Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

1991. FEBRUÁR 9. Néplap 3 „Szolnokra egy kicsit haza is jövök” C Az OTSH elnökével Néder István beszélgetett A minap Jász-Nagykun-Szolnok me«*ye sportéletének általános áttekintésére Szolnokra látogatott Gallov Rezső helyettes államtitkár az OTSH elnöke. Személyesen találkozott a megyei sportirányítás és önkormányzat képviselőivel, hogy meghallgatásuk után tisztább képet alkothasson arról, milyen módon lehetne térségünkben folyamatosan fenntartani az egyre szűkmarkúbban támogatott sportágakat. A hivatalos megbeszéléseket követően munkatársunk feltett néhány kérdést a vendégnek.- Elnök úr, mennyire hitelesek ezek a tájékoztatók, amelyeket a különböző megyeszékhelyeken hall országjárása során, nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy egyes sportvezetők szándékosan drama­tizálják saját megyéjük helyzetét a nagyobb OTSH-támogatás remé­nyében?- De igen. Az eddigi tárgyalások alapján vegyes tapasztalataink vannak, nem mindenhol a reálitá- sokat próbálják elénk tárni. Szak­mai véleményünk kialakításánaál azonban nem ez a legfontosabb, hanem az eredmények szigorúan vett statisztikája, amelyek ismere­tében előre felkészülten utazunk a különböző helyszínekre. Működik egy többirányú információs rend­szerünk is, ami nagyban segíti a valós helyzet megközelítétsét.- Megyénkben milyen a valós helyzet ön szerint? <­- Az érdeklődés rendkívül élénk a sport iránt, szervezettségi foka pedig jobb az országos átlagnál. Benyomásaimat vendéglátóim nyilatkozata csak megerősítette. Szerintem van még annyi helyi tar­talék, amennyi az értékek megőr­zéséhez, a színvonal megtartásá­hoz elég.- Novemberben a Tiszaligetben járva azt hangsúlyozta: ha a gaz­daság helyrehillen, két év múlva a sportélet is talpra állhat, de ahhoz előbb megfelelő pénzügyi rend­szert kell kidolgozni. Milyen stádi­umban van az előkészítés?- A pénzügyminisztérium kép­viselőjével dr. Király Péterrel há­rom héten belül asztalhoz ülünk, és megvitatjuk külön-külön megfo­galmazott programunkat, majd kö­zös álláspont kialakítása után kije­löljük azt az irányt, amelyet az el­következendő években követni fo­gunk.- Ismét szeretnék hivatkozni egy korábbi kijelentésére, miszerint a magyar sportnemzet. Mennyire társadalmi igény ma hazánkban a sport?- Nálunk a sport iránti rajongás elsősorban kirakatban lévő élver­senyzőink legkiválóbbjaira vonat­kozik. Azt hiszem felesleges több példát említenem, elég ha csak az úszók vb-szereplésére gondolok, micsoda eufórikus hangulat ger­jedt az országban Damyiék sikerei láttán. Én azonban egy másfajta vonzalmat is szeretnék tapasztalni, azt ami a lakosság egészséges és rendszeres mozgáskultúrájában nyilvánul meg.- Ön szerint mikorra emelkedik a sport egy szakma színvonalára, szakképzetlen társadalmi elnöksé­gek és egyesületi vezetők meddig foglalkoztathatnak, irányíthatnak és bocsáthatnak el tanult és ta­pasztalt edzőket?- Tökéletesen indokolt a kérdé­se. Ez az egyik legkényesebb pont­ja a versenysportnak. Sokan joggal kifogásolják, hogy a sportban nem történt meg a rendszerváltás. Hoz­zá kell azonban tennem, a demok­ratizálódási folyamatban a szak- szövetségek, egyesületek önálló jogi személyekké váltak, a köz­ponti irányítás megszűnt. Az OTSH érzi felelősségét, de a té­nyeket el kell fogadni: ezen a téren a hatáskörünk leszűkült.- A fiatalabbak közül talán keve­sen tudják, '56-57-ben tagja volt a Dózsa legendás pólócsapatának. A Damjanich uszoda közelsége mi­lyen emlékeket ébreszt önben?- Nem akarok szentimentális­nak tűnni, a szolnokiak szívét sem akarom megnyerni, de el kell mon­danom: húszévesen itt éreztem először igazán a szabadságot, hogy magam felelek tetteimért. Számta­lan kedves barátomra gondolok nagy szeretettel. Éppen ezért Szol­nokra egy kicsit haza is jövök. N.I. Mit ér a fehér köpenyes, ha vállalkozik? Hallottam, hogy hallásszűrő gmk is van már. A megyei kórház audiológiai állomásán - vállalkoz­nak. Valljuk be, az egészségügyi szakmáktól kissé távolinak érez­zük ezt. Pedig nem az. A gmk januárban alakult, négy asszisztensnő és egy fül-orr-gége szakorvos részvételével. De mit csinálnak? Olyan magas szintű szolgáltatást biztosítanak a vállalatok, kft.-k stb. részére, mely meghaladja az eddigi üzemorvosi tevékenység színvonalát. Az üzemegészségügyi és mun­kahigiénés szűrés az üzemorvos feladata. Bizonyos szűrővizsgála­tot - például zajártalom - az audio­lógiai állomás eddig is végzett be­utalóra, de „szívességi” alapon. Az üzemorvos is végezhet hallásvizs­gálatot, de egy üzemi rendelő fel­szereltsége, lehetőségei mások, mint egy audiológiai rendelőé. Ugyanakkor a kórház audioló- giáján a műszerek 25 évesek, las­san annyira elavulnak, hogy ki kell cserélni őket. A gmk működése ezen is segít, hiszen vállalták, hogy a pénzükből befektetnek, műszert is vesznek, így járulnak hozzá a kórházi műszerellátáshoz. Bizonyos foglalkozásoknál az üzemegészségügyi szűréshez hoz­zátartozik a hallásvizsgálat is. Eze­ket az audiológián továbbra is in­gyenesen végzik. De nemcsak a kötelezően előírt foglalkozásoknál érdemes a munkáltatónak ellenő­riztetni a hallást. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy többnyire a kft.-k és a vegyes vállalatok érdeklődnek e lehetőség iránt, és vállalják, hogy dolgozóik szűréséért fizetnek. Az állami vállalatok húzódoznak, pe­dig ez az összeg adóalapcsökken­tő, ugyanis költségnek számít. Ta­lán a kft.-k és vegyes vállalatok vezetőinek ért el még csak a tuda­táig, hogy akkor járnak jobban, ha a dolgozójuk egészséges marad, és a károsodást szűréssel időben ész­reveszik. Hogy jobban járnak, ha szűréssel megelőzik a bajt, mintha később (amikor a dolgozót leszá­zalékolják) kártérítést kell fizetni­ük. Más, speciális szűrések meg­szervezésére is vállalkozik a gmk - ha van rá kereslet. Ugyanis azok a szűrések és vizsgálatok, amelye­ket évekkel ezelőtt fontosnak tar­tottak az egészség megőrzéséhez, mára kevésnek bizonyultak. Idő­közben kiderült például, hogy borzasztóan fontos nemcsak a vércukorszint, hanem a vér ko­leszterinszintje is. Ezek a vizsgálatok pedig még nincsenek beépítve a kötelező munkaegészségügyi szűrésekbe. Ugyanakkor nagyon fontosak az egészség megtartásában, a súlyos betegségek (a koleszterinszint mérése például a szívinfarktus) megelőzésében. A magánvállalkozások mellett a Szolnok környéki községekben van még érdeklődés a gmk szol­gáltatása iránt. Itt ugyanis óvodá­sok hallásszűrését vállalják - díj­mentesen - csupán az útiköltség megfizetése ellenében. Eddig Nagykörűben, Zagyvarékason és Martfűn van igény az óvodásgye­rekek vizsgálatára.-pé­JÓL AKAR ON SZÓRAKOZNI? ITT AZ ALKALOM! A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Hotel Pelikán Szállodája 1991. február hónapban immár 22. alkalommal rendezi meg a JÁSZ-NAGYKUN FARSANGOT! Milyen programok között választhat?- Február 9-én GAZDÁSZBÁL,- február 23-án (8. alkalommal) megyei FOGORVOSBÁL,- március 9-én TISZA SE SPORTBÁL,- március 8-9-én nemzetközi NŐNAPI TALÁLKOZÓ! GASZTRONÓMIAI KÜLÖNLEGESSÉGEK! Süteményvásár! LEGYEN A VENDÉGÜNK! Várjuk vendégeinket. A SZOLNOKI HOTEL PELIKÁN DOLGOZÓI. *46904/1* J A TŰZRE Mikor kezdődött nálunk az Öböl-háború? Ha az iraki csatározásoknak a föld mélyében rejlő folyékony energiahordozók a kiváltó okai, akkor nálunk már a taxisblokád idején elkezdődött ez a fajta Öböl-háború. Az áldozatok között szerepel egy pénzügyminiszter, egy belügyminiszter, és nemrég „elesett” az OKGT vezérigazgatója is - hogy csak a legmagasabb beosztású vezénylő tábornokokat említsük. Az idei esztendőre a hazai ütközetek színtere a sajtó harcmezejére tevődött át. Nem Volt januárban olyan nap, hogy olajügyben ne robbant volna bomba valamelyik újság hasábjain. Elhangzott, hogy készletein­ket drágán vettük, lett volna jóval olcsóbb kínálat is - ez újabb olaj volt a tűzre. A detonációk füstje nem segített a tisztánlátás­ban, ezért az energiagazdálkodásunk elérhető szakembereit kér­tem fel, segítsenek eligazodni az arcvonalakban. Dr. Szalóki István, a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat vezérigazgatója és Czi- bulka Péter gazdasági vezér­igazgató-helyettes segített hátté­rinformációkkal a hazai helyzet megítélésében. Először is az indulatokról: Magyarországon van földgáz, benzin, gázolaj. Annyiért, ameny- nyiért, de van. Bulgáriában pél­dául 57 forintért, meg százért sem lehet benzint kapni literen­ként. Ami Zsengellér Istvánt il­leti, ő gyakran hangsúlyozta, hogy ha eléri a hatvanéves kort, elmegy nyugdíjba. Ehhez már csak néhány hónapja van hátra, így nincs abban semmi rendkí­vüli, hogy felmentették. Az olaj­ipar átszervezés előtt áll, való­színűleg úgy voltak a felettesei, hogy már a helyettesek folytas­sák a szerteágazó feladatsor megvalósítását. Ha a dolog ilyen egyszerű len­ne, akár abba is hagyhatnánk a beszélgetést, ám közel sem ennyire problémamentes a kő­olaj- és földgázfrontunk. Ez a ha­talmas és szerteágazó monopol- szervezet - melyet Országos Kő­olaj- és Gázipari Trösztként tisz­telhetünk - megérett arra, hogy kisebb egységekre tagozódva próbáljon hatékonyabbá, reagá­lásaiban frissebbé, mozgéko­nyabbá válni. A tröszt a 23 válla­latával egyetemben magán hor­dozza az elmúlt évtizedek gaz­dasági struktúrájának vala­mennyi jellemző jegyét, maga­tartásformáját. Sokan szemére vetik a monopolhelyzetét. Ami a szakmai kizárólagosságot illeti, ez így igaz, ám egyes területeken a tevékenység jellegéből adódik. Magyarországon kőolaj és föld­gáz kitermelésével, feldolgozá­sával senki más nem foglalko­zik, csak az, aki bizonyos felté­teleknek megfelel, ez tehát egy természetes monopolhelyzet. Más kérdés, hogy ennek az adottságnak törvényszerűen el kell-e vezetni a piac előnyös megszerzéséhez, mások háttérbe szorításához, és az erőszakos szakmai lobbyzáshoz. Hát per­sze, hogy nem. Mégis, valószí­nűleg eljutott egyfajta kikezdhe­tetlen magabiztossághoz az OKGT is, de hát ez volt a sajátja általában minden tröszti szerve­ződésének. Amikor idáig értünk a beszél­getésben, megkérdeztem Szaló­ki Istvánt:- Várható tehát, hogy meg­szűnnek a szakmák nagyobb kö­zösségei, elbúcsúzhatunk a trösztöktől éppen akkor, amikor a világon zárt érdekcsoportokba tömörülnek egy-egy iparág mű­velői?- Az alapvető tevékenységet ellátó vállalati központokat to­vábbra is összefogja egy széle­sebb szervezet, ez lesz a kétszin­tű Nemzeti Olajipari Rt. A szin­teknek a pontos funkciója még nincs meghatározva - válaszolta a vezérigazgató. - Ezen belül a liberalizációval „felszabadul­tak” a vállalati kötöttségek, a 23 cég több mint fele önállóan gaz­dálkodva teszi a-dolgát, immár a külkereskedelmi piacon is. Meg­szűnik a külkereskedelmi cégek monopóliuma, hiszen vala­mennyi gazdálkodó egységnek alanyi joga lesz, hogy eladjon és vegyen. Más vállalatok - például a kutatás, kitermelés, szállítás, illetve finomítók, kiskereskede­lem - társasági formába öltve fognak működni. Természetesen a kőolajat so­ha nem fogják a Bosnyákon árul­ni. A kormányzati szervek ko­moly garanciákat kémek azok­tól, akik mondjuk az energiahor­dozók ellátásában részt kíván­nak venni, s beruházásokra, gaz­dasági és egyéb biztosítékok „beépítésére” kötelezik majd őket.- Azért immár csak felteszem a kérdést: a helyzet magaslatán állt-e az OKGT, amikor napjaink üzemanyagárainak kialakítása zajlott, és a vezérigazgató egy zseniálisabb pillanatában vajon nem tudott volna-e olcsóbban beszerezni kőolajat a világ pia­cairól? Czibulka Péter előrebocsátva, hogy kőolajvásárlási kérdések­ben az NKFV - mint hazai kiter­melő - nem tekinthető illeték­esnek, annak a véleményének adott hangot, hogy ebben a szer­vezeti keretben - már hogy trösz­ti formában, meg úgy, hogy a Minerálimpexszel kellett egyez­tetni minden külkereskedelmi lépést - talán nem is volt lehető­ség gyorsabb reagálásra.- A rendelkezésre álló tározók tele voltak egy az adott időpont­ban világpiaci árnak megfelelő áron vásárolt kőolajjal. Az ég boltozatján az Öböl-háború fel­hői, a tőzsde bennfentesebb pesz- szimistái két-háromszoros kő­olajár-növekedést jósolnak - hát ki mert volna ebben a helyzetben a csökkenésre játszani? A tőzs­dei ár, az egy pillanatnyi szituá­ciót tükröz, alakulását sok előre be nem mérhető tényező befo­lyásolja. Az ország kőolaj- és benzinkészleteinek az ügyét eb­ben a vészterhes időszakban könnyelműség lett volna bizony­talanságoknak kitenni. Persze az utólagos ismeretek birtokában már könnyű feltenni a kérdést, be kellett-e szerezni az olajat olyan mennyiségben és áron, ahogy beszereztük? A válasz szerintem nem lehet más, mint az, hogy igen. Lehet, hogy a külkereskedelmi cég, meg a tröszt vezetői között nem volt felhőtlen a kapcsolat, így elképzelhető, hogy a diszharmó­nia talán a vásárlásokba is „bele­játszott”. Ám a szakmabeliek véleménye szerint az OKGT nem érdemelte meg azt a gyenge bizonyítványt, amit az ellátás miatt kapott a közvéleménytől. Persze egy kívülálló elmeditál azért azon, hogy szükség van-e a külkereskedelmi vállalatokra? Hiszen a liberalizált kereskede­lem megengedi, hogy kiiktatód­jon a külkereskedelmi cég, így az ő hasznát - mert hát biztos, hogy nem ingyen végzi a közve­títést - bátran szét lehetne osztani a tényleges forgalmazó és lege­lőbb is a vásárlók között. Szalóki István szerint ez eddig azért nem történt meg, mert a külkereske­delemre nem voltak felkészülve. Igaz, joguk sem volt rá. A piac­ismeret és a kapcsolatrendszer nem gyerekjáték, de a jövőben elképzelhető, hogy saját vállalati üzletkötők, piackutatók járják majd a világot, és adnak-vesznek majd saját belátásuk szerint. Való igaz, alaposan felcsigáz­ta a közvélemény indulatát az üzemanyagár-emelés, melynek valamennyi összetevője még ma sem egészen világos számomra. De hát így lesz ez minden bizony­nyal a szabadabb üzleti viszo­nyok között is: a közvélemény a bizonyítványt ajövőben is a ben­zinkutaknál állítja majd ki a szakma számára. Palágyi Béla-----napló — L eesett a hó, kitartóan, sűrű, nagy pelyhekben hullott, mintha az égiek így akarták volna jótéko­nyan elfedni ezt a lekopott, elszegényedett, csú­nyácska közép-európai tájat. Szó ami szó, van mit eltakarni, ha a kopottságról van szó. Kívül-belül megkoptunk. Lépten-rryomon a szegénységgel találkozik az ember, nem lehet nem tudomásul vanni. Egy nyugdíjas asszony panaszkodik: ötezer­nyolcszáz forintból él, fizeti a kamatadót, a rezsit, törleszti az örökölt kicsike házat a másik örökös­nek, ruhái még vannak a korábbi évekből, de kapott is néhányat ismerősöktől, rendesen fel tud öltözni, micsoda szégyen lenne, ha rongyokban járna, mondja, szegény ugyan, de igénye még van a kulturáltságot illetően. Vannak hozzá hasonló helyzetben lévő barátnői, összefognak, segítik egymást, egyiküknek van tojása, a másiknak van lisztje, a harmadiknak tésztacsináló gépe... Mások már túl vannak ezen a szinten, lecsúsz­tak a nincstelenség-mélyére, reménytelenül gon­dolnak az emberibb létre, de sorsuk, úgy tűnik, már visszavonhatatlanul megpecsételődött. A legtöbbjük bizonyára maga is hibás, sőt nagyon hibás abban, hogy erre a szintre jutott. Nincs a feje fölött fedél, takarója csak a csillagos ég, össze­fagyva kóborol a városban, összeszedi az üres üvegeket, beváltja, ebből vesz valamicske enni­valót. Ha szerencséje van, egy jólelkű orvos be­utalja a kórházba, hogy felmelegedhessen egy kicsit, néhány napig rendesen egyen, megfüröd- hessen. S ez igen nagy jótétemény annak, aki öt napja nem evett. Egyik ismerősöm megrendültén me­séli találkozását az egyik ilyen hajléktalannal, s így fejezi be: „Ha kutya lenne, hazavinném! ” De nem kutya, úgyhogy marad az utcán, ahol esik a hó, kitartóan, sűrű, nagy pelyhekben hull, mintha az égiek így akarnák jótékonyan elfedni ezt a lekopott, elszegényedett, csúnyácska közép-eu­rópai tájat. Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom