Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-24 / 94. szám

1991. ÁPRILIS 24. Nyílt tér Választmány után ____________________________ EGY SÉG VOLT ÉS VAN Jobb előre félni Vörös pirkadat után barna alkonyat? Magyarországot az elmúlt negyven év alatt uralta a kom­munizmus hatalmi gépezete. Uralmának biztosítására erőtel­jesen felhasználta úgy a történel­mi filozófusainak, mint saját ko­ra jól képzett ideológus tudósai­nak elméleti tanításait. A mai magyar társadalom kollektive élte meg, „mert meg kellett él­nie” a rákényszerített kisdobos, úttörő, KISZ-, párt- vagy a kádá­ri éra „aki nincs ellenünk, az ve­lünk van” jelszavával lojalitás­ba fullasztott pártonkívüliség korszakait. Bőségesen el voltunk árasztva ilyen ügyesen megfogalmazott jelszavakkal, az iskolapadban Ulva hallgattuk egyes tanáraink marxista dörgedelmeit. Akarat­lanul is beleivódott a ma élő ge­nerációk tudatába sok olyan ta­nítás, amit a kommunista rend­szer szükségesnek látott elfo­gadtatni velünk. Negyven év hosszabb, mint egy emberöltő, mindannyiunk életét végigkísér­te a totális hatalom szellemet idomító nyomása. Több-kevesebb sikerrel, de azért a társadalom minden réte­gét és korosztályát igenis befo­lyásolták valamilyen mértékben ezek az ideológiai sulykolások! Ilyen tartós „agymosással” le­het befolyásolni az akaratot, ezen keresztül a cselekedetet és nem utolsósorban a vélemény- nyilvánítást. A kommunizmus belenevelte a népbe az általa legfontosabb­nak tartott viselkedési normákat. Ezek: 1. A csoport értékesebb, mint az egyén. 2. Egyhangú ze­nekar igazat mond, a szólista mindig gyanús. 3. A bírálat joga a kijelölt vezéré, mindenki más az imperializmus ügynöke! Mondták nekünk több mint egy emberöltőn át a kommunis­ták. Belénk nevelték, és sokan még ma is ezen elvek szerint élik életüket. Ezért van napjainkban sikere és tömegbázisa egy na­gyon veszélyes politikai jelen­ségnek. Mindössze a „hadijelvé­nyeket” kellett megváltoztatni, új támadási irányt kijelölni, és egy látványos filozófiai csavar­ral máris fel lehet használni az előző rendszer munkálkodásá­nak gyümölcsét. Ne feledjük! Aki még nem lá­tott igazi farkast, az könnyen válhat a mesebeli Piroskává! Bohácsi Ferenc a Független Ifjúság Orszá­gos társelnöke Akik azt hitték - ki kézlegyin­téssel, ki gúnyos mosollyal, ki másfajta reagálással tudatva vé­leményét embertársai előtt -, hogy nagy múltú pártunk szétzi­lálásának, netán szakadásának lesznek tanúi Jász-Nagykun- Szolnok megyében - azok mellé­fogtak. Vasárnapi megyei választmá­nyunk hangulatát fegyelmezett légkörben paraszti nyugodtság, példát mutató higgadtság jelle­mezte. Annak a sokat sanyargatott, meggyötört és sokszor lenézett volt és jelenlegi őstermelő 4000 tagtársunknak képviselői - több mint kétszázan, akik itt részt vet­tek e nagygyűlésen - megmutat­ták, hogyan lehet bizonyítékot szolgáltatni paraszti intelligen­ciáról és bölcsességről - amely megnyilvánulás sok esetben szolgálhatna példaképül külön­böző értekezleteken, fórumokon és egyéb magas szintű képvise­leti szervek értekezletein el­hangzó - szelíden fogalmazva - kultúrálatlan viselkedéseknél. Kisgazdáink pár személytől eltekintve teljesen egységes ál­láspontot képviseltek, mely az utóbbi időkben szilárdan össze- kovácsolódott. Nem véletlen, hogy az a Dögéi Imre lett a me­gyei elnök, akinek része volt a több évtizedes megpróbáltatá­sokban, átélve a diktatúra elnyo­mó gépezetének présszorítását. Az sem véletlen, hogy tagsá­gunk majdnem 100 százalékban foglal állást a reprivatizáció mel­lett - a tulajdonjog mellett, amely jog Rómából indult el 2000 éve, és üstökösként mutatja annyi idő óta az utat, milliók vérző lelké­ben reményt keltve. És közben tapasztaljuk, hogy szomszédaink sorra megelőznek bennünket - látjuk a tévé képer­nyője előtt a tehénnel szántó, görnyedt hátú romániai parasz­tot. És elgondolkozunk. - Jóval előbb kezdtük, és hol tartunk? Még mindig a marakodásnál. (Mert mi magyarok vagyunk?) Hát igen! Nem Nagy Sándor! Mi nem tudjuk gyorsan elvágni a gordiuszi csomót. Inkább kibo­gozni próbáljuk. És ebbe a bogo­zásba hej, de nagyon belefára­dunk - szellemileg, fizikailag, er­kölcsileg. De kitartunk. Mert megyénk parasztága, ősi kunok és jászok földszerető ivadékai - nemcsak munkájukról voltak híresek, ha­nem elődeiktől örökölt áldozat- vállalásaikról, kitartásukról és meg nem alkuvó szilárd elhatá­rozásukról is. Tudjuk, hogy mellettünk az igazság, a római jog elévülhetet­len csillagfénye. Ezért küzdünk, ezért vagyunk egységesek, mely egység akarat­ereje méltóképpen mutatkozott meg e hűvös tavaszi vasárnap megyénk székhelyének városhá­zi nagytermében. Guth Sándor az FKgP megyei szaktitkára és szóvivője Az érdekküzdelem természetes Munkaadók, munkavállalók és szakszervezet Amikor egy fiatal dolgozó be­lép az első munkahelyére, még fogalma sincs arról, hogy körü­lötte a mostani változó világban mennyi társadalmi-politikai konfliktus zajlik. Nem is gondol a munkavállalói érdekképviselet szerepére, fontosságára. Az 1990-es év késő októberi napjai leckét és iskolát mutattak be a társadalom számára, ame­lyet a történelem taxisblokád né­ven jegyez fel. Volt ennek az ese­ménynek néhány fontos tanulsá­ga is. Nevezetesen az, hogy a pofitikacsinálástól és műveléstől függetlenül léteznek olyan erő­központok, amelyek önállóan is képesek tömegeket mozgatni, demonstrációkat szervezni. Ké­pesek emberek tömegét össze­fogni és kifejezni nemtetszését a politikával, az ország vezetésé­vel szemben. Másik fontos tanul­sága: hogy az érdekeket nem le­het egymástól, tértől, időtől füg­getlenül kezelni. Az érdekeket egyeztetni, ütköztetni, és a józan emberi belátás határáig türelme­sen és toleránsán kezelni. Nem lehet a dolgozó tömegeket érde­keik ellenére, velük való kon­szenzus nélkül erejüket és körül­ményeiket meghaladó áldozat- vállalásra kényszeríteni. Beigazolódott Érdekegyezte­tő Tanács ülésén, hogy az érdek­küzdelmek egy egészséges társa­dalomnak nem gyermekbetegsé­gei, hanem a természetes fejlő­dés előrevivői. Az összekuszált érdekviszonyok nem segítik az ország nemzeti egységképe ki­alakulását. Aki ebben hisz, déli­bábot kerget. Az állami tulajdonból privati­záció, vagy más módon a bérből és fizetésből élő fizikai munkás vagy értelmiségi dolgozó nem­igenjuthat hozzá anyagi tőke hi­ányában. így ez a réteg továbbra is bérbe adja naponta fizikai vagy szellemi erejét, képességét, azaz megmarad bérmunkásnak. Sajnos éz a réteg a társadalom jelentős része. A polgári demokrácia viszo­nyai között, a munkaadó mint tu­lajdonos, a munkavállaló mint bérmunkás érdekei társadalmi alapállásukból, érdekeik nem mindig és mindenben azonosak, eltérnek egymástól. Ezen a pon­ton van szerepe az érdekegyezte­tésnek, a szakszervezeti érdek- védelemnek. Mint köztudott, a közelmúlt­ban felrobbant a szakszervezeti kerekasztal. Meg vagyok győ­ződve, hogy ez a tény, a szak- szervezeti kerekasztal felbomlá­sa rontja az érdekképviseletek koordinációját és tárgyalási po­zícióját. A munkahelyeken a dol­gozóknak nem állhat érdekük­ben ez a lehetetlen helyzet. A legsürgősebb teendőinket abban látom, hogy minden mun­kahelyen létre kell hozniuk való­ságos és legitim érdek-képvise­leti szervezeteiket. A széthúzás helyett valóságos feladatokkal kell megbízni a választott veze­tőséget, hogy a bizalom és jogo­sítvány birtokában tudjanak tár­gyalni az általuk képviseltek ér­dekében. A munkavállalók részéről szü­lessen meg minél hamarabb ez a felismerés, hogy szervezettség­ben az erő. Ugyanis amíg nincs határozott és legitim érdekképvi­selet, úgy addig a tulajdonos vagy munkaadó egyrészt nem tud kivel tárgyalni, másrészt úgy bánik kénye-kedve szerint mun­kavállalóival, ahogy neki tetszik. Különösképpen, ha a munkahe­lyen a szakszervezeti érdekkép­viselet megosztott. A társadalmi és politikai rend­szerváltás következményekép­pen a munkahelyeken is nagy a bizonytalanság. Vezetők várnak az elhúzódó döntésekre, és ez nem segíti a társadalom átalaku­lását,. az ország anyagi felemel­kedését. Ez a zűrzavaros helyzet senkinek sem jó, még kevésbé a bérből és fizetésből élőknek. A szakszervezeteknek erejük meg­osztása helyett törődni kell azzal, hogy mi lesz a tagságukkal. A szakszervezetek belátásuk sze­rint legyenek pártsemlegesek, el­sőrendű feladataik az általuk képviselt munkavállalók érdekei legyenek. Á Magyar Szocialista Párt 1990. november 11-én Siófokon 'megtartott kongresszusán prog­ramjában nyíltan vallja, hogy a bérből és fizetésből élő munka- vállalók oldalán helyezkedik el. Ezért utasítja el.a kárpótlási tör­vényt is, mert a bérből és fizetés­ből élők' érdekeit nem szolgálja, jelentete ki Vitányi Iván MSZP- országgyűlési képviselő az Or­szággyűlésen 1991. április 8-án. Az MSZP felfogása szerint az azonos oldalon lévő politikai és szakszervezeti szervek megőriz­hetik szuverenitásukat. Szükség is van rá, mert más feladatai vannak egy politikai programpártnak, mint a szak- szervezetnek. Egyet azonban nem szabad és nem tehetünk meg károsodás és következmény nél­kül. Azt, ha sokáig bizalmatlanul tekintünk egymásra. Puczik László MSZP-vezetőségi tag Tiszafüred Az MDF befejezte Vitazáróként az MSZMP-nek Az Új Néplap vitafóruma Szocialista állásfoglalás A demokratikus rendért Ülést tartott a Szocialista Párt Megye Szövetségi Tanácsa. A Szövetségi Tanács elfogadta ügyrendjét, megvitatta az 1990 tavasza óta eltelt közel egy esz­tendő országos és megyei tapasz­talatait. A Szövetségi Tanács mélysé­ges aggodalmának adott kifeje­zést az utóbbi időben felerősödő feszültségnövelő politikai nyi­latkozatok miatt. Különösen el­ítéli az olyan megnyilvánuláso­kat, melyeket dr. Torgyán József országgyűlési képviselő fogal­mazott meg Törökszentmikló­Tiltakozás son, vagy Fónay Jenő, a PO- FOSZ elnöke Békéscsabán. E je­lenségek felerősödése súlyosan veszélyeztetik a kialakulóban lé­vő demokratikus jogrendet, in­dokolatlan indulatokat, a meg­békélés helyett ellenségeskedést szít. Antidemokratikus megnyi­latkozásaik a népszerűség növe­lésére és a hatalom megszerzésé­re irányuló törekvéseiket tükrö­zik. A Szövetségi Tanács felhív­ja a demokrácia megvalósításá­ban érdekelt politikai erőket, ha­tározottan lépjenek fel az ilyen jellegű közszereplések ellen. Miután nem kívánjuk a sajtót értelmetlen viták színterévé tenni, és felháborítani az olvasókat a „sü­ketek párbeszédével”, a magunk részéről e terméketlen prolémiát lezárjuk az alábbi megjegyzéssel: Önök kijelentik: „... a Munkás­párt és tagjai elvégezték a szigorú politikai és etikai önszembesülést, elutasították a régi MSZMP hi­báit ...” Megjegyzéseink: 1. Az elmúlt évtizedekben Önök ezt az önszembesülést annyiszor megtették, mit sem változva (1953., 1956. Rajk rehabilitációja, 1956-os forradalom ideje és után többször is), hogy engedjék meg, most ezt mi ne vegyük komolyan, még akkor sem, ha a korábbi vála­szunkban, némi malíciával, azt mondtuk: „hiszünk Önöknek”.­2. Az, hogy Önök megtagadták a régi MSZMP-t úgy, hogy közben ragaszkodnak annak úgymond i,védhető értékeihez”, ez az új-ré- gi pártjuk magánügye. Miután Önök nevükben és de­magóg retorikájukban (pl. röpcé­dulák) is felvállalták a gyűlölt kommunista párt jogutódlását, nem tehetik meg, hogy annak nem­zetrontó bűneiből annyit vállalja­nak csak, amennyit akarnak, mert az, enyhén szólva „sérti a politikai jóízlést”. Ajánljuk, ne legyenek szemérmesek, és szépen, nyugod­tan gondolják még egyszer végig országlásuk negyven évét, az összes randa dolgával együtt. Ne surranjanak el szégyenlősen legfő­képp a 20 milliárdos államadósság mellett, mert amiért most oly esze­lősen tiltakoznak (infláció, drágu­lás, szociális problémák, munka- nélküliség), azt éppen Önök okoz­ták. Ha a Rákosi pajtás által beígért aranytojást tojó tyúkot - már ko­rábban - voltak kedvesek .mohón, villácskáikban elfogyasztani, és tojásait - mostanság - spontán pri­vatizálni, akkor engedtessék meg nekünk, hogy ne álljuk meg szó nélkül, amint Önök „mossák keze­iket”. És végül (a további gondolko­dásukat segítve) egy alapvető tényre szeretnénk felhívni figyel­müket: hogy Önök az országot mo­rálisan és gazdaságilag tönkretet­ték, és a fejükre szakadt a haza boltozata (maga alá temetve a kommunizmust), annak legfőbb bizonyítéka, hogy újabb könyvek, vér és halottak nélkül mondtak le a hatalomról. További eredményes önszembesülést kívánva Tisztelettel: MDF Megyei Elnöksége Emlékmű virág nélkül Az alapszervezet tagsága megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy áp­rilis 4-én az elesettek emlékére elhelyezett virágcsokrot ismeretlen sze­mélyek eltávolították. Mi az ilyen és hasonló cselekményeket a demok­rácia megsértésének vesszük, mert mi úgy ítéljük meg, hogy egy „de­mokratikus jogállamban” ez már több mint felelőtlenség. A jövőkép így bizony nem sok jót ígér, mert aki ilyet tesz, az hajlamos ennél veszélyesebb cselekedetre is. MSZMP Karcagi Szervezete Veszélyes jelek tapasztalhatók Azokban az - egykor szocialis­tának nevezett - államokban, ahol a nemzetiség száma milliókra te­hető, a nyomor növekedésével együtt növekszik a fajgyűlölet. Minél nagyobb az elnyomás, annál nagyobb a sovinizmus, ami nem csoda, hisz az éhező, nélkülöző ember keresi az okát sanyarú sor­sának. A középkori szinten tartott •emberekkel könnyű elhitetni, hogy azért éheznek, fáznak, azért nem tudják őket gyógyítani, mert ott él egy másik nép (egy bozgor), és mindennek ez az oka, ezeket keli kiirtani. . A fajgyűlöletet sohasem az egy­szerű, tudatlan emberek szervezik. Sokkal inkábtf az értelmiség azon része, mely a diktatúra kegyeltje volt, és most, hogy kimaradt az elnyomók védőszárnya alól és ér­zi, hogy tehetsége után nem tudja biztosítani az eddigi előnyöket, úgy akar érdemeket szerezni a dik­tátor - fióknál, hogy segít a népet félrevezetni. Ez - látszik - sikerül. Hisz ezt a népet teljesen elzárták az önmegismeréstől és a mások ismeretétől. Az 1880-as évektől, mind a mai napig, azt beszélik be nekik, hogy az ő népük a legvité­zebb, legkulturáltabb, minden kör­nyező más népet ők tanítottak a modem mezőgazdaságra és iparra. Őseik pedig bizonyos mondabeli figurák, mitológiai alakok, féliste­nek voltak, ezért nekik joguk van más népet megalázni. Aki ebben kételkedik, vagy bizonyítékok után érdeklődik, az a legádázabb ellenség, ki kell irtani, de legalább a szemét kiverni. Természetesen ennek a nagy gyűlöletnek az az oka, hogy mesé­jüket sem feltárt leletek, sem hite­les okmányok nem bizonyítják. Egyszer el kell jutni odáig, hogy ezekre a becsapott emberekre is rávilágosodjon a kultúra fénye, hogy maguk győződjenek meg mind önmaguk, mind a szomszéd népek történelmi valóságáról^ hogy a magyar ne legyen egy nép­nek sem a mumsza. Értsék azt is, hogy a magyar nem akarja Erdélyt visszavenni. Bár nincs okunk álda­ni a nevét a trianoni békediktátum megfogalmazóinak, de számukra az lenne a legnagyobb istencsapás, ha fel kellene vállalni még 5-6 mil­lió éhező, nélkülöző ember gond­ját, baját a sajátunk mellé. A sovinizmus külön fejezetbe illő változata az antiszemitizmus, melynek Hitler ideológiát gyártott, és azt állami szintre emelte. Ugyanis világuralmi céljaink fi­nanszírozásához így tudta meg­szerezni csaknem egész Európa zsidóságának vagyonát. Az antiszemitizmus előbb is, később is felbukkant, ha nem is úgy, minta fasizmusban. Ennek az oka a zsidóság másságában ker­esendő, de hozzájárult a törvénye­sített ateizmus is, hisz még a ke­resztény egyházakat sem volt sza­bad ismertetni. így a zsidóhit kü­lönbözősége, a vallási szokások még idegenebbül mutatkoztak. Feltűnt a zsidóság nagy élni akará­sa, ami a történelmükkel magya­rázható. A zsidóság már 5751 éve írja történelmét, melynek tanúsága szerint rengeteg természeti csapás, sok-sok vesztes háború pusztította őket. A babiloni, az egyiptomi fog­ság, a római uralom gyötörte, me­nekülni kényszerítette a zsidókat. Ez a sokszoros megpróbáltatás, mint megannyi szelekció hatására, csak a legéletképesebbek marad­tak meg. így örökítették a minden­áron való fennmaradást, ezért sike­rült egyeseknek még a náci fajir­tást is túlélni. Ezekután követke­zett a cionisták üldözése. A koz- mopol it izmussal vádolt zsidóság az őshazába történő visszatelepü­lése mellett döntött - ismét legyen hazájuk. Ekkor a bolsevisták, Sztálinnal az élen, cionista „össze­esküvőket’ ’ csináltak belőlük (52- 53-as „cionista” orvosperek). A közelmúltban megjelent az antiszemitizmusnak újabb és ve­szélyesebb változata, ami 'ugyan jórészt nem a zsidóság ellen irá­nyul, hanem egyes politikusok el­len vádként jelenik meg. írásaik, kijelentéseik értelmében antisze- mitista tartalmat magyaráznak, az ellenlábasaik, mit magának a sze­mélynek vagy az egész pártjának a lejáratására akarnak felhasználni. Nem gondolnak arra, hogy az egyre ismétlődő zsidógyűlölettel foglalkozó megnyilatkozásra fel­figyel a csőcselék, és az elvtelen és primitív felfogásával csak annyit lát, hogy az egy „jó buli” lesz, ha egy zsinagóga ablakát betörik, fa- ' Iára horogkeresztet festenek, sőt a temetőben Mózes-tábLa formájú síremlékeket döntögetnek. Ilyenek után nehéz lesz elhitetni a világgal, hogy ez nem a magyar nép antiszemitizmusa, csupán egy felelőtlen szélsőség randalírozása, kiknek a figyelmét meggondolat­lan - komolynak vélt - emberek keltették fel. Domokos Imre Szolnok A megjelent írások tartal­máért felelősséget nem válla­lunk. Az antiszemitizmusról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom