Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-17 / 139. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 17. „Szégyelltük magunkat” Örömteli várakozás előzte meg a Jászapáti 600 éves fennállásával kapcsolatos ünnepségsorozatot, amelyre - mint elszármazott - június 8-án családostól át- rándultunk. A szombati, igazán ünnepélyes megnyitó, az isten- tisztelet, valamint a II. világháborús emlékmű felavatása után úgy terveztük, hogy a helytörténeti kiállítás és a Vágó Pál-féle képzőművészeti tárlat megtekintését másnapra tesszük. A vasárnapi látogatásunkkor ért a kínos meglepetés, mert mindkét kiállítási hely zárt ajtókkal fogadott! A helyzet - amíg a városban voltunk, 15 óráig sem változott. Megjegyzem, hogy rajtunk kívül még jó néhányan, köztük külföldiek is a nyitásra vártak, de hogy kinyitnak-e egyáltalán vagy mikor, senki nem tudott felvilágosítást adni. (A művelődési háznál is próbálkoztunk, ami 14.15-ig zárva volt, de ott sem kaptunk használható információt.) Ezek után kíváncsian vártam a hétfői Néplap híradását az eseményekről, amely megítélésem szerint kissé szűkszavúra sikeredett. A kiállítások jóval nagyobb figyelmet és méltatást érdemeltek volna meg annál, mint hogy csak -néhány óráig legyenek nyitva, mert ez arra sem elegendő, hogy a helyiek megtekinthessék. Lag- zi Lajcsi népszerűsítése helyett pedig szívesebben láttam és hallottam volna egy szakszerű tárlatvezetést, mellyel Vágó Pál, Chiovini Ferenc és Gecse Árpád műveit mutatják be. Sajnáltuk a vissza nem térő lehetőséget, és szégyelltük magunkat a Jászapátira látogatók előtt, akik csalódottan távoztak - noha talán nem is nekünk kellene szégyenkezni... Lóczi Béla Jászberény Becsapták a tésztavágóval Mások okulására említem meg, hogyan is jártam a nemrég vásárolt tésztavágóval. A szolnoki buszpályaudvaron vettem egy utcai árustól - 600forintért, hogy 70 éves létemre, a kis nyugdíjamból ne kelljen pénzt adni a drága tésztáért, no meg a családomat is majd ellátom vele. Meggyúrtam a tésztát, jól kiszárítottam, és mondhatom, gyönyörű, vékony csíkot préselt a gép, ám a réz fejében eladott hengerről máris a tésztán maradt a festék. Ezek után sajnos nem használhatom, és végtelenül bánt, hogy ennyi pénzt adtam ki érte. Szajoli buszra szállt az a két asszony, aki velem egy időben ugyanilyen tésztavágót vásárolt. Bizonyára őket is csalódás érte. Esetem szolgáljon tanulságul, s arra intek mindenkit, aki utcai árustól vásárol, hogy nagyon körültekintő és óvatos legyen, mert utána nincs hol reklamálnia. L.M.-né Szolnok Köszönet és üdvözlés Négy hónapi szünet után ismét kézbe vehettük az 1884- ben alapított Mezőtúr és Vidéke című helyi lapot, mely hatvan éven át hetilapként tájékoztatta, nevelte olvasóit. A közkedvelt újság 44 évi szünet után, 1989 februárjában indult újra - közakaratból, néhány városvezető igyekezete nyomán. A felelős szerkesztői tisztet előbb Palágyi Béla, majd Nagy Tibor hivatásos megyei újságírók látták el. A helyi munkatársak dr.Füstös Jenő társadalmi szerkesztővel dolgoztak, írtak, korrigáltak, postáztak - mondhatni, hogy a nap minden órájában - csak úgy, „mellékesen”, az első évben ingyen, majd csekély tiszteletdíjért. Társadalmi szerkesztőnk állt a lelkes csapat élén - 23 hónapon át, a lap felfüggesztéséig. Neki vittük írásainkat, ötleteinket, gondolatainkat. Vártuk véleményét, hittünk tapasztalatának, józan mértéktartásának. Rohangáltunk a téma és egymás nyomában. Bizony sok-sok munka árán született meg a 16 oldal. A rengeteg munka ellenszeréül gyakran hozott a posta boldogító üzenetet, értékelő jelzések érkeztek a helyi és távoli olvasók köréből. Mert eljutott lapunk határainkon túl is - volt mezőtúri személyiségekhez, egészen Kaliforniáig. Ezúton köszönjük meg Palágyi Béla és Nagy Tibor szerkesztők tevékenységét, irányítását; a társadalmi szerkesztő- bizottság nevében dr.Füstös Jenő jobbító szándékú, fáradságos munkáját. Egyben köszöntjük az új főszerkesztőt, Jávorcsikné Nagy Margitot, s kívánunk neki örömteli, sikeres munkát. Kissné Mikes Éva Mezőtúr Talán még nem késő! Egy hónap telt el a bajnokság befejezése óta, de az NB Il-t megnyert csapat háza táján talán még nagyobb a zűrzavar, mint volt. A MÁV-MTE kosárlabdacsapatának jelenleg nincs szakosztályvezetője, csak engedélye az elnökségtől, hogy megpróbálhatnak helytállni az l. osztályban. Ezen kívül hivatalosan június elseje óta csak önszorgalomból tevékenykedő edzönője van. A vezetőség a mai napig sem neki, sem a csapatnak nem gratulált a bajnoki címhez, sőt Hollói úrnak arra sem volt ideje, hogy a sikeres szakedzővel - akihez a csapat személy szerint ragaszkodik - szerződést kössön. Igaz, eddig ,,bagóért”, csak másodállásban tevékenykedett, de legalább szívből tett valamit és jelenleg is tesz a csapatért. Ezt rajta kívül más vezető, aki főállásban ebből él és nem is rosszul, nem mondhatja el magáról. Jelenleg a jobb csapatok vezetői az országot járják, hogy az edző által kiszemelt,,erősítést” időben megszerezzék. A szolnoki csapat spanyol bajnokságból kíván erősíteni? Mert az ügyvezető elnök úr az elmúlt időben ott sziesztá- zott. De komolyra fordítva a szót, ideje lenne tudni - és ez nemcsak az edzőt és a csapatkapitányt érdekelné -, hogy kivel és hogyan erősítsünk, mivel az említetteken kívül még az egyesület részéről más egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Ideje volna, hogy legalább Hegedűs Máriával közöljék, készítse el a felkészülési tervet, mert már eleget bizonyított ahhoz, hogy az 1991192-es évadra rábízzák a csapatot - még akkor is, ha nem akarja feladni a főállását. (Nem ő lenne az első NB I-es edző, aki másodállásban, de szívvel, lélekkel dolgozik.) Minél előbb, de ne fejetlenül, próbáljanak játékosokat keresni, leigazolni, mert az önmagát kínáló sportoló vagy megfizethetetlen, vagy használhatatlan. Egy szó mint száz, a csapat Hegedűs Máriát akarja, akivel már sírtak- nevettek is együtt, és sokszor mint pedagógus, a pótmama szerepét is betöltötte. Sándor János A posta mulasztása volt A tárgyalóteremből A pénzt az ágy alól lopta el A levél a Postához című (III.II.) olvasói panasz ügyében vizsgálatot folytattam, mellyel kapcsolatban a következő tájékoztatást adom. Az utánvételes csomagküldeményt a budapesti, 70-es számú postahivatal kézbesítette. A címzettől beszedte az utánvétel összegét, de azzal nem számolt el. Intézkedésemre - május 6-án Várhelyi László szolnoki olvasónk azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a Hetényi Kórházból nem tudnak telefonálni, hozzátartozóikkal kapcsolatba lépni a betegek, mert a nyilvános telefonfülkékből vagy hiányzik a készülék, vagy süket. - Észrevételére a Távközlési Üzem hibaelhárítási részlegének sürgős intézkedését kértük, s e sorok megjelenésekor már bizonyára használni tudják a készülékeket. Ám az is kiderült, hogy a betegek között sajnos akad romboló, no meg haszonleső, aki különböző trükkel némítja el a telefont, ily módon próbálja begyűjteni, majd kiszedni belőle a pénzt! Ezért nem győzik a nyilvános készülékek javítását. Szabó Józsefné szóvá tette, hogy esőzés alkalmával összegyűlik a víz a szolnoki Százados úton, az Afit előtti háznál, ami nemcsak a járókelőknek okoz gondot, de a lakóház állagát is E rovatban június 10-én, Levelekből - sorokban cím alatt adott választ a június 3-i, Egy magánvita következménye című levelemre dr.Doktor Zoltán, Tiszafüred polgármestere, mellyel kapcsolatban az alábbiak közlését kérem: Mint azt a csatoltan elküldött, az április 30-i képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyv bizonyítja (megtekinthető a városi könyvtárban), Bódi György is azok között volt, akik kezdeményezték, hogy az önkormányzat vonja ki a pénzét a Füredi Hírek című lapot kiadó Nyilvánosság Betéti Társaságból. Idézet a jegyzőkönyvből: ,ßödi György „Kaktuszkiállítás és vásár”- hirdette a plakát Jászberényben, a Déryné Művelődési Központ előtt. Elmondta azt is, hogy egy gyerek 20, a felnőtt 30 forint belépődíj legombolása után léphet be a „szentélybe ’ ’, hogy lealkudjon egy cserép kaktuszt. A plakáton egy olyan tar kobak emlékeztetett a tüskés szépségre, amelyen égnek meredő három szál haj bontotta meg a kopasz fej harmóniáját. Hatásos illusztráció, mert égnek meredt a haja annak is, aki a plakátra tekintett. Eszébe jutott, hogy még megérhetjük: olyan szöveggel csalo- postaszolgálati utalványon küldték a szolnoki 3-as számú hivatalba, ahol másnap a címzett át is vette. A kellemetlenségért a panaszos szíves elnézését és megértését kérem. Kuthy Antal osztályvezető Debreceni Postaigazgatóság veszélyezteti. E helyen nemrég javították az útburkolatot, s az a véleménye, hogy nem végeztek kifogástalan munkát. A javítással megbízott dolgozók nem voltak tekintettel az ottani egyéb körülményekre, útviszonyokra - személyes kérése ellenére sem. Ezúton kéri az illetékesek intézkedését, segítségét. Kedvelik a Kosárka ABC-t címmel, e rovatban dicsérő sorokat közöltünk nemrég, mellyel kapcsolatban a törökszentmiklósi T.-né olvasónk megjegyzi: Igazabb lett volna, ha a levél aláírói csak a Fáy lakótelepiek nevében mondanak véleményt, hiszen az említett ÁBC-ben a lakosság kis százaléka vásárol. A városban több jól felszerelt üzlet van, ahol (ha nem is izzadva), ugyancsak mosolyogva, kedvesen szolgálják ki a^vásárlókat - még vasárnap is. Ők is megérdemlik az elismerést, a köszönetét. - Igaza van, és szíves közreműködésével máris megtettük. ... Ennek kapcsán kéri, hogy a képviselő-testület tűzze napirendre a lap tevékenységét... - A napirendre tűzésnél figyelemmel kell lenni a Nyilvánosság Betéti társaság tevékenységére is. Mindezek kapcsán felmerül, hogy az önkormányzat a 450 e Ft-tal tagja maradjon-e a társaságnak.” Nemcsak azt vártam volna el a polgármester úrtól, hogy korrektül tájékoztassa az Új Néplap olvasóit, hanem azt is, hogy meghallgatásom nélkül ne ítélkezzen egy vitás ügyben, ugyanis a testületi ülésen ezt tette. Gyenes Ferenc Tiszafüred gatnak be a boltokba, hogy a tej kimondottan fehér színben, vagy a kenyér megsütve, csak nálunk és napi áron; nézze meg, megéri, hiszen a belépődíj gyerekeknek 10 forinttal olcsóbb. Megérhetjük, hogy a kereskedelem a kedvezményes vásárok lebonyolításánál is taktikát változtat. Hajlandó lesz a 20, a 30, de még az 50 százalékos árengedményre is rátenni egy lapáttal. Kikötés: aki olcsón akar vásárolni, az fizesse meg a belépődíjat. A vállalkozó kedvről árulkodó, a mindenből pénzt sajtoló Egyikük sem emlékezett arra, hogy a „Nyomozó” vagy a „Tetthely” bűnügyi sorozat ment-e a tévében azon az estén. Az is lehet, hogy éppen a „Maradjatok meg szeretetemben” címmel sugárzott vallási ötpercet látták - vagy látták volna -, ha nem jön közbe az a „véletlen”. Egyikük sem emlékezett, ami nem csoda, hiszen csak a szemük volt ott a képernyőn. Gondolataik - még ha el sem hagyták a szobát - mégis messze, egészen máshol kalandoztak. Az ágy alatt, ott, ahol azt a katonaládát „röntgenezték”, amiben az idős asszony - akinél a tévét nézték - megtakarított pénzét tartotta. Pintér Rozália és élettársa, Ür- mös Ferenc Jászberény, Külső- pelyhespart 25. szám alatti lakosok gyakran nézték a tévéműsort R. P.-né helyi lakosnál. Annál a beteges, idős asszonynál, ahol Pintér Rozália néha besegített a takarításnál, és egyéb házi munkánál. A segítségért hálás idős asszony talán nem is tudta, hogy a Rozika, meg az élettársa, a Feri, különböző bűncselekményekért már többször (Ürmös hatszor, Pintér négyszer) volt büntetve. Vagyis mindketten börtönviselt emberek. Azon az augusztusi napon is a késő esti órákig nézték a műsort a szomszédban. Ezúttal azonban R. P.-né testvére volt a vendéglátó, mivelhogy az idős asszony a kórházban feküdt betegen. Ä testvér még kevesebbet tudott Ürmösékről, eszébe sem jutott, hogy azok nemcsak a tévéműsor kedvéért jöttek át. Abban se lászövegen elmerengve még más is eszébe jutott az embernek. Az, hogy év végén öles plakátok hirdetik majd: Ne szalassza el az alkalmat, mert soron kívül befiA júniu^dsejei számban jelent meg (SoSmSfólia tollából) a „Fizessenek a gazdagok! A nyugdíjasok gazdagok?” című írás. Ez a cikk azzal vádolta a MÁV Karcagi Állomásfőnökség szakszervezeti bizottságát, hogy a helyi vasutas nyugdíjasklubot magas terembérleti díjjal sújtja - veszélyeztetve a klub létét. Az igazság azt követeli, hogy a másik fél, azaz-mi is kifejthessük álláspontunkat. Szakszervezetünk támogatásával működött Karcagon egy vasutas nyugdíjas nőklub, és 1985- ben - a város társadalmi szervezetei kérésére - a klubhoz csatlakozott a városi nőklub. Az egyesült klub továbbra is vasutas nyugdíjas nőklub néven funkcionált, egészen 1990-ig, s eddig mentesültek a te- rémhasználati díjtól. Ekkor - szetott semmi különöset, hogy Ür- mös egyszercsak elbúcsúzik, és hogy egyedül megy el. Gyanútlanul ballagott át ő is a másik szobába, ahol valami tennivalója akadt. Pintér Rozália mintha csak erre várt volna, munkához látott. Gyorsan dolgozott, hiszen majdhogynem otthon volt, tudta, mit, hol kell keresni. Az ágy alól kihúzta az öreg katonaládát, rövid keresgélés után megtalálta és kivette az idős asszony megtakarított pénzét, a 46 ezer forintot. Zsebében a zsákmánnyal már unalmasnak találta a késő esti műsort, ásított egy párat, aztán távozott. Otthon osztozkodtak a lopott pénzen, és bár Ürmös - mint a ház ura - összesen 30 ezer forintot kapott a zsákmányból, bűnhődnie csak orgazdaságért kellett. A lopás - és az érte járó büntetés - mégsem maradt ki az életéből. Negyed év alatt hat olyan használt kerékpárt lopott el, amely az italboltok előtt várt a gazdájára. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa Ürmös Ferencet többrendbeli lopás és orgazdaság miatt, mint többszörös visszaesőt 10 hónap börtön- büntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Pintér Rozália lopás bűntette miatt kapott 6 hónap börtönt, és elrendelték a pártfogói felügyeletet. Börtönbüntetésének letöltését a bíróság 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.- ésalzetheti személyi adóját az, aki nem sajnálja az adóhivatalba be- bocsájtó, diáknak és katonának olcsóbb, felnőttnek nem sokkal drágább belépődíjat. - illés mélyes ellentétek miatt - a példásan működő klub újra szétvált. Az „új” vasutas nyugdíjasklub továbbra is élvezte és élvezi most is szakszervezetünk teljes körű támogatását, ami magába foglalja a díjmentes teremhasználatot. A másik klub - a városi nőklub - melyben található nyugdíjas vasúti dolgozó, sőt a vezetőjük is az, ettől a kedvezménytől elesik, mivel városi és nem vállalati szervezet. Attól függetlenül, hogy ennek a klubnak a vezetése soha nem óhajtott tárgyalópartnerünk lenni (még ebben a kérdésben sem) méltányoltuk, hogy nyugdíjas idős emberekről van szó, s hogy rendezvényeiket rendszeresen tartják a termünkben. Ezért bizottságunk úgy határozott, hogy módosítjuk az eredeti 5000 Ft-os esetenkénti bérleti díjat, és negyedévenként' egy alkalommal díjmentesen bocsátjuk a nyugdíjasok rendelkezésére a klubot, a többi esetben viszont rendezvényenként 2000 Ft bérleti díjat számolunk fel. (Ez az összeg száz fős tagságnál fejenként 20 Ft-ot tesz ki.) Bizottságunk a rendelkezésre álló anyagiak felhasználásával arra törekszik, hogy az igen gyenge állagú épületünket ismét színvonalas helyiséggé tegyük, ami velünk együtt érdeke a városi nőklubnak is. Ha a két nyugdíjasklub - józan megfontolás után, túllépve a vezetők személyes ellentétein - újra egyesülne, úgy a díjmentes használat mindenki számára természetes lenne. E határozatunkat közöltük a helyi önkormányzattal is. Varga József szb-titkár Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Levelekből — sorokban Visszatérve egy vitás ügyre Még megérhetjük Hozzászólás cikkeinkhez Az épület felújítására költik a bevételt Főnők, nem értem a füstjeleket!
