Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-17 / 139. szám

5 1991. JÚNIUS 17. Az Új Néplap Jászárokszálláson Törvényesén, de igazságtalanul Ha végignézünk Jászárokszál- lás főterén, rögtön szembetűnik a Béke étterem, vagy ahogy gya­korta nevezzük, a fogadó épüle­te. 1905-ben épült, és hivatalo­san a Csörsz Vezér Szálloda el­nevezést viselte. Hat vendégszo­bával rendelkezett az emeleti ré­szen. Az épület községi tulajdont képezett, és az elöljáróság öt­évenként bérbe adta. Nyilvános árverésen jelentkezhettek azok, akik vállalták, hogy évenként bérleti díjat fizetnek, és saját költségükön karbantartják az in­gatlant. A három legnagyobb, bérleti díjat felajánlók közül az elöljáróság választotta ki a meg­felelőt. 1925-ben heten jelent­keztek 5500 koronától 6500 ko­ronáig terjedő bérleti összegért. Az elöljárók Csáky Bélát válasz­tották ki, aki hosszú évekig tele­pülésünk legkedveltebb szóra­kozóhelyévé tette a Csörsz Ve­zér Szállodát. Az elöljáróság a befolyt bérleti díjat közkiadá­sokra fordította. A második világháború utáni államosítási hullám közepette az épület a földműves-szövetkezet tartós használatába került, ez a jogi aktus 1954-ben történt. Az áfész tovább használta az ingatlant, és egyre leromlottabb állapotba került. 1967-ben a tulajdonjog rende­zése során azok az ingatlanok, amelyekért ugyan nem fizettek, de háborítatlanul tartós haszná­latukban volt, az áfész tulajdoná­ba kerültek. A jogszabályokat mindenki betartotta, és mégis elvettek egy közösségtől egy saját községi tu­lajdonból fakadó, rendszeres jö­vedelemforrást. A jogszabályok alkotta pajzs mögött eltulajdoní­tották településünk bevételi for­rásainak jó részét, így a községi és közbirtokossági földeket is. Ebben az esetben az áfésznak er­kölcsi kötelessége lenne az épü­letet felújított állapotban vissza­adni a községnek, hiszen csak kölcsönvette Árokszállás lakói­tól. Ne firtassuk, hogy mit adott a kölcsönkapott ingatlanért, melynek jövedelmét kisajátítot­ta. Az épületről szóló telekköny­vi bejegyzés törvényes, de igaz­ságtalan. Igazi demokráciát úgy lehet teremteni, ha az emberi tisztes­ség ad mértéket a jogszabályok­nak, és nem a jogszabályok vé­delmében követünk el erkölcste­lenséget. Jászárokszállás önkormány­zata ülésén'tiltakozott egy eset­leges elidegenítés ellen. Ballagás Pénteken délben elbal­lagtak a város két álta­lános iskolájának vég­zős tanulói. Felvételünk a Széchenyi István Ál­talános Iskolában ké­szült. A megye legifjabb városa Jászárokszállás régi jász tele­pülés, első írásos említésére 1366-ban került sor. Konth Miklós nádor eltiltotta az Áruk mellékszállási jászokat Pásztói Domokos fia János bir­tokainak használatától. 1399-től Árokszállásra rövi­dült a település neve, amely el­nevezés a községen keresztül hú­zódó szarmata kori erődrend­szer, a monda szerinti Csörsz ároktól ered. A jászok kiváltsá­gok népként közvetlenül a nádor fennhatósága alá tartoztak. A tö­rök hódoltság korában Árokszál­lás a hatvani szandzsákhoz tarto­zott, és a környező lakott telepü­lések közül egyedül maradt meg. 1702-ben I. Lipót - pénzhiány­ban szenvedvén a bécsi udvar - a Jászkunságot eladta a Német Lo­vagrendnek, amely azt tovább­adta a Pesti Ispotályos Háznak. Az ezután következő, mintegy 40 év az egyedüli, amely alatt a község földesúri hatalom alatt állt. A jász azonban kemény, nyakas nép, szereti a szabad­ságot. Kezdeményezésükre Má­ria Terézia 1745-ben engedélye­zi, hogy önként összeadott pén­zen megváltsák szabadságukat, ezt az eseményt nevezzük jász­kun redempciónak. Címerünkön azóta a felirat: „Árokszállási Szabad Jászok”. Árokszállás saját határán kí­vül megváltotta Ágó- és Szent- andrás-pusztákat, Kerekegyháza területének felét, összesen 37.400 rhénes forintért. A tele­pülés társadalma a redempció- ban való részvételtől függően ré- tegeződött, 20 és 200 hold közöt­ti nagyságú birtokok jöttek létre. 1756-ban Mária Terézia már évenként három országos vásár tartását engedélyezte, és városi rangra emelte Jász-Árokszállást. 1803-tól már négy országos vá­sárt tartottak a városban. Sza- badságszeretetüket jellemzi, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt önálló nemzetőrszázadot állítottak fel, és a honvédségben harcoló árok- szállási önkéntesek végigharcol­ták az összes jelentős ütközetet. 1879-ben a település fölvette a rendezett tanácsú várostípus szervezetet, azonban 1886-ban az elöljáróság anyagi nehézsé­gekre hivatkozva kezdeményez­te a nagyközséggé való vissza- alakulást. A lakosság lélekszáma Szent- andrás és a többi puszták önálló községgé alakulása után is, Ágó­val és a tanyákkal együtt 1926- ban már 14.598 fő. A XDC század végétől kezdő­dően a településen jelentős szo­ciális feszültségek keletkeztek. Ekkorra a szabad paraszti kisbir- tokok jelentős része szétaprózó­dott, a korábbi szabad jászok kö- zül nagyszámú zsellér, majd a századvég építkezésein dolgozó kubikusréteg alakult ki. 1930-ban, megélhetésének biztosítása érdekében kb. 6-700 fő vándorolt el a Tolna megyei Iregszemcséhez közeli Muth- pusztára, ahol utódok ma is él­nek. A település egészen a XX. század közepéig kifejezetten ag­rár jellegű volt, az iparosítás el­kerülte. A szabad paraszti, vala­mint a XIX. század végétől már nagyszámú cseléd- és kubikos­réteg mellett persze jól képzett iparosréteggel is rendelkezett. 1950-től az ipart néhány kisipari szövetkezet, közöttük a viszony­1883 lag nagy létszámmal működő vas- és faipari szövetkezet jelen­tette. Jelentős változást hozott az 1970-es évek iparosítási folya­mata. A Hűtőgépgyár Hűtő- és Klímatechnikai Gyárának idete­lepítésével megváltoztak a fog­lalkoztatási viszonyok. Csök­kent a településről eljáró dolgo­zók és a háztartásbeliek száma. Ma az iparban foglalkoztatottak száma meghaladja az ezer főt. Az a tény, hogy településünk több mint száz év után újra vá­rossá vált, az itt lakók otthonsze- retetének, egészséges lokálpatri­otizmusának s annak a pezsgő szellemi életnek köszönhető, amely itt a múlt század közepétől jellemző. Jászárokszálláson 1874 és 1949 között negyven egyesület, egyletkor működött. Elsőként az Egyenlőségi Kör, majd 1886-tól a Casinó, s 1910- től a céhek és az ipartársulat utódjaként az Ipartestület kezdte meg tevékenységét. A közbirtokosság alapsza­bályszerű működését 1880-ban kezdte. A jászárokszállási ke­resztény szociális munkás­egyesület zászlaját 1912-ben Gieszwein Sándor szentelte fel. Az ipartestületi dalkör és színját­szókor előadásain színházked­velő közönség nevelkedett. Já­szárokszállási születésű volt a magyar színjátszás nagy alakjai közül Pethes Imre, Kaszab An­na, Görbe János és kortársaink közül Bordás György, Farkas Bálint. Településünk több olvasókör­rel és 1909-től önálló hetilappal rendelkezett. Nigrinyi Ferenc és Raffay Ferenc helyi nyomda­mesterek az újságkinyomtatáson túl a könyvkiadásból is részt vál­laltak. 1909-től 1946-ig a köz­ségben hatfajta helyi lap jelent meg. Ezt a hagyományt kívánjuk folytami az 1990 áprilisától ön- kormányzati kiadásban újra megjelenő „Jászvidék” című helyi lappal. • Településünkön született Jász Faragó Sándor grafikus- és fes­tőművész, dr. Czettler Jenő egyetemi tanár és dr. Donáth Fe­renc jogász, szociológus, emlé­küket ma emléktábla hirdeti. A közbirtokos hagyományo­kat ápolja a Kisgazdapárt, mű­ködik és hasznos tanácsaival se­gít a Kertbarátok Köre. Hagyo­mányainkat ápolja és az elszár­mazottakat hazahívja az Árok- szállásiak Baráti Köre. Hagyo­mánytiszteletükre jellemző, hogy kezdeményezésükre az or­szágban elsőként állítottunk a második világháború helyi áldo­zatainak emléket, és 1990-ben helyreállítottuk a zsidótemetőt és emlékművet. A település majd félezer értel­miségi dolgozója az Értelmiségi Klub foglalkozásain cserélhet gondolatot. A politikai pluraliz­must hét párt képviseli. A tele­pülés képe az 1970-es évek vé­gétől a korábbi hagyományos, hálós elrendeződéshez képest sokat változott. A Főtéren meg­szűnt a piac, és helyén szépen ápolt park, gépkocsiparkolók állnak. A park közül már koráb­ban is kisvárosi jellegű épületek álltak, s ezt a hangulatot fokoz­zák a Kossuth, Rákóczi, Széche­nyi út modem háztömbjei, épü­letei. A legutóbbi években kiala­kuló második városközpont jel­legzetes épületeivel a fedett piac körül mutatja a fejlődést. A település minden utcájában megoldott a vezetékes vízellá­tás. A korábbi sáros földutak he­lyén egyre több burkolt út épül, a kiépítettség aránya ez évben eléri a 43 százalékot. A város peremén helyezkedik el az üdü­lőterület és termálvizes strand­fürdő. Legnagyobb, az egész Jász­ságban tapasztalható gondunk a telefonhálózat kiépítettségének alacsony színvonala. A települé­sen közel 200 telefonelőfizető van, az igények azonban ezt messze meghaladják. Az egészségügyi ellátás jó. Ettől az évtől hét végén is helyi ügyelet van. Van gyermekorvosi szakrendelés, nőgyógyászat, ta­valy új fogászati szakrendelőt adtunk át. Megkezdtük a fiziko- therápiás rendelést, épül az új gyógyszertár. Két pénzintéze­tünk készséggel áll a lakosság szolgálatára. Az oldalt írta: Wirth István Fotó: Mészáros János Tervek várossá válás után Szikra Ferenc polgármester elképzelései- Az, hogy Arokszállás várossá vált, kötelez bennünket a további fejlesztésre. Ennek érdekében el­sősorban azt szeretném megértetni minden árokszállási polgárral, hogy a cím, a városi cím magában semmit nem jelent. Ha mi valóban városi környezetet, szellemi és technikai színvonalat akarunk el­érni, az elsősorban rajtunk, a város lakóin múlik. Ezért azt kellene megérteni, hogy természeti és mesterséges környezetünket váro­si szinten kellene megóvni, meg­tartani és közösségi életünket, szellemi értékeinket városi színvo­nalra kell fejlesztenünk. Ezen túl az infrastruktúrát azo­kon a keresztmetszeteken, ahol - és ilyen még nagyon sok van - erre szükség van, tovább kell fejleszte­ni. Meg kellene oldani az országos telefonhálózatba való bekapcsoló­dást, a helyi telefonellátást, amely­ről mar több ceggel is tárgyalunk a Jászsági Önkormányzatok Szövet­ségének segítségével. Folytatnunk kell a szilárd bur­kolatú utak további készítését, mert jelenleg városunk úthálózatá­nak még 50 százalékát sem éri el. Folytatnunk kell a szennyvízháló­zat további építését, illetve a most folyó beruházás keretén belül a tisztítótelep megépítését. Kiemelten fontos feladatnak tartom, tekintettel a jelen gazdasá­gi helyzetre, újabb munkahelyte­remtő beruházások jászárokszállá­si megvalósítását, amit különösen az indokol, hogy városunkból mintegy 1500 fő jár el más telepü­lésre dolgozni. Ezek közül egyre többen válnak munkanélkülivé. Minden eszközzel segíteni sze­retnénk a helyi vállalkozások mű­ködésének elősegítését, a helyi kisvállalkozói ipari övezet értéke­sítését. A közrend, közbiztonság terüle­tén a július 1-től felálló rendőrőrs, reméljük, megoldja gondjainkat. Természetesen tovább kellene alakítanunk a meglévő kisvárosi képet a második városközpont (a fedett piac környékének) megfele­lő építészeti stílusban történő ki­alakításával. Az egészségügy területén ebben az évben megépül az új gyógyszer- tár, és a későbbiekben szeretnénk megvalósítani a kihelyezett sze­mészeti rendelést is. A képviselő-testület és a lakos­ság kapcsolatát tovább kell erősí­teni, és el szeretném érni, hogy a testület valóban egy irányban húz­zon és együtt dolgozzon. Carlos nem, Matus ka igen A televízióban órákon keresztül mutogatták, hogy hol járt Carlos. Halvány videofelvétel örökítette meg a nemzetközi terrorizmus professzorának tárgyalásait Ká­dárral 'és belügyeseivel. Árokszálláson nem készült mozgófilmfelvétel, csupán az egykori Jászvidék 1931. október 18-án közölt cikke bizonyítja, hogy a hírhedtté vált személy, Ma- tuska Szilveszter kántortanító itt vendégeskedett. 1912 nyarán se­gédkántorként működött váro­sunkban. Jómódú fiatalember volt, szenvedélyes futballrajongó. Tanítói képesítését Kalocsán, az Érseki Tanítóképző Intézetben szerezte. Árokszálláson részt vett a labdarúgás elterjesztésében. Ké­sőbb a pénzügyi területet válasz­totta a pedagógusi helyett. 1931. szeptember 13-án felrobbantotta a biatorbágyi vasúti hidat egy sze­relvénnyel együtt. A merénylet­nek 22 halálos áldozata volt A kormány erre hivatkozva szep­tember 19-én statáriumot rendelt el. Reméljük, csupán a labdarúgás iránti szere te te volt hatással lakó- közösségünkre. - irt -

Next

/
Oldalképek
Tartalom