Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. JFEBRUAR 2. Nyugdíjasok fóruma 7 A döntés igazságos! Februárban kézbesítik a különbözeiét Átlagosan 22-24 százalékos emelés 1991. január 16. nevezetes, mond­hatnánk történelmi nap a magyar tár­sadalombiztosításban. Az Ország- gyűlés ezen a napon döntött a nyug­díjak, ellátások idei emeléséről, a gyes, a gyed és a családi pótlék s az öregségi nyugdíj kiszámolásának újabb rendjéről. Nyilvánvaló, hogy a Nyugdíjasok fórumában a legfonto­sabb a nyugdíjak emelésének rendje és módszere. Sietve leszögezzük: ez az emelés végre nem az egyenlősdi, a mindenki kap egy keveset, de akik­nek már „megfelelő” nyugdíja van, hiába tartja a markát - alapon történt. Végre figyelembe veszi a társada­lombiztosítás a munkában eltöltött időt is, amely a nyugdíjasok egy te­kintélyes részének régi kívánsága volt, nem is jogtalanul-. Be kell látni végre, hogy az emelésre mindenki jogosult a mai világban, azok is, akik magas szolgálati idővel tértek nyug­állományba, akik jelentős összege­ket fizettek nyugdíjjárulékként. Most, hogy lassan minden érintett megismerhette az idei emelések rendjét, a kisnyugdíjasok közül leg­inkább azok méltatlankodnak, akik idővel, s most 6000 forint kereken a járandósága, az első táblázat szerint 9 százalékos, a második szerint 18 százalékos emelést kap. Ha a két két százalékot összeadjuk, megkapjuk a szorzót: 9+18=27. Áz emelés: 60x27= 1620 forint. Összevontan s forintban kiszámolva adunk egy táb­lázatot is, amely 4600 forint nyugdíj­összegtől 13000 forintig ad segítsé­get a kiszámoláshoz. Hozzátesszük, nem 13 ezer forint az emelés határa, hanem 26000, erre a nyugdíj­összegre már nem vonatkozik az idei emelés. Aki amiatt berzenkedik, hogy miért emelik akár a 13 ezer forintos nyugdíjat is, kár irigyked­nie: tudomásul kell venni, hogy vol­tak, vannak és lesznek emberek, akik munkájukkal, képzettségükkel, szol­gálatukkal kiérdemelték a viszony­lag magasnak mondható nyugdíjat. Különben pedig ha ezeket a nyugdí­jakat nem emelnék, könnyen odajut­nánk, hogy egyenlősdi alakulna ki, méghozzá olyan egyenlősdi, amely­ben egyre nő a kisjárandóságú öre­gek tömege. A táblázat előtt a Nyugdíjfolyósító Először: aki 5 éven belül ment nyugdíjba 8 százalék az emelése aki 5-15 9 aki 15 vagy több 11 Másodszor: 10-19 év szolgálati év után 13 százalék az emelés 20-29 év között 14 30-39 16 40 év fölött 18 (többnyire nem saját hibából) 15-20 év munkaviszony után várják havi járandóságukat. Azok, akik 30, 35, 40 vagy ennél is több évig dolgoztak, igazságosnak tartják az Ország- gyűlés döntését. Nézzük hát még egyszer, hogyan is döntöttek a parlamentben 1991. január 16-án? A nyugdíjemelésnél alapvetően a szolgálati idő érvényesül, de figye­lembe vették - a szociális szempon­tok mellett - a nyugdíjban eltöltött évek számát is. Ez azért fontos, mert nyilvánvaló, hogy aki 10, 15 vagy húsz éve nyugdíjas, az infláció kö­vetkeztében kevés nyugdíjat kap. Fi­gyeljék meg az alábbi két táblázatot: Egy példát a megértéshez: Aki 15 éve ment nyugdíjba 40 év szolgálati Igazgatóság közleményéből idé­zünk: a januári és februári emelés összegét, tehát az 1990 és 1991 kö­zötti nyugdíjkülönbözetet, a két hó­napra járó pénzt külön utalványon február 15-én postára teszik. Ez azt jelenti, hogy még februárban vala­mennyi nyugdíjas megkapja a külön- bözetet, s márciustól már egy utalvá­nyon kapja a megemelt nyugdíjat. És íme, a táblázat, amelyből hoz­závetőlegesen (a pontos nyugdíj­összeg forintokkal eltérhet) bárki ki­számolhatja, mennyi lesz a nyugdíja 1991-ben. Azért csak 13 ezer forintig számoltuk ki, mert tömegében kb. eddig érinti az emelés a megye nyug­díjasait: 1. oszlop: A nyugdíj nagysága 2. oszlop: Kevesebb mint 5 éve nyugdíjas 3. oszlop: 5-15 éve nyugdíjas 4. oszlop: több mint 15 éve nyugdíjas 5. oszlop: 10-19 év szolgálati idő 6. oszlop: 20-29 év szolgálati idő 7. oszlop: 30-39 év szolgálati idő 8. oszlop: Több mint 40 év szolgálati idő 4600 368 414 506 598 644 736 874 4800 384 432 528 624 672 768 912 4900 392 441 539 637 686 784 931 5000 400 450 550 650 700 800 950 5100 408 459 561 663 714 816 969 5200 416 468 572 676 728 832 988 5400 432 486 594 702 756 864 1026 5600 448 504 616 728 784 896 1064 5800 464 522 638 754 812 928 1102 6000 480 540 660 780 840 960 1140 6200 496 558 682 806 868 992 1178 6400 512 576 704 832 896 1024 1216 6600 528 594 726 858 924 1056 1254 6800 544 612 748 884 952 1088 1292 7000 560 630 770 910 980 1120 1330 7200 576 648 792 936 1008 1152 1368 7400 592 666 814 962 1036 1184 1406 7600 608 684 836 988 1064 1216 1444 7800 624 702 858 1014 1092 1248 1482 8000 640 720 880 1040 1120 1280 1520 8500 680 765 935 1105 1190 1360 1615 9000 720 810 990 1170 1260 1440 1710 9500 760 855 1045 1235 1330 1520 1805 10000 800 900 1100 1300 1400 1600 1900 11000 880 990 1210 1430 1540 1760 2090 12000 960 1080 1320 1560 1680 1920 2280 13000 1040 1170 1430 1690 1820 2080 2470 Végül: az idei emelés összege nem lehet kevesebb 1000 forintnál - de nem haladhatja meg a 3000 forintot. Az emelést kérni, kérel­mezni nem keli, a hivatal már dolgozik a változás szerint. A kamatemelés a nyugdíjasoknak is fáj És akinek kétszer 1500? „Amióta csak ember az ember, mindig az volt a legfőbb vágya, a legelszántabb törekvése, hogy fedél legyen a feje fölött. Az élet igazi értelmét mindig is az ott­honteremtés adta meg, de a leg­több ember számára ez a törek­vés mindig nagy próbatételt je­lentett. Nehéz próbatételt, hiszen a házépítés, a lakásvásárlás leg­több ember számára jelentős kölcsönök felvételével, vagyis hosszú évtizedekig tartó eladó­sodásával kezdődött. Mégis vál­lalták sokan a nagy próbatételt az otthonteremtés reményében, és bízva... bízva az aláírásokkal és pecsétekkel szentesített szónak. Az adott szónak, amiről kiderült, hogy nem lett volna szabad el­hinni.” Idős emberek beszélnek így az otthonteremtési törekvésük „ju­talmaként” rájuk szakadt kálvá­riáról. Elmondhatták volna ugyanezt a fiatalok is, hiszen a megszólaló idős emberek gyer­mekeik - vagyis a fiatalok - ke­servét is elsírták. Özvegy Kop­pál Gyuláné is, aki bárhogy szá­mol, mégse tudja, honnan veszi elő azt a pénzt, amit január 1-től ki kell (megemelten be kell) fi­zetni, és ami néhány száz forint­tal több, mint az ő havi nyugdíja.- Tizenhat évvel ezelőtt - 1975-ben - határoztuk el együtt a férjemmel, hogy itt Jászbe­rényben, a Pelyhesparton ve­szünk egy lakást. Két gyerekünk volt, négyünknek már nagyon kellett a nagyobb, a kényelme­sebb otthon. A lakásnak 300 ezer forint volt az ára. A nehezen megspórolt pénzünkből annyira futotta, hogy 200 ezret kész­pénzzel fizettünk ki, a hiányzó 100 ezret az OTP-től kaptuk köl­csön 3 százalékos kamattal. Saj­nos a lakásvásárlást követő 1 év múlva a férjem meghalt. Előtte Pesten dolgozott agrármérnöki végzettséggel. Ottmaradtam a két gyerekkel és a nagy adósság­gal. A biztosítónál dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba 25 éves szolgálati idővel.- Nehéz idő következett, 2 gyermeket felnevelni és taníttat­ni egyedül, egy fizetésből. A lá­nyom, miután elvégezte a főis­kolát, férjhez ment, ők is vettek lakást, természetesen OTP-köl- csönnel. Aztán elvált, és azóta nyögi a törlesztést. Azt mondják a bajt, a nehézséget, azt csak fo­kozni lehet, én is ezt tettem. Ez­előtt 3 évvel én is bevezettettem a lakásba a gázt, újabb 54 ezer forint OTP-kölcsön 3 százalékos kamattal (akkor még azt mond­ták). Aztán jött az új esztendő, az idei, a nyomorúság, a kilátásta- lanság esztendeje.- Igen, kilátástalan minden, nem tudjuk, hogy mit hoz a hol­nap. Az én nyugdíjam (özvegyi nyugdíj) most alig haladja meg a 6 ezer forintot. A havi törlesztés eddig 1000 forint volt, most, hogy becsaptak bennünket, hogy egyoldalú szerződésszegéssel és közgazdasági érvekkel alátá­masztott magyarázkodással két­szer 1500 forinttal emelték ha­vonta a kiadásomat, az pedig 4000 forint. ígérik a vízdíj, a csa­tornadíj, a fűtés, a világítás, a szemétszállítás díjának az eme­lését, így sehogy sem sikerült még kiszámítani, hogy a meg­emelt emeléssel a havi kiadás megközelíti, vagy meg is haladja azt a 2000 forintot, ami a nyug­díjam egészéből még szabadon maradt. A megemelt és folyama- tosan emelkedő élelmi­szerárakra még gondolni se me­rek, csak töprengek azon, ho­gyan sikerül majd végleg hátjjt fordítani az élelmi­szerboltoknak. Szeretném kije­lenteni, hogy nemcsak egy meg­keseredett vénasszony panasza az, amit elmondtam. A kertészeti egyetemet végzett lányunokám azért, hogy valahogy meg tudjon élni, otthagyta a szakmát, amit pedig nagyon szeretett, és el­ment kiszolgálónak egy butikos­hoz. Mészáros Lászlóné Portelken épült lakásán és a még fennálló 122 ezer forint OTP-tartozásával töpreng azon, hogyan és miből fizeti majd az idén a megemelt kamattal terhelt tartozását. A családi házat 1968-ban építették OTP-kölcsönnel, amit akkor 3 százalékos kamattal kaptak.- Budapesten laktunk, a férjem a rendőrségen dolgozott, én pe­dig bölcsődevezető voltam. On- nan mentem nyugdíjba 25 évi szolgálati idővel, a féljem 36 évet szolgált. Ő portelki ember volt, ezért nyugdíjba vonulásunk után az ő óhaja szerint Portelken építettünk egy családi házat. Ott akarta leélni nyugdíjaséveit, saj­nos nem sokáig tehette, csak 5 esztendeig, az akkor bekövetke­Vita a klubban- Ha engem kérdeznek, én meg­mondom az igazat: nagyon rossz véleményem van erről a mostani kormányról! Az igen, az előbbi, a Németh-kormány, azok micsoda emberek voltak, kérem! Legalább András bácsi: Rossz vélemé­nyem van a kormányról! öt belőlük a szakma tudósa! Ez meg? Hát csak a bajt csinálja, nem? András bácsi egészen belehevül, úgy szidja a kormányt. A klub le­gidősebb tagja, a 84 éves Sándor bácsi mellette ül, de véleményét nem osztja:- Csak Antall Józsefet ne bántsa senki, azt nem hagyom. Jó kor­mányfő az, nem ő meg a kormánya tehet arról, hogy ekkorára nőtt az államadósság! Tényleg, ki tehet ar­ról, a Németh-kormány is szaporí­totta, te! András bácsi kicsit elszomoro­dik, s megmondja, nagy bajban lenne a klub nélkül. Tavaly nyáron meghalt a felesége, s neki sokat ér a napi háromszori ellátás, a főtt étel. És:- A hatezemégyszáz nyugdíjam­ból nem tudnám magamat fönntar­tani, kérem. Ugye fűteni kell, fizet­ni a vizet, a szemétpénzt. Jó, jó, számolja csak, lássuk, igaz lenne, ezerhatszáz emelést kapok? Hát majd, ha megjön, elhiszem. De hát tegye már hozzá, az árak mit, mennyit emelkedtek, nekem iga­zán jobb lenne, ha a nyugdíjam, de az árak se mennének föl, egy jottá­nyit se. Az lenne az igazi. Nahát!- Akkor mit mondjak én? - foly­tatja Sándor bácsi. - Én az asz- szonnyal ingyenélő vagyok ebben az idősek klubjában. Harmincöt évi munka után annyi a nyugdíjam, hogy itt se fizetünk egy fillért se az ellátásért! Na hát, számoljuk csak, az annyi mint - lássa, kettőnknek az a két és fél ezer körüli emetós se lesz sok! Az asszonyok bólogatnak, de meg nem szólalnának, mígnem Margit néni, a nyugdíjas tanítónő megunja a zsémbelődést.- Vállalom a vitát, pedig most ellenkezni fogok a férfiakkal - kez­di. - Azt mondom, hogy nem az öregek vannak a legnehezebb helyzetben, hanem a középkorúak, a gyermekeket nevelő családok, meg az egészen fiatalok, a pálya­Sándor bácsi: Csak Antall Jó­zsefet ne bántsák! kezdők. Az unokám most végezte el az egyetemet, a keresete nyolc­ezer forint, és az egész család összeszedte magát, de akkor is: ha­vi hatezer forintot fizet a lakásért. Milyen jövő elé néz, mondják már meg! Azért itt mindenkinek van fedél a feje fölött, s cipőt se vesz magának úgy az idős - de ha a gyerek kinövi, mondják már, mit csináljon a szülő? Mivel gyereke, unokája legtöbb­jüknek van, feltételezhetően isme­rik is a családi gondokat, senki Margit néni: Nem az öregei vannak a legnehezebb helyzet ben! nem szól Margit néni véleménye ellen. Halk hangon egy nagymama csak kérdez: igaz-e, hogy az idén végző jogászunokája, ha nem kap munkát, valami segélyben azért ré­szesülhet? Kovács Pétemé csak a szemével int a gondozóknak, szétnyitják a társalgó asztalait, s már terítenek is. Csontleves, sóska tükörtojással az ebéd, reggelire főtt kolbász volt, uzsonnára párizsi lesz zsömlyével. S mivel magyar ember evés köz­ben nem beszél - tőle tudjuk meg, a vitatkozónapjaikat kellemes kör­nyezetben töltő városszéli öregek pontosan huszonötén vannak most is, mint 1981-ben, amikor az egy­kori orvosi rendelőből idősek klubját nyitottak a szolnoki Vörös Hadsereg úton. Most tizenkilenc a nő, hat a férfi. A város egyetlen klubja, amely szombaton is nyitva van, rádióval, magnóval, (sajnos, nem színes) tévével, több mint két­százkötetes könyvtárral, fürdőszo­bával, mosási lehetőséggel. Rájuk fér az is, most hetvenhét év az át­lagéletkor. Valamennyien kispén­zű nyugdíjasok, s bár vitatkoznak rajta, örülnek a nyugdíjemelés hí­rének. Hogy mennyi lesz azután? Majd, ha hozza a postás, látják, hiszik! Addig meg miért ne vitáz­nának ezen is? Fotó: Illyés Csaba zett haláláig élvezhette az új ház­ban a vidéki levegőt. Egyedül maradtam, mert a gyerekeim - fiam meg a lányom - Pesten él­nek, és már nemcsak unokáim, de öt dédunokám is van.- Nem volt könnyű a kis nyugdjamból a havi 800, lakás- biztosítással együtt 1025 forintot kifizetni. De fizettem, és bíztam, reménykedtem, majd csak lete­lik egyszer. Reménykedtem 1991 -ig, de most 71 évesen elve­szett minden reményem. Van­nak gyerekeim, jó gyerekek, se­gítenének is, de én nem fogadha­tok el segítséget onnan, ahol kis­iskolás és óvodás gyereket ne­velnek, most, amikor az 5 éves gyerek lábára való cipőcskéért 1500 forintot is képesek elkérni.- illés ­Az agitátor Aki azt hiszi, már rég nincsenek agitátorok, bizony téved. Épp a na­pokban hallottam egyről, s mit mondjak, nem kis meglepetéssel vettem a hírt: az újság, az Új Nép­lap mellett agitál egy kisnyugdíjas, sokszoros klubvezető, ritmusfara­gó - bizonyos Mária asszony. Amint hírül vette, hogy az újság előfizetési díja sajnos ismét emel­kedik, nem gondolkozott sokat: osztott-szorzott, s rájött, a mai árak mellett még elviselhető lehet az előfizetési díj. Ezért nem töri a fe­jét, hogy lemondja, sőt! Ismerősei, klubtársai között kéretlen patroná- lója lapunknak! Agitál, bizonygat­ja, kell az újság mindennap, hiszen olyan változó, forrongó a világ, annyi hír, esemény van manapság, hogy szinte lélegzetvételnyi szük­sége van mindenkinek rá. Nehogy önreklám legyen, nem adom ki Mária asszony nevét, s falujáról is csak annyit árulok el, a Jászság egyik szép településén él, ott szorgos tagja egy csupa szív, lelkes nyugdíjasklubnak. Lapunk­nak régi barátja, mert nemcsak jó szóval pártfogol bennünket, hanem időnként tollat is fog, ír nekünk. Hogy mindez miért hoztam nyil­vánosságra? Mert megtudtam, ked­ves „agitátorunk” ágynak esett, betegeskedik. Remélhetőleg ha­mar felépül, s tudják, a jó szó is gyógyít, gyógyíthat. Hát csak ezért... -só­Kamara A Nyugdíjasok fórumának leg­utóbbijanuári számából anyagtor­lódás miatt kimaradt a hír: 16 nyug­díjas-egyesület, -szövetség, -társa­ság összefogott, s megalakította a fővárosban a nyugdíjaskamarát, amely egységesen kíván föllépni a nyugdíjasok érdekképviseletében. Nos, azóta megtudtuk, hogy az idei nyugdíjemelések előtt már ott vol­tak az országgyűlési szakbizottság ülésén, a társadalombiztosítás idei költségvetése elfogadása előtt ki­fejthették nézeteiket - s azokat a hírek szerint figyelembe is vették a végső döntésénél. A kamara - bár a nyugdíjasoknak nincs képviselője a parlamentben - arra készül, hogy minden, e több mint másfél milliós réteg életkörülményeit befolyásoló törvények, rendelkezések megszü­letése előtt eljut a megfelelő fóru­mokra, s beleszólási jogot kér az illetékesektől. Mint hallottuk, most a lakáshelyzet, a gyógyszerellátás és független nyugdíjintézet létre­hozása témakörében dolgoznak. Azt is megtudtuk, hogy a másfél hónapja alakult szervezet pontos neve: Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája. Sajnos pontos címüket még nem tudjuk, de mielőbb azt is közreadjuk, hátha szívesen vennék a vidéki nyugdíja­sok javaslatait is munkájukhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom