Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-28 / 73. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. MÁRCIUS 28. Tudott-e nyugodt lelkiismerettel aludni? Az Új Néplap nyilvánossága előtt szeretném megkérdezni attól a fiatalembertől, aki március 14-én, 15 órakor elütött egy 62 éves asszonyt, majd segítségnyújtás nélkül tovább hajtott, hogy tudott-e aznap nyugodt lelkiismerettel aludni? Köszönöm annak az idős embernek és egy kisfiúnak a segítségét, akik mindjárt hozzám siettek, és elesettségemben támogattak. A kisfiú megjegyezte a gépkocsi rendszámát, ennek alapján tudhattam meg a lelkiismeretlen ember nevét. Polgár Lászlónak hívják, a gépkocsi rendszáma: NJ 32-33. Barna Károlyné Törökszentmiklós Ki védi az orgazdákat? Olvasom azokat az írásokat, amelyek az új kori "rézbányászokat" mutatják be. Olvasom és lesajnálom azokat a felhasználókat, akiknek a munkájához nélkülözhetetlen a színesfém, de mert kevés a valutájuk, nem jutnak hozzá. Sajnálom őket, mert csukott szemmel járják a világot és nem értik meg, hogy nem a sok valutára van szükség. Minek az, amikor ott van a Jászság, a színesfémet bőkezűen kínáló "rézbányáival". Ott van Jászberény, ahol mondjuk egy kreol arcú öregasszony is képes jelentős mennyiségű rézhez jutni - mozgósítva a családját. Mennek a vasútállomásra, mert ott mindig akad egy kis színesfém, és a mozdonycsere között jut idő arra, hogy megdézsmáljanak egy-egy kocsit. Néhányszor meg is tették - sikerrel, mert zavartalanul, 4 és fél ezer kilogramm vörösréz lemezt vittek el. A szállítással nem volt gond, hiszen fuvaros is akad a családban; a portéka sem maradt a nyakukon, mert a városban is volt (és van) olyan színesfém-felvásárló (régi nevén orgazda), aki kedvezményes áron, még éjszaka is átvette az aranyat érő vörösrezet. Olvasom, hogy a jászsági "rézbányák" híre átlépte a járás határát, és hogy kitört a rézláz, hogy jöttek a vállalkozók Hevesről, Tamaszentmiklósról. Jöttek és felkeresték jászsági rokonaikat és tanácskoztak. így lett szegényebb a Hűtőgépgyár jászárokszállási telepe vagy 3 ezer kilogramm vörösréz lemezzel, és így tűnt el a telefonpóznákról Jászapáti és Jászkisér között - több kilométeres hosszon - a 4 eres rézhuzal. Olvasom, hogy tart még a rézláz. Találkozóéi olyan írásokkal is, hogy akit elcsípnek - mert előfordul -, megkapja a megérdemelt - vagy annál kevesebb - büntetését. Ám nem találom a napilapokban, de még a helyi harsona "dohogásaiban" se, hogy mikor büntetik az átvevőket. Vagy nem ez a kérdés? Okosabb lenne úgy kérdezni: vajon kik védik a színesfém-felvásárló névvel "hitelesített" orgazdákat?- i. a. -A szandaszőlősiek jobb utaztatásáért A Jászkun-Volán igazgatója, Szabó István közvetlen kezeihez kapta - "Szandaszőlősi utasok" aláírással - azt a levelet, melyben a városrész buszközlekedésével összefüggő problémákat tárták elé, s amelynek utolsó soraiban arra kérték, hogy felvetésükre az Új Néplap hasábjain válaszoljon. A levélírók kérése teljesült, s ime az igazgató válasza: "Szandaszőlős helyi autóbuszközlekedésének átalakításán dolgozunk, előreláthatóan az új menetrend bevezetésével együtt, május elsejétől számíthatnak rá. Az érintett utazóközönséggel, illetve képviselőikkel a menetrend-tervezetet egyeztetjük. Az új menetrend bevezetésével az eddigieknél jobban szolgáljuk majd a városrész utasait, s várható, hogy a járatok közlekedése is megbízhatóbbá válik." Ne a valóságot leplezzék! Dr.Juhász László jászkiséri nyugdíjas körzeti főorvos leveliéhez kívánok néhány gondolatot fűzni. Igen Tisztelt Főorvos Úr! Olvastam az Új Néplap március 21 -i számában dr.Jánosi Gábor sebész szakorvoshoz írt "Nyílt levelét", és egyes kijelentésein vagy ellentmondásain (?) felettébb elcsodálkoztam. Mondanivalóm elején megjegyzem, hogy nem kívánok szakmai jellegű vitába bocsátkozni (különben becsületére legyen mondva, ezt Ön sem teszi), mivel nem vagyok orvos. Az is igaz, hogy Jánosi doktor "Ha az orvosok egymás farkasaivá válnak" című írásában nem tért ki "túl komplikált" szakmai dolgokra, Ön mégis úgy kezdi a levelét, hogy "Érdemben hozzá tudok szólni, mivel 1952-1963 között magam is sebészként dolgoztam, lényegesen ^ rosszabb körülmények között, miként az utóbbi 15 évben az ország bármelyik kórházában lehetett." Ha nem tévedek, akkor Ön az idézetében fejlődésről tanúskodik. Vagy nem? Nem értem azon fejtegetéseit sem, hogy "a letűnt rendszer" vallotta, 'legfőbb érték az ember!", csak (Ön szerint) ezt sohasem tartotta be. Szerintem ez így nem igaz, mert a színházakban mozikban üdülőkben el tudott menni a ma már emberszámba csak jóakarattal vehető dolgozó is. Az új demokráciában sajnos még enni sem lehet eleget, mert az alacsony munkabérek vagy a munkanélküli-segély ezt nem teszi lehetővé. Arra már egyáltalán nem is merek gondolni, hogy az éhes embereket, vagy az egyre szegényedő középréteget megmosolyogtassák, felvidítsák. Azt hiszem, hogy a "bűnt és a lelkiismeretlenséget" máshol kell keresni, s nem a valóságot leplezni! Nem tudom, hogy Ön hol élt az elmúlt "kommunista uralom alatt", amikor azt írja: "Tudjuk jól, hogy a 40 éves kommunista uralom a kórházakat sem kímélte, és etikailag is, gazdaságilag is tönkretette." Főorvos Úr! Ön talán nem volt a tönkretevők között? Különben gondolom, hogy azokat az új egészségügyi intézményi két is számba szokta venni, amelyek a "bűnös, levitézlett" rendszerben épültek. Felettébb tisztelem (hibáikkal, igényeikkel együtt is) az orvosi társadalmat, és azt hittem, hogy a szakmai műveltség mellett az általános műveltséget is evidenciában tartják, nem hajlandók egymást bemocskolni, olcsó "besározásokba" belemenni. Sajnos tévedtem! Ha oktalanul megsértettem volna, úgy szíves elnézését kérem. Tolnai Antal Szolnok Az irattovábbítás volt a legfontosabb A tárgyalóteremből Meghiúsult a szászberki rablás Naponta olvasható az újságokban, hogy hol itt, hol ott alakult kereskedelmi kft., betéti társaság és a társasági törvény kereteibe illeszkedő társasági forma. Ez örömmel tölti el az egyszerű, de nem kellően tájékozott állampolgárokat, mert azt hiszik, ettől bővül a választék, kellemesebbek lesznek a vásárlás körülményei, s udvariasabbak az eladók. E reményektől áthatva léptem be március 21-én - 10 óra után néhány perccel - a reklámozott Bolt Betéti Társaság alcsiszigeti boltjába, a Héki Állami Gazdaság központjával szemben álló épületbe. A boltban tartózkodó úrnak előadtam jövetelem célját, mármint hogy vásárolni szeretnék, ha megtekinthetem a választékot. Ennek természetesen sem-Kedves szerkesztő úr, -pb-! Örömmel olvastam jegyzetét, melyből kiderült, hogy Ön a Parlamentben járt és együtt ebédelt egy általam is tisztelt szocialista párti filmrendezővel. Sajnálom, hogy sem Ön, sem újságja hónapok óta nem talált módot arra, hogy velünk, kormánypárti képviselőkkel-is találkozzék, netán meg is írja azt. Szívük joga, hiszen nincs ma Magyarországon tájékoztatási kötelezettség, lapjuk pedig nem állami lap, hogy befolyásolni lehetne. Az elmúlt időszakban Önök nem vették észre (vagy ha észrevették, nem tartották érdemesnek olvasóikat tájékoztatni róla), hogy a megye több képviselőjével is "történt valami" ott a Házban. Körösi Imre, a kárpótlási törvény előadója a frakcióban, és mint frissen megválasztott elnökségi tag, bizonyára "érdekes" dolgokat tudna mondani választóinak. Magam alapító tagja vagyok - Körösi Imrével és Molnár Istvánnal - a Monopoly csoportnak, amelyről a megyében egy árva szó nem jelent meg tájékoztatásul, nemhogy kiderülhetett volna: mi a monopóliumok letörésére indítottunk harcot. (Vagy félnek tőle, hogy Önök is monopóliumnak minősülnek? (Erről jut eszembe, a sertéscomb ára már 165 Ft.) Jut eszembe! Ön arról ékelődik kis írásában, hogy egy bizonyos japán üzletember elképedt a 35 százalékos kamattól, s nem érti, "minő csodaország lehet az, ahol ilyen kamatláb mellett is él a gazdaság". Higgye el szerkesztő úr, japán üzletemberünk nagyon is tudja, hogy recessziós gazdaságban a mi akadálya, világosított fel, ha várok két percet, mert egy aktát át kell vinnie valahová. Részemről ez nem jelent gondot, addig megtekintem a kínálatot, gondoltam, de az eladó felvilágosított, hogy kint szíveskedjek várakozni. Olyan kereskedelmünk már van, ahol az irattovábbítás fontosabb, mint a vevő, így az a véleményem, felesleges volt ezt a boltot megnyitni. Természetesen nem vártam meg, amíg az eladó visszaballag a sikeres aktatovábbítási akciójáról, hanem szép csendesen, feltűnés nélkül eltávoztam - azzal a szent fogadalommal, hogy ide sem jövök többet. Nagy Károly T úrkeve banki hitelkamatok nem lehetnek alacsonyabbak az inflációnál. A bankár abból él, hogy "eladja" a pénzét drágábban, mint amennyiért "veszi". Éppen ezért az ország első számú közellensége az infláció, s a kormány annak letörését tartja a legfontosabb feladatának. Másik kesergője (gyanítom, szintén szocialista) szerint az energiaköltségen, az adminisztráción és "miegyebeken" kellene spórolni és nem a munkabéren. Egyetértek. Azért kell az energiaárakat fölemelni, hogy ne érje ■meg pazarlóan bánni vele, a tényleges árat fizesse érte mindenki. Az adminisztráció csökkentése a munkanélküliséget növeli, mégis egyetértek vele, bár fájó szívvel. "Aztán a honatyák beülnek a faragott székekbe és úgy hallgatják a vitát, mintha minden világos lenne számukra". A képviselők arckifejezését szemlélni, talán jó szórakozás egy újságírónak, de ennél jóval tanulságosabb lenne arra figyelni, mi történik a Parlamentben és az országban. Halász István * * * Az újságíró megjegyzése Kedves Képviselő Úr! Örömmel vesszük híradását, hiszen amióta főhivatásban látják el teendőiket, úgy megszaporodtak a tennivalóik, hogy követni azokat csak az Önök segítségével lehet. Ehhez viszont olyan jó kapcsolatra lenne szükség, amit nem mondhatunk el az együttműködésünkről. És ebben nem mi vagyunk a hibásak... Tudja az ördög, hogy valójában mi baja lehetett Pető Lajosnak a világgal, aki tulajdonképpen még csak májusban tölti be a huszonnegyedik évet. Tény, havi húszezret keresett, vásárolt egy meggypiros kis Polskit, szép felesége, aranyos gyereke volt. Mellesleg alkudott egy fővárosi lakásra, amelyik millión felüli árú. Már a pénze is összegyűlt - százezer híjával. Ekkor azonban a bíróság előtt elmondott szavaival élve: gyerekes, bolond dolgot eszelt ki. Igaz, ennek előzménye is van, hiszen korábban a devizaszabályokat megsértve, Bécsből gázpisztolyt és lőszereket hozatott. Mellesleg - de nem elhanyagolható módon vetem közbe -, hogy korábban már kétszer is megbüntették, sőt ült is néhány évet. Elítéltetésében valahogyan akkor is a fegyver, a lőszer játszotta a szerepet. Úgy tűnik, ettől Pető nem tudott elszabadulni, és a balkézről szerzett gázpisztolyt meg a lőszereket magához véve tavaly június 1-jén eredetileg Nyíregyházára kocsizott. Első nakifutásra Szolnokig jutott, ahol a lengyel piacon a húga ballagására karórát vásárolt, magának meg ki tudja, milyen eshetőségre: egy vadásztőrt. Ekkor úgy döntött, hogy nem folytatja tovább az útját, hanem Szolnokról visszafordul Pestre. Mégpedig oly módon, hogy Újszász, Szászberek felé vette az irányt - mondván, arrafelé még nem járt. A takarékpénztár szászberki kirendeltsége előtt elhaladva, eszébe jutott, hogy a lakásvásárlásához százezer forintja még hiányzik. Került egy kört, és a helyiségtől jó kétszáz méterre leállította a kocsit. Másik ruhát húzott a nadrágja fölé, svájci sapkát vágott a fejébe, napszemüveget tett az orrára, és sebtapasszal leragasztotta az arca felét. Kivette a gázpisztolyt is, és elindult a helyiség felé. Bent három nőt pillantott meg s egy kisgyereket. Lassan odasomfordált a pénztárhoz, és inkább halkan, mint hangosan közölte: - Fel a kezekkel! A bent lévők egyike a háta mögötti nyitott ajtón beugrott az irodába, és a bankrabló-próbálkozó ettől a váratlan mozdulattól megijedt. Közben a gázpisztolyával is lőtt egyet, noha szerinte az csak véletlenül sült el. Kirohanva a kocsijába pattant, és elporolt a Jászság irányába. Nem sokáig szelhette azonban a kilóméi tereket, mert a riasztás után Jásztelken elfogták. Mint kiderült, akkor 300 ezer forint volt a pénztárban. Azóta Pető Lajos a fogda lakója, és ügyét első fokon a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szentgyörgyi Ildikó tanácsa tárgyalta. Itt jelentős értékre elkövetett rablás, lőszerrel visszaélés és a devizagazdálkodás megsértése miatt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 6 év fegyházra ítélték. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. Hozzászólás cikkünkhöz Jut eszembe! (nekem is) Szerkesztői üzenetek M. Antalné, Mezőtúr: Kérésére tájékoztatjuk a családi pótlék havi összegéről. Egy gyermek után 2170 forint, egyedülállónak 2570,- s ez utóbbi összeget utalják - gyermekenként - a kétgyermekes családnak is. A kétgyermekes egyedülálló szülőt azonban gyermekenként 2900 forint illeti meg. Varga Márton, Karcag: A mezőgazdasági szövetkezeti tagok esetében az alkalmazotti kedvezmény feltétele - többek között -, hogy a tag az előírt közös munkát teljesítse. Helyes az az ismerete, hogy a nyugdíj mellett munkaviszonyban álló, részmunkaidőben dolgozó alkalmazott is jogosult a havi 1000 forint kedvezményre. H.Imréné, Kunszentmártoni A tévédíj fizetése alól a házaspárok akkor mentesülhetnek, ha már mindketten betöltötték a 70. életévüket. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Emu-tojás - megpatkolva. Húsvét közeledtével a különleges hobbikat űzök - mint például a tojáspatkolók - előrukkolnak legújabb remekművükkel. így Székesfehérváron Koszpek József technikus, aki egy ausztráliai gyűjtőtől kapott emu-tojásra 598 patkót szegeit fel. (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) HÚSVÉTI HANGULATBAN
