Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
10 néplap 1991. JANUÁR 31. „Védőoltás” a terhesség ellen A harmadik világ, köztük Ke- let-Ázsia nagy országainak egyik legsúlyosabb gondja a népesség gyors növekedése. Talán ez az egyik oka annak, hogy éppen egy hindu kutatónak, Inder Parshad Tál varnak sikerült elsőként a klinikai kipróbálás szintjére fejlesztenie a nők terhesség elleni védőoltását. Az orvosok a védőoltást tartják a terhesség- megelőzés „legtermészetesebb” módjának, mert nem avatkozik bele a szervezet hormonháztartásába, és mellékhatásai sincsenek. Talvart injekciójának az a lényege, hogy sikeres oltás után a szervezet terhességet gátló anyagokat, antitesteket termel. Ezek kizárólag a HCG (Humanes Chorion-Gonadotropin) terhességi hormon ellen irányulnak, a szervezet többi részét érintetlenül hagyják. Mint minden védőoltásnál, ennél is az antitestek rögtön aktivizálódnak, amint a kórokozók, vagy jelen esetben a HCG a szervezetben megjelenik. A HCG képződése a megter- mékenyülés után azonnal megkezdődik. Ha azonban az antitestek a hormont a vérben „elfogják”, az embrió nem képes az anyaméhbe beágyazódni, és megtermékenyítés után néhány nappal - még az egyes szerveknek megfelelő sejtek képződése előtt - a szervezetből kilökődik. A terhesség orvosi értelemben és a Világegészségügyi Szervezet - WHO - meghatározása szerint is csak az embriónak anyaméhbe való beágyazódásával veszi kezdetét, tehát ez az oltás nem magzatelhajtás. Mikor Inder Parshad Talvar 20 évvel ezelőtt elkezdte oltásának kifejlesztését, kollégái kinevették. O azonban nem hagyta magát eltántorítani, mert az volt a véleménye, hogy Ázsia népességének növekedése az egész emberiség fennmaradását veszélyezteti, és csak célszerű előrelátással lehet kiutat találni. Az előtte álló első nagy nehézség az immunrendszer átprogramozása volt. A HCG, mint minden testazonos anyag, normális körülmények között tabu az immunrendszer számára, hiszen máskülönben az immunrendszer támadásai állandóan veszélyeztetnék az embriót. Ezért a két fehérjeláncból álló HCG-mole- kula biokémiai szerkezetét megváltoztatta, hogy a szervezet védekező sejtjei az „idegen anyagok” közé sorolják. Ezt azonban úgy kellett végrehajtania, hogy ne változzék a hofmon azon részének kémiai és térbeli szerkezete, amely „kulcsként” szolgál az antitesthez való kötődésnél. Ugyanis csak ebben az esetben képesek a megváltoztatott hormonnal történő oltás után termelt antitestek a megtermékenyítés után képződött természetes terhességi hormonnal összekapcsolódni. Mióta befejezte az oltóanyag kifejlesztését, Talvart professzor azért harcol, hogy géntechnikai úton előállított oltóanyagát engedélyezzék a nemzetközi gyógyszerforgalomban. Ennek érdekében hat éve e- lőbb állatokon, majd orvosi ellenőrzés mellett önként jelentkező asszonyokon végez vele kísérleteket. Ezek szerint az oltásnak káros mellékhatása nincsen. Az oltás hatóanyaga csak a peteleválást kiváltó hormonnal lép kölcsönhatásba, de ez a mellékreakció Talvart véleménye szerint nem ad okot aggodalomra. Az első oltás után három hónappal újabb injekciót beadva, a terhességgátló hatás egy évig tart. Ezután a szervezet lassanként megszünteti a HCG elleni antitestek termelését, és újból létrejöhet a terhesség. Ugyanakkor a WHO egy másik terhesség elleni programot is támogat Amerikában, amelynek egészen más a stratégiája. A WHO-kutatócsoport csak a HCG-molekula nagyon specifikus „antitest-kulcsát” akarja kémiailag szintetizálni. Ennek előnye, hogy a peteérést elősegítő hormonnal kapcsolatos mellékreakció elkerülhető, hátránya viszont, hogy rövidebb ideig tart. A WHO oltóanyagának klinikai kipróbálását 1991-ben kezdik meg. Ezután Talvarttal együttműködve a két oltóanyag közös kipróbálását tervezik, és csak ezután döntik el, melyik a jobb. LeKetséges, hogy mindkettőt alkalmazni fogják. Gogola Aladár Herendi porcelánipar Az egykori NDK-ban 500 méter mély egykori sóbányában tárolják a greifswaldi Bruno Lettsche- ner atomerőműből származó szilárd radioaktív hulladékot. Az itt - fémhordóban cementált állapotban - végleg elhelyezett anyagok kevéssé vagy közepesen radioaktívak. A kerékpár dicsérete A TUDOMÁNY VILÁGA ) Atomhulladékok tárolása Óriási viharokat keltett hazánkban a paksi atomerőműben keletkező radioaktív hulladék elhelyezése, megnyugtató megoldás azonban ma még nincs. Tulajdonképpen milyen hulladékról is van szó, és hogy oldják meg ezt a problémát világszerte? Az atomerőművek üzemanyagát képező uránérc kibányászása és a meddő kőzetektől való tisztítása után olyan üzembe kerül, ahol a reaktor üzemeltetéséhez szükséges fűtőelemeket állítják elő. Az urán-235-ben dúsított ve- gyületet kémiai úton urán-oxid- dá alakítják, s porkohászati eljárásokkal többnyire henger alakú rudakká préselik, amit legtöbbször alumíniumburkolattal látják el. A fűtőelem az atomerőmű reaktorában általában három évet tartózkodik az aktív zóna különböző helyein. A hulladékok kezelése abból áll, hogy egyrészt a térfogatukat lehető legkisebbre csökkentik, másrészt lehetőleg szilárd halmazállapotúra alakítják. A radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére a legtöbb országban izotóptemetőket létesítenek. Kiválasztáskor ügyelni kell, hogy a kiszemelt hely száraz legyen, a talajvíz mélyen helyezkedjék el, és a lakott helységektől is távol essék. Ilyen célokra kiválóan alkalmasak a már nem művelt bányák. Ezt a megoldást választották például a volt NDK-ban. A különböző fajlagos aktivitású, szilárd radioaktív hulladékot a bánya különböző részeiben temetik el, s az eltemetett hulladék adatait gondosan feljegyzik. Az izotóptemetőkben is törekednek a szilárd állapotban való végleges elhelyezésre, e célból a bitu- menezés vagy cementálás módszerét alkalmazzák. Itt általában kutakat alakítanak ki a hulladékok részére. A kutakat kívül-belül nedvesség elleni szigeteléssel látják el. Az atomenergia-ipar fejlődésével új módszereket kell keresni a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, mert a kiégett fűtőelemekberi található radioaktivitás egyre nagyobb gondot jelent. A nagy atomerőmű-gyártó államok (USA, Franciaország, NSZK) különös alapossággal vizsgálják a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének lehetőségeit. Távlatilag többen úgy képzelik, hogy a hulladékokat véglegesen különféle formációkban, a tengerfenéken vagy az Antarktiszon helyezik el, vagy a Földön kívül oldják meg az elhelyezés gondját. A tengerfenéken vagy az Antarktiszon való elhelyezést azonban a világméretű tiltakozás hatására leállították. A radioaktív hulladékoknak a világűrbe juttatása szintén megengedhetetlen. A kerékpár népszerűsége tovább növekszik a Közös Piac országaiban, ezt bizonyítják az eladási statisztikák. Tavaly az Európai Közösség tizenkét tagországában összesen mintegy 16 millió „drótszamár’ ’ talált gazdára. Ha ehhez még hozzászámítjuk az eladott 1,2 millió mopedet és az 500 ezer motor- kerékpárt, akkor világosan kitűnik, hogy az öreg kontinens nyugati felén virágkorát éli a kétkerekű. Jelenleg körülbelül 140 millió bicikli, 11 millió moped és csaknem 16mil- lió motorkerékpár rója a Közös Piac államainak útjait. A kétkerekűek értékesítésében az előzetes számítások szerint 1993-tól további növekedés prognosztizálható. A kerékpár jelentősége minden bizonnyal felértékelődött, s nemcsak üzleti szempontból. Az első számú szabadidős kellék egyre fontosabb szerepet kap, mint napi közlekedési eszköz. Dániában a munkába igyekvők 26 százaléka a kerékpárt választja, míg ez-az arány Hollandiában 37 százalék. Németországban csupán 9 százalék használja a munkába járás közlekedési ' eszközeként az izomhajtású kétkerekűt. Az autóhoz viszonyítva zajtalan, környezetkímélő járművet többnyire az „ülő”munkát végzők részesítik előnyben. A hazai helyzetkép mindenesetre más, mint az Európai Közösségben. A kerékpár leginkább a vidéki lakosság általános közlekedési eszköze, mind munkába járáshoz, mind pedig szabadidős tevékenyKépes technikatörténet A „Bolond Margit” A lovagkor alkonya a XV. században az ember-ember el leni közvetlen küzdelem háttérbe szorulásával és a tűzfegyverek alkalmazásával kezdődött el. A várak a maguk erős falaival, bástyáikkal, vé- dőtomyaikkal egyre bevehetetle- nebbekké váltak, és ezért hosszas ostromlásukra kellett a támadóknak felkészülniük. E folyamat gyorsítását a haditechnika a puskaporral működő várostrommozsa- rakkal szolgálta. A tüzérség lassú kialakulása volt az oka például annak, hogy a százéves háború során VII. Károly francia király hadai egy év alatt (1449/1450 során) Normandiában már 60, angol védelemben álló várat vettek be, míg korábban egy-egy vár bevétele egy évet is igénybe vett. Képünkön a genti múzeumban elhelyezett óriás mozsarat, a „Bolond Margit”-ot mutatjuk be. Hossza 3,04 méter, súlya 16 ezer 400 kilogramm, űrmérete pedig 64 centiméter. K.A. A XV. századból származó óriásmozsár. Herend, a magyar porcelánipar egyik hazai fellegvára, 5 egyben az élenjáró európai porcelánművészet láncszeme, több mint másfél évszázados múltra tekinthet visz- sza. A magyar agyagipar, porcelánipar ennél is régebbi hagyományokkal rendelkezik. Középkori településeinkről előkerült tárgyi emlékekek, a levéltári adatok, céhiratok arról tanúskodnak, hogy a magyarságnak kedvelt foglalkozása volt a fazekasság, az agyagmű- vesség. Veszprém megyében még ma is lépten-nyomon bukkannak elő az e tájon erősen képviselt agyagipar termékei. A falvak elszigetelődése következtében a helyi ízlés tájjelleggé vált. Jellegzetes formakincs és díszítőmód alakult ki az edényeken. Minden átvett idegen forma és díszítőmód egyéni ízt kapott. Az ólommázas technikával dolgozó helyi fazekasokon kívül a magasabb igényeket kielégítő ónmázas kerámiatechnika is meghonosodott Magyarországon. A népi fazekasság mellett a 15. század végén működött Mátyás király budavári majolikagyártó műhelye, ahol firenzei majolikások pompás edényeket gyártottak. Számottevő cserépedényeket csak a török uralom visszaszorulásakor készítettek ismét hazánkban. Művészi majolikaművességünk és céhrendszerbe tömörült fazekasságunk részben a török világ sajátos formakincsével, de főként a hazánkban letelepedett habánok ízlésével gazdagodott. Fellépésük döntő hatással volt a magyar fazekasipar fejlődésére, mert technikai felkészültség és művészi ízlés tekintetében felülmúlták a hazait. A múlt század első felében egy dunántúli kerámiaközpont alakult kil Pápa, Városlőd, Herend és Ba- konybél gyártott kemény cserepet vagy porcelánt. Ez a kerámiakultúra kiindulópontjául szolgált a herendi manufaktúra létrejöttének. Iparművészetünknek kevés olyan ága van, mint a kerámia- és porcelánipar, amely kezdeti kibontakozásában annyira összefonódott a reformkorral, amelytől ez az iparág oly sok segítséget és bíztatást kapott. Maga a herendi porcelánipar is a reformkor szülötte. séghez. A kétkerekű „üzlet” sem olyan felfelé ívelő, mint tőlünk nyugatra. A biciklik ára az utóbbi néhány évben a többszörösére emelkedett, s a kerékpározás ma már - elegendő kerékpárút hiányában - sok helyütt meglehetősen baleset- veszélyes „mulatsággá” vált. L. Z. Herendi porcelán - Kovács Miklós felvétele Só és . vérnyomás A magas vérnyomásban szenvedőknek célszerű korlátozniuk konyhasófogyasztásukat. Ám a túl alacsony káliumfelvétel kedvez a magas vérnyomás kialakulásának - állapította meg egy ka- liforniai kutatócsoport. Több száz idősebb férfin és nőn rendszeresen vizsgálták a táplálékkal bevitt nátrium- és káliummennyiség hatását a vérnyomás alakulására. Az életkornak megfelelően korrigált vérnyomásérték a szívizom elernyedésekor - szemben a szívizom összehúzódásakor mért vérnyomásértékkel - mind a férfiaknál, mind a nőknél fordított arányban alakult az elfogyasztott ételek káliumtartalmával. Ami a nátrium-kálium aránynak a vérnyomásra gyakorolt hatását illeti, kiderült, hogy az idősebb férfiak fokozottabban érzékenyek a nátrium és a kálium egymáshoz viszonyított arányára. A nátriumfelvétel tíz százalékos csökkentése 2-4 higanymilliméterrel csökkenti a vérnyomást, s ez a keringési rendszer megbetegedésének kockázatát 10-20 százalékkal csökkenti. \
