Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-04 / 102. szám

1991. MÁJUS 4. Kulturális panoráma 9 „Annyi áldás szálljon Tanár úr fejére” Születésnapi köszöntő - Gulyás György 75 éves Elsősorban aTiszától keletre, de ország-, sőt világszerte sok régi növendéke fogadta öröm­mel a hírt: Gulyás György szü­letésnapja alkalmából munkás élete elismeréséül magas kor­mánykitüntetésben részesült. Az öröm Jász-Nagykun-Szol- nok megye hét zeneiskolájában is nagy volt, hiszen az azokban tanító zenetanárok derékhada ma is Gulyás György hajdani tanítványainak soraiból kerül ki. Egy olyan esemény, mint a születésnap, óhatatlanul az em­lékek felelevenítésére késztet. S emlékekből van elég, hiszen a nem szabványos, rendkívüli emberek környezetéhez tarto­zók nem vonhatják ki magukat az erős egyéniség hatása alól. S a memória sok esetben már nem tesz különbséget: a tanár úrról megőrzött emlékek egybeforr­nak, összevegyülnek az iskoláé­val, melyet megteremtett, s melynek olyan sokat köszönhet az, aki abban a szerencsében ré­szesült, hogy ott tanulhatott. Ez az iskola a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola és annak zenetanár­képző tagozata - később pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola Debreceni Tagozata. Iskolatársaim közül néhá- nyan a már akkor is legendás hírű békéstarhosi ének-zene is­kolából kerültek Debrecenbe. Az ő elbeszélésükből tudom, hogy ennek az intézménynek szellemét igyekezett új munka­helyére átmenteni Gu-lyás György. Az iskoíában és a kol­légiumban szigorú, már-már ka­tonás fegyelmet követelt meg - s ez érdekes módon egyik diák­nak sem vált kárára. Környeze­tünk szépítésére nevelt. Azok a szerencsések, akik a Tanár úr által vezetett debreceni Kodály Kórus tagjai lehettek, fokozott mértékben tanulhatták meg: a siker ára a munka, munka és újra csak a. munka, emellett a tűrés és sok esetben a lemondás. Megtanultuk Gulyás Györgytől, hogy az arra érde­mesek mellett bátran ki kell áll­ni. Megtanultuk, hogy ne tölt­sük az időnket henyéléssel és feleslegesen átaludt órákkal. Megtanultuk az órákat öt perc­cel előre állítani, hogy az idő sebes múltára emlékeztessen. Megtanultuk, hogy nem szabad leállni, az újra fogékonynak kell maradni életünk végéig. Megta­nultuk, hogy soha nem szabad feladni, reménytelen helyzetek­ből is talpra kell állni vasaka­rattal, összeszorított fogakkal. Megtanultuk, hogy elfogadjuk a megérdemelt büntetést, amelyet mindig megbocsátás követett. Megtanultuk, hogy az arra érde­meseket meg kell jutalmazni. Megtanultuk, hogy eltűrjük a jó szándékú kritikát és megfogad­juk a tanácsokat. Megtanultuk, hogy hogyan kérjünk bocsána­tot azoktól, akiket igazságtala­nul, ok nélkül megbántottunk. Megtanultuk, hogy semmi más­hoz nem hasonlítható öröm újabb és újabb zenészpalántákat nevelni. Isten tartsa meg Gyurka bá­csit erőben, egészségben az em­beri kor legvégső határáig! Szathmárv Judit Itt a negyedik folytatás Polip 1989-ben láthatták a nézők a népszerű maffiatörténet első hat epizódját, majd 1990-ben a máso­dik. illetve a harmadik sorozatot. Az olasz állami televízió, a RAI - tekintettel a nagy sikerre - lefor­gatta a Polip negyedik folytatását. A valóság és a fikció keresztezi egymást az olasz állami televízió, a RAI eddigi talán legsikeresebb és a legtöbb országban eladott so­rozatában, a Polipban. Az olasz társadalom erkölcsi tisztaságát fél­tők élesen kritizálják a RAI-t, mert szerintük a sorozat felkelti az ola­szok egy részének maffiát pártoló érzelmeit, mégpedig akkor, -ami­kor az állam fokozza - különösen az ország déli részén - a szervezett bűnözés elleni küzdelmet. Érde­kes, hogy ezek a kritikai észrevé­telek főleg az egyes programot el­lenőrző Kereszténydemokrata Párt soraiból hallhatók. Ennek el­lenére a sorozat sikert, népszerűsé­get és pénzt hozott. Miért ez a sok kritika? Mind­enekelőtt azt vetik a sorozat készí­tőinek szemére, hogy az általuk ábrázolt maffia legyőzhetetlen az államhatalommal vívott küzde­lemben, sőt olykor szimpatikus is az emberek szemében. Sergio Brindi hozzáteszi, hogy különös véletlent vett észre a sorozat har­madik változatában: ebben a maf­fia képviselői nem csupán talál­koznak az olasz politika csúcsának képviselőivel, hanem ezt könnyen azonosítható római épületekben végzik. Mások úgy ítélik meg, hogy a sorozatnak köszönhetően értettek meg bizonyos összefüggé­seket azokkal az eseményekkel, amelyek Olaszországban tényle­gesen megtörténtek. A Magyar Televízió megkezdi a Polip negyedik sorozatának su­gárzását, és a nézőkre tartozik, hogy megítéljék a kritikák igazsá­gát. Gara György (Tvr-hét) (szerda: TV 2,19.00) Pódiumon a Biblia Napjaink Magyarországán so­kak érdeklődése fordul a Biblia vi­lága felé. Ugyanígy egyre többen vannak azok, akik a bibliai igazsá­gok hirdetését tekintik életük cél­jának, feladatának. A Hozsanna Vocalis együttes és az Immanuel Horem panto­mimcsoport a megyei művelődési központban szuggeszti'v előadás­ban mutatta be a Biblia legismer­tebb részeit - XX. századi környe­zetbe ültetve. A műsor egy zenés evangélizá- ciós sorozat első része volt, melyet Szolnokon a Hit Gyülekezete szer­vezett. Legközelebb május 14-én, a MÁV Csomóponti Művelődési Házban láthatjuk őket viszont.­Képünkön balra fent: A panto­mimcsoport előadásának egyik je­lenete: a XX. század emberei ke­resztre feszítik Jézust. Alatta: A Hozsánna kórus, jobbra Nagy Jó­zsef ex-boxbajnok, aki - mint irtondta, már nem az ökölvívást Hollywood és a skizofrénia A többszörös Oscar-díj jelölt „Ébredések ”-nek nem volt szük­sége beharangozásra. Főszereplő­je, Robert de Niro, aki a vírusos influenzától gyógyíthatatlan ski­zofréniában szenvedő Dávidét ala­kítja, a New York-i filmkritikusok egyhangú véleménye alapján Az év színésze címet nyerte el. Az Intercom Filmforgalmazó Vállalat igazgatója úgy döntött, hogy a film április 26-ra tervezett országos bemutatójának a vállalat­ra jutó bevételét maradéktalanul* átutalja a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem számlájára. A pénzből létrehozzák az Ébredés Alapítványt, hogy ezzel segítsék a Pszichiátriai- Klinikán folyó kuta­tásokat. Mi köze egy amerikai si- kerfilrhnek a magyar ideg- gyógyászathoz? Kérdéseinkkel dr. Bitter Istvánt, az egyetemi klinika professzorát, a stupor (gátolt) tü­netekkel jellemezhető skizofrén betegek gyógyításának nemzetkö­zi hírű kutatóját kerestük fel:- Az Ébredések c.film egy rend­kívül súlyos, világszerte elterjedt betegségről és egy orvosnak a kór elleni küzdelméről szól. Mi a véle­ménye a film szakmai hitelességé­ről?- A film - mint ismeretes - való­ban megtörtént eseten alapul. Szerzője, Oliver Saks professzor, a világhírű neurológus, 1969-ben elsőként próbálkozott az EL-DO- PA nevű gyógyszerrel, és erről a kísérletről szól a film.- Milyen természetű betegsé­gekről van szó?- A film azokról szól, akik a 20-as években Amerikában spa­nyolnáthán estek át. Ennek követ­keztében a betegeknél úgyneve­zett stupor (gátolt) tünetek alakul­tak ki, melyek különbözőképpen nyilvánultak meg. A betegség kez­deti szakaszában, a beteg nem tud mozogni, később nem válaszol, végül pedig előfordulhat, hogy tel­jesen képtelenné válik önálló cse­lekvésre.- Hasonló járvány Magyaror­szágon is előfordult a hetvenes években . . .- A spanyolnátha a 30-as évek­ben végleg eltűnt, de minden inf­luenzajárványnál előfordulhatnak olyan szövődmények, amelyek ká­rosíthatják a központi idegrend­szert. A mai tudományos kutatá­sok már messze meghaladják azt a kísérleti fázist, amiről az Ébredé­sek e. film szól, és meg tudjuk akadályozni, hogy a betegség át­terjedjen az idegrendszerre.- Az Intercom a bevétel rá eső részét az Önök intézetének utalja át. Mi ez? Reklámfogás, vagy va­lóban hasznos segítség a kliniká­nak a kutatások fejlesztésére?- Ez a felajánlás, mellyel a film- forgalmazó vállalat önként kere­sett meg'bennünket, nagyon szép kezdeményezés, és remélem, kö­vetőkre talál - mondta dr. Bitter István.- Az Ébredések c. filmet április 26-án mutatják be országszerte. Az orvost - sokak szerint Oscar- díjra méltódrámai alakítással - Ro­bin Williams játssza, akit a magyar közönség a Holt költők társaság c. filmből ismer. Fodor Zsuzsa Kelet és Nyugat között Es mit akarnak a nemzetek? Régiók, országok és konföderációk Európában ma sokan azt állít­ják, lejárt a nemzetállamok ideje. Sokkal természetesebbek a kisebb egységek, ezek alkothatják majd együtt az egész kontinensre kiter­jedő konföderációt. Kelet-Közép-Európában is ta­núi vagyunk a „szűkebb hazák” öntudatosodási folyamatának. Az utóbbi hónapokban olvashattunk Szlovénia, Horvátország és Szlo­vákia önállósodási törekvéséről, de olyan történelmi tartományok is hallatnak magukról, mint Morva­ország és Isztria vagy a szerb „Ha­tárőrvidék” (Krajina) Horvátor­szágban. Megszólalnak a kisebb, már-már elfeledett népcsoportok képviselői, nemrégiben tartották például első világtalálkozójukat a ruszinok a szlovákiai Mezőlabor- con. A feudal izmus korában egy-egy királyság megannyi tartomány, ki- sebb-nagyobb autonóm területi egység tarka szőttese volt. Mint ismeretes, a régi magyar királyság­nak évszázadokon keresztül társ­országa volt Horvát-Szlavonor- szág, sajátos közjogi helyzete volt az országon belül Erdélynek. De se szeri, se száma a különböző, ki­sebb területre kiterjedő és szűkebb jogkört jelentő autonómiáknak, mint például a kunoké, a jászoké vagy a székelyeké. A tagoltság ér­zékeltetésére idézzük föl; milyen önálló igazgatású területek létez­tek a történelmi Szepes megye te­rületén: Kisvármegye, Nagyvár­megye, a Huszonnégy királyi vá ros grófsága, a Bányavidék, Kés­márk városa, Lőcse városa, az El­zálogosított tizenhárom királyi vá­ros, Tizenegy királyi város grófsá­ga, Tizenhat szepesi városi gróf­ság. A nemzetté-váiás folyamatában a regionális vagy tartományi önál­lóság lehetett eszköze és gátja is a céloknak. A magyar nemzeti moz­galom egyik fontos követelése Volt az unió Érdéllyel, a románok vi­szont a tartomány önállóságához ragaszkodtak. A szerbek megújí­tották ekkor régi követelésüket, hogy Magyarországon belül önál­ló területet kapjanak, a Vajdaság ' végül a Bach-korszakban született meg. Fölfoghatjuk térségünket Euró­pa átjáróházának is, de olyan terü­letnek, amelynek birtoklása, ösz- szefogása döntő európai pozíciót biztosított. A középkorban több uralkodóház kísérletet tett ilyen in­tegráció megvalósítására, a cseh Premysl-ház éppúgy, mint a mi Anjou-házunk vagy a lengyel Ja­gellók, végül a kora újkorban a Habsburgoknak sikerült. A nem­zetté válás korában már nem di­nasztikus keretekben gondolkoz­tak; és világos volt, hogy két nagy birodalomképző hatalom közé ke­rült térségünk. Nagy mozgósító ereje volt a szláv népek összetarto­zását, kölcsönösségét hangsúlyozó gondolatnak, hiszen a kisebb né­peknek biztatást adott a jövőhöz. Viszont az orosz cári expanzió le­hetőségét is előrevetítette. Voltak olyan politikusok, akik a Habs­burg-monarchiát kívánták szövet­ségi állammá átformálni, főleg a szláv érdekeket szem előtt tartva. A lengyel emigráció - különösen 1848-tól - szlávok és nem szlávok közép-európai együttműködéséért munkálkodott, Kossuth dunai kon­föderációt (elsősorban Dél-Kelet- Európa felé tekintve) tervezett. Mégis mind a 19., mind a 20. században nagyhatalmi célok ér­dekében történt meg a terület „megszervezése”, általában ki­játszva egymás ellen az itt élő né­peket. Ezt tette a német fasizmus és a sztálini bolsevizmus is. Nem vé­letlen, hogy a kommunista rend­szerévtizedei alatt minden interna­cionalista propaganda mellett or­szágaink egymással lényegében csak Moszkván keresztül tartották a legfontosabb politikai és társa­dalmi kapcsolatokat. A kommunizmus óriási méretű központosítást hozott, a helyi auto­nómiák tudatos fölszámolását, a tájakhoz fűződő érzelmek, hagyo­mányok lebecsülését. Nem vélet­len, hogy térségünkben a politikai változások nyomán újraélednek a regionális tudatok. Egyre többet hallhatunk olyan tájakról, amelye­ket legföljebb történelemkönyvek­ből ismerünk. Morvaországban komoly erőt képez az autonóm Morva-mozgalom; készült nemré­giben olyan fölmérés, amely sze­rint a terület lakóinak 40 százaléka morva nemzetiségűnek vallja ma­gát (természetesen mindnyájan csehül beszélnek). Jelenleg a regionalizmus Jugo­szláviában és Csehszlovákiában tapasztalható legerősebben, nem egy esetben igen határozott politi­kai és gazdasági elképzelésekkel. Lengyelországban és nálunk sok­kal kevesebbet lehet erről hallani. Romániában kényes kérdés, hi­szen Erdély bárminemű külön­állását a román politikai közvéle­mény szeparatizmusnak tartja. A regionális törekvéseket jelle­gük szerint két fő csoportra lehet osztani. Részben az etnikai-nyelvi azonosság tényété hivatkozva kí­vánnak önállósággal bíró területi egységet létrehozni, részben pedig hagyományos tartományi keretek­ben gondolkodnak. Kérdéses, hogy a két szövetségi állam (Cseh­szlovákia, Jugoszlávia) tagköztár­saságai mennyiben tekinthetők ré­gióknak, hiszen Szlovákia vagy Horvátország konföderációt sze­retne, a nemzetközi kapcsolatok­ban önálló szubjektumként kíván föllépni. Az utóbbi hónapokban az emlí­tettek mellett hallani lehetett regi­onális törekvésről Kelet-Szlováki- ában, Szlovénia Stajerskónak (a történelmi stájer tartomány szlové­nok lakta része) nevezett részében. Kétségkívül a régiók ébredése napjaink egyik fontos tendenciája. Közép-Európa keleti fele évti­zedek - vagy évszázadok? - után elsősorban önmagáért felelős ma. Senki sem kételkedik abban, hogy szükség van a térség népeinek az együttműködésre. Úgy tetszik, a gyakorlati lépések megtételében bizonytalanok és késlekedők va­gyunk. Akárhogyan vélekedik bár­ki is, a térség európai integrációjá­nak csökkenti az esélyeit, ha a szomszédok nem találják meg a megértés és megegyezés módját. Kiss Gy. Csaba Tanulmányok kötetben is? FORDULAT ELŐTT A FALU Válság és kiút címmel rende­zett konferenciát a Magyar Tu-r dományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Pécsett, melynek keretében különböző