Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-15 / 63. szám
8 Irodalom—művészet 1991. MÁRCIUS 15. Cseres Tibor: A En, Kossuth Lajos (részlet) Az alábbi részletet Cseres Tibor Én, Kossuth Lajos című regényéből vettük, amelyben az író mai szemmel, az utód értelmével vizsgálja, követi nyomon a '48-as forradalom eseményeit; különös formáját választva az elbeszélésnek, Kossuth helyzetébe éli bele magát, s vele fogalmaztatja meg első személyben - énregény - a történtek históriáját, s egyben értékeli is őket. Ahogyan Kossuth láthatta - ezt a címet is viselhetné Cseres kitűnő munkája. Igen, azokat a heteket valamennyien valami boldog és izgatott részegség mámorában töltöttük. De nem könnyelmű ernyedtségben, hanem állandóan megtámadtatástól tartó, feszült várakozásban: mely nap csorbítja vagy vonja vissza a hatalom kivívott s szentesítésre váró határozatainkat - s mely percben bontja ránk vagy nyújtja meg fejünk fölött az országházát a velünk s lépéseink lassúságával elégedetlen pozsonyi meg pesti ifjúság. Ez az ifjúság együtt sokasodott a reformmozgalommal, s az országgyűlésben mindenkor segítő harcostársunk volt a konzervatív akadékoskodás ellenében, sót a felsőházban is. Nekem mindig buzgón helyeseltek; az első alkalom, hogy lehurrogtak, március 14-én volt, midőn bejelentettem, hogy Bécsben polgárvér folyt, s Mettemichet elsöpörte a forradalom szele. Arról szóltam, hogy nekünk a gyeplőtkezünkben kell tartanunk, mert míg így lesz, mozgalmunk alkotmányos kerékvágásban maradhat, s a szabadságnak, törvényszerű jognak kikerülhetetlennül kivívandó diadalát elnyugtalanság s polgárvér nem fogja fertőztetni. S aztán: ne engedjük senki által és semmi által túlragadtatni a kellő vonalon, de a vonalon innen ne habozzunk, hanem rögtön tegyük meg, amit tennni kell. Ekkor kezdtek hurrogni a karzaton, mindazt kiabálva és követelve, ami bizony alaposan túllendített volna nyomban ama eszélyes és veszélyes vonalon. Odakiáltottam: - A jelen pillanatban a felelősség terhe minket illet, nem önöket. Mi studjuk is, akarjuk is viselni a felelősséget és önöktől követelni, hogy azt méltányolva, ily kitörésektől tartózkodjanak. E tábla önök nélkül is tudja kötelességét. A pozsonyi fiatalságot akkor látszatra megjuhászítottam, a pestiek azonban kezdeményező és vezérlő szerepet követeltek maguknak, s ezt legelsőbben azzal fejezték ki, hogy 12 pontjaikat, melyeket a március 19-i, József-napi vásárra szerkesztettek a bécsi események hírére, követelésként egyenesen a királyhoz akarták küldeni. Akadván aztán vezetőik között higgadtabb fők, azokat végül hozzánk terjeszték föl, de már csak miután mi (az argonauták) megtértünk a császárvárosból. Március 19-én, vasárnap az ősiség eltörlését tárgyaltuk, amikor a Buda-Pest város lakóinak s az egyetemnek küldöttsége megérkezett. Mielőtt a népes delegációt az alsótábla elfogadta volna, én a küldöttek közé vegyültem, s óhatatlan, hogy a harmadik mondatom után ne kerültem volna szembe a buda-pestiek valóságos vezérével, az egyébként rokonszenves Vasvári Pállal, a serkedő bajuszú ifjúval. Egyebek között azt kérdem tőle - minthogy én voltam elszánva, hogy majd bemutatkozásukra szónoklattal feleljek: - Kit, kiket, mily testületet képviselnek? Nagy ámulatára - föl is Soroltam: az Ellenzéki Kört vajon vagy a Fiatal Magyarország iíjait, netán a Közbátorsági Választmányt képviselik? Az egyetemet s a várost? Nem! - kiáltotta Vasvári. - Az egész országot, az egész népet! A fiatalember föllépése egyszerre volt megindító és vérlázító - engem abban a pillanatban, Pest vármegye követét fölháborított, s nem átallottam kioktatni őt afelől, hogy ez időit’ az országgyűlés az, amely a nép nevében megnyilatkozhatik, s ha a pestiek túlzásba esnének, bizony megüthetik a bokájukat! S talán azt is mondtam heves felindulásomban: ki Pesten nem engedelmeskedik, függni fog! A kedves és számomra akkor pökhendi fiú megnémult szigorúságom előtt, mert persze mégiscsak tisztelt engem, ha forradalmár hevülete arcátlannak is mutatta őt egy percre. Délben aztán Hajnik Pálnak válaszolva kifejtettem nézetemet a pesti túlzók iránt. A dicsőség, hogy amit más nemzetek polgárvér özönével szerezhettek csak meg, nálunk a békés átalakulás és a kaszták privilégiumainak a nemzet és nép szabadságába átolvasztása polgári vér ontása nélkül történhetett, a dicsőség Budapest lakosságát magasztos helyen illeti. Mindazonáltal annyit megjegyezni el nem mulaszthatok: tökéletes hitem, reményem és bizodalmám, hogy az a főhely, mely megyei hatóságának követi székemet köszönhetem, az a város, melynek polgársága akkor, midőn megyém parancsából követnek jöttem, a bizalom szavával üdvözlött engem, méltányolni fogja meggyőződésem kimondását, miszerint én Buda-Pest város lakosságát e hazában kimondhatatlanul nyomatékosnak 'S a várost az ország szívének tartom, de urának soha tartani nem fogom. E nemzetnek szabadsága van, s minden tagja szabad akar lenni, és e szót: nemzet, valamint semmi kaszt, úgy semmi város magának nem arrogálhatja: a 15 millió magyar teszi egészben a hazát és a nemzetet. Intelmeimnek lett foganatja, ha tudtam is esetekről, hogy egyes „pestiek” az országgyűlés megkerülésével próbálnak engedményeket szerezni a város számára. Némely fölterjesztésükkel az udvar legfelső tanácskozmánya foglalkozott, nyilván az éppen szentesítésre váró új törvényeink rovására. A pesti nép március 20-án a Helytartótanács elnökét bízta meg, hogy ügessen három kívánatukkal Bécsbe, hogy azok teljesítését az udvarnál kivigye, az országgyűlés megkerülésével. Első kívánságuk: a pesti és budai laktanyákon a magyar nemzeti zászló tűzessék ki. Aztán: a királyi sóház, a harmincad! hivatal előtti fakorlátok nemzeti színekkelföstessenek meg. Végül: a budai fegyvertárból a nemzetőrség számára fegyverek adassanak. A főhercegek törvényjavaslatainkat félretolva, hosszan tűnődtek a kérések fölött, s így határoztak: megengedték, hogy a kaszárnyákra a nemzeti zászlót kitűzzék, de csak a császárival együtt, mégpedig úgy, hogy emez fent, amaz lentebb lobogjon. A korlátoknak nemzetiszínre festését is engedélyezték, minthogy az ausztriai örökös tartományokban is a középületek kapui az illető tartomány színeivel vannak bemázolva. Megengedték, hogy a budai fegyvertár fegyverei a nemzetőrségnek kiadassanak, mert mint Lajos főherceg kijelenté: azoknak ugyancsak nem nagy hasznát veendik, mert még a hétéves háborúból valók. A főhercegek irányunkban viszont minden külső és belső (szövegbéli) alkalmat megragadtak, hogy az eléjük egymás után fölterjesztett törvénycikkek körül huzavona, halasztás, kétkedés, botránkozás keletkezzék. Ezért a Nádor és Batthyány valóságos politikai küldöncként kocsiztak ide-oda Pozsony és Bécs között, utóbb csaknem valamennyien a kiszemelt miniszterek, már ugyannis azok, akikkel szívesen beszélgettek az udvarnál. Nos, ilyen alkudozások alkalmával azért mindig kéznél voltak a pesti túlzók fenyegetései. A Rákos mezején gyülekező kaszás parasztos tízezrei, kik bármely pillaMondtam is neki, egy hét óta nem alszom a gondok s a testi gyötrelem miatt. Emberfeletti munkát végeztem s végzek, erőm nincs arányban akaratommal s lelki vágyaimmal. De mindegy, azért megküzdök hydráimmal. Megmutattam neki az asztalomon heverő iratcsomókat. A törvénycikkek vázlatait és végleges textusait: a föld szabad, a jobbágyság el van törölve, s a nemzet 15 millió polgárt nyert. Bécsben még a hadügy- és pénzügyminiszterség miatt akadékoskodnak, de mi nem fogunk engedni. - Ezeket elmondhatom küldőimnek? - kérdezte. - Szó szerint - biztattam -, most pedig hadd hallom, mik folynak Pesten. Az első órától eljövetele pillanatáig idézzen elém mindent. Degré nem kérette magát. A nyomdagép lefoglalását s a cenzúrázatlan Talpra magyar s 12 pont kinyomtatását s azok felolvasását az esemyős tömegnek a havas esőben - már ismertem. Arról is tudságot s egyenlőséget kiáltva vonult el mellettük a tömeg. A Helytartótanács is ülésezett. Néhányan benyomultunk a terembe, a sokaság az udvart, lépcsőket s folyosókat foglalta el. A nagyságos urak helyet kínáltak a zöld asztal körül. Elfogadtuk. Bemutattuk a 12 pontot, melyek kívánságainkat tartalmazzák. Semmi kifogást nem tettek. Kívántuk, hogy a sajtó felszabadulását a Helytartótanács azonnal mondja ki, s a cenzorokat mozdítsa el. Ellenvetés nélkül megtették. Czuczor Gergely és Táncsics Mihály államfogoly azonnali szabadon bocsáttatását kértük. Azonnal kiadatott a rendelet, hogy az illetők börtönajtai megnyittassanak. Soha életemben olyan rémült arcokat nem láttam, mint ezeké a nagyságos királyi tanácsos uraké volt. Odryé csakúgy játszott a zöldbe és sárgába, Nyéky meg oly szeretetreméltóan mosolygott, mintha sikerült volna egy shakespeare-i darabot leszorítania a játékrendről, Az a március natban elindulhatnak Bécs ellen, a követelésekkel (most már a törvények szövegeivel) szemben makacskodást tapasztalnak, azaz hallanak. Petőfi vezetésével, minthogy az ő neve már előbb is felszivárgott Bécsbe. Még az ostobácska felszólalás is súlyként esett a latba odafent: ha nem engednek, kikiáltjuk a köztársaságot!, ezekre én s mi Pozsonyban csak legyintettünk, ha olykor bosszúsan is. De az udvarban a jótékonyan mégrémült friss spiclijelentések, melyek - úgy tetszik - szűrés, mérlegelés nélkül kerültek ez időben a főhercegek elé, a március 15-i zendülést a világvég kezdetének minősítették, a József-napi vásárra fölsereglő szekeres-gyalogos népet pedig egy új Dózsa új seregének. A főhercegek azonban túlságosan gyakran és huzamosan józanodtak ki rémületükből, s a kaszások hada s a köztársaság kikiáltása is késett. - Vissza próbálták vonni mindazt, amibe belekényszerültek. Szükségünk volt a pesti rebellióra, aminthogy az itáliai s a párizsi, de főként a bécsi népmozgalmak nélkül aligha kezdhettük volna el reménnyel a reformok véghezvitelét s szentesítését. Éjt nappallá téve dolgoztam, betegen is, mert februári lázamból tökéletesen föl nem gyógyultam, s csak a teendők s feleségem betegsége állítottak engemet lábra, ám mostan, hogy ő ápolt, s őrizte lázaimat, itthon ágynak engedtem magamat, s ha íróasztalhoz is ültem, pongyolában. Ezért történt aztán, hogy a Nádorral s Batthyányval nem futkostam hetenkint s harmadnaponta Bécsbe. Örvendtek is talán ők, hogy nélkülem könnyebben vergődhetnek eredményre, s még fenyegetődzhetnek is személyemmel, távollétemben mumusként, hatalmam s veszélyességemet felnagyítva, s remélték, hogy bécsi bevonulásunk emlékének felidézése megborzasztja a főhercegeket, s a jobb belátás felé tereli. A külső országokban fejlő események (ideértve a bécsit is) bármikor hát-, rányunkra, tehát az udvar előnyére alakulhattak, s bármit is gondoltunk Pest viselkedéséről, s bármint viseltettünk vele szemben vagy mellette, közös jövőnkbe kellett épülnie a vezérmegye szívének. Leghitelesebben Degré Alajostól (harmincévesnyi értelmes férfi) értesültem a pesti hangulatról, csaknem két héttel a legfontosabbak megtörténte után. Azért is küldték, hogy az azóta kialakult helyzetről értesítsen engem. Talán március 28-a lehetett, talán keddi nap, de bizonyosan a kora délelőtti órában, kilenc óránál nem később. Nem törődtünk a szokatlan idővel. Láthatta, hogy beteg vagyok, noha íróasztalnál talált. tam, hogy a szabadsággal s egyenlőséggel együtt nevemet is éltették.- Mi történt a városházán?- A hatalmas menet a múzeumtól kora délután indult meg a városházafelé. Akkor már Klauzál és Nyáry Pál is köztünk volt. Amerre haladtunk, az ablakokból s boltajtókból kendők lobogtatásával üdvözöltek. A városházteret ellepte a sokaság. Mi a gyűléstereme mentünk, ahol a tanács együtt ült. Nyilván az eseményeket latolgatták. Meg is lepődtek érkezésünkre, de Rottenbiller Lipót a tavasz első fecskéiként üdvözölt bennünket. Önök hozzák, úgymond, a teljes szabadság reményeit, önök verték le a sajtóról bilincseket, s bizton hiszem, hogy az önök oltalma alatt városunk meg lesz óva a rendzavarástól. A városház első emeletéről a térségen lévő sokasághoz szónoklatot tartott Jókai, Irányi, Vasvári és Rottenbiller. Petőfi újra elszavalta a Nemzeti dal-t, s Irinyi József felolvasta a 12 pontot. Határtalan lelkesedés közt vonultunk fel a várba, hol á tüzéreket égő kanóccal ágyúik mellett láttuk állni. Szabadde hogy ez a nyájasság nem szívéből jött, mutatta homlokának verejtéke, melyet nem győzött törölgetni. Istenem, pedig csak a kaput kellett volna bezáratniok, hát el van fogva az egész forradalom, minden vezetőivel és kezdeményezőivei együtt. Szerencse, hogy nekik velünk, nekik pedig velők volt dolgunk. Csaknem kedélyes társalgás folyt. Majd külről győzelmi zaj hangzott fel. A foglyok kiszabadultak. Barátságos kézszorítással búcsúztunk el a Helytartótanács uraitól, mintha csak látogatásban lettünk volna ott. Czuczor könnyezve ölelte meg írótársait. Lisznyay Kálmán nem késett rögtönzött verssel üdvözölni őt. Diadalmenetben tértünk viszsza a hajóhídon Pestre. Utunk ünnepélyességét növelte, hogy amerre haladtunk, a katonaság mindenütt fegyverbe lépett, s figyelve nézte elvonulásunkat, de utunkba akadályt sehol nem gördített. Másnap csupa pörge kalapokat viseltünk, lenge nagy toliakkal. Öregnek, fiatalnak mellén némzetiszínű rózsák. Naponkint tartattak népgyűlések a Múzeum-kertben. Mindenféle csapatok alakultak. Kemniczer Károly vezetése alatt a fekete sereg. Keletkezett egy halálfejes csapat is. Fekete Antal egy izraelita csapatot szervezett. Ezek szüntelen vonulnak az utcákon az Új tér meg a József tér felé s felől, gyakorlóhelyetkeresve. Fegyverzetük fölötte vegyes, de éjjel-nappal őrjáratokat végeznek. Megmozdultak azok is, kik a zavarosban szeretnek halászni. Egyszerre csak olvassuk nagy falragaszokon: Kenyeret a népnek! - népgyűlésbe híva a polgártársakat. Homályos élető emberek léptek szószékre, egyikük holmi osztozkodási elveket kezd hirdetni a tömegnek, a másik zajos tetszések között javaslatba hozza, hogy meg kell tagadni a házbérfizetést. A tengerré nőtt sokaság viharos tetszéssel fogadja. Ekkor Nyáry Pál, mint a villám, jelent meg a népgyűléseken. A lépcső kőpárkányzatára állt, s dörgő hangon figyelmeztette a népet, hogy e bujtogatók a szabadság eszméjének megbuktatására vannak összevásárolva, s ha a nép rájok hallgat, magát szerencsétlenségbe dönti, a várost megrontja, s a szolgaság láncait kovácsolja. Ne higgyenek az ilyen országfutóknak. Ki ismeri őket a nyilvános életből? Honnan termettek ide, hogy a szabadság magasztos eszméjét megszentségtelenítsék? A pokol fenekéből, hogy itt a kamarillának szolgáljanak. Ha még egyszer mutatkoznak, elfogatom őket! Dörgő éljenzés fogadta Nyáry beszédét. Le a kémekkel! Börtönbe az árulókkal, kiáltozták mindenfelől. Asztalra könyökölve, főmet tenyerembe fektetve hallgattam az értelmes fiatalembert, kérdéseket tettem föl neki események részleteiről, személyekről. Ő mindenre válaszolt. Mikor elvégezte, megkérdeztem, tudván azt is, hogy el akarja érni a legközelebb induló hajót:- Feleljen nekem röviden: az a föllelkesült és részben fölfegyverzett fiatalság, az a szabadságért rajongó tömeg nem fog-e vajon az első ágyúlövésre szétfutni? Degré kissé meglepődött, de határozottan szólt:- Nem! Csak látná, hallaná azt az elszántságot, harci kedvet, azonnal meggyőződnék, hogy a legkomolyabb vállalkozásra kész hívekkel van dolga.- Helyes - nyújtottam búcsúzóul kezem. - Mondja meg tehát nekik, ha Bécsben ügyünk hajótörést szenved, leutazom, s magam állok a fiatalság élére! Petőfi a nagyszebeni ütközetben Jan Styka körképe a Nemzeti Múzeumban Az ezredéves ünnepségekre készült el nálunk (a most restaurálás alatt lévő, s talán a világkiállításra megújuló) Feszti Árpád: A magyarok bejövetele című körképe. És a millenniumra állította ki Budapesten a lengyel Jan Styka csataképpanorámáját is, Kosciuszko raklaviczai győzelméről. A csatakép számára Pártos Gyula, a műépítész kör alakú kiállítóhelyet épített. Ezt a körépületet a bemutató után is fenntartották, mert akkor Jan Styka már egy új körkép festésére készült. Arra a nagyszabású műre, amely most, száz év elteltével egy kiállítás erejéig visszatért Magyarországra. Arra a körképre, amellyel a lengyel és a magyar nép szabadságharca előtt tisztelgett a művész. Jan Styka: Petőfi a nagyszebeni ütközetben című kompozíciójának két főalakja ugyanis Bem és Petőfi. A megörökített csata Bem József dicsőséges erdélyi hadjáratának volt nagy bravúrja, amikor is 1849. március 11 -én Puchner császári tábornokot megtévesztve beVette a Skariatin orosz tábornok által védett Nagyszebeni. A körképet, amint az szokás volt, nem egyedül festette a művész, lengyel munkatársai mellett a jászapáti születésű Vágó Pál és Spányi Béla is aktív közreműködője volt a vállalkozásnak. A Magyar Nemzeti Múzeumban, április 14-ig Magyarországon is megtekintheti a közönség a töredékeiben is hagy hatású művet. (Kádár) Petőfi lovasportréja
