Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-18 / 166. szám
1991. JULIUS 18. Hazai körkép Új' műszer a szív- és keringési betegségek megállapítására. Egy harminc éve ismert szív és keringési vizsgálati módszert sikerült pontossá és a napi gyakorlatban hasznélhatóvá fejlesztenie a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. számú Sebészeti Klinikáján dr. Gömöry András professzornak. Új berendezésével, az IKG-val néhány perc alatt, vérvétel és műtéti beavatkozás nélkül adatokat lehet rögzíteni a különböző testfelépítésü, korú keringési és szívrendellenésséggel megbetegedett emberek állapotáról.- Képünkön: dr. Gömöri András professzor vizsgálat közben Üdülni jó (lenne) Egy keserű nyaralás története Ismerősöm elhatározta, hogy az idén - ha nem is tudományos alapossággal -, de mégis jó előre megtervezi a család nyári vakációját. Még tavasszal nyakába vette a várost, megkeresett vagy féltucat utazási irodát, sőt a fővárosiak közül is fölhívott telefonon néhányat, hogy érdeklődjön, melyik áll elő csábítóbb ajánlattal. Neki csak annyi kikötése volt, hogy az olasz tengerparton, közelebbről pedig Jeso- loban szeretnének eltölteni két hetet egy apartmanban. Nos, összegyűjtött egy rakás ajánlatot, programfüzetet, s odahaza elővette számológépét, golyóstollát, aztán nekiesett az előtte tornyosuló papírkötegnek. De néhány óra múlva dühösen tolta félre a számokkal meg nevekkel teleírt lapokat, mert a különböző ajánlatok között nem sok különbség akadt. Illetve mégis, mivel például volt olyan utazási iroda, ahol már az elején kerek-perec közölték vele, hogy még itthon ugyan tegyen már le biztosítékul néhány ezer forint foglalót vagy kauciót, nehogy a nyaralás végeztével hazahozza az appartmanból az ágyat, a hűtőszekrényt, a kanalat, meg a villát. Nyilván ismerősöm jogosan háborodott fel, s rögvest faképnél hagyta a szóban forgó utazási irodát, mert úgy gondolta, hogy ő olyanokkal nem tárgyal, akik eleve nem bíznak meg benne. Végülis az egyik szolnoki iroda - a nevét csak azért nem írom ide, mert nem kötöttek semmiféle szerződést, s így tán még hitelrontásnak is tűnhet a dolog, ám ők nagyon jól tudják, hogy róluk van szó - ilyesféle kikötéseket nem tett, sőt az összes ajánlat közül az övék tűnt a legelfogad- hatóbbnak, a legolcsóbbnak. Hisz két hétre négy személy részére egy kétszöba-komfortos apartman potom 42 ezer forintba került. így ismerősömék emellett döntöttek. Ezek után természetesen bementek az irodába, ahol mutattak nekik egy német nyelvű prospektust, meg egy képet, hogy valójában miről is van szó. Ezekből a szűkszavú ismertetőkből - már magam is tapasztaltam - csak annyit lehet kiolvasni, amennyit oda leírtak, s amennyit anyanyelvi kompetenciánk megenged vagy lehetővé tesz. Magyarán: nem sokat. így például menet közben derült ki, hogy az az út nem is a helybéli iroda, hanem egy külföldi cég ajánlata, s mint utólag bebizonyosodott, az ittenieknek halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy valójában mit is árulnak. Ennek igazolásául elég csak annyi, hogy amikor ismerősöm az indulás előtt érdeklődött náluk, hogy néhány praktikus kérdésre - mint például van-e az apartmanban hűtőszekrény? - választ kapjon, közölték vele, hogy nem tudják. De fölajánlották, hogy felhívják az olasz partnert, és megkérdezik, hogy akkor tényleg, mit is árulnak - ha kifizeti hősünk a telefonszámlát. Mit neki az a pár száz forint - több is veszett Mohácsnál alapon - elfogadta az ajánlatot. S mint megtudta, az appartmanban nincs hűtőszekrény. így nem is vittek olyan élelmiszert, amely két nap múlva esetleg rájuk romlott volna. i Elérkezett az indulás ideje, s amikor majd egy nap múltán holtfáradtan megérkeztek Jesoloba, kezdődött az újabb tortúra. Ugyanis vagy négy óra hosszat keresték a szállást. Mert igaz, hogy a számítógépek korát éljük, de itthon mégsem tudtak a kezükbe nyomni egy olyan könyvecskét, füzetecskét vagy térképet, ami nagyban segíthette volna eligazodásukat. Ezek híján az ember legfeljebb csak bolyonghat, mint Tamási Áron regényhőse, „Ábel a rengetegben”- különösen akkor, ha életében először jár az olasz tengerparton. Nos, nagy nehezen mégis csak megtalálták a helybéli utazási irodát, ahol fürdés nélkül is jött az újabb hidegzuhany. Merthogy a kintiek azzal kezdték, hogy először is fizessenek 90 ezer lírát a melegvízre, meg a villanyra. S ez még mindig nem volt elég, mert megismétlődött a régi nóta: hisz 150 márka kauciót is követeltek biztosítékul arra, nehogy a nyaralás végeztével kedvet kapjanak hazapakolni az egész berendezést. Végül is megegyeztek 100 márkában, s tulajdonképpen még el sem kezdték a nyaralást, a pénztárcájuk máris jóval laposabb lett. Mert otthon egy szóval sem figyelmeztették őket: igaz, hogy ez az út 42 ezerbe kerül, ám odakint valutában le kell tenni még legalább 10 ezer forintot. S tudják, hogy van ez? Ha az emberre nem szakadt rá a Nemzeti Bank, akkor bizony bajban van. Ilyen előzmények után nyaralóink rosszkedvűen és elcsigázottan szálláshelyükre hajtattak, s mikor beléptek az apartmanba, majdnem agyvérzést kaptak. A konyhában ugyanis rendes, normális hűtőszekrény állt, aminek még tekintélyes fagyasztója is volt. A kaja viszont itthon maradt. Valahogy ezen is túl tették magukat, de az újabb meglepetés akkor érte őket, amikor ágyba akartak bújni. Nem volt ágynemű. Itthon ugyanis elfelejtették közölni velük, hogy bizony lepedőt, párna- meg paplanhuzatot is vinniük kéne, mert ott nincs. Illetve van, csak több tízezer lírát kell értük fizetni. Ezek után nem csodálkoztam azon, hogy amikor ismerősömék hazaérkeztek a nyaralásból, csak úgy tajtékoztak a dühtől. S egyikőjük bement a helybéli utazási irodához panaszt tenni. Én is elkísértem. A vezető csak hümmö- gött, mentegetőzni próbált, a végén már elnézést is kért, ám látszott rajta, nem sokat törődik azzal, hogy elrontották néhány ember nyaralását. Beszélgetés közben gyakran az órájára pislogott, mert várták az újabb ügyfelek. Ők szegények még nem tudták, hová kerültek. Mert az igaz, hogy fondorlatos fogalmazásokkal, semmitmondó információkkal, különböző „partizánakciókkal” egyszer még el lehet hitetni, hogy az ő ajánlatuk a legeredetibb, a legjobb és a legolcsóbb. Legalábbis az indulás napjáig. De kíváncsi vagyok, hogy mit csinálnak majd jövőre? Hisz állítólag akkor is lesz nyár, és akkor is utaznak majd az emberek. A rossz hír viszont gyorsan terjed... Nagy Tibor Pénz, money, das Geld Gazdasági válság! „Normális” időkben, „normális” gazdaság esetében mindenki erről beszélne, az újságok szinte csak ezzel foglalkoznának. Igaz, a gazdasági visszaesés nem most kezdődött, de a számok most mutatják legerőteljesebben, hogy a szó klasszikus értelmében vett válságról beszélhetünk. A KSH most kiadott adatai szerint ugyanis az ipari termelés volumene - az 50 főnél több dolgozót foglalkoztató gazdasági egységeknél - 15 százalékkal maradt el ez év első öt hónapjában az előző évhez képest. Ha mindezt 1988-hoz hasonlítjuk, a visszaesés 35 százalékos. Ezzel párhuzamosan az ipari termelői árak növekedése az előző év első öt hónapjához viszonyítva meghaladja a 36 százalékot. Ez utóbbi azért is veszélyes, mert ezek az árak előbb- utóbb megjelennek a fogyasztói árakban is. A statisztikával persze óvatosan kell bánni. A múlt héten általunk is elemzett külkereskedelmi adatok például háromféle nagyságrendben jelentek meg, attól függően, mely intézmény adta ki. Mindez, s az a tény, hogy a statisztika ma nem tud mit kezdeni a kisebb termelési egységekkel, jelzi, hogy valami ezen a területen nincs rendben. Megfelelő adatok híján viszont nem lehet gazdasági elemzéseket végezni, prognózisokat készíteni, gazdaságpolitikát csinálni. Visszatérve a válságra, hangsúlyozni kell, hogy ez nem a jelenlegi kormány bűne. Az azonban, hogy ma a kormány és részben a honatyák számára, de említhetnénk a pártok egy részét is, fontosabb a szakszervezetek ügyeibe való beavatkozás, a „Fehér-könyv”, a TV-alelnöke- inek kinevezése és más a válság időszakában talán nem olyan fontos kérdés; számomra azt bizonyítják, hogy kimondatlanul is súlyosbodik az említett válság. Mert különben miért kell elterelni a figyelmet más, csak a hangulatkeltésre alkalmas kérdésekkel? A képlet ismerős tehát, de ettől még sajnos nem oldódik meg sem a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok helyzete, sem a külső adósság, sem az ön- kormányzatok sok gazdasági problémája, sem a gazdasági információ rendszerének szétesése, sem a konfliktuskezelés intézményi rendszerének hiánya. A Pénzügykutató Rt. hagyományos júliusi elemzésében az utóbbiakat tartotta legfontosabb problémáknak. A legutolsó probléma és a szakszervezetek ügye nyilvánvalóan összekapcsolódik. Ha ugyanis a kormánynak nincs a válság kezelésére koncepciója - márpedig a jelekből ítélve nincs -, akkor számára veszélyes minden olyan szervezet, amely egységesen tud fellépni vele szemben. A szakszervezetekben potenciálisan megvan ez az erő. A legutolsó gondolatot sem szabad persze túlságosan komolyan venni. A helyzet tragikuma ugyanis éppen az, hogy ma nem igazán létezik egyetlen olyan szervezet sem, amely képes lenne egy jól körülhatárolt cél érdekében tömegeket megmozgatni. A válság kezelése - majdnem azt írtam: elhárítása, de ettől sajnos igen messze vagyunk - lehetne egy jól körülhatárolt cél, de mint jeleztem, ehhez koncepció kellene. Ez utóbbi pedig nincs. Túl azon, hogy talán éppen emiatt szükségesek a kiéleződő helyzetben az említett elterelő „hadműveletek”, a minden oldalú koncepciótlanság adott esetben kezelhetetlenséget jelent. Ez utóbbi pedig azt, hogy ha bárhol is pattan a szikra, pusztító lesz annak a lángja. Mert nincs aki eloltsa. „Normális” helyzetben egy erős kormány egy erős érdekképviselettel áll szemben, kölcsönösen segítve egymást. A nagy világgazdasági válság egyik tanulsága is az volt, hogy ott, ahol fejlettebb volt a demokrácia, kiépültebbek voltak az intézményrendszerek, ott a válságra demokratikus intézkedésekkel válaszoltak. Ez főleg az angolszász országokra volt jellemző. Ahol nem, ott a fasizmus volt a válasz. Itt mi még szerencsére nem tartunk. Demokráciánk azonban sérülékeny, éppen gazdasági megalapozatlansága miatt. Vigyázni kell rá, erősíteni szükséges. Ennek egyik járható útja a gazdasági válság szakszerű kezelése. Füle István Környezetgazdálkodás oktatása Új tartalom a régi iskolában Az ország 800 középiskolájából 190 pályázott világbanki hitelre. Közülük hatvan nyert el valamilyen mértékű támogatást. A támogatás tulajdonképpen hitel. A Világbank ugyanis csak előfinanszíroz, a magyar gazdaság azt a Szakképzési Alapból fogja visszafizetni. A megyéből négy iskola ért el sikert. A Pálfy János Szakközépiskola három témában, a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági Szakközépiskola az informatika, marketing területén, a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskola a környezetgazdálkodás és építés területén. A három szolnoki iskola mellett a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola nyert még agrokémia, állattenyésztés tárgykörökben. Mindezt a vízügyi szakközépiskola igazgatójától, Kovács Líbortól tudtuk meg. A beszélgetés során az is kiderült, hogy ők nemcsak egyszerűen támogatást nyertek, hanem a környezetgazdálkodás területén a tantervi bizottság elnöki feladatait is ellátják. Ez további négy iskola ezirányú munkájának irányítását, koordinálását jelenti, beleértve a tantervek kidolgozását is. Ezen kívül ők az építőipari munkacsoportba is bekerültek. A pályázat lényegéhez hozzátartozik az európai általános technikusi képzés közép-európai kimunkálása. A tervek szerint a A múlt héten adták át a felújított Csemege 129-es boltját Jászberényben, mely már mint a Csemege Julius Meinl Rt boltja nyílt meg. Uj hűtőpultokat szereztek be, kialakítottak egy tőkehúst árusító részt, a régi berendezést kicserélték, így tágasabb lett az üzlet, és lehetőség nyílt az áruválaszték bővítésére is. Bevezették a boltban a Meinl kávé árusítását mindössze 16 forintért. Képünkön részlet a boltból. - nzs 9-10. osztályokban (az általános iskolák 8 osztályát alapul véve) általános képzés lesz szakmai orientációval a környezetgazdálkodás területén. Ez most a Világbanknál Európában kiemelt téma. A 11-12. (vagy a 13.) osztályokban általános környezetgazdálkodási és építőtechnikusi képzés folyik majd, ahol az órák fele közismereti, a másik fele szakmai tárgyakból áll. Még nem dőlt el, mikor lesz az általános érettségi vizsga, az azonban bizonyos, hogy a 13. végén lesz az általános környezetgazdálkodási technikusi minősítő vizsga. Az általános koncepcióra a lehető legszélesebb specializációs képzés építhető, akár iskolai rendszerben, akár nem ifjúsági, azaz felnőtt képzési rendszerben, fél vagy egy év továbbtanulással. A Világbank támogatásából 80 százalékban gépeket, műszereket, eszközöket lehet vásárolni, magyart is. A berendezések értéke 200-400 ezer dollár közül várható, s ezzel az intézmény gyakorlati oktatási feltételeit tudja korszerűsíteni. A fennmaradó 20 százalék külföldi szakértők itteni, illetve a hazai tanárok kinti tartózkodásának finanszírozására szolgál. Ez utóbbi nemcsak nyelvi képzéshez, hanem a tanterv előkészítéséhez is kapcsolódhat. Ez azért is fontos, mert a tanterv-adaptációnak át kell fognia a képzés egészét. Miért jó mindez az iskoláknak? - tehetjük fel a kérdést. A válasz sokrétű. A magyar közoktatás szerkezete elavult, így lehet változtatni. Az általános profilt regionális keretekben oktathatják. A* specializáció rövidített időben valósulhat meg, akár többször is. A tantestület előzetes tartalmi, tankönyvírói, tansegédlet-összeállítói munkáját a pályázat megnyerése visszaigazolta, csakúgy, mint a több éves szakmai eredményeket. F.
