Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-22 / 169. szám

1991. JÚLIUS 22. Az Uj Néplap Karcagon 5 Vízből is megárt a sok! Maradjunk maradon? Mielőtt elájulnék a 35 fokos hőségtől, besöpröm magamat az IBUSZ Rt. Karcagi Kirendeltsé­gébe. Úgy tervezem, elvegyülök a sok ügyfél között, leülök az egyik kényelmes fotelba, pros­pektusokat nézegetek, s amikor kellően felfrissülök, egyszerűen kereket oldok. Átlépvén a küszöböt, döbben­ten tapasztalom: az egyedüli ügyfél én leszek, hacsak meg nem gondolom magam. Nem gondolom meg. Nem is tehetem, időm sincs rá. Az ügyintézők szeme felcsillan, bombáznak a kérdésekkel: külföldre vagy bel­földre tervezem a nyaralást? Csodálatos franciaországi útjaik vannak! Kishíján felnevetek, be­legondolván: a pénztárcámban egy agyonrongyolódott százas lapul. Na, azért ilyen olcsón nem adom! Van emberi méltóság is, ugyebár?- Nem, nem! A nyaralás már megoldott. Azért jöttem, hogy megtudakoljam: a karcagiak mi­lyen mértékben veszik igénybe az önök szolgáltatásait, hová utaznak szívesen? Két perc sem telik el, ott ülök az irodavezető, Magyar Sándor- né szobájában.- Sajnos, a külső és belső ne­hézségek nálunk is lecsapódnak! Sokan lemondták a Jugoszláviá­ba tervezett útjukat, félnek ki­menni a bizonytalanságba, és ez emberileg érthető is. A belföldi forgalmunk viszont megnöveke­dett. Belföldre 300 jelentkezőnk volt, míjj külföldre csak 150-160 között. Érthető, hogy ez így ala­kult, már ami a belföldi utakat illeti. A szakszervezeti üdülője­gyek meglehetősen drágábbak a korábbiakhoz képest, nem sok a különbség a mi áraink és a szak- szervezet árai között. De nálunk az ügyfél legalább oda mehet, ahova akar, nem ahová a beuta­lója szól.- Melyik a legolcsóbb út, amit meghirdettek külföldre?- A görögökkel meglehetősen jó kapcsolatunk alakult ki az utóbbi időben. A görög tenger­parton Paráliát a karcagiak is szí­vesen látogatják, olcsósága mi­att. Maga a 8 napos ottlét hatezer forintba kerül mindössze. Drá­gítja a dolgot, ha valaki busszal utazik ki. Maga az útiköltség plusz ötezer forint. De még így is csak 11 ezer forintnál tartunk. Görögország pedig csodálatos!- És melyik a legdrágább programjuk?- A legdrágább egy párizsi út, 34 ezerért.- Mennyi volt a legnagyobb pénzösszeg, amit egy ügyfél az idén itthagyott?- Egy négytagú család olasz- országi útja, költőpénzzel együtt 90 ezerbe került. A családfő pa­rázs pénzben kifizette.-Ez rekord?- Nem. Tavaly sokkal többen utaztak, a tengeren túlra is. Ez már 120-130 ezres tételt jelen­tett, minimum.- Itt csak készpénzzel lehet fi­zetni és azonnal?- Nem. Az ügyfeleink számára biztosítjuk a részletfizetést. Te­hát: még az út megkezdése előtt a nekik tetsző időben és össze­gekkel rendezhetik számlájukat.- És mi van a hitellel? Hitel­ben nem lehet utazni?- Erre is számítunk. Most, hogy az IBUSZ Bank megala­kult, a remények is nagyobbak. Fokozatosan bevezetjük az összes bankszolgálatot, így a hi­telben való utazást is.- Zárásként: elégedetet a számadattal, miszerint Karcag­ról, ebből a huszonötezres vá­rosból, ötszázan kerekedtek útra bel- vagy külföldre az itteni ki- rendeltség segítségével?- Először is: még nem ért véget a szezon. Másodszor: tudom az okát, tehát megértem. Az embe­rek látástól vakulásig dolgoz­nak, hogy fenntartsák családju­kat. Akiknek pedig nagyon jól megy - van ilyen Karcagon is természetesen -, azok nem keres­nek meg minket. A nyaralásaikat elintézik magánút keretében. Kerül, amibe kerül... Élvezzük vagy szenvedjük a nyarat, ki-ki egészsége, termé­szete szerint. Ki gondolná, hogy a városháza falai mögött a vízről tárgyalnak, kártevő, telkeket, há­zakat romboló vízről. A mögöt­tünk lévő tavasz, kora nyár meg­lehetősen sok csapadékkal áldot­ta meg ezt a vidéket. A város egyes részein belvízveszély is fe­nyegetett. Karcag meglehetősen lemara­dott a belvízelvezetés ügyében. Az örökség: rossz szintezéssel megépített, zömmel fedetlen csatornák, abból is kevés. Nem egy helyütt, így a Nyár utcában is, egy-egy kiadósabb esőzés után 5-10 centiméteres víz áll a járdákon, befolyik az udvarokba, elvizesíti a házakat. A nyílt csa­tornák elpocsolyásodnak, a Szi­várvány utcai rész akár termé­szetvédelmi terület is lehetne: káka, sás, nád, békalencse min­denütt a csatorna vonalán. A fe­dett csatornákkal sem jobb a helyzet. A 60 centiméteres csö­vek erősen eliszaposodtak, vízát­eresztő képességük rohamosan csökken. Tisztíttatni kellene eze­ket is, de már nem is nagyon lehet hozzáférni mirldhez: kerék­párút húzódik nem egy fölött. Dr. Kovács Tibor képviselő a fedet­len csatornák ügyében szólalt fel. Elmondta, az ő körzetében több ilyen is van. A korábbi eső­zések után jött forróság kiszárí­totta ugyan őket, de az aljukon még mindig ott pang a poshadt víz, bűzt eregetve magából. Ez már nemcsak esztétikum vagy gazdálkodás kérdése, ez már egészségügy. Rengeteg fertőzés forrásai ezek a teljesen soha ki nem száradó, pangó vizű el veze­tők. Most itt tartunk. Burkolt árkok építésére jó néhány évig nem lesz pénze az önkormányzatnak. Fel kell tehát emelni az itt alkal­mazott munkások létszámát. Most évente 10 fő közhasznú munkát végzőt foglalkoztatnak a karbantartáshoz. Ez igen kevés a több mint 100 kilométeres csa­tornahálózatra. A műszaki irá­nyító részleg szakképzettségét is feltétlenül javítani kell. Sok ugyanis a találomra elvégezte­tett, szakmailag átgondolatlan munka. Sok egyéb mellett pedig meg kell végre rendelni a szakági közműtérképet is. Ha minden úgy lesz, ahogy a városatyák eltervezték, mit ne­künk őszi eső, olvadó hó, tavaszi zápor! Ég veled, békalencse! Táborozni jó? Pengő Ferencné táborveze­tővel beszélgettünk a Kálvin út 5-ben, a tanyasi gyerekek diák­szállóján. Itt működik most a városi napközis tábor, a három szint Csak egyet tudunk tenni: menni, menni, strandra, gyer­mekek házába, bárhová! Él­ményt, kikapcsolódást kell a számukra biztosítani, különben nem tudnak feltöltődni. közül a földszintet kapták meg, a tantermeket.- Mit tud mondani a helyszín­ről?- Szörnyű, hogy nyáron is is­kolapadok közé kell terelnünk a gyerekeket! Van olyan is kö­zöttük, aki az évzárótól az év­nyitóig itt van, reggel fél héttől délután négyig. Sok köztük a hátrányos helyzetű, az ál­lami gondozott, a veszélyezte­tett.- Milyen anyagi kereteik vannak?- Kéthetes ciklusban váltjuk egymást mi, nevelők. Ezen idő­szakra az ellátmányból 3000 forint szabadon költhető a fog­lalkozásokra, 12 ezer a takarí­tást, a vendégmeghívást fedezi.- Hová képzelné ezt a tábort?- Egy pavilon jellegű épít­ménybe, egy erdős, uszodával ellátott terepen.- Találkozzunk 2000-ben! Karcagról indult... Fizikuspalánta, egzotikus kellékekkel Szolid, halk szavú fiatalember Da­ruka István, aki idén ballagott el a Gá­bor Áron Gimnáziumból. Rövidke éle­te ellenére annyi sikert tudhat magáé­nak, mint sokan mások egy életen át sem. Korán megmutatkozott fizikate­hetsége, középiskolai tanárai külön is foglalkoztak vele. A harmadik év vé­gére befejezte gimnáziumi fizikatanul­mányait, negyedévben már egy debre­ceni tudományos segédmunkatárshoz járt konzultálni. Verseny versenyt kö­vetett, külföldön is, természetesen si­kerrel. Idén év végén elnyerte az MDF helyi szervezete által alapított 10 ezer forintos díjat is, mint a gimnázium bal­lagó, kiemelkedő eredményeket pro­dukáló fiatalja. Pista „mellékesen” le­tett még egy középfokú angol nyelv­vizsgát is, a bizonyítványait akárki ki­tehetné az ablakba! Most egy havannai útról tért meg, ahol egy öt személyből álló csapatban részt vett a 22. nemzetközi fizikai diákolimpián. A csapatok nem hivata­los pontversenyében Kína és a Szovjet­unió után a harmadikok lettek, egyéni­ben Pista teljesítményét harmadik díj­jal ismerték el.- Pista! Bizonyára fáradt vagy. Hosszú volt a visszaút, Pesten még egy rádióinterjú is várt rád. Én nem is a versenyről faggatlak. Tudom, milyen nagy természetbúvár vagy: bizonyára ezer meg egy dolgot megnéztél Kubá­ban a versenyek szünetében. Inkább erről mesélj!- Nemcsak mesélni tudok, mutatni is. Kezdjük azokkal, amiket vásárol­tam: ez egy macherte, bozót- és nádvá­gásra használják. Ami azt illeti, már én is beavattam, ma délután ezzel abrik- toltam a kertben a gazt. Ezt a trópusi kalapot egy vásáron vettem. Ezt a há­rom szuvenírt: a tarisznyarákot, a ten­gericsigát és a -csillagot a szüleimnek hoztam.- Saját gyűjtés?- Négy hatalmas dobozzal! Hol is kezdjem? A tengerparton leltem én is egy tarisznyarákot, sajnos darabokban. Ez talán bogárcsiga, ez a másik csúcs­csiga. A kagylókkal nehéz dolgom lesz: ezek ugyanis a környező tenge­rekben nem találhatók meg, ezért az azonosításuk igen nehéz. Ez a szokat­lan színű massza kubai talajminta, tró­pusi vörösföld. De hoztam mintát az óceán vizéből is, kóstolja meg, milyen sós! Épp a sótartalom miatt nem merül­tem el sose, pedig nem nagyon tudok úszni... Van még pálmafa oldala, repü­lőmagvak, mangófa levele, banánle­vél, bromélia, ceibalevél. Ez egy tuli­pánféleség virágja. De hoztam parti fö­venyt is a Karib-tengertől.- Ez mind csodálatos! Fotók?- Hét tekercs filmet sütöttem el. Arra számítottam, hogy meg tudom mutat­ni, de sajnos még nem készültek el!- És a többiek? Ha jól tudom, 31 országból voltak résztvevők.- Az ő emléküket az utolsó dobozban őrzöm. Tele van cserélt apróságokkal. Amikor felnyílik a doboz, ajándék- tárgyak szemkápráztató kavalkádjára pillanthatok: érmék, jelvények, pén­zek, zászlócskák, ki tudja, még mi. Pis­ta kívülről sorolja: Izland, Olaszor­szág, Finnország, Nagy-Britannia, Ausztria, Kuba, Németország, Bulgá­ria, Svédország, Hollandia, Kína, Szin­gapúr, Thaiföld, Columbia fiataljaival cserélt. Lassan ott tartok: fel sem tudom fog­ni, hogy tudott ez a fiatalember röpke tíz nap alatt ennyi mindenre időt szakí­tani a versenyeken kívül! Szedelőzkö- döm, meglehetősen eljárt az idő. Meg­tudom: Pista csak rövid pihenőre van itthon, újabb megmérettetésre készül, ezúttal Moszkvában. Aztán talán mód nyílik néhány hetes kikapcsolódásra, és jöhetnek a debre­ceni egyetemi évek! Búcsúzáskor ajándékot kapok, pár repülőmagvat. Mutatja a fiú, hogy ő már csíráztatja, próbáljam meg én is, hátha lesz belőle valami. Nekem ad még egy csodálatos, vastaghéjú, Ka- rib-tengeri kagylót is. Azóta a köny­vespolcomon őrzöm, s ha ráesik a pil­lantásom, odabólintok: sok sikert, Da­ruka István! Az oldalt írta: Dorkovics Ágnes Fotó: Mészáros János „Csúcsforgalom” a karcagi IBUSZ-ban Az állat- és növényvilággal ismerkednek a gyerekek a könyvtárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom