Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-25 / 172. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚLIUS 25. Minden viszonyított elosztás valakinek igazságtalan A „Szabad rablás?” című, e rovatban július 22-én megjelent olvasói levéllel kapcsolatban bérlőinket a következőkről tájé­koztatjuk. A Minisztertanács 18/1990. (I. 31.) sz. rendelete intézkedett a víz- és csatornadíjak bérlőre való áthárításáról - a lakás nagy­sága és komfortfokozata figye­lembevételével. Normatívákat állapított meg, és a múlt évi ta­pasztalatok alapján ezen víz- mennyiség lényegesen kisebb a tényleges fogyasztásnál. E ren­delet lehetőséget adott arra, hogy az idén, január 1 -tői a helyi önkormányzat ettől eltérő térí­tést is megállapíthat azzal, hogy a díjbevételnek fedezetet kell nyújtania a tényleges víz- és csa­tornadíjakra. A minisztertanácsi rendelet nem veszi figyelembe az egyes bérleményekben élők számát, ezt a lakosság döntő többsége kifogásolta is. Az ön- kormányzat úgy döntött, hogy e témakörben lakossági fórumot kell tartani, melyre az idén, már­cius 21-én került sor. E fórumon a bérlőket képviselő lakóbizott­sági elnökök, illetve tagok vet­tek részt, ahol az az egyöntetű álláspont alakult ki, hogy a la­káshasználók között elfogyasz­tott vízmennyiséget a lakások­ban lakók létszáma alapján kell megállapítani. All. számú ön- kormányzati rendelet ennek alapján intézkedett úgy, hogy 1991. május 1-től Szolnokon a víz- és csatornadíjjal (hideg és használati meleg víz) az épüle­tek vízmérőjén áthaladó víz- mennyiséget kell megfizetniük az önkormányzati tulajdonú la­kások bérlőinek, és ennek fede­zetet kell nyújtania a tényleges víz- és csatornadíjakra. Az új díjelőlegek alapja az 1990. évi vízfogyasztás és a használati meleg víz előállításá­hoz szükséges ivóvíz mennyisé­ge. Az Ipari Minisztérium rende­lete a meleg víz hődíját úgy álla­pítja meg, hogy az nem tartal­mazza a meleg víz előállításához felhasznált ivóvíz díját. Az éves fogyasztás alapján minden egyes épületnél megállapítottuk az egy hónapra eső vízfogyasz­tást, és az épületben lakók száma alapján határoztuk meg az egy főre jutó vízmennyiséget, ezt tartalmazza a vállalatunk által közölt díjelőleg is. A Csanádi krt. 2-4. sz. épületben lakók ivó- és használati melegvíz-fogyasz­tása tavaly 25.268 m3/év, ami 12,39 m3/fő/hó fogyasztást je­lent - százhetven létszám mel­lett. Ez a fogyasztás - összevetve a városban lévő, hasonló össz­komfortos lakóépületekével - egy főre vetítve, 28 %-kal maga­sabb. Az önkormányzati rende­let szerint a tárgyévet követő március 31-ig a bérlőkkel a vál­lalat köteles elszámolni az 1991. évi fogyasztás alapján - oly mó­don, hogy az időközben bejelen­tett létszámváltozásokat is fi­gyelembe kell venni. Ekkor kell rendezni a 100 Ft feletti túlfize­tést vagy hiányt. Minden viszonyított elosztá­si mód valakinek igazságtalan. A korábbi, szobák számán ala­puló elosztás igen hátrányos volt az egyedül maradt idős embe­rekre, míg a jelenlegi a nagycsa­ládosokra. Az elsőt a kormány rendelte el, a másodikat - a köz­vélemény kifejezett kérésének eleget téve - az önkormányzat. A bérlőket terhelő víz- és csatorna­díjai reálisan csak a lakásokban felszerelt fogyasztásmérők alap­ján állapíthatjuk meg, amikor is minden bérlő a ténylegesen igénybe vett szolgáltatási díjat fizeti. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy mielőbb vi­szonylag olcsó, egyszerűen fel­szerelhető vízmérőkkel tudjuk - igény szerint - ellátni az önkor­mányzati lakásokat. Az előzőek­ben ismertetettek alapján tehát nincs szó a cikk címében szerep­lő szabad rablásról, csupán arról, hogy az épület ténylegesen elfo­gyasztott ivóvízdíja térül meg hiánytalanul. László József a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat igazgatója Kováts Mihály emlékének méltó ápolásáért „Mikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát építeni, szük­sége van - inkább, mint valaha - a hagyományok minden porsze- mecskéjére.” - Kodály Minden karcagi lakos és sok átutazó ismeri a városháza előtt álló gyönyörű lovas szobrot, mely a Jász-Kun Huszár Ezred­nek, az I. világháborús hősi ha­lottaknak állít emléket. E huszár­ezred egyike a legrégebbi alaku­latoknak, Mária Terézia paran­csát végrehajtva, hosszú évekig külföldi harctereken harcolt és számos nyugat-európai ország­ban megfordult. Igen sok huszár városunkból, de a többi nagykun városból is életét adta, nem rit­kán olyan háborúkban, melyek idegen érdekekért folytak. Eb­ben a huszárezredben kezdte a szolgálatát Kováts Mihály, a karcagi születésű huszártiszt, aki az amerikai függetlenségi hábo­rúban önként ajánlotta fel kard­ját George Washingtonnak és csatlakozott a felkelőkhöz. Washington később Kováts Mi­hályt az általa alapított amerikai lovasság, a Pulaski Légió ezre­desévé nevezte ki. Kováts Mi­hály emlékét Karcagon emlék­tábla, számos írásos kiadvány, a messzi Amerikában pedig a Ko- ■váts Történelmi Alapítvány őrzi, illetve ápolja. Az alapítvány 1982-ben ünnepelte fél évszáza­dos fennállását. Alapítója a Kun­ságból elszármazott neves kép­zőművész, Finta Sándor volt. Finta halála után a következő el­nök, Almássy Balogh István, majd Bácskay Béla folytatta a megkezdett munkát. O helyezte el a charlestoni citadellában mű­ködő katonai akadémiában Finta kiváló alkotását, a Kováts Mi­hályt megörökítő domborművet. Mai napig is ott látható ez az emlékmű a nagy gyakorlótéren, ahol minden reggel négyezer tisztjelölt részére tartanak alaki kiképzést. Őt követte sorban je­lenlegi vendégünk, dr. Udvardy Tibor hadtörténész, a trentoni Kováts Mihály Alapítvány elnö­ke. Méltó dolog lenne a szülővá­ros, Karcag részéről, ha még job­ban felkarolná nagy fia emléké­nek ápolását. Az újonnan alaku­ló cserkészcsapatok például név­adójukul választhatnák, és bizo­nyára lenne olyan is, amely fel­venné a nevét. Emlékének méltó ápolásáért elismerés illeti azo­kat, akik akár itthon, akár az Amerikai Egyesült Államokban, olyan időszakban, amikor ezt a hivatalos politika nem támogatta különösebben, sokat tettek. En­nek a munkának nagyságáról ké­pet kaphattunk most, amikor Ud­vardy Tibor, az amerikai Nem­zeti Gárda tábornoka - évtizedes távoliét után - újra itthon tartóz­kodik. Több ízben megfordult Karcagon, és mint a Mindszenty bíboros temetésére Amerikából jött küldöttség feje, részt vett az esztergomi gyászszertartáson, valamint a pusztaszeri és so- mogyvári ünnepségeken is. Em­lékmegőrző tevékenységének megkoronázása lehetne, ha sike­rülne Karcagon megnyitni azt a Kováts Mihály Múzeumot, melynek létrehozását az önkor­mányzat - csakúgy, mint a Hon­védelmi Minisztérium - támo­gatja. Dr. Fazekas Sándor polgármester Csak előközművesített telek értékesíthető! Mint önkormányzati képviselő és mint környezetvédelmi szak­ember, döbbenten olvastam az Új Néplapban (VII. 19.), hogy a megyei víz- és csatornamű vállalat a Tisza Limes Ingat­lanforgalmazási és Vállalkozási Kft.-n keresztül a héten megkezdi a Tenyősziget 597 telkének árusítását. Emlékeztetem a vállalatot a Szolnok Megyei Jogú Város Köz­gyűlésének vonatkozó határozatára. Ennek értelmében „a telek- alakítás feltétele a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése. Csak en-1 nek megfelelően előközművesített telek értékesíthető’ ’. Nem hob­biból született ez a döntés! A holtág szennyezőanyag-terhelésének további növekedése ellen akartunk garanciát adni. Telekosztás után ki biztosíthatja a külterületi csatornaépítést? Vagy egyesek állami támogatást remélnek kültelki zártkertek közművesítéséhez? A képviselő-testület feltételeinek többségét -1 park, védőerdősáv kialakítása, biogazdálkodás - már nem is rész-; letezem. A holtág haldoklását - a természetes folyamatok mellett - a rablógazdálkodású hasznosítás gyorsította: a csatornázatlan Kertváros, a sziget üdülőterületének kialakítása. Itt halad majd át a 4-es főút is. Kérdés, folytatódik-e a holtág károsítása a tenyőszi- geti zártkertalakításokkal? Az alcsi Holt-Tisza a város pótolhatatlan értéke - volt. Tenni akarunk a megmentéséért? Vagy osszuk meg a munkát? Egyesek érte tesznek, mások ellene? Kovács Gyuláné dr. önkormányzati képviselő Szolnok . ■ v ... ■, ■ - ■ , j Meditáció a közbiztonságról E levél megírására a naponta ismétlődő lopások és az egyre gyengülő - szinte nem is létező - közbiztonság késztetett. A gyorsan változó társadal­mi-gazdasági életünkben egyes rétegek megtollasodnak, míg mások teljesen elnyomorodnak. Nem tudni, melyik rétegből, ki­nőtte magát egy „hiéna” cso­port, akik a magántulajdont a há­ború utáni elvek szerint értelme­zik: „Akinek van, vedd el, ha gondolod, a tulajdonost agyon is verheted.” így van ez az egész magyar társadalomban, azonban most a lakóhelyemen, a Zagyva- rékason uralkodó állapotokra kí­vánom felhívni a közfigyelmet. Községünkben szinte minden napra esik valakinek valamiféle „meglepetés’ ’. Kinek a baromfi­ját, kerékpárját, gépkocsiját, az éppen aznap kapott havi nyugdí­ját, egy egész éves háztáji termé­sét, kertekből a zöldségfélét, vagy éppen a levágott disznó föl­di maradványait viszik el a fa­gyasztóból. A skála igen széles. Hol ke­ressük a felelősséget? A polgár- mesterjelöltek programjában előkelő helyen szerepelt a köz- biztonság megerősítése. Lassan eltelt egy év, a közbiztonsági diagram viszont rohamosan lefe­lé esik. Az önkormányzat leve- hetné a „T” betűt, és felnőhetne az önként vállalt népszerűtlen feladatainak megoldására is. Ugyanis a rendőrség képtelen ki­deríteni ennyi esetet. Ha akad, aki látta a történteket, akkor van eredmény, de sajnos abban sincs sok köszönet, mert a károsult kap az ügyészségtől egy határo­zatot, hogy a tulajdonát X. Y. lopta el, tettét beismerte, és fi­gyelmeztették (magyarán: mondták neki, hogy ejnye-ej- nye!?); az okozott kárt polgári peres úton követelheti. A sok utánajárást, útiköltséget, levél­költséget, az esetleg várható re- vansot senki nem meri vállalni, és a tolvaj tovább nevet. Ki van még? A BIZTOSÍTÓ! A tulajdont tisztelők befizetik az igen magas biztosítási díjat, ami­ből e társaságok márvány, rézve­retes portálú irodaházakat építe­nek és olyan dolgozókat alkal­maznak, akiknek az a feladatuk, hogy bizonyítsák be, kártérítés nem jár, mert nappal - zárt kerí­téskapun belül - a baromfi vagy kerékpár nem lezárt épületben volt. Es mit tehet a választó, az adófizető polgár? FÉL!!! A ká­rosultak jelentős része idős, fizi­kailag önvédelemre is képtelen, de emlékeznek a háború előtti tulajdon szentségére és a „kakas­tollasok” tekintélyére. ... és meditálnak: Miért e tehetetlen­ség, a sok joghézag? Az adófize­tő polgárok nehezen megkere­sett pénzecskéjéből élő fenti szervezetek mikor nőnek fel a vállalt kötelezettségük maradék­talan teljesítéséhez? Mit kellene tenni, hogy nyugodtan adtas­sunk, hogy otthagyhassuk laká­sunkat? - kérdi Zagyvarékas több tisztességes adófizető pol­gára nevében egyik olvasónk, aki érthető módon azt kérte, hogy neve és címe maradjon a szerkesztőségben. Hol vannak a cipőjavítók? Azok, akik vállalnák a talpalást, akik egy flekkel vagy új sarokkal „egyenesbe” hoznák a félretapo- sott lábbelit. Valamikor régen tud­tuk, hogy hol találjuk a fiatal, kö­zépkorú, de leginkább idős arany­kezű mestereket. Ott voltak min­den második vagy harmadik utcá­ban, és bátran nyithattunk be a szo­bányi műhelybe, mert sose zavar­tuk őket. A mester megnézte, ujja­ival körbetapogatta a beteg lábbe­lit, és volt úgy, hogy hellyel kínált - mondván, ezt a munkát meg is lehet várni. Azután megalakultak a cipőipa­ri szövetkezetek, a cipőjavítás melléküzemág lett. Ott a flekkelés úgy kezdődött, hogy először a megrendelőlap, aztán a könyvelés, a kalkuláció, az átvételi elismer­vény, rajta, hogy hány nap vagy hét múlva lesz kész és mibe kerül, így volt ez egészen . . . míg kide­rült, hogy a szigorodó gazdasági szabályzókba, a sok mindent meg­nyomorító adórendszerbe nem il­lik bele a cipőjavítás. A mellék­üzemág megszűnt, és most, ha el­kopik a sarka a vagyonba kerülő cipőnek, akkor ...? A választ a Jászsági Cipőipari Kisszövet­kezetnél kerestük . . . volna. E kisszövetkezetet sokáig a korcso­lyacipőkért dicsérték kontinen­sünk több országában. Itthon is szép sikere volt több termékének és sokan - a járás szinte vala­mennyi településén - áldották szol­gáltatásait. Azt, hogy 14 vagy 15 helyen üzemeltetett cipőjavító részleget. Sajnos csak múlt időben lehet beszélni az ilyen szolgálta­tásról, mert a szövetkezet az elmúlt pár év alatt fokozatosan bezárt minden műhelyt, megszüntette a cipőjavító részlegeket. A Jászság­ban tehát bezárta ajtaját minden talpaló- és flekkelőműhely. Ak­kor, olyan időszakban, amikor már A tárgyalóteremből Csak márkás árukat loptak Heten voltak, mint a gono­szok, és büszkék, mint az a kft., amely a legjobb minőségű és leg- márkásabb árukat kínálja. Büsz­kék voltak a piacukra, arra, hogy Budapesten ugyanolyan otthono­san mozogtak, mint Jászárok- szálláson, és nem szégyellték, hogy a kiváló árut mindig úgy szerezték be, hogy ellopták. Nö­velte önérzetüket, hogy náluk a márka a Samsungnál kezdődik, hogy a Philips éppen hogy csak belefér a profiljukba. Restellték ' viszont, hogy vállalkozásuk (a lopássorozat) egy olyan hétköz­napi Gold Star videomagnó el­emelésével kezdődött, amit még a szakmunkásképző intézet is meg tudott vásárolni. Akik csak márkás árut loptak és adtak el, nagykátai lakosok. Molnár Tamás, Rózsa F. u. 38., Szabó Edina, Kéményseprő u. 11., Lendvai György, Temető u. 6., Rőth József, Csokonai u. 18., Benkó Zsolt, Kéményseprő u. 13. és Bárád Zsolt, Liszt Éerenc u. 34. szám alatti lakosok. Az al- bertirsai Irinyi u. 17. szám alatti lakos a banda legidősebb tagja, Abonyi Tibor Ferenc. Ami leginkább közös a hetek életrajzában, hogy 20 évesek. Csak ketten lógtak ki a sorból, az egyik a 30, a másik a 18 eszten­dejével. Ami megkülönböztette őket, a foglalkozásuk, mert volt közöttük felszolgáló, géplakatos, csomagoló egy kft.-ben, segéd­munkás, alkalmi munkát vállaló és olyan, aki idős édesapja nya­kán élősködött. A foglalkozásuk­ban is volt valami közös. Az, hogy másodállásnak tekintették, a fő a lopás volt. Összetartotta őket az is, hogy együtt jártak el szórakozni. Egy ilyen ivóparti alkalmával tette fel a kérdést Molnár Tamás: ki tudna egy olcsó videót szerezni? Rőth Józef tudott. Ő akkor még a nagy­kátai szakmunkásképző intézet tanulója volt, így szinte haza­ment, amikor Molnárral együtt betörtek az iskolába és ellopták a videót, hozzá egy lejátszót és 3 oktatófilmes kazettát. A siker meghozta az étvágyu­kat és attól kezdve sorozatban törtek be olyan boltokba, ahon­nan márkás műszaki cikkeket le­hetett lopni. Betörtek és loptak Mendén, Albertirsán, Alsótápió- mentén az áfész műszaki boltjai­ban. Próbálkoztak Szolnokon a vasútállomás melletti bizományi áruházban, ez a vállalkozásuk azonban meghiúsult. Annál sike­resebb volt a jászárokszállási be­törésük, ahol egymás után két­szer is megdézsmálták a jászsági áfész műszaki boltját. Ahová betörtek, onnan nem távoztak üres kézzel és kerítettek időt arra is, hogy kiválasszák azt, ami márkás és értékes. A zsák­mány elszállításával sem volt gond, mert mindenhol ott volt a saját vagy a kölcsönvett gépko­csi. Az értékesítéssel se, mert so­ha sehol, egy vevő se kérdezte meg, hogy honnan az értékes Samsung, a Ico, a Hitachi, a Phi­lips video vagy a lézerlemezját­szó. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet a nagykátai galeri ügyében. Többrendbeli, nagyobb értékre elkövetett lopás miatt Molnár Tamást 1 év 7 hó­nap, Szabó .Edinát, Abonyi Ti­bort és Lendvai Györgyöt 1-1 év börtönbüntetésre ítélte. Benkó Zsolt 6 hónap, Bárád Zsolt 5 hó­nap börtönt kapott. Rőth József büntetése 1 év próbára bocsátás. Az ítélet nem jogerős.- ésal­világossá vált, hogy a 3, 4 vagy 5 ezer forintos cipők, csizmák (az árakat nem merjük kimondani) sarka ugyanolyan csáléra kopik, a kéreg is ugyanolyan sietve leválik, mint régen, amikor még 300-400 %-kal olcsóbbak voltak a lábbelik. A szövetkezetnél kapott magya­rázattal - hogy miért kellett meg­szüntetni a javítórészleget - nem lehet vitába szállni. Elhibázott gaz­daságpolitika, súlyos adózási teher kényszerítette vagy biztatta őket a népszerűtlen lépésre. Arra, ami az év végi mérlegben (közgyűlésen) elfogadható, törvényes tételként szerepel majd. A lakosság részére mégis „ar- culcsapás”, hiszen egy szolgálta­tástól fosztották meg, újabb gon­dokkal terhelték. I. A. A többi utast vigye el az ördög? Az új menetrendet mindig izga­lommal veszi kézbe az ember, hát­ha ígér valami kellemeset a min­dennapi utazásainkhoz. Az autó­busz-menetrend 1075-ös mezőjé­ben látom: indult egy új járat Bu­dapestről Kunhegyesre - a VO­LÁNBUSZ kezelésében, 14.15- kor. Aztán azt is kiszúrom, hogy van egy titokzatos 88-as megjegy­zés a rovatban - Jászberény és Jász­apáti közé helyezve. Alant pedig ott a feloldás: „88”: A járat ajelölt viszonylatban utazásra nem vehető igénybe. Ezek után elmélkedem: milyen jól festene, ha a menetrend­ben még további kitételek lenné­nek, mint például hogy a bérlete­seknek kuss, a hetven éven felüliek pedig menjenek biciklivel! Van egy sanda gyanúm - és nem a tiszta szándékú VOLÁNBUSZ korrekt­ségét vonom kétségbe -, a titokza­tos 88-as kitétel azt a célt szolgálja, hogy a Jászberényből 15.50-kor in­duló buszra ne. merészeljenek fel­szállni a Jászjákóhalmára és Jász­apátira utazni szándékozó, több­nyire bérletes utasok, mert azokból úgy sincs haszon, vigye el őket az ördög vagy a Jászkun Volán! Ta­possák csak egymást a 15.30-as vagy a 16.05-ös, agyonzsúfolt bu­szon! Fodor István Jászjákóhalma NYUGTATÓ TEAKEVERÉK Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné- Tudod, a keverési ará­nyon múlik minden...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom