Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-13 / 61. szám

Néplap 1991. MÁRCIUS 13. 3 A Hungarovin Szolnokon . Tegnap kóstolóval egybekötött bemutatót tartottak a Hunga­rovin termekéiből Szolnokon, a 121-es Csemegében. (Fotó: N. Zs.) Ahogy a németek csinálják Az elmúlt héten Németor­szágban járt egy húsztagú dele­gáció, amely az ottani Munka­ügyi Hivatal, Munkaügyi Mi­nisztérium szervezésében a munkaügy helyzetét tanul­mányozhatta. A magyar delegá­cióban az újonnan megszervező­dő háromoldalú érdekegyeztetés tagjai vettek részt - közülük egy a megyéből. Aki fizet, az diktál A tapasztalatokból, a kinti helyzet néhány vonatkozásából szeretnénk most átadni néhány gondolatot. A német partnerek a munkapi­acot úgy tekintik, mint az összes többi áru piacát. Van kínálat, van kereslet, s ezek valamilyen talál­kozási ponton kialakítják a mun­kaerő árát. Minthogy azonban itt emberekről van szó, szociális jo­gokról is kell beszélni, ezért a munkaerőpiac nem teljesen sza­bad. A kérdéssel hivatalból fog­lalkozik a minisztérium és egy olyan önszerveződés, amelyből nálunk még kevés van, a Szövet­ségi Munkaügyi Hivatal. Mind­ehhez csatlakozik a háromoldalú érdekegyeztetés országos, tarto­mányi, helyi szintjei. A legtöbb pénzzel a hivatal rendelkezik. Ebben az évben 71 milliárd már­kával, amely számunkra hihetet­lenül nagy összeg. Ebből az összegből 68 milliárdot a mun­kaadók és munkavállalók „ad­nak” össze, fele-fele arányban a bruttó fizetések 3,4 százalékát fi­zeti mindkét oldal. A maradékot a szövetségi kormány biztosítja. Ha a költségvetésből kapnák az összeget, azt ugyanúgy a munka­adók és munkavállalók fizetnék, de jóval kisebb lenne az önálló­sága a szervezetnek. Ugyanis aki fizet, az diktálja a feltételeket. Az említett százalékot az idén emelték fel, megfizetve ezzel a kelet-német tartományok mun­kapiaci helyzetének zuhanássze­rű romlását. 50 százalék is lehet munkanélküli Szeptember óta a munkanél­küliek száma megduplázódott, mára elérte a nyolcszázezret, ami még mindig „csak” 40 szá­zaléka a nyugati tartományoké­nak, de a rövidített munkaidőben dolgozók száma elérte a kétmil­liót. Ha figyelembe vesszük, hogy a keleti tartományokban a lehetséges munkavállalók száma egynegyede a nyugatiakénak, akkor látható, hogy az a megál­lapítás, miszerint a munkahe­lyek fele nem hatékony a volt NDK-ban, egyáltalán nem túl­zás. Mindez indokolja a pénzek odaáramoltatását, s magyaráza­tul szolgál a feszültségek növe­kedésére. Legyőzés helyett meggyőzés Visszatérve a munkaügyi szervezet működésére, meg kell említeni, hogy a munkanélküli­segélyre a 71 milliárd márka 47 százaléka jut, 43 százaléka pedig az aktív eszközök támogatására. Ez utóbbi alatt a tovább- és át­képzések széles hálózatát értik elsősorban. A különböző szinte­ken eldöntött anyagi, pénzügyi kérdések első ránézésre nagy vi­tákat kellene, hogy kiváltson. Ez önmagában így is van, de a ma­gyar gyakorlattól eltérően ezek a viták nem a végső döntési szin­teken történnek. A magyar dele­gáció részt vehetett az országos érdekegyeztetési fórum soron lé­vő összejövetelén. A tizenöt pontból álló előterjesztést órák alatt elfogadták, holott az első pont is 12 milliárd márkáról szólt. A külöriböző oldalak egy­mást nem legyőzni, hanem meg­győzni akarták. Füle István napló Egy karcagi férfi tájékoztatott az alábbiakról (nem névtelenül tette, de azt kérte, a nevét ne újam le): „A bombatéren, a Németéri főcsator­na gátján kaszáltunk, s a szénáért egy pénteki napon mentünk, 1958. június 8-án. Fél kilencre értünk oda. Ott állt a megfigyelőtoronyban az orosz katona, de hát elég messze volt. Két pa­rasztszekérrel mentünk ki a gát tetejére. Megáll­tunk, fordítottuk volna a kocsit, a ló száját meg­fogta az egyik barátom, a kocsi farát meg egy keresztfával kellett lökdösni, tenni arrább-ar­­rább, hogy megforduljon a keskeny gátkorona tetején. Akkor már láttuk, hogy húznak a repü­lőgépek, mondta is az egyik társam, hogy ez igen idelöki a bombát. Észrevettük, hogy kiesett belőle. Mikor borzasztó közel leesett a bomba, egy nagy füstfelleg lett, a légnyomás engem elvágott a rézsű oldalába, hét szilánk ment be­lém, a lábamba, a faromba, egy átvitte a bal oldali tüdőt, a mellkasomban három oldalbordát összezúzott, ott rekedt meg. A bokámba is be­lement egy, mikor felugrottam, akkor vettem észre, hogy lóg a bokám. Három ló rögtön ki­fordult a hámból, elvagdostuk az estrángokat, de ott pusztultak el, annyira telibe kapták a szilánkokat. Aki elől a ló száját fogta, annak olyan szerencséje volt, hogy a kalapját vitte széjjel a repeszdarab, nem a fejét, csak a térdé­ből kellett kivenni egy szilánkot a karcagi kór­házban. Egy kis szénát löktek a szekérderékba, mert én nem tudtam menni, úgy indultunk el a Németéri főcsatorna gátján az ágotai gátőrház felé, majd a Debreceni úton Karcagnak hazafe­lé. Ágotán én már eszméletlen voltam. Jött egy műtrágyát szállító traktor, megállították, azzal vittek be Karcagra, a kórházba. Vittek is tovább mentővel Szolnokra, a tüdőkórházba. Ott dél­után háromkor megműtötték, aztán bent feküd­tem hat hétig, egy fél esztendeig voltam beteg­­állományban. Sajnáltam a négy lovat, mert há­rom a gáton kimúlt, a negyedikkel a társaim még bevergődtek valahogy a karcagi vágóhídig, de ott már összeesett, úgy húzták be. En ugyan a kórházban voltam, de csak gondoltam rá, hogy a szénát haza kéne szállíttatni. Egy héttel a sebesülésem után azonban megint bombáztak, akkor meg gyújtóbombát löktek le a bombatér­re, de úgy fújt a szél, hogy a tűz felment a Németéri csatorna gátjára, és a nagyiváni meg karcagi emberek által lekaszált és pakkba tett szénát, a mienket is, semmivé tette. Elégett min­den, egy szál szénát sem tudtunk elhozni. Ezért dolgoztunk. Próbáltunk egy kis kártérítést kérni, nem is annyira a szénáért, hanem a lovak elpusztulása miatt a szovjet parancsnokságtól, de nem kap­tunk. Később aztán vizsgálták az esetet: ötven­két méterre esett le tőlünk a bomba. Valahogy megúsztok.” Körmendi Lajos Pénz, money, das Geld Táncoljunk a szegényekért! Hetekkel ezelőtt láttam a tévéhíradóban egy körülbelül félperces riportot. Nem volt nagy do­log, mégsem tudom elfelejteni. Arról volt szó, hogy jótékony sági bált rendeztek a pesti V igadó­ban, s tiszta bevételét a szegények megsegítésére használták. Néhány másodpercre felvillantak a képernyőn a Vigadó lépcsősorai, termei az esté­lyi ruhás hölgyekkel és a szmokingos urakkal. Nem kétlem, hogy a bál rendezőit jó szándék vezette, s azt sem, hogy a bevételből jótékony­kodásra fordított összeg pár napra megkönnyítet­te néhány ember életét. De akkor miért nem tudtam gondtalanul örülni a hímek, miért maradt bennem valami rossz érzés a riport után? Először is már önmagában groteszk dolog, hogy az egyik ember mulat, táncol azért, hogy a másiknak legyen betevő falatja, az egyik kaviárt eszik, hogy a másik tejet, kenyeret vehessen, ami átmenetileg megmenti az éhezéstől. A múlt télen tanyát vert a lépcsőházunkban egy öregember, akit nem volt szívünk elkergetni, mert biztosan megfagyott volna odakint. Elkép­zeltem, mit segíthetet volna az öregnek, ha ado­mányt kap a táncmulatság bevételéből vagy va­lami más forrásból. Kenyeret, szalonnát s való­színűleg egy üveg bort vett volna, s egy este teli gyomorral feküdt volna le a lépcső alatt leterített hullámpapírra. De több nap, mint adomány, a következő napon már éhesen maradt volna, ma már a kukákban is egyre kevesebb ehető hulladék van. Ám kétlem, hogy az öreg valaha is kapott volna egy fillért is valamilyen jótékonysági szer­vezettől. A nyomornak van egy olyan bugyra, ahová az adományok már el sem jutnak. Az ott élők nem olvasnak újságot, nem tudják, mikor és hol osztanak élelmiszert, ruhaneműt, nincs lak­címük, ahová lelkes emberbarátok mindazt elvi­hetnék nekik. Azt hiszem, igen nagy naivitás kell ahhoz, hogy bárki elhiggye: a jótékonykodás megoldás a nyomor elleni küzdelemben. Magyarországon ismét hárommillióan élnek a létminimumon vagy az alatt, jó úton haladunk, hogy ismét a hárommillió koldus országa legyünk. Nincs annyi bál, annyi ruhagyűjtés, annyi szociális se­gély, amennyi elég volna ennyi nyomorúság szá­mottevő enyhítésére. Hiába súlykolják az ellenkezőjét, széles kör­ben hiszik ma is, hogy a gazdagság és a szegény­ség ok-okozati viszonyban van egymással, minél több a gazdag, annál több a szegény is. S ezt még megfejeli az a némileg cinikus vélemény, hogy a jótékonykodás nem a szegényekért, hanem a gazdagokért van, azért, hogy az ő lelkiismeretü­ket megnyugtassa. Ha nem is tartalmazza a teljes igazságot, van némi igazság ezekben a véleményekben. De hát ki tudja ma itt, hogy mi a teljes igazság? Gyűjtsünk hát és táncoljunk, együnk drága nyalánkságokat a jótékony sági esteken! Meglesz az a jó érzésünk, hogy segítettünk, valahol vala­kinek egy-két napra megkönnyítettük az életét. Ez sem kevés, de azfne higgyük, hogy a szegény­ség megszüntetéséért tettünk valamit. Bistey András Idegenforgalom 1991. (1.) A talpon maradás a tét A mai nehéz gazdasági hely­zetben egyre kevesebben tehetik meg, hogy kedvük szerint válo­gassanak az utazási irodák színes választékaiból. Bármilyen mély legyen is azonban a válság, az emberben él egy természetes vágy, igény, hogy legalább né­hány napra szakítson a minden­napok egyhangúságával, utaz­zon, kikapcsolódjon. Ezért is né­zünk utána, mit kínálnak az uta­zási irodák a leendő ügyfelek számára, milyen gondokkal, problémákkal küzdenek. Ezúttal Csányi Jánost, az Express Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Uta­zási Irodájának vezetőjét keres­tük meg. Csányi János elmondta, hogy az Express Utazási Iroda az utóbbi években jelentős tartalmi és formai változáson ment ke­resztül. Korábban ifjúsági iroda­ként ismertük, mára azonban a címből is eltűnt az ifjúsági jelző. Ennek oka, hogy korábban a fenntartó és felügyeleti szerve a KISZ volt, de ma már nem kötő­dik egyetlen ifjúsági szervezet­hez sem. A tartalmi változás ab­ban nyilvánul meg, hogy a fel­nőttutaztatás - jóllehet korábban is létezett - aránya megnőtt az ifjúsági és diákutaztatáshoz ké­pest. Az Express kedvezményei ma már nemcsak a diákoknak, ha­nem részben a felnőtteknek is szólnak, 10-26 éves korig vált­ható a nemzetközi diákiga­zolvány, amely a vasút, a múze­umok, színházak, stb. szolgálta­tásaira nyújt kedvezményt. A volt szocialista országokba pél­dául 50 százalékos vasúti ked­vezményt adnak. A Youth Hostel (Nemzetközi Ifjúsági Vendég­házak) igazolványait idősebbek is kiválthatják, amely öt földré­szen működő, több ezer nemzet­közi szálló igénybevételére jo­gosít. Ezek általában szerény ki­alakításúak, de megbízhatók, és az adott ország árszínvonalához képest a legolcsóbb elhelyezést jelentik. A flyto igazolványokat 25 éves korig bárki, tehát nem­csak diákok válthatják ki. Közle­kedés, sport, éttermek, szállók, múzeumok területein jogosít kedvezményekre. 26 éves korig váltható az Eurotrain-bij, amely Budapesttől 150 nyugat-európai célállomásra, illetve vissza, ked­vezménnyel jogosít vasúti me­netjegyváltásra. Az utazási kedvezmények el­lenére jelentős a visszaesés uta­zási „hajlandóságunkban”. Az Express megyei hivatalában pél­dául az elmúlt évben 80 százalé­kos árbevétel-csökkenés volt. A volt szocialista országokba alig történik utaztatás. Nincs kereslet a bevásárlóturizmus iránt sem. Az idegenforgalomban talpon maradni ma sem könnyű. Meg kell célozni azokat a rétegeket, amelyeknek még mutatkozik fi­zetőképes kereslete. Tudomásul kell venni, hogy a korábban nagy tömegeknek szervezett utak iránt nincs igény. Az Express igyekszik részt venni szakmai utak szervezésében, ebben lát­nak perspektívát. Az egyénileg utazó turisták­nak szállást közvetítenek, vagy igény esetén közlekedési eszkö­zöket biztosítanak. Érdeklődés mutatkozik görög, török, olasz, jugoszláv szálláshelyek iránt. Ennek kielégítésére az Express apartmanokkal áll a kiutazók rendelkezésére. (Folytatjuk) Mindent a vevőért___ Vevőcsalogatónak szánta - és tényleg az is lett belőle - az ÉKV Szolnokon azt, hogy hét helyi (1 -es, Cukor, Gólya, Márka, Pa­nel, Sarok, Meder úti ABC) és a martfűi Tisza ABC-ben a még három hete is 250 forintért adott disznóhúsféleségeket (comb, karaj) 175 forintért adja. A si­kerre jellemző, hogy kétszer, háromszor annyi fél sertést ad­nak el. A városban legolcsóbban mért hús származási helyét titok fedi. A vállalatnál remélik, hogy a héten és a jövő héten még ennyiért tudják adni a húst. Határátlépés csak m&fog__________________ Egyoldalúan korlátozta Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye és a Szovjetunió kárpátontúli terü­lete közötti, kishatármenti sze­mélyforgalmat a szovjet fél. A március 1-jén újra megnyitott Barabás-mezőkaszonyi és Ti­­szabecs-tiszaújlaki határál­lomáson ezentúl az egyszerűsí­tett határátlépővel rendelkező magyar, illetve szovjet állam­polgárok csak gyalog kelhetnek át. A határőrség ezért kéri a ma­gyar állampolgárokat, hogy az említett pontokon semmilyen gépjárművel ne kíséreljék meg a határátlépést, mert a szovjet ol­dalról visszaküldik őket. Az il­letékes magyar szervek lépése­ket tettek, illetve tesznek az ügy tisztázására és megoldására. Abonyban az elmúlt szezon sikeres tánctanfolyamai és vizs­gái után újra indul a Petőfi Mű­velődési Házban két társastánc­tanfolyam. A hetedikes, nyolca­dikos gyerekek szerdai napo­kon, a felnőttek péntekenként találkoznak, hogy megismerjék a különböző táncokat. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint az elmúlt évben alig 43.800 lakás épült Magyar­­országon, 15 százalékkal keve­sebb, mint egy esztendővel ko­rábban. A lakásépítés ilyen alacsony szintjére 1955-ben volt utoljára példa. A magánüdülő-építkezés a lakásépítéssel ellentétben fel­lendült. Tavaly 2600 magánü­dülő készült el, 150-nel több, mint 1989-ben. Nagy Rózsa Megyei KÓTA Megalakult a Jász-Nagykun-Szolnoki Ének-Zenei Együttesek és Kar­nagyok Egyesülete: a megyei KÓTA. A napokban.megtartott közgyűlés az egyesület elnökévé választotta Ferenczi Györgyöt (Tiszafóldvár); alelnökeivé pedig Bedőné Bakki Ka­talint (Jászberény), Bischof Lászlót (Törökszentmiklós) és Czakó János­­nét (Szolnok). Ügyvezető elnöki megbízást Szabó András kapott (Szol­nok). A KÓTA megyei titkára ismét Buday Péter (Szolnok). Az 1991 -es munkaterv szerint az egyesület két alkalommal tájékoztató újságot kíván megjelentetni. Szervezi az Éneklő Ifjúság minősítő hang­versenyeit - melyre közel száz kórus nevezett be! - és a múzeumi hangversenyeket. A munkatervben természetesen még számos feladat szerepel. A közgyűlés kéri, hogy akik segítették az eddigiekben a KÓTA megyei szervezete tevékenységét, támogatásukat a jogutód egyesületnek is adják majd meg. Tarsolyom gyerekeknek Reve&^^lakas,

Next

/
Oldalképek
Tartalom