Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-02 / 75. szám
4 1991. ÁPRILIS 2; A szerkesztőség postájából A toborzóváros fogadja a hagyományőrzőket A Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetség másfél éves múltra visszatekintő gyermekmozgalom. Célja: a magyar történelem két dicső korszakának, a Rákóczi és Kossuth szabadságharcának kutatása. Számos országos rendezvénnyel büszkélkedhetnek, és ilyenre kerül sor április 3-án, amikor Jászberény mint toborzóváros fogadja az 1849-es tavaszi hadjárat csatatereit végig járó expedíciós hagyományőrzőket. A szövetség országos elnöke ennek előkészítésekor találkozott a város polgármesterével, s izgalmas történetre bukkant. A polgármester ükapja Az élet, a véletlen a legnagyobb rendező, meglepetésszervező! Bekopogok Jászberény polgármesteréhez - most látjuk egymást először -, s kezdem bemutatni szövetségünket, mesélek a hagyományőrző gyerekekről. Amikor ott tartok, hogy már egy honvédszakaszt kitevő gyerekhősünk van, felcsillan a széféi egy 13 éves fiúra, aki nagyon ügyesen vezette a tábor körül ka- tonásdit játszó pajtásait. Napok teltével a fiú könyörgött a hadnagynak, hogy vigye magával az erdélyi csatákba. Amikor a szülők engedélyezték, együtt indultak tovább. A fiúból Bem seregében csakhamar főágyús, két lovas ágyú parancsnoka lett. me. - Tudod, hogy a családunk legszentebb kincse egy honvédtisztet ábrázoló festmény? Az ükapám volt, de édesanyám mindig úgy beszélt róla, hogy egy- szercsak érezni kezdtem: ismertem őt. Pedig csak az emléke, az üzenete ült mellém esténként. - De hát mi gyerekhősöket keresünk, hogy őket ültessük a mai gyerekek mellé, mintha testvéreik lennének - mondom.- Azért izgalmas a történet, mert a család megőrzött egy újságlapot a múlt századból, amit a háborúk viszontagsága megrongál ugyan, de annyit megtudhatunk belőle, hogy dédapám és felesége megmentett egy gyermekhonvédet. - Itt kellett félbeszakítani a beszélgetést, s aztán várni, hogy az emlékek között megtaláljuk a hiányos lapot, s izgulni, a nyomok elvezetnek-e egy újabb gyerekhőshöz, bizo- nyitható-e a családi hagyaték? Levéltári búvárkodás, nyomozás következik - sikerrel, mert előkerül a dokumentum: Az ükapa - Böhm Vilmos - a délvidéki harcok idején, 1848 őszén, hősies- sgééért hadnagyi kinevezést kapott. Az ifjú tiszt Óbecsén figyelt (Rendkívül ügyes célzó volt.) Amikor az orosz túlerő letörte a nemzet szabadságharcát, Böhm Vilmos ifjú felesége útra kelt, hogy férjének - aki ekkor már a nagyszebeni hadcsaták tüzérparancsnoka volt - kegyelmet szerezzen a nagyhatalmú hercegnél. Magával vitte az őrnagy védencét, a tüzérfiút. Neki Nagyváradon szerzett hatósági felmentést, hiszen mit is kezdhetett volna a bíróság egy sebesülésből alig felépült sovány gyerekkel? S ki volt a megmentett hős fiú? Than Károly, a később világhírűvé lett kémikus tudós. Testvére Than Mórnak, aki festményekben örökítette meg Bem diáktüzéreit. így ért véget az a történet, amelynek elején szimpátiát és segítő támogatást kértünk a polgármestertől, s ő még ráadást is adott. Egy hős fiú igaz történetével gazdagította az örökösök táborát. Ha egyszer lesz a szövetségünknek tiszteletbeli hagyományőrző tagsága, az erről szóló első emléklapot dr.Mágyar Levente kapja. (A felvétel róla készült. Fotó: Faragó László) Rakó József a szövetség országos elnöke Közbenjártunk Hosszú volt az út hazáig Október 18-án, délután fél háromkor a Hetényi Gáza Kórháztól taxival mentünk haza, Tiszatenyőre. A lányom jött értem, ő ült előre, mégis érzékeltem, hogy valami nincs rendben, mert teljesen ismeretlen útvonalon megyünk. Nem Tö- rökszentmiklós felé, a 4-es főúton, hanem Szandaszőlős- Martfű-Bagimajor-Kengyel... A FÓTAX1 szolnoki kirendeltségvezetőjét, Nagy Pált kértük az ügy kivizsgálására, aki megállapította, hogy gépkocsivezetőjük csaknem 20 kilométerrel hosszabb úton vitte haza (oda-vissza számolva) az utast, mint kellett volna. OlvaÉs most tessenek megfogódzkodni: ezerkilencszáz-vala- mennyit kért a taxis, de a legnagyobb megütközésemben odaadtam 2000 forintot. Ám a mai napig sem tudok napirendre témi felette és végtelenül bánt, hogy egy 73 éves beteg asszonnyal így kibánt. Hajnal Papp Lajosné Tiszatenyő sónk panasza tehát jogos. Azonnal intézkedett, hogy a visszajáró 600 forintot a taxi vezetője Hajnal Papp Lajosné címére postázza, és a történtekért ezúton is szíves elnézését kéri. Fehér műanyag biléta a Rip-rop-ban? Nemrég vásároltam a szolnoki Skála Áruházban egy csomag Rip-rop csirkefasírtot. A kilós nylonzacskóban nem találtam címkét, mely arról tájékoztatna, kinek a terméke, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá, mert a húsféleségben egy 3 centis, fehér műanyag bilétát találtam - sütés után. Még jó, hogy nem haraptam rá! Ezúton kérdezem a gyártótól, a termék meósától,. hogyan kerülhet élelmiszerbe ilyen méretű, feltűnő idegen anyag? Netán a dolgozó játékosságából? Ha már sikerült elvennie az étvágyamat, kérem, hogy az efféle játéktól sürgősen vegyék el - ha tudják - a tettes vagy tettesek kedvét is.' (íme a beküldött tárgy, amiről szerkesztőségünkben egy fotót készítettünk.) Deák Ferencné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A módszerek valóban nem változtak Molnár H. Lajos esete Az Új Néplapban március 9-én Molnár H. Lajos '’Simonná esete az alapos gyanúval" címmel cikket írt, melyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy az IKV az egyik dolgozóját - mert ő valamikor nyilatkozott - üldözi. Úgy veti papírra a gondolatait, mintha nagyobb részt az nem az övé, hanem az üldözött Simon Istvánnéjé lenne. Az újságcikk nagyrészt valótlanságokat tartalmaz. Olcsó húzás lenne azt állítani a vállalat részéről, hogy könnyű Molnár H. Lajosnak ilyen cikket írni, hiszen ő valószínű telepatikus képességgel is rendelkezik, előre megsejti január 3-án, hogy mit fogmondani Simonná január 20-án, de én ezt nem állítom, valószínű elírás. Azt azonban már állítom, hogy e cikk megírásakor a tisztelt újságíró nem volt körültekintő, sőt már az előző cikkéhez szerzett adatok megszerzésekor sem járt el úgy, ahogy az egy közönséges halandó újságírótól elvárható. Lehet, hogy Molnár H. Lajos nem az? Az információit kiszolgáltatónak nem mutatkozott be, s ha az ő kifejezéseit használnám, azt mondhatnám, anélkül, hogy tudta volna, Simonnénál be van-e ágyazva, vagy van-e nála valaki, beállított hozzá, nem közölte, hogy ő egy újságíró, és hogy az elhangzottakat fel fogja használni. Azért sem volt ez esetben körültekintő, és alapos, mert tudnia kellett volna, hogy a vállalati adatokat nem biztos, hogy a ház- felügyelő ismeri a legjobban az IKV-nál. Lehet, hogy az üres lakások helyzetéről a vállalatnál mások sokkal jobb, pontosabb in- formációval rendelkeznek. Amennyiben felkeres, elmondtam volna neki, hogy 1991. január 20-án, amikor első cikkéhez adatokat szerzett, a szolnoki Zagyvaparti-sétány 4-5 sz. épületben három üres lakás volt kiutalható állapotban, és három üres lakáson a kivitelezők még dolgoztak. Annak megállapítása érdekében, hogy a fenti adatok helyesek, Molnár H. Lajosnak felajánlom, tanulmányozza át a Zagyvaparti-sétány 4-5 sz. épületre, az 1990-re vonatkozó, üres lakásokra készített statisztikát, amely talán meggyőzné arról is, hogy a két épületben általában havonta összesen - és nem épületenként 2-3 lakás volt üres, de az is előfordult, hogy 4-5. Az is igaz, hogy ezekből több lakást - a meg- üresedést követően, 10 napon belül kiutaltunk. A cikk olyan állításokat is tartalmaz, amely nemcsak a vállalat, hanem azon dolgozók hímevét is sérti, akik Simon Istvánnénál eljártak. Németh Józsefné, Pálinkás Gabriella, Kissné Kovács Terézia, Simon Julianna, Bartucz Istvánná a i felületes újságírással leghatározottabban visszautasítják, hogy ők udvariatlanul léptek fel a dolgozóval szemben. Simonná maga nyitott ajtót, amikor felkeresték, ő tessékelte be a vállalat dolgozóit a házfelügyelői lakásba. Simonnét a jogosulatlan nyilatkozata miatt semmiféle retorzió nem érte. A vállalat, amikor írásbeli figyelmeztetésben akarta részesíteni, azt azért tette, mert 1991. február 13-án nem teljesítette a munkaköri leírásban foglaltakat, nem söpörte le a megjelölt időben a munkaterületét. Ezt a tényt Simonná jegyzőkönyvben is elismerte. Állítása szerint is a hóeltakarítást 7,10 órakor kezdte el - annak ellenére, hogy az utca takarítását a kiadott utasítás és érvényes rendeletek szerint 6 óráig el kellett volna végeznie. Az újságíró által védelmébe vett házfelügyelő február 17-én sem takarította le a munkaterületét, mert úgy ítélte meg, hogy ott nem szükséges - annak ellenére, hogy a járda havas volt. Molnár H. Lajos kifogásolta a fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása során alkalmazott szövegrészeket. Tájékoztatom, hogy a fegyelmi eljárás megindításához alapos gyanú kell, s a meghallgatás során felvett jegyzőkönyv aláírása előtt - miután azt nem a meghallgatott írja - az aláírónak el kell ismernie, hogy amit aláírt, azt diktálta be a jegyzőkönyvbe. Ennek szakszerű szövege az újságíró által is idézett és megcsodált jegyzőkönyvi rész. Csupán annak igazolására, hogy a vállalat mennyire jogszerűen és a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően járt el, az Új Néplapnak megküldöm az 1990-ben kiadott Munkajogi Kézikönyv 587. oldalának fénymásolatát és a Vállalati Iratminta című könyv 131. oldalát. Ezek szó szerint tartalmazzák az újságírónak "tetsző", a fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozatban és a meghallgatási jegyzőkönyvben kifogásolt szövegrészeket. A cikk feleimével egyébként teljesen egyetértek. Nekem is az a véleményem, hogy a módszer a régi. Egyes újságírók módszerei nem változtak. Változatlanul kultúrálatlanul szereznek információt; olyan újságírók foglalkoznak a legkülönfélébb ügyekkel, akiknek ahhoz a legalapvetőbb ismeretük sincs meg, nem tájékozódnak megfelelően. Számukra egy a lényeges, hogy valakiről, vagy valamiről negatívan írjanak, szenzációt keltsenek. Azután, ha már valakit vagy valakiket meghurcoltak, lerántottak a sárba és kiderül, hogy mégA tárgyalóteremből Duhajkodó tolvaj A kenderesi Horváth Sándor (Honvéd út 16. szám alatti lakos) nem sokszor került összetűzésbe az igazságszolgáltatással, hiszen eddig egy alkalommal - vagy hat éve történt - állt bíróság előtt, súlyos testi sértés bűntette miaft. A lopásban - saját állítása szerint - igen járatlan, már az első próbálkozásba belebukott. Igaz, a kudarchoz hozzájárult, hogy jócskán feltöltötte magát alkohollal. Tavaly november 19-én, kora délután úgy érezte, nem elég a délelőtt elfogyasztott, tetemes mennyiségű ital, rá kell töltenie, hogy elérje a kívánt bódulatot. Mivel pénze már nem volt, a szolnoki Szövetség Áruházban próbált észrevétlenül elcsenni egy üveg konyakot. Eközben oly gyanúsan viselkedett, hogy két üzleti dolgozó nő is észlelte az esetet. Egyikük elállta a bejárati ajtót, míg a másik megkísérelte visszatartani a tolvajt. Horváth Sándor azonban iszonyúan feldühödött, hogy észrevették, ezért kabátja alól előkapta az üveget és a falhoz vágta. Hogy dühének nagyobb nyomatékot adjon, ököllel megütötte az egyik dolgozót, majd a bejárati ajtót is berúgta. A berobbanó ajtóüveg cserepei megsebesítették az ajtót elálló dolgozót is. A duhajkodó tolvajt végül a boltban tartózkodó, megbotránkozott vásárlók segítségével lehetett megfékezni. Horváth Sándort a Szolnoki Városi Bíróság március 12-én, dr. Fodor Erzsébet vezetésével megtartott tárgyalásán garázdaság, rongálás és könnyű testi sértés vétsége miatt mondta ki bűnösnek és 8 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházra ítélte, valamint 3.500 forint mellékbüntetést szabott ki. Az ítélet jogerős. „Bence” sincs igazuk, vagy valótlanságot írtak, akkor még annyit sem tesznek - megjegyzés nélkül, hogy azt mondanák a sértett félnek: "pardon, tévedtem”. Ez ügyben is egy volt a lényeg, hogy az IKV rosszindulatát a dolgozójával szemben bebizonyítsa. Ha nem ez lett volna a célja, akkor azt kellett volna mondania Simon Istvánnénak, hogy ön nem végezte el maradéktalanul a munkaköri feladatát, nem úgy takarított, ahogy azt írásba foglalták, - mert ismerte a jegyzőkönyvek tartalmát - ezért a vállalat joggal figyelmeztetheti - akár írásban is. Ha kételyei támadtak, miért nem ismerte meg a másik fél véleményét? Ehelyett úgy tüntette fel magát, mint a dolgozói érdek képviselője, de ma már az ilyenfajta képviselet fabatkát sem ér. A dolgozóban tévesen azt az érzést kelthette, hogy neki van igaza - még akkor is, ha nem végez maradéktalanul jó munkát, elhitette vele, hogy a vezetőnek nincs joga felelősségre vonni őt. Abban a reményben írtam a válaszcikkemet, hogy talán Molnár H. Lajos Úr megváltoztatja az IKV-ról alkotott álláspontján és belátja, hogy a vállalat vezetői az írásbeli figyelmeztetéssel, illetve a fegyelmi eljárás lefolytatásával a dolgozót csak jobb munkára szerették volna késztetni. A figyelmeztetéssel nem a dolgozó üldözése volt a célunk, hanem az, hogy a vállalat és dolgozója minél jobban szolgálja Szolnok város, a Zagyvapartisétány lakóit. Amennyiben a Tisztelt Újságíró Urat érdeklik az ügy további részletei is, úgy a rendelkezésére állok, és bemutatom, hogy éppen ebben az időben még másik három házfelügyelő és háztakarító - azonos okok miatt - kapott írásbeli figyelmeztetést, sőt a nem megfelelő munkavégzés miatt ezt követően még négyen. A Simonná ügyében hozott intézkedések helyességét vagy helytelenségét ítéljék meg a Zagyvaparti-sétány lakói és az olvasói közvélemény. László József , igazgató Az IKV KFT? Ezt a néhány sort nem az igazgató úrnak szánom, mert ha eddig nem értette, miről van szó - és ez "hozzászólásából" egyértelműen kiderül -, a legcsekélyebb reményem sem lehet arra, hogy szelleme megtáltosodik. Az eddig avatatlanok kedvéért jegyzem meg a következőket. Nem úgy "állítottam be" gondolataimat, mintha a Simonnéé (bizony, j nélkül írják a "felületesek") lennének, tényleg az övéi voltak. Más kérdés, hogy teljes mértékben egyetértek ezekkel. Ha körültekintés alatt azt értjük, hogy illett volna az IKV vezetését is megkérdeznem arról, hogy szabad-e ilyen cikket írnom, akkor valóban elkövettem egy hibát: nem hagyattam jóvá saját véleményem. De nem érdekelt, hogy az intézmény statisztikáján melyik és hány üresen álló lakás, miként van "nyilvántartva". A tény így is tény: a lakások közül több üres, és "elszólása" miatt Simonnét valóban bünteti az IKV Bartucznéja. (Ezt és nem az IKV munkájának egészét tettem szóvá.) Másképp mivel magyarázható, hogy négy évig semmi bajuk nem volt a házfelügyelőnővel, de két hónapja legkevesebb hatszor ellenőrizték, zaklatták, fegyelmit indítottak ellene. Annyira felületes nem voltam, hogy erről írásos bizonyítékaim ne lennének, és ne kérdeztem volna meg a lakókat, akik egyöntetűen állították: azóta van tisztaság, rend a két garzonházban, amióta ő takarít. Abban pedig Simonná a legilletékesebb, hogy megítélje: az IKV-s látogatói vagy én zaklattam, hogy én szereztem-e be kultúrálatlanul az információimat, vagy Bartucznéék közölték vele udvariasan, mennyire nagy a baj. Egyáltalán nem látom be, miért kellene az IKV bocsánatáért esedeznem. Nekik kellene megköszönniük, hogy felhívtam a figyelmüket még meglévő sajnálatos mentalitásokra. Magam is azt mondom, az ügyben ítéljenek a lakók, az olvasók. Az ítélet helyességéhez kétségem nem fér, csupán arra vagyok kíváncsi, megírják-e? Molnár H. Lajos Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
