Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-04 / 102. szám

1991. MÁJUS 4. Nyugdíjasok fóruma 7 Fórum és felhívás A szükölködés újratermelése Nyugdíjasok is tudják: ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ! A Társadalmi Egyesülések Megyei Szervezete és a Nyugdí­jasok Kulturális Egyesülete ápri­lis 26-ára a nyugdíjasok megyei fórumát hívta össze Szolnokra, a TESZ Szapáry úti székházába. Nos, nem tudni miért: a szeszé­lyes, esős-hideg április, az utazá­si költségek emelkedése vagy más okból - de meglehetősen ke­vesen, alig húszán jöttek el a fó­rumra, s mindössze egy-két vi­déki nyugdíjas vállalta csak az utazást. A résztvevők döntő többsége így a szolnoki, immár jó ideje működő kulturális egye­sület tagságából érkezett. Bá­rány István, a TESZ munkatársa megnyitója után Dénes Pál, a kulturális egyesület titkára mon­dott vitaindítót, amelyben a kul­turális tervek, a májusi program mellett jelentős helyet kapott a kérdés: mit szólnának a jelenle­vők, úgy is, mint egy-egy nyug­díjasklub, -szervezet vezetői ah­hoz, ha a megye nyugdíjasszer­vezetei csatlakoznának a Ma­gyar Nyugdíjas-egyesületek Or­szágos Szövetségéhez? A vitain­dítóban Dénes Pál ismertette e szövetség céljait, feladatait, s el­mondta azt is, hogy május 10- 11 -re országos tanácskozást ter­veznek, ahol részt vehetnek a megyék választott képviselői is. A jelenlevők megvitatták a le­hetőséget, s úgy döntöttek, hogy szervezeteikben szorgalmazzák az érdeklődést, s elfogadják, hogy egyelőre előkészítő bizott­ság alakuljon, amely a csatlako­zást szervezi, a jelentkezőket tá­jékoztatja. Sok szó esett az országos szö­vetség céljairól, feladatairól is. Épp azon a héten tartottak a fő­városban sajtótájékoztatót, ott jelentették be az országos szö­vetség vezetői a május 10-11 -re tervezett országos tanácskozást is. A Magyar Nyugdíjas-egyesü­letek Országos Szövetségének jelenleg húszezer budapesti és harmincezer vidéki tagja van. Tagsági díj fizetéséről szó sincs, de szívesen várják pártoló tagok, szervezetek jelentkezését. A szövetség olyan mozgalom, amelynek keretei és kapcsolatai jóval szélesebbek, mint azt a tag­ság és az egyesületek száma jel­zi. Feladatának tekinti, hogy va­lósághű képet alakítson ki a Felhívás A Társadalmi Egyesülések megyei szervezete és a Nyugdí­jasok Kulturális Egyesülete által összehívott megyei nyugdíjas­fórum résztvevőinek elhatáro­zásából szervező bizottság ala­kult 1991. április 26-án Szolno­kon, a TESZ Szapáry út 19. szám alatti székházában. A szer­vezőbizottságjavasolja a megye nyugdíjasklubjainak, -szerveze­teinek, hogy Jász-Nagykun- Szolnok megye több mint száz­ezer nyugdíjasa nevében csatla­kozzanak a Magyar Nyugdíjas­egyesületek Országos Szövetsé­géhez. A szövetség május 10- 11 -én tartja első országos ta­nácskozását, amelyen a nyugdí­jasok életkörülményei anyagi, szociális, egészségügyi és kul­turális helyzete, érdekképvise­lete szerepel a napirenden. A szövetség máris együttműködik több társadalmi szervezettel, s további együttműködésre kész. Az előkészítő bizottság ezért várja, kéri a megye nyugdíjas­klubjainak, szervezeteinek dön­tését. Az érdeklődők levélben az előkészítő bizottság vezetőjé­hez, Dénes Pálhoz fordulhatnak a TESZ címén, s ugyanő péntek délutánonként személyesen is fölkereshető ugyanott. Az országos szövetséghez a csatlakozás, a tagsági tartozás ingyenes, s némi anyagi támo­gatás is elvárható a szervezeti élet kialakításához - helyben. Az előkészítő bizottság leg­később május 20-ig várja a je­lentkezéseket. V _______J n yugdíjasok anyagi, szociális, egészségügyi, kulturális és köz­életi helyzetéről. Foglalkozni kí­ván a nyugdíjak reálértékének megőrzésével összefüggő felté­telekkel, a létminimum alatt élők körülményeinek javításával. Ál­lásfoglalásra szeretnének jogot szerezni a szociálpolitika, az egészségügyi ellátás reformja alapelveivel kapcsolatban, a nyugdíjrendszer reformjában, a társadalombiztosítás önigazga­tási kérdéseiben. A fővárosban és vidéken szeretnék fölmérni a még munkaképes nyugdíjasok foglalkoztatásának lehetőségeit is. Mindebben az első országos tanácskozáson döntés születik majd. Ezért is lenne célszerű, ha a Jász-Nagykun-Szolnok megye százezernyi nyugdíjasát már ezen képviselnék páran, s ha a megye sok nyugdíjasköre, -szer­vezete mielőbb eldöntené, csat­lakozik-e az országos szövetség­hez. A múlt pénteki fórum termé­szetesen nem csodát vár ettől a csatlakozástól, s az előkészítő bizottság megalakításával, az öt megválasztott nyugdíjas képvi­seletével csupán a lehetőséget szeretné megragadni: hátha együtt, egységben könnyebb lenne sok nehéz kérdést megol­dani, sok nehéz sorsú embernek kis segítséget biztosítani. A fóru­mon persze fölvetődött az is: az ország választópolgárainak 35 százalékát kitevő nyugdíjasok miért is ne küldhetnének képvi­selőt a legközelebbi választáson a parlamentbe? Egyáltalán, mi­ért ne kereshetnének már most is az országgyűlési képviselők kö­zött olyanokat, akik szívesen föl­vállalják az idősek sok ügyét-ba- ját? A szervezőbizottság ezért kérte az Új Néplapot: közölje a Nyugdíjasok fórumában fölhí­vásukat, amelyben a lehetőséget közük a megye nyugdíjasszerve­zeteivel, s amelyre választ vár­nak, hogy mielőbb döntés szü­lessen, s megalakulhasson egy megyei nyugdíjasszervezet, amely hivatalosan is csatlakozik az országos szövetséghez - bár a csatlakozást bejelentheti bárki vagy bármely helyi szervezet is. Az bizonyos: a május 10-11 -i országos tanácskozáson a múlt héten megválasztott előkészítő bizottság tagjai ott lesznek. Az élet árnyékos oldalán Nagymama-sors- Addig jutottam a fájdalom és igazságtalanság miatt, hogy ezt a lehetetlen helyzetet még a tv-ben is elmondanám, hogy miért kell nekem, a nagymamának bűnhőd­nöm? - e szavakkal buggyant ki a keserűség T. J.-né asszonyból. A szolnoki család kálváriája akkor kezdődött, amikor a nagyobbik fi­únak - miután megnősült és vidék­re költözött - tavaly februárban kisfia született. A fiatal pár házas­sága ugyanis nem sokkal az újszü­lött érkezése után annyira meg­romlott, hogy elváltak útjaik. Az­óta gyakorlatilag nem látták a nagyszülők a kisunokájukat. Hogy miért? Emberi értelemmel nehe­zen felfogható. A kisfiú az édes­anyánál maradt, a volt férj haza­költözött.- A menyem szüleinek viselke­dése nagymértékben belejátszott fiamék házasságának megromlá­sába - mondta a szomorú nagyma­ma. - Ami viszont a válás óta tör­ténik, az ép ésszel nehezen fogható fel. Hiába van az apai és nagyszü­lői láthatásra érvényes végzésünk, az unokánkat a legkülönbözőbb kitalált indokokkal dugdossák elő­lünk. Eddig 12 alkalommal utaz­tunk el, teljesen eredménytelenül - pedig a szomszéd megyébe kell autózni -, mert hol zárt ajtót talál­tunk, hol dühöngött a volt me­nyem, hol arra hivatkoztak, hogy beteg a gyermek, vagy a szom­szédban van, elutazott, és még so­rolhatnám a trükköket. Minden út előtt telefonálok, levelet írok, nyolcszor konkrétan meg is ígér­ték, hogy mehetünk, várnak, még­sem engedtek a kisunokámhoz. Az ottani gyámügytől hárman is be­kapcsolódtak az ügybe, de nem tudnak segíteni. Egy alkalommal 1500 forint pénzbírságra is büntet­ték a volt menyemet, ez viszont csak olaj volt a tűzre. Nekem nem büntetésre van szükségem, hanem arra, hogy láthassam az unokámat - nyúl zsebkendője után az emberi érzelmeiben teljesen felkavart asszony. Elmondta még, hogy átmegy az utca másik oldalára is, ha ott isme­rős kisgyermeket lát, közben az játszódik le benne, vajon az ő kis- unokája tud-e már beszélni, ho­gyan fejlődik? Az ajándékba vett apró holmit, édességet pedig hét- ről-hétre csak rakosgatja otthoná­ban, hiszen hiába viszi magával, unokájának nem tudja odaadni. A gyámügy hatóságként jár el - eddig eredménytelenül - e családi konfliktusban. Talán egy békítő, semleges harmadik fél kellene? Egyáltalán, segíthet-e valaki vagy valami, amikor más az, ami hiány­zik - csupa nagybetűvel kívánko­zik ide -: az EMBERSÉG. Csirke József Klubok Vagy négy-ötszáz nyugdíjas Szolnokon és Szandaszőlősön minden héten találkozik. Öt klub az övék, s klubuk helyszíne a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Czakó Jánosné, az intézmény igaz­gatója természetesnek tartja ezt. A lakossági szolgáltatások között igen fontos, hogy az idős emberek baráti társasága helyet kapjon a művelődési intézményben. Igaz, „fizetnek érte”, havonta öt egész forintot kell minden nyugdíjas klubtagnak fizetni a vendégszere­tetért, de hát havonta öt forint iga­zán nem pénz, manapság már talán egy nyugdíjasnak se. Es azt meg lehet érteni, hogy a fűtés, világítás, takarítás is többe kerül a kis díjak­nál. Igaz, ezért a tagsági kötelezett­ségért némUiszteletdíjat fizet a ház a klubvezetőnek, s nagyon szeretné folytatni a sokéves gyakorlatot is, ha a klub kéri, előadást szerveznek a népművelők a társaság által kért, javasolt témákban. Az idén, mivel­hogy költségvetés még sehol, ez utóbira nem telt eddig. Bíznak ben­ne, rövidesen ismét szolgálhatják az érdeklődő öregek igényeit. Akik különben jól megvannak évről-évre a szép ház falai között. Névnapi esteket tartanak, szil­veszteri, farsangi mulatságot szer­veznek - egy-egy klubdélutánon. És időnként még kirándulásra is te­lik a mozgékony, egészséges klub­tagoknak. Az bizonyos, a művelő­dési házban szívesen látott vendé­gek ők mindig. Uj nyugdíj'ások régi gondokkal- Amikor legidősebb bátyám - aki 12 esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba - megkönnyebbült só­hajjal elmondta, hogy a munkában eltöltött idő, a szánalmasan ala­csony nyugdíj és minden más egyéb figyelembevételével január 1-től 2150 forinttal emelték a nyugdíját, vele együtt én is felléle­geztem. Örültem egyrészt azért, mert bátyám elmondása szerint va­lamelyest enyhült szűkölködésé, másrészt, mert magam is remény­kedtem: 3 hónap múlva én is em­berhez méltó pénzzel megyek nyugdíjba. Aztán eljött a március - nyugdíjaztatásom ideje -, és én azt hittem, hogy egy rossz áprilisi tréfa az egész. Több mint 43 évi szolgá­lati idővel - pontosan 43 év és 116 nappal - 5463 forint nyugdíjjal eresztettek útnak. Az idén „útnak eresztett” egyik nyugdíjas panaszkodik így elkese­redve és csalódottan. Azután kide­rül, hogy Jászberényben az év eleje óta sokan és hetenként, vagy még gyakrabban keresik fel a Családse­gítő Központot ilyen és ehhez ha­sonló panaszokkal. Elmennek ezenkívül az országgyűlési képvi­selők fogadóóráira, és minden olyan hivatalos helyre, ahol orvos­lást remélnek panaszukra. Miben reménykedhetnek? Erről beszél­gettünk Szívós Jánosnéval, a Csa­ládsegítő Központ vezetőjével.- Csoportunk - a Családsegítő Központ - a szerteágazó, a város szinte minden korosztályát érintő feladatai között különösen kiemelt figyelmet fordít a város nyugdíja­saira. Szeretetteljes gonddal és saj­nos növekvő aggodalommal kísér­jük figyelemmel életfeltételeik ala­kulását. Az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság irányelvei alapján a Megyei Társa­dalombiztosítási Tanácsnál az idén eddig már 300 alacsony jövedelmű nyugdíjas részére kértük a kivéte­les méltányosságból történő nyug­díj felemelését.- Látszólag tehát tűrhetően kez­dődött az év, rendben ment min­den. Sajnos csak látszólag, mert törekvéseinkből kevés, vagy mondjam úgy, hogy szinte semmi sem valósult meg- Sajnálattal ta­pasztaltuk ugyanis, hogy 1991-ben nyugdíjazottak közül a korábbiak­nál is többen mentek az úgyneve­zett minimál jövedelemmel nyug­díjba. Olyanok, akik 30-40 évet vagy annál is többet ledolgoztak, ráadásul rendelkeztek a munkakö­rükhöz szükséges képesítéssel, 5460 forinttal, jobbik esetben 6301 forinttal búcsúztak el a munkahe­lyüktől. Vagy az egy nyugdíjból élők esetében a háztartási pótlék­kal együtt 9060 forint a nyugdíj. Aztán említett néhány konkrét esetet. Olyan gépkocsivezető, aki 42 évet dolgozott az egész­ségügyben. Ott, ahol nem számít, hogy nappal van vagy éjszaka, hét­köznap vagy vasárnap, hogy be­tonúton vagy valamelyik tanyához vezető sártengerben megy a kocsi, ha hívták, menni kellett. Ment is 42 éven át, és most 6300 forint nyugdíjból tengődik, ilyen árak mellett. Vagy a jól képzett ács, aki­nek keze nyoma ott van a város szinte minden utcájában valame­lyik épületen. Az idén telt le az ideje, és nyugdíja nem éri el az 5 és fél ezer forintot.- Külön sújtja ezeket az állam­polgárokat - hogy visszavegyem a szót - az, hogy városunkban is a foglalkoztatási nehézségek miatt a nyugdíj melletti munkaviszony lé­tesítésére nincs lehetőség. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan megfá­radtak, egészségi állapotuk miatt nem vállalhatnak nyugdíjkiegészí­tő munkát. Sújtja őket továbbá az, hogy az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság irányelvei szerint kivételes méltá­nyossági kérelmüket nem veszik figyelembe, merthogy nem 3 éven túl mentek nyugdíjba.- Miben reménykedhetnek az új nyugdíjasok? Mi megtettük, amit tehettünk, hogy ez mire lesz elég, azt nem tudjuk. Hivatalosan kérés­sel fordultunk a főigazgatósághoz, hogy egyedi elbírálás alapján te­gyék lehetővé indokolt esetben ré­szükre a kivételes méltányosság­ból történő nyugdíjemelést, leg­alább a mindenkori bérminimum összegéig, hiszen az alacsony át­lagkereset miatt nem érvényesül a hosszú munkaviszonyért járó szá­zalékos arány. Tettük ezt annak tu- datában,. hogy a társada­lombiztosítási törvény átalakulás alatt áll, de az új törvény életbelé­péséig újratermelődik a létmini­mum alatti nyugdíjasok száma, és a hosszú munkaidőben eltöltött szolgálati évek nem realizálódnak a megállapított nyugdíjellátásban. Meggyőződésűnk ugyanakkor, hogy ez nem jászberényi, hanem országos gond. Olyan probléma, amit az új társadalombiztosítási törvény megalkotásánál nemcsak érdemes, de ajánlatos figyelembe venni. - illés ­Kicsi pénzzel, sok hittel és lelkesedéssel Februárban múlt egy éve, hogy a megyei bíróságon bejegyezték a Nyugdíjasok Kulturális Egyesüle­tét. Amikor egy héttel ezelőtt, a szokásos péntek délutáni összejö­vetelükön a Társadalmi Egyesüle­tek Szövetségének Szapáry úti székházában részt vettem, az első esztendőt röviden így jellemezték:- Amilyen kilátástalanul indult, végül minden várakozást felül­múlt. Az első kirándulást, a nagyvára­dit, amelyre kétszer annyian jelent­keztek, mint amennyi hely volt, le kellett mondaniuk a marosvásár­helyi tüntetés miatt. Ez volt az első pofon, aztán jött még egyéb is. De az elmaradt utat végül kétszer is megvalósították, aztán Szabadkán jártak, majd amikor Losoncra mentek, már a martfűi nyugdíjasok klubja is csatlakozott, 25 utassal. Sok élményt gyűjtöttek, kicsi pénzzel, sok hittel és lelkesedéssel. Ottjártamkor éppen Békés me­gyei barangolásuk programját egyeztették- (május elsején kere­kedtek fel az ígéretes kétnapos út­ra). Nemrégiben tanulmányi kirán­duláson jártak a nyugdíjasközössé­gek, -klubok vezetői Nyíregyhá­zán. Pár napja meg Cegléden szomszédoltak, a város nevezetes­ségeivel ismerkedtek, este a Mik­roszkóp Színpad vendégjátékát nézték meg, de napközben időt szakítottak két idős művész látoga­tására is. Virággal köszöntötték Patkós Irmát, aki ifjú primadonna korában Szolnokon is nagy sikert aratott, a „kis” Halászhoz meg jó­féle hazaival, saját termésű boro­vicskával kopogtak be. Az egyesület lelkes krónikása, Márvány Sándor, videón örökíti meg az eseményeket. Most éppen a ceglédi képeket pergették vissza. Sanyi bácsi dédelgetett álma, hogy a video segítségével portrésoroza­tot készít megyénk nagy öregjei­ről. Jól illeszkedik ebbe az elkép­zelésbe a tegnapi randevú a nyu­galmazott múzeumigazgatóval, Kaposvári Gyulával. Tervezik egyébként, hogy az idős korú mű­vészek megbecsültetése érdekében is lépnek. A tagok szerteágazó érdeklődé­si körére jellemző, hogy kulturális fórumot is kezdeményeztek Szol­nokon.- A vendégünk Várhegyi Attila alpolgármester volt, aki igyekezett a rengeteg kérdésre válaszolni. A kölcsönös szimpátia jegyében ígé­retet kaptunk arra, hogy amennyi­ben a városi önkormányzat meg­vesz egy telt házas előadást az új­jászületett színházban, nekünk is juttatnak jegyeket. Minket arra kért, jelezzük, ha a kulturális alap felhasználásában pazarlást tapasz­talunk. Gyűjtik az észrevételeket. Pél­dául a színházi busz kihasználat­lanságát említették, vagy a két fő­városi művész elhelyezését a Tisza Szállóban - igaz, már átköltöztet­ték őket a nyugdíjasházba. Aztán többnyire olyan darabokat tűznek műsorra, amiket nem ért a közön­ség. Sokan szívesebben járnak Kecskemétre, Pestre a színházi él­ményért. Március 18-án kelt leve­let mutattak, a Szigligeti Színház igazgatója a címzett. Kérték a nyugdíjasközösségek számára 50 százalékos kedvezmény nyújtását, amit a miskolci színház megadott, a kecskemétiek is ígérték, Szol­nokról még válasz sem érkezett... Az egyesület titkára, Dénes Pál felsorolta a változatos májusi, jú­niusi programtervet. Megkérdez­tem: mennyi pénzből gazdálkod­nak?- Az évi száz (kluboknak két­száz) forintos tagsági díjakból összejött már ötezer, a Cukorgyár ugyanennyi támogatást adott, az el is megy a terembérleti díjra. ígére­tet sokat kaptunk, bízunk a megva­lósulásban ...- rónai ­Jászberényben már hetvenöt tagja van a nyug­díjasok szakszervezeti alapszer­vezetének. A nyugdíjas-szak­szervezet a Galéria épületében, a Táncsics Mihály úton működik, s újjáalakult vezetősége - Bánföldi Sándorné titkár - változatlanul hívja, várja azokat a nyugdíjaso­kat, akik még nem határozták er magukat, vagy már szeretnének a tagsághoz tartozni. / t " \ Összeállítottá: Sóskúti Júlia v __________________________/ Eb éd a klubban. Fotó: Korányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom