Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
11 1991. FEBRUÁR 2. A pszichológus válaszol Az ember és a tulajdon A kérdés: mennyire lelki szükséglete az embernek, hogy birtokoljon valamit, és hogyan befolyásolja az, ha van tulajdona, vagy ha nincs? Nap mint nap tapasztaljuk: a mi korunkban és kultúránkban egyik alapvető lelki szükséglete az embernek, hogy különféle tárgyakat a magáénak mondjon. Ez már a kisgyermeknél megfigyelhető, aki szeret kapni, számon tartja a kapott ajándékot, általában haraggal reagál, ha elveszik tőle a játékát. Ifjú- és felnőttkorban hasonló a helyzet, csak mennyiségileg változik: élete során egyre több tárgyat felhalmoz az ember, személyes holmiján kívül - főleg a családalapítás után - lehetőség szerint saját lakást szerez, kocsira is vágyik, és örömét leli benne, ha egy kis saját telke van, amelyet művelhet. Lehet az ember önző, aki nem szívesen ajándékoz vagy kölcsönöz bármit is az ismerőseinek - vagy lehet jószívű, aki örömmel ad és segít. Mindkettő a saját tulajdonával rendelkezik; arra feltétlenül igényt tart, hogy legyen valamije. Figyeljük meg, mennyire elbizonytalanodik, szinte szerencsétlennek érzi magát az ember a kórházi ágyon. Sok egyébtől eltekintve azért is, mert hiányzanak megszokott holmijai, bútorai; ha hirtelen került be, még a fogkeféje és fésűje sincs nála. Megpróbálja birtokba venni az ágyat és éjjeliszekrényt; lehetőség szerint berendezkedik, néhány óra múlva már magáénak tekinti. Hasonló történik egy egészen más, sokkal kellemesebb helyzetben: táborozáskor, nyaraláskor is. A katonaságnál sincsenek ott a megszokott, biztonságot adó, kedves tárgyai, így még jobban hiányzik az otthona. Semmije sincs; a rajta levő ruha sem egyéni, hanem egyenruha. A tulajdonhoz való rakaszkodás a gyermek személyiségfejlődése során alakul ki. Előzménye az önszeretet. A kisgyermek önmaga iránti érdeklődése fokozatosan alakul át a környezet iránti érdeklődéssé, önmaga szeretete más személyek szeretetévé és konkrét tárgyakhoz való ragaszkodássá, illetve birtoklási vággyá. Igen kevés ember, ritka véglet, aki nem ragaszkodik alapvető használati tárgyaihoz sem. Az ilyen általában érzelmileg sivár, kapcsolattalan, sodródó személyiség. A másik véglet a gyűjtögető. Egyik képviselője az előrelátó, aki nem dob ki semmit, illetve hobbiként különféle holmikat halmoz fel a lakásában, melyek vagy értékek, vagy csak érdekességek. Másik képviselője a zsugori, aki pénzt és vagyontárgyakat gyűjt, esetleg házakat, földet vásárol. Ezért néha mások kizsákmányolásától sem riad vissza, olykor saját magát sem kíméli, saját magán koplalja meg, csak hogy minél többet magénak mondhasson. Ezt a kétféle végletes magatartást leszámítva az átlagember, a számottevő többség, másként igényli a tulajdont. Mondhatjuk úgy is, hogy egészséges módon és mértékben. Az anyagi javak hiánya igen rossz érzés, úgynevezett egzisztenciális szorongást kelt az emberben. Ha nem rendelkezik különféle dolgokkal, az lelkileg lehangoló hatású, szinte gyökértelennek, ta- iajtalannak érezheti magát az ilyen személy. Ha van valamije, az pedig kétszeresen is jó hatással van az emberre. Nemcsak úgy, hogy örömmel tölti el a birtoklás érzése, és gyönyörködik bútoraiban, kocsijában, telkében, hanem úgy is, hogy a tulajdon megszerzésének, gyarapításának vágya, illetve megtartásának igénye munkára ösztönzi. Ezért tervezget, vállal, és többet és jobban dolgozik. Hát a „birtoknak” jó-e, ha gazdája van? A leglelki ismeretesebb dolgozó is óhatatlanul kisebb figyelemmel gondozza a gépeket, a földet és bármit, ha azok nem az ő tulajdonában vannak. Kivéve, ha valami miatt a sajátjának érezheti őket. Az igazi tulajdonos kíméletesen kezeli, tisztogatja a háztartási gépet, nehogy baja essen; féltőn vigyázza növényeit, állatait. Mert az övéi! A közgazdászok szerint a magántulajdon komoly hatótényező a gazdasági fejlődésben. Hozzátehetjük, hogy figyelemre méltó lélektani hajtóerő is egyben. dr. Ignácz Piroska B Függöny helyett roló Garzonlakásokban, vagy ahol leválasztással alakítanak ki lakrészt, ott általában meg kell elégedni egy főzőfülkével. Ez a szükségmegoldás kis helyre zsúfolja össze mindazt, ami a főzéshez, étkezéshez szükséges, ám néha bepillantást enged mosatlan edények halmazára és más rendetlenségre is. Ilyenkor a háziasszony szeretné a főzőfülke által nyújtott „csendéletet” elrejteni az idegen tekintetek elől. Ehhez a legjobb segítséget egy házilag is elkészíthető roletta nyújtja, mert a függönymegoldás kevésbé alkalmas erre. Mivel ilyen alkalmatosság nem vásárolható, barkácsoljunk magunk. Először azt határozzuk el, hogy egy darabból kívánjuk-e (1.), vagy pedig két részből álljon (2.) Elkészítési módja mindkét esetben azonos. A lakástextilboltban kapható rolóvászonból olyat válasszunk, ami színben, mintában illik a környezethez: ez lehet egyszínű, csíkos, virágos, stb. Az erős vászonra 30-40 centiméterenként 2,5 centi széles bújtató- kat varrunk a saját anyagából, és ide keskeny léceket húzunk be, mégpedig úgy, hogy kétoldalt 1 - 1 centire kiálljanak. Ezekbe a kiálló végekbe lyukat fúrunk, és zsinórt fűzünk keresztül rajta. Most az egész rolettát egy 3x3 cm vastag lécre erősítjük hátulról, a főzőfülke teljes szélességében. (Kárpitosszög jól megfelel erre a célra.) A felső lécet karikás facsavarokkal látjuk el 5-10 centiméterenként, s a lécvégekbe fűzött zsinórt a karikákon úgy vezetjük át, hogy egyenletes húzásával a rolettát fel tudjuk emelni. A kész rolettát csapokba helyezett csavarokkal erősítjük a főzőfülke elé. Amikor felhúzzuk, a zsinórt a falba erősített két kampóra tekerjük. B. K. Gyermekvilág Kötött pulóver - fiatal férfiaknak Jelmezed az arcodon! A farsangi mulatságokban a tizenévesek is szívesen részt vesznek, noha tán számukra már „ci- kis” beöltözni valamilyen maskarába. Az itt adott rajzos ötleteknél azonban a ruha másodrangú szerepet játszik, a jelmez olcsó: az arc fejezi ki azt. A ruha minél egyszerűbb; sötét pulóver szoknyával, nadrággal, vagy egyszínű pulóver hozzá hasonló harisnyanadrággal, cica- nadrággal. A hangsúly a jellegzetes arckifestésen van. így lehet többek közt az arcra dekorálni pillangót, órát, holdat és csillagokat, tréfás bohócábrázatot, vagy például a römikártyából a pikk ászt. Ugyanezeket a jelzéseket, persze papírból kivágva, rátűzhetjük a pulóverre, szoknyára is. B. K. Donkó László: Téli hangok Sürgönykarón, mint gitárhúr, rezdül a sok drót, a zúzmarás, dalolva fut a réten keresztül a téli dallamvarázs... Játszik a szél jégcsap-xilo- fónján, szól a bádog szélkakas, kukorít a házunk jeges gombján, vidul, hogy az ég havaz... Ritmust ver rajzos ablaküvegre a jókedvű kinti ág, mintha varázsos rádió zengne, zenél a téli világ... Hozzávaló: 60 dkg vékony gyapjúfonal (az eredeti modell mohazöld, fekete, fehér, piros noppos anyagból készült), három és feles kötőtű. Négy fődarabból állítjuk össze, amelyet patentkötésű váll-lapok egészítenek ki - a rajz szerint. A derékrész kezdősora 80 szemből áll. A passzé 6 cm magas. A pulóver mintája dzsörzékötés, az eleje-háta részeket 5 soronként tíz-tíz szemenként szaporítjuk, hónaljmagasságig. Innen a két szélén az eleje és a háta részt is eldolgozzuk tizenöttizenöt szem mélységben. Az elejét V- alakban fogyasztjuk a középszemtől, 30 cm magasan. A háta résznél gallérmélyítést alakítunk ki az utolsó 10 sorban. A váíl-lapokat a vállánál összeillesztett eleje-hátulja darabokhoz kötjük. Az újjakat pedig a kész váll-laprészekhez továbbítjuk. Utoljára a V-kivágás, illetve a háta-nyakrész köré két és feles körkötőtűvel 4 cm-es passzét készítünk. Kihajtós inggel viselhetjük, akár zakó alá is. Szöveg és rajz: Pállfy Judit V_____________________________________ ____) . Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Ön hogyan szeret? Tud-e egyáltalán szeretni? Újabban a szeretet különös szókapcsolatban hangzik el hívő érzelmű emberek ajkáról. Egy magas mércét állítanak elénk: „szeresd felebarátodat, mint magadat”, sőt „szeressétek ellenségeiteket”. De Selye János stresszkutató is nagy jelentőséget tulajdonít a szeretetnek. Szerinte is, világnézettől függetlenül, jótékony hatású a feszültség oldására. Tudunk-e mindenkit szeretni? Egyes embereket, közeli hozzátartozókat, jó ismerősöket bizonyára. Ebben az esetben a szeretet egy olyan kellemes érzés, amelyet ők ébresztenek bennünk már akkor is, ha csak rájuk gondolunk. És általában ezt értjük szereteten, pedig az idézett szövegkörnyezetben többről van szó, mint csak érzelemről. Szókincsünk korlátái miatt nem is lehet egy szóval kifejezni. Hogyan lehet ellenségeinket szeretni? A szeretetet tehál soha ne tévesszük össze a pusztán érzelmi felindulással, mert nem csupán érzelem. Ez egy életelv is, amelyben arra törekszünk, hogy felebarátaink, embertársaink bajait csökkentsük, és áldásaikat növeljük. Ez egy olyan szilárd akaratot is jelent, amikor keressük azoknak javát, akik környezetünkben, befolyásunk hatáskörében találhatók. Azért szilárd ez az akarat, mert a velünk szemben tanúsított magatartás nem mindig kellemes. Nemcsak azok iránt vagyunk barátságosak, szívélyesek, akik nekünk tetszenek vagy szimpatikusak, hanem a valóban rosszakaratúak iránt is. És az érzelmek? Tehát hajóakarattal tud lenni mindenkihez, a magas szintet elérte. Ne legyen lelkiis- meret-furdalása, ha nem érez szeretetet mindenki iránt! Elég, ha van segítő szándéka, és ezt a célt igyekszik megvalósítani. Ha a hálátlanok és ki- állhatatlanok irányába is barátságos magatartást, jóindulatot tanúsít, akiktől semmit sem várhat, ekkor melegszik fel igazán érzelmi világa. Ez az a pozitív stressz, ami gyógyítja szervezetünket, mert harmonizálja belső elválasztásé mirigyeinket, gyógyítja idegrendszerünket, mert megnyugtat. Ezt az életelvet mindenki megvalósíthatja. Kezdje el apró dolgokkal, vagy ne hagyja abba, ha már tapasztalt meg- nemértést! Családunk, nemzetünk életében ez ma különösen sorsdöntő. Mind többen leszünk, akiknél egyedüli megoldás a segítségnyújtás. Amink van: jó szó, kedvesség, egy bátorító mosoly és igázi tettek. Erre van most szükségünk. Czakó László Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet
