Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-15 / 86. szám
1991. ÁPRILIS 15. Megyei körkép 3 Erdei iskola Megállnak a kanyargó Zagyvánál... Az utóbbi időben a legtöbb általános iskola arra törekszik, hogy kialakítsa egyéni arculatát, azt, ami az összes többitől megkülönbözteti. Ebben a nemes versenyben - valljuk be! - időnként fából vaskarika tantervek is születnek, amik csak arra „jók' ’, hogy agyonnyúzzák a tanárt, diákot egyaránt. Ugyanakkor természetesen ezen a nagy „versenyen” találkozunk igazi, építő programokkal, amelyek a gyereket nem akarják zárt, egyénre nem szabott skatulyába préselni: alkothat, megőrizheti egyéniségét. Ilyennek tűnik az a kísérlet is, amelyben a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola vesz részt, mától hat héten keresztül. A lovasiskolától nem messze található a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Erdei Művelődési Háza, amelyben dr.Tácsikné Fekete Anikó, a művelődési ház vezetője, valamint Kissné Benedek Eszter, az Abonyi úti iskola igazgatójának vezetésével olyan kísérlet indul, amelyre megyénknek, mint az ország második legfátlanabb megyéjének, úgy hisszük, igencsak szüksége van. A legtöbb új tanterv egyre inkább arra törekszik, hogy közelebb vigye az iskolát az élethez, praktikus ismereteket közöljön, amelyeket a gyermek - felnövekedve - a társadalom számára hasznosítani tud majd. Az Abonyi Úti Általános Iskolában ezt olyannyira szó szerint veszik, hogy az egész iskola - helyesebben az alsó tagozat - hat hétre kiköltözik az erdőbe. Az országban körülbelül öt ilyen erdei iskola működik, amelynek tapasztalatairól hallva, az Abonyi úti tanárok lelkes tanterv-átdolgozásba kezdtek. Két okból is. A négyes út melletti iskola levegője annyira szennyezett, hogy a gyerekeket olykor az ólommérgezés veszélye fenyegeti. Ez máris elég indok a „kiköltözésre”. Másrészt itt megtanulják az erdő, a fák, a vizek adta természet- és környezetvédő lehetőségek kihasználását, alkalmazását, s nem utolsósorban a természet szeretetét. Az embernek, bár látszólag megszokta a falak, autók közé való bezártságot, mégsem ez az igazi környezete - vallják az Abonyi úti iskola nevelői, akik rövid két hét alatt kétszer hangolták át a tantervet az erdei környezetre. Először szóbeli tapasztalatcsere után megszülettek az első erdei tantervek, majd amikor terepszemlét tartottak a gyönyörű épületben, a természethez szervesen kapcsolódó ház láttán újabb lázas munka, fantáziadús, lelkes tervezés kezdődött, melynek eredményeként hat hétig a „természetet” tanulják a gyerekek. A tananyag: a Zagyva parton található fák, cserjék, gyomnövények. Ezért egy-egy óra nem 45 perces, hanem annyi, amennyit egy-egy anyag megkövetel, hiszen minden óra: túra! Kint az erdőben tanulják meg felismerni a növényeket. Lesz ezen kívül szárazvirág-kötészet, lóápolástan (a közeli lovasiskolával együttműködve), madárvédelem, vagy irodalomóra a Zagyva partján. Petőfi Sándor A Tisza című versét például úgy tanulják a gyermekek, hogy maguk is megállnak a kanyargó... Zagyvánál. Megtapasztalhatják azt a hangulatot, ami Petőfit a nagyszerű vers megírására ihlette. Az egész, természetre épült gazdag tantervet nem akarjuk felsorolni, ízelítőnek ennyi is elég. Tanár, diák lelkesen várja a következő hat hetet, melyen az elsősök csak látogatók lesznek. Nekik először ími-olvasni kell megtanulni, s jövőre már ők is teljesjogú polgárai lesznek az erdei iskolának. Ha vége lesz a hat hétnek, az iskola tanárai közreadják tapasztalataikat, és a város más iskolái is jelentkezhetnek a következő (tavaszi-őszi) hathetes erdei iskolára. A természet- és kömyezet- szeretetre nevelésen túl figyelemre méltó törekvése a tantervnek a családi életre nevelés, de úgy, hogy ezt nem szlogenekben teszik, hanem csinálják is, közösen megtanulják a tűzrakást (felnőtteknek sem árt!), együtt főznek, együtt ebédelnek, együtt van a család. Dr.Tácsikné Fekete Anikó így foglalta össze az iskola célját: ha nem Szolnok megye lesz húsz év múlva az ország második legfátlanabb megyéje, ha a természetet tiszteletben tartó, sőt fát ültető felnőttek lesznek a gyerekeinkből, azt mondhatjuk, tettünk valamit az emberiségért, anely, ha nem tanulja meg szeretni, védeni saját természetadta környezetét, maga is elvész, vele együtt. Fotóriporterünkkel mi is ott leszünk. Az érdekes kísérletre visszatérünk, képes riportban számolunk be az erdei iskola tapasztalatairól. K.Sz. TAVASZI MÜ ANYAGVÁSÁR A METALLOGLOBUSNÁL! Ha épít, ha korszerűsít, most vásároljon MŰANYAG ÉPÍTÖTERMÉ- KEKET a METALLOGLOBUS gazdag áruválasztékából. Készpénzzel fizető kedves vevőinknek április 8 - 30-a között 15 százalék kedvezményt adunk a PVC-padlók, lefolyócsövek, nyomócsövek, csatornacsövek, belső falburkolók, redőny lécek és THERWOOLIN hő- és hangszigetelő üveggyapot árából. BUDAPESTEN: MŰANYAGBOLT címe: Budapest, XIII. Mór utca 2. Telefon: 1/120-1830. MŰANYAGTELEP címe: Budapest, X. Sírkert utca 2. Telefon: 1/127-1099. VIDÉKEN: TARNASZENTM1KLÓS, METALLOGLOBUS TELEP Telefon: 39/11-800. SOLYMÁRI TELEP címe: Solymár, Tersztyánszky út 89. Telefon: 26/39-356. SZEKSZÁRDI TELEP címe: Szekszárd, Palánkai út 6. Telefon: 74/16-538. AZ ÁRUKÍNÁLATRÓL ÉS AZ ÁRAKRÓL RÉSZLETES A művészet nem halhat ki Diákok fesztiválgálája a megyei művelődési központban Siránkozunk a művészet egyre mostohább sorsa miatt, hogy pénz híján elsorvadnak a kezdemények, hogy a műkedvelés is halálra van ítélve. És kétségtelenül az elszomorodás, a kesergés nem alaptalan. De szerencsére vannak jelek, biztatóak, hogy igenis léteznek elszánt hívei, méghozzá diákfiatalok, akik nem tudnak, nem akarnak belenyugodni, hogy ne mutathassák meg mindazt, amit tudnak: játékban, zenében, táncban, versmondásban, mindabban, ami tehetség dolga, és ami színpadra, pódiumra való. A múlt péntek este rendezett pompás diákgála a legborulátóbkincs az, amit a tiszafürediek is jelentenek! S micsoda gyémántja van ennek a kitűnő csapatnak, a kis Árvái Zsigmond, aki gyémántja a táncmozgalomnak is, életteli elevenségével, a népköltészet líráját, báját és erejét kifejező táncával külön is felhívta magára a figyelmet. A szandaszőlősi volt általános iskolások pedig, csak azért alapítottak egyesületet, hogy együtt maradhasson a Vadvirág, ők azt az emberi melegséget hozták magukkal, táncukkal a színpadra, amely akkor terem meg, amikor nemcsak a lábak, karok, a szívek-lelkek is együtt dobbannak. stílusosan szólaltatta meg kuruc idők dalait. És a jászberényiek, a Lehel Vezér néptáncosai - vad, fergeteges moldvai táncukban micsoda őserő, micsoda indulatok - szinte beleremegett az egész ház; a jászok büszkesége is benne tombolt ebben a tőlünk távol élő népnek a „szertartásos” dübörgésében! A finom színeket, árnyalatokat képviselték a szolnoki egészségügyi szakiskolások. Kellemes mulatságot hoztak a kisújszállásiak, akik egy dolgozatírás humoros jelenetében azt mutatták meg, hogy nem veszett ki a diákhumor sem - él és virul, csak formát kell neki adni - ahogy most ők tették. A szolnoki tisza- partis lányok és fiúk gazdag ízelítőt adtak mind zenei, mind táncos tudásukból, művészi érzékenységükből. Jó volt hallani Éber Tünde erőtől duzzadó versmondását, Arany-balladát szólaltatott meg éretten, robbanó dráma- isággal. Néhány kiragadott pillanat, e vázlatos beszámoló többre nem is vállalkozhat, amely talán elegendő arra, hogy bizonyítson: bőviben vagyunk ifjú tehetségeknek, akiket fel nem karolni, megbocsáthatatlan vétek - mindegy, hogy milyen formában; gazdátlanul nem maradhatnak. Ezúttal az úgynevezett Regionális Diákszövetség és megyei művelődési központ vállalt oroszlánrészt a fesztiválgála létrehozásában - előbbi divatos szóval, szponzorálta a rendezvényt - ez feltétlenül megemlítendő. De hogyan lesz majd a továbbiakban? Nem volt oklevél, se kötelező értékelés - csupán a közönség tapsa mérte a teljesítményt - a színháztermet megtöltő fiatalok - minden jel szerint kitűnően érezték magukat - a művészet bűvkörében. V.M. (Fotó: Tarpai) A tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium citerazenekara bakat is meggyőzhette: az ifjúság akár anyagi áldozatokra is képes, csakhogy ott lehessen társaival együtt a művészet seregszemléjén, örömet szerezve másoknak, s így örvendeztetve meg saját magukat is. A tiszafüredi diáktáncosok például saját maguk adták össze forintjaikat, csakhogy útra kelhessenek, s eljuthassanak a megyeszékhelyre, s részt vehessenek a középiskolások tavaszi művészeti fesztiválján. Persze van ebben az örvendetesben valami elgondol- kodtatóan keserű is: hát senki nem akadt széles e Tisza-tájon, aki anyagilag támogatta volna e lelkes társaságot? Hisz micsoda És milyen elbűvölően énekelt Kovács Kálmán, a szolnoki szé- chenyis gimnazista fiú, aki a Nyomorultak című zenésjáték egyik dalát szólaltatta meg, őszinte átéléssel, átütő sikerrel. Aztán a földvári citerások, a Hajnóczy tűzről pattant leányai - mennyi vidámságot, huncutságot, magával ragadó derűt érezhettünk az egy húron pendülő, nagyszerű négyes önfeledt muzsikálásában. A citera, ez a kedves népi hangszer talált ifjú mesterére a szolnoki vegyipari középiskola diákjában, Szőke Péterben is, aki Pribojszky Mátyás tanítványaként ritkán hallható zenei finomságokat csajt ki hangszeréből, Katalán est Szolnokon Hangulatos vacsoraestre kapott meghívást szerkesztőségünk a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ínyenc Klubjától. Pénteken és szombaton hét órakor kezdődött a Katalán-Magyar Baráti Társaság és a Spanyol Nagykövetség által támogatott rendezvény. Az eredeti spanyol ételeket az elsőéves hallgatók a Hotel Flamenco konyhafőnök- helyettese, Budai László segítségével készítették. Ő az Ibériai-félszigeten tanulta a számunkra különös ízek rejtelmeit. A vacsorát megelőzte a hazánkban tanító katalán zeneszerző és fuvolaművész, David Nel- lo és felesége vérbő humorú műsora. A tortilla és a töltött sertésszelet között a szervezők, Dedics Gábor és Lukács István, elmondták, hogy mindkét est hangulata felülmúlta a várakozásokat. A felszolgáló hallgatók véleményt kértek az asztaloknál ülőktől, akik megelégedéssel nyilatkoztak. Szeretnék folytatni ezt a hagyományt, mely kulturált szórakozást jelenthet a város igényes közönsége számára. Eljött egyébként a Katalán- Magyar Baráti Társaság elnöke, Lengyel Márton is, akivel a világkiállítás megrendezéséről készült interjúnkat egyik következő lapszámunkban olvashatják. napló Együtt utaztam egy Bátyi Lajos (Mezőladány, Arany J. u. 30.sz.) nevű, ötven esztendős munkással. Mint a beszélgetésből kiderült, másfél évet húzott le Orenburgban, azután pedig ugyancsak másfelet Tengizben. A jobb kereset reményében ment ki, mindenféle munkát elvégzett a kompresszor kezelésétől a betonozásig. Orenburgban nekik senki nem mondta, hogy ott valami veszély leselkedik rájuk, nem is tűnt fel semmi különös, ha csak az nem, hogy az egyik helyen a cukorrépa kicsike volt és satnya, egy kicsivel odébb viszont már természetellenesen nagy. Valami sugárzás érhette az ott dolgozó magyarokat, véli Bátyi Lajos, amely érthetetlen folyamatokat indított meg a szervezetükben, s ennek hatását évek múlva tapasztalhatták. Neki például nem nő többé a szakálla, valamint hátul, a tarkóján, éppen ott, ahol még a kopasz embernek sem szokott, kihullott a haja. Meg is mutatta a kerek tisztást, amelyre fölülről ránövesztette a haját. Tengizben is emlékezetes másfél esztendőt töltött. Ott szólni sem lehetett, mert a főnökök mindenért hazazavarták a melósokat, akiket egyébként szinte aszkétaéletre kényszerítettek, például egy hétvégére csak egy üveg sört vehetett egy munkás, ugyanakkor a főnökök dörbézoltak. Bátyi Lajos látta, hiszen behívták, hogy muzsikáljon nekik, s el- ámult az asztalon lévő italok sokfélesége és mennyisége láttán. A főnökök bejártak vásárolni és szórakozni Gurjevbe, sőt még Alma-Atába is, a melósok pedik bent rohadtak a táborban, mérgeskígyók, skorpiók és ugróegerek között. Most már, így utólag, bánja Bátyi Lajos, hogy ezt az összesen három évet odakint töltötte, akkor, kimenetelkor csak a pénz, a családja boldogulása lebegett a szeme előtt, nem gondolta, hogy ilyen súlyos következményei lesznek. Mert lettek. Teljesen tönkrement a tüdeje és a szíve, szanatóriumból szanatóriumba megy, szerinte az orenburgiakat máig sem vizsgálták ki tisztességesen, az eddigi orvosi vizsgálatok csak arra jók, hogy elkenjék az ügyet. Bátyi Lajos egyébként megvan, köszöni. Ha két lépcsőn kell felhágnia, már úgy érzi, megfullad. Most százalékolják le... Körmendi Lajos
