Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-27 / 148. szám

1991. JÚNIUS 27. Hazai körkép 3 Képes beszéd Nyakatekerten Óh, mondd, miért kell ily ma­kacsul, konokul, hosszasan, nya­kadat kitekerve a múltba réve­dezned? Persze hogy történel­méből él a nemzet, ám a mögöt­tünk hagyottak elmélyült és kizá­rólagos szemlélése bár eltölthet némi nosztalgiával, kivételesen csekély büszkeséggel is, de ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy nekimegyünk a falnak. Történelmi tudatunk - még ha homályos is helyenként - amúgy helyén lenne, felfrissítéséhez elég lenne egy időnkénti futó visszapillantás, ott a célszerű eszköz (lásd: tükör). Minek kell hát belebambulni a zűrzavaros múltba? Vagy netán félsz attól, hogy követnek? Lesed, hogy ki lesi száguldásod? Ne félj, barátom, szorosan mögötted nincs senki, a többi meg nyakfacsarás nélkül is látszana a visszapillantó tükör­ből. Nyakad természetellenes ki­fordításából nyaktörés is lehetne könnyen. Most képzeld el, hogy a járgányban jobb oldali kor­mány lenne, és te vezetnél. Hát mondd meg, hogy lehetne így vezetni, hogy te is hátra nézel, a tükör is! Vagy az utóbbit átsze­relnéd előrepillantónak? Vagy az egészet „rükvercben” gon­doltad? Meglehet, csal szellőződ. Ku­tya világ ez, tudom én is, büdös van ott, bent is - no de kint is! Miből gondolnád, hogy a kinti hátsó illat kellemesebb, mint a szemből jövő? Láthatnád (ha másfele is néz­nél), ragadós a bajod, a melletted ülő is (aki rád vigyáz, vagy akire vigyázol) szintén rossz irányban mereszti a szemét szemüvege fö­lött (így ugyan miben gyönyör­ködhet?). Mutatványod, hidd el, értel­metlen, semmivel sem (ki)ma- gyarázható. Hacsak net# at|J|l van szó, hogy megláttál egy szu­kát...- molnár h. lajos - Fotó: Tarpai Program-előkészítő szemlén Délutáni pillanatkép a cigánysoron Kedden Szolnokon járt Nyíri László, a Népjóléti Minisztérium— gySTrrrekvédelmi főosztályának munkatársa, és délelőtti megbeszé­léseit követően ellátogatott Xjs/a- roffra és Tiszaburára, a megyeESf tlagy százalékban cigánylakta tele­pülésére, hogy bepillantást nyerjen abba a nyilvánvalóan másképp ke­zelendő, más törvények szerint működő világba. Ez amolyan pu­hatolózásnak tekinthető a minisz­térium részéről egy új-régi megkö­zelítésben készülő program kidol­gozását megelőzően. Maga a fel­mérés - egyfajta szociális térkép felvázolása - majd szeptemberben veszi kezdetét abban a négy me­gyében, ahol erre a legnagyobb szükség mutatkozik (Békés, Pest, JNK-Szolnok, Szabolcs). A prog­ram szorgalmazza a már kipróbált cigánysegítő hálózat újjászervezé­sét, végképp tudomásul véve azt, hogy a cigányság bajait semmi­képp sem lehet egyéb kisebbségek és a „magyarok” dolgaival együtt kezelni. Mert igenis be kell látni, hogy a cigány miliő örökre - leg­alábbis még nagyon-nagyon hosszú időkre - eltérő marad a megszokottól, sőt már az a kérdés is felvetődik, egyáltalán szabad volt-e kihozni, kihajtani e népcso­portot putrijaiból, ahol utoljára volt igazán egységes. Az új törek­vések mindezt továbbgondolva olyan munka nélküli cigány fiata­lokat keresnek és kívánnak bevon­ni a munkába, akik alkatuknál fog­va könnyebben szót érthetnek kör­nyezetükkel, szószólókká válhat­nak, ezáltal hidat verhetnek a par­tok közé. Képzésük két részből áll­na: asszisztensként már tevékeny szociális munkások mellé kerül­nek, s a gyakorlati tapasztaláson túl alapvető szakmai felkészítés­ben is részesülnének, elsajátítva az emberekhez való közeledés tudo­mányát. A megyében ennek koor­dinátora Vörös Sándomé lesz, aki már 30 éve családsegítő Tiszabu- rán. Nyíri úr szavaiból kiderült, ők a problémát nem megoldani, ha­nem a megoldást segíteni kívánják. Erre telik. *** Furcsán keveredik az erőltetett új és a kiirthatatlan régi Tiszarof- fon, a faluvégi dűlő szétszórt, pöt­töm házainak, kalyibáinak mikro­kozmoszában. A Lada csak az utca feléig juthat. Némelyik lakás egé­szen takaros, ám a legtöbb bizony igénytelen. Bámészkodók lépnek elő belőlük természetes közvetlen­séggel, támaszkodnak a kerítésre . .. már ahol van. Az elmaradhatat­lan pőre legényke az ajtóban álldo­gálva, mutatóujját csodálkozón il­leszti szája szegletébe. Kérdezés nélkül megered az emberek nyel­ve. A soron legtöbbjüknek nincs már állása, bár együf-sem dicsek­szik ezzel. Tudni vélik, a falu fő munkaadója, a Compack csoma­golóüzeme is elbocsátásokra ké­szül. Igaz ami igaz, nehéz megma­radni ebben a közegben becsü­letesnek, de ezek a szerencsétlen ördögök képesek elhitetni velem, nem ők azok, akik rendre foszto­gatnak. Egy fiatalember kerül elő valahonnan, a téeszből nemrég to- loncolták ki, csak úgy se szó, se beszéd. Az alantas munkákat gé­pek végzik már el. A vak is látja összeránduló arcán, valósággal szégyelli sorsa alakulását. Elmon­dása szerint öten élnek (meg?) tízezerből, az is alkalmi munkák­ból adódik. Itt már a sajnálat is csak képmutatás. Tiszaburán emelkedett a hangu­lat a cigánynegyedbe vezető úton. Nagy a mozgás, Szalókról épp most térnek haza vödörrel a meggyszedők. Beljebb, a Fejlődés utcában (?) a kék ég alatt összeve­rődött vagy tíz-húsz lakos. Egy rossz pokrócon szenvedélyesen huszonegyeznek. Kis pénzek fo­rognak, lézeng előttük vagy har­minc-negyven forint. A parti körül ólálkodik egy módos fiatal, Tisza- bőn épített házat, de hazacsalja gyakran a szíve szülőfalujába. Közben röpködnek a levegőben panaszaik, se szeri, se száma, annyi van belőlük. Valér néne elő­hozakodik, hogy háromezret kere­sett lányaival a téeszben, de elment mind egy fillérig az egyik fruska ballagására. A sok lurkó mind kinn az utcán, gyötri őket a vakáció nyúlós unalma. Állításuk szerint az égvilágon semmit nem tudnak kezdeni idejükkel. A tehetősebbek általában elkerülnek innen, a falu­ban vesznek házat. Van, aki im­portruhát árul, már csigát gyűjt meg gyógynövényt. Akik marad­nak, nyomorognak. Lehet, hogy ezen meg kellett volna rökönyöd- nöm? ... técsi Brinkmann a klinikán! Az el­ső számú újságírótörvény: ha a kutya megharapja az embert, nem hír. Kivéve, ha az, akit egy nagy kutya megharapott, igazi nagykutya: ezúttal - a hét végén - Brinkmann professzor a Feke­te-Erdő Klinikáról, azaz a világ­hírű színész, Klausjürgen Wus- sow. Wussow és élettársa, Yvonne Viehöver, Chiqua nevű kölyök boxerkutyájával sétált Hamburgban, amikor a „pro­fesszort” megtámadta egy Sina Brinkmann a klinikán! névre hallgató 70 kilós Mastino harci kutya. Wussowot be kellett szállítani a Schwarzwaldklinik „távollétében” a hannoveri An­na Stift Klinikára, ahol megope­rálták a jobb lábát. Wussownak az utóbbi időben nincs szerencséje. Válóperét kép­telen lezárni. Két lakáspere zajlik, hamburgi lakásából pedig július végéig kellene kiköltöznie. Ami a Wussow-kutya csatát illeti: a „pár­baj” jól jött azoknak, akik több nyugat-európai országban ezek­ben a hetekben indítottak össze­hangolt nemzetközi akciót a ve­szélyes, nagy testű, vad, támadásra hajlamos kutyák tenyésztésének betiltására. A kutyabarát Wussow azonban önmagát hibáztatja: „Ne­kem kell bocsánatot kérnem a Mastinotól. Láttam, hogy játszik Chiquával. Félrehúzódhattam vol­na.” (Ferenczy-Europress) Pénz, money, das Geld Vége a kultúrának? Vége a tanévnek, vége a szín­házi szezonnak, vége a kultúrá­nak. Ez utóbbi kitétel eléggé két­értelmű, de végül is annak szán­tuk. A jelenlegi helyzet ugyanis drámaian veti fel a kultúra, a közoktatás létkérdéseit. Már a múlt rendszerben is ezek a terü­letek, a humán szféra más terüle­teivel együtt, maradékelven fi­nanszírozódtak, s végül is a tár­sadalom ellenállása a fennálló rendszer ellen ezen az alapon kap4fíéltető forrását. Mindez, persze nehezen bizonyítható, a nyilvánvaló kártétel persze igen, de az, hogy a humán szféra, an­nak szereplőinek másodrendű, maradékelvű kezelése mennyi­ben játszott szerepet a rendszer eróziójába, az kevéssé. Az értel­miség, s ráadásul a politikailag aktívabb réteg többnyire ezen a területen tevékenykedik. A tár­sadalom felemelkedésében ját­szott szerepük is, a fentiek mel­lett, azt indokolja, hogy ezzel a szférával s szereplőivel kiemel­ten kell foglalkozni egy olyan kormányzatnak, amely a társa­dalmi haladást, de önmaga lété­nek meghosszabbítását tűzi ki maga elé követendő célnak. A terület lepusztítása tovább folytatódik. Ilyen értelemben rendszerváltásról szó sem eshet, sőt. A hivatkozás természetesen most is megvan, ebben sincs semmi új. Az államadósságot csökkenteni kell, valahonnan te­hát el kell venni a pénzt hozzá. A legszomorúbb az, hogy ezt egy torz logika alapján tesszük meg. Az állam elhárítja magától a kul­túráért való felelősséget, mert így „logikusan” nem kell köte­lezettséget sem vállalnia annak finanszírozása érdekében. „Lo­gikusan” felépített az odacsur­gatott pénzek helye is, kifizetünk mindent, ami kell a nemzeti fel­adatokra s a nemzetközi kötele­zettségek teljesítésére, s az, ami marad, az megy a kultúrára, az oktatásra. „Logikusan” felépí­tett az a rendszer is, miszerint a területek kötelező ellátását az önkormányzatok nyakába varr­ják, pénzt annál kevésbé, s csi­nálják úgy, ahogy akarják. Az önkormányzatok nem te­hetnek mást, birkóznak a fel­adattal, s sok esetben egymással is. A megyei önkormányzat leg­utóbbi ülésén a csatabárdot elő is ásták, saját szempontjukból néz­ve jogosan, a következő módon: „Amennyiben a közművelődés területén a városi feladat vállalá­sában a közös üzemeltetésre irá­nyuló kezdeményezéseink to­vábbra sem hoznak megegye­zést, az érintett székhelyi felada­tok szüneteltetésére kell intéz­kedni”. Kommentár nem szük­séges. A megye pénzéből finan­szírozott városi feladatok a szín­ház esetében hét hónapig, az MMIK esetében öt hónapig, a megyei könyvtár esetében hat hónapig láthatók el, de nincs ren­dezve a galéria, a pedagógiai in­tézet sorsa sem. Az egyik érdekelt intézmény gazdasági vezetőjénél. Demeter Miklósnénál érdeklődtünk a konkrét helyzetet illetően. A me­gye által év elején elfogadott költségvetési terv alapján jelen­leg 5,3 millió forint hiányzik. A megyei feladat ellátásához nekik 7 millió forint kell, ehhez képest több mint 18 millió forintot kap­tak. A többi városi feladat, ami­hez viszont a város most 2,5 mil­liót szavazott meg. Nekik nincs miből többet adni. A megyei könyvtárnál mindez azt jelenti, hogy szeptember végéig tudnak működni. A 4 millióval keve­sebb bérköltség 30 ember azon­nali elküldését kellene hogy je­lentse, igaz, akkor az intézmény működőképtelenné válik. Vál­lalkozni az érvényes pénzügy- miniszteri rendeletek alapján nem tudnak, nem éri meg. Felve­tődik a kérdés, ha nem vállalkoz­hatnak, miért nem kapják meg a működéshez szükséges pénzt? A könyvtárban belátják, hogy az önkormányzatok nem tudnak több pénzt fizetni, azt viszont nem, hogy az ésszerűsítés lehe­tőségei miatt miért nem keresi meg őket a város vezetése. A rendszert persze szét is lehet ver­ni, helyreállítása viszont nagyon sokba kerül. Ezt is figyelembe kellene venni! Füle István Megalakult a KITV megyei irodája / Uj utakon a kereskedelmi és idegenforgalmi továbbképzés A közel két évtizedes múlttal rendelkező Belkereskedelmi To­vábbképző Intézet (a köztudatban csak egyszerűen: BTI) néhány hónapja átalakult, neve Kereskedelmi és Idegenforgalmi Tovább­képző Vállalat lett. De nemcsak a név változott meg, a jogelődhöz képestlTtevékenységi kör is jelentősen kibővült. A KITV ma már a hagyományos tanfolyamain kívül korszerű oktatási módszerekkel kialakított, a honi kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom igé­nyeit messzemenően kielégítő oktatási programokat is értékesít - budapesti központjában és 19 megyei irodán keresztül. Ezen újjá­születő irodák egyik „legfiatalabbika” a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, mely június 1-től kezdte meg működését. A képviselet terveiről, elképzeléseiről kérdeztük Lukács Istvánt, a megyei iroda új vezetőjét, aki korábban is oktatási területen dol­gozott, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola tanára volt.- Akik ismernek, azt mondják rólad: szívesen tanítottál. Miért váltasz?- Szeretném leszögezni: a vál­tásban semminemű kényszer nincs. Egyszerűen arról van szó, hogy az embernek időnként szüksége van új, az addigiaktól más, izgalmas feladatokra. Re­ményeim szerint a KITV szá­momra ezt nyújtja majd. A taní­tásra egyébként is marad időm. Ha hívnak, örömmel megyek.- Mit tudsz a jogelődről?- A múltat - bár ez napjainkban divat - aligha feladatom minősí­teni. Amit én ennyi idő után tud­hatok: a BTI korábbi megyei munkatársai becsülettel végez­ték dolgukat, de talán túlságosan is Szolnok-centrikusak voltak, s tevékenységük lényegében né­hány tanfolyam értékesítésében merült ki. Amit én tökéletesen megértek.- Ezt hogy gondolod?- Más környezet, más feltéte­lek, egyszóval más világ volt. Ne bolygassuk.- Rendben. Beszéljünk akkor inkább arról, mik az elképzelése­id?- Először is meg kellett terem­teni a megyei iroda működteté­sének alapfeltételeit. Például iro­dahelyiség kellett. Van, így ez­úton tudatom: a megyei önkor­mányzati hivatal épületében (5000 Szolnok, Kossuth út 2.), a régi megyeháza földszintjén van a képviselet. Szeptembertől sze­retnénk beindítani néhány képe­sítő-, továbbképző, betanító- és céltanfolyamot. Olyanokat is, amilyenek eleddig nem voltak (pl. mixertanfolyam). Ezek aktu­ális megyei kínálatáról már ter­jesztem a szórólapot. Irodánk­ban bárkinek, bármikor bővebb felvilágosítással is szolgálok.- A képviselet tevékenysége tehát a továbbiakban is döntően oktatásból áll majd. Jó lenne azonban e tevékenységet rövid időn belül kiszélesíteni, nem tar­tom elképzelhetetlennek konfe­renciák, különféle szakmai prog­ramok (hazai és külföldi tanul­mányutak, minivásárok, stb.) szervezését sem, s be kellene kapcsolódni a könyvkiadás- könyvterjesztés körébe is. No persze, szigorúan üzleti alapon.- Ezekben az üzletágakban elég nagy a konkurencia .. .- Tagadhatatlan. Nincs mese, ügyesebbnek, ötletesebbnek, mobilabbnak kell lenni, mint a többiek. Már ennek jegyében született meg az a program, amit június-július-augusztusban a Ti­sza Szállóval közösen hirdetünk meg, s melynek lényege: főként felső- és középvezetőknek (szándékosan kerülöm a mana­ger szót) indítunk egy-egy, há­romnapos, szigorúan hét végi programot, s annak során a részt­vevőknek a következőket nyújt­juk: aktív pihenés, teljes kikap­csolódás lehetősége kulturált környezetben, sokféle sportolási lehetőséggel (ld.: lovaglás, ke­rékpározás, kocogás, vízi spor­tok, tenisz, teke), a pszichés re­generálódást segítő, pszicholó­gusok bevonásával történő be­szélgetések (pl. stresszhelyzetek feloldási módozatairól, a vezető családdal szembeni magatartá­sáról), kevés kultúra, egy sze­mélyre szóló „egészségtükör” elkészítése profi orvosok segít­ségével (pl. fogorvosi és vér- vizsgálat. terheléses sportorvosi teszt), s a legvégén a vizsgálati eredményekhez igazított, egyé­ni „életmód-tematika’ ’ (étkezte­tési és sportprogram) kézbe adá­sa.- Ezt egyedül nem lesz egysze­rű megszervezni. . .- Nem vagyok egyedül, mert bár nincs az irányításom alatt egy jól fizetett apparátus, a bu­dapesti központ mindenben se­gít. Kidolgozott oktatási progra­mok, hazai és külföldi kapcso­latrendszer, oktatástechnikai- és videostúdió, saját nyomda és sok-sok felhalmozódott tapasz­talat biztosítja a hátteret - és ez azért megnyugtató. L. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom