Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

4 Néplap 1991. FEBRUÁR 27. Fidesz-bírálat Az SZDSZ kárpótlási tervéről Az Új Néplap politikai vitafóruma Sikeres alapítvány ,,Egész ségünkért ’ ’ A Hetényi Géza Kórház igazgatója, valamint az „Egészségünkért” Alapít­vány kuratóriumának elnöke ezúton is tájékoztatja az ala­pítványra befizetőket és a megye lakosságát az „Egész­ségünkért” Alapítvány 1990. december 31 -i mérlegéről: Az alapítványhoz hozzájárulok befizetései: 6.658.966.80,- Kamat: 975.958,­Összesen: 7.634.054.80,­1990-ben az alapítvány­ból kifizetés nem történt. Az alapítványi célokkal összhangban megrendelésre került egy Ultramark 7 echo- card iograf-berendezés, amely a szívbetegségek fel­ismerésében alapvető fon­tosságú. A berendezést 7.500.000,- Ft értékben az OMKER Budapestről szállí­totta 1991. január 23-án. Elhelyezésére a II. Sz. Kórház (Tüdőkórház) kar­diológiai osztályán került sor. Őszinte köszönetünket fejezzük ki az alapítványt anyagilag is támogatóknak önzetlen segítségükért. Ma már elmondhatjuk:'az alapítvány létrehozása és a szervezés sikeres volt. Min­den reményünk megvan ar­ra, hogy hosszú távon tudja szolgálni az alapítói okirat­ban meghatározott célok megvalósítását Mivel az alapítvány nyílt és nyitott, továbbra is van le­hetőség az alapítványi célok támogatására. Az alapítvány bankszám­laszáma: MKB Rt Szolnok 454-11492-7007 Dr. Krasznai Géza a kuratórium elnöke Dr. Böjthe Lajos orvos-igazgató Hozzá kell szokni? Az Új Néplap múlt heti szá­mában olvashattuk az SZDSZ álláspontját a kárpótlási törvény- tervezetről, amelynek végén a parlamenti felszólaláshoz hűen arra kémek mindenkit, fejtse ki véleményét, bírálatát. Úgy vél­jük, ezt legjobban akkor tehet­jük, ha közben ismertetjük saját, kárpótlásról alkotott nézetünket is. Az SZDSZ álláspontja a kö­vetkezően foglalható össze: A kárpótlást kössük össze a privatizáció ügyével. Kárpótol­juk a vagyonúkban megkárosí- tottakat, a politikai elítélteket, és végül mindenkit, aki csak él, hi­szen az elmúlt 40 évnek mind­annyian áldozatai vagyunk. Ne csak kárpótlásra kerüljön sor, hanem állampoglári jogon min­denki kapjon 20.000 forint érté­kű vagyonjegyet a csecsemőktől az aggastyánokig. Ezekkel a je­gyekkel azután állami vagyont és részvényeket vásárolhatnánk, vagy befektetési társaságokba fektethetnénk. A javaslat a népi részvények ötletét tartalmazza - melyet az SZDSZ korábbi programja (kék könyv) is elvetett, jó néhány szempontot összekever, függet­lenül azok tartalmától. Próbáljuk meg először ezeket szétválaszta­ni. 1. Igazságosság Gondoljunk csak arra, hogy az állam polgáraitól, földbirto­kosoktól, zsidóktól, németektől, gazdáktól és kisiparosoktól, osz­tályidegenektől, stb. nemcsak vagyontárgyakat vett el. Eletek, szabadság, állások, előmeneteli és tanulási lehetőségek vesztek el, amelyek ugyanolyan súlyo­sak voltak, mint a vagyontár­gyak elkobzása. A kárpótlásra szorulók köre tehát szélesebb az igazságosság szempontjából, mint a tervezetben, de ez nem jelentheti azt, hogy akkor min­denkire terjesszük ki. Egyrészt az ország teherviselő képessége nem teszi lehetővé - Kupa Mi­hály utalt rá -, másrészt legalább- Nemfogják-e sokan eladni a vagyonjegyeket és a bevételt fo­gyasztásra használni?- Csak azok fogják eladni, akik a kapott értéket inkább fo­gyasztásra kívánják fordítani. A bizalom megteremtése, a töme­ges privatizációs kínálat miatt, viszonylag magas áron tudják vagyonjegyüket eladni, amivel nő az inflációs veszély. Itt persze azokra is gondoljunk, akik kény- szerűségből kell eladják vagyon­jegyüket. Mások azonban a va­gyonjegyüket, illetve az abból vásárolt tulajdont megtartják. Ez megtakarítás. Gyors gazdasági javulásra ugyan nincs kilátás, de a javulás irányában való fordu­latra van lehetőség! Ez is növel­né a megtakarítási hajlandósá­got. Emellett már az elmúlt idő­szak folyamatai is nemcsak csökkentették, hanem növelték is a megtakarítási hajlandóságot, így az növekedhét, éspedig az átlagos, sőt az annál alacsonyabb jövedelműeknél is. Ezek köre tá­gítható azzal, ha a vagyonjegye­annyira irritálná a társadalmat a Grósz Károíyoknak, pufajkások- nak, stb. is adandó 20 ezer forint. ■ A tervezet további hibája-az 1949-es évszám. Miért kellene igazságosnak elfogadni a negy­ven évvel ezelőtti állapotokat? Miért éppen az 1959-es állapoto­kat fogadjuk el, miért nem az 1947-est vagy az 1945-öst, vagy esetleg a tulajdonviszonyokba történt első, igazolhatatlan be­avatkozást jelentő II. zsidótör­vény esztendejét: 1939-et? 2. Jogszerűség Az itt felhozott leggyakoribb és legsúlyosabb érv: a tulajdon szent és sérthetetlen, ezért töröl­ni kell az ezt megváltoztató tör­vényeket. (A bolsevik diktatúra törvényeit.) Ilyenkor éppen az felejtődik el, hogy akkor nem­csak a földet és más vagyont el­vevő törvényeket kellene eltö­rölni, hanem az elmúlt 40 év va­lamennyi törvényét. Miért nem kérdőjelezik meg a családjogi vagy illetéktörvényt? A döntő érv azonban, amiért a kárpótlást a jogszerűség szem­pontjából éppen a tulajdon szentségének az elve alapján nem fogadhatjuk el, valójában az, hogy a kárpótlást követelők egy része e tekintetben nem jog­szerűen tett szert arra a tulajdon­ra, amelyért most kárpótlást sze­retne kapni. Ez pedig azt jelenti, hogy az 1945. évi földosztás kedvezményezettjei a tulajdon­jog szentsége elvének éppoly megsértésével jutottak tulajdo­nokhoz, mint amilyen megsérté­se volt ezeknek az elveknek a kollektivizálás. A jogszerűség szempontjából nincs különbség a két helyzet között. 3. Gazdasági érvek Az SZDSZ javaslat közel 300 milliárdot akar bepumpálni a gazdaságba. Az állam vagyona ma mintegy 1800 milliárd forint. Ebből 300 milliárd az önkor­mányzatokat illeti meg, 100 mil­liárdot a társadalombiztosítás kap meg. A fennmaradó 1400 iket néhány éven belül eladók ilyen módon szerzett jövedelmét megadóztatják. Az infláció elke­rülése érdekében tehát különbö­ző módon, akár adóztatással is ösztönözni kell a vagyonjegy be­fektetését, megtartását. A va­gyonjegy - a fentebb említett va­lóban kényszerhelyzetben lévő­kön kívül, akiknek azért fo­gyasztásnövelési lehetőséget kí­nál - minden állampolgárt dön­tési helyzetbe hoz: lemond-e a kapott előny egy részéről (áten­gedi az adóhivatalnak, amikor eladja másnak), vagy megka­paszkodik benne, forgatja, a ho­zamát is befekteti. Az állampol­gár megkapja a lehetőséget arra, hogy tőkéhez jusson, és azt nö­velje. Ha pedig erről lemond, ak­kor növelheti fogyasztását. Az állampolgári vagyonjegy a belföldiek tulajdonhoz jutta­tásának az egyetlen olyan for­mája, amely ezt a sajátos kom­penzációt megadja azoknak, akik a privatizálásból egyéb­ként kimaradnak. A volt tulaj­milliárddal szemben ugyanek­kora összegű belső állam- adósság áll fenn. Ez azt jelenti, hogy nincs pénz. A kormány ál­tal javasolt 70 milliárd is életve­szélyes, de a 300 milliárdos ki­adás a gazdaság összeomlását je­lentené. Nem kisebb a kárpótlási és vagyonjegyek veszélye sem. A jelenleg évi 30-40 milliárd forint forgalmú értékpapírpiacra zú­dulna rá a kárpótlási jegyek tö­mege. Az SZDSZ javasolta 210 milliárdnyi érttékpapír szétzilál­hatná a hazai pénzrendszert, emellett óriási szervezési energi­át és költséget visz el. A 20 ezer forintos jegyek értéke töredéké­re süllyedne, és rövid időn belül spekulánsok kezébe gyűlne össze. Ezzel a magántulajdono­sok köre sem bővülne. A kárpótlás jelenlegi terveze­tét tehát elutasítjuk. Úgy véljük, a volt tulajdonosok vagyonhoz juttatását nem kárpótlással, ha­nem néhány fennálló törvény könnyen és gyorsan elvégezhető módosításával kell elindítani. A szövetkezeti törvények, a társa­sági törvény, az átalakulási tör­vény néhány szakaszos módosí­tásával ez a folyamat megindít­ható lenne. Ezzel egyidejűleg deklarálnunk kell, hogy a tulaj­dontól való megfosztás egyike volt az elmúlt rendszer emberi életeket derékba törő intézkedé­seinek. Dolgozzon ki a kormány átfo­gó jóvátételi törvényt, amely a volt hadifoglyokon, politikai ül­dözötteken kívül a még élő volt tulajdonosokat is bevonja a jóvá­tételre jogosultak körébe. A jó­vátétel mértékének megállapítá­sában ne az egykori tulajdon, ha­nem a jelenlegi élethelyzet le­gyen mérvadó. donosok pedig ezen fölül visszakapnák jogos tulajdo­nuk egy részét.- Milyen inflációs hatással jár az állampolgári vagyonjegy? Az állam vagyont tud eloszta­ni. Folyó fogyasztásra használ­hatójövedelmet nem. Aki eladja vagyonjegyét, az a vagyonát fo­lyó fogyasztásra cseréli el. A másodlagos vásárlók legalábbis nagyrészt a megtakarításaikat használnák a vásárlásra. Ha itt bankban lévő valutához vagy akár forintban lévő megtakarítá­saikhoz nyúlnak, akkor inflációs hatás keletkezik. Tudomásul kell vennünk, hogy az államnak minden olyan lépése, amely nem kifejezetten antiinflációs célza­tú, inflációs hatással jár. Infláci­ós hatása van például a kedvez­ményes privatizációs hitelnek, de a tárca nélküli miniszterek számának növekedése is azzal jár. Az állampolgári vagyonje­gyek kibocsátásának inflációs hatása függ attól, mennyit bo­csátanak ki belőlük - főleg emi­att nem lehet több 210 milliárd forintnál nagyobb összegre gon­dolni. Függ attól is, milyen so­kan adják el vagyonjegyüket, to­vábbá attól, hogy milyen áron. Miután az eladók aránya elérheti a 30-35 százalékot, és az ala­csony eladási ár nem kívánatos, az eladásból származó bevételt Ne cikkezzenek az újságban! Nincs másik MSZDP Tisztelettel tájékoztatom a közvéleményt, hogy ma Magyar- országon bíróságilag hivatalisan bejegyezve egyetlen Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt (rö­vidítése: MSZDP) létezik. E párt nevében csak a párt tagjai és tör­vényes szervezetei adhatnak ki nyilatkozatot. A közvélemény érzékelhette az elmúlt hetekben, hogy az MSZDP Megyei Elnöksége és alapszervezetei a sajtó nyilvá­nosságát tartalmi munkára és nem személyeskedésre használ­ják fel. A cikk írói azonban nem ezt teszik. Újra botrányt provokál­nak, személyeskednek. Mi az emberekért, ők a botrányért dol­goznak, Ugyanakkor nem mer­ték vállalni a nyílt vitát január 27-én a megyei küldött- értekezleten, ahová őket is hív­tuk. A megye alapszervezeteinek többsége (12) vett ezen részt, és munkafeladatokkal látta el az ott megválasztott elnökséget. Mi to­vábbra sem a személyeskedést tartjuk a sajtó hasábjain közlen­dőnek, csupán a bebizonyított té­nyekről tájékoztatunk: 1. / A cikkben idézett bírósági döntés nem jogerős, jelenleg fel­lebbezés alatt áll. 2. / Ha az idézett bírósági dön­tés jogerőre emelkednék, akkor is Petrasovits Anna a párt elnöke. 3. / Az MSZDP megyei kül­döttértekezlete kizárta tagjai so­rából Boros Jánost, Török And­rást, Mezei Imrénét és Bogár Ot­tót. E határozat viszont már jog­erős, mivel nevezettek fellebbe­zési jogukkal nem éltek. Tiszteletre nem méltó aláírók! Az emberek nem a gyalázko- dásra, nem a botrányra, hanem a munkára kíváncsiak. Aki ezt nem képes nyújtani nekik, ne cikkez­zen az újságban, mivel csak ön­magát minősíti. Szíveskedjenek Önök ezután saját pártjuk (ha van ilyen) és ne az MSZDP nevében nyilatkozni. meg kell adóztatni. Ha az eladási ár 70-80 százalékos lesz, az 60 milliárd forint, azaz az összke- reslet 3 százaléka, vagy 3 száza­lékos infláció. Ha az adó mérté­ke 3 százalék, akkor az infláció már ,,csak”2 százalékos lesz. Valójában ennél kisebb mértékű, hiszen a 60 milliárd forintnak, amelyet vásárlásokra fordítaná­nak, egy része külföldi bankok­ban tartott valutából származna. Ezek belépése a külső fizetési mérleget javíthatná, vagy im­portnövelésre fordítható, ami inflációellenes hatású. Egy to­vábbi része viszont fogyasztói beruházásokból lépne ki, és ott (pl. a lakáspiacon) idézne elő an­tiinflációs hatást. Végül is az inflációs hatás elhanyagolható nagyságrendű, számos más te­rületen könnyen kompenzál­ható lenne. Olyanok számára finanszí­rozna fogyasztásnövekedést, akik kimaradnak a tulajdonossá válás folyamatából. Az állam- polgári vagyonjegy kárpótlás az ő számukra, de kárpótlás azok számára is, akik nélküle nem válhatnának kisrészvényesekké, vele viszont azzá válhatnak. Se­gíti nemcsak az erőseket, hanem velük együtt, tőlük elválasztha­tatlanul a gyengéket is, mind­azokat, akik az elmúlt 40 év ál­dozatai. SZDSZ TKI Szolnok Ma a hozzászokások korát éljük Magyarországon. Hozzá kell szokni a létbi- zonytalánsághoz. Hozzá kell szokni, hogy egyesek éhen halnak. Hozzá kell szokni, hogy egyesek megfagynak. Hozzá kell szokni, hogy ezért vagy azért nem tudunk fo­lyamatosan dolgozni, vállal­kozni. Hozzá kell szokni, hogy azok a sikeres vállalkozók, akik sikeresen tönkretesznek egy gyárat, üzemet, a munkások nagy részét az utcára teszik, majd a köz vagyonából kft.-t vagy részvénytársaságot hoz­nak létre. Hozzá kell szokni, hogy az a nyugdíjas, ki becsülettel végig­dolgozta életét, már nem a nyugdíjban, nem a kormány­ban, a túlvilágban kénytelen bízni. Hozzá kell szokni, hogy ná­lunk a piacgazdaság is fordítva működik. Drágul a hús, a tej, mert tele van a raktár! Hozzá kell szokni, hogy a demokrácia is fordítva műkö­dik, nincs társadalmi vita. Hozzá kell szokni, hogy ne­künk csak a drága benzin jó, így legalább nem a taxisoknak, ha­nem az „áremelés mellett tün­tetőknek” lesz igazuk. Hozzá kell szokni, hogy nincs gázálarc - igaz, háború van -, mert eladtuk. A megfele­lő polgárvédelmi tanács így hangzik: „Légitámadás esetén mindenki zárkózzon be a laká­sába, s várja meg munkatársun­kat.” Itt teszem hozzá, ha mégis valami történne, nem kell soká­ig vámunk, ígéretek szerint márciusra bővül a készlet. Hogy majd a kevés elosztása hogyan fog történni, még nem rendelkeztek. Pártállásra vagy rokonsági viszonyra lesznek-e figyelemmel?! Hozzá kell szokni, hogy a volt testvérek, az oroszok, len­gyelek, románok egyre na­gyobb számban jönnek hoz­zánk turistaként rabolni, erő­szakolni, gyilkolni. Hozzá kell szokni, hogy a kormánynak nincs gazdasá­gunkra nézve válságprogramja. A 222 oldalas „Kormány Meg­újhodás Programja” semmire sem jó. Hozzá kell szokni ahhoz, ki­nek kellő felkészültsége Van, s teheti, külföldön keresi boldo­gulását. Nem hazudott az a vá­lasztási plakát, mely azt hirdet­te: „Van kiút!” Hozzá kell szoknunk, hogy fejünk felett „vak vezet világta­lant” játszanak. Amíg mi szo- kogatunk-szokogatunk, gazda­ságunk egyre hanyatlik, ve­szélybe kerülhet demokráci­ánk. Hozzá kellene szoknunk, hogy a kormányunk feladatá­nak ellátására alkalmatlan, de ez így tovább nem mehet! A Liberális Polgári Szövet­ség (Vállalkozók Pártja) köve­teli, a kormány adja vissza megbízatását, bel- és külföldi szakemberek segítségével dol­gozzanak ki egy komplex vál­ságkezelő programot, melyet legalább két évig pártállástól független szakértői kormány hajtasson végre. Oláh Imre Liberális Polgári Szövetség (Vállalkozók Pártja) országos aielnök A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállai felelősséget! SZDSZ-folytatás a kárpótlásról ■ nyílt ter

Next

/
Oldalképek
Tartalom