Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-18 / 166. szám

1991. JULIUS 18. Hazai körkép Új' műszer a szív- és keringési betegségek megállapítására. Egy harminc éve ismert szív és keringési vizsgálati módszert sikerült pontossá és a napi gyakorlatban hasznélhatóvá fejlesztenie a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. számú Sebészeti Klinikáján dr. Gömöry András professzornak. Új berendezésével, az IKG-val néhány perc alatt, vérvétel és műtéti beavatkozás nélkül adatokat lehet rögzíteni a különböző testfelépítésü, korú keringési és szívrendellenésséggel megbetegedett emberek állapotáról.- Képün­kön: dr. Gömöri András professzor vizsgálat közben Üdülni jó (lenne) Egy keserű nyaralás története Ismerősöm elhatározta, hogy az idén - ha nem is tudo­mányos alapossággal -, de mégis jó előre megtervezi a család nyá­ri vakációját. Még tavasszal nya­kába vette a várost, megkeresett vagy féltucat utazási irodát, sőt a fővárosiak közül is fölhívott te­lefonon néhányat, hogy érdek­lődjön, melyik áll elő csábítóbb ajánlattal. Neki csak annyi kikö­tése volt, hogy az olasz tenger­parton, közelebbről pedig Jeso- loban szeretnének eltölteni két hetet egy apartmanban. Nos, összegyűjtött egy rakás ajánlatot, programfüzetet, s oda­haza elővette számológépét, go­lyóstollát, aztán nekiesett az el­őtte tornyosuló papírkötegnek. De néhány óra múlva dühösen tolta félre a számokkal meg ne­vekkel teleírt lapokat, mert a kü­lönböző ajánlatok között nem sok különbség akadt. Illetve mégis, mivel például volt olyan utazási iroda, ahol már az elején kerek-perec közölték vele, hogy még itthon ugyan tegyen már le biztosítékul néhány ezer forint foglalót vagy kauciót, nehogy a nyaralás végeztével hazahozza az appartmanból az ágyat, a hű­tőszekrényt, a kanalat, meg a vil­lát. Nyilván ismerősöm jogosan háborodott fel, s rögvest fakép­nél hagyta a szóban forgó utazási irodát, mert úgy gondolta, hogy ő olyanokkal nem tárgyal, akik eleve nem bíznak meg benne. Végülis az egyik szolnoki iro­da - a nevét csak azért nem írom ide, mert nem kötöttek semmifé­le szerződést, s így tán még hitel­rontásnak is tűnhet a dolog, ám ők nagyon jól tudják, hogy róluk van szó - ilyesféle kikötéseket nem tett, sőt az összes ajánlat közül az övék tűnt a legelfogad- hatóbbnak, a legolcsóbbnak. Hisz két hétre négy személy ré­szére egy kétszöba-komfortos apartman potom 42 ezer forintba került. így ismerősömék emellett döntöttek. Ezek után termé­szetesen bementek az irodába, ahol mutattak nekik egy német nyelvű prospektust, meg egy ké­pet, hogy valójában miről is van szó. Ezekből a szűkszavú ismer­tetőkből - már magam is tapasz­taltam - csak annyit lehet kiol­vasni, amennyit oda leírtak, s amennyit anyanyelvi kompeten­ciánk megenged vagy lehetővé tesz. Magyarán: nem sokat. így például menet közben derült ki, hogy az az út nem is a helybéli iroda, hanem egy külföldi cég ajánlata, s mint utólag bebizo­nyosodott, az ittenieknek hal­vány lila fogalmuk sincs arról, hogy valójában mit is árulnak. Ennek igazolásául elég csak annyi, hogy amikor ismerősöm az indulás előtt érdeklődött ná­luk, hogy néhány praktikus kér­désre - mint például van-e az apartmanban hűtőszekrény? - választ kapjon, közölték vele, hogy nem tudják. De fölajánlot­ták, hogy felhívják az olasz part­nert, és megkérdezik, hogy ak­kor tényleg, mit is árulnak - ha kifizeti hősünk a telefonszámlát. Mit neki az a pár száz forint - több is veszett Mohácsnál ala­pon - elfogadta az ajánlatot. S mint megtudta, az appartmanban nincs hűtőszekrény. így nem is vittek olyan élelmiszert, amely két nap múlva esetleg rájuk rom­lott volna. i Elérkezett az indulás ideje, s amikor majd egy nap múltán holtfáradtan megérkez­tek Jesoloba, kezdődött az újabb tortúra. Ugyanis vagy négy óra hosszat keresték a szállást. Mert igaz, hogy a számítógépek korát éljük, de itthon mégsem tudtak a kezükbe nyomni egy olyan könyvecskét, füzetecskét vagy térképet, ami nagyban segíthette volna eligazodásukat. Ezek hí­ján az ember legfeljebb csak bo­lyonghat, mint Tamási Áron re­gényhőse, „Ábel a rengeteg­ben”- különösen akkor, ha éle­tében először jár az olasz tenger­parton. Nos, nagy nehezen mégis csak megtalálták a helybéli utazási irodát, ahol fürdés nélkül is jött az újabb hidegzuhany. Mert­hogy a kintiek azzal kezdték, hogy először is fizessenek 90 ezer lírát a melegvízre, meg a villanyra. S ez még mindig nem volt elég, mert megismétlődött a régi nóta: hisz 150 márka kauciót is követeltek biztosítékul arra, nehogy a nyaralás végeztével kedvet kapjanak hazapakolni az egész berendezést. Végül is megegyeztek 100 márkában, s tulajdonképpen még el sem kezdték a nyaralást, a pénztárcá­juk máris jóval laposabb lett. Mert otthon egy szóval sem fi­gyelmeztették őket: igaz, hogy ez az út 42 ezerbe kerül, ám oda­kint valutában le kell tenni még legalább 10 ezer forintot. S tud­ják, hogy van ez? Ha az emberre nem szakadt rá a Nemzeti Bank, akkor bizony bajban van. Ilyen előzmények után nyara­lóink rosszkedvűen és elcsigá­zottan szálláshelyükre hajtattak, s mikor beléptek az apartmanba, majdnem agyvérzést kaptak. A konyhában ugyanis rendes, nor­mális hűtőszekrény állt, aminek még tekintélyes fagyasztója is volt. A kaja viszont itthon ma­radt. Valahogy ezen is túl tették magukat, de az újabb meglepetés akkor érte őket, amikor ágyba akartak bújni. Nem volt ágyne­mű. Itthon ugyanis elfelejtették közölni velük, hogy bizony lepe­dőt, párna- meg paplanhuzatot is vinniük kéne, mert ott nincs. Il­letve van, csak több tízezer lírát kell értük fizetni. Ezek után nem csodálkoztam azon, hogy amikor ismerősömék hazaérkeztek a nyaralásból, csak úgy tajtékoztak a dühtől. S egyi­kőjük bement a helybéli utazási irodához panaszt tenni. Én is el­kísértem. A vezető csak hümmö- gött, mentegetőzni próbált, a vé­gén már elnézést is kért, ám lát­szott rajta, nem sokat törődik az­zal, hogy elrontották néhány em­ber nyaralását. Beszélgetés köz­ben gyakran az órájára pislogott, mert várták az újabb ügyfelek. Ők szegények még nem tudták, hová kerültek. Mert az igaz, hogy fondorlatos fogalmazásokkal, semmitmondó információkkal, különböző „partizánakciókkal” egyszer még el lehet hitetni, hogy az ő ajánlatuk a legeredetibb, a legjobb és a legolcsóbb. Leg­alábbis az indulás napjáig. De kí­váncsi vagyok, hogy mit csinál­nak majd jövőre? Hisz állítólag akkor is lesz nyár, és akkor is utaznak majd az emberek. A rossz hír viszont gyorsan ter­jed... Nagy Tibor Pénz, money, das Geld Gazdasági válság! „Normális” időkben, „nor­mális” gazdaság esetében min­denki erről beszélne, az újságok szinte csak ezzel foglalkozná­nak. Igaz, a gazdasági visszaesés nem most kezdődött, de a szá­mok most mutatják legerőtelje­sebben, hogy a szó klasszikus értelmében vett válságról be­szélhetünk. A KSH most kiadott adatai szerint ugyanis az ipari termelés volumene - az 50 főnél több dolgozót foglalkoztató gaz­dasági egységeknél - 15 száza­lékkal maradt el ez év első öt hónapjában az előző évhez ké­pest. Ha mindezt 1988-hoz ha­sonlítjuk, a visszaesés 35 száza­lékos. Ezzel párhuzamosan az ipari termelői árak növekedése az előző év első öt hónapjához viszonyítva meghaladja a 36 százalékot. Ez utóbbi azért is ve­szélyes, mert ezek az árak előbb- utóbb megjelennek a fogyasztói árakban is. A statisztikával per­sze óvatosan kell bánni. A múlt héten általunk is elemzett külke­reskedelmi adatok például há­romféle nagyságrendben jelen­tek meg, attól függően, mely in­tézmény adta ki. Mindez, s az a tény, hogy a statisztika ma nem tud mit kezdeni a kisebb terme­lési egységekkel, jelzi, hogy va­lami ezen a területen nincs rend­ben. Megfelelő adatok híján vi­szont nem lehet gazdasági elem­zéseket végezni, prognózisokat készíteni, gazdaságpolitikát csi­nálni. Visszatérve a válságra, hang­súlyozni kell, hogy ez nem a je­lenlegi kormány bűne. Az azon­ban, hogy ma a kormány és rész­ben a honatyák számára, de em­líthetnénk a pártok egy részét is, fontosabb a szakszervezetek ügyeibe való beavatkozás, a „Fehér-könyv”, a TV-alelnöke- inek kinevezése és más a válság időszakában talán nem olyan fontos kérdés; számomra azt bi­zonyítják, hogy kimondatlanul is súlyosbodik az említett válság. Mert különben miért kell elterel­ni a figyelmet más, csak a han­gulatkeltésre alkalmas kérdések­kel? A képlet ismerős tehát, de ettől még sajnos nem oldódik meg sem a szovjet-magyar gaz­dasági kapcsolatok helyzete, sem a külső adósság, sem az ön- kormányzatok sok gazdasági problémája, sem a gazdasági in­formáció rendszerének szétesé­se, sem a konfliktuskezelés in­tézményi rendszerének hiánya. A Pénzügykutató Rt. hagyomá­nyos júliusi elemzésében az utóbbiakat tartotta legfontosabb problémáknak. A legutolsó probléma és a szakszervezetek ügye nyilvánvalóan összekap­csolódik. Ha ugyanis a kormány­nak nincs a válság kezelésére koncepciója - márpedig a jelek­ből ítélve nincs -, akkor számára veszélyes minden olyan szerve­zet, amely egységesen tud fel­lépni vele szemben. A szakszer­vezetekben potenciálisan meg­van ez az erő. A legutolsó gondolatot sem szabad persze túlságosan komo­lyan venni. A helyzet tragikuma ugyanis éppen az, hogy ma nem igazán létezik egyetlen olyan szervezet sem, amely képes len­ne egy jól körülhatárolt cél érde­kében tömegeket megmozgatni. A válság kezelése - majdnem azt írtam: elhárítása, de ettől sajnos igen messze vagyunk - lehetne egy jól körülhatárolt cél, de mint jeleztem, ehhez koncepció kel­lene. Ez utóbbi pedig nincs. Túl azon, hogy talán éppen emiatt szükségesek a kiéleződő hely­zetben az említett elterelő „had­műveletek”, a minden oldalú koncepciótlanság adott esetben kezelhetetlenséget jelent. Ez utóbbi pedig azt, hogy ha bárhol is pattan a szikra, pusztító lesz annak a lángja. Mert nincs aki eloltsa. „Normális” helyzetben egy erős kormány egy erős ér­dekképviselettel áll szemben, kölcsönösen segítve egymást. A nagy világgazdasági válság egyik tanulsága is az volt, hogy ott, ahol fejlettebb volt a demok­rácia, kiépültebbek voltak az in­tézményrendszerek, ott a vál­ságra demokratikus intézkedé­sekkel válaszoltak. Ez főleg az angolszász országokra volt jel­lemző. Ahol nem, ott a fasizmus volt a válasz. Itt mi még szeren­csére nem tartunk. Demokráci­ánk azonban sérülékeny, éppen gazdasági megalapozatlansága miatt. Vigyázni kell rá, erősíteni szükséges. Ennek egyik járható útja a gazdasági válság szaksze­rű kezelése. Füle István Környezetgazdálkodás oktatása Új tartalom a régi iskolában Az ország 800 középiskolájá­ból 190 pályázott világbanki hi­telre. Közülük hatvan nyert el va­lamilyen mértékű támogatást. A támogatás tulajdonképpen hitel. A Világbank ugyanis csak előfi­nanszíroz, a magyar gazdaság azt a Szakképzési Alapból fogja visszafizetni. A megyéből négy iskola ért el sikert. A Pálfy János Szakközépiskola három témá­ban, a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági Szakközépiskola az infor­matika, marketing területén, a Vízügyi és Építőipari Szakkö­zépiskola a környezetgazdálko­dás és építés területén. A három szolnoki iskola mellett a török­szentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépisko­la nyert még agrokémia, állatte­nyésztés tárgykörökben. Mind­ezt a vízügyi szakközépiskola igazgatójától, Kovács Líbortól tudtuk meg. A beszélgetés során az is kiderült, hogy ők nemcsak egyszerűen támogatást nyertek, hanem a környezetgazdálkodás területén a tantervi bizottság el­nöki feladatait is ellátják. Ez to­vábbi négy iskola ezirányú mun­kájának irányítását, koordinálá­sát jelenti, beleértve a tantervek kidolgozását is. Ezen kívül ők az építőipari munkacsoportba is be­kerültek. A pályázat lényegéhez hozzá­tartozik az európai általános technikusi képzés közép-európai kimunkálása. A tervek szerint a A múlt héten adták át a felújított Csemege 129-es boltját Jászberényben, mely már mint a Csemege Julius Meinl Rt boltja nyílt meg. Uj hűtőpultokat szereztek be, kialakítottak egy tőkehúst árusító részt, a régi berendezést kicserélték, így tágasabb lett az üzlet, és lehetőség nyílt az áruválaszték bővítésére is. Bevezet­ték a boltban a Meinl kávé árusítását mindössze 16 forintért. Képünkön részlet a boltból. - nzs ­9-10. osztályokban (az általános iskolák 8 osztályát alapul véve) általános képzés lesz szakmai orientációval a környezetgazdál­kodás területén. Ez most a Világ­banknál Európában kiemelt té­ma. A 11-12. (vagy a 13.) osztá­lyokban általános környezetgaz­dálkodási és építőtechnikusi képzés folyik majd, ahol az órák fele közismereti, a másik fele szakmai tárgyakból áll. Még nem dőlt el, mikor lesz az általá­nos érettségi vizsga, az azonban bizonyos, hogy a 13. végén lesz az általános környezetgazdálko­dási technikusi minősítő vizsga. Az általános koncepcióra a lehe­tő legszélesebb specializációs képzés építhető, akár iskolai rendszerben, akár nem ifjúsági, azaz felnőtt képzési rendszerben, fél vagy egy év továbbtanulással. A Világbank támogatásából 80 százalékban gépeket, műsze­reket, eszközöket lehet vásárol­ni, magyart is. A berendezések értéke 200-400 ezer dollár közül várható, s ezzel az intézmény gyakorlati oktatási feltételeit tudja korszerűsíteni. A fennma­radó 20 százalék külföldi szakér­tők itteni, illetve a hazai tanárok kinti tartózkodásának finanszí­rozására szolgál. Ez utóbbi nem­csak nyelvi képzéshez, hanem a tanterv előkészítéséhez is kap­csolódhat. Ez azért is fontos, mert a tanterv-adaptációnak át kell fognia a képzés egészét. Miért jó mindez az iskolák­nak? - tehetjük fel a kérdést. A válasz sokrétű. A magyar közok­tatás szerkezete elavult, így lehet változtatni. Az általános profilt regionális keretekben oktathat­ják. A* specializáció rövidített időben valósulhat meg, akár többször is. A tantestület előzetes tartalmi, tankönyvírói, tansegédlet-össze­állítói munkáját a pályázat meg­nyerése visszaigazolta, csakúgy, mint a több éves szakmai ered­ményeket. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom