Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
4 1991. FEBRUÁR 4. Jóformán semmi kereslet a sertéshús iránt A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat illetékeseitől a „Kenderesen 1000 alatt nincs kukorica - Szállításra várnak a hízók” című olvasói levélre (1.31.) a következő tájékoztat kaptuk. Sajnos igazat kell adni Kovács József kenderesi termelőnek. Nőtt a vágósertés-kínálat és ez nem csak megyénkre jellemző. Vállalatunk januártól teljes^ka- pacitással üzemelt és ezután is így lesz - annak ellenére, hogy belföldön nagy mértékben csökkent a kereslet úgy a húsféleségek, mint a késztermékek iránt. A levágott állatokat sajnos hűtőházban kell tárolnunk - arra számítva, hogy a közeljövőben értékesíteni tudjuk. Konkrét kérdésként merült fel, hogy vállalatunknak van-e exportjoga? Erre igennel válaszolhatunk, csak az a probléma, hogy a külpiaci lehetőségek is beszűkültek. Jóformán semmi kereslet nincs a sertéshús iránt. Valójában hetente 30-50-et vásárolunk fel üzemenként, községenként - ezzel is arra törekedve, hogy a vágásra, ha csak megközelítőleg is, megfelelő arányban adjunk lehetőséget. Mi mindent megteszünk a kínálat érdekében, de arra nem tudunk választ adni, hogy az egyensúly mikor áll helyre. A helyzet javulásában reménykedünk, és a további hizlalást illetően - a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat részéről - csak biztatni tudjuk a sertéstartókat. Péter Gábor .termeltetési igazgatóhelyettes Hajdú József term, és felvásárlási főosztályvezető Kártalanításra visszavárják a vevőt Egy zacskó húsos csonttal a kezében kereste fel szerkesztőségünket M.Gy.-né szolnoki olvasónk (pontos neve és címe nálunk) január 29-én. Azon a napon, amikor a levesnek valót vette a Szolnok ABC- ben, s amiről csak otthon derült ki, hogy borzasztóan büdös, nem főzheti meg a családjának. (54.60 forintot fizetett érte.) Visszavitte és a műszakvezető nőnél reklamált, aki elnézést sem kérve közölte vele, hogy legfeljebb levásárolhatja az árát. Bekötötték a telefont A Csaknem húsz éve várok telefonra címűi január 17-én közölt olvasói panaszra Kovács László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője - miután az ügyben vizsgálatot folytatott - a következőket válaszolta. Az észrevétel megjelenése előtt, január 16-án a befizetési csekket R.l.-né szolnoki lakos részére kézbesítették. Az ikerállomás beruházási hozzájárulását másnap be is fizette, így január 22-én bekapcsolták a telefont. Megállapítottá, hogy az illetékes ügyintéző (osztályvezető) mulasztást követett el, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Megszoktam már, hogy mindig az a vonat késik, amelyikre éppen várok, de ha véletlenül én késnék néhány percet, biztosan pontosan indul. Ezért kínosan ügyelek arra, hogy a vonattal le ne késsük egymást. Péntek délután van. Jászberényből kellene Szolnokra utaznom, de kicsit elszaladt az idő. Okulva a korábbi tapasztalatokból, már el sem indulok a vasútállomásra, közelben a buszpályaudvar. Ha a memóriám nem hagy'cserben, pénteken jár a 16.26-os busz, tehát időben Szolnokon lehetek. S valóban: a táblán is szerepel, tehát nem várok hiába! (Apercek lassan múltak, de nem unalmasan, mert egy erősen ittas férfi vágódott el több ízben is a buszok között, az úttesten. Az arca csupa vér volt... talán nem is az italtól tántorgott?) De hol az én buszom? Megnézem újból a menetrendet, jönnie kell! Biztosan késik... Aztán 17 óra tájban kezd gyanús lenni a dolog. Az információs fülke előtt négy-öt Volán-dolgozó beszélget. Odalépek hozzájuk, talán tudnak segíteni. Köszönök - engem így neveltek -, ők nem. Aztán félénken érdeklődöm, ki tudna tájékoztatást adni az induló buszokkal kapcsolatban. Egy fiatal fiúra mutatnak, aki erre - mint valami vezényszóra - sarkon fordul és eltűnik. (Biztosan nagyon sürgős dolga akadt, csak a nagy dumcsi- ban nem volt ideje korábban elÁll-e még az ős Csomáék háza? Sérelmével az ABC vezetőjét kerestük, aki sajnos beteg, Nyolcas József helyettes vezető viszont ezúton is elnézést kér a vásárlótól és visszavárja a boltba, hogy kártalaníthassa. A történtekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a műszakvezető nő első reakciójaként valóban a levásár- lást ajánlotta, de ha a vevő nem fogadja el, természetesen a pénzt is visszaadták volna. Erre azért nem kerülhetett sor, mert a vásárló ingerülten távozott. Mit mondjunk? Jóllehet, a helyében mi is ezt tettük volna. Körösi Csorna Sándor Indiában lévő síremlékét nemrég láttuk a tv képernyőjén és életművéről is többször hallottunk. De miért nem beszél a krónika szülővárosáról, mely szerényen húzódik meg a Keleti-Kárpátok és a Háromszéki-havasok által körülölelt területen? Az írásomhoz mellékelt képet a Mezőtúron élő Csorna Mihály középiskolai tanár készítette néhány évvel ezelőtt a világhírű utazó, a magyarság ős kapcsolatait kutató szülőházáról. Tőle tudom, hogy ez az 1700-as években épült kis családi fészek a mai Csomakőrös helységben van. Szigorúan őrzik itt a hagyományokat az emberek, és a letűnt századok felbecsülhetetlen értékeit rejti e vidék. Véletlen útján derült ki, hogy a Csorna család egyenes leszármazottja Körösi Csorna Sándornak. Fényképek nézegetése közben kérdeztem meg a tanár úrtól, hogy csupán névrokonságról van-e szó? Érdeklődésemre, hogy miért nem beszélt senkinek jeles elődeiről, csak annyit mondott: ugyan, soha nem kérdezte senki, honnan ered e ritka név. Csorna Mihály öröksége a turisztika, a természetszeretet. Orvos feleségével - egyszerű turistaként - már a fél világot bejárták. Családi házuk parkja felér egy botanikus kerttel - benne a négy égtájról hozott növényfajok, kőzetek, s mint különlegesség, a saját készítésű napóra. Kedves utazó! Ha Székelyföldön jár, Bereck városának közelében, kutassa fel, hogy áll-e még az ősi ház, vagy a romjait is elsöpörte az embertelenség vihara! Mentsük meg, amíg nem késő, „mert a nemzet, mely saját emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti”. Tóth Boldizsárrá Mezőtúr menni, nem akart egyetlen poénról sem lemaradni. En várhatok még...) Hamarosan visszatér és mosolyogva közli: ez a járat már egyáltalán nem közlekedik. Kérdésemre, hogy miért nem tájékoztat erről a menetrend, csak a vállát vonogatta. (A fülkétől karnyújtásnyira lóg a tábla a falon.) Miközben egykedvűen gyalogolok a vasútállomás felé - némi lelkiismeret-furdalással a szívemben, hiszen legalább kijavítottam volna a táblát, ha már ők nem képesek rá -, nyári emlékek jutnak eszembe: Amikor augusztus 18-án a 21.40-re kiírt nemzetközi expressz csak másnap reggel 6 óra után indult el Szolnokról, s amikor ugyanezen a vonaton a csomagtartókon feküdtek, egymás ölében ültek a fiatalok, vagy álltak a folyosón, mint a szardíniák a dobozban. Igazolni látszott a régi mondás: „Sok jó ember kis helyen is elfér.” Na de ilyen kis helyen? Régen tudom, hogy nem minden magyar vasutas ismeri a mondást: ha Svájcban egy vonat nem a menetrend szerint indul, az ottaniak azt mondják, vagy az állomás órája nem svájci, vagy a vonat. (Azokon az órákon másodpercmutató is van.) Mindezekért a „szolgáltatásokért” néhány napon belül a mainál jóval többet kell fizetnünk. Jól megfizetünk... Rigó Tibor Jászberény Hozzászólás cikkeinkhez Költözzek a híd alá - avagy az adósok börtönébe? A Fehéren-féketén az OTP-la- káshitelekről című, január 26-i cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. (Szerzője: D.Szabó Miklós) Igen, a kamatadó! Hogy mennyire méltánytalan és a Ieg- uzsorább? Ezzel kapcsolatban a saját példámat említem: A jelenlegi feltételek mellett (a 66. paragrafust választottam, fizetés nélkül) a 250 ezer forintra „csökkent” adósságom több mint tízszeresét, azaz 2 640 312 forintot fizetek majd vissza a hátralévő 33 év alatt. így a lakásom árát háromszor fizetem ki. Természetesen ez csak akkor igaz, ha 32 százalék marad a kamat. Sajnos az első változat is ugyanezt a lehetőséget kínálja - pár ezer forintos eltéréssel, ami ilyen összegnél már jelentéktelen. (Számítások a HVG alapján.) Két évvel ezelőtt, 8 évi pedagógusmunka után mennyire örültem, hogy 29 évesen - az ifjúsági takarékbetét felhasználásával - lakást tudok vásárolni. Nem amilyet szeretnék, csak amit kapok! És most? Az 1500 forinttal növelt törlesztések miatt, 200 forinttal többet kell fizetnem az OTP-nek havonta, mint amennyi a nettó munkabérem. . _ Úgy vélem, hiába.fordulok az önkormányzati testülethez, mivel 32 éves, égyedülálló pedagógus vagyok, nem jár semmi. Már csak egyet nem tudok! Hogyan tanítsak így hittel, szeretettel és a hiányolt optimizmussal, lelkesedéssel? És meddig taníthatok? A tanári pályán is túlképzés van, lehet, hogy jövőre munkanélküli leszek. Es akkor árverezés, költözzek a híd alá - avagy az adósok börtönébe?! Ez még csak a kezdet, hisz a ’92. januárra megállapított törlesztőrészlet tetemes lesz. Tessék mondani, meddig lehet ezt bírni?' Az állam miért ily méltánytalan velünk szemben? (Természetesen nekem se fájna a fejem a képviselői fizetés mellett. Nem lehetne ezt csökkenteni?) Nem tudom elfogadni, hogy ez az uzsorakamat törvényes és nincs jogom ellene fellebbezni! Fizetni kell, de miből!? A bérreform nem áktuális!? Sindely Anikó Szolnok Vigyázzunk a szereptévesztéssel! Egyetértek A polgári őrök számon kérték a rendőrséget című (1.22.) cikk írójával, azonban félő, hogy a közrend, közbiztonság kezelhetetlenné válik. Sajnos az előrejelzések az erőszak terjedéséről szólnak, s arról, hogy nálunk is megjelent a jól jövedelmező illegális fegyverkereskedelem. Az ilyen információ növeli a lakosság félelmét, veszélyérzetét. Ellenhatásaként - a közrend, közbiztonság, bűnmegelőzés érdekében - országszerte létrejöttek az önkéntes falu- és polgári őrségek, őrjáratok. Némely településen együttműködnek a rendőrséggel, máshol „önállóan” tevékenykednek (csupán információt akarnak kapni), egyes helyeA t á r gy a lote re m bő I Kardélre akarta hányni a világot Néha irigykedve, de legtöbbször rokonszenvvel köszöntik azt az embert, aki azzal lepi meg ismerőseit, hogy elújságolja jól megérdemelt sikereit. Elmondja, hogy milyen erőfeszítések árán sikerült megvalósítani azokat a kitűzött feladatokat, amelyek a maga, de mások javát is szolgálják. Viszont nem számíthat rokonszenvre, elismerésre - meghallgatásra sem - az, aki a szégyellni valóval büszkélkedik. (Hogy lop, hogy embertársát becsapja vagy bántalmazza.) S miért kellene üdvrivalgással fogadni valakit csak azért, mert. éppen a börtönből szabadult? Bódi Miklós Jászapáti, Rákóczi út 1. szám alatti lakost vérig sértette a hideg fogadtatás, felháborította a közöny, hiszen mindent megtett azért, hogy ünnepélyes, felejthetetlen legyen a „belépője”. Úgy, vadnyugati módra berúgta az ajtót a jászapáti Hambi bárban azon az estén, amikor a börtönben töltött kényszerszünet után látogatott a szórakozóhelyre, s elkiáltotta magát: „Mostjöttem a börtönből!”, aztán trágár kifejezéseket használva, belekötött a vendégekbe. Nagy hozzáértéssel tette, hiszen legutóbbi két büntetését - az összesen 26 hónap börtönt - a lopás mellett garázdaságért és súlyos testi sértésért kapta. A vendégek szórakozását zavaró, botrányos viselkedését megunva, az üzlet vezetője felszólította Bódit, hogy távozzon a helyiségből. A dühöngő garázda erre úgy válaszolt, hogy ököllel az üzletvezető arcába vágott. Amikor mégis kivezették és hallotta, hogy kattan mögötte a zár, olyan vadul rugdosta az ajtót, hogy a keretbe foglalt fabetét darabokra tört. Majd észrevette a szemben lévő cukrászda előtt NJ. helyi lakost, odament hozzá, és ököllel őt is arcul ütötte. Féktelen haragja ezután se csitult. Eltávozott ugyan a helyszínről, de csak rövid időre. Amikor visszatért, egy hatalmas rozsdás kardot szorongatott a kezében. Harcias léptekkel újból benyitott a bárba, és az előbbiektől is harsányabb hangon párbajra hívta ki a vendégeket. Mindenkit, aki a bárban tartózkodott. A csata úgy ért véget, hogy Bódit lefogták és eltávolították a vendéglőből. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Bódi Miklós ügyében. Garázdaság, rongálás és súlyos testi sértés bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 8 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.- ésalken pedig - a jászberényihez hasonlóan -, viszonyuk megromlik a rendőrséggel. Minden elismerést megérdemelnek azok, akik a szűkebb közösségük érdekében erejüket, gépkocsijaikat adják és járőr- szolgálatot lámák el. Mégis kételyeim vannak a tevékenységük eredményességére vonatkozóan, s a következő kérdés merült fel bennem: ha a profi rendőrség nem tudja a közrendet, közbiztonságot (erre szóló jogosítvánnyal, szakértelemmel, szervezettséggel stb.) biztosítani, remélhetjük-e, hogy az amatőr önvédelmi csoportok képesek erre? Mi lesz, ha fegyveres bűnözőkkel kerülnek szembe, s egyáltalán ki mérte fel e csoportok hatékonyságát; arányban van-e a befektetett munkával, energiával? Mi lesz,- ha a csoportok szembe fordulnak egymással, netán „igazságtevő” csoporttá alakulnak? Volt már ilyen a történelemben. Egy korábbi cikkből idézek, mely a jászfényszarui önkéntes polgári őrjáratról szólt: „Az őrjáratok mindennap - a bűncselekményekkel leginkább veszélyeztetett órákban - megfigyelés alatt tartják az intézményeket, gazdasági egységek épületeit, a magánlakásokat.” Ez utóbbival kapcsolatban több kérdés is felmerül: Ki dönti el,' hogy kinek a lakását kell figyelni, a tulajdonos tud-e róla, beleegyezését adta-e? A szerzett információk hova kerülnek? Mert az információ hatalom (politikai, gazdasági), s amelyik csoport többet tud a másikról, az előnyösebb helyzetbe kerülhet. A bűnüldöző szerveknél korlátozták a titkos eszközök használatát, ugyanakkor egy önkéntes csoport ilyen eszközt sajátos módon vesz igénybe. Nem sérti ez a személyiségi jogokat? Más országokban is próbálkoztak önkéntes polgári csoportok - ' kai - vitatható eredménnyel. Ha javult is kezdetben a helyzet, nem volt tartós. Viszont a gyanakvás megnőtt, mindenki mindenkit figyelt.' Gyanús lett a későn hazajáró férfi, a hanyagul öltözött, a kapu alatt csókolódzó pár stb. Ennek következtében négy-ötszörösére nőtt a rendőrségi riasztások számai Sokszor olyan helyről késett el emiatt« ahol ott kellett volna lenniük. Olvasom, hogy Budapesten az egyik kerület önkormányzata és rendőrkapitánysága alapítványt létesített. Támogatóik reklám- hordozóit - ellenszolgáltatásképpen - elhelyezik a rendőrségi járőrkocsikon. Még megérjük, hogy a reklámszakemberek üldözik a bűnözőket, a rendőrök pedig reklámoznak! Nem szereptévesztés ez? A bűnüldözés a rendőrség feladata. Ha erre nem képes, a helytállásra alkalmassá kell tenni. Növelni kell az erkölcsi, anyagi megbecsülést, a technikai felszereltséget, a létszámot (az NSZK-ban 275, Angliában 295, Franciaországban 264, Magyarországon 427 lakosra jut egy rendőr). Amíg ez nem történik meg, nem várható javulás, és ezen semmilyen lelkes önvédelmi csoport nem tud segíteni. Kovács Vendel Szerkesztői üzenetek Tóth Erzsébet és Kovács Béla szolnoki olvasóinktól kérjük, hogy a címükkel, aláírásukkal ellátott levelüket juttassák el hozzánk, s akkor azt változtatás nélkül megjelentetjük. (Címük természetesen a háttérben marad, azt nem közöljük.) Farkas István, Jászberény: Türelmét kérjük. A levelében kért fotót rövidesen elkészíttetjük és eljuttatjuk Önhöz. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából Utazzunk, megéri...!
