Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-13 / 85. szám

4 Nézőpontok 1991. ÁPRILIS 13. Szomßatijegyze t Mátyás királyra várva A törökszentmiklósi Hunyadi Úti Általános Iskolában tavaly megtartott igazgatóválasztás körüli bonyodalmak, mint valami fekélyesedő seb, úgy mérgezi a pedagógusok egy részének hangulatát. A történtekről lapunk idei, március 21-i számában Lesz-e két választás Törökszent- miklóson? címmel beszámoltunk. Emlékeztetőül néhány tény. A városban tavaly tavasszal több iskolában is esedékessé vált az igazgatóválasztás. Az ellenzé­ki pártok képviselői azt kérték az akkori tanács­tól, hogy halasszák el a választást, majd az új önkormányzat megalakulása után kerüljön rá sor. Mivel az oktatási törvény ezt nem teszi lehetővé, a tanács elzárkózott a kérés teljesítése elől. Ám hogy a „kecske is jóllakjon, s a káposzta is meg­maradjon” alapon a végrehajtó bizottság egy olyan határozatot hozott, amely szerint azt a pá­lyázót, aki a tantestületi szavazáson kétharmados többséget kap, öt évre, aki ennél kevesebbet, de 50 százaléknál többet nyer el, azt csak egy évre bízzák meg. A törvény ugyan 50 százalék plusz egy szavazatot jelöl meg az öt évre szóló kineve­zéshez. Péter Józsefné, az iskola igazgatója elérte ezt a határértéket, ám Törökszentmiklóson ez mégis kevésnek bizonyult. Sajnos a végrehajtó bizottság döntése felett a megyei tanács tisztség- viselői is szemet hunytak. Sőt! „Egyeztettem - mondja tovább dr. Papp János (vb-titkár volt ez idő tájt Törökszentmiklóson - a szerk.) - a megyei vb titkárával és az elnökkel. Jelenleg törvényességi jogot gyakorol felettünk a megyei vb-titkár, ki úgy nyilatkozott, hogy nem szabad szó szerint ragaszkodni a jelen esetben a jogszabályokhoz (lásd: oktatási törvény!), tekin­tettel kell lenni a körülményekre” - olvasható a városi művelődési osztályvezető aláírásával fém­jelzett idei március 20-i feljegyzésben. Nyilván e „felettesi nyilatkozat” birtokában Péter József- nét 1990. augusztus 1-től 1991. július 31-ig bíz­ták meg az iskola vezetésével. Közben megalakult az új önkormányzat, de a testület nem minősítette az egykori vb döntését. Az igazgatónő pedig a munkaügyi bírósághoz fordult, amikor megjelent a pályázati kiírás az állására. Az ügy külön pikantériája, hogy a tár­gyalás előtti napokban megtörtént a jelölőbizott­ság választása az új pályázathoz. Igaz, a tantestület­nek csak töredéke jelent meg az újabb procedúrán. Miközben az érintett felek a bí­rósági döntésre várnak, több peda­gógus megkeresett az iskolából s máshonnan is, hogy elmondják véleményüket az üggyel kapcso­latban. „Hol van egy Mátyás király, aki igazságot tenne? - fakadt ki egyikük. - Egy helyi hatóság honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy megmá­sítsa a törvényt? Hát ki választ igazgatót? A tantestület vagy a fenntartó? A pedagógusokkal még ezt is meg lehet csinálni ?” Ezek szerint ezt is. S hogy miért nem tiltakoz­tak a választáskor a vb-határozat ellen? Mert nem volt idő, hogy utánanézzenek a jogszabályoknak, hiszen csak a választáson értesültek a vb dönté­séről. Kicsit bizonytalanul ugyan, de jóhiszemű­en „belementek a játékba”. Meg aztán valamifé­le „fortélyos félelem igazgatott” abban az idő­ben, s talán még most is. Ha egy pedagógus esetleg nyíltan kiáll még a pártállamban kineve­zett igazgatója mellett, netán azt hihetik róla, nem híve a rendszerváltásnak ... Mintha azon múlna egy ember munkájának a megítélése, hogy ki nevezte ki, s mintha minden eddigi igazgató al­kalmatlan lenne a vezetésre. A törökszentmiklósi ügy alighanem ezen a ponton lép túl az adott helyen, s szolgál tanulsá­gul. Ami különösen hasznos lehet a közeli hetek­ben, hónapokban, hiszen újra elkezdődik az isko­laigazgató-választási „szezon”. Sok intézmény­ben az idén jár le az igazgató megbízatása, s válaszút előtt áll a tantestület, kinek a vezetésével dolgozzon az elkövetkezendő öt esztendőben. A pályázók szakmai, emberi megmérettetése mel­lett azért persze nem árt a választás előtt áttanul­mányozni a jogszabályokat is. Teli ____________________________________) V irágvásár A virágcsarnokban hajnal­ban kezdődik az élet, már négy órától érkeznek, pakol­nak a termelők, hogy az öt­órai nyitáskor teljes pompá­jukban kínálják illatos árui­kat. Március közepétől (hét­főn, szerdán és pénteken) üzemel nagybani virágpiac Szolnok Közterület-fenntar­tó Intézményének alcsiszige- ti kertészeti telepén. A kör­nyékbeli kereskedők és ter­melők pénzt, időt takaríthat­nak meg, ha itt, és nem Buda­pesten kötnek üzletet. Re­méljük, hogy így talán mi, vásárlók is olcsóbban jutha­tunk virághoz anyák napja vagy ballagás táján. Fotó: Korényi Éva ✓ Az Uj Néplap vendége: Varnus Xavér orgonamüvész „Az orgonista géniusz”; „az orgona Horowitza”; „századunk egyik zenei csodája”; „az orgona Paganinije” - ilyen és ehhez hasonló címek hívják fel a figyelmet az utóbbi hónapokban Magyarországon koncertező orgonavirtuózra. A fiatal, mindössze 27 éves művész - akinek ereiben francia vér is csörgedezik - Magyarországon született; itt kezdte meg hangszeres tanul­mányait. Tanította őt többek között Kistétényi Melinda és Lehotka Gábor is. Néhány évvel ezelőtt Varnus Xavér Párizsba utazott, és ott folytatta a tanulást, majd Kanadában telepedett le. Tudnunk kell róla. hogy 1986- ban San Franciscóban megnyerte az ott meghirdetett improvizációs ver­senyt. Jelenleg a torontói Királyi Konzervatórium tanára; évente mintegy 150 hangversenyt ad. Játékára felfigyelt Horowitz, és elismerése jeléül neki ajándékozta csokomyakkendőjét. Játszott már a világ leghíresebb és legnagyobb orgonáin; interpretációit hanglemezek rögzítik. Nemes szíve van: magyarországi koncertjei bevételének tekintélyes részét jótékony célra adományozta. Hazalátogatásának ötlete Paskai László bíboros, esztergomi érsek három évvel ezelőtti montreali látogatásakor vetődött fel, és tavaly realizálódott.- Miivész úr, be kell vallanom: korábban - a nemrég kézhez ka­pott sajtóanyag áttanulmányo­zása elótt - semmit nem tudtam Ónról. El kell ismernem, az új­ságírók a lábai elótt hevernek, kitűnó sajtója van, bár a magyar olvasó számára azok jó része ,,amerikai reklámízlí".- Örülök, hogy ennyit össze- hordtak rólam a lapok. A lényeg a figyelemfelkeltés, és amikor már ott van a közönség, eljön a hangversenyre, akkor úgyis ma­ga alakítja ki a véleményét. Az lenne a normális, hogy minden­kit így harangozzanak be. Sok művészt épp a reklám hiánya mi­att nem ismernek: ha valakit megkérdeznek, milyen orgonis­tákat ismer, a válasz rendszerint: Lehotka, Lehotka, Lehotka.- Figyelmesen elolvasva a cik­keket, azok alapján Varnus Xa­vér meglehetősen ellentmondá­sos egyéniség. Éppen ezért van itt néhány dolog, amelyről feltét­lenül Óntól szeretném hallani, hogyan is gondolta azokat a ki­jelentéseket, melyeket az újsá­gokban olvastam. íme az első: ,,El akarom varázsolni a közön­séget, hogy jusson eszébe hold­fény, szerelem." Milyen mód­szerrel éri el ezt a hatást?- Jómagam a romantikus já­tékmódot helyezem előtérbe. Nem hiszek az úgynevezett kor­hű előadásban. Az a tapasz­talatom. hogy sok esetben - s ez gyakran a középszer mentsvára - korabeli hangszereken próbál­nak úgymond korhű előadást produkálni; olyan hangszereken, amelyet sok esetben meg sem tudnak rendesen szólaltatni. A koncert, mint olyan, a romantika idején - nagyjából Liszt Ferenc korában - vált azzá,, ami: nem unalomba fulladó, hanem végig figyelemre méltó produkciók so­rává. Innen támadt bennem az a gondolat, hogy az általam ját­szott darabokat a már jó száz éve bevált romantikus stílusban ad­jam elő. Az elvarázsolást pedig úgy értettem, hogy egy példával éljek: egy zimankós délután stresszel és feszültséggel telten beesik az ember egy Horowitz- koncertre - és ott megesik a cso­da: a művész játékának hatására a hallgató megnyugszik, és átérzi azt, amit a zene avatott kezek tolmácsolásával eszébe juttat. S ez talán a holdfény, a szerelem. A zene önmagában nem ér sem­mit, ha mondanivaló nincs mö­götte.- Ón tehát, ,ha jól gondolom ’', nagyjából azt az előadói stílust követi, amit Albert Schweitzer vallott magáénak?- Igen. Áz olyan zeneszerzőó­riás, mint Bach is ember volt, és nem valami földönkívüli lény; ugyanazt érezte, mint bármelyi­künk - s aki az ő zenéjét hitelesen kívánja tolmácsolni, annak köte­lessége érzelmeket vinni a mű­vekbe. A zenét nem lehet „érze­lemmentesíteni”, mert akkor bárki azt mondhatja: mi közöm hozzá?- Másik, kicsit a közönség le­becsülését éreztető kijelentés: ,A tömeg irányítható. Az emberek dermedten ülnek, ahogy egy ha­talmas teremben rájuk zúdul az az irtózatos hangerő.’- Ezt a kijelentést semmikép­pen sem bántó szándékkal tet­tem. Alapjául pusztán azok a sok-sok esetben megfigyelt reak­ciók szolgálnak, melyeket bizo­nyos hangeffektusok és más, ál­talam alkalmazott eszközök az emberek tömegéből: a sokszor több ezer főt számláló közönség minden egyes tagjából egyszerre váltanak ki. Ma már szinte pon­tosan - és előre - meg tudom mondani, hogy egy közismert dallam, melyet improvizációhoz alaptémaként a közönségtől ka­pok, hányadik hangjánál kezde­nek el tapsolni, vagy melyik az a pont, ami ásítást, fészkelődés idéz elő. Ez nagyon érdekes és tanulságos dolog, nem igaz? Erre a megfigyelésre egyébként a leg­alkalmasabb hangszer az orgo­na: ugyanezt a hatást egy szál hegedűvel például sohasem le­hetne elérni.- A cikkekből nem derül ki, mit ért Ón azon: büszke arra, hogy nem törődik a korhűséggel, a müvek tiszteletével. Úgy tapasz­talom ugyanis, hogy nagyon so­kan vannak azok, akik a hiteles tolmácsolást kedvelik. Vagy van­nak olyan megszállottak, akik az életüket teszik egy-egy zenei stí­lus hiteles tolmácsolásának re­konstruálására.- A korhűséggel kapcsolatban nincs semmi gondom, ha azt te­hetséges művészek gyakorolják. Maguk állította magas mérce szerint. Egyik legjobb példa erre Wanda Landowska. Csak akkor emelem fel a szavamat, ha a kö­zépszerű muzsikusok bújnak a korhűség leple mögé. Ez nem sokkal jobb, mint ha három hosszú hajú fiatal minden hang­szertudás nélkül összeáll: nosza, alkossunk egy együttest. A kor­hűséget - mert ez elég tág foga lom - tehát én így értelmezem s ilyen szemszögből nézve vág Ü8Z Még valamit erről a kérdésről, a korhűség számomra azt is je­lenti, hogy ma már nem szabad az emberek türelmével és idejé­vel visszaélni. Nem korhű az a Máté passió-előadás, amely 5-6 óra hosszat tart szünet nélkül. Felgyorsult, rohanó korunk em­berét ez a fajta makacs ragaszko­dás az eredeti elképzeléshez fel­bőszíti, és az előadók, valamint a mű ellen fordítja.- Mivel még nem hallottam Önt játszani, meglehet, a követ­kező kérdés naivnak tűnik majd: hogyan tölti ki azokat az űrlapo­kat, melyeket ,,az öreg barokk rém", a jó öreg Bach számunkra megírt? Ismerek előadókat, akik a lehetőségek határáig feszítik a barokk zene interpretálásának módját; ilyen előadó volt Glenn Gould. Ön is hozzá hasonlóan teszi ezt, vagy másképpen gon­dolkodik?- Az űrlapot mindenki más­képpen tölti ki. Glenn Gould ki­vételes egyéniség volt; ő a maga módján tette ezt, és így teszek én is. Vegyük például Bach d-moll toccata és fúga című művét, amely nélkül egy orgonakoncert szinte elképzelhetetlen. Felfi­gyeltem arra, hogy Bach saját kezűleg feljegyzéseket írt a kot­tába, amit az orgonisták nem mernek, vagy nem akarnak be­tartani. Vagy ilyen például afúga tempója, amit én szintén más­ként értelmezek, mint a többiek.- Végezetül szeretném meg­kérdezni, hogyan jut energiája a már-már elképesztő mennyiségű hangversenyre, a maga állította magas mérce szerinti muzsiká­lásra?- Amerikában küldetésem van: az orgona misszionáriusá­nak érzem magam. Ennek a hangszernek, a koncerteknek ko­rábban alig volt közönsége, s ezért tekintem életem céljának e csodás instrumentum népszerű­sítését. Mostanság Magyaror­szágon is van olyan jelenség, hogy a hangversenyeket alig né- hányan hallgatják, ezért vagyok nagyon büszke arra, hogy Má­tyás-templomi koncertemre' kö­rülbelül ezren nem fértek be. S arra talán még büszkébb vagyok, hogy a Szegedi Dómban adott hangversenyemre nagyon sok fiatal volt kíváncsi.- Köszönöm a beszélgetést - és őszinte érdeklődéssel várom Varnus Xavér április 15-ére meghirdetett hangversenyét, ly a szolnoki Belvárosi Nagy­it mp lomban este fél nyolckor kezdődik. Szathmáry Judit VARNUS “genius on the organ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom