Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-27 / 148. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 27. Végül le kellett vágni a tehenet „Elnézést kérek” A tárgyalóteremből A múlt hónapban jó néhány szomorú eset, sorscsapás ért bennünket, ami felett azóta sem tudunk napirendre térni. Nagy értékű tehenünk ellés után nem tudott felkelni. Kihívtuk a helyi állatorvost, aki ellés utáni megfekvést állapított meg. Ezt követően kilenc alkalommal kezelte - eredménytelenül, majd a jószág kényszervágását javasolta. Mint mindenki a helyemben, nagyon sajnáltam a tehenet, ezért Jászberényből Csabai Tibor állatorvost is kihívtam hozzá - noha a helyi orvosunk megjegyezte, nincs remény. A Csabai doktor is sokszor kezelte a tehenet, de csak nem javult. Végül úgy döntöttünk, hogy mégis levágatjuk, s az állatorvos felajánlotta, hogy ezt a dolgot elintézi. Pusztamonostorra kellett szállítani a jószágot, ahol Sulyok és Hering nevű hentesek vágták le - miközben én is órákig segítettem. Csabai állatorvos vizsgálta meg a húst, de nem mondta, hogy abból mennyit kell eldobni. A hentesekkel 20 ezer forintban egyeztünk meg, de két hét múlva csak 10 ezret kaptam - mondván, hogy annak is örüljek, mivel a tehén egész hátulját el kellett kobozni. Erről azonban semmiféle állatorvosi írást nem kaptam, sőt arról értesültem, hogy a kényszervágás után a húst teljes áron értékesítették. Nem beszélve a bőr áráról, ami egy ilyen nagy tehénnél kitehet még háromezer forintot is. Úgy érzem, visszaéltek a jóhiszeműségemmel, ami azért is fájdalmas, mert az eset után nem sokkal megbetegedett egy anyakocám - azonnal le kellett vágni -, 50 %-os húsként mérette ki az állatorvos, és még így is 9400 foáptot kaptam az önkormányzattól. Akkor mennyi járt volna a tehén után? Mindemellett beteg lett még egy hízóm és egy borjúm, de ezek meggyógyultak. Tehát ennyi bajomban így jártam. S még annyit, hogy a helyi állatorvos 1800 Ft-ot kért, a Csabai állatorvosnak pedig 4000 Ft- ot fizettem, de még követelt 5000 Ft-ot. E követelésétől - miután panaszt tettem az állatorvosi felügyelőségnél - később elállt. (Megjegyzem, a tehén kezelése idején össze-vissza szaladgáltam a gyógyszerekért - közte Budapesten, Gyöngyösön, Hatvanban is próbáltam beszerezni, ami ugyancsak növelte a káromat.) A történtekbe nem tudok bele- nyugdoni, és jó szándékkal kérek minden parasztembert, szívlelje meg a fentieketahogy ne kerüljön hasonló helyzetbe. Barna Szilveszter Jászfény szaru * * * A sajnálatos esettel kapcsolatban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás megindította a vizsgálatot, a jászberényi kerületi főállatorvos pedig szabálysértési eljárást kezdeményezett a szóban forgó hentesek ellen. Az ügyre visszatérünk. Míg nem látnak tisztán, nem fizetnek A szolnoki Jászi Ferenc út 13- 15-17. számú házak lakói nevében a nyilvánosság előtt is kijelentjük, hogy nem vagyunk hajlandók a Széchenyi Lakásszövetkezet felemelt közös költségét fizetni. Mégpedig azért, mert nem tartjuk kielégítőnek a lakásszövetkezet gazdálkodását. Például nem ismert előttünk, hogy a felújítási alapba folyt összeg befektetésekor bármilyen gazdasági számítás készülne a magasabb jutalékra, a mai kamathozamra vonatkozóan. Mint ahogy a képviselőnk tájékoztatott, erre vonatkozóan nem kapott érdemi választ a szövetkezet vezetőségétől. Úgy ítéljük meg, hogy a nem kellő megfontolással bonyolított befektetés károsultja a szövetkezet tagsága lesz. Kifogásoljuk, hogy a ház alagsorában lévő pincerészekkel úgy jár el a szövetkezet, mintha az kizárólagos tulajdonátképezné. Erre vo-. natkozóan a földhivatalnál állami tulajdoni bejegyzést nem találtunk, ezért - a lakók tulajdonjogán kívül - oszthatatlan közös tulajdonnak minősül. A lakók és képviselők a mai napig nem láttak olyan írásos feljegyzést, mely felhatalmazná a Széchenyi Lakásszövetkezetet arra, hogy ezen helyiségek bérleti díjának 70 százalékos elvonása mellett a 30 százalékot írja a lakók javára. (A mai napig senki nem rendezte ezt a kérdést, nem dokumentálta, hogy az nem a lakók tulajdona, ezért a korábbi elvonást is jogtalannak tartjuk.) Magas költségeinket azzal is tetézi a lakásszövetkezet, hogy a helyiséget bérlő részlegük kevesebbet fizet, mint ami most általános - ráadásul a vízhasználati díjat is a lakók zsebéből húzzák ki. Azon eljárásukkal, hogy akadályozzák a pince- helyiség kiadását, továbbá, hogy mindenféle versenytárgyalás nélkül foglalják el a pincehelyiségeket, növelik a lakók veszteségét. Amíg nem látunk tisztán, és a kérdéseinkre a lakásszövetkezettől nem kapunk megfelelő vá- .laszt, tájékoztatást, nem fizetjük a felemelt közös költséget. Az ötven lakástulajdonos közül negyvenhét aláírás Köszönet a családsegítőknek A Szolnoki Családsegítő Központ négyéves működése során rendezvényeihez, akcióihoz - amelyek mindig a legrászorultabb emberek, családok támogatását szolgálták - sok segítséget kapott a környező, vállalatoktól, munkahelyektől. Az egy-egy eserhényhez kapcsolódó támogatásukért - mely az anyagiakban nem bővelkedő világunkban példaértékű - ezúton is köszönetét mondunk a Szolnoki Papírgyárnak, az ÉLKER Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, az Ideál Szolnok Kereskedelmi Kft.-nek, a Tiszavidék Skála Áruháznak, a Technocoop Ipari Kft.-nek, Nyomdának, a Tejipari, a Sütőipari Vállalatnak és a 100-as ABC kollektívájának, tor vábbá Szurgyi Mihály rákóczifalvi szállító kisiparosnak, aki - térítésmentesen - nemrég nagy- családos szülőket vitt huszonöt gyermekkel a szarvasi arborétumba, majd minimális díjért a „Fogjuk egymás kezét’ ’ klub huszonhét idős nyugdíjasát, akiknek először volt ilyen élményben részük. A Csarnok és Piac Intézmény a Családi Klub vásárait, börzéit segíti rendszeresen, amiért ugyancsak köszönetünket fejezzük ki. A további támogatásokat kérve, bízunk benne, hogy rendezvényeinkhez, akcióinkhoz újabb segítőket találunk. Köszönünk mindent a családok, gyermekek s a Családsegítő Központ munkatársai nevében. Ezsiás Kálmánné intézményvezető Végtelenül sajnálom, hogy a Talán még nem késő című, e rovatban június 17-én közölt cikkemben a Hollói Tamás személyét sértő „spanyolországi szi- esztázást” nem kellő információ birtokában írtam; nem tudtam, hogy a komoly sikert elért szolnoki atléták vezetőjeként megbízatásból és nem önszántából vett részt az úton. Időközben Hegedűs Mária edzőnő szerződése is rendeződött, mely mint utólag kiderült, félreértésen alapult. Hollói Úr elnézését kérve, tévedésem ezúton szeretném jóvátenni, egyben sok sikert, jó egészéget kívánok a további munkájához. Sándor János Azonnal visszaveszi a tésztavágót Válaszolva a Becsapták a tésztavágóval című olvasói levélre, mely június 17-én jelent meg, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hivatalosan engedélyezett, az egészségügyi előírásoknak megfelelő, (az élelmiszergyártó gépekre rendkívül szigorú) magyar gyártmányról van szó. A panaszos által említett festék, mivel az köztudottan mérgező anyag, teljesen kizárható. Furcsának tartom viszont, hogy a panaszos - kis nyugdíja ellenére - a „használhatatlan” tésztavágó (tanúk előtt felajánlott) visszavásárlását nem fogadta el, sőt azt a levelében meg sem említette! Ezúton nyilvánosan is felajánlom a tésztavágó azonnali visszavásárlását - a szolnoki központi buszpályaudvaron, keddtől péntekig. A fenti esetet azért tartom sajnálatosnak, mert a vásárlók bi- zalmávál sem eddig, sem ezután nem szeretnék visszaélni. Az utcai árusokkal kapcsolatos utolsó mondatra reagálva megjegyzem, hogy csak érvényes iparengedéllyel és bérleti szerződéssel rendelkezők árusíthatnak. A vásárlóknak szánt intelmeit pedig azért furcsállom, mert a levél megjelenése előtti napokban a pályaudvaron - szintén utcai árusítónál - nyári pólók között válogatott.’Úgy látszik, mégis szereti, ha „becsapják”? Janik László háztartási vegyesáru-kereskedő Pilis BÉBI SHOP Szolnokon, a Sütő u. 4. sz. alatt. A nemrég nyílt üzletben a babáknak 3 éves korig nemcsak ruhácskákat, hanem játékokat és piperecikkeket, Chicco termékeket is kínálnak. A vásárlók között minden hónap első szombatján ajándékokat sorsolnak ki. (Fotó: I. Cs.) A nyilvánosságon keresztül fordulok Kövesi Úrhoz, a Falszárító Bt. közös képviselőjéhez. Tavasszal szigetelték a pincémet, az előzetes felmérést, a költségvetést Ön végezte, és a munkára 5+5 év garanciát helyezett kilátásba. Az első probléma az elszámolásnál adódott, amikor az írásban szereplő összegnél 10 ezer forinttal többet akart számlázni. Természetesen nem fizet- ■ tem többet - mutatván a költség- vetést. Akkor azt mondta, hogy „máshol ez nem szokott problémát okozni”. Nos, nálam okozott ... A második probléma a munka elvégzése után kb. egy hónappal adódott, amikor a pince faláról ' levált a szigetelés, és oda ismét „beszökött” a víz. Reklamáló- ■ somra fényképezőgéppel jelent meg, és felvételeket készített a pincéről, majd egyértelműen el- . ismerte, hogy hibát követtek el. ígérte, hogy a munkát egy héten belül elkezdik. A határidőn már túl vagyunk, azóta se fogtak hozzá. Háromnapi kísérlet után sikerült Önt telefonon elérnem, azonban átlátszó kifogásokkal élt, homályos határidőt emlegetett, ami olyanfajta időhúzási taktika, hátha az ügyfél belefárad, egyszerűen elfelejti az egészet. Mivel egyértelműen és határozottan felszólítottam a munka haladéktalan elvégzésére, megsértődött. (Negyven évig hivatali gyakorlat volt, amit Ön kiválóan elsajátított, bár a tisztessége^ munkavégzést és az adott szó szentségét kellett volna inkább!) Közölte, idézem: „Ilyen ráfizetéses munkát többet nem vállalok.” Nos, én azt kértem, hogy a nálam rosszul végzett munkát hozza helyre! A kettő nem ugyanaz! Majd kijelentette, hogy nem hajlandó a munkát elvégezni, inkább visszaadja a pénzt! (Megjegyzem, ezt már a munka megkezdése előtt is . hangsúlyozta: „Ha mégsem lesz jó a pince, visszaadom a pénzt”. Azóta lassan eltelik egy hónap, de se munka, se pénz!) Kövesi Úr! A tisztességes vállalkozás és a vállalkozás tisztessége megkívánja, hogy a pénzért elvégzett munka valóban az legyen. Amióta nálam csináltak, nem nevezhető munkának. Súlyos tévedéséből kívánom Önt kiábrándítani, amikor leírom, hogy a Falszárító Bt. nem hatóság, hanem egy szolgáltató vállalkozás, tehát jogaink egyformák. Én fizetek, Önök elvégzik a kért munkát. Próbálunk megállapodni egy összegben, de ha so- kallom,.lemondok a szolgáltatásról . Ha kifizetem, azért a szerződésben foglalt, s egyben kifogástalan munkát követelek. Kérem tehát, hogy a rossz munkát haladéktalanul szíveskedjen korri- .gálni! Ha mégsem teszi, kérem, szolgáltassa Vissza- a pénzem. Természetesen a törvényesen adható legmagasabb kamattal, mivel azt használják - miközben a pince használhatatlansága miatt hátrányom származik. A törvény kimondja, hogy aki másnak kárt okoz, azt tartozik megtérítem, ni. A pénzre azért is szükségem lenne, hogy az Önök hanyag munkáját, felelőtlen intézkedését valakivel rendbe hozassam. Várom tehát Kövesi Úr mielőbbi jelentkezését. Könyves János rokkantnyugdíjas Szolnok Halál az úton Bocskai Attila 37 éves, debreceni lakos eddig már kétszázezer kilométert vezetett különösebb baj nélkül. Tavaly december 28- án azonban nagyot hibázott, ami sajnos egy ember életébe került. Reggel, kilenc óra előtt Mezőtúr felől Tiszaföldvjr irányába haladt. Noha az út vizes, jeges, egyszóval csúszós volt, mégis a sebességmutató a nyolcvanas körül billegett. Egy szó mint száz, úgy mondják ezt szaknyelven, hogy nem jól választotta meg a haladási sebességet, illetve nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett. Azt még észlelte, hogy vele azonos irányban egy férfi gyalogol az út mellett, aki intett neki, hogy lassítson. Lassított is, de a síkos aszfalthoz viszonyítva túlságosan gyorsan haladt, ezért megcsúszott, így a kocsi eleje leverte lábáról az in- tegetőt, és a jármű végül az árokban kötött ki. Az elütött szerencsétlen áldozat, V. I. mezőtúri lakos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, ami a halálához vezetett. Az ügyet elsőfokon a Szolnoki Városi Bíróság dr. Gombos László tanácsa tárgyalta, ahol Bocskai Attilát halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétsége miatt egy év fogházbüntetésre ítélték, és három évre eltiltották a közúti járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. Vendégségben Mozgássérült kisfiam Sályon végzi az általános iskolai tanulmányait, de a szünidőt mindig itthon tölti. Most vele együtt egy állami gondozott kisfiút, Radics Józsikát is magunkkal hoztunk - már nem először -, s velünk lesz a szünidő első hetében. Naponta kétszer sétálok velük, hiszen lét- fontosságú számukra, hogy az izmaikat - ha erőltetve is - megmozgassák. Június 19-én délután is így volt, amikor a szolnoki Széchenyi-lakótelep Kehely cukrászda előtt mentünk, egy- szercsak utánunk szalad egy fiatal hölgy, és nagyon kedvesen a kezembe nyom 100 forintot. Gyorsan hozzáfűzte: a Kereszténydemokrata Néppárt nevében adom, és kérem, vegyen a gyerekeknek fagylaltot. Nap mint nap azt tapasztalom, hogy sokan ránkcsodálkoznak, és kimondani is fájdalom, akad olyan gyerek, felnőtt egyaránt, aki mosolyog azon, ahogyan a két fiú egymás mellett biceg. S akkor jön egy ember, aki nem a másságukon csodálkozik, hanem szeretettel megvendégeli őket... Bizony nagyon elkelne már, ha nem csupán elméletben foglalkoznának a mozgássérültek sorsával, hanem kézzelfogható, érezhető segítséget kapnának a szülők. Az említett figyelmességért ezúton is hálás köszönete- met fejezem ki. Labáth Erzsébet Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Felszólítás után büntettek A „Sóder, sóder a lábam alatt. ..” című, június elsejei írásunkban egyik szandaszőlősi olvasónk sérelmét tártuk a nyilvánosság elé, melyre a szolnoki polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési irodájától az alábbi tájékoztatást kaptuk: Zongor László, Szolnok, Witt- mann út 24. szám alatti lakos közterületi foglalási engedélyt kapott irodánktól, mely 1991. március 31-én lejárt. Ezt követően a felügyelők nem büntették meg, hanem felszólították az engedély meghosszabbítására. Tekintve, hogy a felszólítás ellenére sem kért hosszabbítást, a közterületet engedély nélkül használta, helyszíni bírságolásra került sor. Városban a közterület-foglalási engedély - városrésztől függetlenül - egységesen kötelező, ezt jogszabály írja elő. Az új díjszabás azonban differenciálja a városközpontban lévő és az azon kívüli közterület-foglalást. Természetesen az utóbbi díja kevesebb. Dr. Molnár Ferenc irodavezető Szélesítették a bekötőutat A hatezernégyszáz lakosú Jászkisémek 120 utcája van, s 80 százalékuk kohósalak alapú, me- legaszfaltb-orítású műút. Az utcák rendezése több évvel ezelőtt kezdődött - noha a lakók nehezen vállalták a házankénti 5000 Ft hozzájárulást. Később viszont megindult az önszerveződés, és sorban kérték az utcák felújítását, kövesítését. Képünkön egy 1200 méteres bekötőút (az Apáti út) aszfaltozását örökítettük meg, amit 4 méterről 5,5 méterre szélesítettek, s melynek költsége mintegy 4 millió Ft-ba került. Tánczos Alajos Jászkisér Az oldolt összeállította: Csankó Miklósné Se pénz - se posztó
