokban, és ne azt utólag, hogy miről döntöttek! Ha elolva­som előtte és érdekel, vagy netán személyesen is érint, akkor beme­gyek a könyvtárba, és elolvasom a részletes tervezetet, az írásban be­nyújtottjelentéseket stb. Szabó Miklós képviselő: Való igaz, eddig nem voltak hónapra előre tervezett napirendek. De már más a helyzet: most megszületett egy fél évre előre. A. Nagy József né, az utcában la­kó: Visszatérve az utcanévváltás­ra. Ugye, kedveském, nem sok a reményünk? Szabó Miklós képviselő: Nem, megmondom őszintén. A. Nagy Józsefné: Csak ragasz­kodjunk az igazunkhoz, maga is, képviselő úr! A másik 18-nak tel­jesen mindegy ... Dorkovics Ágnes A világtalan trafikos. A pusztamonostori Forgó János nevét 1911. május 4-én jegyezték be a matrikulába. Jókötésű, erős gyerekké cseperedett, olyanná, akire azt mondják, ez aztán nem ijed meg a saját árnyékától. Égett a keze alatt a munka, szerették a szorgalmát, az igyekezetét, bár őt is, mint annyi embert ezen a föl­dön, utolérte a baj. Kukoricafosz- tás közben az egyik rokona bele­ütött a szemébe, és az ártatlan tréfa tragédiává alakult. Azt vette észre, hogy egyre kevesebbet' lát maga körül, és 1927-et mutatott a kalen­dárium, amikor a 16 éves legény­két Pestre kísérték a szemészetre. Délelőtt volt, és azt még látta, hogy tőle bő hat méterre a falióra fél kilencet mutat, de kilencre már ba- kacsinba öltözött körülötte a világ. És sajnos azóta is fehér bottal jár. Mint ifjú, érzékeny legényke, szégyellte a helyzetét, amelyről mit sem tehetett. Először öngyil­kos akart lenni, majd úgy határo­zott, elbujdosik szülőföldjéről. Be­adták a vakok intézetébe, ahol mint annyi világtalanon, rajta is keresz­tül akart gázolni egy-két szívtelen látó. Ezt se nem tűrte, se nem en­gedte: az akarat volt bitang ben­nem, tetszik tudni, mondta ne­künk. Hazajött a szülői házba, és édes­apja egy lovával fuvarozott. Vi­lágtalanul etette, gondozta, hajtot­ta a derék négylábút. Több nyáron át szedte a markot, és akadt olyan aratás, amikor két kaszás után 1360 kévét kötött be. Egyfolytá­ban bizonyítani akart, képtelen volt belenyugodni abba, ha sajnál­ták, ha szánakoztak rajta. Végül A kezével sok mindent lát úgy döntött, hogy trafikot nyit saját lakásában. Temérdek kérvényt fel­adott a postára, amikor 1936. de­cember 8-án megnyithatta saját kis üzletét. Azóta is ebben az apró he­lyiségben várja a tisztelt betérőket. Közben történt egy és más: 1944-ben megnősült. Nyíregyházi kislány volt a felesége, aki augusz­tus 20-án egy ottani temetésre ér­kezett. Megkedvelte a messziről jött hölgyet, egy szó mint száz, no­vemberben már meg is esküdtek. Noha világtalan volt, egyéb testi baja nem adódott, így három gyer­mekük született. Kettő meghalt, egy pedig most is Jászberényben él. Két unokája is van. Sajnos ta­valy nyáron nagy csapás érte: elte­mette élete párját. Több mint két évig öltöztette, vetkőztette, ápolta, biztatta, de a halál könyörtelennek bizonyult. A fia azóta esténként látogatja, hiszen ő 81 évesen is egyedül lakik a sajátjában. Maga takarít, söpör, reggelit, vacsorát készít, és napközben az érzékszer­veivel „lát”. Mindent elvégez ma­ga körül, hiszen talán a legnagyobb vágya volt az élni akarás. Nem óhajtott senki terhére lenni, noha ütötte az élet, és olykor rúgták az emberek is. Bár 12 testvére volt, már csak ketten élnek közülük. O és 1915-ben született húga. Na­ponta a kakassal ébred, felveszi kék köpenyét, fejébe nyomja a sap­káját, kinyitja az üzletet, és figyeli, hallgatja a betérők apró neszeit. Akad két remek unokája, az egyik a tizenhatot töltötte, a másik a tízet. Ha rólam ír, kéri, tessék odaszer­keszteni, hogy velük szeretnék még beszélgetni. Sokáig, vagy nyolc évig. Ennyi lenne a vágyam, sorolja, miközben kikísér az ajtóig. A kézfogása határozott, mint azé az emberé, aki tudja, hogy mit akar. Pedig mint korábban említet­tem, az idén már a 81-ik nyarát tapossa... D. Sz. M. Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom