Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-13 / 162. szám
8 Irodalom—művészet 1991. JULIUS 13. A papa reggel azt ígérte: nem látja akadályát a háromnapos, egri kirándulásnak, Ágota mehet! Délben hazatelefonált a mamának, szó sincs kirándulásról, ebben a korban a kamaszok valósággal megőrülnek a szabadságtól; még nem óhajt nagypapa lenni! Zárlat! A legszigorúbb ebzárlat! A nagylány háromkor tért haza, az asztalon levél várta a szomorú hírrel, és húga levert tekintete. Bár ez utóbbi lehetett meg- játszás is, hangjában mintha cseppnyi káröröm bújkált volna. Ágota nem habozott; mintha mindig is tudta volna, mi a teendő; elbarikádozta magát. Szerencsére a lakásban két vécé volt, Ágota kis szobája mellett az egyik, a fürdőszobában a másik. Anikó bőgött. Ágota hajthatatlan maradt, tudta, ha szemernyit enged, vége! Anikót tehát kizárta, az ajtót bezárta, a kulcsot a kályha tetején díszelgő sárga vázába tette, majd hozzálátott a barikád felépítéséhez. Az ajtó elé tolta az ősrégi fotelt, arra ráemelte az asztalt, elétolta, szinte kicövekel- te a rekamiéval. Ellenőrizte tartalékait: vécépapír, némi szaloncukor karácsonyról, a szokásos dugi csoki és az iskolai hátizsák aljában megfoghatatlan okból egy doboz marhamájkrém. Ehen tehát nem hal. Vizet a vécétartályból iszik. Fűtés, villany van. Elnyúlt a heverőn, és elővette az eddig tökéletesen eltitkolt olvasmányát, Updike Párok című könyvét. Jellemző, gondolta ajkbiggyesztve, tizenhétéves koromra ők fogják eldönteni, mit olvassak? Anikó titokban megtelefonálta a blokád hírét, a mama sírásra álló szájjal, felbőszülve érkezett haza. Megpróbált behatolni, tajté- kozva rázta a kilincset.- Éjjel-nappal dolgozunk, hogy mindenetek meglegyen, és ez a hála? Apád széthasít, ha megtudja, mit művelsz?! Ágota gúnyos mosollyal ajkán, zavartalanul olvasott tovább. Anikó felsírt.- A saját szemétségedet siratod? Azt hiszed nem hallottam, mit sutyorogsz a telefonba? - kiáltott ki Ágota. Egy kicsit azért bele- sajgott, szerette ezt a kis hülyét. Ä papa bőszült bikaként torpant meg a zárt zóna előtt! Erőltetetten felkacagott.- Fütyülünk rá! - tettette a beszélgetést, de ügyetlenül, túl hangosan, és éppen a barikád túloldalán. - Moziba megyünk, utána vendégeim vagytok a Tiszti Házban egy vacsorá- ra! Bedobja a maszlagot, gondolta Ágota, valahonnan szerzett egy belépőt a Tiszti Házba, ott a legolcsóbb a vendéglő. Picit beleszúrt az emlék: velővel töltött sertéskaraj! Egyelőre csak a telefon hiánya zavarta, egy állat vagyok, behozhattam volna . . . Updike nem hagyta cserben, a könyv nemhiBLOKÁD ába vezette a bestsellerlistát az USA-ban huszonkét hétig . . . Legalább nyugodtan megfogalmazhatta követeléseit. Levelek felbontásának megszüntetése. Örökös kikérdezés. Hazaérkézés időpontjának liberalizálása. Pityu állandó pocskondiázásának megszüntetése. Köz- és magánrendezvényekre való feltétel nélkül elengedés. A levelet átcsúsztatta az ajtó alatt, megágyazott és lefeküdt. Néha többször csengett a telefon, biztos Pityu próbálkozik ... jagy dérrel-durral érkeztek haza, Anikó /\J ordítva fedezte fel a levelet. A papa * borosán kiáltozott: „Engem ugyan nem érdekel. Nem koptatom a szemem a hülyeségeivel ... Jöjjön elő, és kérdjen bocsánatot! ” „KÉRDJEK?”- Nyisd ki, hallod - kérlelte kacér hangon a mama, - még nem is ettél... Mi lesz veled? ... Mikor jössz elő?- Ha teljesítitek a feltételeimet!- Mi? Iskolába se mégy holnap?... Hallod ezt, Zoltán? Megőrült ez a lány ...- Kérdjen bocsánatot - hallatszott a papa hangja távolról. Anikó diszkréten bőgött. Egy nap, két nap, három nap. Csütörtökön nem mentek munkába. Tüntetőén ott étkeztek az ajtó előtt, a mama palacsintát sütött, a frissen sült tészta illata befészkelte magát Ágota agyába, sejtjeibe.- Tárgyalni akarok! - jelentette be a papa. - Közlöm a deklarációmat, aztán kijöhetsz! Az egyoldalú, érdektelen deklaráció a szülők fölényének hangoztatásán kívül semmi érdemlegeset nem tartalmazott. Az ablak előtt virágcsokor jelent meg, imbolygott a szélben. Ágota az ablakhoz rohant, negyedik emelet lévén, fölöttük nem volt lakás; Pityu izzadt arca látszott a fagyos márciusban, spárgán küldte a szegfűket. „TARTS Kifordította. Megkezdődött a kétoldalú egyeztető tárgyalás. Ágota - túlordítva Anikó bőgősét - hangoztatta feltételeit, a papa közölte, egyetlen kérdésben enged, éjfélig ráér hazajönni a bulikról, ha ugyan elmegy oda. Pityu változatlanul idióta, kirándulás nem lesz. Nincs jogod meggátolni a lakásban való szabad közlekedést! Nem nyitod ki? Győztél, engedek. Nyisd ki! A megszakított tárgyalást baljós csend követte. Zoltán! Mit csinálsz? Mit akarsz tenni? - kérdezte a mama.- Most bezzeg Zoltán vagyok . . . mikor félrenevelted a lányodat, nem kérdeztél . . . Zotyi így, Zotyi úgy ... Aztán recsegés-ropogás következett, a papa döntő lépésre szánta el magát: megrohamozta a barikádot! Csákánnyal zúzta be az ajtót, fejére rohamsisakot biggyesztett, és előreszegezett fejjel szétdúrta a bútorokat a kettévált ajtó nyílásán. Elhajítva a csákányt, két hatalmas POFONT kent le Ágotának, majd csípőre tett kézzel kiáltott a mamának: - Ura vagyok a helyzetnek! Az történik ebben a házban, amit én akarok! És lön. A világ a helyére billent. Nagyobb szigorítások lettek, mint valaha. Se kirándulás, se Pityu, se kimaradás. Egyensúlyba kerültek a viszonyok. De Ágota tudta, nagyon kényes egyensúly ez, talán egy gyenge fuvallat is elég, és a diktatúra végérvényesen megbukik. Tóth-Máthé Miklós: Álruhában Pattantyús alig ismer rá Kopárosra, amikor egy januári délután összefutnak a budapesti Váci utcán. A mindig elegáns Kopáros most a csavargók között is lecsú- szottnak tűnne. Valami színeha- gyott, kopott, kirojtosodott télikabát van rajta. Nyakában szakadt sál, fején szőre vedlett, koszion kucsma, lábán foltozott gumicsizma, és, a kezében egy rongyos esernyő.- Mi van veled? - képed el pattantyús. - Statisztálsz egy háborús filmben?- Ugyan, öregem ... - somolyog titokzatosan Kopáros -, attól sokkal hétköznapibb a dolog. Randevúra megyek. _ • ,- Randevúra? így? Úgy nézel ki, mint egy szabadnapos madárijesztő.- Az a jó, öregem ... - nevet Kopáros -, bár. ez a kabát még túl elegáns is ... Nem gondolod?- Na ne hülyéskedj! Mi ez az egész?- Rendben van - bólint Kopáros -, neked elmondom, de ígérd meg, hogy egyelőre nem szólsz senkinek.- Megígérem.- Öt éve vagyok elvált, te is tudod, és most már éppen ideje egy újabb házasságba belevágnom. De szeretném, ha az a nő, akit majd most mutatnak be nekem egy presszóban, kizárólag csak az embert látná bennem. És nem a lakásom, a nyugati kocsim, a főmérnöki státuszomat. Úgy mutatnak majd be neki, mint egy állástalan anyagbeszerzőt, aki munkanélküli-segélyen él, alkoholista, és két gyerek után fizet gyerek- tartást- Hiszen ez hazugság! • - Az hát.... - tép egyet rongyos ■ esernyőjén Kopáros -, dé fgy legalább módomban lesz megismerni a nőt. Ha elfogad ilyennek, akkor bizonyára kellemes meglepetés lesz számára a valóság, de már nem befolyásolja az érzelmi döntésben. Szeressen meg így elesetten, gyámo- lításra szorulva.- Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből? ' - csóválja a fejét Pattantyús. - Hiszen még nem is láttad a nőt. Vagy neked mindegy?- A fenét mindegy! Ha nem tetszik, akkor majd kísérletezem másnál. Addig próbálkozom, amíg sikerül egy kedves, csinos, önzetlen nőt kifognom. Na, szevasz, mert elkésem! Majd felhívlak, hogy mi történt! Egy hét múlva jelentkezik. A hangja szomorúan fátyolos, és Pattantyúsnak kétszer is bele kell fújni a telefonkagylóba, hogy jobban értse a szavait.- Öregem - sóhajtja Kopáros -, egy újabb csalódással megint gazdagabb lettem.- Nem tetszettél a nőnek? Megijedt a maskarától?- Dehogy, épp ellenkezőleg. Nagyon szimpatikusnak talált, és azóta már kétszer is találkoztunk. Nem riasztotta vissza az sem, hogy a presszóban húszfilléresekkel fizettem ki a két kávét, és a moziba a második sorba vettem jegyet. A film végére egészen elgémberedett a nyakam.- Akkor nem értem, mi a probléma? Sikerült a terved.- Sikerült, ez azért túlzás! Képzeld, a nőnek semmije sincs. Admi- .nisztrátor valami vállalatnál, albérletben lakik, és ráadásul még az özvegy anyját is segíti. Ezek után csodálkozol, ha boldogan lenne a feleségem? Le akar szoktatni az italról, állást szerezne, és máris tervezgetné közös jövendőnket. Ehhez mit szólsz?- Csak. azt, hogy az a nő egy ángya1!.- Ördögöt, inkább nagyon is rafinált. Valahonnan megneszelhette az igazságot, örömmel belement a játékba, hogy aztán majd szépen betelepedjen az életembe. A lakásomba, a Mazdámba, a nyaralómba Agár- don, és egy-kettőre máris nagyságos assZony lenne mellettem. Nahát ekkora marha azért nem vagyok! Szívesen játszom, de egyenlő feltételekkel.'- Egyáltalán az a nő csinos? Tét-- szik neked? .- Mit gondolsz, miért tálálkoztam véle még kétszer? Átkozottul csinos, és nagyon tetszik nekem. De hát vegyem el csak azért ? Mint egy romantikától felbolydult balek ? Még fiatal koromban sem voltam ilyen hülye, nem most, amikor már ugye, azért vittem valamire ... tovább játszom, barátom, és ha találok egy olyan nőt, aki egzisztenciálisan is illik hozzám, akkor jöhet a boldog vég... De addig inkább maradok egyedül... Halló! Figyelsz? Pattantyús nem válaszol. Csendesen leteszi a kagylót, és néhány perc múlva hiába csörög a telefon, már nem veszi fel. Émelygést érez a gyomrában. Szentmihályi Szabó Péter: Segély kiáltás Már minden vers ismétlés, minden csók búcsú, már mind attól rettegünk, ez lesz az utolsó. Minden jóbarátom hangja távolba vész, . csak álmomban nyúl utánam szerető kéz. A múlt egyre vonzóbb, a jövő egyre sivárabb, remények helyett megszokott emlékek várnak. És ami itt, az időszakadék mélyén a legszebb: szűnik a fájdalom: elszöknek tőlem a versek. Ez avers is csak halk segély kiáltás: de ha én nem kiáltok, majd kiált más. Szabadok lettünk, amiben sose hittem, és szegények, mert így büntet az Isten. Nem küld ellenünk kegyetlen hadsereget, mosolygó bankárok végtisztessége temet. Sűrű füst gomolyok, megint egy nap oda: a híradóban lövi egymást Szodoma s Gomora. A kép Uorm.viK sandor Kassák-ábrázolása Főszereplő: Kassák Van Óbudán, a Zichy-kastélyban egy múzeum, amelyben aktív kutató-, rendszerező munka folyik, és e tevékenységnek látványos megnyilvánulásaiként izgalmas kiállítások követik egymást. A Kassák Múzeumról van szó, amelyet alig másfél évtizede alapítottak - az állam által Kassák özvegyétől megvásárolt hagyatékból. S amely azóta további adományokkal, vásárlásokkal bővült. A néhány éve elhunyt Kassákné végrendeletileg a múzeumnak juttatta a hagyaték további részét, s jelentős összegű alapítványt is tett a múzeum javára. Csapiár Ferenc, a múzeum tudós igazgatója jól sáfárkodik a rábízott műkincsekkel, dokumentumokkal. Egyre újabb aspektusokból mutatja meg a Kassák-életmű sokkoldalúságát kiállításokon is. Ezúttal olyan kiállítást rendezett, amelyenek mint modell, a főszereplőj^Kassák. Harminchárom művész hetven alkotását sorakoztatja fel a Képzőművészeti portrék Kassákról című, július végéig látogatható kiállításon. K. M. * Sárándi József: Lélek Rád mutat Hányszor fölépítsz, rombolom magam. Halni egyszerűbb,~ teszik is sokan. Remény ? Fanyar-jó, házamon belül. Asszonyom szeret, védelmez kívül. Az ivást kéne most abbahagynom, szabad művesként bűntől szakadnom. Lélek Rád mutat, kereslek Mester. Találkozunk majd valahol, egyszer .. .? Micsoda széllelbélelt, tré és hitvány élefántcsonttorony ez - ami eddig rossz volt, vacak, esetleg alma, passzé s ergya, horribile dictu nudli, az mostan, így a gyerekek, zselé (lásd és ismét: zselé vagy, papa) - szóval ez egy zselé, állampárti, posztsztálinista elefántcsonttorony, mindazonáltal megtartom, főként mert nem tehetek másként, amiként az életünket se tehetjük zárójelbe, ha azt hittük, hogy ez a negyven év nem számít, hogy nem ér a nevünk, akkor tévedtünk, mert lehet, hogy ellopták tőlünk ezeket az éveket, de akkor ezek az ellopott évek voltak a mieink, ezt a negyven ilyen év az életünk, az elefántcsonttomyom meg olyan, mint a moszkvai társbérletek a hetvenes évekbeli finom ki-s szovjet filmekben, átjár rriinden- ki rajtam, behallatszik minden, egyszerre szól három tévé, mialatt valakinek az esküvője/o/yzT a fürdőszobában, a nappaliban meg az üzemi négszög ülésezik ... . Tényleg! Nincsen is már üzemi négyszög! Belefacsarodik a szívem, ha arra gondoipk, hogy eztán egy ilyen vákuumban kell tengetnem az életem. Most sok minden megszűnt és sok minden lesz! Váteszként, munkaköri kötelességem, megmondom, mi az a legfontosabb új, ami lesz-lett. .. Már fölemlítettem e helyt azt a hajdani nyugat-berlini tévés élményemet (Régi szép idők! Még Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból A legrosszabb demokrácia is volt nyugat és kelet, volt Fal, amelyen nem tudott átjönni az a sok büdös Trabant, nem számítva nemdebár az enyémet, de hát az embernek, örök emberi párádig-, ma, a saját Trabantja sose büdös; a büdös - az a többiek), amikor a tévés ember gondolkodás, pontosabban fontolgatás nélkül rászólt a választásilag vitatkozó két hatalmasságra, Schmidtre és Stra- ussra, hogy tessék abbahagyni ezt a kiabálózást, ellenkező esetben ő hazamegy, hát micsoda do-. log ez! Én évvel évekig nem tudtam betelni, ez a kis botrány számomra azóta is a szabadság és demokrácia bicebóca jelképe. A félelem hiánya - ezt vehettem ott észre, és ezt észrevehetni akkoriban ki kellett ebből az országból utazni, Volt itt is, aki nem félt, de bármilyen bátor volt is valaki, félelemmel, de kiszolgáltatottsággal mindenképpen átitatott környezetben cselekedett. Itt éltünk, tehát itt éltünk. Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság volt, még akkor is, ha már nem volt zsarnokság, csak lehetett volna zsarnokság. Amiből az következett, hogy bármelyikünk ha szituációba került (kontaktált!, Zitat Ende) úgymond a hatalom képviselőivel, vésztett. Akkor is, ha labanc volt, akkor is, ha kuruc volt, akkor is, ha egyik se. Én például nagyon nem tudtam megoldani ezeket a helyzeteket. Éppen azért, mert volt valami, noha láthatóan nem volt semmi, amit meg kellett oldani. Az én nem- megoldás megoldásom az volt, hogy kerültem őket. (Az esetleges díjak átvételekor pedig szigorúan összeszörítottam a szám szélét!) Igaz, csak az a baj, hogy talán többé-kevésbé mindent ki lehet kerülni, de azt nem lehet kikerülni, ami ben kerülgetek. Rémes emlékeim közé tartozik a ’86^os íróközgyűlés, és minél' keményebb szavak-hangoztak volt éi a „mi” részünkről, annál rémesebbnek tetszett. A párbeszéd által magunk mellé /^/emeltük a megszólítottakat, miközben . ők végig fölöttünk voltak. Oda lett küldve a hatalom, ahová kell, csak épp nem ment oda. Ezt pedig nem tudta mindenki, csak „ők” és „mi”. Aki meg nem szólt, pél- dáut.én, az meg abba vörösödhe- tett bele. (A vörösödést kiváltó konkrét mondat: amikor Berecz kijelenti, hogy az épp betiltott Ti- szatáj az egyik kedvenc lapja.) Ezt nevezzük kiszolgáltatottságnak, és ezért volt, szerintem, minden ilyen „párbeszéd” konszenzuskeresés, vagy hogy a francba hívták - vereség. Ennek van vége. Nézem a tévében Orbán Viktor és Szűrös Mátyás szóváltását. Két évvel ezelőtt kapásból a feléért lecsukták volna mindkettőjüket. Már ez is nagyon jó. De a legeslegjobb az az, hogy két független embert látok beszélni, kénytelenek egymást. elfogadni, és nem azért, mert ők személy szerint olyan kiváló férfiúk volnának, megengedem, azok, hanem, mert most ilyen a helyzet, ilyent tér, ilyen az ország. Tudom, hogy ez nem ennyire diadalmas, sok függőség marad és sok fog. majd keletkezni is, lesznek főnökök, újak és így tovább! De nem lesz semmi előre lefutva. Elvileg történhet jóis ezután velünk. Vége van valaminek. Ez ünnep. Hogy az általam méltatlanul elfeledett Lukács Györgyöt forgassam ki: A legrosszabb demokrácia is jobb, mint az, ami eddig volt itt. Polgár András:
