Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
*1991. JANUAR 26. 7 Néplap Télkóstoló az Alacsony-Tátrában Fehéren-feketén az OTP-lakáshitelekről Beszélgetés Végh Irma fiókvezetővel Köztudomású, hogy a lakástörlesztési hitelek kamatait alaposan megváltoztatták. Természetesen a részleteket nyögök olyan hátrányára, amelyek a családokat érintő következményei ma még beláthatatlanok. Hogy mindez világosabb legyen, az OTP országos központja az adósságaikat törlesztők segítésére kiadott egy tájékoztatót, mellé pedig két példányú nyilatkozatot. Ezeket folyamatosan postázzák az embereknek. Tény, sikerült az iratokat annyira magyartalan, nehezen érthető hivatali nyelven fogalmazni, hogy azóta sisteregnek a telefonvonalaink, és az ügyfelek magyarázatot, közérthető válaszokat kémek tőlünk. Mindezek érdekében kerestük fel Végh Irmát, a szolnoki • Csanádi körúti OTP-fiók vezetőjét. A hivatalban ezen a délelőt- tön is hosszú sorok kígyóztak a pultok előtt.- A nyilatkozat két változatot tartalmaz. A harmadikra pedig közvetetten ad lehetőséget - tájékoztatott Végh Irma.- Kezdjük ezzel a nehezen értelmezhető, közvetett harmadikkal!- Aki e mellett dönt, a második változat 66. paragrafusa vonatkozik rá. Magyarul ez azt jelenti, hogy 1990. december 31-ig az illetőnek a fennálló tartozása felét elengedi az állam, de a második felét ki kell fizetnie. Jobban mondva nem kötelező, de ki lehet. Megszorítás is van, mivel ezt csak azok vehetik igénybe, akik kölcsönének a kamata 0-3,5 százalék közötti.- Meddig kell dönteniük az érintetteknek?- Aki az 1500 forint havi kamatot nem szeretné fizetni, akkor január 31-ig személyesen hozza be, vagy írásban küldje el ezt a nyilatkozatot. A nagy forgalom miatt február 28-ig kifizethető a tartozás fele.- Sokan szeretnék kiegyenlíteni a hátralék ötven százalékát, de ha belegebednek sem képesek összeszedegetni, kölcsönkérni a mennyiség felét ekkorra, hanem esetleg év végére. ők mit tegyenek?- Ilyen változat is elképzelhető, és aki így bírja rendezni a hátralékát, annak a nyilatkozatot a kézhezvételtől számítva 30 napon belül el kell vinni vagy juttatni az OTP-hez. Abban kérje, hogy a 66-os paragrafus alapján a tartozása felét állapítsák meg. Akinek például novemberre gyűlik össze a pénz, addig fizeti a havi törlesztést, plusz a havi 1 ezer 500 forint kamatot. Egyúttal kérem, azt is írja le, hogy aki az összeg felét már kifizette, vagy a februári fizetésre előjegyeztette magát, ezzel a nyilatkozattal nincsen további tennivalója.- Haladjunk tovább: mondjuk ha valaki a második pontot húzza alá, de hát nincs, és előreláthatóan nem is lesz annyi pénze, hogy az összeg felét bármikor is be bírná fizetni. Vele mi történik?- A tartozása másik felét töröljük, azaz leírjuk. íme egy példa: mondjuk 400 ezer forintot vett fel eredetileg, és a törlesztés ideje harminc év volt öt évvel ezelőtt. Abban az esetben az illető januártól ebben az évben tovább fizeti a korábbi részletet, és havi 1 ezer 500 forintot. Jövőre, ha a kamatláb változatlanul 32 százalékos lesz, 4 ezer 365 forint a havi részlet, ha viszont a kamatláb 35 százalék, akkor4 ezer 700, ha 40 százalék, ötezer a törlesz- tőrész.- Tételezzük fel, hogy az adós az első pont, azaz változat mellett határoz.- Akkor a négyszázezer forint' hátraléka 15 százalékkal kamatozik, és 4 ezer 417 forint lesz a részlete.- Ez is uzsora, az is, a mai keresetekhez viszonyítva.- Mindehhez hozzáteszem, hogy ezek a kamatlábak a jelenre vonatkoznak. Aki a 15 százalékos lehetőséget választja, ezt az OTP nem változtathatja meg, a változó kamatlábakat pedig a piaci viszonyok szabályozzák, így ennek az ismeretében dönt az OTP központja a kamatról. Hogy ez 32 százalék marad-e, vagy 28 lesz, esetleg 40, ezt ma még nem tudom.- Olvasóink nevében köszönjük a tájékoztatást. * Nem az interjúhoz, helyette inkább a parlamenti döntéshez engedtessék meg az újságíró véleménye, hiszen tetemes tartozásával ő is a hónapról hónapra törlesztők sok százezres táborát gyarapítja. Azért elfogadhatatlan a kormány és a honatyák döntése, mert ezzel már az előző parlament is próbálkozott. Akkor az Alkotmánybíróság törvénytelennek ítélte a kamatadót, most megteszik helyette az adósok százezrei. Azok, akik kivétel nélkül magánjogi szerződést kötöttek egykoron az OTP-vel, amelyekről napjainkra kiderült, ,,szabálytalanok' ’, „rosszak’ ’, hiszen alapvetően meg kell változtatni őket. Természetesen azon hátralékosok kárára, akik hobbitelkek, nyaralók, tanácsi bérlakások, kocsik helyett évtizedek óta saját lakásra gürcöltek, gürcölnek. Fogalmam sincs, hogy ezt az uzsorát miképpen fizetik majd a munkanélküliek, a hat-nyolcezer forintokat kereső fiatal házasok, a többgyerekes családok, a nyugdíjasok. Tudom, segíthet az önkormányzat, bizonyára segítene is, de hát ahogy mondják: üres konyhának bolond a szakácsnéja. Hallom a választ: szükség volt erre, hiszen a pártállam negy- ven-egynéhány éves tevékenysége mindennek egyenes következménye. Temérdek az adósság, tovább kell húzni a derékszíját. El is fogadnám az érvelést, nem is zsörtölődnék, ha nem látnám, venném észre a pazarlást. Tessenek mondani, .fent' ’ is meghúzzák a derékszíját? Ha igen, akkor vajon miért kaptak a múlt év végén a minisztériumi dolgozók szép prémiumokat? Vagy rájuk nem vonatkozik ez a bizonyos szíj? Azután azt sem értem, miért kell nekünk ennyi tárca célküli miniszter? Nem beszélve a gomba módra gyarapodó íróasztalokról, amelyekből megyénkbe is jut. Ha másért nem, azért, hogy magas fizetésért segítsék az ön- kormányzatokat. Miközben azok szó szerint a fennmaradásért küzdenek. Azt is írhatnám: köszönik, de nem tanácsra, sőt nem is kalácsra, hanem hatályos jogszabályokra lenne már szükségük. Mondjuk arra: mi mindenben dönthetnek, miből gazdálkodhatnak. Ez viszont késik, akár a nyíregyházi személy. Megjött helyette sebesen a kamatadó, amely aligha hiszem, hogy az önmagával szemben olykor nagyon is bőkezűen nagyvonalú, de a nadrágszíjat százezreken még mindig szőkébbre húzó kormány és parlament jeles tettei közé tartozna. Ha az utókor ennek az ellenkezőjét bizonyítja, az érintett százezrek és önnönmagam nevében szívesen kérek majd ezen soraimért tiszteletteljes elnézést. D. Szabó Miklós Nézőpont Jászdózsán igen nagy szükség volt a nyolcvanas években épült víztoronyra. Csak hát... A mezőtúriak medvekalandokat mesélnek Biztos, hogy a síksági ember számára ellenállhatatlan vonzerőt jelentenek az égre törő havas hegycsúcsok. Különösképp akkor, amikor a ki tudja hányadik hóínséges telünket éljük. De hát így természetes ez: minő kísértés egyszer is felborítani az Alföld ezerszer megunt asztallapját! A GATE Mezőgazdasági Gépüzemmérnöki Főiskolai Karának diákjai immár tizenegyedik éve keresik fel az Alacsony-Tátra havas lejtőit, hogy a sísport tudományából elsajátítsanak annyit, amennyi a csúszós deszkákon való talpon maradáshoz szükséges. Dr. Lengyel Lajos főigazgatóval és Bárdos László szakszervezeti titkárral a napokban a hallgatók nyomába eredtünk, hogy megbizonyosodjunk róla, mire is vitték ebben az alpesi sportágban, jóval a hóhatár fölött? Útközben szó esett a szárba szökkent kapcsolatról, melynek természetesen a szakma az alappillére: Tiszolcon (Tisovec) egy mezőgazdasági gépüzem működik, ahonnan nyaranta cseredelegáció érkezik a mezőtúri strandra, de olykor a berekfürdői gyógymedencék környékére is, és ezt a szívélyes vendéglátást viszonozzák a szlovák barátok - így bizony ezzel a meleg jelzővel - a diákoknak. Ezúttal a dolog kissé terebélyesedett: a KGST összekuszáló- dott értékrendjében szomszédaink az északi határainkon túl ugyanazzal a gonddal küszködnek, amivel mi. Piac kellene az áruiknak, de tudják, hogy a fizetőeszközzé előlépett dollárnak mi is híján vagyunk, így hát olyan üzletet kellene nyélbe ütni, ahol kiiktatódik a pénz. Szóba jött hát, hogy a Tátra gépkocsikra szerelt daruk, fűkaszák és egyéb okos szerkezetek tégláért, esetleg élelmiszerért cserélnének gazdát. A vezetőkkel lefolytatott esti diskurzus még közel sem üzleti megállapodás volt, ám egyre tisztábban körvonalazódott egy mezőtúri termékbemutató realitása, ahol aztán a hazai vevőink felajánlhatnák a szlovák gyártmányokért azt, amijük van. A baráti beszélgetés mindenesetre bebizonyította, gondjaink nagyjából hasonlóak. De hát az igazi élmény a hegyoldalakon csúszkáló ifjak látványa volt. Kocsis Gyula tanár úr elégedetten bólogatott, amikor egy-egy mezőtúri „rakéta” zúdult alá a havas lejtőn.- Egy jó mozgáskészséggel rendelkező tanuló két és fél nap alatt elsajátítja az alapokat in lenn, a lejtő aljában, aztán utána a felvonóval indulás a csúcsra.- Sérülés volt?- Ezen a kemény jégen kopogom le, hogy az elmúlt évtized alatt még egy ficam sem! Viszont szemmel láthatóan nagy vonzerőt jelent ez a túra a hallgatók számára, mivel a szemeszter időszakában jövünk, és csak az lehet résztvevő, aki sikerrel vizsgázott. Hogy miért kell ez a tudomány egy alföldi ember számára? Végzett üzemmérnökeink szétszóródnak az országban, és szeretnénk, ha továbbadnák azt, amit most elsajátítanak. Ami Hrinyova és Fehérvíz környékét illeti? A szikrázó napsütésben akár félmeztelenül is napozhat az ember, miközben a talpa alatt egy jottányit sem enged az üvegesre keményedett fagyos jég. Élményekben természetesen nincs hiány. Borzongató a medvék közelsége, és aki már több ízben is járt e zarándokhelyen, bízvást mesélhet átélt medvekalandot. Volt, akit játékos bocsok kergettek meg, gyerekével együtt, és bizony ilyenkor érdemes volt felkötni a nyúlcipőt, mert a játékos macik minden mozdulatát mérges anyamedvék figyelik aggódva, s ha kell, bizony közbeavatkoznak. A cseresznyefák termését nem ritkán épp ezek a mókára kész macik szüretelik le, de az anyjukról azt terjesztik, hogy nincs nála nagyobb ellensége a fellelhető méhkaptá- roknak. A mézért ízekre szedik a méhek otthonát, s utána már a lak- mározás következik. A turistaház ablakából nem ritkán tárul a benn- lévők szeme elé az a látvány, amint a medve kézbe kapja a kukát, kirázza, majd kicsemegézi belőle a legízletesebb falatokat. Utána a bojtos fülű hiúzok jönnek, ők már a maradékkal is beérik, végül a kenyérhéjakra a mókusok pályáznak. Miközben a medvekalandokat hallgatom, megállás nélkül cikáznak a diákok a domboldalon. Ada- mecz Ilona tanárnő például gyakran bizonyítja, hogy a föld vonzóereje úgy kilencszáz méter magasságban sem elhanyagolható, sőt.. De azért feláll újra és újra, rendületlenül: délután a felvonóval liftezik acsúcsra,és onnan valamiképp le is kell keverednie. E sorok írásakor tudósítás még nem érkezett az eredményről. Bárdos Csilla viszont immár diplomás visszajáróként olykor profi kunkorokat tesz az alattomosan jeges domboldalakon.- Maga már megjárta a csúcsot?- Hát persze. Természetesen nem a legmeredekebb oldalon csúsztam le, de alföldi mércével azért az is szép volt, hogy a szolidabb lejtőn esés nélkül érkeztem. Ebéd után a szálláson a fiúk valamennyien elnyúlnak az ágyon, és nem tagadják, egy röpke pihenés alaposan rájuk fér. Érdekes módon ez a sportág olyan izmokat mozgat meg, amelyről az ember nem is tudta, hogy van. Este pedig? Nos, a velük együtt táborozó helybéli lányok társaságát élvezhetik a diszkóban. Azért a pályán nem lehet összekeverni a mezőtúriakat és a Hrinyova környékbelieket. A helybeliek mutatványai - hát bizony, arra csak csettinteni lehet. Hátukon sportos zsákjukkal golyóbisként zúdulnak alá, s akkor, meg ott állnak meg, ahol akarnak, nem pedig egy jótékony bokor ölelését keresik végállomás gyanánt. És ha már a barátságnál tartunk, itt azért álljunk meg egy szóra. Napjainkban gyakran esik szó szomszédaink érdesebb hanghordozásáról, amint átbeszélnek a határon. Jómagam Vaclav Havel óta még nem jártam Szlovákiában, de azt állíthatom, ilyen kedélyes és szívélyes fogadtatásban, mint most, soha nem volt részem. A kapcsolatokról egyébként rosszat a helybéliek sem tudnak mondani. Hogy van kötélhúzás a nyelvoktatás terén, meg a Bős-Nagymaros vízlépcső építése ügyében? Az a nagypolitika dolga - intézik el egy kézlegyintéssel. És szolgálnak ki a boltban udvariasan, váltanak be pénzt akadékoskodás nélkül, s nem néznek ferde szemmel arra, aki magyarul szólal meg. Bizony nem volt ez mindig így! Úgy látszik, a megkönnyebbültség közérzete az emberekben az alapvető jószándékot szabadítja fel. Palágyi Béla A főiskolások jókedvű csapata
