Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-22 / 169. szám
1991. JÚLIUS 22. Hazai tükör 3 Számítógépes, informatikai táborban az abonyi gyerekek Az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola 1986 óta minden nyáron tíznapos turnusban számítógépes, majd informatikai tábort szervez a helyi ön- kormányzat salgóbányai táborában. Kezdetben csak Commodore és Spectrum gépekkel oktatták a számítógépes ismereteket a budapesti ÉGSZI szakemberei. Az elmúlt évtől azonban már az iparban is használatos IBM PC- vel dolgoznak - tudtuk meg Andrási István abonyi pedagógustól, a tábor vezetőjétől, aki főleg a kulturális programért felelős. Ennek a módszernek nagy hasznát látják azok a gyerekek, akik középiskolában tanulnak tovább, mert ott is igény a PC-is- meret. Harmadik éve oktatnak videotechnikát, és informatikai tábort is szerveznek. Évről évre fejlettebb technika áll a tanulók rendelkezésére, amit a szponzorok - ebben az évben a XXII.ke- rületi budapesti BKTV, a Kere- pestarcsai Kórház és az Ech In- nova Kft.- és szakembereik segítségével tudnak biztosítani. A július 25-augusztus 4-ig tartó táborban az abonyi és a kere- pestarcsai tanulók vesznek részt. Teljes ellátást, napi 4 órás szakfoglalkozást, sport-, kulturális és turisztikai programot biztosítanak a szervezők. A költségekhez a tábor vezetősége a Pest megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány pályázatán 20.000 forintot nyert. Bálint Zsuzsa / Újra dolgozik a finomhengermű Ózdon Újra megindult a termelés az Ózdi Kohászait Üzemek finomhengerművében, miután az Ózdi Acélmű Rt., amely közvetlen kapcsolatban állt az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalattal, kifizette mintegy 170 millió forintos adósságát az áram- szolgáltató vállalatnak, és az helyreállította az üzem áramellátását. Mint arról korábban hírt adtunk, július 2-án az ÉMÁSZ leállította a törzsgyár áramellátását, s ezzel megszűnt a termelés az Ózdi Kohászati Üzemek még egyetlen működő egységében, a finomhengerműben is. Miután az Acélmű Rt.-nek sikerült behajtania kintlévőségeit, ki tudta fizetni tartozását az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnak, így újra indulhatott a termelés a fimonhen- germűben. Ki érti ezt a csődöt? Félidőben a „Napsugaras nyár” Már-már gyanúsan kellemes hűvös fogadja a belépőt a gyermekház aulájában. Ä kánikula kint marad, bent pedig kisiskolások, tizenévesek pattogtatják a kaucsuklabdát, bűvölik a számítógépet. A vendégmarasztaló hűs klímát illetően pedig semmi csalafintaság nincs a dologban. Úgy látszik az épület tervezői értették a dolgukat annakidején.- Hogy is lenne pénz légkoncidio- nálásra, amikor itt is a puszta fennnmaradás a tét. Oázis ez a ház, utolsó mentsvár ebben a gyerekellenesre sikeredett világban. Hiszen az a hír járja, hogy megszűnik az önállóság, és be kell költözni a nagy testvér (MMIK) hajlékába. Az „Alkotó ház” stúdiói ma még a kiadott program szerint zajlanak. Ezen a héten a tűzzománc-készítőknél és a repülőmodellezőknél volt nagyüzem. A műhelytitkokról Nagy Attila szakoktató tanárt faggattuk, aki már négy éve rendszeresen olto- gatja a repülőmodell- építés és -reptetés - merthogy az külön tudomány - titkaival a fiatalokat. A reptetés külön tudomány- Mit tudnak majd ezek a kis gépek?- Ez a típus már versenymódén. Öt nap alatt készülünk el velük. Ötven méteres damillal, kézi repítéssel 3x2 percet kell levegőben tartani őket. A repítést külön meg kell tanulni, erre már valószínű csak szeptemberben lesz időnk, ami mindig nagy sikerélményt jelent az építőknek. S hogy értékes, jó hagyomány a modellezés, ezt az átszellemült gyerekarcok tanúsítják. Kép és szöveg: Csirke József napló Csütörtökön egy tanácskozáson vettem részt a Hortobágyon. Arról volt szó, hogy el kellene készíttetni a hortobágyi tájegység fejlesztési koncepcióját és tájrendezési tervét. A meghívott és érintett települések: Tiszafüred, Tiszaigar, Tisza- örs, Kunmadaras, Karcag, Nagyiván, Balmazújváros, Egyek, Görbeháza, Hajdúszoboszló, Hortobágy, Kaba, Nádudvar, Nagyhegyes, Polgár, Püspökladány, Tiszacsege, Újszentmargita, Hajdúböszörmény. Szóba került még ezen települések szövetségének terve is, hogy megfelelően tudják képviselni a „Hortobágy mellyéke” érdekeit. A tájrendezési terv az egész tájegységre készülne, s ezt ha elfogadná, akkor mindegyik ön- kormányzat beépítené saját fejlesztési terveibe. A végleges terv 1993 nyarára készülne el. Á Jász- Nagykun-Szolnok megye érintett településeiről jelenlévők a „Hortobágy mellyéke” déli részén lévő létesítmények meghatározó voltára hívták fel a figyelmet. Az egész tájrendezési tervet és fejlesztési koncepciót keresztülhúzná, ha a Kar- cag-Nádudvar-Hortobágy-Kunmadaras-Nagyiván közötti bombatér megmaradna. A megfigyelőként jelenlévő Hunor Kft. ügyvezető igazgatója is megerősítette, hogy ha a kérdéses területet bombatérként üzemeltetik tovább, akkor nem jön ide a külföldi tőke és az igényes turista. Ami viszont pozitív értelemben befolyásolná a tájegység fejlődését, az a kunmadarasi repülőtér és a 4-es autópálya. Felmerült annak igénye, hogy az érintett települések közösen lépjenek fel a bombatér ellen, illetve a madarasi repülőtérért. Este, már otthon, a „Hortobágy mellyéke” jövőjéről töprengtem. Fél tizenegy volt. Példás csend honolt már Karcag központjában, sokan kikapcsolták televíziójukat, aludni tértek. S ekkor fülsiketítő zúgással, alacsonyan szálló repülőgépek húztak el a város fölött. Gondolom, a bombatér irányába repültek. Akaratlanul is eszembe juttatták, hogy mi a legsürgősebb tennivaló a hortobágyi társaság fejlesztési koncepciója és tájrendezési terve ügyében. Körmendi Lajos Állunk a bíróság folyosóján, várva, hogy beszólítsák az ügyben érdekelt feleket. Az alperes meg se jelent, nem is képviselteti magát, csupán megfigyelőt küldött a tárgyalásra. Megteheti: neki csak egy ügy ez a többi között. A felperes azonban már hetek óta erre a napra készül. Az első fokú bíróság ítéletével nem értett egyet, fellebbezett hát. Szőllősi Károly esete tipikus. Hogy hány hozzá hasonló, póruljárt vállalkozó van az országban, ezt nehéz lenne megmondani. Mivel munkanélküli lett, és a fia- aki vegyésztechnikusnak tanult- el se tudott helyezkedni, úgy döntöttek, hogy vállalkoznak. Növendékmarha nevelésében látták a jövőjüket. Fölvették az újrakezdési kölcsönt, és szajoli telkükön istállót építettek. A munkák nagy részét sajátkezűleg végezték, hogy kevesebb pénzből kihozzák az épületet, és a marhák beszerzésére is maradjon tőkéjük. Nyugodtan építkeztek, hiszen bíztak abban a határozatban, amely szerint Szőllősi Károly- nak egy évig jár a munkanélkülisegély. Ha kevés is, de biztos pénz, amelyre számítani lehet. Ám az újrakezdési kölcsön felvétele után jött egy munkaügyi minisztériumi állásfoglalás, hogy nem jár a munkanélküli-segély, csak maximum az újrakezdési kölcsön felvételétől számított három hónapig. Hiába érvelt Szőllősi Károly azzal, hogy még csak most kezdik a vállalkozást, semmi jövedelme nem származott belőle, a munkanélküli-segélyt nem kapta tovább. Hogy a kör ördögi legyen, és végképp bezáruljon: nem vállalhatott más munkát se, hogy némi jövedelemhez jusson, mert akkor meg a hitelt kellett volna egy összegben visszafizetnie. így hát most perben áll az Országos Munkaügyi Központtal. Pereli a munkanélküli-segélyt, amelyet nem kapott meg. És hogy mire hivatkozik?- Ahhoz, hogy a növendékmarhából jövedelmem legyen, minimum 14 hónap kell. Ennyi idő alatt éri el ugyanis a szükséges 500 kilós testsúlyt. Amikor abbahagyták a munkanélküli-segély folyósítását, akkor vettük a marhákat. Tehát nekem semmiféle jövedelmem nem volt még, amikor megvonták a segélyt. A bíróság első fokon nem adott helyt kérelmének. Fellebbezett hát. A másodfokú bíróság mezőgazdasági szakértők kirendelését határozta el, hogy megállapítsák: származott-e a kérdéses időszakban jövedelme :.a váljaft kozói tevékenységből.- Sokszor, hivatalos helyeken, vagy ismerősök megkérdezik tőlem, hogy a családban van-e egyéb jövedelem. Igen, a feleségem védőnő, az ö fizetéséből élünk. De ezt a szemléletet egyáltalán nem értem. És ha valamelyik családtagomnak magasabb jövedelme lenne? Engem ne tartson el senki! Én dolgozom! Az újrakezdési kölcsönt ugye azért adják - a nevében is benfte van -, hogy valaki újra kezdjen. Hogy elindulhasson a vállalkozása. Nem pedig azért, hogy veszteséget termeljen. Amikor Szőllősi Károly elhatározta - több mint egy évvel ezelőtt -, hogy növendékmarhával foglalkozik majd, még nem lehetett sejteni a tej- és hústermelés csődjét. Akkor még úgy tűnt, meg lehet élni ebből a munkából.- Három tehénnel indultam. Lett két szaporulatuk: egy üsző és egy bika. Vettem még három bikát. Aztán a teheneket el kellett adni, mert nem vemhesedtek. Ha lenne perspektívája a növendékmarha nevelésének, akkor megint telivásárolnám az istállót. De így? Veszteséget termelek mindennap. Az első osztályú növendék- marha-hús átvételi ára most kilónként 72 forint 50 fillér. (Korábban 82 forint 50 fillér volt.) Ha csak az abraktakarmányt számolom, akkor egy marha naponta 76 forintot eszik meg. Tehát nincs más hátra, mint hogy a legrövidebb időn belül el kell adni, akkor legalább nincs veszteségem. így hát levágták az egyik üszőt. Igaz, csak 350 kilogrammot nyomott, és 450-re kellett volna felhizlalni, hogy átvegyék, de ki várja meg azt, ha mindennap csak újabb és újabb veszteség a tartása? Persze, ha másképp alakulna a,helyzet, akkor ő se vágná le, fölhízlalná, és amikor eléri a 450 kilót, vállalaton keresztül értékesítené. Ahhoz viszont, hogy megérje fölhízlalni az üszőt 450, a bikát 500 kilóra, az átvételi árnak legalább kilónként 90 forintnak kellene lenni. Az már némi munkabért is magában foglalna...- Hogy mi lesz a többi marhával, ami megmaradt? Levágom azokat is. Minél hamarabb teszem, annál kevesebb a veszteségem. Miben lehet bízni? Én most a földtörvényt várom. Úgy 10 hold körül örököltem, és ha hozzá tudnék jutni, saját magam termeszteném a takarmányt, nem kellene megvenni, akkor talán nyereségesebb lenne a vállalkozás... Sokszor gondolkodom azon, hol követtem el a hibát, mit kellett volna másképp csinálni. Hiszen rengeteget dolgoztam és dolgozom. Egyszerűen nem értem ezt a csődöt. A dilemma - hol hibáztam? én hibáztam? - nemcsak Szőllősi Károlyé. Amerre megyek, és vállalkozókkal találkozom, ugyanezt hallom. Szinte rhár tipikus: munkanélküliek lettek, vállalkozásba kényszerültek, kölcsönt vettek föl, és most örülnek, ha legalább a hitelrészleteket tudják törleszteni. Perspektívát nem látnak. Minden újabb nap ismét előhozza a kérdést: csődbe mennek-e? És minden újabb este előhozza az önmar- cangolást: mit kellett volna másképp csinálni? Pedig ahhoz, hogy talpon maradjanak ezek a vállalkozások, kistermelő gazdaságok, butikok és éttermek, legtöbbször csupán egy dolog hiányzik: A fizetőképes kereslet. Paulina Éva Fotó: Mészáros János