Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

*1991. JANUAR 26. 7 Néplap Télkóstoló az Alacsony-Tátrában Fehéren-feketén az OTP-lakáshitelekről Beszélgetés Végh Irma fiókvezetővel Köztudomású, hogy a lakás­törlesztési hitelek kamatait ala­posan megváltoztatták. Termé­szetesen a részleteket nyögök olyan hátrányára, amelyek a csa­ládokat érintő következményei ma még beláthatatlanok. Hogy mindez világosabb legyen, az OTP országos központja az adósságaikat törlesztők segítésé­re kiadott egy tájékoztatót, mellé pedig két példányú nyilatkoza­tot. Ezeket folyamatosan postáz­zák az embereknek. Tény, sike­rült az iratokat annyira magyar­talan, nehezen érthető hivatali nyelven fogalmazni, hogy azóta sisteregnek a telefonvonalaink, és az ügyfelek magyarázatot, közérthető válaszokat kémek tő­lünk. Mindezek érdekében ke­restük fel Végh Irmát, a szolnoki • Csanádi körúti OTP-fiók vezető­jét. A hivatalban ezen a délelőt- tön is hosszú sorok kígyóztak a pultok előtt.- A nyilatkozat két változatot tartalmaz. A harmadikra pedig közvetetten ad lehetőséget - tájé­koztatott Végh Irma.- Kezdjük ezzel a nehezen ér­telmezhető, közvetett harma­dikkal!- Aki e mellett dönt, a második változat 66. paragrafusa vonat­kozik rá. Magyarul ez azt jelenti, hogy 1990. december 31-ig az illetőnek a fennálló tartozása fe­lét elengedi az állam, de a máso­dik felét ki kell fizetnie. Jobban mondva nem kötelező, de ki le­het. Megszorítás is van, mivel ezt csak azok vehetik igénybe, akik kölcsönének a kamata 0-3,5 szá­zalék közötti.- Meddig kell dönteniük az érintetteknek?- Aki az 1500 forint havi kama­tot nem szeretné fizetni, akkor január 31-ig személyesen hozza be, vagy írásban küldje el ezt a nyilatkozatot. A nagy forgalom miatt február 28-ig kifizethető a tartozás fele.- Sokan szeretnék kiegyenlí­teni a hátralék ötven százalé­kát, de ha belegebednek sem képesek összeszedegetni, köl­csönkérni a mennyiség felét ek­korra, hanem esetleg év végé­re. ők mit tegyenek?- Ilyen változat is elképzelhe­tő, és aki így bírja rendezni a hátralékát, annak a nyilatkozatot a kézhezvételtől számítva 30 na­pon belül el kell vinni vagy jut­tatni az OTP-hez. Abban kérje, hogy a 66-os paragrafus alapján a tartozása felét állapítsák meg. Akinek például novemberre gyűlik össze a pénz, addig fizeti a havi törlesztést, plusz a havi 1 ezer 500 forint kamatot. Egyúttal kérem, azt is írja le, hogy aki az összeg felét már kifizette, vagy a februári fizetésre előjegyeztette magát, ezzel a nyilatkozattal nin­csen további tennivalója.- Haladjunk tovább: mond­juk ha valaki a második pontot húzza alá, de hát nincs, és elő­reláthatóan nem is lesz annyi pénze, hogy az összeg felét bár­mikor is be bírná fizetni. Vele mi történik?- A tartozása másik felét töröl­jük, azaz leírjuk. íme egy példa: mondjuk 400 ezer forintot vett fel eredetileg, és a törlesztés ide­je harminc év volt öt évvel ez­előtt. Abban az esetben az illető januártól ebben az évben tovább fizeti a korábbi részletet, és havi 1 ezer 500 forintot. Jövőre, ha a kamatláb változatlanul 32 száza­lékos lesz, 4 ezer 365 forint a havi részlet, ha viszont a kamat­láb 35 százalék, akkor4 ezer 700, ha 40 százalék, ötezer a törlesz- tőrész.- Tételezzük fel, hogy az adós az első pont, azaz változat mel­lett határoz.- Akkor a négyszázezer forint' hátraléka 15 százalékkal kama­tozik, és 4 ezer 417 forint lesz a részlete.- Ez is uzsora, az is, a mai keresetekhez viszonyítva.- Mindehhez hozzáteszem, hogy ezek a kamatlábak a jelenre vonatkoznak. Aki a 15 százalé­kos lehetőséget választja, ezt az OTP nem változtathatja meg, a változó kamatlábakat pedig a pi­aci viszonyok szabályozzák, így ennek az ismeretében dönt az OTP központja a kamatról. Hogy ez 32 százalék marad-e, vagy 28 lesz, esetleg 40, ezt ma még nem tudom.- Olvasóink nevében köszön­jük a tájékoztatást. * Nem az interjúhoz, helyette in­kább a parlamenti döntéshez en­gedtessék meg az újságíró véle­ménye, hiszen tetemes tartozásá­val ő is a hónapról hónapra tör­lesztők sok százezres táborát gyarapítja. Azért elfogadhatatlan a kor­mány és a honatyák döntése, mert ezzel már az előző parla­ment is próbálkozott. Akkor az Alkotmánybíróság törvénytelen­nek ítélte a kamatadót, most megteszik helyette az adósok százezrei. Azok, akik kivétel nél­kül magánjogi szerződést kötöt­tek egykoron az OTP-vel, ame­lyekről napjainkra kiderült, ,,szabálytalanok' ’, „rosszak’ ’, hiszen alapvetően meg kell vál­toztatni őket. Természetesen azon hátralékosok kárára, akik hobbitelkek, nyaralók, tanácsi bérlakások, kocsik helyett évtize­dek óta saját lakásra gürcöltek, gürcölnek. Fogalmam sincs, hogy ezt az uzsorát miképpen fi­zetik majd a munkanélküliek, a hat-nyolcezer forintokat kereső fiatal házasok, a többgyerekes családok, a nyugdíjasok. Tudom, segíthet az önkormányzat, bizo­nyára segítene is, de hát ahogy mondják: üres konyhának bo­lond a szakácsnéja. Hallom a választ: szükség volt erre, hiszen a pártállam negy- ven-egynéhány éves tevékenysé­ge mindennek egyenes következ­ménye. Temérdek az adósság, to­vább kell húzni a derékszíját. El is fogadnám az érvelést, nem is zsörtölődnék, ha nem látnám, venném észre a pazarlást. Tesse­nek mondani, .fent' ’ is meghúz­zák a derékszíját? Ha igen, akkor vajon miért kaptak a múlt év vé­gén a minisztériumi dolgozók szép prémiumokat? Vagy rájuk nem vonatkozik ez a bizonyos szíj? Azután azt sem értem, miért kell nekünk ennyi tárca célküli miniszter? Nem beszélve a gom­ba módra gyarapodó íróaszta­lokról, amelyekből megyénkbe is jut. Ha másért nem, azért, hogy magas fizetésért segítsék az ön- kormányzatokat. Miközben azok szó szerint a fennmaradásért küzdenek. Azt is írhatnám: kö­szönik, de nem tanácsra, sőt nem is kalácsra, hanem hatályos jog­szabályokra lenne már szüksé­gük. Mondjuk arra: mi minden­ben dönthetnek, miből gazdál­kodhatnak. Ez viszont késik, akár a nyíregyházi személy. Megjött helyette sebesen a kamatadó, amely aligha hiszem, hogy az ön­magával szemben olykor nagyon is bőkezűen nagyvonalú, de a nadrágszíjat százezreken még mindig szőkébbre húzó kormány és parlament jeles tettei közé tar­tozna. Ha az utókor ennek az el­lenkezőjét bizonyítja, az érintett százezrek és önnönmagam nevé­ben szívesen kérek majd ezen so­raimért tiszteletteljes elnézést. D. Szabó Miklós Nézőpont Jászdózsán igen nagy szükség volt a nyolcvanas években épült víztoronyra. Csak hát... A mezőtúriak medvekalandokat mesélnek Biztos, hogy a síksági ember számára ellenállhatatlan vonzerőt jelentenek az égre törő havas hegycsúcsok. Különösképp akkor, amikor a ki tudja hányadik hóínsé­ges telünket éljük. De hát így ter­mészetes ez: minő kísértés egyszer is felborítani az Alföld ezerszer megunt asztallapját! A GATE Me­zőgazdasági Gépüzemmérnöki Főiskolai Karának diákjai immár tizenegyedik éve keresik fel az Alacsony-Tátra havas lejtőit, hogy a sísport tudományából elsajátítsa­nak annyit, amennyi a csúszós deszkákon való talpon maradás­hoz szükséges. Dr. Lengyel Lajos főigazgatóval és Bárdos László szakszervezeti titkárral a napokban a hallgatók nyomába eredtünk, hogy megbi­zonyosodjunk róla, mire is vitték ebben az alpesi sportágban, jóval a hóhatár fölött? Útközben szó esett a szárba szökkent kapcsolatról, melynek természetesen a szakma az alappillére: Tiszolcon (Tisovec) egy mezőgazdasági gépüzem mű­ködik, ahonnan nyaranta cserede­legáció érkezik a mezőtúri strand­ra, de olykor a berekfürdői gyógy­medencék környékére is, és ezt a szívélyes vendéglátást viszonoz­zák a szlovák barátok - így bizony ezzel a meleg jelzővel - a diákok­nak. Ezúttal a dolog kissé terebé­lyesedett: a KGST összekuszáló- dott értékrendjében szomszédaink az északi határainkon túl ugyanaz­zal a gonddal küszködnek, amivel mi. Piac kellene az áruiknak, de tudják, hogy a fizetőeszközzé elő­lépett dollárnak mi is híján va­gyunk, így hát olyan üzletet kelle­ne nyélbe ütni, ahol kiiktatódik a pénz. Szóba jött hát, hogy a Tátra gépkocsikra szerelt daruk, fűka­szák és egyéb okos szerkezetek tégláért, esetleg élelmiszerért cse­rélnének gazdát. A vezetőkkel le­folytatott esti diskurzus még közel sem üzleti megállapodás volt, ám egyre tisztábban körvonalazódott egy mezőtúri termékbemutató rea­litása, ahol aztán a hazai vevőink felajánlhatnák a szlovák gyártmá­nyokért azt, amijük van. A baráti beszélgetés mindenesetre bebizo­nyította, gondjaink nagyjából ha­sonlóak. De hát az igazi élmény a hegy­oldalakon csúszkáló ifjak látványa volt. Kocsis Gyula tanár úr elége­detten bólogatott, amikor egy-egy mezőtúri „rakéta” zúdult alá a ha­vas lejtőn.- Egy jó mozgáskészséggel ren­delkező tanuló két és fél nap alatt elsajátítja az alapokat in lenn, a lejtő aljában, aztán utána a felvo­nóval indulás a csúcsra.- Sérülés volt?- Ezen a kemény jégen kopogom le, hogy az elmúlt évtized alatt még egy ficam sem! Viszont szemmel láthatóan nagy vonzerőt jelent ez a túra a hallgatók számá­ra, mivel a szemeszter időszaká­ban jövünk, és csak az lehet részt­vevő, aki sikerrel vizsgázott. Hogy miért kell ez a tudomány egy alföl­di ember számára? Végzett üzem­mérnökeink szétszóródnak az or­szágban, és szeretnénk, ha továb­badnák azt, amit most elsajátíta­nak. Ami Hrinyova és Fehérvíz kör­nyékét illeti? A szikrázó napsütés­ben akár félmeztelenül is napozhat az ember, miközben a talpa alatt egy jottányit sem enged az üveges­re keményedett fagyos jég. Élmé­nyekben természetesen nincs hi­ány. Borzongató a medvék közel­sége, és aki már több ízben is járt e zarándokhelyen, bízvást mesél­het átélt medvekalandot. Volt, akit játékos bocsok kergettek meg, gyerekével együtt, és bizony ilyenkor érdemes volt felkötni a nyúlcipőt, mert a játékos macik minden mozdulatát mérges anya­medvék figyelik aggódva, s ha kell, bizony közbeavatkoznak. A cseresznyefák termését nem ritkán épp ezek a mókára kész macik szü­retelik le, de az anyjukról azt ter­jesztik, hogy nincs nála nagyobb ellensége a fellelhető méhkaptá- roknak. A mézért ízekre szedik a méhek otthonát, s utána már a lak- mározás következik. A turistaház ablakából nem ritkán tárul a benn- lévők szeme elé az a látvány, amint a medve kézbe kapja a kukát, ki­rázza, majd kicsemegézi belőle a legízletesebb falatokat. Utána a bojtos fülű hiúzok jönnek, ők már a maradékkal is beérik, végül a kenyérhéjakra a mókusok pályáz­nak. Miközben a medvekalandokat hallgatom, megállás nélkül cikáz­nak a diákok a domboldalon. Ada- mecz Ilona tanárnő például gyak­ran bizonyítja, hogy a föld vonzó­ereje úgy kilencszáz méter magas­ságban sem elhanyagolható, sőt.. De azért feláll újra és újra, rendü­letlenül: délután a felvonóval lifte­zik acsúcsra,és onnan valamiképp le is kell keverednie. E sorok írá­sakor tudósítás még nem érkezett az eredményről. Bárdos Csilla vi­szont immár diplomás visszajáró­ként olykor profi kunkorokat tesz az alattomosan jeges dombol­dalakon.- Maga már megjárta a csúcsot?- Hát persze. Természetesen nem a legmeredekebb oldalon csúsztam le, de alföldi mércével azért az is szép volt, hogy a szoli­dabb lejtőn esés nélkül érkeztem. Ebéd után a szálláson a fiúk va­lamennyien elnyúlnak az ágyon, és nem tagadják, egy röpke pihe­nés alaposan rájuk fér. Érdekes módon ez a sportág olyan izmokat mozgat meg, amelyről az ember nem is tudta, hogy van. Este pe­dig? Nos, a velük együtt táborozó helybéli lányok társaságát élvez­hetik a diszkóban. Azért a pályán nem lehet összekeverni a mezőtú­riakat és a Hrinyova környékbeli­eket. A helybeliek mutatványai - hát bizony, arra csak csettinteni lehet. Hátukon sportos zsákjukkal golyóbisként zúdulnak alá, s ak­kor, meg ott állnak meg, ahol akar­nak, nem pedig egy jótékony bo­kor ölelését keresik végállomás gyanánt. És ha már a barátságnál tartunk, itt azért álljunk meg egy szóra. Napjainkban gyakran esik szó szomszédaink érdesebb hanghor­dozásáról, amint átbeszélnek a ha­táron. Jómagam Vaclav Havel óta még nem jártam Szlovákiában, de azt állíthatom, ilyen kedélyes és szívélyes fogadtatásban, mint most, soha nem volt részem. A kapcsolatokról egyébként rosszat a helybéliek sem tudnak mondani. Hogy van kötélhúzás a nyelvokta­tás terén, meg a Bős-Nagymaros vízlépcső építése ügyében? Az a nagypolitika dolga - intézik el egy kézlegyintéssel. És szolgálnak ki a boltban udvariasan, váltanak be pénzt akadékoskodás nélkül, s nem néznek ferde szemmel arra, aki magyarul szólal meg. Bizony nem volt ez mindig így! Úgy lát­szik, a megkönnyebbültség közér­zete az emberekben az alapvető jószándékot szabadítja fel. Palágyi Béla A főiskolások jókedvű csapata

Next

/
Oldalképek
Tartalom