Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-27 / 97. szám

1991. ÁPRILIS 27. Megyei körkép 3 Ahol a Természet több mint tananyag Teknőstojások a szertárban Hiányzik a kutatómunka alkotmánya Sok bába keze között az innováció vész el A szolnoki Széchenyi lakóne­gyed szélén, ahonnan már csak egy hajításnyira van a városon túli pusztaság, általános iskola, pontosabban két általános iskola áll. Ugyanabban az épületben egy képzeletbeli vonallal ketté­szelve jobb felől az Ecseki útiak, balfelől a Rigó útiak koptatják az iskolapadokat. Tulajdonképpen ahányszor csak erre vetődtem, mindig piszkált: vajon miért ez az érthetetlen, megosztottság, aminek látszólag semmiféle ér­telme sincs. Ám most nem ezen kellett bosszankodnom, amikor átléptem a ’ 19-es papírgyári hős nevét viselő suli kapuját. Ugyan­is fülembe jutott, hogy az Ecse- kiben érdemes újra szétnézni a biológia tanteremben és környé­kén... Az egyik folyosóról máris egy morzsányi édenkert nyílik, ami ugye szokatlan dolog egy általá­nos iskolában. A kis fakerítésen túl hatalmas, háromszintes voli- er, akvárium és medence ejti egyik ámulatból a másikba a lá­togatót. Az óriás kalicka „alag­sorában” tengeri malacok néz­nek családi örömök elé, egy szinttel feljebb hullámos papa­gájok, zebrapintyek és kanárik a lakók, míg legfelül egy gyémánt- galambpár él albérletben. Nem­sokára szibériai csíkos mókus- foglalja el a gerlék helyét. A me­dencében ősszel napvilágot lá­tott mocsáriteknős-porontyok lubickolnak, melyeket egy isko­lai mentőexpedíció hozott be a környező szennyezett csatornák­ból, s neveli fel őket a termé­szetnek. A szertárban egy cserépben ékszerteknős-tojások várják a jú­niust, a szakkönyvek szerint ak­kor kelnek ki a kicsinyek. Mind­ezt Marik Tamás tanár úr szerve­zi egy szakkör keretében, aki nemrég kolléganőjében, Zátrock Beátában segítőre is talált. Együtt tervezgetnek, s az iskola vezetése is segíti őket elképzelé­seik megvalósításában. A Föld napja alkalmából városi versenyt hirdettek legutóbb, a két iskola közös aulájába pedig trópusi ker­tet álmodtak. Azt szeretnék, ha a suliból kiemelt termé­szettudományi tagozatos iskola lenne rövid időn belül, s ehhez próbálnak további eredményeket is felmutatni. Ennek érdekében fel is kérték a polgármesteri hi­vatalt, hogy engedélyezze a Her­mann Ottó név felvételét. Ezt, nem tudni miért, visszautasítot­ták a városatyák. (Már csak azért is csodálkozom a dolgon, mert azon túl, hogy nem világrengető dologról van szó, ez az iskola mindenképp megérdemelte, hogy viselhesse a nagy termé­szettudós nevét.) Jelzi némiképp az itt folyó munka jóhírét, hogy a beiskolázási körzeten kívülről már 15 szülő kereste fel az igaz­gatónőt, hogy jövőre ide írathas­sa be csemetéjét. Elvégre nem mindenütt adatik meg a diákoknak, hogy itt, a be­tondzsungel közepén tóparton sétálhassanak! Igaz, a tó - az is­kola zárt udvarában - inkább csak tavacska, ám körülötte sok­féle növény, teknősök, gyíkok, bogarak, s mindenféle más jó­szágok keltik fel a gyerekek ér­deklődését. Mindez a televízió­ban is szerepelt a népszerű Kuc­kó műsorában. A madarak, halak szaporulatát a gyerekek, jóval ol­csóbban, mint a boltokban, meg is vásárolhatják. Tavaszi szünet­ben és év végén pedig szétköl­töztetik a lakásokba a kis állat­kertet, egészen az őszi becsenge- tésig. técsi Egy kis barátkozás a szünetben Kisvállalkozások Hitelek a Takarékbanktól A Takarékbank a többi bank­nál már megszokott Magyar Vál­lalkozásfejlesztési Alapítvány és a normál kisvállalkozási hitel konstrukciókban vesz részt. Az első feltételei is nagyjából hason­lóak a többiekéhez. Ez azt jelenti, hogy itt is a 60 fő alatti kisvállal­kozások, illetve a 150 fő alatti középvállalkozások igényelhetik a hitelt. A minimális összeg nincs meghatározva, míg a maximu­mot 10 millió forintban rögzítet­ték. A futamidő 3, illetve 5 év, a kamat 21, illetve 24 százalék. A türelmi idő 1, illetve két év, a fedezet mellett a hitel és a kamat együttes összegének 15 százalé­kát kitevő saját forrást kémek. Amint azt Dobos András, a me­gyei igazgatóság igazgatója ki­hangsúlyozta, a források szűkös­sége miatt az Alapból főleg ter­melő tevékenységre fogadnak el pályázatot. A normál kisvállal­kozási hitel feltételében értelem­szerűen már nagyobbak a kü­lönbségek a többiekkel összeha­sonlítva. Ezt a hitelt maximum 5 millió forintig nyújtják, egy év­nél nem hosszabb időtartamra 36 százalékos kamat mellett. A tü­relmi idő minimális, legfeljebb 3 hónap. A fedezeten kívül a hitel és kamatösszeg 30 százaléka mértékében saját erő felmutatá­sát kérik. A hitel, a feltételekből adódóan, inkább forgóeszköz-hi­telezésre alkalmas, kevéssé a be­ruházások finanszírozására. A kisvállalkozók számára a Takarékbank vállalja a számla vezetését is, ezenkívül banki ta­nácsadással is szeretnék segíteni ügyeleik tevékenységét. Ezért is vettek részt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolával együtt a kisvállalkozók felkészí­tését segítő tanfolyamok finan­szírozásában. A szorosabb kap­csolatok érdekében felvették a kapcsolatot az IPOSZ-szal is. Ezenkívül minden olyan prog­ramba bekapcsolódnak, amelyek a vállalkozások kiteljesedését el­ősegítik. A folyamatos kapcsola­tot azért is hangsúlyozzák, mert ez - a pénzügyi szférában oly fon­tos - bizalom, erősítését is szob gálja. A bizalom a fedezet előte­remtésével kapcsolatos nehézsé­geken is segíthet. A bankoknak ezen a területen ugyan éppen a betétes ügyfeleik érdekében, szi­gorú feltételeket kell szabniuk. Természetesen itt nem felejtve el azt sem, hogy a vállalkozóknak is fel kell vállalni a kockázat rá­juk eső részét. A Takarékbank rövid fennállá­sa óta elég tekintélyes ügyfélkört tudhat magáénak, a kisvállalko­zók között is. Számuk eléri az ötvenet, a két konstrukcióban ki­hitelezett összeg pedig megha­ladja a 10 millió forintot, nagyjá­ból fele-fele arányban. Jellemző tény, hogy a vállalkozói hitelre jutó ötmilliós kölcsönt több mint harminc igénybevevőnek nyúj­tották. Látható tehát, hogy a ki­sebb hiteligények kielégítése a jellemző ennél a banknál. Éppen a kisvállalkozásokra számítva vettek részt a Nemzetközi Ban­kárképző továbbképzésén. A fel­tételek biztosításához a szüksé­ges technikai eszközökkel is ren­delkeznek. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy mező- gazdasági termelők hitelezésével egyelőre nem foglalkoznak. A jogi keretek, feltételek rendezése után természetesen nem zárkóz­nak el ettől a szférától sem. A Takarékbank részt vesz az E-hitelkonstrukcióban is. Most készülnek a bírálati szempontok, feltételek. Ezek rövidesen leke­rülnek a fiókokhoz. A takarék- szövetkezetek, mint a Takarék­bank részvényesei, önálló jogi széTfíélyek lévén, maguk döntik el, hogy csatlakoznak-e ehhez a konstrukcióhoz, s milyen feltéte­lekkel. Ez vonatkozik a korábban ismertetett konstrukciókra is. F.I. A Szervezési és Vezetéstudo­mányi Társaságnak a privatizá­ció gyorsításával foglalkozó vál- lakozásfejlesztési akadémiája egyik házigazdájaként járt Szol­nokon dr. Pakucs János, az SZVT főtitkára. Munkatársunk ezt az alkalmat kihasználva be­szélgetett vele a magyarországi innováció aktuális kérdéseiről.- Pakucs úr, Ón az elnöke a Magyar Innovációs Kamarának. Bemutatná a múlt év végén ala­kult szervezetet?- Az Innovációs Kamara a Ma­gyar Gazdasági Kamara szerve­zeti átalakulásával párhuzamo­san jött létre. Mint - legalábbis szakmai körökben - ismeretes, az MGK már nem a közvetlen tag­vállalatok, hanem regionális és szakmai kamarák szövetsége­ként működik. Az egy-egy föld­rajzi, illetve szakmai területen érdekelt cégek ezeknek lettek a tagvállalatai. A mi szervezetünk az innovációs folyamatban sze­repet játszó kutatóintézetek, fej­lesztő- és tervezővállalkozások, innovációs kisvállalkozá- sok^pénzintézetek, innovációs parkok szakmai érdekeit képvi­seli. Mindenekelőtt azt kívánjuk elérni, hogy az állandó megúju­lásra törekvés érdemi erőforrása lehessen a magyar gazdaság fej­lődésének. Ez csak úgy képzel­hető el, ha a Magyarországon lét­rehozott, illetve hasznosított szellemi termékek száma és érté­ke gyarapszik. Ehhez viszont in­novációra ösztönző finanszíro­zási rendszert, az innovatív tevé­kenységet támogató és védő jogi szabályozás, a teljesítmények széleskörű elismertségét kell ki­harcolnunk.- Gondolom, ennek a „harc­nak' ’ egyik állomásaként kell ér­tékelnünk kamarájuknak azt az állásfoglalását, amelyet egy in­novációs törvény minél gyor­sabb megalkotása érdekében dolgoztak ki...- Meggyőződésünk, hogy csak egy keret-, illetve alaptörvény jel legű, átfogó kutatási-fejleszté­si törvény jelölheti ki a vállalati­vállalkozási szféra, az akadémiai' kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények K + F tevékenysé­geinek határait, illetve találkozá­si zónáit. Ma a tudomány és gaz­daság e fontos területének valódi gazdája nincs, nálunk hiányzik a máshol fontos koordináló szere­pet betöltő technológiai minisz­térium.- Ilyen koordinációra több in­tézménynek is van jogosítványa: a Tudományos Akadémia, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság, a Művelődési Miniszté­rium, az Ipari Minisztérium, a Tudománypolitikai Bizottság egy-egy részterületen igyekszik összehangolni a teendőket.- És éppen ez okozza az erők szétforgácsolását! Pénzügyi problémává leegyszerűsítve a kérdést, például mindenki azért küzd, hogy az ilyen célokra for­dítható igen kevés pénzből minél többet markoljon. Aki pénzt oszt, hatalmat oszt, és fontossá­gát bizonyítja. Átfogó - törvényi - szabályozás nélkül mindig az erősebb lobby nyer, ám koránt­sem biztos, hogy erejét az inno­váció szempontjából fontos érté­keknek köszönheti. Ma hat, az innováció területét valamiképpen érintő törvény el­őkészítésén dolgoznak. Meg­győződésem azonban, hogy átfo­gó kutatási-fejlesztési törvény nélkül nem lehet rendet teremte­ni az innovációs területen, és az alkotó szellemi munkát a gazda­ság szolgálatába állítani. Sok szó esik például mostanában egy akadémiai törvény mielőbbi megalkotásáról, de hogyan lehet jó ez a törvény egy átfogó, az MTA helyét is meghatározó kon­cepció nélkül? A józan ész elő­ször egy kerettörvény megalko­tását diktálná. Ez fölöslegessé tenné, hogy a gyakran változta­tásra szoruló részszabályok ki­dolgozásával is a parlamentet terheljék.- V. Szász ­Kést rántott és szúrt A gyanúsított egyre csak tagad A bűnözőket otthon, zárt ajtók mögött, egy fotelban hátradőlve, mindenki megveti, ám este az ut­cán járva mégis rettegünk tőlük. Talán azért, mert egyre vadabbak, és egyre kiszámíthatatlanabbak. Hisz mint a következő eset is mu­tatja, percekkel a tragédia előtt jó- pofáskodtak, és tán viccből még cukkolták is egymást a barátok. S ki tudja, mi történhetett: egy rossz mondat(?), vagy néhány buta szó(?), mert pillanatok alatt elmér­gesedett minden. Az eset legapróbb részleteit a megyei rendőrfőkapitányságon Rácz Zoltán rendőr őrnagy, az ügy vizsgálója segíti összerakni, s sza­vai nyomán kikerekedik a nem mindennapi történet. Egy tény: Kardos Ferenc kisúj­szállási fiatalember április 8-án reggel, ahogy felkelt az ágyból, biztos nem gondolta volna, hogy nem éri meg a másnapot. Pedig nem érte meg, még aznap este meghalt. De ne vágjunk a dolgok elébe. Szóval, azon a hétfői napon a ki­sújszállási Jókai út 20. szám alatt lévő parasztházban - melyben az ügy gyanúsítottja, Décsei Sándor élt - este nyolc óra tájban megjelent Kardos Ferenc, meg egy cimborá­ja. Ebben még nincs semmi külö­nös, mert egyrészt ott mindenna­pos volt a jövés-menés, másrészt pedig Décsei és Kardos régebben börtöntársak voltak, szabadulásuk után pedig barátokká váltak. Oly­annyira, hogy hol Kardos ment Dé- cseihez, hol fordítva, szóval össze­jártak. És mint ahogy barátok kö­zött lenni szokott: amivel csak tud­ták, segítették egymást. Többek között azért, hogy Décsei tudjon mosni, főzni, meg ételt melegíteni, Kardosék kölcsönadtak neki még a télen egy kétplatnis rezsót, vala­mint egy műanyag gyerekfürdőká­dat. (Bár ne tették volna!) S abban állapodtak meg, hogy tavasszal, ha majd kellenek ezek a holmik, ak­kor érte mennek. A tragédia napján - vagyis április 8-án - az italboltban találkozott is a „két jóbarát”, s ott Kardos Ferenc már említette Dé- cseinek, hogy elmegy a kádért meg a rezsóért. Úgy is történt. A későb­bi áldozat este nyolc óra tájban - az időközben hozzájuk vendégségbe érkező - Fási Endrével elballagott hát Décsei házához, ám a kaput zárva találták. A helyszíni szemle adatai és a tanúvallomások alapján az ese­mény utólag úgy rekonstruálható, hogy Décsei elég ittas állapotban nyitott ajtót. Beengedte a két férfit a lakásba. Eleinte beszélgettek er- ről-arról, kortyolgattak az asztalon álló borosüvegből, s egyszercsak szóváltás kerekedett közöttük azon, hogy „elvinném a rezsót, de előtte pucold már meg, mert nem ilyen piszkosan adtam oda”. Hát ez ugye nem olyan dolog, amiért kést kéne ragadni. A meg­döbbentő, hogy mégis ez történt. Ugyanis a szobában az ágy melletti széken volt egy könyv, egy hamu­tartó és egy 38 cm-es kés, aminek 20-21 cm hosszúságú és 1-1,5 cm szélességű pengéje van. Ezt állító- lág Décsei felkapta, és se szó, se beszéd, Kardosnak rontott, aki ter­mészetesen próbált védekezni. Maga elé kapott egy széket, mely­nek háttámláján most is ott ékte­lenkedik a szúrás nyoma. De egy döfés őt is elérte. Közben Fási End­re odaugrott Kardoshoz, és húzta ki a lakásból,^m a fiatalember ak­kor már erősen támólygott. Az ud­varon nekiesett egy hordónak, s alighogy kiléptek az utcára, össze­esett és meghalt. Egy szúrás a szí­vét érte. Décsei nem ment utánuk, a rendőrök a lakásáról vitték el. Jelenleg így szól a történet, de me­netközben új tények is felmerül­hetnek, mivel a vizsgálat még nem zárult le. Míg hallgattam az őrnagyot, folyton az járt a fejemben, hogy ki, miért vetemedhet ilyen tettre? Ezt egyébként az előzetes letartózta­tásban lévő gyanúsítottól - Décsei Sándortól - is megkérdeztem, ami­kor elővezették, hogy beszélhes­sek vele. A jókötésű fiatalember előttem ült, és nem akart vagy nem mert rám nézni. Kezeit mindvégig ölében tartotta, s szemei gyakran kalandoztak ujjain. Vajon mi jár­hatott a fejében? Nem tudtam meg, mert hiába faggatóztam, nem mondott semmit. Illetve csak annyit, hogy miután hazament a kocsmából, lefeküdt és elaludt. Nem emlékszik arra, hogy járt vol­na nála valaki. Tagad. Körömsza­kadtáig. Természetesen joga van hozzá. Majd a bíróság eldönti, hogy bűnös-e vagy sem. Azt vi­szont nem tagadhatja le, hogy meghalt valaki. S miközben elvezették Décseit, azon morfondíroztam magamban, hogy vajon mire vezethető vissza ez a látszólag minden külső okot nélkülöző, embertelen bűntett? A rendőrtiszt mintha olvasott volna gondolataimban, arról be­szélt, hogy terjed az önbíráskodás, a leszámolás, az agresszív maga­tartás. Sokszor az indokolatlan ke­gyetlenkedés jellemzi a bűnöző­ket. Jobb híján úgy kommunikál­nak, hogy egyből ütnek vagy szúr­nak.- A bűnözés gyors ütemű növe­kedését - folytatta az őrnagy - van aki a gazdasági helyzet hullámzá­sával, van aki a fiatalok hibás ér­tékrendjével, mások a rend­szerváltással, a törvények meg a rendőrség gyengekezűségével, megint mások a lakótelepek sivár környezeteivel magyarázzák. Hát, nem tudom, magam is bi­zonytalan vagyok ez ügyben. Mert alighanem mindegyik válaszban van valami igazság, ám gyanítom,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom