Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-13 / 85. szám

1991. ÁPRILIS 13. Azt beszélik a faluban... 7 Laskai István nem törzsökös sasi, Dévaványán született, de az ízes, közép-tiszavidéki nyelvjá­rás már beleragadt a beszédébe, az itt töltött harminc év alatt már ebbe a földbe gyökerezett. Az iskola matematika-testne­velés szakos tanáraként került Sasra. Talán tornatanárt múltja miatt is vágta olyan nagy fába a fejszéjét, mint az újra önállósuló község első tanácselnöke, ami­lyen az iskola udvarán épülő, vasvázas tornacsarnok. Egy mé­hecske szorgalmával gyűjtöget­te, gyűjtögeti az építkezéshez szükséges pénzt: kétmilliót a megtakarított tanácsi költségve­tésből, két és fél milliót kapott a megyei önkormányzattól. Mind­ebből az is kitűnnik, hogy ez a rendszerváltáson is átívelő vál­lalkozás. Az bizonyos, hogy megépül, hogy mikor, az a gyűj­tögetés eredményességétől függ. Laskai István 1986-tól a há­rom falut - Csépát, Tiszasast, Ti- szaugot - magában foglaló nagy­községi tanácsban Sas elöljárója volt. Őt választották meg az 1989. január 1-től újra önállóvá vált sasi tanács első elnökének, majd 1990 őszén Tiszasas törté­nelmében az első polgármesterré is (hajdanán a község vezetőjét bíró uramnak kellett volna szólí­tanom). Most tíztagú képviselő- testület élén irányítja, igazgatja a lekedési költségekre hivatkozva. A tiszazugi falvakból sokan a szomszédos Bács-Kiskun me­gyébe jártak át a Tiszán dolgoz­ni. Az ő munkába járásuk most fizikailag is megnehezül. Hely­ben, a tiszazugi falvakban - így Tiszasason is - alig van munka- alkalom. A termelőszövetkezet egyre kevesebb mezőgazdasági munkát képes biztosítani, az egyre terjedő részesművelési rendszer ellenére is. A föld re- privatizálása pedig csupán átme­neti megoldást jelenthet, ideig- óráig felszívná ugyan a munka- nélküliek egy részét, de tudomá­sul kell venni, hogy a föld eltartó ereje ma más, mint ötven évvel ezelőtt. Sason csupán két „ipari” munkahely létezik; a téesz mel­léküzemágaként működő varro­da és a békésszentandrási Sző­nyegszövő Háziipari Szövetke­zet kis üzemrésze. Mindkét munkahely 13-13 tiszasasi asz- szonynak, lánynak - majdnem azt írtam, hogy ad kenyeret, pe­port, a mostani bérmunkájukat pedig a bizonytalan szovjet gya­potimport veszélyezteti. A csépai út mentén, egy falu szélén lévő öreg házban egyelő­re még magabiztosabban csat­tognak a torontáli szőnyegeket szövő kézi szövőgépek. A gyap­júszőnyeg még eladható export­cikk - különösen ilyen munka­bérek mellett. A garaboly és az angyalcsináló bábaasszony A garabolynak semmi köze sincs a garabonciáshoz, bár, be­látom, az angyalcsináló bába­asszony párjaként inkább az ör- döngős diák kívánkozna, mint az egyfülű, fűzfavesszőből font ko­sár, amelynek ízes, tájnyelvi el­nevezése a garaboly. Az egyfülű fűzfakosárról, a padkaporos bálokról, a bába­asszonyról és megannyi helybéli tárgyról, szokásról, eseményről Mohácsi Lászlóné nyugdíjas is­kolaigazgató tíznél több helytör­téneti pályázati dolgozatának valamelyikében találhat részle­tes leírást a kíváncsi olvasó. Tiszasason nem volt arzénos per, mint a Felső-Tiszazug egyik községében, Nagyréven, de hogy szét ne szaladjon a föld, dívott az egyke. A címben is em­Laskai István falu ügyeit. Ambiciózus, ötlet­gazdag embernek ismerik. Talán nagyobb lokálpatrióta a született sasiaknál is, és a környék, a Ti­szazug természeti adottságainak valóságos szerelmese.- Én tisztelem, becsülöm a ti­szasasi emberek szorgalmát, földszeretetét, de a község jövő­jét nem lehet csak a mezőgazda­ságra alapozni - mondja. A polgármester úr szerint a község életben maradásának, fejlődésének egyik záloga a ter­mészeti adottságokat okosan hasznosító falusi turizmus lehet. Mint megtudtuk, már folyamat­ban van a terület üdülőkörzetté, illetve a falu üdülőfaluvá nyilvá­nítása. Az idegenforgalmi elkép­zelések egyik tartópillére a sasi Tisza-part belföldieket, külföl­dieket egyaránt vonzó szépsége. A polgármester úr szerint itt ta­lálható a magyarországi folyó­szakasz leghosszabb, több mint másfél kilométeres, összefüggő homokfövenye. A másik pillér a mélyben lévő termálvízkészlet, a harmadik, hogy a falu alatt, a Kutykón lévő ősnádas helyén te­reprendezéssel halastó alakítha­tó ki. Laskai István magyaráza­tából érződik, hogy a terv régen dédelgetett szívügye, és komo­lyan hisz a megvalósíthatóságá­ban.- Mindez nem utópia, a távoli jövő álma. Három tőkeerős szö­vetkezet és magánszemélyek is készen állnak, hogy akár gazda­sági társulást is létrehoznak megvalósítása érdekében - mondja. A másfél kilométer úgy lát­szik kabalisztikus hosszmérték Tiszasason, körülbelül ilyen hosszú földút van még a faluban, ilyen hosszan nyúlik el a homok­föveny a sasi Tisza-parton, és a geológusok számítása szerint a község alatt másfél kilométer (egészen pontosan 1600 méter) mélyen jelentős gyógyhatású termálvízkészletek rejtőznek. Azért közelebbi, gyorsabban megvalósítható tervek, elképze­lések is munkára serkenthetik a helybelieket. Kész van például az öregek napközijének és bent­lakásos otthonának az építészeti terve, megvan az átalakítandó épület is, tavasszal kezdődhet az építkezés. A képviselő-testület már egyetértett egy falu fejlesztésé­ért létrehozandó alapítvány elve­ivel, Laskai polgármester úr most kidolgozta a részletes el­képzeléseket, amelyeket a közel­jövőben tárgyalhat meg az ön- kormányzat.- A szinten tartás egy ilyen település halálát jelenti - fogal­mazza meg véleményét Laskai István -, az életben maradáshoz fejleszteni kell, amilyen gyorsan csak lehet. Az igazgatónő- Nem akarom panaszkodás­sal kezdeni a beszélgetést - mondja Rónyai Istvánné, az álta­lános iskola igazgatója -, engem is meglepett, hogy az iskola költ­ségvetését 90 százalékkal emelte a helyi önkormányzat. Igaz, en­nek nagy részét elvitték a tete­mesen megemelkedett működé­Rónyai Istvánná si költségek, és szemléltető, ok­tatási eszközök vásárlására alig jutott belőle, de a pedagógusok megkapták a bérfejlesztés 20 százalékos, az önkormányzatra eső részét is, és igazán büszkék lehetünk az iskolai könyvtárra, amelynek helyiségeit nem régen újítottuk fel. Rónyai Istvánné több mint harminc éve tagja a sasi tantestü­letnek, valóban nem panaszko­dik, csupán a jövő miatt aggódik.- Sajnos egyre több a képesí­tés nélküli nevelő az iskolában. Olyan fiatalokkal vagyunk kénytelenek betölteni a nyugdíj­ba vonuló kartársak helyét, akik sasiak, szülői, rokoni segítséggel meg tudják oldani lakásgondjai­kat. Évékkel ezelőtt ugyanis a tanács eladta az utolsó pedagó­gus szolgálati lakást is. Annak idején a kedvezményes pedagó- guskölcsön segítségével mi még saját erőből házat tudtunk építe­ni. Ma már ez lehetetlen. Lakás, a letelepedés biztosítása nélkül pedig végzett, diplomás tanáro­kat nem tudunk a faluba csábíta­ni. Az iskola tanulói létszáma 1960-ban, amikor az igazgatónő megkezdte pedagógusi pályáját 230 volt, aztán húsz éven keresz­tül évről évre rohamosan csök­kent - az elvándorlással arányo­san. A nyolcvanas években 150- 140 között állapodott meg a ta­nulói létszám. Jelenleg nyolc ta­nulócsoportban 146 diák tanul a sasi iskolában. Gond, hogy a tanulók egy ré­sze ingerszegény környezetből kerül az iskolapadba, de a szor­galmas, igyekvő diákok szép eredményeket érhetnek el az itt dolgozó pedagógusok segítségé­vel. A megyei pedagógiai intézet legutóbbi hírleveléből például örömmel értesülhetett a helybéli tantestület, hogy az iskola két volt diákja egy ötödik és egy ha­todik helyezést ért el a mgyei középiskolás fizika tanulmányi versenyen. Az ilyen apró örö­mök is erőt adnak a sokszor ide­geket őrlő tanári, tanítói munká­hoz. A Don-kanyarig a templomtoronyból sem látni Magas a sasi templom tornya, a tetejéből messzire ellátni, de olyan messzire, ahová a katonák mentek, még a torony tetejéről sem lehet. A torony a fiatalabb, a templomhajó külső támpillérei régebbi korokat sejtetnek. Em­beremlékezet, a sasi emberek emlékezete óta mindig is kálvi­nista módon dicsérték itt az Urat. A templom előtt egy hajlott fenyőfa kegyelettel bókol az első világháborús hősi emlékmű előtt. A talpazaton álló szobor a község egykori módosságának bizonyítéka: nem a szokásos és sablonos, harcias pózban, ro­hamsisakban feszítő, öntött kő magyar baka, hanem hajadon fő­vel, szemét az égre emelve, sor­sára, a Mindenható döntésére szerényen várakozó, bronzba öntött, fiatal katonaember. A magas talapzaton negyven­négy név olvasható. Még több nevet vésnek fel majd a második világháborúban elesett sasi hon­védek emlékművére. Hatvanhe- -tefc-Most felytk-a szervező, a do­kumentumokat és az adományo­kat gyűjtő munka az emlékmű felállítására. Talán az is ide, a templom elé kerül majd. Magasan van a kilátóerkély a sasi templom tornyán, de sem Doberdo, sem a galíciai határ­szél, sem a voronyezsi Don-ka- nyar nem látszik ide. De a to­ronyból még a szenttamási csa­tatér sem látható, ahol 1849-ben a sasi nemzetőrök adták életüket a magyar szabadságért. A munkásfelvétel szünetel A közeljövőben az egész ti­szazugi térség nagy problémája lehet a falusi munkanélküliség. A felesleges munkaerő nagy szá­mú megjelenése megoldhatatlan feladatok elé állíthatja a helyi önkormányzatokat is. A tiszaugi híd lezárása (az uszályhídon vas­úti közlekedés nem lesz) robba­násszerűen felgyorsíthatja azt a folyamatot, amely szerint a lét­számleépítéskor a vállalatok elő­ször a bejáró dolgozóknak mon­danak fel, a megnövekedett köz­A munkásfelvétel szünetel Akik még dolgoznak dig az 50-60 ezer forintos éves átlagjövedelem még faluhelyen is csupán szerény hozzájárulás a családi költségvetéshez. És még ez a kevés is bizonytalan. Varga Zoltán, a varroda vezetője el­mondta, hogy ottjártunkig (már­cius 20-ig), ebben a hónapban csupán három napot dolgoztak. 1990. január 1-jével megszűnt a biztos munkát jelentő szovjet ex­lített bába tevékenységére akkor derült fény, amikor az egyik év­ben a faluban csupán két legény került sor alá, míg a hasonló lé­lekszámú, szomszédos közsé­gekben 10-12 egyívású társuk bújhatott angyalbőrbe. Vizsgál­ni kezdték az okokat, végül per, a bábát elmarasztaló ítélet lett a dologból. Mohácsi Lászlóné Szőlőhe­gyi úti otthonában a falu köze­lebbi és távolabbi múltjában va­lóságos időutazásra indulhat a látogató. Egészen Szent László királyunk koráig hátrálhatunk vissza az időben. A birtokleve­lek tanúsága szerint Tiszazug már a XI. században a váci püs­pökség fennhatósága alá tarto­zott. Sas neve (két s-sel) először az írott okmányokban a garam- szentbenedeki apátsági alapító okiratban fordult elő. A falu múltjának, szokásai­nak őrzője, gyűjtője 1950-ben Öcsödről került ide. Már mint a sasi elemi iskola igazgatója vé­gezte el levelező tagozaton a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakát. Ő szervezte meg a faluban a nyolc- osztályos általános iskolát, nyugdíjba vonulása óta pedig ugyanolyan szenvedéllyal vetet­te bele magát a falu történetének kutatásába, mint amilyen el­szántsággal tantermeket építte­tett, tantestületet szervzett.- A sasiak zárt, kun etnikumú, a környék magyarságához asszi­milálódott, protestáns őrcsapat maradékai - magyarázza kissé tanárosan, felemelt mutatóujjal. És a lelkemre köti, hogy azt még feltétlenül írjam meg, hogy az itt élők:- Nyíltszívű, barna hajú, sze­mű, középmagas, zömök testal­katú, tipikusan kun kiállású em­berek. Az oldalt összeállította: Rideg Gábor Fotók: Illyés Csaba CSÉPAI TISZAMENTI MG TSZ. KONFEKCIÓ ÜZEME TI SZA S AS Az épülő tornacsarnok Másfél kilométer hosszúság — másfél kilométer mélység

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom