Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-27 / 174. szám

2 Hazai körkép 1991. JÚLIUS 27. Mérföldkőnek számíthat az Alföld életében (Folytatás az 1. oldalról) tópályát, mert „tönkreteszi” az Alföldet. Megjegyeztük akkor, hogy itt nincs is miről beszélni, ha el visszük az autópályát, az ak­kor már nem az Alföld problé­mája. A karcagi tanácskozáson ennél keményebb kritika érte, többek között Pungor Ernő szá­jából, az ilyen megközelítést. Az embert a középpontba Az ember egyébként is része a természetnek. O maga is részt vett annak alakításában, s ettől az Alföldön sem tekinthetünk el. A tájhasznosításkor tehát figye­lembe kell venni az ember érde­keit, de úgy, s itt a különbség a közelmúlt és a jövő között, hogy közben a környezet, a tájvéde­lem sem szenved csorbát. Az em­bernek az Alföldön is élnie kell. Mezőgazdasági, ipari, szolgálta­tótevékenységet kell e tájon is folytami, hogy az emberek ne csak egyszerűen éljenek, de meg is éljenek, sőt adottságainkhoz méltó gyarapodásnak legyenek részesei. S ha már itt tartunk, sze­rény javaslattal élünk a szerve­zők felé. Elismerve azt, hogy az Alföld elsősorban mezőgazdasá­gi adottságai révén lehet a ma­gyar gazdaság szerves része, az ehhez kapcsolódó ipar fejleszté­se nélkül csak félkarú óriás lehet a térség, kiszolgáltatva más táj­egységek fejlődési anomáliái­nak. Milyen legyen ez az ipar? Mit lehet javasolni, támogatni? Ez is megér egy misét, pontosab­ban egy tematikus összejövetelt. Talán elég, ha arra hívom fel a figyelmet - amit persze az alföl­diek pontosan tudnak -, hogy az eddigi „gyarmatosító” jellegű iparosítás, úgymond az Alföld „érdekében”, legkevésbé szol­gálta e táj és az ott élők érdekeit. Az Alföld része a világnak A tanácskozás felhívta a fi­gyelmet arra is, az Alföld része Magyarországnak, része Euró­pának, része az egész világnak. Ezt kimondani persze így igen banálisnak tűnik, de sokszor haj­lamosak vagyunk elfelejtkezni erről. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak az „Alföld-prob­lémát” nem lehet más tájegy­ségeink szükségleteitől elvonat­koztatni, hanem a gazdasági helyzetétől sem. De elhangzott az a javaslat is, mely szerint az Alföld agroökológiai problémái­nak megoldásához szervesen hozzátartozik, hogy elsajátítsuk az Európai Közösségben funkci­onáló rendszereket, amelyhez meghatározott gazdálkodási koncepciók is hozzátartoznak. Fontos szempont, hogy elszige­telt objektumokat nem lehet megvédeni. S ezt konkrétan is, például egy mocsár esetében, de tágabban, átvitt értelemben is ki­vetíthetjük az Alföldre. Csatla­koznunk kell tehát a környezet­gazdálkodás európai rend­szeréhez, hogy felhasználhassuk az ott felhalmozódott értékeket, s sok vonatkozásban a világon is unicumnak tekinthető Alföld úgy váljon a világ részévé, hogy a legtöbb hasznot az itt élő ember arathassa le., Engedtessék meg, hogy a nyi­tó előadásra ne térjünk most ki, bár ez lehet, hogy furcsának fog tűnni sokak szemében. Egyrészt visszatérünk rá, másrészt inkább fejezzük be mai témánkat a „kí­vülállók” néhány megjegyzésé­vel. Láng István, az MTA főtit­kára a kutatók és a felsőoktatás felelősségét vállalta az említet­tek nevében is az Alföld érdeké­ben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlesztésben a minőségi szempontokat különös módon kell figyelembe venni. A lépések két irányúak kell hogy legyenek. Megvan a kormányzat feladata, megvan a tudományé. A tudo­mány a következő évszázad ele­jére várható mezőgazdasági jö­vőkép kimunkálását szeretné le­tenni az asztalra. Pungor Ernő szerint a kulturális fejlesztést kell az első helyek egyikére ten­ni. „Barbáriából” a XXI. századba Az Alföld felnőtt lakosságá­nak 15 százaléka gyakorlatilag analfabéta. Felhívta a figyelmet arra, hogy ne segédmunkásokat „termeljünk” újra, hanem olyan munkaerőt, amely a leendő prog­ramban lévő hatalmas feladato­kat végre tudja hajtani. Nagy itt a helyi vezetők felelőssége - húz­ta alá. Gergátz Elemér az agrár­kutatások bázisainak megerősí­tését ígérte, elismerve, hogy az elmúlt időszakban ezen a terüle­ten sok félresikerült lépés szüle­tett. A kutatóintézetek szerepe egyébként is sokrétű a program kidolgozásában játszott szerep­től kezdve a végrehajtás figye­lemmel kíséréséig. De szerepe van abban is, hogy az Alföldet sokan ne illessék, esetenként jo­gosan, „Barbária” elnevezéssel. Füle István Testvéri kézfogás az agrárképzésben Az agrárlíceum tanárai, a küldöttség tagjai Fotó: Illyés Csaba (Folytatás az 1. oldalról) velői, de egyben az üzleti élet ak­tív, tevékeny részesei is a régióban, mint például Yves Dano, aki üzle­tek megkötésén fáradozik, tanári munkája mellett. A mintagazda­sággal is rendelkező, felsőfokú is­mereteket is nyújtó intézményben a legkorszerűbb módszereket sajá­títják el a növendékek, beleértve az informatika tudományát is. Nos, most a tavaszi tapasz­talatcserét követően, annak mint­egy viszonzásaképpen is a pon- tivy-i intézmény reprezentánsai keltek útra, hogy egy teljes héten át ismerkedjenek megyénk valósá­gával, a magyar valósággal; külön­böző mezőgazdasági üzemekbe lá­togattak, szakemberekkel cserél­tek gondolatokat. A tapasz­talataikat összegezendő, gyors mérleg készítésére kértük a breton vendégeket, főleg a kapcsolatok jövőjét érintő, konkrét elképzelé­sekről faggatván őket a Héki Álla­mi Gazdaság vendégházának tár­salgójában, ahol felvételeink is ké­szültek. Ami a legfontosabb, s máris megfogható eredmény: jel­képesen értelmezve, de valóságo­san is a líceum képviselőinek sike­rült kezet fogniuk a törökszent­miklósi, Székács Elemér nevét vi­selő szakközépiskolával, oly mó­don gondolkodván a jövőről, hogy a két, azonos szakirányú oktatási intézmény testvér- kapcsolatba lép egymással, ami je­lenti a szoros együttműködést, oktatók és tanulók rendszeres mun­kacseréjét. A ter­vek szerint októ­berben már meg is érkezhet az első, mintegy húsztagú diákküldöttség Bretagne-ból, s több napon át a há- zigazda török- szentmiklósiakkal együtt tanul­mányozhatják az agrárterület egyes kérdéseit. De hasonló, közvetlen kapcsolatok ki­építése kezdődött a szolnoki főis­kola kereskedelmi tagozatával, er­re is megtörténtek az első lépések - mondotta a Saints-Anges nevű líceum direktora, aki szélesebb összefüggésbe ágyazva e kapcso­latokat hangsúlyozta, hogy Fran­ciaországban mennyire fontosnak tartják a kelet-európai országok megismerését és támogatását, a ve­lük való együttműködést az élet különböző területein, így a keres­kedelemben is. Hisz, ahogyan most személyesen is tapasztalták, jelentős változások mentek végbe ebben az országban, a mostani Ma­gyarország egyáltalán nem azonos már a két év előt­tivel. E változások igen erős rokon- szenvet ébresztet­tek, s megvannak a reális lehetősé­gei egymás köl­csönös jobb meg­ismerésére - hang­zott el a beszélge­téskor. A szakem­berképzés, a szak­tudás átadása e kapcsolatoknak egyik üdvös for­mája, mely azután tovább gyü­mölcsözhet a pia­ci együttműködés más-más formá­iban is. Ami pedig a rólunk alkotott „előkép” és a megtapasztalt való­ság összevetéséből származó kö­vetkeztetést illeti: igen kellemesen csalódtunk - mondták elismerően a vendégek. A valóság javára, mély benyomásokat tettek ránk az itt lá­tott körülmények és az a meleg fogadtatás, amelyben részesül­tünk. Itt említendő meg, hogy a kap­csolatoknak más formái is alakuló­ban vannak a megye és Bretagne között. Miképp az a megyeiek ta­nulmányújáról készült francia saj­tóvisszhangokban is megtalálható, amit Pap Zoltán is megerősített: lehetőség nyílik egyesületek, szö­vetségek, helyi közösségek közötti kapcsolatokra, példaként említhe­tő a vadászok szövetségeinek már­is alakuló barátsága, ugyanis a bre­tonok körében igen népszerű a sportnak ez a nálunk is jól művel­hető ága. A büszke Bretagne-ban, ahol még ma is vannak olyanok, akik a francia mellett az ősi, kelta eredetű bretont is beszélik (érettsé­gizni is lehet belőle), s ahol, mert hagyományaikat rendkívül tiszte­lik és ápolják, se szeri, se száma a népi ünnepségeknek, búcsúknak, fesztiváloknak. Talán ide is eljut­hat majd valami a mienkből is, mu- tatólag - a kunok, jászok hagyomá­nyaiból. Valkó Mihály Francois Sevestre direktor és Yves Dano a Sa­ints-Anges Líceumból /----------------------------------------------------------------­F üstöl a haraszt Egy kolléga mondta, milyen egyszerű volt nemrég a híreket összeszedni, illetve nem is kel­lett szedegetni, a tudósító csak bement abba a bizonyos pártházba, ott mindent összegyűjtve megkapott, azt is megtudta, miről szabad írni, miről nem. Most meg az ember loholhat, telefo­nálgathat az információkért, hogy valamiről va­lamit lehetőleg elsőként tudjon meg. Hacsak nincs szerencséje, valami véletlen befutó „csa­tornája”. Most is véletlenül, a kocsmában hallot­ta, hogy állítólag leváltják a tűzoltóság megyei parancsnokságának vezérkarát... Hoppá, a népi bölcsesség azt tartja ugyebár, hogy nem zörög ..., illetve a stílusosság kedvé­ért: nem füstöl a haraszt, ha nem ég benne valami. Felhívtam az Országos Tűzoltó Parancsnoksá­got, érdeklődtem, mi igaz a „gyújtogatásból”. A vonal másik végéről egy hölgy (Horvát Piros?) közölte, a sajtóreferens szabadságon van, az in­formációs osztály vezetője, aki illetékes minden­féle személyi ügyben, esetleg a jövő héten, szer­da után ad majd felvilágosítást. V ________________________________________ \ H a már kíváncsiságom tüzét a központból nem igyekeztek oltani, talán a helyiek fürgébbek lesznek. Sürgős hívás tehát a megyei tűzoltópa­rancsnokhoz, Jámbor Ferenc őrnagyhoz:- Olyan hírek kaptak szárnyra, miszerint a megyei tűzoltó-parancsnokság egynémely veze­tőjét menesztették vagy éppen menesztik. Mi igaz ebből?- Egyelőre ezeket a dolgokat, úgymond, diszkréten kell hogy kezeljük, hisz még csak kezdeti stádiumban vannak. Erről később, ami­kor konkrét intézkedések fognak történni, akkor adhatok csak tájkoztatást. Per pillanat nem áll módomban, erre felső vezetőim köteleznek. Amikor formálisan lezongorázzák a dolgot, ak­kor tájékoztatás céljából meg fogjuk jelentetni.. . Itt egyébként átszervezésekről és egyéb változá­sokról van szó, de ezt hivatalosan csak akkor áll módunkban közölni, amikor a döntésre pont ke­rül.- Sejteni sem lehet, hogy ez mikorra várható?- Egy hónapon, másfél hónapon belül. Egye­lőre nagyon kezdeti stádiumban van .. . De azért mégsem a vízjpl füstöl az a haraszt!- molnár ­____________________________________J A NAPOKBAN LÉTREJÖNNEK A KÁRPÓTLÁSI HIVATALOK ((Folytatás az l. oldalról) a napokban létrejönnek a me­gyei, illetve fővárosi kárrende­zési hivatalok, melyek feladata az igényfelmérés, majd a tényle­ges kárpótlás „levezénylése”. A Kárpótlási Hivatal elnöke a továbbiakban elmondta, hogy a törvény végrehajtási utasítása részletesen szabályozza a földre vonatkozóan az árverés, a licitá­lás mikéntjét, csakúgy, mint a tulajdonba adás feltételeit. En­nek értelmében a közjegyző je­lenlétében zajló és minden eset­ben 3000 forintról induló licitá­lás az adott földterület aranyko- ronaé-rtékére történik, és a téte­lek száz forintonként emelhetők. A kárpótlási igények beje­lentésére szolgáló adatlapok ­a kitöltési útmutatóval együtt - augusztus első napjaitól 50 fo­rintért vásolhatók majd meg a postahivatalokban. Emellett mind az igénybejelentéssel kap­csolatos teendők terén, mind az árverés részleteit illetően orszá­gos tanácsadó hálózat segíti a kárpótlásra jogosultakat. A kormányülés másik napi­rendjét - a gabonaértékesítés kér­déseit, tágabb értelemben az egész magyar agrárexport ügyét - Raskó György, a Földművelés- ügyi Minisztérium államtitkára részletezte az újságíróknak. Hangsúlyozva, hogy a termék­szerkezet-váltás alapvető fon­tosságú a mezőgazdasági export jövője szempontjából, bejelen­tette: a jelenlegi gabonaértékesí­tési gondok enyhítésére a kor­mány hitelgaranciát nyújt a Szovjetunióba történő búzaszál­lításokhoz. A földművelésügyi tárca illetékese szerint az 1,3 millió tonnányi búza exportjá­hoz biztosított hitelgarancia - a készletraktározás és az értékesí­tés könnyítése mellett - elsősor­ban a magyar termelői pozíciók megőrzését hivatott szolgálni. A gabonatermelés, valamint az ehhez kapcsolódó export jö­vőjét illetően végezetül Raskó György leszögezte: célszerű len­ne már az ősszel 150-200 ezer hektárral csökkenteni a búza ve­tésterületét, hiszen a jelenleg ter­melt mennyiségből a fölösleg csak nagy nehézségek árán érté­kesíthető a külpiacokon. (MTI) í.: A TISZÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT (DEBRECEN) nyugdíjazás miatt megüresedett IGAZGATÓI MUNKAKÖRÉT (vezérigazgatói címhasználattal) PÁLYÁZAT ÚTJÁN KÍVÁNJA BETÖLTENI! A vállalat feladata a Tiszántúl területén a villamosenergia-, valamint Debrecen és Nyíregyháza városokban a hőenergia-szolgáltatás biztosítása. A munkakörre szakirányú felsőfokú végzettségű, erkölcsi bizonyítvánnyal, megfelelő műszaki, gazdasági, vezetési ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező pályázókat várunk, aki képesnek érzi magát a vállalat irányítására, beleértve a piacgazdasághoz illeszkedő működés és szervezet kialakítását is. A mintegy 3700 főt foglalkoztató vállalat gazdálkodási helyzetét, szervezeti, irányítási rendszerét és a vállalat működésének és stratégiájának fő elveit tartalmazó részletes pályázati kiírás átvehető a Magyar Villamos Művek Tröszt személyzeti és oktatási főosztályán Juhászné Bártfai Ildikónál (Budapest, I. kér. Vám u. 5-7. sz. VI. emelet 607., telefon: 202-1364). A pályázatokat 1991. augusztus 26-ig a Magyar Villamos Művek Tröszt személyzeti és oktatási főosztályára kell benyújtani. :X: A pályázatokat - maximális diszkréció biztosításával - szakmai bíráló bizottság értékeli, melynek alapján a kinevezésről a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója dönt. *60312/ r-------------------—-----------------------------------------------------------------------------------— • • • '•*•v/ v* g M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom