Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. JANUARS. 3 Néplap Forintleértékelést rebesgetnek Hosszú sorok valutáért Gombostűt sem lehetne leejteni az Országos Takarékpénztár Szapáry úti fiókjában. Az ügyfelek tucatjai állnak sorba valutáért. Megkérdeztem őket, mi az oka annak, hogy képesek órákat a pult előtt várakozni. Többek nyugati utazásra, kölcsönök visszafizetésére hivatkoztak, ám ez nem lehet magyarázat a sürgősség igazolására. Ereztem, hogy a hamiskás félmosolyok mögött az emberek „tudnak” valamit. Nagy nehezen fogtam fel, hogy a sorbanállók megsejtettek egy hétfőn várható 30 százalékos forintleértékelést. E hír valódiságáról Bata Attiláné osztályvezetőt faggattam. Elmondta, hogy semmilyen hivatalos információ nincs, ami megerősítené a lakosság feltételezését. O maga is csodálkozott az invázión, de amíg erővel és valutával bírják, addig állják az ostromot. Csütörtökönként 17 óráig lehet külföldi fizetőeszközt vásárolni az OTP-nél, ezen a héten csaknem 19 óráig tartott, amíg kielégítették a bentlévők igényeit. Ugyanis sokan rekedtek kint a zárás miatt. Négy számítógépen számfejtenek az ügyviteli dolgozók, és az átlagos forgalom sokszorosát bonyolítják le. Pénteken délben a hatszázadik tétel kifizetésénél tartottak. Legkeresettebb pénznemek a márka, a schilling, a dollár, valamint a svájci frank és az angol font. Az IBUSZ-irodában is hasonló kép fogadott. Maga Tóth László igazgató is meglepődött szerdán, az első munkanapon a hatalmas vásárlói igényen. Nem tapasztalt még ekkora forgalmat január első heteiben. Három nap alatt több, mint 1500 ügyfelet szolgáltak ki, ez többszöröse a szokásosnak. Hallott róla, hogy az emberek csütörtökre is vártak forintleértékelést, de hangsúlyozta, hogy nincs ilyen információ a birtokában. Elképzelhető az is, hogy akinek idén jár először az 50 dolláros keret, az azon melegében ki is váltja. Vagy hazaviszi, ugyanis ekkora össszeget legálisan tarthat magánál bárki hosszabb ideig, vagy devizaszámlán helyezi el. Sokan választják ezt a lehetőséget. Félnek attól az emberek, hogy rajtuk kívül álló okok miatt nem juthatnak hozzá ahhoz a csekély mennyiségű konvertibilis fizető- eszközhöz sem, amely a törvény szerint jár nekik. B.CS. Kft.-vé alakult kerületek Előprivatizáció a Középtiszai Állami Gazdaságban Három kategóriába sorolta a Földművelésügyi Minisztérium az országban működő állami gazdaságokat. Az első kategóriát azok a vetőmag-nemesítéssel és -termesztéssel foglalkozó, törzstenyészeteket fenntartó vagy például tangazdasági feladatokat ellátó nagyüzemek alkotják, amelyek úgynevezett kincstári birtokokként működnek tovább. A megyében gazdálkodó hét állami mezőgazdasági vállalat közül a törökszentmiklósit, a hékit és a palotásit sorolta ezek közé a szaktárca. Egy másik kategóriába tartoznak azok az állami gazdaságok - országosan, szám szerint eddig 14 -, amelyeket veszteséges gazdálkodásuk miatt gyorsított privatizációra jelöltek ki, magyarán: „dobra vernek”. Ez utóbbi kategóriába kerülnek a jövőben mindazon állami gazdaságok, amelyeknek a tevékenysége veszteségessé válik. Örvendetes, hogy az 1990. évi gazdálkodási eredmény alapján a megye egyetlen ilyen vállalatát sem kell ebbe a kategóriába sorolni. A nem kincstári birtokká nyilvánított négy megyei nagyüzem ugyanis az ágazati minisztérium által kialakított harmadik, azaz a százszázalékos privatizációra kijelölt nagyüzemek csoportjába tartozik. Ezeknek privatizációs terv alapján kell folyamatosan kialakítaniuk a magántulajdonon alapuló működési formát. Ami viszont köztudottan nem egyszerű dolog, miután az ehhez elengedhetetlen legfontosabb jogszabályok, a földtörvény és a vagyontörvény parlament általi szentesítése még várat magára. A privatizációnak viszont célszerű elébe menni, ezt tették az átalakulási törvény adta lehetőségekkel élve a Középtiszai Állami Gazdaságban is. A vállalati tanács döntése alapján, mintegy előprivatizációként egyszemélyes kft.-ket alakítottak abból a négy kerületből, amelyek a hatvanas évek elejét jellemző megalomániás egyesítések előtt is önnálló állami gazdaságok voltak. A húsz és fél ezer hektáros nagyüzem ezerkétszáz dolgozója közül hétszázötvenen tehát a tiszaszentimrei, a tiszaigari, a kunmadarasi és a karcag-tilal- masi mezőgazdasági kft.-k al- kalmazottaiként kezdték az 1991-es esztendőt. A legnagyobb területen, 7 ezer 800 hektáron működő bánhalmai kerület pedig maradt továbbra is klasz- szikus mezőgazdasági nagyüzem, Középtiszai Állami Gazdaság néven. A kerületek társaságokká alakítása találkozik az önkormányzatok azon törekvésével is, miszerint célszerű, hogy egy-egy gazdálkodószervezet, -egység az adott közigazgatási területhez tartozzon, és az általa foglalkoztatott adóalanyok a helyi „háztartást” szolgálják. A négy mezőgazdasági kft. - azon túl, hogy az ügyvezető igazgatókat a társaságokat létrehozó állami gazdaság vezér- igazgatója nevezte ki - teljes gazdálkodási önállóságot élveznek. Elveznek? Arról van szó inkább, hogy az addig megszokott nagykalapból való gazdálkodás, vagy ahogy mondani szokás: egy kapura játszás helyett a piac farkas- törvényei között kell ezentúl gazdálkodniuk, megélniük. Ennek megfelelően alakítják ki az érdekeltségi rendszerüket, és a jövőben egymás piacai lesznek - termény-, takarmányeladás vagy gépi munkavégzés esetén például - a volt kerületek. Megtartják persze a nagyüzemi előnyöket is: bizományi formában a Középtiszai Állami Gazdaság koordinálja - nagyobb tételek esetében jobb vételi és értékesítési lehetőségekkel számolva - a kft.-k kereskedelmi tevékenységét. Szolgáltatási jelleggel pedig például az ügyvitel-gépesítésben kínálkozik jó lehetősége a Középtiszai Állami Gazdaságnak, hogy segítse az önállóvá vált mezőgazdasági társaságokat. T.F. Ilyen gazdagok lennénk? Tegnap Szolnokon, a Zagyva-hídon, illetve a 4-es számú főúton láttuk, valakik búzát szállítottak. Úgy tűnik, ők igen gazdagok, mert vastagon végigszórták az utat. (Fotó: T. Z.) Úszunk, vagy elúszunk? Ár-adás előtt Bakos Csaba jelenti Szolnokról: Az egyik legkedveltebb és sokak szerint legolcsóbb élelmiszerbolt, a Szövetség ABC vezetőjét, Szász Gábort kérdeztem a várható áremelésekről. Elmondta, hogy hús- és tejügyben nem lehet még tisztán látni, hogyan alakulnak a dolgok. A Füszért már megküldte tájékoztatóját, mely szerint a kristálycukor ajánlott fogyasztói ára 49,50 forint. A bolt megpróbálja ugyanezt 49-ért adni. Á rétesliszt 23, a finomliszt 21 forintba kerül majd. A fényezetlen „B” rizsért 50, a fényezettért 56 forintot kérnek január hetedikétől. A befőttek árai átlagosan 10 százalékkal változnak - természetesen felfelé, úgy mint az ecetek, melyek közül a jó minőségű „csemege” 80 százalékkal lesz drágább. Az áruház vezetőinek célja a szolid árszínvonal megtartása. A műszaki cikkek, bútorok, ruházati cikkek forgalmazói úgy tájékoztattak, hogy a jelenleg raktárban lévő áruikat tavalyi áron adják. Az új szállítmányok termelői ára határozza majd meg a fogyasztói árakat, így az emelés a gyártóktól függően, beérkezéskor várható. Dorkovics Agnes jelenti Karcagról: Karcag-szerte jellemző az üzletek év eleji leltározása, de a nyitva tartók körében is a bizonytalanság jellemző. Ahogy az áfészüzemeltetésű 48. sz. élelmiszerbolt egyik vezetője elmondta: a központ nem küldte még ki az árjegyzéket. Információik így jórészt hallomáson alapulnak. Biztosnak tűnik a mosószerek jelentős drágulása, a tejipari termékek 20, a sütőipari termékek 30 százalékos emelése. Egyik körlevél szerint a Közép-alföldi Sütödék Vállalata leáll a fehér kenyér előállításával, a félbarna 22 forintért, a házi jellegű Tiszatáji 31,20-ért lesz majd kapható kilónként. A város legolcsóbb élelmiszerboltjának a Rózsa ABC tűnik, mely magánüzemeltetésű, tulajdonosa Elek József. Tavaly is átlag 5 százalékkal olcsóbbak voltak a többinél. Mint a vezető elmondta: ezt a viszonylagos olcsóságot idén is tartani tudják. A Füszért már megküldte a nagy- keráras listát, a bolt nagy előnye viszont az, hogy amikor eladói árakat kalkulálnak, nem kell az improduktív munkaerőt beépíteniük. A bolt egyszemélyes irodai alkalmazottja a tulajdonos, aki szállít, beszerez is egyben. Ez a munkadíj természetesen nem kerül elszámolásra. Újévi kívánságként hadd álljon itt: Sok ilyen boltot még a karcagiaknak! Pethö László jelenti Jászberényből: Á jászberényi helyzet meglehetősen kaotikus. Az Elker Kft. Jókai utcai ABC-jének vezetője, Kocza Józsefné csütörtökön délelőtt még csak a takarítóje útján értesült az árváltozásokról. Neki volt ideje rádiót hallgatni, a boltvezetőnek nem, mivel leltároztak. Volt néhány cikkcsoport, melynél viszont már másodiká- tól emelkedtek az árak: így egyes vegyi áruk, a tokaji borok és bizonyos édesipari termékek lettek drágábbak. Áki ezután ötputtonyos Tokaji aszút akar inni, annak igen mélyen kell a zsebébe nyúlnia, mert 265,- forint helyett 400,- forintot kell legombolnia egy palackért. De ugyancsak megdrágult az ecet, melyből egy liter immár 43 ,- forintba kerül, pedig egy-két éve még 9,80-ért árulták. Á helyzetre nagyon jellemző az, amit a pezsgőkészJet- ről hallottam. Annyi pezsgőjük van, mint a tulajdonképpeni szezon előtt, pedig idén 120 kartonnal kevesebbet rendeltek! A „Pesti” Csemegében bár nem egészen hivatalos forrásból, de több konkrétumról tudott tájékoztatást adni Csík Pál boltigazgató. Emelkedik például a cukor ára, mely náluk 50 forint lesz. Ha valaki netalán 50 kilós zsákkal viszi, akkor 46-ért kapja kilóját. Emelkedik még a lisztek ára; 52 forint lesz a rizs; 32 a Tiszatáji kenyér kilója. 10-20 százalékkal emelkedik egyes konzervek, 20-30 százalékkal a Szerencsi Csokoládégyár termékeinek ára. A Csemegénél szolid árszorzók alkalmazására törekszenek, ami annyit jelent, hogy minimálisan akarnak eltérni a javasolt áraktól. Igyekeznek figyelembe venni a vásárlók változó igényeit, tudják, hogy nem nagyon rugaszkodhatnak el azoktól. Reménykednek abban, hogy bizonyos megoldásokkal, például a Füszért-vállalatok kiiktatásával mérsékelni tudják majd áraikat; ezek például a Fa deso- dorok, a Persil mosóporok, melyeket Magyarországon a Csemege mérsékeltebb árakon tud forgalmazni. Az áfész vásártéri és Kossuth úti ABC-jében hivatalosan még semmit sem tudtak az új árakról. Az utóbbi üzlet szerda-csütörtökön leltározott, s pénteken a régi árakkal nyitott. Feltűnő volt, hogy az ilyenkor már-már szokásossá váló felvásárlási roham jeleit eddig alig tapasztalták. Minőségét megőrzi, az árát nem. napló Nem akarok én most semmi különöset, csupán le szeretnék írni egy hosszú mondatot, egyetlen kacskaringós mondatlabirintust, s azt is azért, mert megkívántam, majdnem úgy, mint egy ilyen-olyan okból vonzó nőt, esetleg csak megéheztem rá, ahogy egy olasz étterem előtt elhaladva az ember megéhezik a makarónira, amelyik odabent vár, mondjuk milánói módra elkészítve, ebből az ételhasonlatból is kitetszik, hogy számomra most ínyencségnek tűnik ez a bizonyos, vágyott tenge- rikígyó-mondat, s az étekhasonlatból már elég is ennyi, hiszen a nagy zabálások idején jutottunk túl, mögöttünk a karácsony és újév, no meg ami közöttük volt, éppen csak elmúltak az ünnepi gyomor- rontások, epegörcsök, érthető hát, hogy az ember gyomra tiltakozik az étekhasonlatok ellen, úgyhogy nem is erről akar szólni ez a hosszú mondat, abban sem vagyok biztos, hogy egyetlen valamiről akar szólni, inkább csak ide-oda elágazik, majd ismét a régi mederbe fut, akár egy folyó, szól erről is, arról is, például erről a már-már természetellenesen tavaszias időről, vagy szól példának okáéret szilveszteri barbarizmusunkról,arról, hogy egy csomó fiatal törve-zúzva köszöntötte az 1991 - es esztendőt Karcagon (is), kis fákat törtek derékbe, beton virágtartókat, kukákat, padokat borogattak fel, ez aztán a méltó ünneplés, ugye, és most, az ünnep elmúltával anyukák vannak felháborodva a rendőrség eljárása miatt, ám csemetéjük tettei miatt elfelejtenek felháborodni, s ahogy én tudom, ezek a gyerekek egy tanárnő kifejezésével élve, „nem is a legszociálisabban hátrányos helyzetűek”, de hát ez a mondat nem erről akar szólni, éppen csak erre kanyarodott véletlenül, az asszociációk ugyebár, a szeszélyes gondolattársítások, s erről eszembe jut a Szabad-ötletek jegyzéke József Attila pszichoanalitikus naplója, amely most megjelent, ez is egy napló, félelmetes írás, még az olvasásába is bele lehet betegedni, de most, az új esztendő elején a világért sem szólna ez a viszonylag hosszú mondat ily lehangoló dolgokról, igaz, örömteli dolgokról sem, csak arról, ami körülöttünk van, s ezt szeretem ezekben az indázó mondatokban, hogy erről és éppen erről akarnak szólni, arról, ami van, megalkuvás nélkül. Körmendi Lajos
