Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-11 / 59. szám

Néplap 1991. MÁRCIUS 11. A szerkesztőség postájából A Jubileumi Lakásszövetkezet mulasztása Tulajdonosok - tulajdon nélkül A Jubileumi Lakásszövetke­zet építette és adta át 1987. de­cember 17-én a szolnoki, Kes­keny János út 65-67. szám alatti házat. Most derült ki - miután el akartuk adni a lakásunkat hogy nem is mi vagyunk a lakástulaj­donosok, hanem a Jubileumi La­kásszövetkezet. Bennünket csak fizetőként tartottak nyilván - az OTP-nél. Vagyis: huszonnyolc lakónak nincs tulajdonbejegyzé­se. Az ügyben Bede Lászlóhoz, a szövetkezet elnökéhez fordul­tam, aki azzal próbált megnyug­tatni. hogy májusra meglesz a bejegyzés. Miután negyedik éve, hogy beköltöztünk a házba, már csak egy kérdésem van: me­lyik májusra? Gyémánt Imréné Szolnok „Köszönöm, amit értem tettek” Nemrég egy kisebb műtéten estem át, amputálni kellett az uj­jam. A Hetényi Kórház sebészeti osztályán jót akartak nekem, amikor azt az érzéstelenítési módszert alkalmazták, hogy a hónalj köré szúrták a zsibbasztó injekciót, de sajnos majdnem végzetes lett. Amikor kötözésre mentem az SZTK-ba, a gyenge­ségtől már alig álltam a lába­mon... Szövődmény lépett fel, mely­nek következtében a mellhártya­­lemezek közé levegő került, és összezsugorodott a tüdőm. Sze­rencse, hogy idejében szakorvo­sok kezébe kerültem, és a mell­kason keresztül vezetett csővel vissza tudták tágítani a tüdőmet. Mindez már a 11-es számú, régi tüdökórházban történt, ahová az SZI'K-ból mentövei szállítottak. Ezt követően teljesen ágyhoz voltam kötve, de nagyon meg­nyugtatott, hogy éreztem, ta­pasztaltam: a nővérek, az orvo­sok mindent elkövetnek a bete­gek egészségének helyreállítá­sáért. Lelkiismeretes és önzetlen segítségükért ezúton fejezem ki hálámat. Köszönöm, amit értem tettek - különösen Nádai Tamás doktor úrnak, aki közvetlen keze­lőorvosom volt. A sok beteg ellá­tásához - a kórház valamennyi dolgozójának nagyon jó egész­séget kívánok. Kókai Mihályné Zagyvarékas Segítsen, hogy segíthessenek A „Segítsetek alapítvány’* ez év január elsején jött létre Jász­­felsőszentgyörgyön (Iskola út 5. sz. Telefon: 16.) - azzal a céllal, hogy támogassa a mozgássértül­­tek, a fejlődési rendel­lenességgel születettek bel- és külföldi gyógykezelését, előse­gítse a daganatos betegek élet­­körülményeinek javítását, reha­bilitációját Magyarország egész területén. Az alapítvány számla­száma: Konzumbank RT. jász­berényi fiókja - 459-98922-K- 16-11701. A támogatást belföldi postautalványon is-fel lehet ad­ni, a következő címre: „Segítse­tek” Konzumbank RT. fiókja - 5100 Jászberény, Lehel vezér tér 29. A befizetett támogatásról igazolást adunk, ami levonható az adóalapból. Kérésre - válasz­­borítékban - részletes tájékoz­tatót küldünk, valamint befizeté­si utalványt is. Szeretnénk, ha az egész­ségügyi kormányzat, a társada­lombiztosítás intézményrend­szere és a betegek támogatására létrejött alapítványok - összefo­gással - rövid-időn belül megte­remtenék a lehetőséget arra, hogy a hazánkban még nem gyó­gyítható, nem műthető betegek ellátására egészségügyi centru­mok jöhessenek létre. Megdöb­bentőnek tartjuk, hogy ilyen centrumok hiányában magyar orvosok dolgoznak külföldön, annak viszont örülünk, hogy magas színvonalú munkájukat elismerik. Megemlítem, hogy az alapítványunk által támogatott Hermann Ildikó miskolci kis­lány gerincműtétjét Németor­szágban egy olyan magyar orvos végzi el, aki 6 hónapig ott volt tanulmányúton, s amikor haza­jött, munkájára egyetlen magyar egészségügyi intézmény sem tartott igényt. (Kénytelen volt visszamenni.) Óriási erőfeszítésbe kerül a külföldi műtétek fedezetének el­őteremtése, és ki kell mondani, az önkéntes adományozóknak a mai nehéz gazdasági helyzetben véges az anyagi lehetőségük. De egyetlen ember sem halhafmeg és nem maradhat örökre nyomo­rék csak azért, mert Magyaror­szágon nem tudnak rajta segíte­ni. Társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy ez az áldat­lan állapot megszűnjön. Szarvas Gábor a „Segítsetek alapítvány” elnöke Jászfelsőszentgyörgy Ki használja, vagy költötte el a pénzt? Levél a Postához Pénzem és türelmem fogytán, ezért - két hónap elteltével - a nyilvánosság előtt fordulok a Postához. A következő történt. Ez év január II-én, a K 396304 számú feladószelvényen, utánvétellel 3000 forint értékű csomagot küldtem Szolnokról Budapestre. Mivel néhány hét el­telte után sem kaptam meg a pén­zértét, telefonon érdeklődtem a címzettől, aki elmondta, hogy a szolnoki 3-as számú postahiva­talnál, ahol ígérték az ügy rende­zését. Mivel az is maradt, az 1 -es számú postahivatal helyettes ve­zetőjéhez fordultam. ígéret ott is volt, de pénz a mai napig sincs. Egy hét elteltével újra érdeklőd­tem, amikor is megadták a Deb­receni Postaigazgatóság címét, hogy velük levelezzek az ügyben. Természetesen a saját pénzem­ből, hiszen az én érdekem, hogy tisztázódjon, kik követték el a mulasztást. (A levél tartalmán még gondolkodom.) Január 24-én értesített a A; dijfolyósító Igazgatóság, h . 2i- én 5 776 forintot, a januui i nyugdijamat postázták. Ezt sem kaptam meg a mai na­pig. (III. 7.) Miután reklamáltam, azt a választ kaptam, nem biztos, hogy a jelzett napon feladták. Két napja meggyőződtem arról, hogy a februári nyugdíjam meg­érkezett az átutalási betétszám­lámra. Újra reklamáltam. Vá­lasz: Ajánlott levélben érdeklőd­­jema Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságnál, hogy valóban feladták-e a januári nyugdíjamat! Az aján­lott levél 29 forintba került, az említett csomag elküldése 88 fo­rintba. Járok fűhöz-fához, a csaknem 9000 forintnyi pénzem pedig kamatozik a tiszteletlen Postának? Tiszteletlen, hiszen mennyire tisztelhető az a hivatal, amely az egyre növekvő ellen­szolgáltatásért vállalkozik, s an­nak nem csak hogy nem tesz ele­get, de megbízóit hitegeti, ugrál­tatja - ahelyett, hogy igyekezne rendezni a mulasztásait. A címzett válaszát, pénzemet várva, maradok ... Sz.I.-né (név, pontos cím a szerkesztőségben) Lehetőleg írják fel a rendszámot Három busz száguldott egy­más után címmel, február 18-án közöltük a szolnoki Bártfay Jó­­zsefné levelét, melyre Szabó Ist­ván, a Jászkun Volán igazgatója adott választ. Mint írja, február 13-án reggel - 6.50 és 7 óra kö­zött - menetrend szerint hat autó­busz haladt el az Aba Novák te­rem előtt, így az említett hármat - rendszám vagy vonaljelzés hiá­nyában - nem tudták beazonosí­tani. A hasonló eset elkerülésére valamennyi buszvezető figyel­mét felhívta, s a történtekért el­nézést kér. A gépkocsivezetők számon­kérése miatt, valamint az esetle­ges kártérítés érdekében kéri az utasokat, a járókelőket, hogy le­hetőségeikhez mérten írják fel a szabálytalankodó autóbuszok rendszámát, vagy vonaljelzését. Hozzászólás cikkeinkhez Uj telefonkönyvet adnak ki az idén Amerika közelebb került, mint Törökszentmiklós cím alatt (feb­ruár 7-én) többek között szóvá tettük, hogy a megváltozott tele­fonszámokról kiadott füzetben az előfizetők névsorát nem az ábécé szabályai szerint állították össze, hanem a régi számok növekvő sorrendjében. így került például a Kisújszállási Temetkezési Vál­lalat Fióküzlete után a rendőrség baleseti helyszíni csoportjának a száma. Észrevételünkhöz Sál Zsuzsanna, a Magyar Távközlési Vállalat Debreceni Igazgatóság üzemviteli igazgatóhelyéttese az alábbiakat fűzte: Karcag és gócterületének au­tomatizálása miatt igazgatósá­gunk egy szám változási jegyzé­ket bocsátott ki, és ez tartalmazza Karcag, Kisújszállás, Kunhe­gyes, Kunmadaras, Kenderes, Bánhalma távbeszélő előfizetői­nek régi és új kapcsolási számát, valamint nevét és elnevezését. A számváltozási jegyzék - mint ne­ve is mutatja - az előfizetők kap­csolási szám szerinti keresését teszi lehetővé, ezért az összeállí­tása a régi szám emelkedő sor­rendje szerint történt. A számvál­tozási jegyzéknek - hibája mellett - van előnye is: az ismert régi szám alapján az új könnyen meg­állapítható. (Ami a telefonszá­mokról kiadott füzet bírálatát il­leti, álláspontunk változatlan. A szerk.) Az új telefonkönyv őszre vár­ható, mely tartalmazza az 1991. első felében bekapcsolt előfize­tők adatait, valamint a korábbi bejegyzés változásait is. Segítsék az igazságos elszámoltatást Tisztelt Pető Iván Képviselő Úr! Elnézését kérem, hogy az Új Néplap február 23-i számában megjelent, Kérdezzen velünk! - Nincsenek illúzióink cím alatt adött válaszával nem értek egyet, mivel a feltett kérdésemre csak részben válaszolt. Nem a III/III- as, volt politikai rendőrség dol­gai iránt érdeklődtem, hiszen az már többé-kevésbé ismert ügy. Én a népellenes bűncselekmé­nyek elkövetőiről, azokról a be­súgókról szerettem volna bő­vebb választ kapni, akiknek - akár közvetlen, akár közvetve - ártatlan honfitársaink halálához, börtönbe zárásához, megkínzá­­sához, megalázásához köze volt. (Például a Münnich-féle pufaj­­kás különítményesek.) Egyik ke­gyetlen csoportjuk Karcagon működött, és az ottani tevékeny­ségük halálos áldozattal is járt. Nem tudom elfogadni a besúgók védelmében tett fejtegetéseit sem, mert sok ártatlan ember ha­láláért, börtönbe zárásáért, meg­alázásáért felelősek. A perekben tett hamis tanúvallomásokra nem mentség a megfélemlítés! Ha ezt el lehetne fogadni, akkor igazolt lenne a sok jó hazafi ki­végzése is. Ha nem is meggyőző­désből tették, akkori gyávaságu­kért most kell felelniök. Ez pedig nem szándék kérdése, hanem hi­vatalból üldözendő bűncselek­mény, mivel a népellenes bűn­­cselekmények soha nem évülnek el! Még valamit: aki a bűncselek­mények elkövetéséről tud és azt elhallgatja, bűnpártolást követ el. Kérem, hogy inkább segítsék, mint akadályozzák az igazságos és jogos elszámoltatást. Tamás József Szolnok Az élhetnek-e továbbra is a tehenek című cikkben (11.21.) a következőt olvastam:....aki vál­lalja, hogy 3 évig az egy tehénre jutó tejtermelést 4 500 literrel csökkenti, és nem pótolja a levá­gott tehenet, tízezer forint támo­gatásban részesül. ’' Ezen elgon­dolkodtam, mert ha tehéntartó gazda volnék, és az egyik tehe­nem mondjuk hétezer liter tejet adna, ezt 4 500 literrel csökken­­teném, már csak 2 500 litert kel­lene kifejnem. És a négyezres­tül?! Még szerence, hogy átla­golni lehet, így nem kell vissza­pumpálnom 500 liter tejet. De­­hát, nem vagyok abban a helyzet­ben, hogy teheneket tartsak, így nem kell ilyen gondokkal küsz-A tárgyalóteremből „Ne mozduljon, Sanyi bácsi...!” Amikor halántékához „hozzá­­fagyolt” a fém hideg érintése, au­tomatikusan a visszapillantó tü­körbe nézett. Megborzongott, mert látta a pisztolyt. Aztán megszólalt a buszeltérítőnek vélt fegyveres. . Harsány hangon kezdte, de szánal­mas reszketés lett a fenyegetésből, hogy: „ne mozduljon, Sanyi bácsi, mert szétloccsantom az agyát! ” Furcsa módon, a fenyegetés megnyugtatta az autóbusz vezető­jét. Hangjáról felismerte a támadót és megérezte, hogy az jobban meg van ijedve, mint ő. Kapkodás nél­kül markolta meg a csuklóját, és kicsavarta kezéből a fegyvert. Igaz, akkor még nem tudta, hogy amit játékpisztolynak remélt, egy Frommer Stop típusú 7,65 mm-es kaliberű, öntöltős pisztoly. Sápi György, Jászfényszaru, Ady Endre út 5. szám alatti lakos akarta elhitetni önmagával, hogy az egy szál pisztollyal még a „gé­peltérítők” irigyelt táborába is be­kerülhet. Az elszántságát növelő pisztolyt találta. Ismerősével, Sza­­kali János helyi lakossal dolgozott együtt egy régi ház bontásánál, a padláson fedezték fel a II. világhá­borúban még divatos fegyvert. Rozsdás volt, tára üres, úgy lát­szott, már semmire sem jó. Az oroszlányi születésű Sápi azonban nem így látta. Nemrég szerelt le a katonaságtól, ahol tiszthelyettes volt, erősködött, hogy fegyversza­kértő, hogy olyan „drazséosztoga­­tót” csinál a talált pisztolyból, amivel még háborút is lehet nyerni. Munkához látott, olajos vízben fürdette a Frommert, csiszolgatta, végül olyan állapotba hozta, hogy öröm volt ránézni. Neki legalábbis az, mert annyira megbabonázta a pisztoly, hogy el se tudta képzelni, mit kezdene nélküle. Elhatározta, hogy olyat tesz, amire csak az al­kalmas, akinek ilyen stukkerje van. Jászfényszaru főterén elszántan lépett fel az autóbuszra - múlt év szeptember 9-én, délben. Nem lo­pakodva, inkább széles mozdulat­tal - úgy, hogy az utasok is lássák, megcsodálják, és a pisztoly csövét Juhász Sándor buszvezető halán­tékához nyomta. A pilóta viszont nem törekedett látványosságra, egyszerű mozdulattal csavarta ki Sápi kezéből a fegyvert. Csak utá­na töprengett el, hogy mit akarha­tott a a töltény nélküli pisztollyal egy olyan buszon, ahol néhány idős asszony és egy-két gyerek utazott? Sápi sem tudta. Amit tu­dott - ugyanúgy, mint ismerőse, Szakali János, akivel együtt buk­kantak rá a Frommerre -, hogy a talált fegyvert be kellett volna szol­gáltatni. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott íté­letet Sápi György ügyében. Lő­fegyverrel való visszaélés és köz­teendőket ellátó személy elleni erőszak miatt 7 hónap börtönbün­tetésre ítélte. A büntetés végrehaj­tását 2 év próbaidőre fel függesztet­te. Az ítélet nem jogerős.- ésal -ködnöm. Meditálásom után egy­szerűen oldottam meg a gordiu­szi csomót: áthúztam a félreveze­tő - valószínű tévedésből, a szó végére került „T ’ betűt. Mindjárt megnyugodtam, hogy nem 4 500 literrel, hanem ennyi literre kell csökkenteni az egy tehénre jutó tejet. Köztudomású: a tulajdon biz­tonságának érzetében, a jó gazda gondosságával termelt, betaka­rított, tárolt, előkészített zöldta­karmánnyal, alig valamennyi ab­rakkiegészítéssel termelhető - át­lagosan - a tehenenkénti évi 4 000 liter tej. Természetesen meg­felelően gondozott, ápolt, kom­­poszt-trágyával „ etetett’ ’, termé­szetes vagy mesterséges gyepte­lepítéssel létesített legelőn. így rövid idő alatt megoldódna az olyan nagy gondot okozó „tejmi­zéria”. Nem kellene levágatni a teheneket, nem kellene darabon­ként tízezer forintot fizetni az ál­lamkasszából - a fogyasztók és termelők zsebéből! Százezer ,,megmentett” tehén után 80-90 ezer hízómarhát nevelhetnénk azokból a régi fajtákból, amelyek húsát megkedvelték áz olaszok és más vásárlóink: nemes valutát kaphatna értük a magyar nép, ráadásul megmaradna az a valu­ta, amit a gigantománia bűvöle­tében külföldre adunk fehérjére, ásványi anyagra, vitaminpremi­­xekre, gyomirtókra, s egyebekre. Mindezekhez az kellene, hogy a társadalom, a parlamenti-önkor­mányzati képviselők, a kormány­zat „venné már elő a jobbik eszét’ ’ - megszüntetve a négy év­tizedes sérelmek ma is hátrányos hatásait - és úgy tevékenykedjen, hogy minél hamarabb teremtse meg a fentiekhez szükséges felté­teleket. Ne vágjuk le a teheneket! Id.Kanta Gyula Berekfürdő Kaiikadobálás. Elítélendő, drága játék volt, hiszen a ka­rikákért a szobor megvilágítására használt fényszórókat berhel­­ték ki a győztesek. (Fotó: T.Z.) Szerkesztői üzenet Molnár Jánosné, Kisújszál­lás: Rokkantsági nyugdíjra az a dolgozó jogosult, aki munkaké­pességét legalább 67 százalék­ban tartósan elvesztette - feltéve, hogy a rokkantsági nyugdíjhoz az életkorának megfelelő szolgá­lati időt megszerezte. Tekintve, hogy korát nem írta meg, néhány tájékoztató adatot közlünk: 25- től 29 éves korig hat év 30-34- >; nyolc, 35-től tíz év a re', an;• nyugdíjhoz szükséges, munká­ban töltött idő. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Egy „I” betű tejbe lépett Ne vágják le a teheneket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom