Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-04 / 102. szám
1991. MÁJUS 4. Nyugdíjasok fóruma 7 Fórum és felhívás A szükölködés újratermelése Nyugdíjasok is tudják: ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ! A Társadalmi Egyesülések Megyei Szervezete és a Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete április 26-ára a nyugdíjasok megyei fórumát hívta össze Szolnokra, a TESZ Szapáry úti székházába. Nos, nem tudni miért: a szeszélyes, esős-hideg április, az utazási költségek emelkedése vagy más okból - de meglehetősen kevesen, alig húszán jöttek el a fórumra, s mindössze egy-két vidéki nyugdíjas vállalta csak az utazást. A résztvevők döntő többsége így a szolnoki, immár jó ideje működő kulturális egyesület tagságából érkezett. Bárány István, a TESZ munkatársa megnyitója után Dénes Pál, a kulturális egyesület titkára mondott vitaindítót, amelyben a kulturális tervek, a májusi program mellett jelentős helyet kapott a kérdés: mit szólnának a jelenlevők, úgy is, mint egy-egy nyugdíjasklub, -szervezet vezetői ahhoz, ha a megye nyugdíjasszervezetei csatlakoznának a Magyar Nyugdíjas-egyesületek Országos Szövetségéhez? A vitaindítóban Dénes Pál ismertette e szövetség céljait, feladatait, s elmondta azt is, hogy május 10- 11 -re országos tanácskozást terveznek, ahol részt vehetnek a megyék választott képviselői is. A jelenlevők megvitatták a lehetőséget, s úgy döntöttek, hogy szervezeteikben szorgalmazzák az érdeklődést, s elfogadják, hogy egyelőre előkészítő bizottság alakuljon, amely a csatlakozást szervezi, a jelentkezőket tájékoztatja. Sok szó esett az országos szövetség céljairól, feladatairól is. Épp azon a héten tartottak a fővárosban sajtótájékoztatót, ott jelentették be az országos szövetség vezetői a május 10-11 -re tervezett országos tanácskozást is. A Magyar Nyugdíjas-egyesületek Országos Szövetségének jelenleg húszezer budapesti és harmincezer vidéki tagja van. Tagsági díj fizetéséről szó sincs, de szívesen várják pártoló tagok, szervezetek jelentkezését. A szövetség olyan mozgalom, amelynek keretei és kapcsolatai jóval szélesebbek, mint azt a tagság és az egyesületek száma jelzi. Feladatának tekinti, hogy valósághű képet alakítson ki a Felhívás A Társadalmi Egyesülések megyei szervezete és a Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete által összehívott megyei nyugdíjasfórum résztvevőinek elhatározásából szervező bizottság alakult 1991. április 26-án Szolnokon, a TESZ Szapáry út 19. szám alatti székházában. A szervezőbizottságjavasolja a megye nyugdíjasklubjainak, -szervezeteinek, hogy Jász-Nagykun- Szolnok megye több mint százezer nyugdíjasa nevében csatlakozzanak a Magyar Nyugdíjasegyesületek Országos Szövetségéhez. A szövetség május 10- 11 -én tartja első országos tanácskozását, amelyen a nyugdíjasok életkörülményei anyagi, szociális, egészségügyi és kulturális helyzete, érdekképviselete szerepel a napirenden. A szövetség máris együttműködik több társadalmi szervezettel, s további együttműködésre kész. Az előkészítő bizottság ezért várja, kéri a megye nyugdíjasklubjainak, szervezeteinek döntését. Az érdeklődők levélben az előkészítő bizottság vezetőjéhez, Dénes Pálhoz fordulhatnak a TESZ címén, s ugyanő péntek délutánonként személyesen is fölkereshető ugyanott. Az országos szövetséghez a csatlakozás, a tagsági tartozás ingyenes, s némi anyagi támogatás is elvárható a szervezeti élet kialakításához - helyben. Az előkészítő bizottság legkésőbb május 20-ig várja a jelentkezéseket. V _______J n yugdíjasok anyagi, szociális, egészségügyi, kulturális és közéleti helyzetéről. Foglalkozni kíván a nyugdíjak reálértékének megőrzésével összefüggő feltételekkel, a létminimum alatt élők körülményeinek javításával. Állásfoglalásra szeretnének jogot szerezni a szociálpolitika, az egészségügyi ellátás reformja alapelveivel kapcsolatban, a nyugdíjrendszer reformjában, a társadalombiztosítás önigazgatási kérdéseiben. A fővárosban és vidéken szeretnék fölmérni a még munkaképes nyugdíjasok foglalkoztatásának lehetőségeit is. Mindebben az első országos tanácskozáson döntés születik majd. Ezért is lenne célszerű, ha a Jász-Nagykun-Szolnok megye százezernyi nyugdíjasát már ezen képviselnék páran, s ha a megye sok nyugdíjasköre, -szervezete mielőbb eldöntené, csatlakozik-e az országos szövetséghez. A múlt pénteki fórum természetesen nem csodát vár ettől a csatlakozástól, s az előkészítő bizottság megalakításával, az öt megválasztott nyugdíjas képviseletével csupán a lehetőséget szeretné megragadni: hátha együtt, egységben könnyebb lenne sok nehéz kérdést megoldani, sok nehéz sorsú embernek kis segítséget biztosítani. A fórumon persze fölvetődött az is: az ország választópolgárainak 35 százalékát kitevő nyugdíjasok miért is ne küldhetnének képviselőt a legközelebbi választáson a parlamentbe? Egyáltalán, miért ne kereshetnének már most is az országgyűlési képviselők között olyanokat, akik szívesen fölvállalják az idősek sok ügyét-ba- ját? A szervezőbizottság ezért kérte az Új Néplapot: közölje a Nyugdíjasok fórumában fölhívásukat, amelyben a lehetőséget közük a megye nyugdíjasszervezeteivel, s amelyre választ várnak, hogy mielőbb döntés szülessen, s megalakulhasson egy megyei nyugdíjasszervezet, amely hivatalosan is csatlakozik az országos szövetséghez - bár a csatlakozást bejelentheti bárki vagy bármely helyi szervezet is. Az bizonyos: a május 10-11 -i országos tanácskozáson a múlt héten megválasztott előkészítő bizottság tagjai ott lesznek. Az élet árnyékos oldalán Nagymama-sors- Addig jutottam a fájdalom és igazságtalanság miatt, hogy ezt a lehetetlen helyzetet még a tv-ben is elmondanám, hogy miért kell nekem, a nagymamának bűnhődnöm? - e szavakkal buggyant ki a keserűség T. J.-né asszonyból. A szolnoki család kálváriája akkor kezdődött, amikor a nagyobbik fiúnak - miután megnősült és vidékre költözött - tavaly februárban kisfia született. A fiatal pár házassága ugyanis nem sokkal az újszülött érkezése után annyira megromlott, hogy elváltak útjaik. Azóta gyakorlatilag nem látták a nagyszülők a kisunokájukat. Hogy miért? Emberi értelemmel nehezen felfogható. A kisfiú az édesanyánál maradt, a volt férj hazaköltözött.- A menyem szüleinek viselkedése nagymértékben belejátszott fiamék házasságának megromlásába - mondta a szomorú nagymama. - Ami viszont a válás óta történik, az ép ésszel nehezen fogható fel. Hiába van az apai és nagyszülői láthatásra érvényes végzésünk, az unokánkat a legkülönbözőbb kitalált indokokkal dugdossák előlünk. Eddig 12 alkalommal utaztunk el, teljesen eredménytelenül - pedig a szomszéd megyébe kell autózni -, mert hol zárt ajtót találtunk, hol dühöngött a volt menyem, hol arra hivatkoztak, hogy beteg a gyermek, vagy a szomszédban van, elutazott, és még sorolhatnám a trükköket. Minden út előtt telefonálok, levelet írok, nyolcszor konkrétan meg is ígérték, hogy mehetünk, várnak, mégsem engedtek a kisunokámhoz. Az ottani gyámügytől hárman is bekapcsolódtak az ügybe, de nem tudnak segíteni. Egy alkalommal 1500 forint pénzbírságra is büntették a volt menyemet, ez viszont csak olaj volt a tűzre. Nekem nem büntetésre van szükségem, hanem arra, hogy láthassam az unokámat - nyúl zsebkendője után az emberi érzelmeiben teljesen felkavart asszony. Elmondta még, hogy átmegy az utca másik oldalára is, ha ott ismerős kisgyermeket lát, közben az játszódik le benne, vajon az ő kis- unokája tud-e már beszélni, hogyan fejlődik? Az ajándékba vett apró holmit, édességet pedig hét- ről-hétre csak rakosgatja otthonában, hiszen hiába viszi magával, unokájának nem tudja odaadni. A gyámügy hatóságként jár el - eddig eredménytelenül - e családi konfliktusban. Talán egy békítő, semleges harmadik fél kellene? Egyáltalán, segíthet-e valaki vagy valami, amikor más az, ami hiányzik - csupa nagybetűvel kívánkozik ide -: az EMBERSÉG. Csirke József Klubok Vagy négy-ötszáz nyugdíjas Szolnokon és Szandaszőlősön minden héten találkozik. Öt klub az övék, s klubuk helyszíne a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Czakó Jánosné, az intézmény igazgatója természetesnek tartja ezt. A lakossági szolgáltatások között igen fontos, hogy az idős emberek baráti társasága helyet kapjon a művelődési intézményben. Igaz, „fizetnek érte”, havonta öt egész forintot kell minden nyugdíjas klubtagnak fizetni a vendégszeretetért, de hát havonta öt forint igazán nem pénz, manapság már talán egy nyugdíjasnak se. Es azt meg lehet érteni, hogy a fűtés, világítás, takarítás is többe kerül a kis díjaknál. Igaz, ezért a tagsági kötelezettségért némUiszteletdíjat fizet a ház a klubvezetőnek, s nagyon szeretné folytatni a sokéves gyakorlatot is, ha a klub kéri, előadást szerveznek a népművelők a társaság által kért, javasolt témákban. Az idén, mivelhogy költségvetés még sehol, ez utóbira nem telt eddig. Bíznak benne, rövidesen ismét szolgálhatják az érdeklődő öregek igényeit. Akik különben jól megvannak évről-évre a szép ház falai között. Névnapi esteket tartanak, szilveszteri, farsangi mulatságot szerveznek - egy-egy klubdélutánon. És időnként még kirándulásra is telik a mozgékony, egészséges klubtagoknak. Az bizonyos, a művelődési házban szívesen látott vendégek ők mindig. Uj nyugdíj'ások régi gondokkal- Amikor legidősebb bátyám - aki 12 esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba - megkönnyebbült sóhajjal elmondta, hogy a munkában eltöltött idő, a szánalmasan alacsony nyugdíj és minden más egyéb figyelembevételével január 1-től 2150 forinttal emelték a nyugdíját, vele együtt én is fellélegeztem. Örültem egyrészt azért, mert bátyám elmondása szerint valamelyest enyhült szűkölködésé, másrészt, mert magam is reménykedtem: 3 hónap múlva én is emberhez méltó pénzzel megyek nyugdíjba. Aztán eljött a március - nyugdíjaztatásom ideje -, és én azt hittem, hogy egy rossz áprilisi tréfa az egész. Több mint 43 évi szolgálati idővel - pontosan 43 év és 116 nappal - 5463 forint nyugdíjjal eresztettek útnak. Az idén „útnak eresztett” egyik nyugdíjas panaszkodik így elkeseredve és csalódottan. Azután kiderül, hogy Jászberényben az év eleje óta sokan és hetenként, vagy még gyakrabban keresik fel a Családsegítő Központot ilyen és ehhez hasonló panaszokkal. Elmennek ezenkívül az országgyűlési képviselők fogadóóráira, és minden olyan hivatalos helyre, ahol orvoslást remélnek panaszukra. Miben reménykedhetnek? Erről beszélgettünk Szívós Jánosnéval, a Családsegítő Központ vezetőjével.- Csoportunk - a Családsegítő Központ - a szerteágazó, a város szinte minden korosztályát érintő feladatai között különösen kiemelt figyelmet fordít a város nyugdíjasaira. Szeretetteljes gonddal és sajnos növekvő aggodalommal kísérjük figyelemmel életfeltételeik alakulását. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság irányelvei alapján a Megyei Társadalombiztosítási Tanácsnál az idén eddig már 300 alacsony jövedelmű nyugdíjas részére kértük a kivételes méltányosságból történő nyugdíj felemelését.- Látszólag tehát tűrhetően kezdődött az év, rendben ment minden. Sajnos csak látszólag, mert törekvéseinkből kevés, vagy mondjam úgy, hogy szinte semmi sem valósult meg- Sajnálattal tapasztaltuk ugyanis, hogy 1991-ben nyugdíjazottak közül a korábbiaknál is többen mentek az úgynevezett minimál jövedelemmel nyugdíjba. Olyanok, akik 30-40 évet vagy annál is többet ledolgoztak, ráadásul rendelkeztek a munkakörükhöz szükséges képesítéssel, 5460 forinttal, jobbik esetben 6301 forinttal búcsúztak el a munkahelyüktől. Vagy az egy nyugdíjból élők esetében a háztartási pótlékkal együtt 9060 forint a nyugdíj. Aztán említett néhány konkrét esetet. Olyan gépkocsivezető, aki 42 évet dolgozott az egészségügyben. Ott, ahol nem számít, hogy nappal van vagy éjszaka, hétköznap vagy vasárnap, hogy betonúton vagy valamelyik tanyához vezető sártengerben megy a kocsi, ha hívták, menni kellett. Ment is 42 éven át, és most 6300 forint nyugdíjból tengődik, ilyen árak mellett. Vagy a jól képzett ács, akinek keze nyoma ott van a város szinte minden utcájában valamelyik épületen. Az idén telt le az ideje, és nyugdíja nem éri el az 5 és fél ezer forintot.- Külön sújtja ezeket az állampolgárokat - hogy visszavegyem a szót - az, hogy városunkban is a foglalkoztatási nehézségek miatt a nyugdíj melletti munkaviszony létesítésére nincs lehetőség. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan megfáradtak, egészségi állapotuk miatt nem vállalhatnak nyugdíjkiegészítő munkát. Sújtja őket továbbá az, hogy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság irányelvei szerint kivételes méltányossági kérelmüket nem veszik figyelembe, merthogy nem 3 éven túl mentek nyugdíjba.- Miben reménykedhetnek az új nyugdíjasok? Mi megtettük, amit tehettünk, hogy ez mire lesz elég, azt nem tudjuk. Hivatalosan kéréssel fordultunk a főigazgatósághoz, hogy egyedi elbírálás alapján tegyék lehetővé indokolt esetben részükre a kivételes méltányosságból történő nyugdíjemelést, legalább a mindenkori bérminimum összegéig, hiszen az alacsony átlagkereset miatt nem érvényesül a hosszú munkaviszonyért járó százalékos arány. Tettük ezt annak tu- datában,. hogy a társadalombiztosítási törvény átalakulás alatt áll, de az új törvény életbelépéséig újratermelődik a létminimum alatti nyugdíjasok száma, és a hosszú munkaidőben eltöltött szolgálati évek nem realizálódnak a megállapított nyugdíjellátásban. Meggyőződésűnk ugyanakkor, hogy ez nem jászberényi, hanem országos gond. Olyan probléma, amit az új társadalombiztosítási törvény megalkotásánál nemcsak érdemes, de ajánlatos figyelembe venni. - illés Kicsi pénzzel, sok hittel és lelkesedéssel Februárban múlt egy éve, hogy a megyei bíróságon bejegyezték a Nyugdíjasok Kulturális Egyesületét. Amikor egy héttel ezelőtt, a szokásos péntek délutáni összejövetelükön a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Szapáry úti székházában részt vettem, az első esztendőt röviden így jellemezték:- Amilyen kilátástalanul indult, végül minden várakozást felülmúlt. Az első kirándulást, a nagyváradit, amelyre kétszer annyian jelentkeztek, mint amennyi hely volt, le kellett mondaniuk a marosvásárhelyi tüntetés miatt. Ez volt az első pofon, aztán jött még egyéb is. De az elmaradt utat végül kétszer is megvalósították, aztán Szabadkán jártak, majd amikor Losoncra mentek, már a martfűi nyugdíjasok klubja is csatlakozott, 25 utassal. Sok élményt gyűjtöttek, kicsi pénzzel, sok hittel és lelkesedéssel. Ottjártamkor éppen Békés megyei barangolásuk programját egyeztették- (május elsején kerekedtek fel az ígéretes kétnapos útra). Nemrégiben tanulmányi kiránduláson jártak a nyugdíjasközösségek, -klubok vezetői Nyíregyházán. Pár napja meg Cegléden szomszédoltak, a város nevezetességeivel ismerkedtek, este a Mikroszkóp Színpad vendégjátékát nézték meg, de napközben időt szakítottak két idős művész látogatására is. Virággal köszöntötték Patkós Irmát, aki ifjú primadonna korában Szolnokon is nagy sikert aratott, a „kis” Halászhoz meg jóféle hazaival, saját termésű borovicskával kopogtak be. Az egyesület lelkes krónikása, Márvány Sándor, videón örökíti meg az eseményeket. Most éppen a ceglédi képeket pergették vissza. Sanyi bácsi dédelgetett álma, hogy a video segítségével portrésorozatot készít megyénk nagy öregjeiről. Jól illeszkedik ebbe az elképzelésbe a tegnapi randevú a nyugalmazott múzeumigazgatóval, Kaposvári Gyulával. Tervezik egyébként, hogy az idős korú művészek megbecsültetése érdekében is lépnek. A tagok szerteágazó érdeklődési körére jellemző, hogy kulturális fórumot is kezdeményeztek Szolnokon.- A vendégünk Várhegyi Attila alpolgármester volt, aki igyekezett a rengeteg kérdésre válaszolni. A kölcsönös szimpátia jegyében ígéretet kaptunk arra, hogy amennyiben a városi önkormányzat megvesz egy telt házas előadást az újjászületett színházban, nekünk is juttatnak jegyeket. Minket arra kért, jelezzük, ha a kulturális alap felhasználásában pazarlást tapasztalunk. Gyűjtik az észrevételeket. Például a színházi busz kihasználatlanságát említették, vagy a két fővárosi művész elhelyezését a Tisza Szállóban - igaz, már átköltöztették őket a nyugdíjasházba. Aztán többnyire olyan darabokat tűznek műsorra, amiket nem ért a közönség. Sokan szívesebben járnak Kecskemétre, Pestre a színházi élményért. Március 18-án kelt levelet mutattak, a Szigligeti Színház igazgatója a címzett. Kérték a nyugdíjasközösségek számára 50 százalékos kedvezmény nyújtását, amit a miskolci színház megadott, a kecskemétiek is ígérték, Szolnokról még válasz sem érkezett... Az egyesület titkára, Dénes Pál felsorolta a változatos májusi, júniusi programtervet. Megkérdeztem: mennyi pénzből gazdálkodnak?- Az évi száz (kluboknak kétszáz) forintos tagsági díjakból összejött már ötezer, a Cukorgyár ugyanennyi támogatást adott, az el is megy a terembérleti díjra. ígéretet sokat kaptunk, bízunk a megvalósulásban ...- rónai Jászberényben már hetvenöt tagja van a nyugdíjasok szakszervezeti alapszervezetének. A nyugdíjas-szakszervezet a Galéria épületében, a Táncsics Mihály úton működik, s újjáalakult vezetősége - Bánföldi Sándorné titkár - változatlanul hívja, várja azokat a nyugdíjasokat, akik még nem határozták er magukat, vagy már szeretnének a tagsághoz tartozni. / t " \ Összeállítottá: Sóskúti Júlia v __________________________/ Eb éd a klubban. Fotó: Korányi
