Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-22 / 169. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚLIUS 22. Szabadrablás? Régóta várjuk, hogy a rend­szerváltozás elérkezzen a mun­kahelyekre is. Végre úgy látszik, a Szolnoki IKV-t elérte a válto­zás szele, legalábbis a víz- és csatornadíj-elszámolás eseté­ben. Ugyanis május 1-ig a „bér­lemény” alapterülete szolgált a vízdíj alapjául, mely módszer nem vette figyelembe, hogy egy- egy lakásban hányán élnek, így előfordulhatott, hogy az idős nyugdíjas több vízdíjat fizetett, mint egy háromgyermekes csa­lád. Ezt az elszámolási rendszert váltotta fel a lakásban lakók szá­mától függő díjszabás. A változásnak szinte minden­ki örült: „ha kevesebbet nem is, de többet semmiképpen nem fi­zetünk” - gondoltuk mi, egysze­rű halandók. De aztán megkap­tuk az értesítést az újonnan meg­állapított víz- és csatornadíjak­ról, mely szerint a dr.Csanádi krt. 4-es számú házban egy átlagos, háromtagú család havi 1.112 fo­rint díjat fizet. Számoljunk! Ja­nuár 14-től Szolnokon az érvé­nyes lakossági víz- és csatorna­díj a következő: ivóvízdíj 20.50 Ft/m3, csatornadíj: 9.50 Ft/m3 - összesen 30 Ft/m3. Ha most az 1.112 Ft-ot elosztjuk a köbméte­renkénti 30 Ft-os víz- és csator­nadíjjal, akkor mintegy 37 m3-es fogyasztást kapunk. Vajon ho­gyan tud egy átlagos család ha­vonta 37 m3 vizet elhasználni? A vízdíjat megállapítok nem ér­zik túlzottnak ezt a fogyasztást? Biztos, hogy a lakók csak a saját, tényleges fogyasztásukat fize­tik? Teleki József „Megmentettek” a hársfák, a mézelő cserjék Az ország tíz legnagyobb mézfelvásárlói ez év március 12-én megegyeztek a legkapósabb akácméz felvásárlási árában, kilón­ként 150 Ft-ban. Az első osztályú -19 százalék víztartalom mellett - 30 százalék akácvirágport tartalmazhat. Sajnos ennek az elvá­rásnak most képtelenség megfelelni, mivel április elején az akácfa rügye megfagyott, a virágzás idején pedig esett az eső, és több napon keresztül a hőmérséklet nem érte el a plusz 20 fokot. Erre vezethető vissza, hogy tíz méhészből kilenc nem pörgetett. Pesten a fenti méz ára már a háromszáz forintot is meghaladta! Most áldjuk a 20 évvel ezelőtti fásításkor ültetett hárs, ezüstfüz, mézelő cserjékért az illetékeseket, mert e fák virágai részben pótolják a kiesett akácmézet. No, meg a hárs illata kellemes közérzetet teremt rohanó életünkben. Szolnok több pontján, így a Csanádi körúton, az Abonyi, a Rákóczi, a Hunyadi úton lehetetlen nem észre venni, érezni a hársfák csodálatos illatát. A méhészek nevében köszönetemetfejezem ki az egykori fásítási akció szervezőinek, résztvevőinek, egyben kérem az utódjaikat, fojtassák e nemes cselekedetet, hogy 20-50 év múlva rájuk is hasonlóan gondoljanak a város lakói. Szíves fáradozásukat előre is köszönöm. Sándor János méhész V __________________________________J A lakóközösség érdekében A Határrendezés -17 év múl­tán című, e rovatban megjelent (VI. 20.) íráshoz az alábbi kiegé­szítést, tájékoztatást szeretném fűzni. Talán nincs is olyan közös­ség, ahol a kollektív döntés min­denki megelégedettségére szol­gálna. Az emberek többbségé- ben csak akkor ébred fel a tulaj­donosi szemlélet, amikor a prob­lémák közvetlenül őt is érintik. (A szandaszőlősi, Gorkij-lakóte- lep rendben tartásakor, fűnyírás­nál, faültetéskor, stb. a többség­nél nem természetes.) Jelen eset­ben is ez történt. Hiába küldtünk minden családnak egyéni meg­hívót az évenként egyszer tartan­dó tagértekezletünkre, továbbá minden épületben elhelyeztünk egy, a napirendet is tartalmazó meghívót -, kevés embert érde­kelt a közösség dolga! Pedig eze­ken a megbeszéléseken lenne helye a 72 családot érintő kérdé­seknek, döntéseknek. Az idei ta­gértekezleten - többek között - a kerítés körüli gondok is napiren­den voltak, elmondtuk a megol­dási lehetőségeket, melyek kö­zül a jelenlegi megvalósítására született határozat. Ha a levélíró részt vett volna az összejövete­len, nem érte volna váratlanul az építkezés, tanácsaival talán jobb megoldást is lehetett volna talál­ni. Azonban senki nem várhatja el tőlünk, hogy egy megtárgyalt témában ismét összehívjuk az embereket. Férjemmel együtt 10 éve fá­radozunk - ún. társadalmi mun­kában - azon, hogy a családunk ellátása mellett a lakótelep dol­gai is rendben menjenek, a lehe­tőségekhez képest. Hozzá kell tennem, munkánkat mintegy ti­zenöt-húsz „őslakó” segíti, akik mindig készek a tereprendezés­re, a virágoskertek gondozására, szemétégetésre stb. Ezért köszö­net jár azok nevében is, akik soha semmit nem tettek a közössé­gért! Az elmúlt tíz év alatt csator­nát, gázt vezettettünk, járdát építtettünk, falújítottuk a kerí­tést. Sajnos a jelenlegi is felújí­tásra szorult, mielőtt teljesen kész lett volna, mert a betonalja- zatba nemrég helyezett oszlopok közül hármat kitörtek. A la­kásszövetkezet ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, hiszen a lakók kárára vandálkodtak. Ez a pénz talán elég lett volna a másik oldalon lévő kerítésünk megja­vításához! Tisztában vagyunk vele, hogy sok feladat vár ránk a 17 éves házak felújításával kapcso­latban. Idei terveink között sze­repelt a tető- és homlokzatfelújí­tás, a tv-antennák helyrehozata­la, esetleg parabolaantenna, víz­órák felszerelése. Erre azonban nem lett volna elég az új kerítés­re fordított pénz! Hitelre lenne szükség, és mindenekelőtt a la­kók ezzel kapcsolatos költség­vállalására - no meg a sok mun­kával járó szervezésre... Ezt azonban már nem én fogom vég­hez vinni. Majzikné Széli Ilona a Jubileumi Lakásszövetkezet intézőbizottság elnöke A gondozottak köszöneté Cserkeszőlőn tavaly decem­berben nyílt meg a gondozási központ, az idős embereknek szállást adó otthon, melyhez hozzátartozik a házi szociális gondozás is. Az idén felvettük a kapcsolatot a helyi Magyar-Ro­mán Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökével, majd pedig a helyi testvérklub­bal is. A szövetkezet támogatá­sáért ezúton fejezzük ki hálánkat és köszönetünket, mert igen nagy segítség volt tőlük, hogy az udvarunkra az asztalos műhely dolgozói kerti bútort készítettek - Komlós Ferenc üzemegység­vezető irányításával, a mosó­konyhánkban pedig ruhatartó polcokat szereltek fel. Emellett - kérésünkre - az arra rászoruló idős tsz-tagoknak (intézetünk­nek is) tűzifát juttattak, és saját járművükön haza is szállították. S ezúton mondunk köszönetét a tiszakürti református tiszteletes asszonynak, aki önzetlenül, min­den héten egy délelőttöt a gondo­zottak körében tölt, neves ünne­peken pedig istentiszteletet tart nálunk. De azt sem hallgathatjuk el, hogy a testvérklub tagjainak fáradságos munkájával, közre­működésével tehettük barátsá­gosabbá, szebbé otthonunkat, akiktől hímzett térítőkét, faliké­peket kaptunk. A gondozási központ dolgozói, gondozottjai Cserkeszőlő „Becsapva, megkárosítva érzem magam” A szolnoki Olimpia Sport­boltban június 17-én vásároltam egy fekete plüss fürdőruhát - 1980 Ft-ért. A színe 10 napi használat során - annak ellenére, hogy a kezelési útmutató szerint mostam, sötétkékre változott. Június 27-én visszavittem a bolt­ba, de a tulajdonostól azt a vá­laszt kaptam, majd elviszi a ké­szítőhöz és a reklamációmat az­után orvosolja; két nap múlva érdeklődjek. Június 29-én, 10 órakor felkerestem az üzletet, ahol az alkalmazottja közölte, nincs itt a főnök és nem tud a fürdőruháról semmit, menjek vissza 13 óra előtt. A megadott időpontban ott voltam, de a fő­nök nélkül a helyzet változatlan maradt. Július 3-án is fürdőruha nélkül kellett távoznom, mert nem volt ott a tulajdonos, az el­Legjobb a kertes ház Nem tudom szó nélkül hagyni azt az olvasói levelet, ami Egyre nehezebb a falun élők helyzete címmel jelent meg nemrég, mert az a véleményem, nekik még mindig könnyebb, mint a városi, panelházi embereknek. Mi pél­dául szövetkezeti lakásban lai kunk, amit most a kamatadó mi­att, kölcsönökből inkább kifizet­tünk. Jelenleg gyeden vagyok, a férjemmel együtt körülbelül 25 ezer forint a havi bevételünk, s van három gyermekünk - 13, 12 éves, és egy héthónapos. Azt hi­szem, nem kell ecsetelnem, hogy a gyerekek ellátása, ruházata, az egyéb kiadás mennyire rúg. A „Sírtunk már eleget - inkább jöjjenek közénk!” A Ki miben tud, segítsen cí­mű, június 20-án közölt levélre kívánunk reagálni. A nyugdíjasklubok működé­sét az jellemzi, hogy „egy min­denkiért, és mindenki egyért!”. Azt a gondoskodást, amit az idős emberek segítése és összefogása jelent, a klubvezetők maximáli­san magukévá tették. S az a vi­dámság, ami olykor rendezvé­nyeinkből sugárzik, egy kis örö­möt hoz az egyedül élő idős em­Az optimista buszsofőr Napjainkban, mikor az állan­dó áremeléseket és a kánikulát szenvedjük, jólesik egy kis fel­üdülés, humor. Legutóbb Jász­berényből busszal mentem haza­felé, melyen Répási József sofőr gondoskodott a vidám hangulat­ról. Kedvesen fogadta az utaso­kat, majd amikor Jászalsószent- györgyön felszállt egy néni és megkérdezte „mikor jön vissza­A tárgyalóteremből A tanyavilág csendje ébresztette fel benne a tolvajt adó pedig nem foglalkozott a reklamációval. E napon feljegy­zést készítettem, és kértem a bolt tulajdonosát, szíveskedjen kicserélni a fürdőruhát vagy az árát visszaadni, mert szezonális cikkről lévén szó, nem télen sze­retném viselni! Július 4-én - re­mélve, hogy az ügy végére meg­nyugtatóan pont kerül, ismét fel­kerestem, ám az alkalmazott visszaadta a színehagyott fürdő­ruhát! Becsapva, megkárosítva ér­zem magam, és tanulságként, jó tanácsként mondhatom, ebben az üzletben csak az eladás a fon­tos, a reklamáció és a panaszok orvoslása nem. (Olvasónk pon­tos neve és címe a szerkesztőség­ben.) O.J.-né közös költségünk havi 1500 Ft, holott a házban nincs kaputele­fon, az ajtó éjjel-nappal ny'tva, nincs lift, szemétledobó stb. A fűtés és melegvíz havi 2000- 2500 Ft, a villanyszámla pedig 840. Míg a falun élő a kertbe megy zöldségféléért, gyü­mölcsért, mi a piacra, és borzasz­tó drágán jutunk mindenhez. Három évig kertes házban laktam, ezért jól tudom a különb­séget.. Legfőbb vágyam, hogy valaha ismét ilyenben éljek - csa­ládommal együtt. Ha ez csak vi­déken lehetséges, akkor ott. R.P.-né Szolnok Egy kis jószándékkal, pusztán csak az elhatározást nézve, még elismeréssel is lehetne beszélni ró­la. Arról, hogy volt mersze tetteit összhangba hozni vágyaival, bú­csút tudott mondani a megszokott kényelemnek, a város „hangula­tos” zaját felcserélte a tanyavilág pihentető csendjével. Aztán kide­rült, hogy nem a tanya csendje vonzotta, hanem a felismerés, hogy ott kisebb kockázattal jár a lopás. Varga István, Jászberény, Szö­vetkezet út 5. szám alatti lakos nem a városi komfortot cserélte fel a békés tanyavilág nyugalmával. Az említett városi „adottságokat” már régóta nem élvezi, hiszen hosszú idő óta különböző alkalmi és általában nem kényelmes szál­láshelyeken tengődik. Talán most - a tárgyalás előtt és utána - van a legkényelmesebb és biztosabb la­kása, mivelhogy a Büntetésvégre­hajtási Intézetben vendégeskedik. Nem ez volt az első büntetése, legutóbb is lopás és más bűncse­lekmények miatt vonult be a bör­tönbe. Szabadulása után se lett más ember belőle, alkalmi munkából élt, és újabb bűncselekmények ki- eszelésén törje a fejét. Meg is tette, így jutptt arra az elhatározásra, hogy helyszínt változtat, működési területe ezentúl a tanyavilág lesz. Tőtevényen kezdte még 1988 nyarán. Egy tanyai részen vállalt különböző alkalmi munkát, első­sorban azért, hogy megismerked­jen akömyezettel. Sikerült is, mert már biztos helyre ment azon a na­pon, amikor egy hétvégi ház kam­ráját feltörve, különböző szer­számokat lopott el. Természetesen a föld megművelésére alkalmas szerszámokkal egy kapavágást se csinált, hanem sietve eladta őket. Azután betört még sokszor és sok helyen. Elvitt mindent, ami a keze ügyébe került, megdézsmálta a károsult vöröshagyma- és fok­hagyma-készletét. Máshonnan ru­haneműket és különböző háztartá­si felszerelési tárgyakat vitt el. Egy-egy tanyán néhanapján alkal­mi munkát is vállalt, de csak rövid ideig, aztán folytatta a tanyák, a hétvégi házak fosztogatását. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr.Varga Rozália taná­csa hozott ítéletet Varga István ügyében. Többrendbeli lopás miatt 7 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabad­ságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős.- ésal­Hozzászólás cikkeinkhez Pont volt font Felelősségre vonták az ügyintézőt berek életébe. Szeretnénk, ha a fiatalabbak és mások is átven­nék, követnék példánkat. Abból, hogy szegények és idősek va­gyunk, még nem következhet törvényszerűen, hogy szomorú­ak is legyünk. Életünkben sírtunk már ele­get, és ha a fájós lábunk olykor táncra perdül, ne irigyelje senki, hanem jöjjenek közénk! Vasutas Nőklub Törökszentmiklós A Pont font nem volt című, jú­lius 13-i számunkban megjelent írással kapcsolatban az OTP és Ke­reskedelmi Bank RT. Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Igazgatósá­gától az alábbi tájékoztatást kap­tuk: A nyári idényben devizarészle­günk nagyobb valutakészlettel igyekszik biztosítani a forgalom ellátását. Ezt esetenként hátrányo­san érinti, hogy az ellátó szerveze­tek nem az igényelt mennyiséget szállítják. Emiatt a devizaszámlá­val rendelkező ügyfeleinknek - előzetes igénybejelentés alapján és a megadott időpontra - a vásárolt valutákból általában félretesszük a szükséges mennyiséget. Olvasó­juk július 10-én közölte ügyinté­zőnkkel, hogy két hét múlva (25- én) tervezett utazásához angol fontra lenne szüksége. Tekintettel arra, hogy a kért valuta nem volt készleten, ígéretet tettünk, hogy megkíséreljük biztosítani, illetve amennyiben más valutát leszünk kénytelenek kiszolgáltatni, úgy konverziós költséget nem számo­lunk fel. A július 11-i forgalom során nagyobb mennyiségű angol fontot fizettek le pénztárunknál. Ebből az ügyfelünk által kért mennyiséget elkülönítettük és még a mai napon is pénztárunkban rendelkezésére tartunk. Sajnáljuk, hogy az ügyben eljá­ró dolgozónk nem volt körültekin­tő, s a számlatulajdonosunknak bosszúságot okozott. Ezért, vala­mint a telefontájékoztatáskor tanú­sított, meg nem engedhető hangne­méért felelősségre vontuk. „A szent fát félretedd” felé ez a busz”, így válaszolt: Mikor jöjjek néném?! Jó volt hallani és örültünk, hogy min­dennapi gondjainkat röpke 50 percre elfelejthettük. Utastársa­im nevében ezúton is köszönjük a buszvezető kedvességét és azt kívánjuk, jó humorát őrizze meg - erőben, egészségben. Gulyás Ottó Jászladány Azt hiszem, amit Petőfi a XIX. század költőihez írt, az ma is érvé­nyes és nem csak a költőkre, ha­nem a tollforgató emberekre is. A július 18-i számban bemutatott Je- nei-Körmendi és hasonló szemé­lyes perpatvar szegénységi bizo­nyítvány a nevezettekről. Amikor napjainkban nagyobb horderejű problémák foglalkoztatják az em­berek többségét, nem ezt várjuk a toliforgatóktól, hanem például ar­ról szeretnénk olvasni, hogyan le­het eladni a megtermelt gabonát, amiből a termelők élni, tovább dol­gozni tudnak? Mivel magyarázha­tó, hogy egy mázsa búzából 2 ki­logramm babapiskótát lehet vásá­ri T, Fiókák (Fotó: Nagy Zsolt) rolni?! Egyre több munkahely szű­nik meg, szaporodik a munkanél­küliek száma; a kosz, a piszok eszi meg a falut, várost egyaránt - mi­közben munka nélkül is lehet pénzt kapni... Igaz, ugyanebben a lap­számban ezt is magyarázzák. Van hát téma, volna miről írni, beszélni- a köz, a nép érdekében! A nagy emberek túl tudnak lép­ni a személyes dolgokon, de ugyan hol vagyunk még azokhoz, amikor megrekedtünk a madárfüttynél. Molnár Ferenc * * * Az említett levelek, vitacikkek- noha személyeskedéstől sem mentesek - tanulságos társadalmi­közéleti problémákra, jelenségek­re világítanak rá. (A szerk.) Szerkesztői üzenet Bálint István, Jászberény: Ol­vasónkat eztúton is szeretnénk megnyugtatni, hogy a túlsúlyos, leadásra váró sertéseket hamaro­san felvásárolják. Péter Gábor, a megyei húsipari vállalat igazgató- helyettese ígérte, hogy e hét elején már Jászberény tér<Sgébc is eljut­nak és saját, valamint a társvállala­tokon keresztül elszállítják, érté­kesítik az állományt. Mató Vazul, Szolnok: Kedves Olvasónk! írását megkaptuk és ez­úton kérjük, szerkesztőségünk előtt szíveskedjék felfedni magát. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom