Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-25 / 172. szám
1991. JÚLIUS 25. Az Üj Néplap Kunszentmártonban 5 Szabadság miatt zárva A kunszentmártoni Pannónia Szőrmekikészítő, Konfekció és Kereskedelmi Vállalat nyári szabadság miatt július 15-től augusztus 4-ig zárva tart. A két időpont között természetesen mindenféle termelési és kereskedelmi tevékenységet szüneteltetnek. S ha most valaki azt hiszi, hogy azért kellett a gyárnak leállnia, mert nincs munkája - nos, az nagyot téved. Ilyen gondjuk szerencsére nincs, a nyári szünetet sokkal inkább praktikus okok indokolták. Hisz egyrészt külföldi partnereik is ez idő tájt pihenik ki egész évi fáradalmaikat, másrészt pedig az általuk készített szőrmebundák iránt a nyári hónapokban, érthetően, itthon sem túl nagy a kereslet. Szóval, keresve sem találhattak volna jobb időpontot a lazításra. Persze a leállás ideje alatt teljesen nem marad magára az üzem, ugyanis most végzik el a karbantartási és felújítási munkákat s készítik el a pénzügyi és számviteli szakemberek a cég féléves mérlegét. A leállás csaknem 400 embert érint, ám ha valakinek más időpontra van például beutalója, azokat is elengedik, legfeljebb ha majd ismét munkába állnak, néhányszor túlórázniuk kell. Ellenségük a meleg Egy halódó mesterség képviselői adtak egymásnak randevút július első napján Kunszentmártonban, amikor is országos cukrásztalálkozót tartottak. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete nem véletlenül választotta a találkozó helyszínéül a Körös- parti várost, hisz ott sokáig hagyománya volt ennek a szakmának, mondhatnánk úgy is, hogy apáról fiúra szállt a mesterség. S a kunszentmártoni cukrászok mindig is a szakma legkiválóbb képviselői, a leg- ideillőbb szóval élve „krémjei” voltak. Persze kár lenne múlt időben beszélni róluk, hisz a városban még ma is vannak néhá- nyan, s közülük kétségkívül Talmácsi József a leghíresebb, a legismertebb. Ő készítette például a találkozóhoz kapcsolódó kiállítás díszmunkáit is - képünkön -, amelyet a helytörténeti múzeumban szeptember közepéig bárki megnézhet. Persze azt a rendezők nem garantálják, hogy az eredetileg kiállított, cukorból és csokoládéból készült figurák végig megmaradnak. Mert bizony a rekkenő hőség alaposan próbára teszi őket. Olvadoznak. Kérdés, vajon mi marad belőlük szeptemberig? Kilián vagy Széchenyi? A helyi önkormányzat képviselő-testületének június végi ülésén döntés született arról, hogy több mint tíz utca nevét megváltoztatják a városban, s a jelenlegieket a régi utcanevek váltják föl. így például a vasútállomás környékén lévő lakótelep nevét Széchenyi-lakótelepre szeretnék változtatni, mivel a legnagyobb magyar 1845 őszén már járt a településen, hisz a korabeli dokumentumok szerint abban az évben Kunszentmártonban fejezte be nagykunsági körútját. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a névváltozás nem lesz olyan sima ügy, mivel a lakótelepen élők már gyűjtik az aláírásokat annak érdekében, hogy maradjon meg a Kilián-lakótelep neve. Támogatják az első lakáshoz jutókat A városi önkormányzat az idén 3 és fél millió forinttal támogatja a városban véglegesen letelepülő fiatal házasokat és az első lakáshoz jutókat. Az előbb említett összegből már 2 millió forintot felhasználtak, tizenkilencen kaptak belőle. Sár nélkül... Az idén tavasszal 8 millió forintos költséggel tizenkilenc utca, mintegy 5,5 kilométer hosszúságban szilárd burkolatot kapott. Az oldalt összeállította: Nagy Tibor Fotók: Korényi Éva Kinőtték a régit, épül az új A városközpontban épül a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezet új székháza. A helybeli költségvetési üzem kivitelezésében készülő, 830 négyzetméteres épület 19 millió forintba kerül, s a belső berendezések is elvisznek majd legalább 5 milliót. Az átadást október 31-re tervezik. Az új székházra - mint megtudtuk - azért van égetően szükség, mert a takarékszövetkezet jelenlegi épületében már egymás hegyén-hátán dolgoznak az emberek. Az új épület földszintjén a helyi kirendeltség, az emeleten pedig a számítógépközpont, tanácskozóterem, valamint az irodák kapnak helyet Minden településen rendőr A közbiztonság szolgáltatás Hallgatom Lukács István rendőr őrnagyot, a kunszentmártoni rendőrkapitányság vezetőjét. Nem panaszkodik, de szavaiban kimondatlanul is ott bujkál az igény arra, hogy tisztázni kéne már végre a rendőri munka feltételeit, azt, hogy valójában mire is jogosult a rend őre. Talán nem véletlen, hogy szakemberekkel beszélgetve szinte már refrénként köszön vissza ez az óhaj, miközben a rendőrségről szóló törvény még mindig nem készültei. A bizonytalanság viszont nem tesz jót senkinek. Különösen így van ez mostanában, mert nem tudom, vé- giggondolta-e már egyszer is valaki, hogy az elmúlt időben a rendőrség ellen folyó kampány milyen reak- ' ciókat váltott ki az ut- - cán dolgozó közbiztonsági és bűnügyi állományból meg a parancsnokokból. Belegondoltak- e, hogy az utcán szolgálatot teljesítő rendőr, aki a nap minden pillanatában ki volt és van téve a „fegyelmezett és jogaikat kiválóan ismerő állampolgárok” ké- nye-kedvének, mit érez, amikor intézkednie kell. Szóval úgy tűnik, hogy széthullott az állampolgári fegyelem, némi túlzással mindenki azt csinál, amit akar, és bizony nem sok lehetősége van a rendőrnek arra, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Ebben a szituációban persze nem siránkozni kell, mint ahogy a kunszentmártoniak sem ezt teszik, hanem igyekeznek felvenni a harcot a növekvő bűnözéssel szemben.- Összesen tizenegy település tartozik hozzánk - mondja a rendőrkapitány -, s minden község polgármesterével találkoztam az utóbbi időben, hogy megbeszéljük, milyen közös tennivalóink vannak. Ezek alapján mindenhol megindultak az önvédelmi szervezkedések, s két településen polgárőrség alakult, a többi helyen pedig az önkormányzatok az önkéntes rendőri szolgálat visszaállítását kérték. így 115 önkéntes rendőri igazolványt adtunk ki.- Melyek a leggyakoribb bűn- cselekmények ezen a környéken?- A vagyon elleniek, amelyek összefüggésbe hozhatók az idegenforgalommal. Hisz Cserke- szőlőn a fürdőben sokan megfordulnak ilyenkor, nyaranta, s ugyanakkor a hétvégi házakat is gyakran feltörik. Az elmúlt félévben a körzetünkben 56 személyi tulajdont károsító betörés történt, s ez az előző esztendő hasonló időszakához képest 30 százalékos emelkedést jelent. S elég nehéz lefülelni a betörőket, mert megnőtt az utazóbűnözések száma. • Ezzel kapcsolatban a rendőr- kapitány elmesélte, hogy valamelyik éjjel betörtek az egyik nagyrévi boltba, s még ugyanaznap hajnalban Budapesten a rendőrök ellenőriztek egy taxit, s a csomagtartóból pontosan azok a holmik kerültek elő, amik a nagyrévi boltból tűntek el.- Éppen ezért - folytatja Lukács István - azt a módszert kell alkalmaznunk, hogy a közterületeket gyakrabban ellenőrizzük.- Az első félévben összesen hány bűn- cselekmény történt a körzetükben?- Kettőszázhet- venhat, s ez az előző esztendőhöz képest 12 százalékos emelkedést mutat.- Hogyan tudnak lépést tartani a növekvő bűnözéssel?- Igyekszünk mindent megtenni, ám szűkös anyagi helyzetünk miatt nem úgy haladunk, ahogy szeretnénk. Például nemrégiben érkezett hozzánk egy újabb autó. Még szerencse, hogy a helyi önkormányzattól kapunk havi 20 ezer forintot benzinre, mert másképp nem tudnánk vele közlekedni. Mindemellett nekünk alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy a közbiztonság szolgáltatás, mert ezt az emberek így élik meg. Ezért a jövőben olyan település nem lesz, ahol nincs rendőr. Korábban viszont voltak olyan helyek. Hisz addig, míg több falunak egy közös tanácsa volt, az egyik településről átjárt a rendőr a másikra. De miután most mindegyik falu tulajdonképpen egy „önálló kis köztársasággá’ ’ vált, az ott élők igénylik, hogy legyen rendőr a községben. S ebben mi segítünk nekik. Néhány hete új helyen és kulturált körülmények között fogadják a kirendeltség dolgozói a segítségért hozzájuk fordulókat Egyre többen munka nélkül A megyei munkaügyi központ kunszentmártoni kirendeltségének munkatársai sem unatkoztak az utóbbi hónapokban. Jómagam nem élek a számok bűvöletében, a legtöbb kimutatás, összesítés hidegért hagy, ám azok az adatok, amelyeket Pintér Mártonná kirendeltségvezetőtől hallottam, igencsak elgondolkodtatóak. Mint mondta, napról- napra, hétről-hétre, hónapról-hó- napra csak jönnek és jönnek, s egyre többen fordulnak hozzájuk azok az életerős fiatalok meg középkorúak, akik ilyen vagy olyan ok miatt elvesztették állásukat. A munkanélküliség fenyegető réme számukra már valósággá vált. Igaz, hogy a kirendeltség munkatársai nem csak a város, hanem tíz környező település - így többek között Tiszainoka, Nagyrév, Tiszakürt, Tiszaug - hasonló sorsra jutott lakosait is számon tartják, s talán éppen ezért szembetűnő az emelkedés. Júniusban például 549 munka- nélkülit regisztráltak a térségben, s közülük 499-en fizikai foglalkozásúak, szakmunkások, betanított és segédmunkások. De ma már nemcsak ők kerülnek utcára, hanem a felső- és középvezetők, az irányítók, az ügyintézők, az ügyviteli alkalmazottak is. No meg azok a főiskolát, középiskolát, technikumot és szakmunkásképzőt végzett fiatalok - majdnem ötvenen vannak -, akiknek az iskolapadból kikerülve még esélyük sincs arra, hogy a környéken munkához jussanak. Elgondolkodtató ez az egész, mert miközben egyik oldalon nő a munkanélküliség, arat a szegénység, emelkedik a létminimum alatt élők száma, a másik oldalon meg arról hallunk, hogy belefulladunk a tejbe, a búzába, a húsba, meg a jó ég tudja, hogy mibe. Ki érti ezt?
