Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

1991. FEBRUÁR 27. Néplap 3 Változások a társadalombiztosításban (2.) Pénz, money, das Geld Hogyan állapítják meg a családi pótlékot? A családi pótlék a háztartásban élő, 16 éven aluli gyermekre min­den feltétel nélkül jár. Ha elmúlt 16 éves - de még nincs húsz és alap­vagy középfokú oktatási intéz­mény nappali tagozatán tanul, szintén jogosult a pótlékra függet­lenül attól, hogy keresettel rendel- kezik-e vagy sem. Továbbra se kap pótlékot a család, ha a gyermek felsőfokú oktatási intézményben folytat tanulmányokat. Jár a pótlék a dolgozók általános vagy középiskolájában tanuló gyermek után. Ebben az esetben viszont a gyermek keresete korlá­tozza a jogosultságot. A tartósan, beteg, illetőleg testi vagy értelmi fogyatékos gyermekért emelt összegben, havi 3900 forintot kap­nak. Megszűnt viszont a havi 100 forint kiegészítés, amelyet a gyer­mek 3 éves koráig adtak. Ha az Orvosszakértői Intézet a gyermek tizennyolc éves korában 67 száza­lékos munkaképesség-csökkenést állapít meg, akkor családi pótlékra jogosultak mindaddig, ameddig ez az állapot fennáll. A családi pótlék havi összege gyermekenként: egygyermekes családnak: 2.170 Ft, egygyerme­kes egyedül állónak 2.570 Ft, két­gyermekes családnak 2.570 Ft, kétgyermekes egyedül állónak 2.900 Ft, három- és többgyerme­kes családnak 2.900 Ft, három.- és többgyermekes egyedül állónak 3.000 Ft. A családi pótlék összegének megállapításánál a meghatározás a korábbiaktól eltérően történik, hi­szen figyelembe kell venni a jogo­sult vérszerinti gyermekét, örökbe­fogadott gyermekét, attól függetle­nül, hogy e gyermek háztartásában van-e vagy háztartásán kívüli. Ezenkívül a gyermekszám meg­állapításánál figyelembe kell venni a nevelt gyermeket is, de csak ak­kor és addig, amíg’ a nevelt gyer­mek a háztartásában van. Például: egy házaspárnak két vérszerinti gyermeke van. Ezek közül egy már nagykorú, önálló családot alapí­tott, a másik tizenöt éves gyerme­küket háztartásukban nevelik, mint ahogy családi okok miatt a férj testvérének nyolcéves gyer­mekét is. Beszámítható gyermek­ek száma: két vérszerinti gyermek, egy nevelt gyermek: összesen há­rom. A háromgyermekes család­nak havonta gyermekenként 2.900 Ft jár. A háztartásban levő kettő - családi pótlékra jogosító gyermek után - a jogosult részére 5.800 Ft családi pótlékot kell folyósítani. Ha viszont a testvér nyolcéves gyermeke visszakerül szülei ház­tartásába, az előbb említett házas­párt a háztartásában maradt egy vérszerinti gyermek után, de kettő vérszerinti gyermek alapján ha­vonta egy gyermekre 2.570 Ft illeti meg. Lényeges változás, hogy a kül­földön alap- vagy középfokú ta­nulmányokat folytató gyermek ja­nuár 1-jétől szintén háztartásban levő gyermekként vehető figye­lembe, tehát a családi pótlék is jár. (Folytatjuk) Szotév helyett Szolnok Holding Új kis bank a megyeszékhelyen Január elseje óta Szolnok Hol­ding néven működik a Szotév vállalat. A több társaságban, rt.- kben és kft.-kben tőkerésszel rendelkező, néhány éve már csak vagyonkezelési feladatokat ellá­tó egykori vállalati központ név- változtatását elsősorban az indo­kolta, hogy a Szotév rövidítés ott szerepelt a cég érdekeltségi köré­hez tartozó termelővállalatok ne­vében is, így aztán a nekik szánt számlák és megrendelések gyak­ran a központba kerültek. A meg­különböztető elnevezés mellett szólt az is, hogy ennek használa­ta után egy-egy, esetleg kevésbé sikeresen dolgozó rt. vagy kft. kedvezőtlen megítélése nem ronthatja a vagyonkezelő köz­pont hírnevét. Jut eszembe! Még 1987-et írtunk. Nem volt deklarált munkanélküliség, többpártrendszer, félrenéző rendőrség. És akkor egy fővárosi fotós kollégám árulni kezdte a japán csodaautóját. El is adta egy külföldről hazatérő cigányprí­másnak, aki a lányának vette meg - második autónak. Amikor kollégámnak zsebében volt a pénz, elcibált egy használtautó- telepre, én segítettem neki vásá­rolni egy enyhén karambolos Daciát. Hogy miért? Ezt így ma­gyarázta: - Nézd. én a Keleti pá­lyaudvar mellett lakom, a Rot- tenbiller utcában. Garázsom nincs, a kocsim az utcán parkol. Hamarosan rossz világ lesz itt, munkanélküliség, miegymás. Jönnek a Nyírségből a feldühö­dött ingázók, és egy ilyen kocsi szálka lesz a szemükben. Akkor már rugdalják ezt a Daciát, ami negyedannyiba kerül.” Azóta is gondolkodom rajta, honnan ez a váteszi képesség. Ha csak onnan nem, hogy apjának, a neves építésznek a villáját ki­sajátították. és az Aranycsapat „ászának" vették meg egy nagy­vonalú gesztus gyanánt. És ugye, a történelmi reflexek nem csalják meg azt. aki nyitott szem­mel bóklászik a közelmúlt histó­riájában. Persze vannak gyanút­lan balekok, akik semmiből sem tanulnak. Úgy kell nekünk!-pb­Ám nemcsak a cég neve válto­zott meg január elsejével, a Szol­nok Holding 1991-től már banki tevékenységet is folytathat. Ügy­nöki tevékenység formájában pénz- és hitelügyletek közvetíté­sével foglalkozhat. A nála elhe­lyezett betétek erejéig hiteleket nyújt (a cég vezetői fontosnak tartották hangsúlyozni: nem a vállalat pénzéből adnak hitele­ket, csupán a külső ügyfelek be­téteit hasznosítják így). Vállal- koznák arra is, hogy megbízóik megtakarításait jövedelmező be­fektetési lehetőségeket felkutat­va kamatoztassák. Az új tevékenységi kör iránt érdeklődő ügyfelek' kiszolgálá­sára a Szolnok Holding a megye- székhely központjában, az Ár­kád-sarkon nyitott fiókot február közepén. Mint a fiók vezetője el­mondta, forgalmuk meglehető­sen nagy azóta - elsősorban ér­deklődőkből. Ez érthető is, hi­szen aki hallott is az új kis bank­ról, először azt igyekszik meg­tudni, a többiekhez képest nyújt- -e előnyöket. Darázs Imréné fi­ókvezető szerint feltétlenül: leté­ti kamataik kedvezőek, például 500 ezer forintos betétre már egy hónapos lekötés esetén is 30 szá­zalékos éves szintű bruttó kama­tot adnak. Kicsi és induló bank lévén azonban óvatosak, a meg­takarított pénzüket rájuk bízók biztonsága érdekében hitelt csak jogi személyeknek adnak, és azok közül is csak a bankgaran­ciával rendelkezőknek. V. Sz. J. / Újabb német szolgáltatás Megyénk vállalatainak igazgatói, vezetői sorra kapják a telexértesítést az MGK Észak-alföldi Bizottságától. Ebben tájékoztatják a vállalatokat, hogy a Német Gazdasági Minisztérium egy újabb szolgáltatással áll a magyar vállalatok, vállalkozók rendelkezésére. Tanácsadókat küldenek, akik a vállalkozói gondolkodásmód erősítése mellett javaslatokat teszitek arra, hogyan lehet a már meglévő gazdasági struktúrát a szabad piacgaz­daság elvei szerint módosítani, illetve kialakítani. Fő kritérium az ered­ményesség, gyorsaság, a további hasznosíthatóság. Főbb célok, alapelvek a következők: nemzetközi konkurenciaképesség, export erősítése, mar­ketingpolitika kialakítása, környezetvédelem. A tanácsadás munkanyelve az angol és német. A magyar cégeknek mindez csak a tanácsadó magyar- országi költségeibe kerül. Reméljük, élnek is a kedvező lehetőséggel. F. I. Lehet-e igazságosan? A parlamenttől kezdve a szak­embereken keresztül az érintette­kig folyik a vita a kárpótlási tör­vényről. S ha netán a cikk megje­lenésekor befejeződik a parla­mentben, ez nem jelenti azt, hogy egyéb fórumokon ne folytatódnék. A társadalmi vita évtizedekig is el­húzódhat, mert itt olyan alapkérdé­sekről van szó, mint tulajdon, jog, erkölcs, az egyén és az állam viszo­nya és mások. Az állam 1949 má­jus 8-a előtt is beleszólt a tulajdon kérdéseibe (lásd zsidótörvények, német kitelepítések), s fog ezután is. Bármilyen módon teszi is, kér­dések sokaságát veti fel, amelyre válaszolni kell. Kevés esély van arra, hogy a megfelelő lesz, főleg 40 év távlatából. Mi sem tehetünk mást, mint néhány elemét felvil­lantjuk a kérdésnek. Mielőtt ezt tennénk, néhány részlet a tervezett törvényből. Kárpótlásból részese­dik mindenki, akit anyagi, tulajdo­ni sérelem ért. A kárpótlás részben alanyi jogon, részben leszármazó­ként jár, de ennek szűkített értel­mezésében. A felső értékhatár 5 millió forint, de minél nagyobb az érték, annál-kisebb arányú a tény­legesen értékpapírban megkapott rész. Aki például 100 ezer forintra lenne jogosult, 90 ezret kap, de aki 5 millióra, az már 300 ezer alatt kap kézhez kárpótlási jegyet. Ez a jegy ugyan szabadon forgatható, kamatozik is, de csak az állami tulajdon privatizációjára fordítha­tó, s ott is az alapérték 20 százalé­káig. A kamat is elmarad a piaci kamatoktól. A föld kiemelten ke­zelt, hiszen elvileg azt mindenkép­pen vissza kell adni az említett ér­tékhatárokat figyelembe véve. Az inflációs hatás megkérdőjelezhető Az ellenzőknek széles tábora van, s kemény érvekkel rendelkez­nek. A legtöbbször elhangzó érv az infláció, s az, hogy ezt a dolgozók fizetik meg. Nos mindez igaz is lehet, meg nem is. Inkább nem, de nézzük az érveket. Inflációról álta­lában két esetben beszélhetünk. Áruval, vagyontárggyal fedezetlen pénz kerül a forgalomba, vagy mi­nőségi, ráfordítási, de mindenképp objektív okok miatt emelkednek a költségek. Ebben az eetben nem az utóbbiról van szó, tehát nézzük az első esetet. Ha jól belegondolunk, s még ráadásul ismerjük a modem pénzteremtés, pénzmegsemmisü­lés lényegét (szakembereknek il­lik), akkor láthatjuk: ezeknek az értékpapíroknak meglévő tulaj­donban megvan a fedezete. Csak­hogy ezek most, az esetek többsé­gében az állam kezében vannak. Az értékpapír ellenében most visszakerülnek eredeti tulajdono­sukhoz. Feltételezhetjük az egy­szerűbb esetet. Az értékpapír azon­nal visszakerül az államhoz. Az értékpapír megsemmisül, mint­hogy célját elérte. A tulajdonos rá­adásul valóságos tulajdonos lett, akinek érdeke a hatékony gazdál­kodás. így nemhogy inflációról nincs szó, hanem annak csökkené­se is szóba jöhet. A fentiek termé­szetesen normális működés eseté­ben zajlanak úgy, ahogy vázoltuk. Költségemelkedést maga a rend­szer lényeges mértékben akkor okoz, ha az új tulajdonosok mond­juk a földet bérbe adják, s így a mezőgazdaságba új költségelem lép be. Ez drágítja a terméket. Eb­ben a mértékben ráadásul valóban a dolgozók fizetik meg a kárpótlás árát. Sima tulajdonváltás esetén, miként az infláció esetében, önma­gában a kárpótlás miatt nem érhet- kár egy-egy réteget általában. Halmozottan hátrányos helyzetek A dolgozók s mindenki, akit nem érint a kárpótlás, hátrányként azt érzékelhetik, hogy a tulajdon szétosztásából, legalábbis ebben a fordulóban kimaradtak. Ez elvileg minden társadalmi réteget érinthet. Sokkal keményebb dolog, ha vala­ki emiatt veszti el állását, válik ke­vésbé ellátottá. Ilyen főleg a mező- gazdaságban lehet nagy számban. Ráadásul itt a tervek szerint még a nem állami földek is kárpótlásként kiosztásra kerülhetnek, ami jogi problémákat is felvethet. Generá­ciós alapon is lehet valaki „halmo­zottan hátrányos helyzetű”. Itt a fiatalokra gondolok, akik már uno­kák, vagyon nélkül olyan termelő- szövetkezetben dolgoznak, ahol a föld nagy része kárpótlásra kerül. Velük mi lesz? S mi lesz azzal a nyugdíjassal, akinek eddig a téesz jelentette a létbiztonságot? Mind­ezek már az erkölcsi szférába visz­nek, de így lehet válaszolni a cím­ben felvetettekre. Nos, igazságo­san nem lehet rendezni a kérdést negyven év után, még akkor sem, ha az ellenvetések egy részével nem lehet egyetérteni. Miként az­zal sem, hogy ne legyen kárpótlás. Ez ugyanis a legrosszabb variáció. Vegyük ugyanis figyelembe, az or­szág bénultságának egyik, ha nem a legalapvetőbb oka ezen kérdések megoldatlansága. Beleértve a tá­gan értelmezett tulajdon kérdéseit is. Füle István Sor előttünk, sor utánunk... Jó sorunk volt eddig, csak egy kicsit sok, jutott eszembe korosztályom életének summájaként ez a cinikus megállapítás. Nem alaptalanul persze. Az OTP-fiókban sorban állva tűnődtem el a negy­venesek sorsán. E sorok írója is sok sort megjárt már, csakúgy, mint a negyvenesek bármelyike. Mi, kérem szépen, professzionális sorban állók vagyunk. Tessék csak megnézni egy valamireva­ló sort! A nálunk fiatalabb vagy idősebb nemze­dék milyen nyugtalanul, idegesen viseli a sorsát. Mi bölcs higgadtsággal várunk sorunk beteljese­désére. Mi ugyanis, döbbentem rá, a sorban állás­ra születtünk. Mi vagyunk a nagy generáció, a sorban állás nagy generációja. Nekünk az, hogy sorban állunk, a legtermészetesebb jelenség, úgy­szólván létezésünk alapformája. Itt állunk most is az OTP-ben arra várva, hogy nyilatkozzunk: minden megtakarított fillérünket visszafizetjük az OTP-nek. Végre mi is kinyilat­kozhatunk! Arról a lakáskamatról van szó, amiért egykor, ugye ez nem különös, hogy megkaphas­suk, hogy hozzájuthassunk, éveken át kellett sor­ban állni. Öt-hat év várakozási idő egy lakásért nekünk meg se kottyant, miért idegeskedjünk most, amikor néhány óra elég ahhoz, hogy meg­szabaduljunk attól a néhány ezer forinttól, amellyel úgyis csak egy másik sorba állnánk be. Hát nem mindegy, hogy az OTP melyik ablakánál állunk sorban? Emlékezzünk csak vissza, ugyanitt fizettük be a gépkocsi-vásárlási előleget. Na és mennyit vár­tunk rá? Az az öt röpke év hogy elszállt, ugye? Szóval, mondom én, jó sorunk volt nekünk, csak egy kicsit sok. Mert hogy nem voltunk ám mi gazdagok. Még ennyire sem. A sorban állást mi nem a pénz vissza- és befizetésével kezdtük. Nem akarok dicsekedni, de mi mindent elölről kezdünk. Mi vagyunk a sorban állás self-made manjei. Mi ott voltunk, kérem, a történelem első soraiban. Igaz, nem tudtuk még akkor, de egy filozófustól már megtanultuk: a történelem (leg­alábbis a miénk) a sorban állások története. Hát mi elmondhatjuk: a történelem legnagyobb sorai nekünk jutottak. Mit mondjak, több mint negyven évet álltunk sorban, hogy egy rendszer megvál­tozzon. Nem semmi, ha hozzáteszem, hogy ez volt életünk első negyven éve. No, de nem panaszkodunk, mi erre születtünk. Álltunk mi már akkor sorban, amikor járni sem tudtunk. Ratkó-generáció újszülöttjeként a tuda­tosan megtervezett társadalom népesedéspoliti­káját megvalósítva már a szoptatáskor is sorban álltunk (na jó, akkor még feküdtünk a kórterem­ben). Sokan közülünk később is lefeküdtek. Mi elmondhatjuk, az anyatejjel szívtuk magunkba a sorban állás tudományát. Emlékezzünk csak vissza! Áltunk mi sorba ke­nyérért, húsért, szénért, miközben azt tanultuk az iskolában, hogy a sorban állásmentes-társadalmat építjük ezzel. Ázt hiszem, ekkor kezdtük kapis- gálni: hogy más a sorban állásról alkotott filozó­fiai nézetek összessége, és megint más annak gyakorlati valósága. Es ugyan már nem tudtunk hinni a jelszavaknak: „Sorban állással előre az ikszedik kongresszus határozataiért ”, de azért to­vábbra is álltuk a sarat, akarom mondani a sort. A »felvételinél volt, aki kétszer-háromszor is sorban állt. Aztán a munkahelyen a szakmai előmenete­lért. És sehogyan sem értettük, amit Murphy fo­galmazott meg később híres törvényében: „A má­sik sor mindig gyorsabban halad.” Szóval azt, hogy a tehetségtelenebből, de az „elkötelezett­ből” lesz a főnök. Ezt is megéltük, megértettük. Sorolhatnám sorainkat. A külföldi útért, az auto­mata mosógépért, mindenért. Nem is tudtuk iga­zából: mi voltunk-e sokan, vagy minden más volt kevés. De tény, nekünk mindenért sorba kellett állnunk: a színes tévéért csakúgy, mint egy szín­házjegyért a Képzelt riportra. Negyven év egy helyben, egy sorban. Hol sű­rűbb, hol ritkább, hol gyorsabban, hol lassabban haladó sorban. Mi már csak így tudjuk elképzelni az életet. Sorba fogunk állni az Egzisztencia Ala­pért vagy a munkanélküli-segélyért. Mert itt ál­lunk most is, mi mást is tehetnénk, hogy az OTP- nek befizessük azt a pénzt, amit soha meg se kaptunk. Azt hittük, hogy talán ha nem is a soronkívüli­ség Kánaánja köszönt ránk, sorsunk előbb-utóbb jobbra fordul. Ám itt állunk (természetesen sor­ban) egy újabb kor hajnalán. Aligha vigasztal bennünket, hogy ez már azért egy európai, no ne túlozzunk, egy kelet-közép-európai sor. Mi tud­juk: a sor, az sor. És már nincs illúziónk. A mi sorsunk a sorban állás marad. Ezért mi bölcs türelemmel viseljük el a kormány, az Ország- gyűlés, a helyhatóság jövőbe mutató, de manap­ság nagyon is húsba vágó intézkedéseit. Mert mi tudjuk: a sor nem vész el, csak átalakul. Ez a sorsunk. Sor előttünk, sor utánunk. Szóval, nyugodt szívvel elmondhatjuk: jó sorunk volt, csak egy kicsit sok. Ez volt a mi életünk. Béke sorainkra! Szőke György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom