Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-13 / 61. szám
4 1991. MÁRCIUS 13 N YÍLT TÉR Lényeg a belső szolidaritás kifejlesztése MSZDP: Nélkülünk nem megy Szervezzünk valódi szakszervezetet! A türelem rózsát terem Amikor a rendszerváltásról beszélünk, és azt mint folyamatot fogjuk fel, előbb-utóbb eljutunk ahhoz az állításhoz, hogy a gazdasági szférában lassúak a változások, s ráadásul nem biztos, hogy egészséges tőkés gazdasági rendszer felé vezetnek. Esetleg valamiféle „brazil típusú” tőkés gazdasági rendszer születik, annak összes hátrányával. Siránkozással azonban nem segítünk a helyzeten. Meg kell vizsgálnunk, hogy azok a társadalmi alapok, amire jövendő gazdaságunk épül, pozitív vagy negatív irányba terelik fejlődésünket. Az egészséges gazdasági rendszer egyik alapja az a felismerés, hogy a munkaerő is piaci áru, s annak megfelelően viselkedik. Ahhoz azonban, hogy a munkerő a piacon eladható legyen, meg kell szerveződnie. A munkerő szak- és szakmai érdek-képviseleti szervezetekbe tömörül, minőségétől és fajtájától függően. Csak ebben az esetben képes önmagát menedzselni, így kerül tárgyalóképes pozícióba. Habár a téma bonyolult, én mégis kiemelnék három részletkérdést: a nyilvánosság, a szolidaritás és a szakértői háttér kérdését. Véleményem szerint ezen hármas követelmény teljesítésén áll vagy bukik a demagógiamentes, erős szakmai érdekképviselet. Vizsgáljuk meg a nyilvánosság és az azzal szorosan összefüggő esélyegyenlőség kérdését. A hétköznapok munkahelyi politikájának alapvető deformáltsága köszön ránk. Mindnyájunk előtt ismeretes például az a jelenség, hogy a 67 százalékos rokkantságot az utóbbi időben átminősítik 50 százalékos rokkantságra. Emiatt egyre több rokkantnak kell munkahelyet keresnie. Ezzel egyrészt tovább nő a munkaerőfelesleg, másrészt gondolom a rokkantak sem repesnek az örömtől. Ezzel egyidejű másik jelenség az únr. „át-Volt-e valaha is olyan március 15-e, amely a nemzet nagy többsége számára önfeledt szabadságünnepet jelentett? Az 1945-48 közötti koalíciós évek évfordulóit szokták így emlegetni, de ezeket is beárnyékolta a keresztény nemzeti konzervatizmus és a kommunista radikalizmus kibékíthetetlen ellentéte. Mindegyik a másik kirekesztésével önmagát igyekezett március örökösének kikiáltani, miközben egyik oldalon a nemzeteszme politikai nacionalizmusként a felsőbbrendűség hirdetésévé, mások lenézésévé, a kisebbségek kirekesztésévé torzult. A másik oldalon a nemzeti tartalmaitól megfosztott internacionalizmus pusztította a nemzet közösségi alapszöveteit. Mintha csak a mai helyzetünkről szólna Bibó István figyelmeztetése, miszerint a nemzet ügye és a teljes emberi felszabadulás ügye elválaszthatatlan. Akik ezt a mértéket követik „ . . . nem eshetnek azoknak a magyar hazafiaknak a tévedésébe, akik azt hiszik, hogy Magyarország akkor szabad, ha pusztán politikailag szuverén, de nem eshetnek azoknak a jó demokratáknak a tévedésébe sem, akik azt hiszik, hogy Magyarország akszervezéses” elbocsátás. Az természetes, hogy meg kell szűnniük a felesleges munkahelyeknek, s sajnos tönkremenő gazdaságunkban még inkább nő a munkanélküliség. Azonban az már korántsem természetes, hogy jól dolgozó, de netán politizáló vagy szakszervezetet szervező alkalmazottak hogy, hogynem mindig a leépítések áldozatai. Azonban az esélyegyenlőséget és a nyilvánosságot kifejezetten az sérti, hogy a munkahelyi dolgozókat információszegény helyzetbe hozzák. Ezzel nemcsak az esetleges kitörési lehetőséget veszik el tőlük, hanem kialakulnak a másodlagos „pletykaformációs” utak. Néhányan ezáltal kivételezett helyzetbe jutnak, azonban ezzel nem igazán tudnak élni, mert helyzetüket nem munkatársaiknak köszönhetik, hanem fölülről kapják. Ami így bármikor megvonható. Ebben a kérdéskörben kell megvizsgálni a munkahelyi vezető és az alkalmazottak közötti viszonyt. Természetesen badarság azt képzelni, hogy munkahelyen a polgári életből vett demokrácia létrehozható. Azonban minden munkahelyen természetes kell, hogy legyen a nyíltság és a tárgyalókészség. A jó munkahelyi vezejők korán felismerik, hogy számukra is kifizetődő egy alapos szakmai háttérrel rendelkező, tőlük függetlenül működő, tárgyalóképes szakszervezet. Ebből természetesen az is következik, hogy a jelenlegi munkahelyi vezetőket egyértelműen jellemzi az, hogy milyen szakszervezetekkel tárgyalnak, és az, hogy hogyan. A munkavállalói oldalról is meg kell legyen a készség a tárgyalásra. Mivel azonban valódi független szakszervezet csak demokratikusan működhet, jelentkeznie kell a nyilvánosság követelésének. Elsődlegesen tehát ebben a kérdésben kell kor szabad, ha a szabadság szószólói uralmon vannak.” A rendszerváltás első szakaszában számos olyan aggasztó tendencia jelent meg - ostoba nacionalizmus, rasszizmus, bűnbakkeresés - amely ismét veszélyezteti a haza és haladás szerves összekapcsolását. A szocialista párt a nemzettudat zavarainak felszámolására egyetlen utat jelöl meg: realisztikusan kell elemezni a nemzetnek a történeti és jelenlegi problémáit. Ehhez egy magasabb szintű politikai kultúra kialakulására van szükség, amely nem kelt teljesülheteden vágyakat és hamis illúziókat, hanem a múlt tényszerű feltárására, rosszértelmű politikai nacionalizmustól való megtisztítására, okos hazaszeretet kialakítására törekszik. Okos hazaszeretet csak úgy alakulhat ki, ha hazánk történelmét egy nagyobb egység: Kelet-Európa, Európa és a világ részeként próbáljuk meghatározni. Csak egy ilyen történelmi tudat lehet hatékony hazaszeretet hordozója. Ez lehet alkalmas arra, hogy a határainkon túl és a diaszpórában élő magyarok, a szomszédos országokban élő nem magyarpk és más külföldiek egy számukra kedmegegyeznie a vállalatvezetésnek és a szakszervezetnek. Jelenleg nem képesek országosan megszerveződni a független szakszervezetek. Sokan hivatkoznak valamiféle objektív okokra, mint például: a gazdasági helyzet nem kedvez a szervezésnek, az alkalmazóiak megosztottak, a demagóg irányzatok kerekedhetnek felül, stb. Vajon igazuk van-e? Véleményem szerint nincs igazuk. Gazdaságunk tényleg egy romhalmaz, mindennaposak az elbocsátások, csakhogy nem létezik olyan vállalat, amelynek ne lenne szüksége jó munkaerőre (különösen nem Magyarországon). Jóllehet az alkalmazottak rövid távú érdekeikben tényleg megosztottak, hosszú távon azonban érdekeik egybeesnek, ez pedig nem más, mint hogy valódi piacgazdaságban, jól működő vállalatok, tisztességes bért fizessenek. Milyen alapokon szerveződhetnek tehát a valódi szakszervezetek? A megoldás a belső szolidaritás kifejlesztésében és megóvásában van, vagyis:- belső szolidaritási alap létrehozása,- sztrájkalap létrehozása,- belső önfinanszírozás,- erős kommunikációs kötelékek az alkalmazottak között. Erdei Péter SZDSZ-irodavezetö (Folytatás a kővetkező Nyílt térben) vező, elfogadható és szimpatikus magyarságképpel találkozzanak. A szociálist párt elképzelése szerint a jövő Európájában valamennyi nemzet megőrizné identitását, történelmi, kulturális örökségét, miközben a mindinkább jelképessé váló határokon át egyre közelebb kerülnének egymáshoz az európai népek. Az egyes európai államok biztonságát és a földrész egészének stabilitását egyre inkább az összeurópaivá váló gazdasági, tudományos, kulturális, oktatási és emberi kapcsolatok rendszere, a demokrácia teljes kibontakoztatása, az emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak maradéktalan érvényesítése garantálhatja. A márciusi örökség szellemében szeretnénk elérni, hogy a különböző politikai erők nemzeti konszenzussal törekedjenek az ország gazdasági stabilizációjára, a fejlődés útján való elindítása szempontjából fontos tennivalók megoldására. Hassa át a bizakodás az ünnepet, a demokrácia megszilárdulásának, a nemzeti szuverenitás, a polgárosodás, egyszóval az 1848-as örökség megvalósíthatóságának reménye. Dr. Keresztes Eszter Szolnok A szociális demokrácia az egyénből indul, alulról szerveződik, kis közösségekben érzi jól magát. Kifejlődni csak polgári demokráciákban képes. A munkavállalók önkéntes, önvédelmi mozgalmából, a szakszervezetekből hozta alapértékeit: így a szolidaritást, az igazságosságot, a méltányosságot, az esélyegyenlőséget. soda-e hát, ha egy ilyen mozgalom és párt megszervezése, népszerűsödése és népszerűsítése időt vesz igénybe? Hiszen egyszerre kell polgárjogi küzdelmet folytatnunk és életre keltenünk a munkásmozgalom szociáldemokrata-szakszervezeti hagyományait. Mert hol van az indiviírásomat ajánlom mindazoknak, akik olvasták az Új Néplap március 6-i számában Tóth János cikkét. Ami - szemben a tényekkel - abban állt, csak két dologgal magyarázható: a szerző vagy szellemi vagy erkölcsi leépülésével. Kirohanásai, melyek nem kímélik a képviselő-testület egészét, egyes tagjait és a jegyzőnőt sem, a tények elferdítésén kívül a község legitim vezetésének lejáratását is célozzák.,, A február 27-i testületi ülés jegyzőkönyve alapján álljanak itt hitelesen a történtek a művelődési ház, illetve Tóth Jánossal kapcsolatban. A pályázó szakmai elképzeléseit a testület február 20-án ismerte meg, melyet jónak talált, és felállított egy bizottságot a szerződés feltételeinek kidolgozására. A bizottság javaslata - melyet a testület egyhangúlag elfogadott - a következő volt: a szerződés négy évre (1994. dec. 31-ig) szól, az első év letelte után mindkét fél kezdeményezheti a szerződés módosítását vagy felmondását. Az első évben az üzemeltető a szerződéskötéskor kapja meg egy összegben az önkormányzat támogatását (450.000- 550.000 Ft), bérleti díj elengedésével a büfé üzemeltetését, a támogatáson 1991. február 23-án a Kisgazdapárt helyiségében mintegy húsz, földjétől megfosztott kisgazda megtette az első lépést, hogy megalakítsa a Farmergazdák Termelő és Értékesítő Társulását. A hallott hírek alapján Szolnokon is földfoglalásra készülnek a kisgazdák? Törvényellenes, önkéntes, de még jelképes földfoglalásról gondolatban sem volt soha szó. Négy évtizeddel ezelőtt tőlünk törvénytelenül vették el az ősi földünket, kiűztek a lakásunkból, földönfutókká tettek, megalázva, megszégyenítve. A rádiót és a televíziót figyelve megállapíthatjuk, hogy napok kérdése, és a parlament megszavazza a földtörvényt. Erre az időre minden lehetőségre számolva fel kell készülni. Elvesztettük a nélkülözhetetlen termelési eszközeinket, kiestünk a gazdálkodásból, és az azóta kifejlett agrotechnikát sem isdum, az alulról szerveződés és a kisközösségek magától értetődősége? Hol a polgári demokrácia szólás- és sajtószabadsága? A személyiségi jogok szent és sérthetetlensége? Hol vannak áz önkéntes, alulról szerveződő szakszervezetek? Hol van a képzett szakmunkás büszkesége, az értelmiségi hite, Ch kisvállalkozó jól felfogott érdeke? Hol van mindez együtt? És ebben áll a veszély. Mert „mindezek nélkül!” van szegénység, munkanélküliség, lesüllyedés. Milliók lába alól csúszik ki a talaj... A szociáldemokrácia éppen a polgári demokrácia hiánya miatt képtelen gyorsabban szerveződni, ám épp a szociális demokrácia hiánya fogja labilissá tenni a kelet-közép-európai és köztük a magyar pártstruktúrát, s késleltei a polgári demokratikus rendszer megerősödését. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nem vett részt a rendszerváltás körüli és utáni politikai alkukban. Demokráciához méltatlan eszköfelül működtetési költségek és a befolyó összes bevétel őt illetik. Az önkormányzat ezenfelül vállalta az épület hátsó részének szerkezeti nagyfelújítását. Ezzel szemben Tóth János kért 1.100.000 Ft támogatást, és ezért adott volna 20.000-30.000 Ft bevételt (tavaly a „nem működő” ház bevétele 200.000 Ft volt). A másik változat szerint 850.000 Ft-ot kért az önkormányzattól és az összes bevétel az övé lett volna. Mivel a testület minden tagja fontosnak tartotta és tartja ma is, hogy a falu művelődésében valami elinduljon, felemelte az évi támogatás összegét 630.000 Ft-ra. De Tóth János úrnak még ez is kevés volt, és azzal vádolta a testületet, hogy nem támogatja a művelődést, és ekkor hangzott el a „csirketenyésztés”. Szó szerint így: „Nézd, János, ha ebben a házban valaki csirkét szeretne tenyészteni, akkor súlyos ezreket fizetne az önkormányzatnak bérleti díjként, de Te nem csirkét fogsz tenyészteni, hanem „kultúrát fogsz csinálni”, ezért Tőled nem kérünk bérleti díjat még a kocsmáért sem, hanem 630,000 Ft-tal támogatunk. ’ ’ Tóth úr ezek után megköszönte, és megírta rágalmazó cikkét. merjük. A Kisgazdapárt szervezett egy továbbképző tanfolyamot, de az csupán arra jó, hogy tudjuk, mit kellene ismerni. Azzal tisztában vagyunk, hogy közösen eredményesen tudunk indulni. Elképzelése a társulásnak: egyénileg művelni a földet, de a szántást, vetést, aratást az arra kijelölt tagjaink végeznék. A tagjainknak 4 db MTZ erőgép, 5 pótkocsi és valamennyi talajművelő kisegítő gépegységük van a birtokukban. Tagjaink soraiban megtalálható az állatorvos, a főiskolai végzettségű közgazdász (az agrármérnök, növényvédős szakember egyelőre még gondolkodik), traktoros, lakatos, kovács, stb. A jó időre és a földtörvényre várunk. A Kárrendező Bizottság döntését mindenképpen elfogadva, az ország, a helyi termelőszövetkezet érdekeit, a társulat érdekeivel egyeztetve, de mindenképpen a társulás tagjainak a földjét zökkel próbáltak minket meggyötörni és kivéreztetni, abban az öntelt hitben, hogy nélkülünk is megy. - Nem megy. - A szélesebb látókörű politikusok és újságírók, üzletemberek és diplomaták ezt mind gyakrabban fogalmazzák meg. Ám a demokráciát sem lehet csak jó szándékkal, anyagi eszközök híján építeni. Bízunk abban, hogy ezt is felismerik azok, akik döntenek vagyonúnkról, és a New York-i Intemacionálé határozat szellemének megfelelően visszakapjuk 1948-ban elbitorolt vagyonúnkat, úgy, ahogyan azt teljes egészében visszakapta északi testvérpártunk, a Cseh Szociáldemokrata Párt! A mi dolgunk most kristálytisztán tudni a helyünket: a munkavállalók hiányzó politikai érdekvédelmét kell megvalósítanunk a gazdasági érdekvédelmet megvalósító szakszervezetekkel együtt. Mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy rajtunk nem múlik a szociáldemokraták egysége! Még egy-két tény az inkriminált írással kapcsolatban:- 1991-ben a helyi közművelődési feladatokra 412.000 Ft állami támogatást kapunk, a könyvtár, művelődési ház és a sportolás együttes költségvetése ezzel szemben több mint 2.400.000 Ft. Ha ehhez még hozzávesszük az óvodai és iskolai nevelést is, úgy az önkormányzat bevételeinek csaknem 50 százalékát (31.000.000 Ft) költi művelődési célokra.- A falu jegyzőnőjét is érinti a dolog, mivel idén családostul szeretne ideköltözni.- A közelmúlt tanácsi és pártvezetői között Tóth János is ott feszített. Mindezek alapján mind a képviselő-testület, mind a magam nevében határozottan visszautasítom a hivatkozott írás tartalmát és stílusát. Úgy érzem, mi nem vágtuk képen a falut, de mikor Tóth úr „megborzad” a képviselőktől, akkor ő nemcsak a testületet sérti, hanem a választópolgárokat is, akiknek a bizalmából lettek képviselők. egy tagban képzeljük el. Mindenkép pen egyenlő partnerek kívánunk lenn mindenkivel. Nem akarjuk sem a leg jobb földet, de a legrosszabb földet sen fogadjuk el. Hasonló minőségű földe akarunk, mint amit tőlünk elvettek. Első alkalommal egy 40-50 hektáro gazdaságra gondolunk, azonban mi úgy néz ki a dolog, hogy az egyén gazdák, akik most kapják meg a föld jüket, legtöbbjük a társaság tagjaikén fog gazdálkodni, így kb. 4-500 hektár ra számítunk. Modla Fereni Szolnol A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget! ’48 szellemében, nemzeti konszenzussal Az új Néplap politikai vitafóruma MSZDP Megyei Elnöksége Hallgattassák meg a másik fél is Mennyit ér a kultúra Jászalsószentgyörgyön? Gajdosné Rock Klára alpolgármester Szolnoki farmergazdák Jó időre és földtörvényre várva
