Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

991. FEBRUÁR 9. Néplap 5 De a kocsma bezzeg milyen? A kérdést először az vetette fel bennem, hogy váratlanul előkelő külföldi vendégem érkezett egyik este, nem voltunk „felké­szülve”, gondoltam, elviszem valahova vacsorázni. Be kell val­lanom, nem valami fejlett a szol­noki „kocsmakultúrám”, úgy ta­lálomra indultunk pacalpörkölt­vadászatra (a vendég óhaja sze­rint), és legnagyobb megdöbbe­nésemre, még érdeklődni sem igen tudtunk az ízletes eledel ét­lapon szereplése felől, mivel - még este kilenc óra felé! - a fel­keresett éttermek vagy zárva vol­tak, vagy éppen a záráshoz ké­szülődtek, olyan helyen is, mint a Tisza Szálló étterme. (Innen láthatják az érintettek, hogy a címben szereplő kocsma szó nem minősítés, hanem némiképp Petőfitől kölcsönözve haszná­lom a vendéglátóegységek gyűj­tőfogalmaként.) Gondolom, nem közügy, hogy végül is hol és mit vacsoráztunk, az viszont már annál inkább, amit magyarázatként emlegettek sűrűn a korai zárásra a vendéglá­tók: nincs értelme nyitva tartani, nincs vendég, nincs az emberek­nek pénzük, ráfizetéses kezd len­ni egy étterem fenntartása... Né­hány nap múlva, nyugodtabb kö­rülmények között, még a délutá­ni órákban ismételtem meg a körutat a címben foglalt körkér­désemmel. Kulcsár Pétertől, a Tisza Szál­ló üzletvezető-helyettesétől a következő helyzetjelentést hall­hattam:- Mivel ez szállodai étterem, a szállóvendégek uralják a frontot. Januárban sok olasz, osztrák és német vadász érkezik hozzánk, tulajdonképpen miattuk műkö­dik az étterem. Februárban báli rendezvényekre számítunk. Amúgy akár be is zárhatnánk, az utcáról betévedő, szolnoki egyé­ni vendégek alig vannak. Tulaj­donképpen 23 órakor lenne a zá­rás, most 22-kor van, mert a szál­lóvendégek addig megvacsoráz­nak; de. amikor annyira nincs vendég, bezárunk hamarabb is, így fordulhatott elő önnel, hogy kilenckor már takarítás közben ért. A Kis Tisza sörözőben viszont előfordulnak még szolnoki ven­dégek, néha van ott zártkörű ren­dezvény. De a vendégkörön tük­röződik, hogy nem tudnak any- nyira adakozók lenni, értem ezen a borravalót. És azt hiszem, azzal sem árulok el titkot, hogy a sörö­zőnk átlagos harminc-negyven- ezres napi bevételéhez képest mostanában előfordul a napi ötezres is... Áremelések voltak és lesznek még februárban is, ez az ételárainkon látszott meg és fog még meglátszani. A magasabb árakat a felszolgálás színvonalá­val szeretnénk ellensúlyozni. Sajnos, nem tudok elképzelni olyan magas színvonalú felszol­gálást, amely ellensúlyozná azt a totál leégést, amit egy itt elfo­gyasztott vacsora jelentene. Megnéztem az étlapon az ára­kat... A MÁV-uszoda melletti kocs­ma, a Piroskék néven közismert étterem sem hangos, itt sem munkálkodik a cimbalmos, a fel­szolgáló sem nagyon izzad meg. Kovács Barna üzletvezetővel be­szélgetünk:- Jelentős a visszaesés - mond­ja szomorúan - ételben is, italban is. Látja annál a hosszú asztalnál azokat a géemkásokat? Régeb­ben öt-hat kört kértek, most kér­nek kettőt, és mennek. Egy hat­személyes társaság régebben egy-két láda sört rendelt, most megisznak fejenként legtöbb két üveggel. Novemberben és de­cemberben csak délben megvolt a két-háromezer forintos bevétel mindennap; most jó ha megvan az ötszáz. Ennyire nem szokott visszaesni januárban sem soha. Pedig miközben a sört kétszer is emelték, én egyszer sem emel­tem meg az árát.- Ez nem jelent ráfizetést?- Ha nem jön be senki, még nagyobb a ráfizetés. A Szeszipa­ri Vállalat a múlt héten emelte a röviditalok árát, én azt sem emel­tem. Mert akkor még ennyien sem jönnének be. Február elsejé­ig szerződésesként üzemeltettem az éttermet, most maszekként...- És miben bízik? - kérdem ámulva, mert eléggé meglepett az utóbbi kijelentése.- Ez szezonbolt - magyarázza -, azon a három nyári hónapon, a strandszezonon múlik minden. Én arra számítok, hogy a várható ínségben egyre kevesebb család­nak lesz pénze lemenni a Bala­tonra vagy akárhova, és akkor idejönnek strandolni. Ez biztos. Egyetlen rizikó: ha három hóna­pig rossz idő lesz... Hát a három hónapos esőzés­nek kevés a valószínűsége, és bár igaza lenne a „főnöknek”, hogy csupán ennyi a kockázat. Az hét­szentség, hogy a Balatonra az idén sem fogok menni, és ha va­lamit jelent számára, hát bizto­síthatom, hogy az én sörfogyasz­tásomra rossz időben is számít­hat. Ha továbbra sem emel árat!... Sokan mondták, hogy a Róza színvonalas hely, kitűnő konyhá­járól közismert, és a finomságo­kat ráadásul viszonylag olcsón kínálják. Bállá Sándor felszolgá­lótól most megtudom, hogy múltkori ittjártamkor csak azért nem láttam világosságot, mert az az egyetlen nap, amikor zárva tartanak. Ezúttal viszont nem­csak fény, vendég is van, Bállá úr szerint szolnoki törzsvendégek vacsoráznak éppen, „jár ide ké­rem, a segédmunkástól a vezér- igazgatóig mindenki”. A Rózát Néczin Rudolf találta ki, a felesé­ge nevét annak tudta nélkül adta az étteremnek, melyet nyolc­vannégyben nyitottak. A szak­mabéliek és a vendégek többsége által Rudi bácsiként emlegetett, tapasztalt vendéglátó magyaráz­za a talpon maradás esélyeit:- Hogy lekopogjam, az áraink­nak köszönhetjük, hogy tőlünk nem pártoltak el a vendégek. Az árak megállapításánál az ember­nek nem szabad a nyerészkedés­re törekednie, hanem csak arra, hogy tisztességesen meg lehes­sen élni az üzletből. Ezt az íratlan szabályt a mostani vállalkozók, a fiatal üzletvezetők többsége nem tudja. Vannak jó szakemberek a fiatalok között is, de egy kezdő­nek nagy a kamat, nincs kibonta­kozási lehetősége... A mi forgal­munk is kisebb az eddigi átlagos­nál, de az egyik helyiséget éppen tatarozzuk. Panaszra, az energia­árakon kívül, nincs okom. Ez volt az első magánvendéglő Szolnokon, amíg a turizmus élt, itt állt meg a busz az étterem előtt. Ez olyan jellegű üzlet, aho­va törzsvendégként eljárnak a családok, de eljönnek a cégek képviselői is üzleti tárgyalások közben... Nálunk nem hangos a kocsma, szándékosan nincs ze­ne. Sok vendéglőt vezettem, a zenebona állandó vitatéma volt. A fő indokom az, hogy észrevé­telem szerint az emberek vágy­nak a csendre. Ez nyilvánvaló. És még valami: hatvanféle éte­lünk van. Gondolom, a finom fa­latokat és a csendet szerető em­ber itt még elfogadható áron fo­gyaszthat. Hát az étlapot nem ettem vé­gig, de az áhított pacalpörköltet kipróbáltam, mert már vacsora­idő is volt, és az új, menetrend­szerűen érkezett vendégemet is jól kellett lakatnom. A Széche- nyin meg (ahol lakom) hová vi- hetném? A húszezres lakosú vá­rosrészben nincs egy rendes kocsma. A Lénáról valószínű nem lett volna felemelő élménye a müncheni barátomnak. (Kü­lönben már a Léna sem a régi, nincsenek esti, kora éjszakai ve­rekedések előtte, amit végignéz­hetnék az erkélyemről...) A Ke­hely bezzeg hangos, túlságosan is zajos és sötét, és ételt különben sem lehet kapni. (Rejtély, hon­nan van pénzük ezeknek a fiata­loknak a méregdrága italokra.) A Szatyiban egyszer vacsoráztunk hármasban az egyszál-deszka szélességű asztalon a francia eti­kettet kényszerűen betartva: evés közben könyök a testhez szorítva... Különben némi ta­pasztalatom van a Szatyiról, azt hiszem, itt a legnagyobb a vilá­gon az egy négyzetméterre eső alkoholfogyasztás. Ez egy „út­baeső hely”. A munkából haza­fele sokaknak útba esik. Betér­nek egy fröccsre, lesz belőle több is. Ebben a hidegben néha én is beállók, a hátam mögött álló háta meghitten melegíti a vesémet. Amíg a fröccs odaér... Molnár H. Lajos Ajánlólevelet kapnak Fő cél a külföldi munkavállalás Mostanában sokat hallani ar­ról, hogy több nyugati ország­ban megszigorítják a külföldiek munkavállalását szabályozó in­tézkedéseket. Ennek ellenére nagy a kereslet hazánkban a babysitter- és házvezetőnő­képző tanfolyamok iránt. Mert aki ilyenre jelentkezik, annak nem titkolt szándéka a külföldi munkavállalás. Néhány idő­sebb hölgy mellett többségében fiatal lányok ültek be a Collage Bt. első ilyen jellegű tanfolya­mára. A résztvevők helyi és a fővá­rosból érkezett szakemberek segítségével a gyermekápolás, főzés, játékkészítés, illemtan, háztartásigép-ismeret témakö­rökben nyernek eligazítást. Csaknem egy havi átlagfize­tésbe kerül a kurzus, nem mind­egy tehát mire számíthat elvég­zője. A képviselő szerint jó eséllyel helyezkednek el újon­nan tanult szakmájukban Kana­dában, Németországban, Ang­liában.-b­Kérdezzen velünk! Aki válaszol: Szűrös Mátyás, az Országgyűlés egyik alelnöke A hatalomba nem szabad nagyon beleszeretni Úgy tűnik, hogy Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés egyik alel­nöke továbbra is népszerű em­ber. Legalábbis ezt bizonyítják azok a levelek, amelyek „Kér­dezzen velünk” rovatunkhoz ér­keznek. Hisz olvasóink közül so­kan kíváncsiak a véleményére, így a minap munkahelyén, a Par­lamentben kerestük meg.- Alelnök úr! Hogy van? Ne haragudjon a túl egyszerű kér­désért, de olvasóinkat tényleg érdekli, hogy miként élte át a rendszerváltás időszakát?- Köszönöm kérdésüket, a kö­rülményekhez képest jól vagyok. Természetesen engem sem ha­gyott érintetlenül mindaz, ami az elmúlt időszakban Magyarorszá­gon történt. Ám én mindig úgy voltam ezzel az egésszel, hogy tudtam, van egy szakmám, s ab­ban - amikor először 1975-ben Berlinben, majd utána pedig Moszkvában nagykövet lettem - elértem a csúcsot. Ennél többre nem is vágyhat az ember. S ami ezen túl következett, azt már csak valami pluszként fogtam fel. Ami pedig politikai pályafutá­somat illeti: számomra a köztár­saság kikiáltása felejthetetlen él­mény marad. De ami ennél fon­tosabb: az ország életében is ki­emelkedő esemény volt. Százez­rek gyűltek össze 1989. október 23-án itt, a Kossuth Lajos téren, s az arcokon látni lehetett, hogy mit jelent ez az embereknek.- Az ön magabiztossága szá­momra azt jelenti, hogy nem járt úgy mint más politikusok és államférfiak, akiket alapo­san megviselt a rendszerváltás.- Nézze, én mindig tisztában voltam azzal, hogy a hatalom múlandó, tehát nem szabad abba nagyon beleszeretni. így fogtam fel ezt az egészet, s emiatt szinte zökkenőmentes volt számomra az átmenet. Hiszen magam is el­jutottam odáig, hogy a régi rend­szer zsákutca, s azzal- nem lehet felépíteni a XX. század végén a szabad demokratikus Magyaror­szágot. Ezért, amikor jöttek a legutóbbi választások, vállaltam, hogy szülőföldemen - Püspökla­dányban - képviselőnek jelölje­nek. Ott egyéni választókerület­ben az MSZP színeiben indul­tam, és hát meg is választottak képviselőnek.- Politikai hovatartozását miként fogalmazná meg?- Röviden szólva a demokrati­kus népi baloldalhoz tartozom, és népben, nemzetben gondol­kodva most is megtaláltam a he­lyem. Örülök, hogy úgy alakult a sorsom, ahogy: mintkülpolitikus tevékenykedtem 1989. március 10-ig, amikor is megválasztottak az Országgyűlés elnökének, az­tán meg a köztársaság ideiglenes elnöke lettem. Most pedig - a szabad demokratikus választá­sok után - az Országgyűlés egyik alelnöke vagyok. Ezt a lehetősé­get igyekszem kiaknázni az or­szág, s azoknak az eszméknek a valóra váltása érdekében, ame­lyeket én, mint a népből kiemel­kedett ember képviselhetek. Fel­adatom, hogy itt, az Ország- gyűlésben helytálljak.- Ezt az emberek is érzik, hisz önt továbbra is reformpoliti­kusként tartják számon. Nép­szerűsége talán ennek is kö­szönhető.- Hát igen. Tudja, ami most Magyarországon történik, ennek voltak előzményei, bár erről most hajlamosak sokan megfe­ledkezni. Mi annak idején - már évekkel ezelőtt - felismertük, hogy azt a bizonyos régi rend­szert meg kell reformálni, vagyis modellváltásra van szükség. Ám később rájöttünk arra, hogy ez sem megy, így gyökeres változá­sokat sürgettünk. Persze koráb­ban is voltak apróbb próbálkozá­sok, módosítások ezzel kapcso­latban.- Említene erre példákat is?- Hogyne. Mondjuk, Kádár Já­nos eljutott odáig, hogy valamit a reformok útján változtatni kell. De ilyen megfogalmazásai vol­tak: amikor lehetővé vált az uta­zás Nyugatra, akkor azt mondta, hogy a magyar háromszor örül. Először, amikor megkapja az út­levelet, másodszor, amikor kijut Nyugatra, harmadszor meg ami­kor visszatérhet, mert rájön arra, hogy ott sem kolbászból van a kerítés. És, hogy tele vannak mű­anyagokkal, az meg Magyaror­szágon is van, s ráadásul olcsób­ban hozzá lehet jutni, és így to­vább... Hát, ő idáig jutott el. Ha emlékeznek rá, Grósz Károly szívesen utazgatott külföldre, és rájött valamire: arra, hogy a nyu­gati polgári demokratikus rend­szerek jobban működnek mint a miénk. De nem jutott el addig, hogy ezt a rendszert gyökeresen át kell alakítani, hanem ő a létező szocializmus keretein belül pró­bálta mindazt megvalósítani amit Nyugaton látott. Ez pedig ugye lehetetlen. Gorbacsov ese­tében pedig azt lehet észre venni, hogy ő ennél tovább menne, de a körülmények nem engedik, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Mi viszont felismertük, hogy a régi rendszer megreformálhatatlan. Igaz, hogy egyfajta demokrati­kus szocializmusban gondolkod­tunk, abban körülbelül, amit mostanában Nagy Imre hagyaté­kaként emlegetnek.- Alelnök úr! Térjünk vissza olvasóink kérdéseire. Visel Je­nő, szolnoki nyugdíjas arról érdeklődik, hogy ön szerint véglegesen mikor kerülhet sor a tulajdonviszonyok rendezé­sére?- Még ebben az esztendőben. Most ugye napirenden van a kár­pótlási törvény, s itt már sok min­den eldől. A kormány célja - és ezzel jórészt mi szocialisták is egyetértünk -, hogy ebben az or­szágban privatizáció legyen és ne reprivatizáció. Kivételt képez persze a föld, amelynek tulaj­donviszonyai csaknem teljesen reprivatizáció útján rendeződ­nek. Úgy gondolom, hogy a kár­pótlási törvényt - ami a tulajdon- viszonyok rendezését nagyjából körvonalazza - még ebben vagy a jövő hónapban tető alá hozzuk. Márciusban terjeszti a kormány a parlament elé a földtörvény és a szövetkezeti törvény terveze­tét. Ezek alapján Magyarorszá­gon egy vegyes tulajdonú szo­ciális piacgazdaság alakul majd ki. Tehát a magántulajdon szere­pe nőni fog. Emellett megmarad a működőképes szövetkezeti szektor, és továbbra is lesz állami tulajdon. Nos, mindezek törvé­nyi alapjait most úgy látom, hogy még az idei esztendő első felében meg lehet teremteni.- Szabó Sándorné, szolnoki olvasónk levelében azt írja, hogy a parlamenti ülések sok­szor leginkább színházi elő­adásokra hasonlítanak. Mi er­ről a véleménye?- Az Országgyűlés törvényal­kotó testület. Tavaly május óta - amikor megalakult - már több mint száz törvényt fogadtunk el. Ezzel az egész parlament egy törvénygyárrá vált. Ebben van kapkodás, pártharcok dúlnak, és természetesen sokan kifelé, a vá­lasztóiknak beszélnek. Ez való­ban még nem igazán jól működő parlament. Idő kell, hogy azzá váljon. Én magam is elégedetlen vagyok az Országgyűlés munká­jával. Hisz rengeteg a kicsinyes megnyilvánulás, van bőven de­magógia, vagyis sokan ragasz­kodnak el a valóságtól. És amit nagyon hiányolok: a szakértelem igazából nem érvényesül. Sokan azt gondolták, hogy bekerültek a hatalomba, s ezzel már mindent tudnak. Nincs alázat, hiányzik az önkritika, meg a nép iránti kellő őszinteség, nem érvényesül az érdekképviselet, miközben azt is hozzá kell tenni, hogy ez már egy többpárti parlament. Szóval ezt is tanulni kell.- Mit szól ahhoz - kérdezi Ta­más József Szolnokról -, hogy a sírhelyek és emlékhelyek meggyalázása irányított pro­vokáció? Már csak azért is - teszi hozzá olvasónk -, mivel a munkásmozgalmi emlékhe­lyek szerinte az efféle pusztítá­sokból kimaradtak.- Ezek valóban nem szép dol­gok, és politikai kultúránk rend­kívül alacsony színvonalát mu­tatják. Tudja, manapság sok eb­ben az országban az olyan em­ber, akik elszakadtak a józan va­lóságtól. Elég nagy a csőcselék, sokan vannak, akik ebben a fel­lazult, átmeneti helyzetben, élve a lehetőséggel, nem munkából akarnak megélni. És hát nem mindig politikai motivációt vagy provokációt kell feltételezni az emlékhelyek meggyalázásában, hanem egyszerűen huligán, fele­lőtlen és erkölcstelen megnyil­vánulásokról van szó. Azt látom, hogy a közbiztonság mellett a közerkölcsök is alaposan fella­zultak, és ezzel magyarázhatóak ezek a kilengések. De a munkás- mozgalmi emlékművek sem ma­radtak ki ebből a körből, mint ahogy azt a kérdés sugallja. Szó­val, eléggé keverednek a dolgok, de azt nem gondolom, hogy e mögött a régi rendszer elvete­mült hívei állnának, s kizárólag csak a munkásmozgalmi emlék­műveket kímélnék meg. Nagy Tibor Ezen a héten a Szolnokfilm Vállalat ajándékát, egy mozibe­lépőt, sorsoltunk ki. A szerencse Séra Józsefnének (Szolnok, Má­tyás király u. 2. Vilii.) kedvezett. Postán küldjük el a nyereményt. Továbbra is várjuk Olvasóink leveleit. Az eddig beérkezett kér­déseken folyamatosan dolgo­zunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom