Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-12 / 36. szám
4 Néplap 1991. FEBRUÁR 12. Egy tudományos kutató élményei____________________ Afrikában jártam w Gróf Teleki Sámuel 1886 és 1888 között megtett világhírű afrikai expedíciójának századik jubileuma alkalmából eg tizen-- egy tagú magyar tudományos expedíció járta be a nagy elődök útját. A kutatók csoportjába tartozott Füssi Nagy Géza is, akinek útiélményeiből adunk közre néhány részletet: Fél év alatt 22 ezer kilométer- Fél évig voltunk kint, hu- szonkétezer kilométert tettünk meg, tizenhat-tizennyolc órányi filmet készítettünk, amiből két- száz-valahány percet sugárzott a televízió. Tematikus vágással valószínűleg fogunk még egy sorozatot csinálni belőle. Csoportunkban a földrajzosok voltak többségben, ezért általában a földrajzi szempontok domináltak utunk során. Ez nem baj, csak azt jelenti, hogy közben nehéz volt számomra „néprajzolni”. A földrajzosnak ugyanis sok esetben elég, ha megpillantja és lefényképezi a felszíni alakzatokat, míg a néprajzosnak megvan az a gyermekbetegsége, munkája velejárója, hogy először „fel kell puhítani” az idegent, bizalmat kelteni maga iránt, többször visszatérni hozzá. Sajnos kevés volt az a hely, ahol négy-öt napnál többet tölthettünk, de azért meglehetősen gazdag és szép néprajzi anyagot sikerült összegyűjteni, főleg olyan dolgokat - nem is tárgyakra gondolok elsősorban, bár azok is szép számban kerültek hozzánk -, amelyekre hosszabb távon érdemes visszatérni. Számomra sokat jelentett az, hogy az expedíciót megelőzően három hónapot kint tölthettem Afrikában, s mivel irodalmi nyelven beszélem a szuahéli nyelvet, jól ösz- szejöttem az ottani emberekkel. Az, hogy mi a szuahéli, nagyon érdekes, mert azt soha senki nem tudta egyértelműen meghatározni, hogy az etnikum-e, tehát egy önálló nép, van-e nemzeti magva, vagy egy keverék valami antropológiailag és nyelvileg, kulturálisan, sőt még vallási szempontból is. Eredetileg a szuahéli muzulmán talajon fejlődött ki mint magasabb kultúra, de aztán jöttek a portugálok, a németek, stb„ és most vallási szempontból jó feles az arány a muzulmánok és a keresztények között. Közös kötet készül Az expedíció anyagából a tévében bemutatott filmen kívül kevés valósult meg. Van egy tervünk, nevezetesen az, hogy közösen adunk ki egy kötetet. Csoportunk egyik tagja megegyezésünk ellenére kiadott ugyan egy kötetet az útról, míg mi voltunk olyan becsületesek, hogy még szakmai publikációt sem jelentettünk meg. Kötetünk összeállításához lassú, kitartó munkára lesz szükség. Érzékeltetésére csupán annyit: zoológusunk több százezer rovart hozott haza. Amíg szelektálja azokat, évek telnek el. Cseppet sem látványos munka vár tehát ránk. Arról nem is szólva, hogy egzisztenciális szempontból nem előnyös vállalkozás ez. Tudományos eszmefuttatás helyett ezért beszéljünk a velünk történt sztorikról. Az upanga és a kasza Az én házam az én váram. Az upanga kétélű kardnak megfelelő valami. A vége 16-18 fokos szögben meghajlítva. Azzal kaszálnak. Jobbra-balra csapkodják vele a füvet. Röpül az persze szerteszét. Nehéz összeszedni. A kaszálóknak még a hátuk közepén is fű van, magam láttam. Egy ottani mpyar külkereskedőnek ezért támadt az az ötlete, hogy exportáljunk kaszát, mert az az upangához képest valóságos gép, sokkal termelékenyebb. Szállítottak is Szentgotthárdról kaszákat. És tessék elhinni, nem viccelek, nem túlzás, emiatt pár hónap alatt tele lett Tanzánia féllábú emberekkel. Az ottaniak ugyanis megszokták, hogy egymáshoz közel állva dolgoznak. Márpedig, ha a kaszával jót kanyarít az ember, akkor csontostól viszi a közelálló bokáját. így aztán gyorsan le kellett állni a kaszák exportálásával. ősi módszerekkel A másik kedvenc példám arra, hogy az afrikaiak mennyire ragaszkodnak ősi módszereikhez az, ahogyan az ottani kovácsok dolgoznak. Úgy, ahogy apjuktól, nagyapjuktól tanulták. Valamikor olvasztottak ők gyepvasércet, de amióta autóalkatrészek hevernek szerteszét, azokat dől-, gozzák fel. Az egyik mester a szemem láttára egy autórugóból húsz perc alatt kovácsolt egy olyan lándzsahegyet, hogy rögtön felhúzhatta a nyélre, és mehetett vele vadászni. A kalapácsnak használt szerszám egyébként neiyi volt más, mint egy eltört főtengely. Amellett volt még neki néhány saját maga gyártott fogószerű szerszáma, és semmi más. A törött főtengelyt úgy fogta marokra, mint egy cső kukoricát, úgy dolgozott. Tőle fél kilométerre árusítottak mindenféle szerszámot, de ő nem élt vele. A parazsat is puszta kézzel kotorta. Lapos a hátsó Isten háta mögötti helyen jártunk egyszer, egy parányi településen, melynek neve magyarul moszkitófolyót jelent, tehát bizonyára maláriás vidék. Ütött- kopott kis városka volt. Az egyik boltban vásárló társunkra vártunk, amikor a leeresztett ablakon át behajolt egy fekete fiú, és azt mondta: lapos a hátsó. Több se kellett, kiugrottam, hogy megnézzem. A néger a hasát fogta, úgy röhögött, mert semmi baj nem volt a gumival. Akkor esett le a tantusz: te jó isten, hiszen ez a fiú magyarul beszél! Kiderült, hogy Székesfehérváron járt mezőgazdasági szakközépiskolába. Egyébként nincs olyan hely, ahol ne kerülne elő egy-két magyar. Burundiban például az egyik nemzeti park főintendánsa magyar. Nem beszélve Nagy Endréről, akit mindenki ismer az országban. Az ő lánya volt a háziasszonyunk olyan értelemben, hogy az ő kertjében vertük fel sátrainkat. (Folytatjuk) Lejegyezte: Simon Béla Eresz alatti eszmecsere. Kártalanítási lehetőség Az átütő siker még várat magára Alapítványsors Kistermelőknek Az aszálykár sújtotta kistermelők anyagi gondjainak enyhítését célozták azok a tavaly ősszel napvilágot látott központi intézkedések, melyek a földadó mérséklésére adtak lehetőséget. Nos, ezúttal kedvezményes hitelek felvételére is mód lesz. A kölcsönre azok a szántóföldi növénytermesztést folytató kistermelők tarthatnak igényt, akik függetlenül attól, hogy fő vagy mellékfoglalkozásban, háztáji vagy bérelt földön gazdálkodnak, aszálykárosnak minősültek, földadókedvezményben részesültek, és mindezt igazolni is tudják. A hitellel kapcsolatos banki feladatokat a gazdák legjelentősebb pénzintézete, az OTP vállalta, ezért a részletekről Szűcs Ferencet, az OTP Rt. megyei igazgatóját kérdeztük. Mint megtudtuk, országosan 1 milliárd forint áll az aszály sújtotta kistermelők rendelkezésére. A kölcsön változó kamatozású, amely jelenleg 22 százalék, ami azonban a jegybanki kamatlábak alakulásától függ. A magángazdák az első hektár után 5 ezer, és minden további hektár után maximálisan 7 ezer forintot igényelhetnek. A hitelt, amelyre az OTP nem számít fel. kezelési költséget, 1992. december 31-ig kell visszafizetni úgy, hogy ez év- november végéig csak a kamatokat szükséges törleszteni. A köl- csönigénylési kérelmeket pedig március 15-ig kell benyújtani a területileg illetékes OTP-fiókok- hoz. Ezek az intézkedések azonban, akár a földadókedvezményről, akár a mérsékelt kamatú hitelről legyen szó, csak nagyon szerény mértékben segíthetik elő az aszálykárosult kistermelők anyagi helyzetének javulását. L. Z. A Külkereskedelmi Főiskolai alapítványkuratóriuma nemrégen ült össze. Az alapítványt még a régi szolnoki tanács hozta létre, amit átvett az új önkormányzat is. A létesítéskor a várost is, a főiskolát is az motiválta, hogy a meglévő eszközök az induláshoz ugyan elegek, de a továbblépéshez már nem. A cél az volt, hogy a tehetős, a külkereskedelmi szakképzésben érdekelt vállalatokat megnyerjék az ügynek. Sokan segítettek, így például a Külkereskedelmi Bank 1 millió forinttal, a Jászsági Afész, a Ruhaipari Szövetkezet,*a Te- szöv, a megyei OTP-igazgató- ság, a Jászsági Építőipari Vállalat és mások is különböző összegekkel. Sokan jelezték részvételüket, de átütő sikert igazából nem aratott az alapítvány. Ennek inkább általános okai lehetnek, bár a feladat, a célrendszer konkrétabb kidolgozásával is lehet segíteni. Általános jellegű gondok között a vállalatok gazdasági helyzetét, az alapítványkérők sorban állását, a kormányzati szabályok szigorodását említhetjük meg. A kuratórium a nehézségek áthidalására szeretne nyitni a kisvállalkozások felé, bevonva a hallgatókat is a propa- gandamunkába. Szeretnének vállalkozásokba is beszállni, ami a főiskola keretei között megoldható, és jogszabályokba sem ütközik. A vállalkozások nyereségével is szeretnék az alapítvány eszközeit gyarapítani. Hasonló a cél különböző rendezvények lebonyolításával is. A főiskola nem öncélúan szeretné a pénzt. A szakképzésen keresztül az érintett vállalatokat tudják segíteni. Márpedig ez a szakma - húzta alá dr. Urbán István, a kuratórium ügyvivője - konjunktúra előtt áll, az ide befektetett pénzek többszörösen visszatérülnek. F. I. A testület nem tétlenkedik Önkormányzati mérleg Jószladányból Jászladányban a 14 tagú képviselő-testület eddig meglehetősen sok ülést, már hatot tartott, amelyeken különböző témákat vitattak meg. így megválasztották a pénzügyi ellenőrző bizottságot, majd foglalkoztak a korábbi állami lakások magánvásárlói kérelmeivel. Közülük hármat utasított el a testület, mivel nem látta biztosítottnak, hogy leendő tulajdonosaik a részleteket ki fogják fizetni. . Függőben maradt egy ügy: egy áfész-boltnak rendezetlen a tulajdonviszonya. Ugyanis ezt a korábbi tanács, valamint a Jászapáti és Vidéke Áfész építtette, és az üzletet a szövetkezet meg akarja venni. A megoldás érdekében szakértői csoport tanulmányozza az ügyet. További négy bizottságot is szerveztek. Közülük az egyik azzal az elképzeléssel foglalkozik, amelyik értelmében a bűnözés megelőzésére, visszaszorítására Jászalsószentgyörggyel közösen 23 tagú rendőrőrsöt alakítanak ki. Az őrsöt a volt pártházban helyeznék el, a letelepítéshez szükséges néhány Szolgálati lakást az önkormányzat biztosítja majd. A legújabb elképzelések szerint mindez az esztendő utolsó negyedében valósul meg. Jószerével mindenkit érintő változás az is, hogy a lakosság kérésére január elsejétől a hét végi orvosi ügyelet visszakerült a településre. A gyermekélelmezéssel szintén foglalkoztak, ahol végül is tisztázódott egy korábbi tartozás. Mintegy 700 ezer forintról volt szó, amelyből az ügyben érintett ottjártunk idején 500 ezret már megfizetett az önkormányzatnak. Ami a gyermekélelmezést illeti, ez egyelőre megoldott. Az éves költségvetés előreláthatólag 79 millió körül alakul. Ennyiből kell gazdálkodniuk, az intézményeket fenntartani, segíteni az első lakáshoz jutókat. Noha mint mindenhol, itt is pénzszűke világot élnek, a bevételek növelése érdekében helyi adók kivetését nem tervezik. Viszont az ez évi elképzelések között szerepel a községközpont rendbetétele, parkosítás, utcacsinosítás, illetve fásítás is. D. Sz. M. A kasznifiók új élete A kubikos „vöfény” citerát farag Meglepetésszerűen toppantunk be Árokszálláson Bobák Lajos fafaragó népi iparművészhez. A nyári konyha barátságos melege feledtette velünk a kinti zimankót. Ez a menedéket adó kis ház ilyenkor, télen a hetvenhét éves mester műhelye is egyben. Lajos bácsi most éppen miniatűr citerákat farag. A játékhangszer tökéletes mása az eredetinek, nemcsak népművészeti szuvenír, hanem meg js szólaltatható. Az apró citerák között a Jászságban használatos egyenes citerák között hasas, lant formájú citerákat is látunk.- A jászsági parasztemberek inkább az egyenes citerákon muzsikáltak, de már fiatal koromban megfigyeltem, hogy a mesterek hogyan készítik a hasas formájú mondja az idős mester, és megengedi, hogy kézbe vegyem a tenyérnyi citerát. Bobák Lajos eredeti mestersége a kubikosság volt. Sok száz árok- szállási társával együtt járta a háború előtt az országot. A vándor kenyérkereset olyannyira a vérébe ivódott, hogy amikor a talicskát és a lapátot letette, a gyöngyösoroszi kőbányában vállalt munkát, a nyugdíj előtt pedig elég messzire keveredett, a komáromi kertészeti vállalatnál dolgozott. A hétvégéket azonban a vándorélet alatt is itthon, Árokszálláson töltötte, méghozzá nem is akármilyen „hivatalt” vállalva. Bobák Lajos bácsi volt a község egyik legismertebb, legfoglalkoztatottabb „vőfé- nye”. Az itteni nyelv így emlegeti citerákat. Ilyeneket láttam az Ausztriában élő magyaroknál isv amikor a háború alatt Kőszegen szolgáltam. Esténként hónuk alatt a citerával átsétáltak a határon, és egy kis bor mellett, muzsikaszónál mulatoztunk - magyarázza Bobák Lajos, és hogy magyarázatának nagyobb nyomatékot adjon, meg is penget két, maga készített, hagyományos jász citerát. Egy normál méretűt és egy gyermekkéz alá való kisebbet. A hatvanas években az árokszállási hagyományőrző gyermekszakkör citera- együttese Lajos bácsi által készített hangszereken játszott.- Nagyon fontos, hogy milyen fát talál hozzá az ember. Ezeket jó száraz, fenyő bútorfából faragtam, egy kaszni fiókjából. Minél sűrűbb, minél egyenesebb a fa évgyűrűje, annál jobb. A barna, diófából faragott, félig kész apró citerák között megakad a szemem két hófehér kis hangszeren.- Ritkaság az ilyen fa, ez fehér dió, a sógor vágta ki a kertjéből a lakodalmak „vezérlő tábornokát", feltehetően a legény, vőlegény végződések analógiájára. Hogy milyen fontos, felelősségteljes feladat volt vőfélynek lenni, azt a fizetség is jelzi. Lajos bácsi 1987-ben magnóra mondott visszaemlékezései szerint a kialkudott fizetség általában egy lakodalmas kalács, egy üveg bor és 75 kg búza volt. A szegényebb házaknál a búzát pénzben váltották meg - az igazán szegények azonban nemhogy vőfélyt nem tudtak fogadni, de sátoros lagzit sem rendeztek. Érdekes szokások, hagyományok elevenednek fel Bobák Lajos bácsi visszaemlékezéseinek olvastán. E szokásjog által megszabott szertartásokat és az olykor lukullu- szi méretű, eszem-iszom hadműveleteket több mint hatszázszor vezényelte le Lajos bácsi, akinek ezzel a teljesítménnyel talán a Rekordok könyvében is helye lenne. Rideg Gábor Fotó: Illyés Csaba
