Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-02 / 75. szám
1991. ÁPRILIS 2. Megyei körkép 3 Két hete dolgozik az 51-es brigád a Mezőhéki Táncsics Tsz. földjein. Felvételünk Rákócziújfalu határában készült, ahol egy 500 hektáros búzatáblát szórtak megammóniumnitrát műtrágyával. Erre a fejtrágyázásra azért van szükség, hogy a téli fagyok után gyorsabban megerősödjön a búza. Az AN-2-es repülőgéppel óránként 70-80 hektárra szórják le a műtrágyát. Fotó: Mészáros ___________ K arcag múltjából is építi • •• n • s a jovojet Karcag és vidéke soha sem a táj változatosságáról volt nevezetes. Nem is erre építette hagyományait. A föld jelentette leginkább az életet, bár később előtérbe került a turizmus, az ipar, a szolgáltatás is. A föld adta lehetőségekhez kapcsolódik egyik leghíresebb oktatási intézménye, a mezőgazdasági szak- középiskola, amely immár 92 éve működik, mindig is egy célt szolgálva: a mezőgazdaság szakemberigényének kielégítését. Emellett azonban fokozatosan bekapcsolódott a felnőttek át- és továbbképzésébe. Kátai Kálmán igazgató nagy fába szeretné vágni a fejszéjét. Kollégáival karöltve próbál segíteni a mai pályakezdőkön, akiknek sorsa Karcagon és vidékén talán sanyarúbb is, mint máshol a megyében. Mindehhez társként, kezdeményezőként, biztatóként, s a dolgok indulásakor pénzzel is, csatlakozott a Megyei Munkaügyi Központ karcagi kirendeltsége, maguk mögött tudva a szolnoki támogatást is. S középen, ott lehet a ló A konkrét terv most a lótenyésztés, a lósport szakembereinek kiképzése, felkészítése. Ezzel a szakmáv al kapcsolatosan az emberek egy részének a csutakolás, az istálló „illata”, a kemény és fárasztó munka jut eszébe, s az, hogy ezt nem túl iskolázott emberek végzik. Talán ez is közrejátszott abban, hogy eddig nem jött még össze a tanfolyam. A karcagiak ugyanis érettségizett, nyelvet, tájat ismerő, a turistával foglalkozni tudó Az önkormányzatok ma még csak ismerkednek az ilyen jelle-' gű feladatokkal, magával a problémával. Jobbik esetben nem hátráltatják az ezen a területen lévők munkáját. A karcagi iskola, az említett feladatokhoz, és újabbakhoz is, szeretné visszakapni eredeti állapotában, a számukra nélkülözhetetlen tangazdaságot. Erre ígérettel is bírnak az önkormányzat vezetőitől. A tangazdaság mintagazdaságot is jelenthet, tapasztalatcserére ad módot, kisüzemeket lehetne létesíteni, amelyek segítségével termékfeldolgozásra, forgalmazásra képezhetnék ki a hallgatókat. Támogatás nélkül tehát nem megy. Miként az MMK kirendeltsége is igényli az önkormányzatét, mertenélkül ők is kevésbé hatékonyan tudnak dolgozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kirendeltség többet tud segíteni a városon, mint a város rajta. Várható ugyanis, hogy a munkanélküliség egyszerre, hirtelen fog a településekre zuhanni. Ugyan a hivatal sok mindent megtesz, meg is fog tenni többet is, az emberek haragjukat mégis az önkormányzatra fogják zúdítani (vagy legalábbis egy részét), s a megoldást is tőlük fogják várni. Az emberek pedig munkahelyet várnak mindenekelőtt. Ez nem elsősorban az MMK dolga, igaz nem is az ön- kormányzaté. Adott településen viszont ez utóbbi tehet a legtöbbet a munkahelyek létrehozására. Karcagon, miként az Fazekas Sándorné szavaiból is kiderül, több olyan réteg található, amelyik már most különös törődést, hosszabb távú, kitartó, türelmes munkát igényel. A magántőke a munkaerőpiacon egy dologtól retteg, attól, hogy nem talál igényeinek megfelelő munkaerőt. S hogy a rossz helyzet változzék, érdekeiből kiindulva hajlandó is segíteni. Addig azonban még sok víz lefolyik a Tiszán, s ezt a feladatot másoknak kell megoldani, együtt, egymást segítve. Legfőképpen a cikkben említett szereplőknek. Füle István----napló— A napokban megismerkedtem egy munkanélkülivel. Most lett az. Beszélt a munkájáról, az elképzeléseiről. Meglepett, hogy egy ilyen ötletgazdag, alkotó fantáziájú, dinamikus szakember utcára kerülhet akkor, amikor a munkahelyek tele vannak szürke, gyenge vagy középszerű szakemberekkel. Mi dönti el manapság, hogy ki kerül lapátra? A gazdasági racionalizálással járó leépítések mellett sok esetben alighanem meglehetősen belehízott vezetők most szabadulhatnak meg a kellemetlenül tehetséges, mozgékony, tehát rájuk nézve veszélyes emberektől, akik ráadásul az elmúlt esztendőkben sem voltak hajlandók eme főnökök vazallusai lenni. Úgy vannak vele, hogy jobb lesz nélkülük privatizálni. És ki védi meg az olyan munkanélkülit, akinek lételeme a munka? Senki. Teljesen kiszolgáltatottak.. Megvédi őket a frissen alakult Munkavédelmi Érdekegyeztető Fórum? Esetleg a Megyei Munkaügyi Tanácstól remélhetnek oltalmat? Ahogy olvasom, mindkét testület „tripartit” rendszerű, s attól tartok, ezekből a „partik’ ’-ból a negyedik oldal, az árnyékos, a már munkanélküliek oldala, igencsak kimaradt. De ha még lenne is a munkanélküliek érdekeit felkaroló szervezet, személyiségi jogaik kötelező védelme miatt nem juthatna hozzá a munkaügyi központokban neveikhez, címeikhez, problémáikhoz. E munkanélkülieknek a magányos szélmalomharc marad. Velük már nem foglalkozik a döntőbizottság, kereshetnek egyenként ügyvédet, mert a lehető legjogosabb problémáikkal szemben is elefántcsonttoronyként áll a struktúra. A régi és új szabályokkal élő és visszaélő többséginek kinevezett érdekféltés. Azt hiszem, az ilyen munkanélkülieknek, amilyet a napokban is megismertem, össze kellene fogniuk érdekeik védelmére, a lehetséges kiutak keresésére. És hogy tudomást szerezhessenek egymásról, felajánlom segítségemet. írjanak az Új Néplap címére, nevemre azok, akik nem azért munkanélküliek, mert utálják a munkát, akiknek lennének elképzeléseik, de nincsenek lehetőségeik. Sok jó ötlet, sok pici lehetőség összeadódhat egy közös erővé. Körmendi Lajos Korunk gőze Várakozó állásponton vagyunk. Sokan, a túlnyomó többség. Nem vesszük vagy nem akarjuk észre venni, hogy elkezdődött a szabadverseny. Igaz, nem dördült el semmiféle rajtpisztoly, a pályát sem mérték ki, sőt a cél is igencsak homályos: meggazdagodni, vagy legalább jobb pozíciót elfoglalni a gazdasági hierarchiában. Annyi ugyanis nyilvánvaló mindenki számára, hogy az elmúlt másfél-két év eredményeként a társadalmi ranglétránál sokalta fontosabb, hogy a gazdasági életben ki hol helyezkedik el. Nem mindegy, hogy valaki munkaadó, avagy munkavállalóként tölt be szerepet. Rendkívül izgalmas korszakot élünk. Szabad a verseny. Olyannyira, hogy a morális gátlásokkal megáldott ember időnként tanácstalanul néz szét, azt tapasztalva, hogy az általános emberi normák csorbát szenvednek. Egyébként valamiféle fogalomzavar veszi körül általában is a verseny, a szabad verseny jelentését. A demokrácia a korábbinál igazságosabb társadalmi berendezkedést jelent, az igazságosságot pedig nagyon sokan kivetítik a gazdaságra is. Amiről persze szó sincs már. Ha tetszik, ha nem, naív szociálhumanista elképzelésként él tovább jelenünkben is az egyenlőség eszméje. És a nemzet a társadalom új törésvonala látszik kirajzolódni. Vannak, akik továbbra is várakozó állásponton maradnak, és egyre kevésbé értik, fogadják el a politikát, mind távo- labab kerülnek tőle,, mivel nem érzékelik, hogy személyes érdeküket testesítené meg. De vannak, akik már nagyon is jól értik: itt ma Magyarországon egy gyorsított eredeti tőkefelhalmozási folyamat megy végbe. Méghozzá nem nemzedékek során, nem évtizedek alatt a dolgok megszokott, elfogadott rendszerében, hanem maximum egy-két, esetleg három év leforgása alatt. Ők jól tudják: a startpisztoly már eldördült. Igaz, nagyon sokan arra várnak, hogy a verseny tétjét, célját, főleg pedig szabályait ismertesse már valaki, csakhogy a szabályzó törvények késnek, miközben azért a politika és a gazdaság határán érzékelhető egyfajta átrendeződés, átalakulás is - itt-ott épp a személyes átfedésekből. A szocialista eszmék védett álomvilágból csak nehezen ocsúdunk föl, eszmélünk a valóság realitására: arra, hogy most aztán már végképp az érdekek motiválnak és diktálnak mindent, s aki gyorsabb, ügyesebb, gátlástalanabb, hamarabb célt ér. Azt is mondhatnám, korunk hőse az ezt felismerő gátlástalan üzletember. Hiszen naponta láthatjuk, a törvények mezsgyéjén járók, a joghézagokat kihasználók szankciók nélkül boldogulnak. Ebben az át- és kialakulófélben lévő gazdaságban még nem a megbízhatóság, a becsületesség, a tisztesség az érték. A gyors és rövid távú gazdasági siker érdekében szinte polgárjogot nyert a partnerek kijátszása, kihasználása, becsapása. És minél többen fogják felismerni, hogy a verseny akaratuk ellenére elindult, mind többen - akár szándékuk ellenére is - kényszerülnek az új társadalmi méretű, nagy „gazdálkodj okosan” társasjátékba bekapcsolódni, ha kell, s ha már másképp nem lehet, csalárd módon is, hiszen ez ma már természetes, mindenki győzni akar, de legalábbis nem kíván vesztes lenni. S ha azt látja, tapasztalja, hogy az érvényesülés biztos záloga a gengsztermentalitás, a negatív értékekhez alkalmazkodik. Mundus vult decipi, ergo decipiatur - azaz: ha a világ azt akarja, hogy megcsaljuk, tehát csaljuk meg! A latin szólás bölcsen utal jelenünkre, mai valóságunkra is. Szabad, nagyon is szabad ez a verseny. Lehet, kérem, büntetlenül Szamara-be- szerzésre több millió forint előleget felvenni, aztán kereket oldani. Lehet a társadalombiztosítás befizetése helyett gyarapítani az üzleti vállalkozást, lehet egymillió forint alaptőkével rendelkező kft.-nek sokmilliós behajthátlan tartozást létrehoznia. És nem történik semmi. Divat nálunk a tartozás meg nem térítése. Nem hiába mondják a cinikusok: fájjon a feje annak, aki kölcsön adott. És csak sajnálni lehet azokat ebben a nyerészkedésre épülő világban, akik valóban korrekt üzletet visznek, csak szánni lehet a jóhiszemű balekokat, a kárvallott, naív kezdőket. De téved, aki azt hiszi, hogy - bár nem értek egyet ezzel gátlástalannak nevezett világgal - a szabad versenyt elítélném. Szó sincs róla, két oknál fogva sem. Egyfelől a szabad verseny valóban értékteremtő, ha tisztességes keretek közt megy végbe. Másfelől - és ez már nem erkölcsi megközelítése a dolgoknak - tény és való: ma a vagyonosodás időszakát éljük, és a tőke szempontjából teljesen mindegy, hogy miként, milyen úton-módon jön életre, koncentrálódik. A tőke nem igényli az ideológiát, de úgy látszik, nálunk a morált sem. Éppen ezért (jobb szó híján mondom) irigylem azokat, akik felismerik érdeküket, és képesek is megvalósítani azt, eszközökben sem válogatva. Irigylem korunk hősét, mint ahogy azokat is irigyeltem, akik a pártállam idejében a politikában futottak be törtetőén karriert. Szerencsére változnak az idők. De benne, korunk hőse egyelőre nem változik. Szőke György Ünnepi forgalom a határátkelőhelyeken Az ünnepekre jellemző fokozott forgalmat bonyolítanak aha- tárátkelőhelyeken, és az illegális határátlépések száma is növekszik - tájékoztatta Zubek János, a BM Határőrség szóvivője szombaton az MTI-t. Délelőtt minden határátkelő- helyen nagy volt a forgalom, délután a Biharkeresztes melletti ár- tándi határátkelőhelyen például már átlagosan 240 percet, Nagylaknál csaknem 260 percet kellett várakozniuk a gépkocsiknak. Nagy volt a mozgás a zöld határon is. A jugoszláv határszakaszon 36 fős, az országot elhagyni szándékozó csoportot tartóztattak föl a határőrök. A határsértők közül ketten török, harmincnégyen pedig Fülöp-szi- geteki állampolgárok. A romániai határszakaszon 10 román állampolgárt fogtak el, akik Romániába szándékoztak visszatérni a zöldhatáron keresztül. Májusi nyitás —.— . ... ■ , " — ■■■" — Uj áruház némi zökkenőkkel A „Bolt” Kereskedelmi Betéti társaság megállapodott az új szolnoki önkormányzattal, hogy áruház megnyitása céljából bérbe veszi a volt MSZMP-székház nagy előadótermét, amely mintegy 200 négyzetméter, illetve további 85 négyzetméter egyéb helyiséget raktrozási és egyéb céllal. Az áruházban helyet kapna egy műszaki osztály, híradástechnikai és háztartási elektromos készülékekre specializálódva, egy butik „Mykene” színvonalon. Éz utóbbit meg lehet tekinteni az Árkád-soron. Terveznek egy ajándék, óra, ékszer boltot. Sajátos színfolt lehet a „Kaméleon” shop, ahol mindig aktuális, és főleg olcsó termékeket árulnának. További elképzelés nyugati minőségű lakástextil, tapéta, padlószőnyeg, padlóburkoló értékesítése minta után, egy jó nevű osztrák céggel együttműködve. A megnyitást májusra tervezik. Ezen időintervallum betartása azért is fontos, mert minden nap késés növeli a kiadásokat, és értelemszerűen elmaradt hasznot jelent a társaság számára. Az engedélyezési, tervezési eljárás esetleges lassúságát leszámítva úgy tűnik, az egyetlen akadályt az jelenti, hogy az áruháznak bejárat is kell. Tudom, eléggé meglepő e kijelentés, minthogy e nélkül nemhogy egy áruház, de egy egyszerű lakás sem képzelhető el. Mégis azt kell mondjuk, ez okozhat kiesést. Remélhetően csak rövid időre. Arról van szó ugyanis, hogy régi városi tanácstól a „Profil” Rt. kapta meg az érintett belváros rendezési tervének elkészítését. Az eredményekről lapunk is beszámolt. A város a tervekért fizetni nem tudott, ezért cserébe a „Profil” megkapta az előjogot a leendő gazdasági egységek kiközvetítésére a potenciális vállalkozók számára. A „Profil” nem tudván a „Bolt”-ról, a volt MSZMP-székház északi oldalára üzletsort tervezett, beleértve a leendő áruház lehetséges bejáratát is. A két vállakozó társaság között végül is az érdekellentét látszólagos, könnyen feloldható. Miután leültek egymással tárgyalni, a megoldás rövid úton megszületett. Ez azért is volt lehetséges, mert a „Profil” elképzelései még csak a tervezési stádiumban vannak. Igen érdekes helyzetet jelentett volna, ha ennél tovább haladtak volna. Ma már tehát csak az önkormányzat gyorsaságán múlik, mikor nyithat az új áruház. S itt meg kell állni egy szóra. A vállalkozások támogatása ma rendkívül fontos az önkormányzatok számára. Növelik a bevételt, az adott térségben segítik a foglalkoztatást. Ezért is lényeges, hogy odafigyeljünk arra, hogy milyen döntéseket hozunk. Gyors, de ugyanakkor alapos és szakszerű döntések kellenek, mert mint a példa is mutatja, nem akármilyen lépésekről van szó. Különösen a belvárosban. Itt most csak „annyi” történt, valaki nem tájékoztatta a jobb kezet arról, hogy milyen lépések történtek a bal oldalon, s ez adott esetben jogi problémákat vethetett volna fel. Tudjuk be ezt a rendszerváltás tényének. Azt, hogy e váltás tényleg megtörtént, most éppen azzal bizonyíthatjuk, hogy minden eszközzel támogatjuk az áruház mielőbbi megnyitását, s további „meglepetések” még véletlenszerűen sem merülnek fel. Füle István felhőtlen, gond nélküli ábrándozás. A fiatalok egyrészt még nem érzik a veszélyt, amely a munka- nélküliség rémeként fenyegeti őket. Mint jeleztük, sokan az érettségit az említett szakmával nehezen tudják összekötni. Nyugaton ma már teljesen természetes, hogy akár egyetemi végzettséggel is lehet ilyen területen dolgozni. Az említett veszélyérzet hiánya mellett ez is akadálya annak, hogy ilymódon is segíteni tudjanak az MMK-ban az embereknek. emberekben gondolkodnak. Karcaghoz közel a Hortobágy, Abádszalók, aTisza-tó. S középpontban ott lehet a ló, amellyel akár magánvállalkozás keretében is komoly bevételre lehet szert tenni. Harangi Istvánná, aki az MMK kirendeltségének vezetőhelyettese, lelkesülten sorolja a lehetőségeket. Mindenekelőtt azt, hogy Csáky Csaba, a falusi turizmussal foglalkozó szövetség elnöke igen megörült az elképzeléseknek, s minden segítséget megígért munkájukhoz. Mindez természetesen nem Hová irányulhat az emberek haragja?
