Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-15 / 86. szám

2 Itthonról — a nagyvilágból 1991. ÁPRILIS 15. A Művész telepért Több tucat érdeklődő és segíteni akaró fordult meg szombaton a szolnoki Müvésztelepen. Az időjárás is kedvezett a kert rendezésében részt vevőknek, akik kapával, gereblyével láttak hozzá a reggeli órákban a szinte lehetetlennek tűnő munkának. Igencsak ráfért ugyanis a telepre a nagytakarítás. Az egész napi gyűjtés eredményét óriási halom száraz ág és egyéb, nem odavaló tárgy jelezte a kapun kívül. A szakmai munkát a Városvédők Köre, és a Tisza Klub szakemberei irányították, de eljöttek a támogatók, a Fidesz, a Metszőkör, az SZDSZ, a Jam egyesület és az MDF képviselői is. Aki elfáradt, megtekinthette Sárkány Sándor kiállítását az egyik régi műteremben. A kezdeményezésnek egyébként két hét múlva folytatása következik, mivel egy nap nem volt elég az elhanyagolt kert rendbetételére. - b ­„Megteremtjük a tejjel-mézzel folyó Kánaánt“ (Folytatás az 1. oldalról) beleszól a Kisgazdapárt ügyeibe amely a legsötétebb Rákosi- korszakra emlékeztet. Az ország gondjait a nép terheinek fokozá­sával igyekszik megoldani, a szegény rétegekkel pedig nem törődik. A parlamentről kijelen­tette, hogy az nem felel meg az elvárásoknak, túlméretezett, alulképzett, a képviselők egy ré­sze alkalmatlan feladata ellátásá­ra. Torgyán doktor a Kisgazda- párt jelenlegi vezetését is kemé- nyen bírálta. Nézete szerint a párt vezetését a hónap végén esedé­kes nagyválasztmányi ülésen le kell váltani, és olyanokat kell vá­lasztani, akiken „nem röhögnek az újságírók”. A következő lép­csőben pedig vissza kell hívni a kisgazda minisztereket és állam­titkárokat, majd így leülve tár­gyalni a miniszterelnökkel a re­privatizációról. A Független Kisgazdapárt pedig valóban füg­getlen legyen, a párt belső ügye­ibe más ne avatkozzon be. „A megoldás a Kisgazdapárt kezé­ben van. Ha mi most a nagyvá­lasztmányi ülésen rendet terem- tünk, és a kommunista vezetők helyére a saját embereinket tesszük, akkor megteremtjük a tejjel - mézzel folyó kánaánt” - jelentette ki befejezésül. Az előadás után a résztvevők kaptak szót. A hozzászólók szen­vedélyes szavakkal ítélték el a volt frakcióvezető leváltását kezdeményező képviselőket, tá­mogatásukról biztosították dr. Torgyán Józsefet, és kérték: „Készüljön fel arra, hogy a párt élére álljon”. Dr. Torgyán Józseffel nagy­gyűlés után interjút készítettünk, amelyet a napokban közlünk. B.I. Még egyszer a veszélyes hulladékról (Folytatás az 1. oldalról) ta szerint úgy tűnt, Újszilváson is hasonló helyzet állhat elő - gon­doltam érdemes tollat fognom. Akkor még bátran kiálltam mind saját, mind mások elképzelései­nek védelmében, ám azóta már tudom, ingoványra merészkedik, aki nem marad bölcsen távol az efféle rázós ügyektől. Hisz min­denki véleményének megfelelő és fülének tetsző igazság itt amúgy sem létezik. Akkor még gondolni sem mertem volna, milyen, az egész falura kiterjedő felháborodást vált ki egy ilyen ártatlan, alapos elemzésnek, végső állásfoglalás­nak csöppet sem tekinthető írás. Különben sem hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek az igazi megválaszolására egy újság ha­sábjai a legalkalmasabbak. Elfo­gadható megoldást csakis az érintett falu, körzet lakóinak mindenre kiterjedő, figyelmes mérlegelése hozhat. Feltéve, ha hajlandók egyáltalán meghall­gatni egymást a felek. Persze va­lami olyantól félünk mindannyi­an, ami a föld alatt lapul, még akkor is, ha teszem azt, beton­szarkofágokban, Újkeletű, isme­retlen félelmünk ez. Mellesleg úgy tudom, Újszilváson, a napok múlásával mindinkább közeled­nek az érdekek - egy esetleges konszenzus - ám, Tápiógyörgye, a leghangosabb szomszéd to­vábbra sem tágít. Józsa László, az ottani polgármester intézett is hozzánk íziben egy nagyon őszinte hangú, kemény józan ér­vekkel megtámogatott, nagyon tanulságos levelet. Persze közsé­ge lakóinak véleményét képvi­selve. Többek között kételyeiről árulkodtak a sorok az akkori, címben foglalt „bizonytalan csend” mibenléte, valamint az ügy tisztasága felől. Termé­szetesen féltik benne majdani unokáik egészségét, a falu szám­talan kertművelő gazdájának ter­ményeit. S nem érti, hogy őket miért nem sietett senki meg­nyugtatni. Felveti azt is, ami azt hiszem tényleg súlyos ellenérv­nek számíthatna, hogy miért nem ritkábban lakott vidéken létesíte­nek hasonló, veszedelmes üze­met. Hisz ebben a régióban egy­mást érik a falvak, városok. S igenis állást foglal amellett, hogy bár szerintük is észérveknek kell dönteniük, az érzelmeket sem le­het és nem is szabad megkerülni. Végeredményben a megvalósí­tás ellen foglal állást. Mit is fűzhetnék hozzá mind­ehhez itt valahol, az érem harma­dik oldalán? Nem vagyok hiva­tott megítélni, kinek van igaza. Azt azért tudom, és továbbra is fenntartom, hogy legalább any- nyira féltem én is azokat az uno­kákat az alattomos, megfogha­tatlanul és láthatatlanul jelenlévő szennyeződés forrásaitól. Técsi Zoltán Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 15. játékhét eredményei a következők: Leadott szelvény összesen: 2 188 555 darab. Ez 79 653 232 schilling Ausztria Lottó fogadási díjat jelent. A teljes Ausztria Lottó nyereményösszege 39 926 641 schilling. Ebből a 6-osra 11 977 982 schilling jut. Az e heti nyerőszámok a kö­vetkezők: 8, 21, 22, 24, 30, 40 pótszám: 6 A teljes Joker fogadási díj 17 793 918 schilling. Ez az első nyerőosztály a Joker 2 669 087 schillinggel való dotációját je­lenti. Az e heti Joker-szám a követ­kező: 614538 Itt az új magyar tűzoltóautó A német Metz cég és a Csepel Autógyár Egyedi Járműgyára között kialakult kooperáció ered­ményeként elkészült egy új tű­zoltóautó-család első tagja. Az alvázát a magyar fél, a felépítmé­nyét a német gyár szakemberei tervezték és készítették, a motor pedig amerikai Cummins gyárt­mányú, amely nagyobb teljesít­ményű, mint a ma hazánkban fu­tó kocsikba beépített motorok. Az autó mintegy ötezer liter vizet szállít, felszerelték haboltó­val, nagy teljesítményű vízágyú­val és önmentővel is, ami annyit jelent, hogy a kocsi a maga előtt terített haboltóanyaggal behatol­hat a tűzfészkek közepébe, gyor­sítva és hatékonyabbá téve ezzel az oltást. Próbajárat Barcelonába II. Az olimpia szíve már dobog Hogy milyen Spanyolország? A fényképezőgéppel bóklászó turista számára egy megelevene­dett utazási prospektus. A vásár­lónak azonban méregdrága. Mármint a magyar vásárlónak. Itt is, mint a többi nyugati or­szágban, megvan az a cinkosság, hogy egymás között ők elérhető áron osztják a javakat, de a mi valutamorzsánkkal csak jó nézői vagyunk mindennek. Hogy ért­hető legyen: egy öltözet ruha 30- 40 ezer peseta, egy tányér gulyás 1500 (egy peseta 80 fillért ér). A spanyol átlagbér alsó határa 100 ezer peseta, nálunk most lett 7 ezer forint a kivívott minimum. Hát vegyél magyar! Legfeljebb lélegzetet. Azért ez az ország mégsem csillogóan gazdag, nem rafinál- tan fényűző. Ha Barcelonát néz­zük. már túl van néhány aranyko­rán. A jelenlegi nem számít an­nak. De talán valamikor úgy em­legetik majd, mert Spanyolor­szágban ma is nagy dolgok tör­ténnek! Világkiállításra, olimpi­ára készülnek, tetteikben eltökél­tek, vitáikat lefolytatták már, ma a cselekvésre összpontosítanak. A 3 és félmilliós katalán főváros, Barcelona olyan komótosan ké­szül az 1992. július 24-i megnyi­tóra, hogy ha polgármestere len­nék, éjjelente kiverne a veríték. A város szívében körbebetono­zott bombatölcsérck, azt mond­ják, szállodák lesznek jövő ilyenkorra, 20-25 emeletesek persze. Nálunk ilyenkor egy 1995-ös átadásról álmodoznak a beruházók. Azért a sportlétesítmények ja­va már áll. Az olimpia szíve do­bog. Ez az ötkarikás világver­seny a látottak alapján nem a jö­vőnek fog szólni: a stadion mél­tóságteljesen klasszicizáló, meg­jelenésében nincs semmi léleg­zetelállító. A kötelező modern­séget egy japán építész álmodta csarnok képviseli a komplexum­ban. Hiába, meghalt Gaudi, Miró is elköltözött mennyéi tájakra. Az álmodozók helyett a realisták csinálják Spanyolország hétköz­napjait. Magyar árukat keresek az üz­letekben. Egy fia portékát nem találok, amin ez állna: „ Made in Hungary”. De van osztrák sólet, dobozos sonka, ugyancsak a só­goroktól. Biztos, hogy nem jobb, mint a Kapos-sonka. De az ott van! És a téliszalámink sincs a pulton, pedig bágyadt, kilónként 1500 pesetába kerülő spanyol kolbásszal kellene versenyeznie, és a hús: itt tíz deka kerül annyi­ba, mint nálunk egy kilogramm. Szeretnek, szeretnek bennünket a spanyolok, puszilnak is, de hi­ába, az üzlet az üzlet... A szállodánk puritán, lecsupa- szítottan egyszerű, hőgutára van hangszerelve, ezért minden hű­vös kő, műmárvány. Szőnyeg, kép sehol, rádió, tv - vágyálom. Az ember és a természet közé még nem fészkelte oda magát erőszakosan az elektronika. A házigazdák úgy gondolták, a vendég egész nap a homokban sütteti magát a nappal, este bók­lászik a városban, és a hajnali hűvösséggel tér nyugovóra. Ak­kor pedig már mindegy, hová hajtja a fejét. Viszont az úszóme­dence mámorítóan kék, a nyugá­gyak formatervezettek, csak ép­pen a viharos szél perceken belül homokkal és építkezési törme­lékkel temeti be az embert. Sze­rencsére az utca minden pillanat­ban kínál látnivalót. A bazársor talán legelérhetőbb a mi zse­bünk számára. Ezen a jobb ki­adású lengyelpiacon követhetet­len árleszállítások serkentik a vá­sárlói kedvet. Amit ma megve­szel, lehet, hogy holnap ötödébe kerül vagy fordítva, így az ember állandóan ott ténfereg, nehogy lemaradjon valamiről. Persze kapsz az olcsó áruk fórumán két jobblábas cipőt elegánsan cso­magolva, és kardot, melyet Cid viselt, s talán Don Quijote is, ide már begyűrűzik Afrika és a Tá­vol-Kelet. A hot-dog helyett rá­kot szortyogtathatsz, kínai me­nüt pálcikázhatsz, miközben ámulsz, hogy minden falat után több van a tányéron. Mindenképp szólni kell a bi­kaviadalokról. Egy valamire va­ló településen hetente kétszer van corrida de toros, ám azt mondják, a páholyokban több a turista mint a benszülött, hihető: a belépődíj 5-30 ezer peseta, így aztán inkább a Barca-stadion felé áramlik a tömeg . A Barcelona csapatának otthona 120 ezres fé­rőhelyével és a 42 ezer négyzet- méteres alapterületével még a Quinness-könyvbe is bekerült, mint Európában a legnagyobb. És itt azért jó magyarnak lenni: Kocsis, Cibor, Kubala néz veled szembe a dicsőségtábláról. Egy-egy vásárló körút után ki­értékeltük a látottakat az útitár­sakkal: a vélemény az volt, hogy talán Spanyolország áll legköze­lebb hozzánk életnívóban. És ha egy nagy lélegzetet vennénk, utol is érhetnénk őket. Csak hát vita helyett ma ők cselekednek, és ha mi végre ama bizonyos nagy levegőre elszánjuk magun­kat, a spanyolok már ismét távo­labb lesznek. (folytatjuk) Palágyi Béla Ilyen üresnek talán soha nem látjuk az olimpiai stadiont Falugyűlés Rákóczifalván Tornaterem, gáz, szennyvízcsatorna Ezzel a három témával foglal­koztak legtöbbet Rákóczifalván péntek délután a filmszínházban megtartott falugyűlésen. A februá­ri közmeghallgatást követően most nyílt először alkalom arra, hogy a választók tájékozódhassa­nak az önkormányzat eddigi mun­kájáról. Bodács István polgármes­ter a költségvetés ismertetése után az egyik legégetőbb, és remélhető­en a megvalósításhoz is legköze­lebb álló feladatra, a tornaterem építésére tért át. A településen ugyanis nem volt, és jelenleg sincs olyan terem, ahol a gyerekek mo­zoghatnának, sportolhatnának, jóllehet több, mint hétszáz tanuló vár arra, hogy épüljön ilyen létesít­mény. Ezen túlmenően híján van­nak - a funkciójának megfelelően tervezett mozit nem számítva - egy nagy befogadóképességű közössé­gi helyiségnek is. Az előméreti költségvetés alapján 36 millió fo­rintba kerül a beruházás, amely mind a két előbbi célnak megfelel­ne. A tervezés elindult, már vásá­roltak olcsóbb építőanyagokat is. Pályázatot nyújtottak be továbbá állami támogatásra. A felszólalók többsége az építkezés felől érdek­lődött. Közülük jónéhányan fel­ajánlották, hogy társadalmi mun­kában segítenek. A gázvezeték-építés lehetősé­geiről, várható költségeiről első kézből kaptak információkat a rá- kóczifalviak, ugyanis a polgár- mester a pénteki találkozóra meg­hívta a megyei főenergetikust és azt az öt kivitelezőt, akik eddig a legkedvezőbb ajánlatokat tették. A legalacsonyabb 26 ezer forint volt lakásonként, a legtöbb 50 ezer. Mint elhangzott, először is azt kell tisztázniuk, milyen feltételek mel­lett köthetnek rá a vezetékre, az úgynevezett csőcsonkra, amely a termelőszövetkezet tulajdonában van. Nagy horderejű munkáról van szó, hisz 900-1200 házat érint. Egyelőre még nem tudni, hányán vállalják a költségeket. • A részvételi arány a szennyvíz- hálózat kiépítésénél is lényeges. Ha kevesebb, mint 70-80 százalék. akkor fontolóra kell venni, hogy nekikezdenek-e a fejlesztésnek, ugyanis a legolcsóbb megoldás is legalább 100 millió forintba kerül. Gázvezeték vagy szennyvíz- csatorna? - vetették fel. A választ a nyitott jogi kérdések miatt csak később lehet majd megadni, de a teljesség kedvéért a kérdést a tele­fonhálózat fejlesztésével még ki lehetne egészíteni. Ha mindehhez hozzávesszük a falu útjainak álla­potát, akkor igen szemléletes kép rajzolódik ki Rákóczifalva infra­struktúrájáról. A megyeszékhely közvetlen közelsége ellenére a nagyközség ezen a téren rosszabb helyzetben van, mint más, hasonló adottságú település. Az utcanévtáblák cseréjével kapcsolatban Bodács István .el­mondta: az utcák lakói döntsék el, maradjon-e a régi név, vagy újat akarnak választani. Elhangzott to­vábbá, hogy a nagyközségben szakmunkásképző intézet kialakí­tását tervezik. Sz.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom