Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL __________________Néplap A míg kevés a szén, igazságosan osszák el! 1991. JANUÁR 31. A tárgyalóteremből Elhatározta: aki elsőnek távozik, azt üti le Tiszapüspökin is - mint minden más településen - szénhiánnyal küszködünk. Ott tartunk, hogy gyerekekre, terhes asszonyokra nem tudunk fűteni, s amikor végre két vagon szén érkezik a telepre, a merész tüzépes egy vagonnal gyorsan elad a törökszentmiklósi ismerősöknek, a maradékon predig vagy húszán osztozkodunk - panaszolta L.P. olvasónk (pontos névvel és címmel),.sürgős intézkedést remélve. Mász Imre, a Törökszentmik- lós és Vidéke Afész elnöke - kérésünkre nyomban kivizsgálta a Hallom, emelkedik a gyógyszer ára. Talán nem is árt, hiszen már nagyon hozzászoktunk, sokat fogyasztunk belőle. Szedjük akkor is, ha bizonyos esetekben nélkülözhetnénk, sőt jelentős mennyiségben tartalékolunk belőle. Köztudomású, hogy a gyógyszer egyben méreg is, nem szabad orvosi javaslat nélkül, meggondolatlanul szedni. Ma már az is eredmény, ha az orvos meg tudja győzni a betegét arról, nincs szüksége az általa megszokott gyógyszerre. Sokszor segít egy jó diéta, egy kis koplalás, különféle ásványvíz fogyasztása, s nem utolsósorban a mértékSzerettem és ma is szeretem tudni, hogy mi történik a világban, az országban és szűkebb hazámban: városunkban. Ötömmel, jó érzéssel hallgatom, olvasom, ha anyagilag tehetősebb bejelentést, s megállapította, hogy a tiszapüspöki telepre érkező 290 mázsa szenet 21 tételben adták el - főképp a fuvarosok vásárolták -, de 20 mázsánál többet senki sem kapott. Ez a korlátozás hónapok óta érvényben van, s az is marad mindaddig, míg nem lesz zavartalan a tüzelőellátás. Egyben arról is tájékoztatott, hogy Pécsről egy vagon brikett, valamint ugyanennyi tatai gyöngybrikett érkezik napokon belül a telepre (a mennyiséget visszaigazolták, úton van), ami várhatóan enyhít a gondokon. letesség. Egészségünk megőrzésében nagy szerepe van a helyes életvitelnek. Tessenek csak megkérdezni a magas kort megért embereket. Többségük nem szorult orvosra és gyógyszerre. S még valamit: most itt vannak a csodatévők, a kézrátétesek, akik gyógyszer nélkül, magas kezelési díjjal gyógyítanak, mégis sorban állnak náluk. Ehhez kéjtest eltörpül agyógyszeráremelése... Végezetül egy kis figyelmeztetés: Próbáljunk kicsit ésszerűbben' mértékletesen élni - egészségünk megőrzése érdekében. M. F.-né Szolnok emberek áldoznak valami felemelő, nemes cél érdekében. Ilyenkor mindig megerősítést kapok az emberi jóságba, segítőkészégbe, önzetlenségbe vetett hitemben. Szüleim példájából talán sikerül másoknak is erőt meríteni: Édesanyám hétgyermekes családból származott, 11 éves volt, amikor dohánygyári tisztviselő nagyapám meghalt - minimális özvegyi nyugdíjat hagyva a nagymamámra, a hét árva mellé. Édesanyám tehetségének és vasakaratának köszönhetően szerzett tanítónői oklevelet. Szorgalmas, lelkiismeretes munkával anyagilag segítette özvegy édesanyját és taníttatta két testvérét is. Édesapám ötgyermekes családból származott és 17 éves volt, amikor főjegyző nagyapám meghalt. Ekkor édesapám - családfenntartóvá lépett elő. Szüleim szegényen indultak, de örökölt hittel: emberben, munkában, becsületben. Eszerint léteztek, dolgoztak és küszködtek a három gyerek nevelésével. így anyagi javakat nem szereztek és nem is örökítettek ránk, de sok szépet láttattak velünk, sok mindenre megtanítottak. Sajnos már nem élnek, most már a jövő, a sors ismétli önmagát. (Két gyermekünk van, a nagyobbik lányunk már diplomásként dolgozik.) A mindennapok egyik szorító gondja most a kamatadó, amit 70 négyzetméteres, 1974-ben vásárolt lakásunk után fogunk fizetni. Ehhez annyit, hogy diploAz Apponyi ürügyén című, január 18-i „Anonymus” íráshoz néhány megjegyzést, kiegészítést szeretnék fűzni. Szerzője felvetette, hogy jó lenne pontosabban és biztosabban tudni, ki is volt Apponyi Albert? Mi fűzte Jászberényhez, mit tett a városért és mit nem? S az 50 évig tartó képviseletével is jobb csínján bánni. Válaszul Tóth Gyula nyugalmazott intézeti tanár ünnepi beszédéből idézek, amit a tanítóképző fennállásának 50. évfordulóján mondott: „Az intézet életre hívásának a gondolata a város akkori országgyűlési képviselőjének, Apponyi Albert grófnak egy itteni látogatásával hozható kapcsolatba. Egyik választójának, Bathó Jánosnak a lakásán megjelent Tóth János kultuszminisztériumi államtitkár is, aki szerette volna gazdájának, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát viselő Appony inak a nevét valamilyen intézmény létesítésével maradandóvá tenni Jászberényben. - Gróf Apponyi Albert mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, népkultúránk magasra emelése érdekében egész sereg intézmény megvalósítására határozta el magát. A legnagyobb reménységgel a magyar tanítóképzésre szegezte tekintetét...” - A vártnál gyorsabban indult meg a szervezés munkája... De mintha titokban történt volna minden, mert a Jászberényi Újság 1917. évi szeptember 16-i számában ilyen sejtelmes sorokat olvashatunk: „Azt susogják a városban, hogy nálunk tanítóképző lesz. Mi- velünk idáig nem közöltek az intézőkörök semmit. Ezért megírunk belőle annyit: ha lenne, jó lenne, mert ez is kultúrát jelentene... - A miniszter természetesen közölte elhatározását a város polgármesterével, Vavrik Endrével, aki a miniszteri leiratot a város képviselőtestülete elé terjesztette. A képviselő-testület felajánlotta azt, amit tudott: 5 hold és 371 négyszögöl gidres-gödrös, a téglaégetés céljaira szükséges agyag kitermelése következtében vizenyős, mocsaras területet, amelyen egy évtizeddel később intézetünk felépült. - Az alapítólevélen kívül tehát nem sokat kaptunk. A minisztérium a más férjemmel, kettőnk fiztésé- ből nagyon sok lemondás árán tudtuk kifizetni a „beugrót” is. Jelentős összeggel törlesztjük a kölcsönt, és most még pluszban is fizetni kell. Hát nincs kegyelem? Ugyanakkor szép számmal akadnak paloták is! Hozzáértő, komoly szakemberektől reális, indulatoktól mentes, konkrét tervek hangzanak el a rádióban, tévében és olvashatjuk a Néplapban (ma már csak ezt az egyet tudjuk megfizetni!) - elszakadván az áremelések napi nyomasztó gondjától -, s kezdek bízni benne, hogy „jön egy jobb kor”... A privatizációra, a vállalkozásra nem mindenki képes, de szükség van rá! A merészségük, kockázatvállalásuk által megtermelt javakból talán jut majd az egyelőre eltűnni látszó „derékhad-középréteg”-nek is. Bízom benne, hogy a pénz fontossága mellett, a kialakuló emberközpontú, egymásra jobban odafigyelő - országos és önkormányzati - intézkedések, törvények pozitív hatását még mi is élvezhetjük. Abban viszont biztos vagyok, hogy gyermekeim, tanítványaim, unokáim igazi haszonélvezői lesznek az általunk hozott, mindennapos kisebb-na- gyobb áldozatainknak. így legyen! Uhrin Benedekné Szolnok mai Kossuth úti egy emeletes általános iskola épületét, az akkori ún. "MORGÓ iskolát" jelölte ki az intézet ideiglenes szállásául... Hogy valójában semmiből kellett életre hívni az intézetet, mi sem bizonyítja jobban, mint az a kimutatás, amely az első bútordarabok beszerzését szemlélteti. Az ország tanítóképzőinek felesleges bútordarabjai kerültek vasútra... Még a helybeli járásbírósági fogház is kölcsönzött néhány vaságyat.” (Jubileumi Évkönyvünk - 1917, 1967-9-11.) Apponyi nevét úgy illik emlegetni, hogy gróf Apponyi Albert, és sajnos sokan nem tudják - habár ő volt a trianoni magyar békedelegáció vezetője -, hogy a békeszerződés megkötése előtt megbízásáról lemondott, annak aláírására nem volt hajlandó, ezt - a kormány megbízásából - Benárd Ágoston és Dräsche Lázár Alfréd látta el kézjegyével. (Lásd gróf Apponyi Al- ' bért levelét a nemzetgyűléshez; Bp.-re érkezve a pályaudvari fogadóbizottság előtti beszédét, egyéb megnyilatkozásait; Raffay Ernő: Trianon titkai - Bp., 1990,109-132 stb.) A Lenin tér - Apponyi tér helycseréhez: A Jászkürt című újságnak írt javaslatunkban is - másokkal együtt - azon a véleményen voltunk, hogy minden utca, tér azt a nevet kapja vissza, amit valamikor évekig évtizedekig viselt. Jászberényben volt Apponyi tér (a régi Fő tér), amit Lehel vezér térre változtattak. Kérésünk: Miért nem ez a tér kapta vissza a régi nevét? Tendenciózusnak tartjuk, hogy pont a Lenin tér lett az Apponyi tér! Miért, s erre a felvetés: „Nehogy ide kerüljön a mellszobor”! Azt hiszem, megnyugtathatunk mindenkit, aki kétkedik: Nem akar Apponyi Albert gróf a „megüresedett padra” kerülni, hanem a jászberényi városháza lépcsőfeljárójára, ahol valamikor is állt - dicstelen ledöntéséig, a róla elnevezett téren. Ezt kívánja minden régi és betelepült jászberényi lakos, mint a fenti sorok írója is. Dr.Horgosi Ödön főiskolai tanár Jászberény A börtönbe szinte minden esetben a kényszer hatása alatt megy el a „beutalt”, még az is, aki titokban bevallja önmagának, hogy oda való. Fanyalogva vág neki a rács mögé vezető útnak, vissza-visszanéz, hogy búcsúzzék a „szabad világtól”, ahol sok szép csínytevést lehet elkövetni. Egyetlen fénysugár a gyászos menetelésben, hogy a rács mögött a nyugodalmat adó csend várja. A megnyugtató csendre gondolhatott Menyhárt Róbert Já- szárokszállás, Szabadság telep 51. szám alatti lakos, mégjjedig azon a napon, amikor a vádlottak padján megtudta: rablás bűntette miatt 1 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélték. Húsz hónap a rács mögött, nem szép kilátás. Különösen nem egy húszesztendős fiatalembernek, hacsak nem... nem lel vigaszt abban, hogy több is lehetett volna, ha mindent tudnak róla. Rövid ideig - csak két hónapig - tartó vigasz. Annyi idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön: többet tudnak róla annál, mint ameny- nyit ő elmondott. így történt, hrogy az ítélethozatal után 2 hónappal már újból ott volt a vádlottak padján - ahová már szigorú kísérettel érkezett -, hogy várja büntetésének kiszabását egy olyan bűncselekményért, amit a szeptemberi tárgyalás előtt 2 hónappal követett el. Az ominózus rablást megelőző bűncselekményét az elmúlt év júliusában, a nyárnak egy fülledt éjszakáján hozta össze. Mivel aszály volt, Menyhárt elhatározta, hogy alkohollal pótolja folyadékveszteségét. Kipróbált módszert választott, hiszen tapasztalta:' őt az alkohol hűsíti nyáron, az melegíti télen, szeszes itallal köszönti az érkező tavaszt, és a borongós őszi napokon italozással siratja az idő múlását. Azon a júliusi napon már kora reggel nekilátott az italfogyasztásnak. H.Z. nevű barátjával koccintotta át a napot, de az ital rajta fogott ki legjobban. Annyira, hogy éjfél előtt egy órával már szükségét érezte annak, hogy tenni kell valamit, emlékezetest, valami olyat, amire csak ő, Menyhárt Róbert képes. Az eíhatározásból csak annyira futotta, hogy odaállt a főtéri presszó elé és várt. Eszébe juthatott a gyerekkor, amikor valamelyik pajtása - a jóságos tündér szerepét vállalva - elhatározta, hogy az első szembejövőnek ajándékozza kedvenc üveggolyóját. Menyhárt is ilyesmire gondolt, azzal a változattal, hogy aki elsőnek lép ki a presszóból, azt leüti. K.É. helyi lakost érte a „szerencse”. Alighogy becsukta maga mögött a presszó ajtaját, Menyhárt ott termett, egy ökölcsapással leütötte, aztán kíméletlenül az arcába rúgott. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Menyhárt Róbert ügyében. Súlyos testi sértés bűntette miatt 9 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős.- ésalÚjrakezdeném az ősi földön Meghatódva olvastam a Karóhegyezők című, január 22-i írást (szerzője Palágyi Béla) és köszönöm, hogy tiszteletet, megbecsülést adott kérges tenyerű szüléinknek, nagyszüleinknek, kik erkölcsi kötelességüknek tartották a drága, magyar termőföld szeretetét, gondozását. Igazi paraszti mivoltukkal, szerény és szívós munkájukkal, a kis birtokuk gyarapításával mutattak nekünk ptéldát. Köszönöm, hogy éreztette az olvasókkal, a fiatalabb generációkkal, hogy a verejtékkel óvott, gyarapítóit és gonoszul elvett kis paraszti földért jár valami a leszármazottaknak. Nekünk, akik gyermekkorunkban megismerkedtünk szüléink földjével, minden barázdájával. Tapostuk apáinkkal és reménységgel volt teli a szívünk, hogy majd mi is megmutatjuk, hogyan tudunk gyarapodni. Tanúja voltam szüléink, nagyszüleink tragédiájának, mint ahogy az újságíró is visszaemlékezett a hajdani történésekre. S Fekete Gyula méltóan örökíti meg nehéz sorsukat, akit sárospataki diák korában már ismertem, ahol nyolc évig koptattam az iskolapadokat, a tanítóképzőből négy évet ott jártam. (Ezüstkalászos tanfolyamot végeztem 1947/48-ban, majd mezőgazdasági tanári diplomát is szereztem.) Nagyon szerettem volna gazdálkodni 30 hold földünkön, de sajnos ez nem adatott meg. Hatvanhat éves, nyugdíjas pedagógus vagyok, de még érzek magamban annyi erőt, hogy bizonyos tőkével újrakezdeném - legszívesebben az ősi földön. De hol van az az indító tőke? Lengyel Andor Kunhegyes Ki tehette? KORDA 1 lmszík k Lehet, hogy Túrkevén járt a „sátán”, de a mozi falának betűit talán mégsem ő kapargatta le... (T.Z.) ( ß Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ( >i '8í • >\ ií w u 2 Kenderesen ezer alatt nincs kukorica Szállításra várnak a hízott sertések Amikor tavaly megválasztottunk egy demokratikus parlamentet és kormányt (többségük dr.) abban reménykedtünk, hogy szebb, jobb élet következik. A felső harmadrész nem is panaszkodhat, jól megél, de a középréteg keményen küzd a szinten tartásért, nagyon &okan pedig a puszta létfenntartásért. Kérdezem, hogy ebben a nép választotta kormányban van-e kül- és belkereskedelem? Az a véleményem, hogy nem áll a hivatása magaslatán. Ehhez tényként az alábbiakat említem:: A belkereskedelmi miniszter tudomásunkra hozta, hogy az aszálykár ellensúlyozására jelentős mennyiségű takarmányt (árpa, kukorica) importálnak; ezer forint alá akarják szorítani a termény árát. Ebből semmit sem érzünk Kenderesen, ahol 1000 forint alatt nincs kukorica. Ezzel szemben az inflációnövekedést nem lehet leírni, s úgy vélem, mindenki előtt ismert a liba, a csirke, a sertés, a tej felvásárlásával, értékesítésével kapcsolatos gond. E területen is azt érezzük, nem megfelelő a bel- és külkereskedelmünk. Szorosabban a sertésfelvásárlásról fejtem ki a véleményemet. Elmondhatom, hogy Kenderest szorgalmas nép lakja, akik jövedelmében meghatározó az állattartás. Most is szállításra vár 300-500 hízott sertés (január 21.), ám a megyei húsipari vállalat heti 30-50-nél többet nem visz el. Szeretnénk tudni, hogy ennek mi az oka, s a tisztelt vállalatnak van-e konkrét terve (exportjoga) az elkövetkezendő időszakra? A jelenlegi állapot ugyanis tarthatatlan. Mivel a piacgazdaság nem működik, gondban vagyunk, hogy részlegesen vagy teljesen hagyjuk abba a sertéstartást. Kovács József Kenderes Hozzászólás cikkeinkhez Apponyi grófhoz méltóan Az önkormányzat méltányos döntését kérik Az Új Néplapból értesültem arról, hogy a városi képviselő-testület február elsején tárgyalja a közlekedésitarifa-emelést, és dönt a díjak mértékéről. E téma kapcsán kérem - a malomszögi zártkerttulajdo- nosok nevében -, hogy a helyi járat határát terjesszék ki az ottani megállóig. A megfelelő bérletek érvényesek a Mezőgépig, ami 6,2 kilométer, a jelzett megálló pedig kb. egy kilométerre van ettől. (A bérlet mellett egy vonaljegynek megfelelő kiegészítőt kell váltani.) Főleg kisnyugdíjasoknak, szerény jövedelmű embereknek van itt tulajdonuk. Az önkormányzat méltányos döntését várjuk. Varga János Szolnok Egészségünk megőrzéséért Örökölt hittel: emberben, munkában, becsületben