tudományágak művelői fejtették ki véleményüket és javaslatukat hazánk sokáig másodrendűnek tekintett településeinek helyze­téről és annak várható átalakulá­sáról. Enyedi György akadémikus szerint fordulópont, illetve átme­neti folyamat előtt áll a magyar falu. Az esélyeket latolgató elő­adás külön-külön elemezte a rég­óta húzódó gazdasági szerkezet- váltás, valamint a nagy gyorsa­sággal végbement politikai rend­szerváltás várható és sok tekin­tetben kiszámíthatlan hatásait. Az előbbiekhez társuló urbani­zációs szerkezetváltás komolyan próbára teszi majd falvaink al­kalmazkodóképességét: lesznek olyanok, melyek a helyi társada­lom energiát mozgósítva polgá­rosodás irányába haladnak, elke- rülhetelennek látszik viszont az is, hogy mind több község fog marginalizálódni, illetve lesza­kadni. Illés Iván, a rendező kutató- központ új igazgatója az agrár­válság és a falufejlődés sajátos ellentmondásait jellemezte. Az elkövetkező évek egyik - máris érezhető - nagy kihívása lesz az, hogy mezőgazdaságunk mikép­pen fog majd az új piacok által diktált követelményekhez alkal­mazkodni. A szóban forgó tele­pülések alkalmazkodóképessé­gének kuícsát a civilizációs ki­egyenlítődésben látta, hiszen ott a városokkal szemben korábbi szintjét tartja a lakásépítés, a vil­lamos áram fajlagos fogyasztá­sában megelőzik a városokat. Többen foglalkoztak a földtu­lajdonlás és az újabb mezőgaz­dasági üzemformák kérdéseivel. Általános volt a vélemény, hogy az elkövetkezendő időszakban nagyon sokféle üzemforma lesz majd jellemző az agrárszektor­ban, amelynek a laza társuláson alapuló, kft.-kből szerveződő szövetkezet ugyanúgy részese lesz, mint a farmergazdaság és a családi alapon szerveződő kis­üzem. Az utóbbiak elterjedésére az ezen a területen igen jelentős vál­lalkozó kedv jelenthet garanciát, olyannyira, hogy ezek részese­dése megközelíti a sok tekintet­ben példának tekintett dán vállal­kozók számát. Sokféle tanulság­gal szolgált a földtulajdonlás vál­tozásából adódó következmé­nyek taglalása. A konferencia második nap­ján szekcióülésekre .került sor. Az első szekció a demográfiai adatok elemzésére, valamint a falvak gazdaságával kapcsolatos problémák áttekintésére vállal­kozott. (Itt tartott korreferátumot e sorok írója, melyben a Jász- szentandrásról való elvándorlás hatásmechanizmusait mutatta be és elemezte.) A szociológiai szekcióban a különböző empiri­kus falukutatások eredményeiről hangzottak el beszámolók, melynek egyikét dr. T. Kiss Ta­más, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola docense tartotta. Nagy érdeklődés kísérte az önkor­mányzatokkal és a falumene­dzseléssel foglalkozó szekciót, melyben azt taglalták, hogy az önkormányzati törvény beveze­tése mennyiben hozott tényleges változást a falvak helyzetében. Feltárták azt is, hogy milyen cse­lekvési lehetőségek nyílnak az önkormányzatok számára falusi polgárok életének jóbbátétele ér­dekében. A tanácskozás - melyre a kár­pótlási törvény vitáinak utolsó hulláma közepette került sor - tartva magát a tudományosság alapvető elveihez, igen sokolda­lúan és tényszerűen világított rá a magyar falu válságára úgy, hogy számos tekintetben kiutat is mutatott. Valószínűleg nem­csak a résztvevőknek érdemes majd kézbe venni azt az összes előadást tartalmazó kötetet, melynek megjelentetését hóna­pokon belül ígérték a szervezők. Pethö László tartja'élete céljának, hartem a Bib­lia üzenetének tolmácsolását. (ksz) Fotó: Illyés Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom