Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-29 / 175. szám
6 Azt beszélik a faluban 1991. JÚLIUS 29. A futóhomokot újra megkötik A falu fuldoklott a júliusi hőségben, amely már reggel kimutatta oroszlánkörmeit, tudatva az alföldi homoklakókkal: ma sem adja harmincöt foknál alább. Igaz, nyolc óra faluhelyen inkább már dél- előttnek számít, a határban már jóval korábban megkezdődött a munka, kombájnok aratják a gabonát. A faluban izgatott sürgés-forgásnak vagy valamiféle ünnepélyességnek, hiszen az új élet kerül most a magtárakba, nyoma sincs. A falu közömbös. Éli mindennapi életét. Tiszakürt számára azonban még egy megpróbáltatás hátravan, a szüret. A tej-, a sertéshús-, a gabona-„háború” után következik az újabb borháború. Kell-e az új termés, érdemes lesz-e hűvös pincék mélyén borrá érlelni az édes mustot? Ez a táj ősi szőlő- és gyümölcstermesztő vidék. A valamikor beláthatatlan ártereken kalandozó Tisza itt nemcsak kitűnő öntött talajt hagyott hátra, de éppen Tiszakürt határát homokhátakkal is telerakta. A homokon termesztett szőlőből, gyümölcsből gyarapodott, gazdagodotta község. Igaz, legújabb kori történelmünk során az ötvenes években ismét futóhomoknak bizonyult a szépen művelt szőlőskert. A kollektivizálással kifutott a kürtiek lába alól - helyesebben kihúzták onnan. Ezt a gazdasági átszervezést nemcsak a szőlőskertek sínylették meg, nyomában emberi tragédiák sorakoztak, ön- gyilkosságok, letartóztatások és nem utolsósorban a lakosság tömeges elvándorlása. Az elmúlt harminc évben Tiszakürt lakosságának majdnem a felét elvesztette. Az 1960-ban számon tartott kétezer-nyolcszázból mára csupán ezerhétszázhuszonhárom lakos maradt, a külterületeken, Vil- langón, Homokszőlőn és Bogarason lakó háromszázöttel együtt. Joggal büszkék a kürtiek impozáns méretű református templomukra, amelyet két évvel ezelőtt renováltak. Helyreállították a templom értékes orgonáját is A vállalkozó falu A községháza jegyzői irodájában Tóth András polgármesterre várva - aki az imént ment ki, hogy a községről pontos adatokat gyűjtsön a hivatal munkatársaitól - akaratlanul is belehallgatok a szomszéd szobában folyó beszélgetésbe. Szerencsére, amiről szó van, nem minősül hivatali titoknak: egy fiatal pár jelentkezik be házasság- kötésre. Magam is közbekérdezek, így hamarosan kiderül, hgy augusztus 24-én szeretnék megtartani a lakodalmat, és a polgári esküvő itt lesz a községháza udvarán lévő házasságkötő teremben, amelyre, bár már több mint tíz éve épült, még ma is büszkék a kürtiek. A belső berendezését Nagy Kristóf kecskeméti fafaragó-szobrász faragta. A menyasszony falubéli, a vőlegény kunszentmártoni fiatalember. Ügy tervezik, közös életüket itt, Kürtön kezdik el, a nagyszülői házban. Lám, az esküvő napján egy fővel már szaporodik a falu lélekszáma. Ha lenne elég munkaalkalom, ki tudja, talán sokan visszajönnének az elköltözöt- tek közül is, vagy legalább a most felcseperedett fiatalokat sikerülne megtartani. A munkahelyteremtés az egyik legnagyobb gondja a tiszakürti ön- kormányzatnak is. Részben ezért is támogatja a képviselő-testület az induló magánvállalkozásokat. Szeleczkiné Zobóki Magdolna jegyző asszonnyal hirtelenében összeszámoljuk: ha minden az elképzelések szerint alakul, ezek a vállalkozások egy éven belül húszhuszonöt új munkahelyet teremtenek a faluban. És ha ehhez még hozzávesszük azt a hat főt is, akiket közhasznú munkára a polgármesteri hivatal foglalkoztathat ebben az évben, bizony ezt már jelentős helyi sikernek könyvelhetjük el a munkanélküliség elleni küzdelemben. A másik ok, ami miatt „vállalkozásbarát” a helyi önkormányzat, hogy a bérleti díjakból olyan jövedelmekhez juthat, amelyekből az oktatási, egészségügyi intézmények működését biztosító költségMég „próbálgatják” csak az új munkahelyet a kürti asszonyok és lányok a varrodában vetési pénzeket kipótolhatja. Az már az új munkaalkalmakon és a pótlólagos jövedelmen felüli haszon, hogy az új vállalkozások egy része a jobb lakossági ellátáshoz is hozzájárul a községben. Tiszakürt felbuzdult vállalkozó kedvét az is bizonyítja, hogy ott szerez fejlesztési forrásokat, ahol csak lehet és ahol csak tud. az utóbbi három-négy évben rendszeresen és sikeresen pályáznak a különböző megyei pénzügyi alapok támogatására. Korábban ugyan nem pályázati formában, mindenesetre céltámogatásként 6,8 millió forintot kaptak a megyéből egy új étterem építésére. Igaz, a végén 9,2 millióba került, és a különbséget saját erőből állták, de most tavaszra elkészült. És hogy a híres kürti arborétum főbejáratával szemben lévő, nagy idegenforgalmi lehetőségeket rejtő területen ne csak étterem legyen, hanem egy valóban kulturált kulturális centrum alakuljon itt ki, a megyei idegenforgalmi alapból pályáztak és nyertek négy- százezer forintot egy új szabadtéri színpad építésére. A Papi Lajos szobrával díszített szökőkút mögött épülő színpad ez év augusztus 20-ra el is készül. A teljesség igénye nélkül sorolhatjuk, hogy mi mindent nyert a község a legkülönbözőbb pályázatokon: bekötőutat és mozit pótló videokivetítő készüléket, kulturális rendezvénysorozatra szóló cél- támogatást. Éddig egy pályázattal próbálkoztak sikertelenül, az öregek gondozására és regionális szociális otthon céljaira szolgáló intézmény létesítésére nem kaptak sehonnan támogatást. Legalábbis tavaly ez nem sikerült, de az idén újra benyújtották igényüket, és reménykednek. Rászoruló gyerekek hiányában nemrég zárták be a bölcsődét. Kisebb átalakítással ez megfelelne a bentlakásos szociális otthon céjainak, amely a környék magányos öregeinek biztosíthatna védett és a napi gondoktól mentes életet. tesítmény hogyan szolgálhatna több funkciót is: sportpályaként, vásártérként, sőt autósmoziként is működhetett volna a tervek szerint az adott terület. Azt már más forrásból tudtam meg, hogy hiába volt az akkori községi tanács minden „ismeretterjesztése”, a tervet falugyűlésen a lakosság leszavazta. most az is a polgármesteren kéri számon tanácselnöki „mulasztását”, aki pedig a leghangosabban ágált az ellen, hogy a sportpálya a falu szélére kerüljön. De hát ilyen a politika - helyben. A falu vállalkozói A néhány évvel ezelőtt - ezek szerint közösen - elszalasztott lehetőség egy-két év múltán, ha módosult formában is, talán újra A Kovács és Társa cég „lakossági” részlege A tavasszal elkészült új étterein - vendégekre várva Amikor az öregekre terelődik a szó, Tóth András polgármester arra biztat, feltétlenül írjak az önkormányzat szociális erőfeszítéseiről. Úgy látszik, különösen a szívén viseli az idős emberek gondját. Ez az a korosztály, amelyet .annak idején megfosztottak megszokott régi életformájától és gazdasági létalapját csonkították - nem is szólva az osztályrészéül jutott háborús szenvedésekről. A szociális gondozók rendszeresen látogatják, elsősorban a külterületeken élő magányos öregeket. Intézik bevásárlásaikat, kiváltják a gyógyszereiket, és húsz, külterületen élő idős emberenek naponta meleg ebédet is házhoz szállítanak. A faluban lévő öregek napközi otthonában pedig további hatvan rászoruló kaphat ebédet.- El kell ismerni, sokkal rugalmasabb, mozgékonyabb ma a község vezetése, mint korábban. Változott a mentalitással együtt a stílusuk is - mondja Tálas László, a Tiszakürti Hírmondó szerkesztője, aki különben „civilben” az arborétum igazgatója. - Néhány éve azonban, amikor a megyétől még sok pénzt lehetett volna kapni rá, elszalasztottak egy nagy fejlesztési lehetőséget. A sportpálya áthelyezésének ügyét értette az elszalasztott lehetőségen a helyi nyilvánosság ani- mátora. Tervek készültek arra, hogy a falu szélén felépített új lévállalkozó, a városi lakótelepen lévő húsboltján kívül a kürti vágóhíd látja el tőkehússal az inokaiakat, nagyrévieket és természetesen a helybélieket is. Naponta húsz-huszonöt sertést tudnának levágni, ha lenne rá fizetőképes kereslet. A vállalkozás legnagyobb gátja a pénzhiány, no meg az az adósságlánc, amely az egész magyar gazdaságot sújtja.- Legutóbb például a kecskeméti konzervgyárnak szállítottunk egy nagyobb mennyiséget a bébiételekhez. A hús minőségével nagyon elégedettek voltak, a vételárat azonban harminc banki nap határidővel utalták át, ami testvérek között is legalább két naptári hónapot jelent - panaszolja Szabó Imre. - Olyan nagy a kintlévőségem, hogy már hamarosan én sem tudok készpénzzel fizetni a gazdáknak az élő állatokért. Szorító gondot jelent ez az általános pénzhiány, de azért Szabó Imre már azon gondolkozik, hogyan tudna a vágóhíd mellett egy kis húsfeldolgozó üzemet is létesíteni. Csemus Sándornak is vannak gondjai. Ő szentesi illetékességű, és van egy italboltja Derekegyhá- zán. Itt, Kürtön az igényes vendéglátást szeretné megvalósítani, meglehetősen „igényes” árakon. Az átutazó vendégekre, az idelátogató turistákra - köztük külföldiekre - számít elsősorban, de nem kis időbe és nem kevés türelembe kerül egy új étterem bevezetése. Abban reménykedik, hogy ezt az évet nullszaldóval zárhatja, és jövőre talán megindul a forgalom. Biztosabb alapokon nyugszik a Kovács István és Társa Bt. által A helyi kistermelőktől felvásárolt pálinka kerül az üvegekbe a boga- rasi palackozóban jegyzett vállalkozás. A különböző elosztólerakatai és kiskereskedelmi egységeik (italboltjaik) már három megyében, Pest, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyében megtalálhatók. Profiljuk mindenféle italáru, az ásványvizektől a szénsavas üdítőkön és a minőségi sörön keresztül a tízliteres műanyag kannákban árusított asztali borokig széles a választék. A székhely Tiszakürt, a várható éves forgalom ötvenmillió forint. Kovács István egyébként «szakképzett borász, így hát alapos áruismerettel rendelkezik. Több mint másfél évtizedig a Dél-alföldi Pincegazdaság kürti telepén dolgozott. És hogy sorba vegyük még a idén indult többi helyi vállalkozást is, a községház melletti épületet egy pesti gyermekruha-kereskedő házaspár, Kálózi János és felesége bérelte ki. Jelenleg nyolc próbaidős helybéli fiatalasszony és lány dolgozik itt, de a tíz interlock varrógép azt jelenti, a foglalkoztatottak száma teljes üzem esetén még nőhet. Az utolsónak maradt vállalkozás tulajdonosai, Lévainé Zsadányi Ildikó és Árpád Zoltán, bár nem állnak üzleti kapcsolatban az önkormányzattal - ők a bogarasi régi szeszfőzdét és palackozóüzemet a helyi termelőszövetkezettől vásárolták meg -, az ő fejlesztési elképzeléseik nyomán a kis palackozó a legtöbb helybeli lakost foglalkoztató üzemmé nőhet. Most nyolcán dolgoznak a töltőgép mellett, de úgy tervezik, egy új palackozó gépsor beállításával további tizenöt embernek biztosíthatnak munkát. Utak és táblák ' Kint, a bogarasi szőlőben egy útátadási ceremóniának is részesei lehettünk.- íme, a környék legboldogabb polgármestere - mutatott Tóth Andrásra a megyei közúti igazgatóság képviselője az autóból kiszállva -, hiszen nem is egy, de két bekötőúttal is gazdagodott ma a község. Ezen a napon, azaz július 12-én valóban két frissen elkészített, pormentesített utat vehetett át az útépítő vállalattól az önkormányzat nevében Tóth András, de csak azért, hogy egy aktussal át is adja üzemeltetésre őket a megyei közúti igazgatóságnak. A község beruházásában, a megyei útalap anyagi támogatásával három év alatt készült el a Bogarason keresztül vezető út, és két év alatt épült meg a két közeli szomszéd falut, Kürtöt és Inokát összekötő 2,3 kilométeres útszakasz. Eddig több mint nyolckilométeres kerülőt kellett megtenni, ha az ember meg akarta nézni, ki kiabált át a szomszédból. A másik útról már személyes tapasztalataink is vannak, hiszen építésének utolsó esztendejében már nem egyszer közlekedtünk rajta. És ez a tapasztalat azt mondatja velünk, ha egyszer már az út elkészült, nem ártana a táblát is kicserélni mellette. A régi tábla ugyanis Szelevényt jelzi, ahová csupán egy leágazó földút vezet, a most elkészült új út bizony Csépára viszi az utasokat. Jó utakon, jó irányjelzésekkel, jó közlekedési szabályokkal a Tiszazugból még Európába is elérhetünk, és ez nemcsak a közlekedésre igaz. Az oldalt írta: Rideg Gábor Fotók: Illyés Csaba Útátvevő és útátadó bizottság a bogarasi úton, jobb oldalt Tóth András polgármester visszatérhet - esetleg mint üzleti beruházási ötlet. És ki tudja, hátha a most indult vállalkozások közül lesz valamelyik olyan tőkeerős, hogy belevághat ilyen fejlesztésbe? Két, mind életkorát, mint helyi üzleti múltját tekintve fiatal vállalkozóval beszélgetek az újonnan megnyílt étterem kellemes teraszán. Részben a véletlen, részben az üzlet logikája hozta létre ezt a találkozót. Szabó Imre, a községi vágóhíd bérlője szállítója az étteremnek, így tehát üzleti megbeszélése van Csemus Sándorral, aki az önkormányzattól az éttermet bérli. A véletlen csupán az én jelenlétem. Szabó Imre hódmezővásárhelyi
