Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

1991. FEBRUAR 28. .

Néplap

A Verseghy Gimnázium diákfóruma

Pályázó ifjúsági szervezetek

Művészetről - premier plánban

A vendég: Tompa Gábor

Régi hagyományt frissítettek fel a Verseghy Ferenc Gimnáziumban: újra művészembert hívtak meg a diákok, közös eszmecserére; az intézet pompás könyvtárában, a szellemi értékek otthonában Tompa Gáborral találkoztak, aki mint közismert, Camus Félreértését rendezte vendégként a Szobaszínházban. A megkülönböztetett érdeklődés épp úgy szólt a Romániában dolgozó magyar színidirektomák - ő irányítja a kolozsvári magyar társulatot -, miképp a francia dráma érdekes, de problémákat is felvető előadásának. Időszerű művé- szetpolitikai kérdések épp úgy szőnyegre kerültek, mint az alkotómunka elméleti - gyakorlati - dilemmái. Tompa szívesen és részletesen beszélt többek között az erdélyi színjátszásról, mely egyébként jövőre ünnepli születésének 200. évfordulóját. S arról a szerepről, melyet a magyar nyelvű színjátszásban töltött be az évszázadok során. Nem egy külföldi és hazai klasszikus itt szólalt meg magyarul először színpadon. (Például a Hamlet és a Bánk bán.) De ismertette és jellemezte a közelmúlt úgynevezett Ceausescu-korszak művészetbénító hatását, amikor a színházművészetet is csaknem teljes mértékben a közönséges, mindennapi politikai érdekeknek rendelték alá. Szólott ugyanakkor a román színház európai értékeiről, a ’60-as évek színházáról, melynek egyik jellemző vonása a vizuális hatásokra törekvő, látványos előadás, amikor a szó erejéhez bőséggel társulnak a vizuális és akusztikus eszközök. A személyes sikereket „firtató” kérdésekre válaszolva egyik izgalmas rendezését idézte fel szemléletesen fiatal hallgatóságának a vendég; azt a kolozsvári Hamletet, amelyben a társulat saját létének - lenni vagy nem lenni - drámáját kívánta kifejezni az angol klasszikus színre vitelében. Sok szó esett természetesen a Félreértésről is, s a diákok kényes kérdéseket is feszegettek, többen is. így például az előadásban előforduló meztelenre vet- kőzés mozzanatát, hogy tudniillik szükség van-e a kérdéses jelenetre, mi indokolja alkalmazását. Tompa Gábor az előadás logikájával magyarázta a sokak számára talán kissé meghökkentő jelenet jogosságát. Beszélt Tompa Gábor az idős szolga, az előadás talányos figurájának szerepéről is, s egyben megvilágította ifjú hallgatóinak a szerző alapvető filozófiáját.

Nehéz néhány mondatba sűríteni a csaknem kétórás, gondolatokban bővelkedő dialógus tartalmát, amelyben egy művész arcképe rajzolódott ki, s amelyben a színházcsinálás legbensőbb titkairól „hullott le a fátyol”. Kétórányi hangulatos eszmecsere, amelyben egészen részletkérdések is vígan megfértek, mint például annak megvitatása, hogy a Félreértés szereplőinek stilizált, fehér frakkos jelmeze valójában hogyan szolgálja a gondolati tartalmat. Meghitt környezetben, őszinte hangvételű párbeszéd; fórum, pódium, klub?

A forma aligha lényeges, a fontos: művészetről esett szó, egészen „közelképben”; élő kapcsolat született a művészettel, az alkotó emberrel szabad, kötetlen formában. Legközelebb hasonló találkozásra az Ibsen-premier, A vadkacsa kínálja majd az alkalmat, azaz a Verseghy „könyvesterme” rendszeres találkozók színhelye kíván lenni.

M

Tompa Gábor fiatalok körében, a Verseghy Gimnázium könyvtárában.

A Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány legutóbbi kuratóriumi ülésének két napirendje volt. Megvitatták a szervezeti és működési szabályzatot, valamint elbírálták a beadott pályázatokat. Egy alapítvány igazából akkor kezd élni, amikor nyújtani tud valamit - jegyezte meg a bizottság elnöke.

Negyvennégy pályázat érkezett. Az egyik csoportban azok szerepeltek, melyekben ifjúsági rendezvények tartásához kértek támogatást. A többi jelentkező iskolarádiók és diáklapok indításához, működtetéséhez igényelt pénzt. Nagy étvágyuk volt, összesen 3 millió forintot, háromszor annyi pénzt jelöltek meg, mint amennyivel az alapítvány rendelkezik. Ezzel szemben a 280 ezer forint volt az a „falat”, amin osztozniuk kellett.

A legkisebb megszavazott ösz- szeg 7 ezer, a legnagyobb 40 ezer forint volt. Hangsúlyozták, hogy a kuratórium ülései nyilvánosak. Nem csak szívesen látnak minden

HÚSZON INNEN TÍZEN TÚL

Újra JAM!

Szolnoki mürepülés az AN-2-vel

tm

művészeti egyesület

Könnyű, zenés hétvége

A kisújszállási ifjúsági ház már korábban is szervezett olyan kulturális programokat, amelyekre azoknak is érdemes volt elmenni, akik nem a városban éltek. Legutóbb két rock-hétvégére hívták meg a megye együtteseit, de érkeztek Békéscsabáról, Miskolcról és Nyíregyházáról is. A döntőt február 23-án, szombaton tartották meg. A helyszín ezúttal is a művelődési ház volt. Elmondták, hogy a két alkalommal mintegy 600 jegyet adtak el. Huszonötezer forint értékben osztottak szét díjakat.

A rendezvényt a Demisz támogatta anyagilag, nélkülük nem sikerült volna megtartani a találkozót. A rendezők egyik célja az volt, hogy olyan találkozót hozzanak össze, ahol bemutatkozhatnak egymás előtt az együttesek. Az eseményt az országos diáknapok keretében rendezték meg. Máshol táncban, színjátszásban mérik össze a résztvevők a tudásukat, itt a zenéé volt a fő szerep. Ez volt az első ilyen jellegű verseny Kisújszálláson. A szervezést már január elején elkezdték.

Milyen színvonalon „pengettek” a gyerekek? Amikor megérkeztünk, azt hittem, hogy felvételről szól a zene. Kiderült, egy szolnoki csapat játszott. A zsűri véleménye szerint nagy volt az önbizalom, szerényebb a tudás. Alapvetően saját zenét adtak elő a résztvevők. Némely számban ismert slágerek fordulatai köszöntek vissza. Az első hét végén 15 együttesből 6 zenéjét tartdtták elfogadhatónak, minősíthető- nek.

A találkozó üde színfoltja volt a tiszakürti Zenebona. Nem tudtam elképzelni, mitől szól a dob. Később vettem csak észre fiatal kezelőjét, aki alig látszott ki a szerelésből. A hatodikos, hetedikes gyerekek dalait hangos'tetszésnyilvánítások kíséretében hallgatták a bőrdzsekis, szögecses rockerek. A gyerekek nyáron köztéri zenélésből szedik össze a „fagyiravalót”.

érdeklődőt, de a közeljövőben szeretnének meghívni középiskolásokat és általában az érdekelteket. Céljuk,"hogy döntéseik még inkább társadalmasítottak, nyilvánosak legyenek - mint ahogy az alapítvány helyzete is több ezer fiatalt érint. Olyan szervezetek és csoportok pályáztak, melyek feltehetően a jövőben is igénylik ezt az anyagi segítséget, ezért elszámoltatják őket. Nem akatják meghatározni a működésüket. Azért követik figyelemmel gazdálkodásukat, hogy a pénzt arra a célra-használják fel, amire kapták. A következő ifjúsági közösségek részesülnek támogatásban: Regionális Diákszövetség; Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola; Napsugár Gyermekház; Ifjúságért Egyesület; Liget Úti Általános Iskola; Szakszervezetek Ságvári Endre Művelődési Központja; Nagycsaládosok Megyei Egyesülete; JAM Művészeti Egyesület; Ecseki Úti Általános Iskola; OB ART Egyesület; Mátyás Király Általános Iskola. Diákrádió működtetéséhez kapott pénzt a Vízügyi Szakközépiskola kollégiuma; Vásárhelyi Pál a Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola;

Ságvári Körúti Általános Iskola. Diákújságok támogatására: Varga Katalin Gimnázium; Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola; a Ruhaipari Szakközépiskola; 633. számú Szakmunkásképző Intézet; Ságvári Körúti Általános Iskola; Széchenyi István Gimnázium; Rigó Úti Általános Iskola, Alkotó és Önképző Diákkör.

' tinitükör'

UNIlflMOH

Nyertesünk ezúttal Zajácz Edit Szolnok, Juhász Gy. u.l/a. alatti fiatal az alábbi listával:

1. Whitney Houston: All the man that 1 need 2. Enigma: Sa- denness-part 1 3. Vanília Ice: Play that funky musik 4. Kim Appleby: Dont worry 5. Janet Jackson: Love will never do without you 6. Ralph Tresvant: Sensitivity 7. Joey B. Ellis Tynetta Hare: Go forlt 8. Snap: Mary had a little boy 9. Cathy Denis: Just another dream 10. Sulface: Tie first time

Március 2-án szombaton 18 órától „derékig” a JAM Művészeti Egyesületnek lesz nagy bulija a Ságvári Művelődési Házban, a Szapáry úton. Az AN-2 zenekar hosszú idő után genfi, varsói, párizsi, tallinni és budapesti klubokon keresztül végre Szolnokon is leszállási engedélyt kapott. (Ezúttal is köszönik a Ságvári Művelődési Ház segítségét.)

A nagy lekvárfőzetben közreműködnek a közreműködők. Katona József képei, díszletei az Art Rock Cafét az előtérben igazán első osztályú (nem az árak!) hellyé teszi. Az 500 darab papírrepülőt is bemutatják. Nagy Róbert performance-a próbálja megzavarni a Café forgalmát (lehet, hogy elcsattan egy vers is). Unicumot jelentő rockzene- érdekességeket kínál az előtérben a vájtfülűeknek Kovács Jenő, élő rocklexikon. A Café színpadán fellép Tóth Petya és csapata régi Beatles-, Doors-, stb. nótákkal. Körülbelül 20 órakor a nagyteremben bedörrent az AN-2 új dalokkal és régi WU2 klasszikusokkal (Szexújság, Ha tízszer bedobom a zenegépbe). A buli után még mindig nincs vége! Az előtérben fellépnek Kovács (AN-2) barátai, a város legjobb alternatív jazz(blues) muzsikusai, és attól félek. Jam session is lesz. Belépődíj bagatell. Én is ott leszek.

Mozimesék

Wolfgang Petersen:

Kedves ellenségem (Enemy mine)

... Az élet egyszer talán tényleg kinövi alattunk ezt a Földet és kiköltözik, szétrajzik a sötét űrbe. Akkor talán megelevenednek kevésbé vakmerő scí-fi fantazmagóriáink, melyeket kiötlött örök reményünk itt lenn a porban, földi nyomorúságunk közepette, bezárva a gravitáció börtönébe.... Ledőlnek a kegyetlen törvényszerűségek, s megszabadul szörnyű terheitől bolygónk is. Elvégre a korában mégoly szárnyaiénak hitt Vemét is igazolta ez a hosszú-hosszú évszázad, s miért is kellene székhez kötözni a csapongó képzeletet. Gyermekeink gyermekeinek gyermekei már bizonnyal nem háborúkra fogják pazarolni duzzadó erőiket, technikai tökélyüket, s talán rájönnek - ha a levegő és vizek mérgei és a vad ultraibolya sugarak egyáltalán hagynak nekik elég időt -, hogy ez az 50-60 évnyi villanás, amíg itt csavargunk az élet útjain, sokkal magasabb rendű harmóniát rejteget magában, mint a versengést önmagunkkal.

A film - bár jó messze röpít bennünket az időben - sajna, még talál háborúkat. Igaz, már rég nem ezen a satnya égitesten dúlnak, hanem fölöttünk, a végtelen csillagos égen, távoli világokban. Mint manapság, ebben a filmlátomásban is a föld gyomrának kincseiért, ritka ásványok és ércek birtoklásáért kelnek ölre a küzdőfelek. Jelen esetben távoli utódaink, (úgymond Földijeink) és varangyforma, tyrannosaurus szerű lények közt lángol fel a harc. A csatazajok közepette azonban furcsa barátság szövődik... Egy lakatlan bolygó légkörébe téved két felváltva egymást üldöző űrhajó. Vérmes ellenségei egymásnak. Aztán sorsuk úgy alakul, hogy foglyul ejti őket ugyanaz a kietlen kősivatag, s arra kényszerülnek, hogy ott berendezkedjenek egy időre a megváltozott körülményeknek megfelelően. Mivel tényleg szörnyű ellenségei egymásnak, első gondolatuk, hogy küldetésüknek vakon megfelelve elvegyék a Másiktól legdrágább tulajdonát, az életet. (A katona úgy tűnik, már csak ilyen lesz mindig!) Azonban a feneketlen gyűlölet és az undor a Másik különböző külseje iránt egy idő után észrevétlenül belesimul a kölcsönös megtörésbe, majd egyre inkább a Társ szőröstől bőröstől való elfogadásába, végül egy életre szóló barátságba. S az életre szóló barátságok mi mással is érhetnének véget, ha nem a rút halállal. A tüskés, pikkelyes, fura organizmus azonban utódot hordoz szíve (?) alatt, ám az új élet világra hozataláért önnön életével kell áldoznia. A születés így magában hordozza a pusztulást, mint felénk is néhanap. A megtért homo sapiens (Dennis Quaid) még a „gyermekágy” fölött megesküszik, hogy védelmébe veszi a kis porontyot, s azt alkalomadtán elviszi arra a „névadóra”, mikor a krákok társadalma az ősi szertartás szerint magába fogadja következő nemzedékét. De addig akadnak bőven bonyodalmak, amiket viszont látni kell.

Két civilizáció egyetlen meleg kézfogása testesül meg ebben a történetben, csupán azt példázva, amit sok-sok ódon földi história is. Hogy kutyák és macskák, simabőrűek és ra- vaszdik, fehérek és feketék, bár látszólag különbözőek, mégiscsak sorstársak. Örökölt szembenállásuk, gyűlöletük a másik iránt meddő és értelem nélküli.

A tengeralattjáró és a Végtelen történet rendezője ismét kitett magáért, pedig most sem tűzött célul maga elé kevésbé lehetetlent. Az operatőr is megszolgál hírnevéért, akad egykét olyan pillanatkép, önálló látvány-festmény a filmben, melyeket gondolkodás nélkül kiakasztanék szobám falára.

técsi