Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-04 / 128. szám
1991. JÚNIUS 4. Megyei körkép 3 RfcCCJUJlll Cl községháza. Felújítják a kunmadarasi községháza homlokzatát, mivel a fagy es a csapadék megrongálta (rosszak a csatornák). Több mint 700 ezer forintba kerül a külső tatarozás, melyet a helyi költségvetési üzem dolgozói végeznek. (Amíg ott vannak az állványok, könnyen ki lehetne javítani a felirat hibáját is, mivel a „Községháza” egy szó, fölösleges az elválasztójel. A szerk.) Sikerágazat mély válságban Beszélgetés Nagy Tamássál, az Agrárszövetség elnökével A napokban az Agrárszövetség Jásztelken tartotta tagtoborzó nagygyűlését, amelyen előadást tartott Nagy Tamás, a párt elnöke, a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének társelnöke. A rendezvény befejezését követően beszélgetésre kértük őt, az agrárszakma egyik legmarkánsabb hazai egyéniségét, hogy megtudjuk, miként vélekedik sikerágazatunk jelenlegi helyzetéről, jövőbeni fejlődési lehetőségéről.- Elnök úr, megyénkben egyre több szakember vallja, hogy a Közös Piachoz való csatlakozásunk feltétele a mezőgazdaság szisztematikus meggyengítése. Egyetért ezzel az állásponttal?- Nem tudom megmondani, tudatos lépésekről van-e szó vagy sem. Az események azonban azt mutatják, hogy nem baj, ha egy kicsit „kopik” az ágazat, mert össznemzeti szinten fontosabb a csatlakozás, mint az erős agrárszféra megtartása. Tehát, ha azt látom, hogy az agrárszektorban a csatlakozás miatt elveszített pozícióinkat visszanyerjük más gazdasági ágazatokban, akkor támogatom. Mi az ellen tiltakozunk, hogy úgy adjuk fel az előnyös pozícióinkat, hogy nem tudjuk mit kapunk cserébe. Ügy gondoljuk, hogy a Közös Piac nehéz, makacs „fiú” lesz, de egy sokkal erőszakosabb, fondorlatosabb taktikával - ehhez persze a politikai erők komoly összefogására lenne szükség -, jobb pozícióban tudnánk tárgyalni.- A szakmai közvélemény körében tapasztalataim szerint igencsak vitatéma a nemrégiben napvilágot látott, új agrárkoncepció. Hogyan vélekedik erről a körvonalazódó stratégiáról?- Felületesen és első megközelítésben számomra az új agrárkoncepciószimpatikus. Egész egyszerűen megpróbálja felvázolni azt a miliőt, amibe kerülünk hamarosan, sőt részben már benne is vagyunk. Először a stratégiát kell meghatározni, utána kell taktikai elemekkel kiegészíteni. Szerintem azért nem véleményezhető a koncepció, mert egyszerűen hiányoznak azok az elemek, amelyek mindezt értelmezhetővé teszik.- Konkrétan mire gondol?- Nem lehet például azt mondani, hogy a jövő útja a nagy területeket felölelő, lényegében nagyüzemi termelés, miközben a kárpótlási törvény teljesen más viszonyokat fog eredményezni. Nem mondhatom azt sem, hogy a föld bérlőit fogják védeni, hisz egyetlen szó sem szerepel benne, miként teszik majd ezt. Azt viszont tartalmazza, hogy a finanszírozási lehetőségek hogyan fogják korlátozni a földön gazdálkodókat, s miként tűnnek el az adókedvezmények. Ennek az anyagnak óriási előnye, hogy lehet rajta vitatkozni. Azokkal a megállapításokkal egyébként, amelyek prognosztizálják, hogy itt nagyüzemi mezőgazdaság lesz, egyetértek. Vannak ebben a koncepcióban utalások, félmondatok, de hiányoznak a konkrét érvek, amelyek az elképzelések nagy részét alátámasztják. Ha pedig racionálisan nézzük, összeegyeztethető ez az anyag a Kisgazdapárt általános koncepciójával? Sehogy. De mégis kik vezetik a szakminisztériumot? A kisgazdák. Következtetésem, hogy ebből sok jó nem származik.- A földművelési tárca elképzelései között szerepel a földterületek bérleti díjának maximalizálása, ami ellentmond a piacgazdaság kívánalmainak. Mi a véleménye erről?- Elképesztőnek tartom. Piac- gazdaságról, szabadpiacról nem lehet beszélni, miközben durván belavatkoznak a rendszerbe. Teljesen mindegy, hogy ideig-óráig, de mesterséges képződmények ezreivel tűzdelik így tele a pályát. Miben különbözik ez, az úgymond szocializmustól? A legnagyobb baj pedig az, hogy néhányan mérhetetlenül nem tudják, miről beszélnek. Egy húsz hektáros gazdaság gépesítéséhez 15-20 millió forintra van szükség úgy, hogy az adaptereket már többen veszik meg. Nem látják, hogy ennyi készpénz ebben az ágazatban nincs. Ha pedig lenne, akkor sem szabad ide befektetni, mert 2,6 százalékos eszközarányos nyereségért nem érdemes termelni, miközben a pénzt beteszem a bankba, elérek 30 százalékot „mosottan”. Ezek olyan irracionalitások, hogy aki erre vállalkozik, orvoshoz menjen.- Bizonyára hallott arról az elképzelésről, hogy a földtulajdon rendezést követben kert-Magyar- országgá lehetne varázsolni az országot, és évente több milliárdos zöldség- és gyümölcsexportot lehetne realizálni.- Borzasztó mennyiségű tőke és bizalom kell ennek a tervnek a megvalósításához. Pontosan ezek a növények azok, amelyek ugyan megtermelhetők, de csak feldolgozva kerülhetnek a piacra. Tudni kell, hogy a legnagyobb beruházások éppen a zöldségszektorban szükségesek, ha pedig ezt figyelembe vesszük, akkor á kert-Ma- gyarország ötlete képtelenség. Ehhez óriási befektetésekre van szükség, gondolok a feldolgozó kapacitásra, a csomagolástechnikára. Hát hol van erre pénz? Akik erről ábrándoznak, tegnap még azt mondták, hogy ez a magyar mezőgazdaság életképtelen, tehetségtelenek gyülekezete, ma pedig leírják, hogy a dollárbevételünk nagy részét az ágazat hozta.- Mostanában egyre gyakrabban megfogalmazódik az az igény, hogy az agrárszféra teljesen felaprózódott érdekképviselete helyett egy egészséges agrárlobbyra lenne szükség, az ágazatot érintő súlyos gondok közös megoldása érdekében. Léteznek már ebbe az irányba mutató törekvések?- Óriási történelmi tévedés volt felaprózni az agrár- érdekképviseletet. Hiszek a monopóliumok megtörésében, de ez nem azt jelenti, hogy ezer csecsemővel menjünk harcolni. Ezért nagyon fontos lenne az érdekképviseleteknek összefogni. A MOSZ nagyon szeretné, ha a szakminisztériummal karöltve képviselhetné a termelőket, hisz ez lenne a normális. Az viszont biztos, hogy a MOSZ-t a kormánykörökben nem szeretik. Ez azért szomorú, mert Magyarországon nincs egy olyan fórum, ahol a társadalom jelezni tudja, hogy valamivel nem ért egyet. Abszurdum, hogy írok a kormányfőnek egy levelét, aki utasítja a minisztert, vizsgálja meg az ügyet. Úgy vélem azonban, hogy az érdekképviseletek közelednek egymáshoz.- A kárpótlási törvény kapcsán önök többször is hangoztatták, hogy ismét a sok százezer koldus országa lehetünk.- Megvizsgáltuk, ki milyen okokból támadja meg a kárpótlási törvényt. Nagyon furcsa volt észrevennünk, hogy mindenkinek más oka van erre. Ebből nem az következik, hogy konszenzus alakul ki, hanem még nagyobb veszekedés lesz azoknak a rovására, akiket ez érint. Nem a kárpótlási törvény azonban az igazán érdekes az agrárvilág számára, hanem az, meg lehet-e élni majd a földből vagy sem. Nekünk ezért sokkal fontosabb, hogy a feltételrendszerért harcoljunk, mint egy olyan kárpótlási törvényért, ami nem old meg semmit, ha nincs pénz. A módosítások újabb és újabb stresszhelyzeteket fognak teremteni, kérdés persze, hogy kinek a kontójára. De abban biztos vagyok, hogy célrendszerében, hatásában nem lesz jobb.- Ön szerint melyek ma a mező- gazdaság legneuralgikusabb ágazatai, s egyáltalán milyen jövőt jósol a hazai agrárszektornak?- Nincs olyan pontja az agrárszférának, ami nem lenne neuralgikus. Ezt bátran merem állítani. A piacoldal, a termelési struktúra felborult, és az emberek irdatlan mértékben veszélyeztetettek lesznek egzisztenciálisan. Ágazatonként végigmenve, az alapanyagtermelő gabonaszektor tönkrement, s már látjuk, hogy augusztusban „harangoznak”. Áz erre épülő állattartásnál hasonló a helyzet. Ezért nem mindegy, hogy itt válságot menedzselünk, vagy úszunk az árral. A kettő között hatalmas különbség van... Laczi Zoltán %tcCdi je.ßyzet Szonda Ipsos A politikusi toplistákat őszintén szólva komoly fenntartással fogadom, és bevallom, igazából nem hiszek realitásukban. A Szonda Ipsos magyar-francia Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet rendszeresen előrukkol egy ilyennel - ebben arról tájékoztat, hogy milyen rokon- szenv, illetve ellenszenv kíséri közismert politikusaink tevékenységét. A közvéleménykutatás alapján összeállt úgynevezett „politikusi népszerűségi listát’ ’ maga az intézet is fenntartással kezeli, hiszen - bevallása szerint - nem lehet tudni, hogy a pártpolitikusokat pontozó kiválasztott milyen megfontolások, pillanatnyi hangulati hatások alapján ad ennyi vagy annyi pontot egy-egy személynek. Persze lehet, hogy kételkedésemnek és bizalmatlanságomnak az az oka, hogy tőlem még soha senki nem kért véleményt a politikusokról. Bár az is igaz, komoly zavarba jönnék, ha hirtelen valaki elém tenne egy kérdőívet, és pontoznom kellene a felsorolt embereket. Valószínű, én sem tudnám függetleníteni magam a szimpátiától vagy unszimpátiától, a hangulati hatásoktól - meg hát azoktól a mendemondáktól sem, amik a politikusokról keringenek. Amikor ennyi bizonytalanság van a lista realitása körül, akkor el kellene gondolkodni azon, hogyan lehetne a felmérést megbízhatóbbá, racionálisabbá tenni. Erre nyilván elsősorban a politikusok érdekében lenne szükség, hiszen minden bizonnyal égnek a vágytól, hogy elnyerjék rokonszenvünket. Nekem lenne néhány javaslatom egy megbízhatóbb népszerűségi lista összeállításához. Először is véleményem szerint Göncz Árpád - aki régóta magasan vezeti a sort -, mindannyiunk jóságos és bölcs Árpi bácsija megkaphatná az örökös listavezető címet, és a továbbiakban akár ki is lehetne hagyni a játékból. A maradék politikusról pedig egészen konkrétan és célirányosan kellene véleményt kérni. Például így: ki a legnépszerűbb miniszterelnök? Én erre a kérdésre egyértelműen azt válaszolnám, hogy Antall József. A szubjektivitást kizáró kérdés elfeledtetné velem, hogy Antall József meglehetősen morcos ember, nevetni még soha nem láttam, és zavar,-hogy csak ritkán mutatja meg államfői kvalitásait, többnyire pártvezetőként viselkedik. A legfelsőbb poszton pedig én inkább államférfit szeretnék látni, mint pártpolitikust. Más módon - globálisabb kérdésekkel - is lehetne közelíteni a realitásokhoz. Például egy ilyen kérdésre, hogy ki a legszebb pártvezető, én azt válaszolnám, hogy Petrasovits Anna. Ezzel az MSZDP elnökasszonya a listámon a mostani utolsó helyről az elsőre kerülne, távolra Thürmer Gyulától, aki szilárdan tartja utolsó előtti helyét az elnökasszony mellett. A pontozásnál pedig nem befolyásolnának azok a vélemények, miszerint Petrasovits Anna tönkretette, szétzilálta a szociáldemokrata pártot, és két kézzel szórta a milliókat a választási kampányban. Ki a legstabilabb miniszter? - ilyen kérdést is el tudok képzelni. Válaszom: Jeszenszky Géza. Mert bár az utazó külügyminiszter még egyelőre nem járt a Hom-fokon, de a miniszterelnök közeli rokona, tehát stabilitásához - emberek vagyunk - nem férhet kétség. így Jeszenszky Géza is előlépne hátulról számítva mostani harmadik helyéről, aminek biztosan nagyon örülne. Ki a legantibolsevistább politikus? - ez egy másik elképzelhető kérdés. Természetesen a listán most huszonegyedik Torgyán József kerülne az élre. Igaz, róla, illetve múltjáról is mondanak ezt, azt, de szenvedélyes megnyilatkozásai alapján vitathatatlanul megérdemli az első helyet. Talán még az is gondot okozhat, hogy mi az ilyen népszerűségi pontozásban járatlanok vagyunk. Eddig a politikusok készíttettek listákat rólunk, most megfordult a dolog, nem csoda tehát a bizonytalanság. Arra azért kíváncsi lennék, a politikusok hogyan értékelnének bennünket egy szimpátiapontozás során?! Berki Imre A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás is lehet kényelmes! A PROVIDENCIA Osztrák-Magyar Biztosító Rt. szeretné megkímélni Önt az utánjárástól. Ezért a postai levélkézbesítők és a PRO VIDENCIA üzletkötői a lakásán keresik fel Önt, de természetesen rendelkezésére áll az ország 3200 postahivatala is. Ha minket választ - a napi postával a PROVIDENCIA 1 OSZTRÁK-MAGYAR BIZTOSÍTÓ RT.
