Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-12 / 36. szám
1991. FEBRUAR 12. Néplap Vár(ó)rom Újszászon Utazni jó! Vonaton suhanni, száguldani a legnagyobb örömök egyike. Maga a mennyország. Vándorbot helyett menetjegyet markol az utas, s általa eljuthat akár a világ végére is. Ám közben néha menthetetlenül várakoznia kell. Ülni csendben, a jó meleg váró kényelmes padjainak egyikén, a sok barátságos, szimpatikus utastárs körében - távol ajtócsapkodástól és dohányfüsttől -, és lesni a mutatók néma táncát a falon. Jaj, de szép is lenne,... istenem, de szép! Ám, ha éppen Újszászon, a vasúti váróban ébresztik fel előbbi álmából a vándort, hamar visszahuppan erre az égitestre. A zajok, a látvány és bűzök maró „szinesztéziája” messze űzik az idillt kábult fejéből. A szembesülés a környezettel letaglózza a bámészkodót. Víz az állomás egész területén egy kortynyi sincs, annál több füst odabenn, a váróteremben. A falakba vésve újkori barlangrajzok üzenetei szólítják meg a nézelődő utast, esetleg édesanyját. A „toalett” szép kerek, szociográfiai tanulmány, a majdani ásatások számára korunkról sokatmondóan árulkodó leleteket kínáló: ürülék, szennylé, hányás. A falra fagyott, lecsurgó víz a szirombontó tavaszig méteres jégcsapokká módosult. Hiába nyúl érte a betoppanó, kilincs nem kerül keze ügyébe. Hétvégeken ráadásul mindenütt szemét és üvegtörmelék. Nesze neked, Európa! Nesze neked, ezredforduló! Nesze neked, atomkor! Pedig sajnos feltételeznünk kell, hogy mindezt ugyanolyan emberi teremtmények tehették, mint amilyenek a tükörből visszanéznek ránk. Olyanok, akik hozzánk hasonlatosan meg- fordultak iskolapad(ok)ban, akiknek feltehetőleg ugyancsak voltak rendre nevelő szüleik, és néha még gondolataik is erről a világról. S talán az ő gyomruk is felfordult valaha, mikor beleléptek más „elvesztett, kicsiny kupacaiba”. Kár, hogy azóta felnőttek, és már nem tudják tisztelni a környezet harmóniájának mindenhatóságát. Csak tudnám, miért írok ide ilyeneket, mikor AZOK ott, Újszászon (és az országban bárhol) úgysem ismerhetik e szavak jelentését... TZ (Fotó: Tarpai) Harmadik találkozás Kovács Bélával A Fólia utcától a fogdáig Amikor először találkoztam vele, a Tiszaligetben lakott egy fóliasátorban. Második alkalommal ő keresett meg a szerkesztőségben. Hosszú kabátban volt, kezében diplomatatáska. Elmondta, hogy most is hajléktalan, az állomáson lakik. Alig ismertem rá a fóliasátras élmények után. A harmadik találkozás a rendőrségen történt. Őt a fogdából kísérték fel. így, visszagondolva, úgy érzem, előre ki volt kövezve ez a fogdába vezető út. Mi más történhetett volna vele?- Január közepéig az állomáson laktam. Éjjel ott aludtam, nappal pedig üvegeket gyűjtöttem - a megélhetésre.- Munka után nem nézett?- Voltam a munkaerő-szolgálati irodában. Munkanélküli segély nem jár nekem, mert dolgoztam, de egy maszeknál, és ő nem jelentett be. Két állást tudtak ajánlani az irodában, de mire odamentem, a vállalatoknál már nem volt felvétel.- Az iidülöbetöréseket hárman követték el. A társait az állomáson ismerte meg?- Igen. Pistának egy ideig volt albérlete, ott öltöztünk át, és tisztálkodtunk. Utána én otthonról, a nevelőszüleimtől hoztam magamnak tiszta ruhát.- Mivel telt az idő, amikor nem üveget gyűjtöttek?- Elmentünk a művelődési házba, tévét néztünk, újságot olvastunk.- Hogy kerültek az üdülőkbe?- Januártól razziáztak az állomáson, és elküldték bennünket. Amikor a százlábú hídnáljártunk, és megláttuk az üdülőket, akkor jött az ötlet. Mi nem vagyoni érdekből törtünk be, hogy lopjunk, pénzt szerezzünk.- Hanem miért?- Hogy ott lakjunk. Két házba törtünk be, az egyikben laktunk, a másikból átvittük a heverőt, a széket...- És ott mit csináltak?- Egész nap kint voltunk az üdülőben.- Nem féltek, hogy a tulajdonos magukra talál?- Szóba került, hogy ha kijön a tulaj, elzavar.- Nem gondolták, hogy a rendőrségen végződik a kaland?- Nem.- Ha kiszabadul, mi lesz magával?- Nem tudom. Rigó István rendőr alhadnagy, bűnügyi vizsgáló a következőkkel egészíti ki a történetet:- Öt házat törtek fel, ruhaneműt, élelmiszert, kályhát és széket vittek át abba az üdülőbe, amelyikben laktak. ■- Hogyan fedezték fel őket?- Állampolgári bejelentés alapján. Valakinek feltűnt, hogy füst jön ki a kéményen. Ott, az üdülősoron senki nincs kint télen. Tehát ha ott lakik valaki, az gyanús.- Mi lesz Kovács Béla sorsa?- Ha sikerül megtalálni az üdülőtulajdonosokat, ők szétnéznek a házakban, hogy mi hiányzik. így lehet megállapítani a kárértéket, és ■ utána vádat emelni. Amikor kijövök a rendőrség épületéből, még mindig |z a kérdés foglalkoztat: mi más történhetett volna Kovács Bélával? Mi más? Paulina Éva 9(eddi jegyzet Megszavazom, tehát vagyok! Parlament: szörnyű vegykonyha, ahol indulatok fortyognak az élére vasalt felszín alatt. Ám van, mikor elfáradnak a szenvedélyek, s helyükre odaterpeszkedik a nyugalom. Klubhangulat, teadélután, éppen hogy visszatartott, lenyelt vagy le sem nyelt ásítások. Ki hinné, hogy itt születik meg a jövőnk, legalábbis annak illúziója. A kabáthajtókákba tűzött, kicsiny mikrofonok érzékelő membránjai rezegtetik a komor terem levegőjét. Sok-sok évtized alatt elhangzott már itt egy s más... Vélemények, álláspontok rakódnak az öreg falakra és karfákra. Nyomukban összecsapnak az indulatok haragos hullámai (fejünk felett). S mi idekinn, az utcákon, mások odabenn betelt poharának levét isszuk. Ki tudja, már mióta így van ez! Csak orvosoljunk vagy kártalanítsunk, úgy istenigazából? Jó, jó, ezt tényleg meg kell hányni-vetni rendesen, megközelíteni erről, megközelíteni arról, hisz persze, hogy nem mindegy. De vajon miért érzi az ember minduntalan, hogy unatkozni, repli- kázni, egy jót beszélgetni gyűlnek össze eleink hétről-hétre, sok-sok reggelen az ország házában. Persze ki tudja, amilyen a T. Ház, olyan a törülköző! Bár hozzá kell tenni, valami azért változott időközben, mások ülnek már a karzatokon, a kényelmetlen piros (fehér), zöld gombnyomású katapult bokszokban. Rátermettebbek, jobbak. A legjobbak. Legyenek zöldfülűek vagy piro$- pozsgások, galambőszek vagy ébenfeketék, hisszük: értünk, helyettünk foglalnak ott helyet és állást. Kénytelen-kelletlen, most már beléjük van fektetve végtelen, feltétel nélküli bizalmunk. Név szerint ismerjük valahányat, izgultunk értük. Még mai napig rongyokban visszavisszamosolyognak ránk időtlen arcvonásaik a falusi presszók faláról, lámparudakról, kit hol, s hogyan kímélt meg az őszi szél és téli fagy. Persze néha tévednek, megbotlanak, ...akár a ló is, akinek pedig négy lába ván. Ez már csak emberi dolog! Egymás^torkának ugranak ha kell, oroszlánként harcolnak értünk. Értünk? Tudják-e egyáltalán, hogy a roppant sakkpartit a falakon idekinn hányán figyeljük kézkulcsolva, lélegzetvisszafojtva? S fel merik-e emelni a terhet vállaikra? A döntés súlyát. A gatyára vet- kőztetett, vak koldus Magyarországot átvezetik-e a sűrű ingovány fölött Kelet és Nyugat közé kifeszített vékonyka kötélen? Megmarkolják-e a segítségért nyúló kezet, vagy hagyják elmerülni? Egyáltalán, egy hajóban eveznek-e velünk? ...Persze kénytelenek, mert ha az örvény magába szippantja az országot, az ő mentőcsónakjukat is lehúzza a mélység. Hmm. Mindenesetre egy biztos: soha nem választanám azt a mesterséget, amit ők-. Técsi (Fotó: Nagy Zsolt) „Mérgezett” hamburger Megmérgezték a hamburgeremet. Igen! Úgyhogy többé - legalábbis ott és most - nem veszek hamburgert. Ez úgy történt, hogy egy hideg, csípős - áípde éppen delet mutató órában arra gondoltam: veszek egy hamburgert. Pedig azt mondják, már a hamburger se a régi, nem is érdemes venni, legfeljebb ha nem itt és itt. (A kis árusítóhely nevét az etika úgy kívánja, ne írjuk meg!) Ezen a szeles, hideg napon nem volt kedvem az utcán hamburgerezni, még akkor se, ha valóban gusztusos, szép példány volt. Ha meg nem mérgezik, de szívesen megírtam volna, hogy hol mérik a legjobb hambit, hová menjen a kedves olvasó, ha valami jót akar eniii! De hát megmérgezték a hamburgeremet, nem küldhetek oda senkit vásárolni! Mielőtt a Köjál letiltaná a hamburger árusítását Szolnokon, gyorsan megmondom azt is, milyen méreg volt a hamburgeremben. Miközben hosszan toporogtam a hidegben, a hamburgeres kisasszony lassan, lomhán, unottan készítette szerte - Szolnokon híres hamburgerét. Már az is méreg, nem? Mintha ő tenne nekem azzal személyes szívességet, hogy kegyeskedik kiszolgálni: lassan, unottan. Nem neki érdeke ezek szerint, hogy minél többen nála vásároljanak? Úgy látszik, nem. Nagyon sokáig vártam, mire - arcán méla undorral - kezembe nyomta a megérdemelten jó hírű hamburgert. De már méreg volt benne: a közönnyé, fásultságé, unalomé. Nem is nagyon volt már hozzá kedvem. Legszívesebben visszaadtam volna. Ehelyett udvariasan megkértem, csomagolná be inkább, mert hazaviszem. A méreggel, ebben a pillanatban telt meg végképp a hambim. A kisasszony azt mondta, az a szabály, hogy aki el akarja vinni, előre kell szólnia. „De én csak most döntöttem így” - bátorkodtam megjegyezni. „Az nem számít. A szabály az szabály. Mindennek megvan a maga szabálya, ezt is előre be kell jelenteni, csak akkor lehet becsomagolni.” Hát így mérgezték meg a hamburgeremet. Nem is veszek ott többet. (iksz) Istentisztelet a kórházban A hívők könnyebben viselik a szenvedéseket A nagy kórházak régebben úgy épültek, hogy a különböző pavilonok mellett kápolnát' is emeltek, ahová lejárhattak a testi szenvedések elől lelki békét, megnyugvást kereső betegek. Később már ez nem volt fontos, sőt az egyházi tevékenységet is engedélyhez kötötték a kórházakban. A rendszerváltás közeledtével ezután ismét felerősödött az igény az istentiszteletek iránt, és azóta már több helyen rendszeresük azok tartása. Jászberényben a múlt nyáron vetődött fel ennek gondolata, de mindez ideig még egyik egyház sem élt a lehetőséggel. A napokban .végül pontos egyezség született az istentiszteletek rendjéről, helyéről, ami nem befolyásolja a már korábban is rendszeresen tartott egyéni lelki szolgáltatásokat. Papok jelenléte a gyógyítómunkát nem akadályozza, mondja dr. Jakus Zoltán igazgató főorvos, sőt bizonyos mértékig még meg is könnyítik az orvosok, ápolók munkáját. A hívő ember könnyebben viseli el a betegséggel járó megpróbáltatásokat. Arra mindig ügyeltünk - mondja Farkas Mátyás apátplébános -, hogy a kórház rendjét ne zavarjuk, többnyire látogatási időben kerestük fel a híveket, ha külön sürgős eset nem volt. Sólyom József esperesplébános, akinek körzetéhez a kórház tartozik, pásztorális feladatát eddig is ellátta az intézményben. A közeli templomba pedig vasárnaponként is kilátogathattak a járni tudó betegek az osztályokról. Az új lehetőség teháf nem is annyira rendkívüli, a hittanoktatás bevezetésével járó elfoglaltság miatt nem is nagyon szorgalmazta eddig az istentiszteletek tartását. Országos tapasztalat szerint egyébként általában azokat is elérte a kezdeti lelkesültség (újdonság) után következő érdektelenség. Tariska Zoltán református tiszteletes is rendszeresen látogatta gyülekezete tagjait, és a kórházi személyzet részéről hasonlójóindulatú elnézést tapasztalt, mint a római katolikus-pap társai. Bokros teendői mellett azért mindenképpen szeretett volna karácsonykor prédikációt tartani, azonban megakadályozta ebben a betegsége, az ünnepeket maga is kórházban töltötte. Márciustól a két egyház a központi rendelőintézet földszinti folyosójának leválasztható részén (a fogorvosi rendelők előtt) felváltva tartja istentiszteleteit. A hónap minden második vasárnapján a református, az utolsó vasárnapján (ugyancsak délután 2-kor) pedig a katolikus hívek találkozhatnak az igehírdetővel. Lukácsi Segítség az OTP-törlesztéshez (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon fontos, hogy az ilyen irányú kérelmeket mindig a helyi önkormányzati hivatalba - Szolnokon a polgármesteri hivatalba (Kossuth tér 9.) - kell beküldeni. Telefonon is lehet érdeklődni a 36-226-os számon. A kérvényben fel kell tüntetni a kérelmező személyi adatait, a pontos lakcímét, illetve a jövedelmi viszonyairól egy rövid tájékoztatást kell írni. Természetesen jelezni kell, hogy a kérelmet azért adták be, mert a megemelt törlesztőrészletet nem képesek fizetni. A költségvetési törvény egyértelműen előírja, hogy az önkormányzatoknak külön e célra szétosztásra kerülő kétmilliárd forintból (lakásonként 200 forint) lehet, illetve a rászofulók- nak adni a támogatásként megítélt pénzt. Nem kell szégyellni tehát, ha valaki kénytelen toll és papír után nyúlni. Szolnok város ön- kormányzata - és remélhetőleg a többi is - mindenkinek, aki szociális helyzete alapján erre rászorul, a szükséges segítséget megadja. A hivatal jelenleg az elosztás elveinek a kimunkálásán fáradozik, melyeket a képviselő-testület szociális bizottsága is megtárgyal, javaslataival kiegészít, mielőtt a közgyűlés véglegesen döntene benne. Egészen biztos, hogy a kérelmezőktől egyfajta adatkérésre is sor kerül annak érdekében, hogy el lehessen osztani a rendelkezésre álló összeget. 1500 forintot kapnak a legrászorultabbak, a többi kérelmező részére pedig differencial- tan, a rászorultság mértékének megfelelően juttatnak támogatást. Hogy mi lesz addig az egy-két hónapig a nehéz helyzetben levőkkel, amíg ezt a kétségkívül nem kis munkát a hivatal elvég- zi? Át kell vészelniük valahogy az embereknek addig, míg a jogosultság megítélése meg fog történni és ebből pénz lesz, tekintettel arra, hogy a költségvetést is csak februárban fogadja el a közgyűlés - hangzott a főorvos asszony válasza. Csirke József Utazni jó, de várakozni!?
