Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-17 / 139. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 17. „Szégyelltük magunkat” Örömteli várakozás előzte meg a Jászapáti 600 éves fennál­lásával kapcsolatos ünnepségso­rozatot, amelyre - mint elszárma­zott - június 8-án családostól át- rándultunk. A szombati, igazán ünnepélyes megnyitó, az isten- tisztelet, valamint a II. világhá­borús emlékmű felavatása után úgy terveztük, hogy a helytörté­neti kiállítás és a Vágó Pál-féle képzőművészeti tárlat megtekin­tését másnapra tesszük. A vasár­napi látogatásunkkor ért a kínos meglepetés, mert mindkét kiállí­tási hely zárt ajtókkal fogadott! A helyzet - amíg a városban vol­tunk, 15 óráig sem változott. Megjegyzem, hogy rajtunk kívül még jó néhányan, köztük külföl­diek is a nyitásra vártak, de hogy kinyitnak-e egyáltalán vagy mi­kor, senki nem tudott felvilágo­sítást adni. (A művelődési háznál is próbálkoztunk, ami 14.15-ig zárva volt, de ott sem kaptunk használható információt.) Ezek után kíváncsian vártam a hétfői Néplap híradását az események­ről, amely megítélésem szerint kissé szűkszavúra sikeredett. A kiállítások jóval nagyobb fi­gyelmet és méltatást érdemeltek volna meg annál, mint hogy csak -néhány óráig legyenek nyitva, mert ez arra sem elegendő, hogy a helyiek megtekinthessék. Lag- zi Lajcsi népszerűsítése helyett pedig szívesebben láttam és hal­lottam volna egy szakszerű tár­latvezetést, mellyel Vágó Pál, Chiovini Ferenc és Gecse Árpád műveit mutatják be. Sajnáltuk a vissza nem térő lehetőséget, és szégyelltük magunkat a Jászapá­tira látogatók előtt, akik csaló­dottan távoztak - noha talán nem is nekünk kellene szégyenkez­ni... Lóczi Béla Jászberény Becsapták a tésztavágóval Mások okulására említem meg, hogyan is jártam a nemrég vásárolt tésztavágóval. A szol­noki buszpályaudvaron vettem egy utcai árustól - 600forintért, hogy 70 éves létemre, a kis nyug­díjamból ne kelljen pénzt adni a drága tésztáért, no meg a csalá­domat is majd ellátom vele. Meggyúrtam a tésztát, jól kiszá­rítottam, és mondhatom, gyö­nyörű, vékony csíkot préselt a gép, ám a réz fejében eladott hengerről máris a tésztán ma­radt a festék. Ezek után sajnos nem használhatom, és végtele­nül bánt, hogy ennyi pénzt adtam ki érte. Szajoli buszra szállt az a két asszony, aki velem egy idő­ben ugyanilyen tésztavágót vá­sárolt. Bizonyára őket is csaló­dás érte. Esetem szolgáljon tanulságul, s arra intek mindenkit, aki utcai árustól vásárol, hogy nagyon körültekintő és óvatos legyen, mert utána nincs hol reklamál­nia. L.M.-né Szolnok Köszönet és üdvözlés Négy hónapi szünet után is­mét kézbe vehettük az 1884- ben alapított Mezőtúr és Vidé­ke című helyi lapot, mely hat­van éven át hetilapként tájé­koztatta, nevelte olvasóit. A közkedvelt újság 44 évi szünet után, 1989 februárjában indult újra - közakaratból, néhány vá­rosvezető igyekezete nyomán. A felelős szerkesztői tisztet el­őbb Palágyi Béla, majd Nagy Tibor hivatásos megyei újságí­rók látták el. A helyi munkatár­sak dr.Füstös Jenő társadalmi szerkesztővel dolgoztak, írtak, korrigáltak, postáztak - mond­hatni, hogy a nap minden órá­jában - csak úgy, „melléke­sen”, az első évben ingyen, majd csekély tiszteletdíjért. Társadalmi szerkesztőnk állt a lelkes csapat élén - 23 hónapon át, a lap felfüggesztéséig. Neki vittük írásainkat, ötleteinket, gondolatainkat. Vártuk véle­ményét, hittünk tapasz­talatának, józan mértéktartásá­nak. Rohangáltunk a téma és egymás nyomában. Bizony sok-sok munka árán született meg a 16 oldal. A rengeteg munka ellenszeréül gyakran hozott a posta boldogító üzene­tet, értékelő jelzések érkeztek a helyi és távoli olvasók köré­ből. Mert eljutott lapunk hatá­rainkon túl is - volt mezőtúri személyiségekhez, egészen Kaliforniáig. Ezúton köszönjük meg Palá­gyi Béla és Nagy Tibor szer­kesztők tevékenységét, irányí­tását; a társadalmi szerkesztő- bizottság nevében dr.Füstös Jenő jobbító szándékú, fárad­ságos munkáját. Egyben kö­szöntjük az új főszerkesztőt, Jávorcsikné Nagy Margitot, s kívánunk neki örömteli, sike­res munkát. Kissné Mikes Éva Mezőtúr Talán még nem késő! Egy hónap telt el a bajnokság befejezése óta, de az NB Il-t meg­nyert csapat háza táján talán még nagyobb a zűrzavar, mint volt. A MÁV-MTE kosárlabda­csapatának jelenleg nincs szak­osztályvezetője, csak engedélye az elnökségtől, hogy megpróbál­hatnak helytállni az l. osztály­ban. Ezen kívül hivatalosan júni­us elseje óta csak önszorgalom­ból tevékenykedő edzönője van. A vezetőség a mai napig sem ne­ki, sem a csapatnak nem gratu­lált a bajnoki címhez, sőt Hollói úrnak arra sem volt ideje, hogy a sikeres szakedzővel - akihez a csapat személy szerint ragaszko­dik - szerződést kössön. Igaz, ed­dig ,,bagóért”, csak másodál­lásban tevékenykedett, de leg­alább szívből tett valamit és je­lenleg is tesz a csapatért. Ezt raj­ta kívül más vezető, aki főállás­ban ebből él és nem is rosszul, nem mondhatja el magáról. Je­lenleg a jobb csapatok vezetői az országot járják, hogy az edző ál­tal kiszemelt,,erősítést” időben megszerezzék. A szolnoki csapat spanyol bajnokságból kíván erő­síteni? Mert az ügyvezető elnök úr az elmúlt időben ott sziesztá- zott. De komolyra fordítva a szót, ideje lenne tudni - és ez nemcsak az edzőt és a csapatkapitányt ér­dekelné -, hogy kivel és hogyan erősítsünk, mivel az említetteken kívül még az egyesület részéről más egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Ideje volna, hogy legalább Hegedűs Máriával közöljék, ké­szítse el a felkészülési tervet, mert már eleget bizonyított ah­hoz, hogy az 1991192-es évadra rábízzák a csapatot - még akkor is, ha nem akarja feladni a főál­lását. (Nem ő lenne az első NB I-es edző, aki másodállásban, de szívvel, lélekkel dolgozik.) Minél előbb, de ne fejetlenül, próbálja­nak játékosokat keresni, leiga­zolni, mert az önmagát kínáló sportoló vagy megfizethetetlen, vagy használhatatlan. Egy szó mint száz, a csapat Hegedűs Máriát akarja, akivel már sírtak- nevettek is együtt, és sokszor mint pedagógus, a pót­mama szerepét is betöltötte. Sándor János A posta mulasztása volt A tárgyalóteremből A pénzt az ágy alól lopta el A levél a Postához című (III.II.) olvasói panasz ügyében vizsgálatot folytattam, mellyel kapcsolatban a következő tájé­koztatást adom. Az utánvételes csomagkülde­ményt a budapesti, 70-es számú postahivatal kézbesítette. A cím­zettől beszedte az utánvétel összegét, de azzal nem számolt el. Intézkedésemre - május 6-án Várhelyi László szolnoki ol­vasónk azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a Hetényi Kórházból nem tudnak telefonálni, hozzátartozóikkal kapcsolatba lépni a betegek, mert a nyilvános telefonfülkék­ből vagy hiányzik a készülék, vagy süket. - Észrevételére a Távközlési Üzem hibaelhárítási részlegének sürgős intézkedését kértük, s e sorok megjelenésekor már bizonyára használni tudják a készülékeket. Ám az is kide­rült, hogy a betegek között saj­nos akad romboló, no meg ha­szonleső, aki különböző trükkel némítja el a telefont, ily módon próbálja begyűjteni, majd ki­szedni belőle a pénzt! Ezért nem győzik a nyilvános készülékek javítását. Szabó Józsefné szóvá tette, hogy esőzés alkalmával össze­gyűlik a víz a szolnoki Százados úton, az Afit előtti háznál, ami nemcsak a járókelőknek okoz gondot, de a lakóház állagát is E rovatban június 10-én, Le­velekből - sorokban cím alatt adott választ a június 3-i, Egy magánvita következménye című levelemre dr.Doktor Zoltán, Ti­szafüred polgármestere, mellyel kapcsolatban az alábbiak közlé­sét kérem: Mint azt a csatoltan elküldött, az április 30-i képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyv bizo­nyítja (megtekinthető a városi könyvtárban), Bódi György is azok között volt, akik kezdemé­nyezték, hogy az önkormányzat vonja ki a pénzét a Füredi Hírek című lapot kiadó Nyilvánosság Betéti Társaságból. Idézet a jegyzőkönyvből: ,ßödi György „Kaktuszkiállítás és vásár”- hirdette a plakát Jászberényben, a Déryné Művelődési Központ előtt. Elmondta azt is, hogy egy gyerek 20, a felnőtt 30 forint be­lépődíj legombolása után léphet be a „szentélybe ’ ’, hogy lealkud­jon egy cserép kaktuszt. A plaká­ton egy olyan tar kobak emlékez­tetett a tüskés szépségre, ame­lyen égnek meredő három szál haj bontotta meg a kopasz fej harmóniáját. Hatásos illusztrá­ció, mert égnek meredt a haja annak is, aki a plakátra tekintett. Eszébe jutott, hogy még meg­érhetjük: olyan szöveggel csalo­- postaszolgálati utalványon küldték a szolnoki 3-as számú hi­vatalba, ahol másnap a címzett át is vette. A kellemetlenségért a pana­szos szíves elnézését és megérté­sét kérem. Kuthy Antal osztályvezető Debreceni Postaigazgatóság veszélyezteti. E helyen nemrég javították az útburkolatot, s az a véleménye, hogy nem végeztek kifogástalan munkát. A javítás­sal megbízott dolgozók nem vol­tak tekintettel az ottani egyéb kö­rülményekre, útviszonyokra - személyes kérése ellenére sem. Ezúton kéri az illetékesek intéz­kedését, segítségét. Kedvelik a Kosárka ABC-t címmel, e rovatban dicsérő soro­kat közöltünk nemrég, mellyel kapcsolatban a törökszentmikló­si T.-né olvasónk megjegyzi: Igazabb lett volna, ha a levél alá­írói csak a Fáy lakótelepiek ne­vében mondanak véleményt, hi­szen az említett ÁBC-ben a la­kosság kis százaléka vásárol. A városban több jól felszerelt üzlet van, ahol (ha nem is izzadva), ugyancsak mosolyogva, kedve­sen szolgálják ki a^vásárlókat - még vasárnap is. Ők is megér­demlik az elismerést, a köszöne­tét. - Igaza van, és szíves közre­működésével máris megtettük. ... Ennek kapcsán kéri, hogy a képviselő-testület tűzze napi­rendre a lap tevékenységét... - A napirendre tűzésnél figyelemmel kell lenni a Nyilvánosság Betéti társaság tevékenységére is. Mindezek kapcsán felmerül, hogy az önkormányzat a 450 e Ft-tal tagja maradjon-e a társa­ságnak.” Nemcsak azt vártam volna el a polgármester úrtól, hogy korrek­tül tájékoztassa az Új Néplap ol­vasóit, hanem azt is, hogy meg­hallgatásom nélkül ne ítélkezzen egy vitás ügyben, ugyanis a tes­tületi ülésen ezt tette. Gyenes Ferenc Tiszafüred gatnak be a boltokba, hogy a tej kimondottan fehér színben, vagy a kenyér megsütve, csak nálunk és napi áron; nézze meg, megéri, hiszen a belépődíj gyerekeknek 10 forinttal olcsóbb. Megérhet­jük, hogy a kereskedelem a ked­vezményes vásárok lebonyolítá­sánál is taktikát változtat. Haj­landó lesz a 20, a 30, de még az 50 százalékos árengedményre is rátenni egy lapáttal. Kikötés: aki olcsón akar vásárolni, az fizesse meg a belépődíjat. A vállalkozó kedvről árulko­dó, a mindenből pénzt sajtoló Egyikük sem emlékezett arra, hogy a „Nyomozó” vagy a „Tetthely” bűnügyi sorozat ment-e a tévében azon az estén. Az is lehet, hogy éppen a „Ma­radjatok meg szeretetemben” címmel sugárzott vallási ötper­cet látták - vagy látták volna -, ha nem jön közbe az a „véletlen”. Egyikük sem emlékezett, ami nem csoda, hiszen csak a szemük volt ott a képernyőn. Gondolata­ik - még ha el sem hagyták a szobát - mégis messze, egészen máshol kalandoztak. Az ágy alatt, ott, ahol azt a katonaládát „röntgenezték”, amiben az idős asszony - akinél a tévét nézték - megtakarított pénzét tartotta. Pintér Rozália és élettársa, Ür- mös Ferenc Jászberény, Külső- pelyhespart 25. szám alatti lako­sok gyakran nézték a tévéműsort R. P.-né helyi lakosnál. Annál a beteges, idős asszonynál, ahol Pintér Rozália néha besegített a takarításnál, és egyéb házi mun­kánál. A segítségért hálás idős asszony talán nem is tudta, hogy a Rozika, meg az élettársa, a Fe­ri, különböző bűncselekménye­kért már többször (Ürmös hat­szor, Pintér négyszer) volt bün­tetve. Vagyis mindketten bör­tönviselt emberek. Azon az augusztusi napon is a késő esti órákig nézték a műsort a szomszédban. Ezúttal azonban R. P.-né testvére volt a vendég­látó, mivelhogy az idős asszony a kórházban feküdt betegen. Ä testvér még kevesebbet tudott Ürmösékről, eszébe sem jutott, hogy azok nemcsak a tévéműsor kedvéért jöttek át. Abban se lá­szövegen elmerengve még más is eszébe jutott az embernek. Az, hogy év végén öles plakátok hir­detik majd: Ne szalassza el az alkalmat, mert soron kívül befi­A júniu^dsejei számban jelent meg (SoSmSfólia tollából) a „Fi­zessenek a gazdagok! A nyugdíja­sok gazdagok?” című írás. Ez a cikk azzal vádolta a MÁV Karcagi Állomásfőnökség szakszervezeti bizottságát, hogy a helyi vasutas nyugdíjasklubot magas terembér­leti díjjal sújtja - veszélyeztetve a klub létét. Az igazság azt követeli, hogy a másik fél, azaz-mi is kifejt­hessük álláspontunkat. Szakszervezetünk támogatásá­val működött Karcagon egy vas­utas nyugdíjas nőklub, és 1985- ben - a város társadalmi szerveze­tei kérésére - a klubhoz csatlako­zott a városi nőklub. Az egyesült klub továbbra is vasutas nyugdíjas nőklub néven funkcionált, egészen 1990-ig, s eddig mentesültek a te- rémhasználati díjtól. Ekkor - sze­tott semmi különöset, hogy Ür- mös egyszercsak elbúcsúzik, és hogy egyedül megy el. Gyanút­lanul ballagott át ő is a másik szobába, ahol valami tennivalója akadt. Pintér Rozália mintha csak er­re várt volna, munkához látott. Gyorsan dolgozott, hiszen majd­hogynem otthon volt, tudta, mit, hol kell keresni. Az ágy alól ki­húzta az öreg katonaládát, rövid keresgélés után megtalálta és ki­vette az idős asszony megtakarí­tott pénzét, a 46 ezer forintot. Zsebében a zsákmánnyal már unalmasnak találta a késő esti műsort, ásított egy párat, aztán távozott. Otthon osztozkodtak a lopott pénzen, és bár Ürmös - mint a ház ura - összesen 30 ezer forin­tot kapott a zsákmányból, bűn­hődnie csak orgazdaságért kel­lett. A lopás - és az érte járó büntetés - mégsem maradt ki az életéből. Negyed év alatt hat olyan használt kerékpárt lopott el, amely az italboltok előtt várt a gazdájára. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa Ürmös Ferencet többrendbeli lopás és orgazdaság miatt, mint többszö­rös visszaesőt 10 hónap börtön- büntetésre ítélte, és 2 évre eltil­totta a közügyek gyakorlásától. Pintér Rozália lopás bűntette mi­att kapott 6 hónap börtönt, és elrendelték a pártfogói felügye­letet. Börtönbüntetésének letöl­tését a bíróság 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.- ésal­zetheti személyi adóját az, aki nem sajnálja az adóhivatalba be- bocsájtó, diáknak és katonának olcsóbb, felnőttnek nem sokkal drágább belépődíjat. - illés ­mélyes ellentétek miatt - a példá­san működő klub újra szétvált. Az „új” vasutas nyugdíjasklub to­vábbra is élvezte és élvezi most is szakszervezetünk teljes körű tá­mogatását, ami magába foglalja a díjmentes teremhasználatot. A másik klub - a városi nőklub - melyben található nyugdíjas vas­úti dolgozó, sőt a vezetőjük is az, ettől a kedvezménytől elesik, mi­vel városi és nem vállalati szerve­zet. Attól függetlenül, hogy ennek a klubnak a vezetése soha nem óhajtott tárgyalópartnerünk lenni (még ebben a kérdésben sem) mél­tányoltuk, hogy nyugdíjas idős emberekről van szó, s hogy ren­dezvényeiket rendszeresen tartják a termünkben. Ezért bizottságunk úgy határozott, hogy módosítjuk az eredeti 5000 Ft-os esetenkénti bérleti díjat, és negyedévenként' egy alkalommal díjmentesen bo­csátjuk a nyugdíjasok rendelkezé­sére a klubot, a többi esetben vi­szont rendezvényenként 2000 Ft bérleti díjat számolunk fel. (Ez az összeg száz fős tagságnál fejen­ként 20 Ft-ot tesz ki.) Bizottságunk a rendelkezésre álló anyagiak felhasználásával ar­ra törekszik, hogy az igen gyenge állagú épületünket ismét színvo­nalas helyiséggé tegyük, ami ve­lünk együtt érdeke a városi nő­klubnak is. Ha a két nyugdíjasklub - józan megfontolás után, túllépve a vezetők személyes ellentétein - újra egyesülne, úgy a díjmentes használat mindenki számára ter­mészetes lenne. E határozatunkat közöltük a helyi önkormányzattal is. Varga József szb-titkár Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Levelekből — sorokban Visszatérve egy vitás ügyre Még megérhetjük Hozzászólás cikkeinkhez Az épület felújítására költik a bevételt Főnők, nem értem a füstjeleket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom