Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

1991. JANUAR 31. Néplap 9 Az új Néplap Szolnokon Toronymagasan Szolnok, annak ellenére, hogy történelmi városnak számít, nem dicsekedhet túl sok szemet gyö­nyörködtető, műemlék jellegű építménnyel. A főútvonal egy­hangúságát is csak itt-ott töri meg valamilyen különleges homlokzat, emlékmű. (Ami volt, azt is legszívesebben letagadná az itt élő, vagy már le is műtötték talapzatáról.) Ám van egy elfe­lejtődött, szürke betonkolosszus, amibe minden átutazó tekintete beleakad: lassan 80 éves magá­nyában az Eötvös téri víztorony. Igaz, már 20 éve nem kering ben­ne víz, s ezalatt belső feljárója életveszélyessé korhadt, üveg­ablakai kitöredeztek, s szemmel láthatóan máshol is bele-beleha- rapojtt az idő. Azonban még így is méltóságteljesen emelkedik a környék fölé! Már harmadik éve, hogy egy újságcikk kapcsán va­lahogy eszébe jutott városának a sorsára hagyott közmű. Néhá- nyan hirtelen lehetőséget láttak benne, s felkeresték a torony gazdáját, a városi Víz- és Csator­namű Vállalatot. Beszélték, hogy egy német földre szakadt hazánkfia is szaglászni kezdett körülötte... Németh Lajostól, a vállalat Üzemigazgatójától kérdezős­ködtem az impozáns építmény sorsáról. Elmondta, mikor Szol­nok vízellátásának fejlődése olyan szintet ért el, hogy ennek a régi konstrukciójú víztoronynak magassága már nem volt a rend­szerbe illeszthető, használaton kívül helyezték. Ennek követ­keztében karbantartására sem ál­doztak, s az évek múlásával kez­dett teherré válni a tulajdonos számára. Éppen ezért persze megörültek, mikor érdeklődés mutatkozott iránta. Az elsőként jelentkező német úriembert - akit Fekete Mártonnak hívnak, s testvérei élnek a városban - még tíz-egynéhányan követték. Azonban lassan mind elmara­doztak, amint a vállalat feltárta előttük a várható költségterhe­ket. Az építés technológiája ugyanis meglehetősen elavult és egyedi, éppen ezért felújítása is az átlagosnál több forintot kebe­lezne be. Emiatt valamennyi el­képzelés - tejbüfétől a 40 milliós átalakítással tervezett, reprezen­tatív sörözőig - szertefoszlott. (Még olyan is akadt, aki lakás­ként szerette volna birtokba ven­ni a legfelső szintet!) így hát to­vábbra is folytatja álmát a par­kocska közepén meredező, fur­csa szerkezet. Pedig az idő mú­lásával rövidesen így is, úgy is költenie kell rá az önkormány­zatnak, vagy „használójának”, megvédve az enyészettől ezt a városképileg csöppet sem lebe­csülendő objektumot. ...Ha csak újból fel nem piszkálja valaki­nek a fantáziáját. técsi Fotó: Mészáros Jégen állva Suhanni a jégen jó dolog. De mikor jó ajég, mikor biztonságos? Befagyott pocsolyán csúszkálni veszélytelen passzió, ám minél nagyobb a vízfelület, annál inkább óvatosnak kell lenni. Kezdjük ta­lán ott, hogy legyen bármilyen hi­deg, tilos befagyott folyóra lépni. A víz láthatatlanul dolgozik alul, és az óvatlan szemlélő nem láthat­ja meg hol, mennyit mar ki a jég­ből. A sodrás különösen a gyere­keket viheti könnyen a jég alá. Többé-kevésbé közismert az is, hogy szennyvízkiömlők környé­kén, de más természetes mozgás következtében is változhat a víz hőmérséklete, fajsúlya. így kiala­kulhat egy cirkuláció. Legyen bár­milyen gyengé, a jeget ez is véko­nyítja. Kézenfekvő továbbá, hogy napsütéses időbért csökken a jég vastagsága. Ez fokozottabban igaz a partközeiben. A barnás színű föld elnyeli a napsugarakat, e terü­let gyorsabban melegszik. Lehet-e valamiféle általános mércét felállítani arra, hogy mikor biztonságos rámenni a Holt-Tiszá­ra? A szakemberek véleménye szerint, ha 12 centiméteresre hízott a jég, akkor nyugodtan korcso­lyázhatunk. Vastagságát tartja, ha nappal sem emelkedik 0 C-fok fölé a hőmérséklet. Az ilyen vastagsá­gújég egy napig még akkor is biz­tonságos, ha plusz 1-2 fokot mutat a hőmérő. Előfordulhat jelentős felmelegedés. A hőmérséklet 5-10 fokos emelkedése esetén valószí­nű, hogy nem ússzuk meg szára­zon a jégen járást. Lehetetlenség nyugodtan úszni úgy, hogy tudjuk, a medencébe ra­gadozó halat tettek. A korcsolyá­zás élvezetéből is sokat veszíte­nénk, ha állandóan az alattunk lé­vő 2-3 méteres mélységre gondol-' nánk. Elriasztásról szó nincs. Jó lenne, ha a víz természetét ismerő szakemberek folyamatosan elle­nőriznék ajég átlagos vastagságát. Egyelőre nincs ilyen szolgálat. Le­gyünk óvatosak! Városüzemeltetés: közel a polgárokhoz Nemrégen itt járt Szolnokon német testvérvárosának, Reut- lingennek delegációja, amelyről az Új Néplap is beszámolt. A küldöttség talán legszínesebb egyénisége volt Jörg König, a város üzemeltetéséért felelős polgármester. Ő a képviselők egy része, valamint Szolnok üze- meltetéséért felelős szakem­berek előtt tartott fórumot az IKV székházában. Mint kiderült nehezen összeegyeztethető a két szisztéma. Nehezen, mert mások a hagyományok, mások a pénz­ügyi, szervezeti feltételek. A kü­lönbség eleve ott kezdődik, hogy a német hatalmi, demokratikus rendszer alulról felfelé építke­zik. Nálunk ez eddig fordítva történt. „Lent” kell mindent rendbe tenni ahhoz - mondja Jörg König -, hogy általában is rend legyen. A szolnoki helyzetet ismerve távol állunk még ettől. Elég csak megemlíteni azt, hogy nálunk a nyitott pénzügyi rendszer fogal­ma sem igen terjedt el, nemhogy annak gyakorlata. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az állampolgárok befizetései az államnak, a város­nak ellenőrizhetően az állampol­gár javára használódnak fel. Te­hát egy önmagába záródó kör­forgásról van szó. Ami a polgármester szűkebb területét érinti, sok hasznos ta­pasztalatot fel lehetne Szolno­kon is használni. Pénzügyi mér­legeikből kiderül az a feladat, amit meg kell oldani. Ha valami meghaladja a városháza erejét, akkor szigorú gazdasági alapon társulnak vállalkozásokkal. Van olyan szervezet, amelyet a város hoz létre, de önállóan működik, mint például az ottani IKV. A település egészének erejét meg­haladó feladatokra célszövetsé­get hoznak létre. A verseny mel­lett fő elv, hogy a feladat minél lejjebb, a polgárhoz minél köze­lebb oldódjék meg. Ez persze függ a feladat jellegétől is. A lehetőségek különbözőségét jól jelzi, hogy az ottani városüze­meltetéshez olyan fogalmak kapcsolódnak, mint földgázellá­tás, beleértve adott esetben a há­lózat építését, a fűtőművek léte­sítése, üzemeltetése, villamos áramot szolgáltató erőművel va­ló gazdasági kapcsolat, városi közlekedés, távhőellátás, vízel­látó rendszer, az áruszolgáltatás, fürdők üzemeltetése. Minderre Jörg Kőnignek több, mint 450 embere van. Ő pedig csak egy a négy polgármester közül a 110 ezres városban. A mi „köni- günk”-nek, aki az ottani fogal­mak szerint főpolgármester, en­nek csak harmada dukál. Igaz itt a szolgáltatások is igen „mesz- sze” vannak az állampolgárok­tól. F.I. Halra várva A „csendes őrültek” kedvelt zarándokhelye az alcsi-szigeti Holt-Tisza. Horgászszezonban nemcsak az ország legtávolabbi csücskeiből,^le külföldről is ér­keznek Szolnokra, hogy kipró­bálják szerencséjüket. Mert ugye szerencséről van szó egy-egy na­gyobb fogás esetében. Vagy in­kább a jó felszerelés, és a pecás tapasztalat a döntő? Örök vita. Ezek a szelíd emberek is képesek néha ölre menni, amikor már ki­fogytak az érvekből saját állás­pontjuk mellett. Ezt mi sem tud­juk most eldönteni, ezért nézzük inkább, minek köszönheti nép­szerűségét a szabályozások ide­jén a Tiszából lemetszett, egyko­ri folyószakasz. Valamikor széles, egybefüggő nádpart szegélyezte a vizet, óri­ási nádsziget úszkált ide-oda ter­mészetes tutajként vagy két kilo­méteren át. Burjánzott ekkor az élet. Az „öregek” szívesen em­lékeznek vissza, amikor még elég volt meghajlított gombostűt madzagra kötve belógatni (sok­szor még csali nélkül is), és pil­lanatok múltán jöttek a szép nyurgák, dévérek. Azóta jelentő­sen változott a helyzet. Nádat csak foltokban látni a víz szélén. A természetes leromláson kívül a kajak-kenu versenypálya ki­alakításakor is pusztult a flóra. A halak is kezdték egyre rosszab­bul érezni magukat a vízben, olyannyira, hogy a szaporodás­Medencéből a mély vízbe Talán fél éve lehet, hogy a Vízügy SE pólócsapatának egyik kulcsjátékosa befejezte pályafutását az egyesületben. Ezzel csaknem egyidőben nyílt Szolnokon a „Bajnok” játékklub. A két esemény kö­zötti összefüggésre Lengyel József, a „játékos’ ’ derít fényt- Hivatalosan tavaly au­gusztus 31-én szereltem le a csapattól,’de már a bajnokság utolsó meccsén élbúcsúztatott az egyesület. Nagyon ritkán járok be az uszodába. Legin­kább mint játékvezető jelenek meg, hiszen másodosztályú bírói minősítéssel rendelkezem. Csak idő kérdése, hogy megkapjam az első osztályút és gyarapítsam a ke­vés számú vidéki bírók táborát.- Nem hiányzik a víz?- Dehogynem! Megkerestek Ceglédről, hogy az alacsonyabb osztályban folytassam a játékot. Nekem is jólesne heti 3-4 edzés - amennyire az időm engedi - ezért valószínűleg vállalom a feladatot. Ha így lesz, akkor már a Magyar Kupában kezdek. Most úgy tűnik, azt is tudnám vállalni, hogy a mun­kám mellett gyerekek edzésével foglalkozzam. Ismerem a Vízügy SE anyagi gondjait, ezért nem kér­nék fizetést, csak egy szerény tisz­teletdíjat.- Említetted a munkádat, mit csi­nálsz mostanában?- Vállalkozom! Tavaly május­ban Kispál Laci barátommal létre­hoztuk játékklubunkat. Mindket­ten szeretünk rexezni, biliárdozni, magunk is játszunk az asztalon. Azt tervezzük, hogy kiírunk egy biliárdbajnokságot. Az üzleti élet hozta magával a továbblépést. Je­lenleg a kenyérgyári élelmi­szerboltot is mi üzemeltetjük, vala­mint van egy árusítókocsink. Most vettük bérbe a kórház büféjét is.- Mennyire éri meg ezekkel a dol­gokkal foglalkozni?- Rengeteg készpénz és banki hi­tel kellett az induláshoz. Még nincs akkora nyereség, amekkorát ter­veztünk, de bízom benne, hogy fo­lyamatos, jó munkával előre lehet lépni. Úgy érzem az ál­lam nem támogatja megfele­lően a vállalkozásokat. Ma­gas adókkal és kamatokkal hátráltatják a törekvéseket. Nagyon kell figyelnünk, ven­dégeink, vevőink igényére, tervezetten kell üzemelnünk, hogy elképzeléseink realizá­lódjanak. Egy jó tanáccsal szolgálha­tok a vállalkozó kedvű fiata­loknak ..Mindenképpen olyan üzletekbe próbáljanak befek­tetni, amelyek nem csak egy-két évre tudják megélhetésüket bizto­sítani. Rugalmasan, különböző üzletek létrehozásával igyekezzenek arra, hogy reális életfeltételeket alakít­sanak ki maguk körül. bcs fotó: M.J. Piros lámpák Szombat este 10 óra körül autóval - a KRESZ előírásait is betartva - pár perc alatt keresztül lehetne suhanni a megyei jogú város kísértetut- cáin. Az nem mindegy azonban, milyen irányban kísérli meg valaki. Ha a vásárcsarnoknál lévő kereszteződést, vagy a vasútállomáshoz közeli lámparendszert érinti ilyert időtájt a vezető, akkor útja időben meghosszabbodik. A taxi utasa szorongva nézi az órát, mások dobol­nak a kormányon, vagy új rádiócsatorna után matatnak. A gyalogos szétnéz, és átsiet a piroson. Csak vadász ne jöjjön!... Igen, sok érv szól a lámpák működtetése mellett. Veszélyes csomó­pontokról van szó, halálos balesetek is történtek. Sokan egyébként sem nézik a táblák utasításait. A közlekedési lámpák mégis csak jobban felhívják a figyelmet az elsőbbségadási kötelezettségre, mint azok. Itt is, ott is nagy a busz- és taxiforgalom. Tényleg nagy szerepük van a biztonságos közlekedés megteremtésében, amikor gépjárművek szá­zai, ezrei haladnak át a csomópontokon. És hét végén, éjjel? tói is elment a kedvük. Most ott tartunk, hogy a ponty folyamatos telepítés nélkül igen ritka ven­dég lenne a horgokon. De így azért akad. Ha pici is (sok közü­lük méreten aluli), de ponty. Ha beindul a dolog, akár egy óra alatt is meg lehet fogni a napi adagot, de van úgy, hogy hetekig a csali felé sem néz a tükrös. Keszeget inkább csak csónakból érdemes megpróbálni, szép te­nyérnyiek kerülhetnek a szákba belőle. Néha a ragadozók is megmutatják magukat. Csukák, süllők, angolnák rabolnak a kis­halakra, s aki ügyes, horogra is tudja csalni azokat. Mégis, a leg­csábítóbbak a horgász számára azok a halmatuzsálemek, me­lyek közül néhány már a partra került. Van, amelyik vezeti az országos rekordlistát, egy-egy óriásról lapunkban is beszámol­tunk. A pecás sejtése szerint ott figyel csészealjnyi szemével az „ős”-amur, a tányérszájú, húsz kiló fölötti ponty csak rá vár. Ez a remény űzi őt újra és újra a partra. És ha nem jön össze a dolog? Már az is megérte, hogy néhány órára kiszabadult a füs­tös, piszkos városból. •B. Cs. Az oldalt összeállította: Szurmai Zoltán Fotó: Mészéros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom