Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-20 / 91. szám

1991. ÁPRILIS 20. Megyei körkép 3 A kárpótlási törvény előszele Nincs nyugalom aföldhivatalokban Szorít-e a cipő az agrároktatásban? Mezőtúri beszélgetés a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorával Annak ellenére, hogy a kár­pótlási törvény pillanatnyilag még csak „embrióállapotban” létezik, erre készül csaknem az egész ország. Ezért aztán nem meglepő, hogy a földhivatalok mostanában igencsak népszerű hatóságokká váltak, hiszen az egykori ingatlanok, földbirtokok után kutató tulajdonosok és örö­kösök, némi túlzással, ostrom alá vették ezeket az intézménye­ket. Darázs Lászlót, a megyei és Kovács Jánost, a szolnoki föld­hivatal vezetőjét a minap többek között arról kérdeztem, hogyan képesek a régi iratok alapján azonosítani az egykori tulajdo­nosokat.- A földek nyilvántartásának kétféle módozata alakult ki a múlt században - kezdte Kovács János. - Az egyik adózási célok­ra készült, ez volt a kataszter, a tulajdoni formák nyilvántartásá­ra pedig a telekkönyv szolgált. A telekkönyveket pontosan vezet­ték, ám nagy hibájuk volt, hogy nem különböztették meg a tulaj­donosokat kellő biztonsággal. Ezért most aztán nem tudjuk, hogy az ezen szereplő - például - Nagy István tulajdonképpen me­lyik Nagy István. Akinek volt a földje valamikor, az igazolni is tudta, hogy az övé, ma viszont ezt nekünk kell bizonyítani. Ha a kérdéses Nagy István tud hozni. adás-vételi szerződést, hagyaté­ki végzést, vagy bármely, a föld­jére vonatkozó okiratot, akkor könnyen vissza lehet keresni a tulajdonost, és adhatunk neki te­lekkönyvi betét másolatot.- Ez azt jelenti, hogy Nagy Ist­ván földtulajdonáért jelentkez­het akár több száz Nagy István nevű ember? K. J.: - Igen. Sőt, tapasz­talataink azt mutatják, hogy a tu­lajdonosok és az örökösök több­sége azt sem tudja hol és mennyi földje volt, de elvárják, mi mondjuk meg, hisz mi vagyunk a földhivatal. Az élő nyilvántar­tás, amit jelenleg is vezetünk, naprakész. Az úgynevezett holt nyilvántartás, tehát a régi ada­tok, a bíróságokról 1972-ben ke­rültek hozzánk, és eddig nem volt szükség rájuk.- Legtöbbször minden okirat nélkül, üres kézzel jönnek az ügyfelek? K. J.: - Jönnek adatokkal és anélkül. Előkeressük a régi irato­kat, és készítünk másolatot az ügyfélnek, amiért fizet ezer fo­rintot. Az nem számít, hogy ha majd életbe lép a kárpótlási tör­vény, akkor mindezt majd ille­tékmentesen megcsináljuk. Per­sze sokan türelmetlenek, pedig ha negyven évet tudtak várni, egy „órányit’ ’ még ki lehet bírni, hogy előkeressük a megfelelő adatokat.- Hogyan tud megbirkózni a földhivatal a kárpótlás kapcsán rendkívüli mértékben megnöve­kedett feladattömeggel?- Adott a létszámunk és a tech­nikai eszközeink - mondta Da­rázs László -, és az apparátus napi ügyekkel van leterhelve. Emellett kell egyre nagyobb mértékben a holt nyilvántartás­sal foglalkoznunk. Ez már csak azért is nehéz feladat, mert abból a létszámból, amelyet a napi munkák kötnek le, csupán egy­két embert tudunk a régi nyilván­tartásban foglalkoztatni. A jelen­legi ügyintézőink nem ismerik, hisz nem is ismerhetik a korábbi nyilvántartásokat, ezért ezt a munkát csak tapasztalt, megfele­lő történeti tudással rendelkező emberek végezhetik.- Ha jól értem, újabb embere­ket kell felvenni, akik értenek, a régi nyilvántartásokhoz? D. L.: - Igen. Április elején a költségvetési tárgyalásunkon le­hetőséget kaptunk arra, hogy a holt nyilvántartáshoz értő embe­reket vonjunk be a munkába. Le­terheltségünket azonban jól ér­zékelteti az a tény, hogy az utób­bi hónapokban több ezren fizet­ték vissza a megyében lakásköl- csöneiket, az OTP jelzálogjogát ezért törölni kell a tulajdoni la­pokon. Emellett sorra alakulnak a vállalkozások, amelyek köl­csönt vettek fel, a téeszekből ki­viszik a földeket, az önkormány­zatok tulajdonrendezéséről nem is beszélve. Ez mind akkor fog jelentkezni pluszmunkaként, amikor a kárpótlással leszünk el­foglalva. Dolgozóink eddig is - mondhatjuk úgy - önszorgalom­ból rakták rendbe az évtizedekig rajtunk porosodó régi iratokat.- Önök szerint hogyan fog le­zajlani a kárpótlás? D. L.: - A kárpótlási hivatal­hoz kell majd benyújtani az igé­nyeket, akkor is, ha nincsenek megfelelő okmányok. Ebben az esetben a hivatal intézkedik, hogy kutassuk fel a szükséges adatokat. Ma még azonban senki nem mondta ki, milyen doku­mentumok kellenek majd a kár­pótlási igények bejelentéséhez.- Mit kell tennie például majd annak az embernek, akinek a té- esz áron alul váltotta meg a föld­jét? K. J.: - Megítélésem szerint a megváltásról szóló államigazga­tási határozatot - amit a földhiva­tal adott ki -, benyújtja kérelmé­vel együtt a kárpótlási hivatal­hoz. Ezekből az adatokból mi már vissza tudjuk keresni, mi­lyen és mennyi földről van szó. Biztos vagyok viszont abban, hogy valamennyi igényt felül fognak bírálni. Előfordulhat ugyanis, hogy valakinek 1949- ben még a birtokában volt a föld, ’54-ben azonban már eladta, ne­tán elcserélte. Sokan letagadták a földet és nem vették fel a ha­gyatékba, mert nem akartak utá­na adót fizetni, vagy örültek, ha állami tulajdonba került. Lesz­nek ennek ellenére olyanok, akik igényt tartanak majd ezekre a földekre.- Akkor az, aki most drága pénzért megcsináltatta a telek­könyvi betét másolatot, elképzel­hető, hogy feleslegesen tette ezt? K.J.:- Ha később bizonyításra kerül, hogy az ingatlant elidege­nítette a tulajdonos, és valami­lyen oknál fogva nem lett átve­zetve, akkor igen. Nagyon sok úgynevezett zsebszerződés szü­letett. Eladták a földet, de nem jelentették be, így most két „tu­lajdonos” fog jelentkezni. A ve­vő az adás-vételi szerződést fog­ja hozni, az eladó meg tudja, hogy a nevén van a föld.- Ilyen esetekben hogyan le­hetséges igazságot szolgáltatni? K.J.: - Valószínű a bírósághoz fordulhatnak, és tulajdoni pert indíthatnak. A kárpótlási hivatal azonban óvatos lesz, minden lé­tező adatot be fog szerezni annak érdekében, hogy döntése meg­alapozott legyen. Bőven lesznek azért örökösök, akik üres kézzel kénytelenek távozni, mert kide­rül, hogy az ingatlant a tulajdo­nos még életében eladta, zseb- szerződéssel vagy anélkül.- Mi történik a kisajátított in­gatlanok visszakövetelésekor? K. J.: - Amit a kisajátítási tör­vény alapján vettek állami tulaj­donba, azt bármilyen alacsony áron is, de kifizették. Akinek vi­szont az 1952. évi törvény szerint államosították tulajdonát, vagy a téesztagosítással zavarták el földjéről, jogot formálhat a kár­pótlásra.- Az elkövetkező hetekben, hó­napokban valószínűleg sok sze­rencsevadász is fölkeresi a föld­hivatalokat, akik semmilyen ok­irattal nem rendelkeznek, de többletmunkát adnak az ott dol­gozóknak. D. J.: - Minden bizonnyal. Ah­hoz azonban, hogy az egykori tu­lajdonosok és örököseik minél kevesebb fáradtsággal hozzájut­hassanak azokhoz az informáci­ókhoz, amelyek a kárpótláshoz szükségesek, maguknak is min­dent el kell követniük a bizo­nyítékok megszerzéséért. Ezért kérjük ügyfeleinket, ne jöjjenek üres kézzel. Azoknak ugyanis, akik nem tudnak semmiféle iratot hozni magukkal, csak az egyhar- madát tudjuk kiszolgálni. Akik viszont valami okirattal jelennek meg, ott 90 százalék ez a „felde­rítési arány”. Ez annak tudható be, hogy időközben változások voltak az ingatlan tulajdonosát il­letően, vagy egyszerűen eltűntek az okmányok. Hiszen csak a má­sodik világháború alatt számta­lan fontos iratnak veszett nyoma. Laczi Zoltán Forrong az agrárvilág. A kár­pótlási törvény a prognózis szerint átrendezi a tulajdonviszonyokat, és vélhetően megváltozik a gaz­dálkodás szerkezete is: a tagosí- tott, vége-hossza nincs termelő­szövetkezeti, állami gazdasági föl­dek helyett farmergazdaságok, ön- szerveződő szövetkezetek állítják, elő a napi betevőt a piac törvényei szerint.- Miként készítik föl az agrár- felsőoktatási intézmények minder­re a végzős hallgatókat? - kérdez­tem dr. Kocsis Károlytól, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem rektorától, az Agrártudományi Felsőfokú Iskolák Rektori Taná­csának elnökétől, akivel a mezőtú­ri Országos Agrárközművelődési Napokon találkoztam.- Talán a legfontosabb szem­pont a képzésünknél az, hogy élet­közeli ismereteket adunk, a tőlünk kikerülő diplomások nem egy író­asztalhoz kapnak jogosítványt, ha­nem traktorra és más mezőgazda- sági erőgépre. Ha kell, ötven, száz hektáron apparátus nélkül, önálló­an gazdálkodnak majd, s eltűnik számukra a szellemi munka és a tényleges gazdálkodói tevékeny­ség között a határ. A megszerzett ismeretüknek három komponense van: mezőgazdasági technológia, mezőgazdasági műszaki ismeret és agrárökonómia.- Ami a tartalmat illeti: a népfő­iskolák vagy a régi idők gazdatan­folyamainak szellemiségéből, ne­tán ismeretanyagából mit lehet napjainkra - a jövőre - átmenteni?- A mezőgazdasági ágazatban is nagyon óvatosan kell bánni az ér­zelmi tradíciókkal, s legalább ilyen csínján a szakmai ismeretekkel. Itt tíz-húsz év alatt olyan változások következnek be a gépekben, vegy­szerekben, az ökológiában és a marketingben, hogy a tradíció alig használható. A szellemet viszont át kell emelni, hiszen ma is leg­alább egymillió ember foglalkozik valamilyen formában a földdel. Szép és kedves dolog lenne lóval szántogatni hatalmas területeket, de hol van ma annyi állat, és hol van annyi takarmány? Ezek az idilli képek a festményeken élje­nek tovább. Miként lehetne a gaz­dálkodóknak megszerezni a kívá­natos új ismereteket? A téli hóna­pokban kell iskolán kívüli oktatást szervezni számukra, és ebben már­is sokat tettünk. Egy mezőgazda- sági szaktanácsadói szolgálaton dolgozunk, ahová az új gazdálko­dók segítségért fordulhatnak. Ha­marosan Mezőtúron is működik majd egy ilyen testület a főiskola mellett. Ez pedig, ha tetszik, a régi, hagyományos, gazdatanfolyami szellem továbbélése.- Ebben a tevékenységükben Önök milyen szellemi importra számítanak?- Rendkívül jelentős az a segít­ség, amit az oktatásban kapunk. A holland, ír, dán, angol, francia szaktanácsadó szolgálat, illetve to­vábbképző intézet osztja meg ve­lünk készségesen a tudás anyagát. A Közös Piac agrárprogramján be­lül anyagiakkal is alátámasztott képzési szisztéma segít abban, hogy hamarosan munkába álljon nálunk akár 1200-1400 olyan szaktanácsadó, aki hozzáértően te­szi a dolgát.- Földrajzilag hol szerveznek központokat?- Három bázist hozunk létre: Keszthelyen, Gödöllőn és Debre­cenben. Ha azt vesszük, hogy csak Gödöllő elágazik Nyíregyházára, Gyöngyösre, Kompoltra, Mező­túrra, és hogy Gödöilőhöz tartozik 140 mezőgazdasági szakközépis­kola, akkor láthatjuk, hogy ez az ismeretnyújtás egy nagyon jól át­gondolt rendszer szerint zajlik.- Mikor indul a képzés?- Júliustól egy ötvenfős csoport három hónapon keresztül tanul majd Gödöllőn részben külföldi előadók segítségével, s ők Dániá­ba, Hollandiába is elutaznak majd tanulmányútra. Lesz egy rövidebb kurzus Keszthelyen is, és 1992-től már évente 3-400 felkészült szak- tanácsadót szeretnénk képezni.- Kell-e fizetni a jövőben e szak- tanácsadók szakmai segítségéért?- Voltak olyan vélemények, hogy a szaktanácsadást üzleti alapra kell helyezni, ám végül is az a vélekedés győzött, hogy jelenleg egyetlen farmer vagy kisgazda sem fizethet ezért, így kezdetben ingyenes lesz.- Váltsunk témát: mintha a me­zőgazdasági szakiskolák hallgatói nem panaszkodnának annyira sa­nyarú helyzetükre, mint teszem azt a bölcsészek. Segít az valamit, hogy élelmiszertermelés közelé­ben vannak?- Ami a létesítményeinket illeti, panaszra valóban nincs okuk, ám a működés dolgában szűkösen va­gyunk, különösképpen, hogy a földművelésügy területéről a kuta­tási alap 50 százalékát elvonta az Országgyűlés. A megmaradt 300 millió forintot a kutatóintézetek­nek adták oda, a hat agrártudomá­nyi egyetemnek, mint szellemi bá­zisnak, nincs kutatási kerete. A sa­ját bevétel sem egyszerű, hiszen egy egyetemen csak olyan tevé­kenységet lehet végezni, aminek kutatási háttere van, így mi jóval drágábbak vagyunk, mint az egy­szerű szolgáltatók.- Mondjon egy konkrét példát a problémáik köréből.- Gödöllőn a lúdtelep koordi­nálja a hazai libamájtermelés 25 százalékát. Pénz híján elképzelhe­tő, hogy a lúdtelepet megszüntet­jük, oda a genetikai bázis és a szakmai háttér, a következmény tehát az lehet, hogy a libamájter­melésben elveszítjük a világelső­ségünket.- Ön jelentős nemzetközi ta­pasztalattal is rendelkezik: miként látja a hazai állattenyésztés hely­zetét? A közvélemény ugyanis na­ponta kap drámai információt a sertéstartás, szarvasmarha-te­nyésztés frontjáról.- Én azt mondom, hogy Ma­gyarországon abraktakarmányra alapozott mai mértékű állatte­nyésztés gazdaságtalan. Ezt nem csinálják Amerikában sem. Ott el­adják a szóját, zsebbe teszik a pro­fitot, és hagyják a nehéz részét - az állattenyésztést - a fejletlenebb or­szágokra. Mi büszkék vagyunk rá, hogy mennyi húst termelünk, de kiszámolta-e már valaki, hogy mi­lyen áron? Miután őrületes pénz­ben van, én odáig is elmennék, hogy megkérdem: kell-e ilyen gazdaságtalanul ennyit termelni? Szerintem tragédia nem származik abból, ha 20 százalékkal csökken a hazai állatállomány, az viszont abszurdum, hogy állami támoga­tás nélkül teljes körű hazai ellátást várnak, sőt valaki még azt is leírta, hogy emelkedést is elképzelnek az exportban. Palágyi Béla A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár ■ MEGHIRDETI HASZNOSÍTÁSRA Szolnok, Tisza Antal u. 2. sz. alatti egységének 170 négyzetméteres pincéjét. Érdeklődni lehet 56/41- 333/25-ös telefonon, vagy személyesen a könyvtár gazdasági vezetőjénél. HASZNÁLJA ÚJBÓL! CUPROSAN SUPER D a szőlő, a paradicsom, a paprika és a burgonya védelmezője Legolcsóbban a Szolnoki AGROKERtől! SZOLNOK Kombájn u.1. tp RHÖNE-POULENC RHÖNE-POULENC-AGRO BORSOD KFT e <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom