Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

1991. FEBRUÁR 21. 9 fgéplap Befútta a piacot a hó Erre a piacra nyugodtan ráil­lik, mint az iszákos ember fiára: hátrányos helyzetű, és valaho­gyan épp úgy nincsen helye, mint a közmondás sugallta igaz­ságnak. Emlékszem a gyermek­koromra: egykoron a baromfit a tanácsháza és a Kossuth iskola között ledöngölt területen árusí­tották. Telt, múlt az idő, ide park került, a piac pedig költözött a tanácsháza és az étterem közötti szakaszra. Itt se melegedhetett meg az ártatlan úgy isten­igazában, mert újabb, talán már végleges hely várta: a víztorony szomszédságában, a Kákát part­ján. Valami keveset mindig csi­nosítottak, alakítottak rajta, hi­szen asztalkákra rakhatják porté­káikat a helybeli, gyendai, szaló- ki, tomaji árusok, és műanyag tető is véd az időjárás viszontag­ságaitól. Az utóbbi állítás he­lyesbítésre szorul, hiszen mint felvételünk igazolja, nagyon nem véd, elvégre a szél bekotor­ja az esőt is, meg a havat is. Minderről az itt árusító kofák bi­zonyára többet tudnának mesél­ni. Akárhogyan is nézzük, ennek a városnak nincs városi színvo­nalú piaca. Ugyanakkor valami már elkezdődött, hiszen hallot­tuk: néhány helyi tervező társa­dalmi munkában vállalta egy vi­szonylag olcsó, de fedett piac- csarnok tervezését. Belül ki- sebb-nagyobb üzlethelyiségek, standok lennének, amelyeket el­adva az önkormányzat bevétel­hez jutna. Az elképzelések sze­rint ez a fedett piaccsamok az első lépcsőben akkora lenne, ameddig a költségvetés takarója ér. Egy bizonyos: a munkálatok­hoz ebben az évben mindenkép­pen hozzákezdenek, és az át­adásra az Új Néplapot is meghív­ták. Köszönjük az invitálást, raj­tunk nem múlik. Megyünk, akár ősszel, akár decemberben lesz ez az örömteli esemény... : is Az Uj Néplap Kunhegyesen Alpolgármesterből kettő van A helybeli honatyák, azaz a képviselő-testület egy eredménytelen választást követően a második szavazás után úgy foglalt állást, hogy a település­nek két alpolgármestere legyen. Szabó András, matematika-kémia-műszaki ismereteket oktató ta­nár, aki 1978 óta iskolaigazgató. Nős, a fia ötöd­éves orvostanhallgató, a lánya középiskolás. A felesége is pedagógus. Elképzelése szerint jó lenne minél hamarabb megkapni a tulajdonjogot a mun- kásőrbázisra, amelynek most csak a fele a városé. További gondként sorolja, hogy a központban lévő emeletes házban van az önkormányzatnak három új lakása, amelyet egyelőre nem-bír eladni. Elkép­zelései között szerepel az, hogy a településen segí­teni kell a vállalkozókat: azoknak, akik munkahe­lyet teremtenek, telket is biztosítanak. „e ' -- xMímwm w *• ■ * A másik alpolgármester dr. Horváth Lajos, a Kunság Népe Tsz üzemi állatorvosa, főágazatve- zetője. Nős, a felesége vezető gyógyszerész, egy 17 éves fiuk és 12 éves lányuk van. Szerinte az egyik legfontosabb helyi feladat ma az, hogy olda­ni kell azokat a feszültségeket, amelyeket az em­berek anyagi romlása okozott. Nem beszélve arról, hogy vidéken ma is drágábbak a megélhetés költ­ségei, akármilyen kommunális gyarapodásról (víz, gáz, műút, szennyvíz) van szó. Mivel a település alapvetően mezőgazdasági jellegű, vallja, hogy az itt megtermelt javakat - legalábbis belőlük annyií, amennyire kereslet van - itt kell értékesíteni. Ezen gondolatok szellemében nyílt meg a téesznek az a boltja, amely azóta is az ország legolcsóbb húsbolt­ja néven vált közismertté. Életveszélyes hóember Reszelő Leírhatnám a teljes nevét is, de így ismeri mindeki. Hetvennyolc éve jegyezték be a matrikulába, és billegve jár, akár a tengerészek. Annyiban rokon velük, hogy 1962 óta, mikortól ismerem, főleg rumot iszik. A víztől irtózik, nem él vele. Noha zenésznek nevezi magát, rá­ragadt a Reszelő név, hiszen egy-két feles behörpintése után istenverés hallgatni a cincogását. Az étterem előtt futottunk össze, és melegen kezet rázunk.- Komám! - így ő -, Na­gyon jókat írsz mostanában!- Köszönöm a dicsérete­ket Reszelő, de tavaly ősz­szel, amikor utoljára talál­koztunk, még nem bírtál ol­vasni.- Most se, de az onokám meséli. Hetedikes, oszt ő is­meri a betűket, sőt még le­het, szakiskolába is megy! - csillan fel a szeme. Hallgatunk egy sort, majd Reszelő a lényegre tér.- Nincs kőccsön egy ötve­nesed? Tavaly vót... Kotorászok a zsebemben, és három fémhúszas akad a kezembe.-Tessék, a tied!- Köszönöm! - rebegi, és kis híján magcsókol. - Te, komám, meghívlak fél rum­ra!- Tudod, én nem bírom, meg nem is iszom a rumot.- Jaj, az mán nagy baj, be­tegebb lehecc, mint én. Aki a rumot se bírja, ott nem sok lehet hátra... Megkövültén állok, hi­szen efféle orvosi diagnózist még nem kaptam, amióta kétszárú nadrágban járok. Érzi ezt ő is, ezért vigasztal.- Hanem tudod - simítja meg a kabátom ujját -, ha előbb halnál el, akkor se ve­szett el a píz. Megadom a túlvilágon. Biztos lesz ott egy kapu, ott várj, majd a főbejáratnál! - rázza meg a kezem, és én meghatottan ál­lok még egy darabig, miköz­ben ő bedöcög az étterembe. Népszerű a Duó Régóta várt bolt nyílt az OTP udvarán, a virágszalon mögött. A neve Duó Lakberendezési Szaküzlet, és a titulust azért érdemelte ki, mivel családi alapon ketten üzemeltetik. Ottjártunkkor a vállalkozás egyik résztvevőjével, Csorna Lajosnéval váltottunk néhány szót, aki koráb­ban a BHG gyárában dolgozott. Elmondotta, hogy hasonló szaküzlet Karcagon, illetve Szolnokon található, ezért reggel 9-től este 6-ig szinte folyamatos az érdeklődés. A mutatós, parányi helyiségben egyébként függönyöket, függönykamisokat, kerámiaféléket, asztalte­rítőket, díszpámákat, csillárokat, játékokat, képeket, poszterokat és ki tudná egy rövid írásban felsorolni, mi mindent csodálhatnak meg az érdeklődők. Az önkormányzat illetékes szakemberétől azt is megtud­tuk, hogy a településen az utóbbi időben kilencvenegyen kezdtek valamilyen vállalkozásba. Városi oldalunkban tervezzük, hogy közü­lük egyet-egyet hónapról hónapra olvasóinknak is bemutatunk. Kunhegyes felé haladva, bő két kilométerre a legszélső ház­tól jókora csatorna halad keresz­tül a műút alatt. A hídra érve feltűnt, hogy bal­ra, a mély víztükör fölé, középre valakik hóembert építettek. Kun László csatomaőrrel - aki har­minckét esztendeje járja ezt a vi­déket - megnéztük a hóembertől nem messzire kikandikáló víz­mércét, amelyről fehéren-feke- tén leolvasható, hogy ezen a he­lyen, azaz a hatalmas csatorna közepén ma is 4 méter 20 centi­méter mély a víz. Meglehet, ezekben a szigorú napokban az átlagosnál vastagabbra hízott a jég, mi mégis azt tapasztaltuk, hogy kisebb-nagyobb repedések dekorálják ezt a páncélt. Ezúton hívjuk fel a kamaszgyerekek szüleinek a figyelmét, nem árt, ha olykor megkérdezik szemük fényétől: merre, hol és kivel töl­tötte a hét vége délutánjait. El­végre ez a főcsatorna nyáridőben sajnos már nem egy emberéletet követelt. Megengedhetetlen bűn lenne, ha a felesleges áldozatok száma ezen a télen akár egyetleneggyel is emelkedne. A NYOLCADIK CÉ Akad a Dózsa úti iskolában egy osztály, amelyik tizenhat diákja Heves, Hajdú-Bihar, Nóg- rád. Pest, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Veszprém és Jász-Nagykun- Szolnok megyéből verbuváló­dik. Igen, ők a hírneves fociosz­tály, akik rettegésben tartják az ország hasonló korú focicsapata­it. Most kivételesen nem a pá­lyán, hanem az iskolában láto­gattuk meg őket. Kiderült róluk, hogy a legma­gasabb közöttük a 176 centis Ko­vács Zoli, a legkisebb Balogh Béla, aki már eléri a 150-et, rá­adásul 38 kiló. A legmasszívabb egyéniség a 64 kilós Bállá János, legmesszebbről, Veszprém me­gyéből pedig Kelemen Tamás ér­kezett. A legkacifántosabb mó­don a tiszatarjáni Emődi Zsolt juthat haza, hiszen négyszer is át kell szállnia. Egyébként a focis­tapalánták közgazdásznak, sza­kácsnak, kőművesnek, számító­gép-kezelőnek, villanyszerelő­nek, bútorasztalosnak, műsze­résznek, lakatosnak készülnek. Mellesleg valamennyien jár­tak már Romániában és Cseh­szlovákiában, és ha minden igaz, a nyáron Franciaország és az USA lesz a végcél. Az már csak ráadás, hogy a múlt hét végén az ország legszínvonalasabb terem­tornáját tartották Békéscsabán, amelyen az MTK, BVSC, Nyír­egyháza, Békéscsaba DVSC mellett a Kunhegyesi Dózsa Is­kola AB Gábriel labdarúgócsa­pata is részt vett. Nyertek az ötö­dikesek, hatodikosok, nyolcadi­kosok és csak a hetedikesek kap­tak ki. A torna legjobb ötödikese a kunhegyesi Tatai Tibi, a leg­jobb nyolcadikos mezőnyjátékos a szintén kunhegyesi Kelemen Tamás lett. A csapatok felkészí­tését Bártfai István, Szabó György, Fazekas Gyula és Szabó András edzők végezték. Mind­ebből úgy tűnik: ez a focicsapat és főleg a nyolcadikosok az idén is valahol a dobogó teteje körül szeretnének végezni az országos döntőben. A felvételünk szintén Kunhegyesen készült. Fotóriporterünk találóan ezt a címet adta neki: Szemek. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom