Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

4 Néplap 1991. FEBRUAR S Szombati jegyzet Sajog a Kelet e Földnek Tisztelt Uram! Mivel Te hivatásodnál fogva mindent hallasz és látsz, bizonyára gondoltaimba sem okoz gondot beletekintened, s így már jóval azelőtt értesül­hetsz róluk, mielőtt azok idecsoroghatnának eme megdrágult papírlapra, a tollhegyen át. Azért csak nekiveselkedem... No persze, ma már bizonyára Néked is nehezebb kifürkészni dolgokat, mint hajdanán - akárcsak egy-két esztendeje. Egyre szövevényesebbnek tűnik a kor, távol és közel, kelet és nyugat. Fortélyos félelmeink mintha még sokkal fortélyosabbak lennének. A régi jó masszív összefüggések is összefüggéstelen elemi dirib-darabjaikra hujlottak, s szétszóródtak a por­ban, amiben taposunk. ... Azért Neked ott, fenn mégis csak tudnod kellene egy s mást. Példának okáért, hogy ki mit miért úgy tesz, ahogyan tesz. Beszélik, jól értesült, mindenüvé beférkőző anyagtalan köd alakjában leledzel, így kétségte­lenül viseltes dolgainkról is vannak elképzelése­id. Elvégre a mi holnaputánunk a Te tegnapelőt- töd. Ezért feltehetőleg nem is „égreszemetelt” műholdak adásaiból, a CNN esti híreiből értesül­tél az emberiség újabb szemfényvesztő játékáról. Gondolom, talpadat is megcsiklandozta egy-két Scud és Patriot rakéta a napokban, s ezáltal szá­modra is végleg bebizonyosodott - óh Urunk - hogy az Öböl nem holmi lábmosóvíz, amelyben a fejlett világ áztatja, fürdőzteti beteg, visszeres és piszkos lábait. Titkon azt is reméljük, hogy az oldalunkon állsz - bár tudja Isten (pardon) mi hány oldalon áll(t)unk már - és nem ott szándéko­zol kioltani életét dédelgetett édesgyermekednek - ennek a rosszcsont emberiségnek - ahol a terem­tés által lelket leheltél belé... Persze az is igaz, e vásott teremtményedet annak idején bölcsen elta­szítottad magadtól, de ím itt a legjobb alkalom, hogy kegyes elnézésedben részesítsd, és vissza­öleld kebledre. Rajta hát! Csodákra csábít a jelen. ...Ha még egyáltalán maradt lélekjelenléted odapillantani, mostanában láthattál csuda dolgo­kat a málló szovjet birodalom innenső csücskén is. Egy másik kilógó gyújtózsinórt ebből az alat­tunk ketyerésző szerkezetből. Talán még sokat látott, magasságos tekinteted is meghökkent a szövetségbe forrt, szabad-ulni vágyó parciumok partizánharcától: valóságos vádkelet! Azért ugye bizakodunk - mi itt lenn, és Te ott fenn -, hogy minden jóra fordul, s tavasszal me­gint kihajtanak a földből a virágok. Mert meg­üzented már sokféleképpen: hit kell! Anélkül egy tapodtat sem. Mi hallgatunk is rád, s fogunkat és gyomrunkat összeszorítva hiszünk valamiben. Bármiben. Ezt az egy hóbortunkat már senki meg nem tagadhatja tőlünk! No már ezek után nem is tudom, merjek e szót vesztegetni arról a jelentéktelen földdarabról, ahol üldögélek, a két felgyulladt tájék közt fél­úton. Arról a horpaszról, ahol István által megtért bárányaid békességben éldegélnek... újabban ten­gődnek. Mert míg a világ a Közel-Kelettől prüsz­köl, mi itt a közeljövőnktől. Istenuccse az utóbbi időben olyan érzése támad az itteni embernek, mintha nem élvezné jóindulatodat. Mintha nem vennéd, mi több, nem is akarnád észrevenni az itt lenn izgő-mozgó esendő szittya sarjakat. (Bár ha picit belegondolok, ez mégse lehetséges, mivel e vidéken gyakran hivatkoznak bizonyos magya­rok istenére. No mindegy. Lényeg, hogy még személyesen nem találkoztunk...) De, hogy szellemed mégis itt lebeg e gazdátlan földek fölött, méltán igazolja hanghordozásában és megjelenésében is a Te sinkovitsi szikár dör- gedelmességedet idéző kormányfőnk, akit min­den bizonnyal pártolásoddal emeltünk 15 (?) mil­lió kicsiny pajzsunkra. Köszönjük ráruházott böl­csességét, sziklaszilárd álhatatosságát, és kormá­nyunk jövőbe tekintő hozzáértését, ahogy azon munkálkodnak általad, hogy nemzetünket a leg­rövidebb kerülő utakon elvezessék egészen a Ká­naánba. Útközben azért meg-megáll majd a honfi az új csillogásba öltöztetett égbeszökő szoborcso­da alatt, s elmeditál: Vajon milyen lehet kapros- zelleres lével leöntve, körítve jófajta hasábburgo­nyával ott fenn a turulmadár!?... De mielőtt nyála is kicsordulna, eszébe jut talán Fiad bölcs tanítása. Mert boldogok vagyunk mi földi szegények, hisz miénk lesz a mennyeknek országa. Az egész, az utolsó szent rögig!... Persze, kinek a pap, kinek a paplan! - tartja a mondásból lett mondás. (S mint­ha tényleg egyszerre akarnák templomnak és bor­délynak berendezni eleink e ki^s Kárpát-meden­cét.) ...Ha megbocsátasz, Atyám, így a végefelé, fel- hánytorgatnám még ezt az újabb csontszáraz esz­tendőt is, amitől mint a legyek hullottak el szép levente téeszelnökeink. Ej, már igazán tehetnél róla, hogy ne csak az adósság, hanem valamennyi eső is peregjen ránk az égből. Máskülönben nem­hogy a manna, de még a búzakalász sem terem meg e földben. Szóval summa-summárum, erre mifelénk, Ke­leten a helyzet változatlan. Változatlanul. Pokoli teher az élet..., már-már nem is élet ez így. De azért maradni kell! Elvégre egy egész ország vagy égitest nem ülhet jobbodra, Fiad helyére. Külön­ben is, valami mindvégig itt marad közöttünk - közted, Istenünk és köztünk, porhüvelyek közt -, amire kinek-kinek meddig, de várni kell türelme­sen. ...Igen, igen: a Halál. Zálogfiók Nem lehet tudni, hogy Mária Te­rézia gondolt-e arra, hogy egyik legmaradandóbb, lényegét tekint­ve ma is változatlan intézkedése a zálogházak létrehozása lesz. Az ember azt hinné, hogy ez az intéz­mény az anyagilag lecsúszott, a jó­lét perifériáján is kívülre került ré­tegek végső mentsvára, pedig a boldogulást nemcsak ők várják in­nen. A szolnoki Baross úton lévő zá­logfiók parányi előterében ácso- rogva hamar rájön erre az ember. Az ajtó szinte szüntelenül nyílik. Azt mondja az üzletvezető asz- szonyka, hogy néha hosszú sor áll a becsüs előtt. Most éppen két bő­szoknyás, fiatal nő lép oda. Távo­labbról, fél szemmel Figyelem őket. A ráncok mögül vastag aranyláncon függő, zománcozott Szűz Mária-kép kerül elő. Ráné­zésre jónéhány ezer forintot ér.- Vajon honnan került hozzájuk? A fiókvezető asszonyka meg­vonja a vállát:- A zálogházi rendszer kezdettől fogva titkos. Nem firtatjuk az áru eredetét. Csak azt nézzük, mi meny­nyit ér.- Pedig mostanában sok a betö­rés...- Ha valamit keres a rendőrség, megkapjuk a listát, de hát már dör­zsöltek a zsiványok, nem ide hoz­zák a betörésből származó értéke­ket. Túrkeve meteorológusa Száz évvel ezelőtt, 1891-ben Túrkevén Hegyfoky Kabos es­peresplébános kezdte el a meteorológiai megfigyeléseket. Kiss Károly MÁV-nyugdíjas, feleségével 1960 óta végzi ezt a rend­kívül pontos munkát. A kezdeti műszereket egyre modernebbek váltják fel. (Fotó: Tarpai Zoltán) Túrkeve határábaan Az országban elsőként sike- rült fűthető csapadékmérőt te­lepíteni A kiváló tudós, szakíró Hegy­foky Kabos emlékoszlopát 1979-ben avatták fel az egykori érzékelőállomás színhelyén. Hegyfokynak közel 300 mun­kája jelent ipeg az akkori neves szakfolyóiratokban. Nem csak nyugdíjasok A lányok után középkorú, jól öl­tözött férfi jön. Mintha egy kicsit felzaklatott állapotban lenne. Ide­gesen körülnéz. Láthatólag nincs ínyére, hogy rajta kívül más is van az üzletben. Egyáltalán nem kelti a megszorult helyzetben lévő ember látszatát. Az üzletvezető mintha el­lesné gondolataimat: Kiss Károly észlelés közben Az arany a legjobb üzlet- Műszaki cikkeket például csak „szigorítva” veszünk át. Bizomá­nyi értékük negyven százalékát fi­zetjük csak. Egy video felvevő-le­játszóért például maximálisan nyolcezer forint jár. Egy jobb mi­nőségű sztereó rádióért két-három- ezer forintot kap a páciens. Ezért a műszaki cikkek forgalma nagyon megcsappant. Főleg az arany je­lenti az üzletet. Régebben, amikor én tanultam a szakmát, még el-el- beszélgettünk a hozzánk betérők­kel, de most a bejárati ajtótól alig két méterre emelkedő üvegfal pa­rányi ablakán át nehéz szóba ele­gyedni az ügyfelekkel. Nincs köz­vetlen kapcsolatunk velük. Meg aztán zárkózottabbak is manapság az emberek, nem szívesen beszél­nek arról, hogy mi a gondjuk-ba- juk. Mivel a zálogfiókban az arany jelenti az üzletet, különleges árukí­nálatról nem lehet beszélni. Arany­ban is gyakoribbak a pár száz fo­rintos tételek. Ezekre is az a jellem­ző, hogy az ügyfél beadja az árut, elviszi, majd ismét visszaviszi. Ör­dögi kör ez. A nehéz gazdasági helyzet miatt nehéz kilépni belőle. Olyan, mintha egy vízszintesen, szédületesen forgó pátemoszter lenne. Persze, azért akadnak jelen­tősebb tételek is. Például adtak már be százezer forint értékű arany ci­garettatárcát. Briliánsok azonban itt nincsenek forgalomban. Szol­nok ilyen tekintetben szegény kis­város. Az arany és a műszaki cikkek mellett szőrmét - de csak nemeset - is vesznek át a zálogfiókban.- Jön ide kisnyugdíjas, akinek nincs pénze, csak egy agyonkopta­tott karikagyűrűje, s a mostani arisztokrácia: a vállalkozói-keres­kedői réteg is rendszeres vendég itt. Beadja értékeit, hogy minél gyorsabban, minél több árut vehes­sen, hogy minél gyorsabban for­gathassa a pénzét. Foltozott „egyenruháról” tehát szó sincs a vendégeknél. A csicsás bő szoknyától a csokomyakkendő- ig mindenféle ruhadarab megtalál­ható körükben.- Mintha egy kicsit feszült volna itt a légkör - jegyzem meg. A fiók­vezető elmosolyodik:- Persze, hogy az. Az emberek már eleve idegesen jönnek ide, mert nincs pénzük. S még ingerül­tebbé válnak, ha meghallják, hogy mennyit kapnak felkínált értékei­kért, s nem annyit, amennyit sze­retnének.- Előfordult, hogy valaki verte a pultot?- Bizony, előfordult. Volt úgy, hogy rendőrt kellett hívni. Vannak tehát veszélyes helyzetek is. Sze­rencsére nem túl gyakran. Eseten­ként nehéz megmagyarázni az ügyfeleknek, hogy igaz ugyan, hogy a felkínált összegnél jóval többet ér beadásra szánt értékük, de nem fizethetjük a teljes árat.- S annak hány százalékát?- Ruhákkal már tíz éve nem fog­lalkozunk - mondja a fiókvezető -, de még mindig próbálkoznak be­adásukkal. Beszélgetésünk közben állandó­an nyílik-csukódik a bejárati ajtó.- Ügy látom, nem panaszkodhat­nak a forgalomra - jegyzem meg.- Évről évre nő. Most meg az OTP kamatügylete egy-két millió­val növelte - mondja a fiókvezető. - Bár ha azt nézem, mindig van valami. Decemberre sem panasz­kodhattunk, mert akkor meg a ka­rácsony miatt jöttek sokan. Bead­ják értékeiket, csak hogy örömet szerezhessenek másoknak. Most meg majd lassan jön a nyár, az üdülés, az utazás időszaka... Egyszóval mindig van valami, ami fellendíti a zálogfiók forgal; mát. És sajnos, nemcsak időlege­sen. Csak pillanatnyi segítség- Tudjuk mi jól - így a fiókvezető -, hogy tevékenységünk csak pilla­natnyi kisegítést jelent az embe­reknek. Mindenki abban remény­kedik, hogy hat hónap alatt majd­csak összeszedi magát, rendbejön anyagilag, ezért fordul hozzánk. Meg azért is, mert ez nem olyan cikis, mintha az OTP-től kémének kölcsönt. Otrvan adminisztráció, itt viszont egyszerű az ügyintézés, még személyi igazolványt sem ké­rünk, percek alatt elintézzük az ügyet. Sajnos, nálunk is egyre emelkedik a kamat, ahogy a ban­koknál, de nem tudunk mit csinál­ni,- Beadott értékeiket sokan hagy­ják itt?- Bár a forgalom rohamosan nő, a ki nem váltott cikkek aránya ma­rad. Az emberek inkább kiizzadják a magas kamatot, s eltolják a kivál­tási határidőt.- Az itteni dolgozók élhetnek-e a zálogfiók lehetőségével, hiszen manapság mindenki kerülhet szo­rult helyzetbe.- Természetesen, de ebben az esetben ellenőrző becsüs közbejá­rása szükséges, hogy visszaélés ne történhessen. Nézem a munkáját szorgalma­san végző becsüst. Tudom, hogy főleg nemesfém és drágakő tekin­tetében két évig tartó tanfolyamon alapos képzést kapott. Arra gondo­lok, hogy vajon hol képzik azokat az embereket, akik rövid időn belül nemcsak felbecsülni tudják az or­szág helyzetét, hanem változtatni is tudnak rajta... Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom