Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
K&plap 1991. FEBRUAR 28. A SZERKESZTŐSED POSTÁJÁBÓL Nem rosszabbodhat a buszközlekedés A szolnoki Körösi út vonalán sorozatosan kimaradnak a buszok, vagy késnek. Főleg reggel és a 19.30 órakor induló járatokra nem számíthatunk. Este gyalogolnunk kell a temető mellett, s az a felháborító, hogy amelyik busznak haza kellene bennünket hoznia, az „menetrend szerint indul az ERDÉRT-től”. Kérdezzük, hogyan? Előfordult, hogy a 15-ös jelzésű busz 3-as fejében közlekedett, és amikor rájön a pilóta a hibára - gondoljuk mi -, levette a táblát. Nem volt annyi emberség benne, hogy a temetőnél felvegye az ott várakozó két utast. Kettes busszal járunk a temetőig, majd gyalog tovább, de a szemünk nem rossz, ennek köszönhetően akkor is felismertük a sofőrt, amikor 15-ös jelzéssel hagyott bennünket a Szabadság téri megállóban. Megtörtént, hogy a vezető járatkimaradásra hivatkozott, amit nem fogadhatunk el akkor, amikor 30m60-70 percenként közlekednek a buszok. Munkásnegyedről van szó, nem a „felső tízezerről”; mi keressük nehéz munkával a kenyerünket, ezért szeretnénk látni a Volán Vállalattól azt a vezető beosztású embert, aki este szívesen gyalogol a fagyban, latyakban - 3-4 szatyorral a kezében, mert a családjának enni is kell. Amikor a Volán 410 forintot kér el egy összvonalas bérletért, elvárjuk, hogy pontosan indítsák a járatokat, tegyenek eleget a kötelességüknek. Korábban olyan buszvezetők szállították a már említett vonalon az utasokat, akik emberséggel bírtak, akik megvárták az ebéddel siető nyugdíjasokat, este pedig a fiatal sofőr is megértéssel tette le a gyógycipős nénit a régi buszmegállóban. Köszönetét érdemelnek. Ne felejtsük el, hogy ebben a kerületben van az ÉRDÉRT, a Kő- olajkutató Vállalat, a Ganz és Villamossági Művek, a MÁV Járműjavító, valamint sok óvodás, iskolás gyerek közlekedik busszal. Az életszínvonal csökkenésével nem járhat együtt a szolgáltatás romlása, az emberi segítségnyújtás elmulasztása. Reményünket azonban még nem veszítettük el, és bízunk abban, hogy a Volán vezetői mielőbb rendet tesznek a buszvonalon. Berta Zoltánná és Pálinkás Julianna Szolnok Vajon meddig bírjuk? Az Új Néplap több ízben foglalkozott a kamatadó ügyével, ami nagyon sok embert érint - köztük bennünket is, ezért gondjainkat, véleményünket ezúton szeretnénk megosztani. Pár hónapi házasság után, saját otthonra vágyva, 1987 nyarán belefogtunk az építkezésbe. Azt hittük, sok lemondással, szorgalommal sikerül felépíteni, melyhez 320 ezer 3 százalékos és 100 ezer forint 8 százalékos építési kölcsönt kaptunk. Ez utóbbira azért volt szükség, mert fedezethiányunk mutatkozott. Aláírtuk, hogy 5 éven belül két gyermekünk lesz, így 105 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kaptunk. Fiunk 1988- ban született, jelenleg a második gyermekünket várjuk. A mai napig minden fizetési kötelezettségünknek eleget tettünk, dé nem sejtettük, hogy ezen a szerződésen bármikor változtathat valaki. A januári döntés „fejbe vágott” bennünket, olyan nehéz helyzetbe kerültünk, hogy nem is tudjuk, hogyan lábol- hatunk ki belőle, hiszen a férjem tavaly télen elveszítette az állását. Nem tudunk 1500 forinttal többet fizetni és igazságtalannak érezzük a döntést. Nagy vívódás árán választottuk a második variációt. Kicsit megnyugtatott bennünket az a tény, ha a kamat több lesz, a költségvetés átvállalja. Később hallottuk, hogy csak 1991-ben, erről viszont a tájékoztatóban egy szó sincs. Most itt állunk a sok lemondás árán szerzett 68 négyzet- méteres, félkész kis házunkkal (a féljem munkanélküli-segélye 5000 forint), és nem is sejtjük, hogyan tovább!? A 600- 800 forintos szénárral sem tudunk megbirkózni. Tavaly azért nem kaphattunk - a házunk kőporozására kilencezer forint hitelt az OTP-től, mert a fizetésünk le volt terhelve. Akkor most hogy gondolják a felemelt törlesztést? A fiatalok nevében írom e sorokat, akiknek most nagyon kijutott a rosszból. Még tűrnek, nyelnek, de vajon meddig bírják? Meddig húzat- ják velünk még a nadrágszíjat, amikor már nadrágunk sincs? (Nem vagyunk büszkék a helyzetünkre, ezért kérem, ha a levelem egy részét közlésre érdemesítik, csupán a nevem kezdőbetűit írják alá.) R.L.-né Torökszentmiklós Mentőre várva Sajnos a Hetényi Kórházban voltam kényszerpihenőn, és egy műtéten estem át. Úgy vártam már a hazajövetelemet, mint a messiást, ám ez cseppet sem volt könnyű dolog. Nincs autónk, a vonat szóba se jöhetett, a taxi árát nem tudtam vállalni, így az osztályvezető főorvos úr indokoltnak tartotta a mentőszállítást, sőt meg is rendelte - február 8-ra. Kilenc órától fél négyig vártam a „fehér angyalt” - hiába. A nővér érdeklődésére közölték, hogy tudnak a hívásról, a rossz időjárás miatt viszont Újszászra nem indítanak járatot - másnap remélhetem a hazakerülést. Úgy éreztem, nem gondolhatják komolyan, hogy ezek után még egy éjszakát el tudok tölteni a kórházban. Végső elkeseredésemben taxit fogadtam, és hálás köszönettel tartozom Ipacs Antalnak (JD 28-68 rsz.), hogy a rendkívüli útviszonyok mellett is vállalta a fuvart. Hibáztatom viszont a mentő- állomás dolgozóját, aki arra sem érdemesített egy kiszolgáltatott, beteg embert, hogy telefonon értesítse a kórházat: az időjárás miatt ne számítsak a hazaszállításra. Úgy érzem, hogy panaszom, elkeseredésem jogos, és senki nem kívánhatja, hogy a 900 forintos taxiszámla engem terheljen - írta többek között Földváriné Zérczi Mária olvasónk. A mentőszállítással kapcsolatos ügy kivizsgálására dr.Lückl Jenőt, a megyei mentőszervezet vezető főorvosát kértük, aki akö- vetkezőkről tájékoztat. A szóban forgó alkalmi betegszállítást február 7-én, 7.40 órakor nyilvántartásba vették és azt ígérték, hogy a 8-ával kezdődő 48 órán belül Földváriné Zérczi Máriát hazaszállítják. Február 8-án, 15.48 órakor a kórházból lemondták - azzal a megjegyzéssel, hogy a beteg más járművel távozik. Rangsorolt feladataik között utolsó helyen szerepel az intézetből való hazaszállítás, hiszen azok az elsők, akiket baleset ért, vagy akik sürgős orvosi segítségre szorulnak, valamint a gyógyintézetek közötti betegszállítás. Február 8-án a rendszeresen mű- vesekezlésben részesülő betegeket szállították haza. Megállapította; hogy a mentődolgozók nem mulasztottak, és azért nem mondták le az utat, mert a beteget másnap is hazavihették volna. Végezetül megjegyezte, hogy nincs lehetőségük a taxiköltség megtérítésére. Gyerekek es ä művészét. A művészetekkel nem lehet elég korán kezdeni az ismeretséget. A martfűi általános és középiskolák jó partnert találnak ebben a művelődési központtal. Képünkön: az általános iskolások megtekintik az emeleti kiállítótermében Kelemen Kristóf szobrász kiállítását. A gyerekeknek különösen művészportréi tetszettek. A kiállítást különben még ma és holnap azok is megnézhetik, akik eddig elmulasztották. (Fotó: K.É.) A hatvanhárom éves kendere- si Balassa József egyedüli szenvedélye - mint írja, a horgászás. Vallja, hogy a vízparti csendnél nincs pihentetőbb, jobb kikapcsolódás. Huszonöt éve tagja a Kunhegyesi Horgászegyesületnek, és ezúttal társai nevében is szól azokról a gondokról, melyek főképp télidőben foglalkoztatják a kapásra, halra váró embereket. A közelükben lévő, nagykunsági 3-as számú magas csatornáról - a volt Kákát felső szakaszát is beleértve - minden ősszel leengedik a vizet, előtte pedig kimerítik a halállományt. Aztán tavasszal jön a víz - hal nélkül. Majd beindul a szaporulat, de meg sem engedik nőni, már viszik belőle a halat, nem jut a Mini Bős-Nagymaros Múlt év végén összehívták a szolnoki Karinthy útiak túlsó felén lakókat, hogy megbeszéljék velük a már megkezdett kerékpárút folytatásának tervét. A tanács, ma már hivatal képviselője - 50 perces késés után - adta elő az évtizedek óta várt gyalogosközlekedés megoldásának tervét, melynek hiánya minden évben életet követelt. így nem is volt senkinek kifogása, észrevétele, hiszen mostohagyerekekként tűrtük a közművek hiányát, ugrottunk a száguldó országúti csodák elől - takarítva magunkról hólevet, sarat. Némi megnyugvással, de töprengve mentem haza, majd méricskéltem, számolgattam. Új, bukdácsoló vállalkozásom telephelyét ugyanis nehezebb lesz ezután kocsival, kerékpárral, taligával megközelíteni (ki mivel tud szállítani) a hosszú évek óta várt járda, út és a mellé kialakítandó vízelvezető árok miatt. Pár nappal ezelőtt - teli várakozással - a megszületett megoldással - kerestem meg a polgár- mesteri hivatal ez üggyel foglalkozó előadóját. A belém nevelt alázattal (hét hónapig élesben gyakoroltam, egészen a megalázásokig, mire a cégbejegyzés megszületett) adtam elő egyszeA tárgV aIóterem bői Lopott motoiját senki ne nyúzza! Nagyon szeretett motorozni, de cseppet sem örült, ha azt mások is „nyúzták”. Még akkor se, ha történetesen a testvérei, akikből szép számmal akadt a családban. Az nem zavarta, hogy a kétkerekű nemrég még másé volt. A harmincesztendős Kökény Béla, Jászladány, Mező I. u. 34. szám alatti lakos szentül hitte, hogy igaza van, amikor az ellen tiltakozik, hogy motorját „csoportosan” használják. Először is azért, mert mint a legidősebb testvér, igényt tarthat arra, hogy az ő szava legyen a döntő. Másodszor: a motort csak mások szerint lopta, egyébként bátorsággal, és kitartó, kemény munkával szerezte. Ez alatt azt érthette, hogy az elmúlt év őszén éjszaka osont be M. A. helyi lakos udvarába; a kerítés vastag dróthálóján példás szorgalommal rést vágott, majd a garázs ajtaját lezáró-jókora lakatot teljes erőbedobással leverte a helyéről. A fáradságos és kockázatos munka gyümölcse: a garázsban éjszakázó Babetta segéd-motorkerékpár. Első látásra megnyerte a tetszését, így habozás nélkül kitolta és magával vitte a „moto- rizálódását” jelentő könnyű járművet. Talán boldoggá is tette volna a motor, ha... ha nincs olyan sok testvére. De volt, és nagy bosszúságára egyikük sem tudott ellenállni a motor csábításának. Hogy miért ellenezte testvérei motorozását? Talán féltette tekintélyét, azt, amely neki, az idősebb testvérnek kijárt, de az is lehet: tartott attól, hogy a segéd-motorkerékpár gyakori mutogatása lebuktatja. Ezért gondolt egy nagyot, és szétszedte a motort - úgy, hogy később a hozzáértő szakember is megmondta: ezt az alkatrészhalmazt emberfia már össze nem rakja. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Kökény Béla ügyében. A tárgyalásra a motorkedvelő Kökény betöréssorozat gyanúsítottjaként „kísérettel” érkezett. A bíróság lopás bűntette miatt 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésal kezdődik, és egyébként is létezik a már megépített szakaszon, próbáljuk hát megelőzni. Válaszban kapom a leckét (máris otthonosabban érzem magam), miszerint magánérdek, amit javaslok. Tiltakozom, hisz minden üzleti vállalkozás lakossági érdek is; pályafutásom ideje alatt volt alkalmam vélt és valós lakossági érdekek megvalósításán dolgoznom; annyit megtanulhattam a múltban, hogy az üzlethez két fél kell. Egyéb érveimmel sem tudtam meghatni. Az előadó úr is előadta a megoldását: intézkedni fognak a tevékenységi kör szűkítéséről, így nem lesz gond a kocsikkal ezen a szakaszon sem. Némi nyugalmat még megőrizve, kértem, hogy ne az illetékes osztályukhoz forduljon az ügyben, mivel az illetékesség a CégbíróságéA tanulságot ismét levontam: mindenkit meg kell hallgatni, így ezúttal rájöttem a vásárcsarnok parkolási gondjainak megoldására is. Az ott működő üzletek és árusok „cikklistájából”csak a hólapátot kell engedélyezni; nyáron nincs rá akkora kereslet, télen viszont nem járnak annyian kocsival vásárolni. Györe Gyula Szolnok Még mindig a rendszámtáblacseréről rű, semmibe se kerülő, ám ezt a költséget azonnal magamra vállaló (előrelátást is tanultam) módosító tervem. Első reagálás: a kategorikus „NEM”. Érvelek csendben, hogy a „problémám” azonnali, az építkezéssel együtt Lapunkban többször tájékoztattuk olvasóinkat a gépjárművek rendszámtábla-cseréjével kapcsolatban. így például február elsején is, amikor megírtuk, hogy - a forintleértékelésre, az energia- és alapanyagár-emelkedésre hivatkozva - a rendszámtáblákat gyártó Piákét Fémtáblakészítő és Forgalmazó Kft. az előállítási árat megemelte: 325 forintról 520 forintra. Ám Kiss László jászberényi olvasónkban felmerült néhány kérdés: „Kik, kiket vezetnek félre, és meddig mehet ez még? Február elsején vittem az autót rendszámcserére a helyi szervizbe, és a pénztárnál csak hallgatom, hogy 1710 forintot kell fizetnem + 300 forintot okmánybélyegre, 12 forintot pedig a rendszámkérő lapra. Ez akkor mennyi is? És tulajdonképpen mikortól emelik a rendszámtábla árát?” A személygépkocsinál 1992. július elsejétől kötelező a csere, mégpedig az első időszakos vizsgálaton. Egyelőre csupán lehetőséget kínálnak az önkéntes rend- számcserére - amennyiben a forgalmi engedély érvényessége még nem járt le, és az ügyfél megfizeti a 300 forint eljárási illetéket. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A horgászok gondjaiból horgászoknak. Ugyanis a Szolnoki Halászati Termelőszövetkezet uralja az összes holtágat, a horgászok pedig tehetetlenek velük szemben. Nem nyugodhatnak bele ebbe a helyzetbe, hiszen 950 forintról már 1350-re emelték az idei tagdíjat, az állami illetéket 150-ről 350 forintra, a területi jegy ára pedig 600 forint lett. Ezért az összegért némi horgászási lehetőséget szeretnének kapni, mert a díj akkor is sok, ha egész éven át zavartalanul tudnának horgászni. Engedélyük január 1-től december 31-ig szól, azonban csak áprilisban nyílik lehetőségük a horgászásra - rosszabb esetben hal nélkül. Gondjaik megoldásához ezúton is kéri az egyesületek ösz- szefogását, intézkedését. Naplemente a herényi tanyavilágban
