Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

1991. FEBRUÁR 4. 3 Lóerők parádéja Szolnokon ( Folytatás az I. oldalról) Az igazi látványosságot per­sze a gondosan polírozott ver­senyautók szolgáltatták, de a ti- szakécskei Korona Gépjárműke- reskedelmi Kft. jóvoltából a nagyközönség közelebbről is megismerkedhetett az idei Év Autója, címet elnyert Renault Clio egyik gazdagon felszerelt példányával. A Szövaut és part­nere, a Rair Kft. ugyancsak a növekvő eladások reményében állította ki az egyik legnépsze­rűbb francia kiskocsi, a Peugeot 205-ös legizmosabb változatát. Többszörös magyar bajnokok és az európai mezőnyben is előkelő helyezéseket szerzett verseny­zők is elhozták „négykerekű tár­sukat” Szolnokra. A feltunin- golt szocialista típusok mellett látható volt Kanyik Antal 200 lóerős, összkerékhajtású Lancia Deltája, Cserkuti József 285 ki­lométeres sebességre is képes BMW M-3-asa, Móczár Péter és Maruzsi László Cos worth-moto- ros Ford Sierrája. Akinek ez sem volt elég, az tanulmányozhatta a tavalyi abszolút bajnok. Nagy Sándor Porsche-motorral sze­relt, 330 lóerőre feltréningeit krosszautójának konstrukcióját. Természetesen a japán gyárak sem hiányozhattak a kiállításról. A külsőleg utcai „kinézetű” Toyoták mellett két Suzuki Swift dobogtatta meg a megyei autósok szívét. Félreértés ne es­sék azonban, nem a bemutatott hengerenként négyszelepes típu­sok fogják csillapítani a hazai autóéhséget, hiszen Esztergom­ban csak a megnyerő formájú Swift alapváltozatának előállítá­sára kerül majd sor 1992-től. A Magyar Autó- és Motor­sport Szövetség autósport gyor­sasági bizottsága szombaton dél­után tartotta díjkiosztó ünnepsé­gét, amelyen megtudtuk a tava­lyi országos bajnokság végered­ményét. Ezek szerint az abszolút sorrend: Divizió I: 1. Gündisch Gusztáv, Békási Mobil SE (La­da 2105); Divizió II: 1. Cserku­ti József, Hungária Biztosító- Külker. SC (BMW M-3-as); Nyolcadik lett a szolnoki szár­mazású László József, a MAG Pásztó SE versenyzője. Divizió III: 1. Tóth János Somogy ASC (Waltham Osella). L.Z. Tanács-ADÓ (4.) Beszéljünk róla! A szobadísz Az ember azt gondolná, ebben a munkaerő-mizé- riás világban, amikor tízezrek nem jutnak munká­hoz, hogy elsősorban státusra van szükségük az állampolgároknak és nem szimbólumokra, illetve főként nem státusszimbólumokra. Ez az egyébként jól meghonosodott, ugyanakkor legalább olyan mértékben visszataszító, idétlen szó azt a tárgyat, felvett vagy más rétegek által adományozott szo­kást, viselkedést jelzi, amellyel az a bizonyos ember vagy embercsoport megkülönbözteti, olykor - fel- sőbbrendűségi érzésének teljes tudatában - különb­nek is tartja magát a másiknál. Valamikor ilyen volt az autó vagy a telek, más hasonló jövevényszóval élve: a hobbi, vagy ilyen volt egy külföldi utazás. De akadt a „szocializmusnak” például egy olyan átkos időszaka, amikor megtette ilyen célra egy orkánkabát is. Vagy egy farmer. Tizenévesek szá­mára a dolog egyszerűen röhejes, legalább annyira, mint idősebb korosztályok számára keserű vigyort okozó egy régi filmen megnézni az országépítő Mátyás „nem állunk meg a csillagos égig” hangvé­telű beszédét. De hagyjuk a múltat, bár hiába is tesszük ezt, nem biztos, hogy hasonlóan viszonyul hozzánk. Csavaros eszű emberek mindig is gondoskodtak arról, hogy ez az igény, ami már-márelérheti a lázas, nem tudunk meglenni nélküle állapotot, szóval ügyelnek arra, hogy ezen szükséglet ne maradják kielégítetlenül. Most Önök gondolhatják, arról lesz szó, hogy vannak olyan emberek, akiknek háta né­hány hónappal ezelőtt még borsózott a piros-fehér- zöld színtől, most pedig nemzetiszínű flanelbe cso­magolják agytekervényüket, vagy vannak olyanok, akiknek csak arra volt jó a templom, hogy így tud­ták, merre van egy másik ideológia másik temploma a falu, a város központjában, most pedig pere- puttyostól ott tolongtak a karácsonyi éjféli misén, megverekedve az állóhelyért... Nem a jelen stá­tusszimbólumairól akarok beszélni, hanem a közel­jövő „elpusztulok, ha nekem nem lesz” tárgyáról. Pesten már menő dolog, a vidék hasonlóan mint a páter- vagy a pálfordulásban mértéktartóbb ebben is, szóval eltelik legalább két hét, míg ideér: a szo- baszökőkút. Meglátják, pompás lesz. Tudom, a legtöbb ott­honból már csak ez hiányzott. A tehetősebbek nagy tömegei már húsvétra beszerzik. S néhány héten belül összébbhúzódnak a negyven négyzetméteres kétszobás, meg a tizenkét négyzetméteres lakáscso­dák lakói is, hogy helyt adjanak egy új kor új szel­lemét elhozó tárgyának. Lám, nem csak a baj hoz­hatja közelebb egymáshoz az embereket. Szinte hal­lani, ahogyan elnyomja a víz csobogása az egyéb zajokat, például a veszekedést, a káromkodást, mert állítólag egy másik státusszimbólum is divatban van, az is szökő, csak nem kút, hanem ár. Állítólag ez az országok közötti hasonló vetélkedés szülemé­nye. Mondják, nem is európai az, ahol nem bugyog az infláció meg az ár, igaz ellentétben a vízzel, felfelé. De maradjunk a szobaszökőkútnál: tudni vélik, hogy készül ennek kicsinyített változata, a zsebszö- kőkút, bár ennek taglalása kimeríti az ízléstelenség kategóriáját. Sőt, van aki a víztől megittasodva újabb (k)utakon jár. Olyasmin gondolkodik, amiből az általános össznépi sajtolás közepette különleges dolog fakad ki. Nem, nem maga az ember. Olaj. Olaj a tűzre. Hajnal József ____________________J A Szolnoki Tejipari Vállalat közleménye Felfüggesztették a szabadáras tejtermékek áremelését Halasztott adók Az állami végkielégítés összege megosztható Manapság sajnos egyre több em­bernek szűnik meg a munkaviszo­nya. S ha az utcára kerülők a jog­szabályban meghatározottak sze­rint állami végkielégítést kaptak, számukra az adótörvény lehetősé­get ad arra, hogy választhassanak. Ennek megfelelően vagy a végki­elégítés teljes összegét tüntethetik fel adóbevallásukban, vagy pedig a teljes összeg egy hónapra eső részét annyiszor vehetik figyelem­be, ahány teljes hónap a munkavi­szony megszűnésétől 1990. de­cember 31-ig eltelt. Lehet, hogy így első hallásra túl­ságosan is bonyolultnak tűnik a dolog, ezért legjobb, ha az állami végkielégítés megosztására egy példát hozunk föl. Mondjuk valakinek tavaly au­gusztus 31 -én szűnt meg a munka- viszonya, s addigi jövedelme 156 ezer forintra rúgott. Ám, amikor elküldték a cégtől, kapott 24 havi állami végkielégítést, melynek összege 420 ezer forint volt. Áz év végéig hátralévő hónapok száma: négy. Az egy hónapra jutó rész: 420.000 : 24 = 17.500 forint A négy hónapra eső rész: 17.500 x 4 = 70.000 forint Ennek megfelelően az 1990. évi összjövedelem számítása a követ­kezőképp történik: 156.000 forint + 70.000 forint = 226.000 forint Ha ebből az összegből levonjuk a 8.000 forintos alkalmazotti ked­vezményt (januártól augusztusig összesen 8x1000 forint), akkor 226.000 - 8.000 = 218.000 forint az adóalap.' Az állami végkielégítés össze­géből, a példánál maradva, 1991- re 210 ezer forint, 1992-re pedig 140 ezer forint vihető át. Ha tehát valaki állami végkielé­gítésben részesült, és annak egy részét a következő év összjövedel­méhez számítja hozzá, akkor a végkielégítés adóelőlegének csak az 1990. évre eső részét kell szere­peltetnie. Ez úgy számítható ki, hogy a kifizető, vagyis a volt mun­kahely által levont 20 százalékos adóelőleg összegének egy hónapra jutó részét annyiszor veszi figye­lembe, ahány hónapot feltüntetett. S az így megállapított összeget kell a bevallásban szerepeltetni. Az állami végkielégítés adóelő­legének kiszámítását pedig a kö­vetkező példa mutatja: A volt munkahely által a 24 hó­napra fizetett állami végkielégítés­ből származó 420 ezer forint után levont 20 százalékos adóelőleg (amely nem azonos az évi adó összegével) 84.000 forintot tesz ki. Az év végéig hátralévő hónapok száma: négy. így a 84 ezer forint egy hónapra jutó része 3500 forint, a négy hónapra összesen pedig 14 000 forint. Ezt kell figyelembe venni az állami végkielégítés adó­előlegeként. Ami pedig a halasztott adókat illeti: ha például az egyéni vállal­kozó 1990-ben megszüntette tevé­kenységét és megrendelői, vevői nem, vagy csak részben egyenlítet­ték ki tartozásukat, akkor az egyéni vállalkozó a munkájából származó jövedelmét úgy számíthatja ki, hogy ezeket a tartozásokat bevétel­ként veszi figyelembe, de az arra eső adót csak akkor fizeti meg, amikor a bevételhez ténylegesen hozzájut. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik ingatlanértékesítésből szár­mazó jövedelfnüket a bevallás időpontjáig még nem fordították újabb lakás építésére vagy meg­szerzésére, de ezt a szándékukat az adófelügyelőségnek a beval­láson jelzik, akkor az ingat­lanértékesítésből származó, jö­vedelemrejutó adó elszámolását elhalaszthatják. (Folytatjuk)-nt­A Szolnoki Tejipari Vállalat február4-től (hétfőtől) átmeneti­leg felfüggeszti a szabadáras tej­termékek áremelését. Mint ismeretes, a vállalat a ha­tósági tejárak megjelenése után február 1 -tői a szabadáras termé­keknél a költségek emelkedésé­vel arányos termelői és nagyke­reskedelmi árakat alkalmazott. Ettől az időponttól kezdve ter­vezte a körülményeknek megfe­lelő felvásárlási árak bevezeté­sét. A felfüggesztés oka, hogy a demonstráció után a tejtermelők és a kormány közötti egyeztetés nem zárult le, a termelői árak kialakításánál kalkulált tejfelvá­sárlási ár még változhat. A vállalat a kiskereskedelem részére - már a kormányzati in­tézkedéseket megelőzve - febru­ár 1-től biztosította a vállalat eredménye terhére a 2,8 százalé­kos tej literenkénti 21 forintos áron történő árusítását, és ehhez igazította a többi szabadáras te­jek árait is. Az árfelfüggesztés a vállalatnak jelentős többletkölt­séget jelent. Az áremelést elkerülni nem le­het, de annak idejét és mértékét a még folyamatban lévő kor­mányzati intézkedések befolyá­solhatják. Szolnoki Tejipari Vállalat Buzgó Mócsingnak gúnyolhatta volna a vásárló pénteken reggel a tejipart. Csakhogy nem volt ked­ve gúnyolódni. Csütörtökön este, amikor a rádió bemondta, hogy ismét drágul a tejtermék, a szolno­ki vásárló is eltervezhette, hogy a hétfői áremelésig pénteken, szombaton még lesz ideje (ha pénze is van rá) egy kicsit bevásárolni. Sajtot, tejfölt, túrót. Csakhogy február 1-én, pénteken reggel Szolnok két legnagyobb városközponti ABC-áruházában már 20,40 vigyorgott a tejfölöspoharakon, húszon fölül blokkolták a pénztárosok a 10 dkg vajat, s egy doboz, korábban 48 forintos sajtért már 56 forintot is elkértek. A vásárló kérdezett a Hatvanasban és a Szövetségben is: a rádió szerint február 4-én, hétfőn emelik a szabadáras tejtermékeket? Mind­két helyen egy volt a válasz: a buzgó „tejipar’' már csütörtökön este, tehát január 31-én elküldte és február 1-től életbe léptette az áremelést. Szombaton reggel a Népszabadság, délben és délután a rádió hírül adta: bár Budapesten nagy felvásárlás volt tejtermékből, a Budapesti Tejipari Vállalat mégsem emeli február 4-től árait. Szolnokon két napig volt áremelés. Mint most a közleményből kitűnik, a Tejipari Vállalat gyorsan vissza is vonja. A pénteken, szombaton vásárló meg töprenghet: ugyan hol van (ha van) vidéken fo­gyasztói érdekvédelem? Merthogy túlbuzgóság van, azt a Szolnoki Tejipari Vállalat bizonyította. (SJ) napló Igaz, a vonat nem volt zsúfolt, de szabad ülőhely alig akadt a szerelvényen. Én Karcagon találtam egy jó helyet, nem is az ablak mellett, így nem húzott a hideg a hátamra, derekamra, s most, amikor meg­álltunk Szolnokon, kényelmesen bóbiskoltam az üvegen át betűző napon, fürdettem arcomat a suga­rakban. A vonat elindult. Csütörtök volt, délelőtt. A kellemes zsibbadtság még tartott, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy mellettem áll egy idős asszony. Körülnéztem. Fiatalok is üldögéltek a kör­nyéken közönyös ábrázattal, de senki nem látszott mozdulni. Fölálltam, átadtam a helyem.- O, még bírom! - mondta a néni.- Meddig tetszik utazni?- Pestig.- Akkor tessék csak leülni! Engedett, elhelyezkedett az ülésen. Állva jól szét­láttam, most körülnéztem a kocsiban. A hátam mö­gött, vagyis ahol eddig ültem, úgy a hátam mögött, egy középkorú asszony ült. Jól elterpeszkedett, cso­magjai is elfoglaltak egy helyet. A csomagtartók üresek voltak. Váltók jöttek, billegtem egy kicsit. Katonák jöttek a büfékocsiba, félrehúzódtam egy kicsit. Egy öregúr rászólt a terpeszkedő asszonyra, aki a felszólításra kényszeredetten mutatta a helyet, üljek le.- Köszönöm, magától nem kell. így utaztunk a fővárosig. Eltelt egy-két nap, s én már csaknem megfeledkeztem arról az asszonyról, akinek átadtam a helyem, de a televízió híradóját nézve, az Astoriánál történt csőtörés kapcsán hirte­len ott láttam őt a képernyőn. Lent volt a metróban, amikor az özönvíz elárasztotta az alagutat és a ko­csikat, s ő a rémülettől rosszul lett. így került be a híradásokba. Ennyi lenne? - töprengtem. Ma ő, holnap te, azután én? Hát mégis van közünk a katasztrófák­hoz, az áldozatokhoz? Mégsem mindig csak idege­nekkel történnek a tragédiák? Hát rólunk is szólhat a hír? Körmendi Lajos NYÚLTENYÉSZTŐK FIGYELEM! A BÁCSKA AGRÁR IPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, VASKÚT értesíti a nyúltenyésztőket, hogy 1991 .január 20-től az I. osztályú húsnyúl kilogrammonkénti felvásárlási árát 130.- Ft-ra emelte. Keresse környezetében a Bácska Rt., Vaskút termeltetőpartnerét, felvásárlóhelyét, felvásárlóját! Bővebb felvilágosítás: Levélcím: 6521 Vaskút, Kossuth u. 105. Telefon: 79/23-011 Telex: 81-2181 Telefax: 79/24-225 *46438/1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom